Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-22 / 69. szám
1978. MÁRCIUS 22.. SZERDA A hatékonyság növeléséért A munkaügyi miniszter tájékoztatója a vállalati szervezés fejlesztéséről A műén tapasztalatok egyértel- bizonyítják, hogy a munkaerő ésszerű kihasználása csakúgy, mint a termelés zavartalansága, vagy a beruházások sikeres lebonyolítása főként a vállalati szervezéstől függ — mondotta kedden a Parlamentben tartott sajtótájékoztatóján Trethon Ferenc munkaügyi miniszter. Nagy jelentősége miatt kíséri a kormányzat is figyelemmel a szervezési munka helyzetét, s elemzi hibáit, amelyek főként a vállalati önállóság bővülésével váltak felismerhetővé. Bizonyos előrelépés már történt a vállalati szervezés korszerűsítésében, e munkát azonban tovább kell javítani, mert üteme nem kielégítő. Főként a vállalatokra vonatkozik ez, de még sokáig megoldatlan feladat a szervező intézetekben, sőt az irányító szerveknél is. Változtatni kell például azon a gyakorlaton, hogy a jól és rosszul szervezett, a gazdaságosan és gazdaságtalanul dolgozó vállalatok egyaránt jelentős központi támogatásban részesülnek, vagyis a rosszul szervezett vállalatok nem kényszerülnek arra, hogy munkájukon lényegesen javítsanak. A szervezési intézkedések természetesen kockázatokkal is járnák, ez azonban más területeken is így van, a kockázatokat is vállalni kell, ha munkánkat hatékonyabbá, gazdálkodásunkat eredményesebbé akarjuk tenni. A miniszter rámutatott, hogy a vállalatoknál a munka szervezettsége nem tart lépést a technika fejlődésével. Ez az oka annak is, hogy a beruházások, rekonstrukciók gyakran nem hozzák meg a joggal elvárt gazdasági eredményt. A szervezettség már a beruházások kivitelezésekor kezdődjön, de tervezzék meg a leendő új üzem vagy üzemrész egész termelési folyamatát is, s ha szükséges, a jól bevált külföldi szervezési módszereket is alkalmazni kell. A miniszter fontos követelményként hangsúlyozta, hogy a vállalati rövid-, közép- és hosszú távú tervezést mindenütt kapcsolják össze a szervezés fejlesztésének programjával, a terv megvalósításának minden fontosabb mozzanatára a megoldás módját is előre fogalmazzák meg. A kormány határozata értelmében a jövőben a Munkaügyi Minisztérium tárcaközi bizottság közreműködésével gondoskodik arról, hogy megteremtődjön a vállalati szervező munka és a gazdaságpolitikai célok közötti összhang. Segíti majd a több ágazatot érintő norma-adatrendszerek kidolgozását, a bevált hazai és külföldi szervezési módszerek, tapasztalatok elterjesztését, s gondoskodik arról is, hogy a vezetők szervezett formában juthassanak hozzá a szükséges ismeretekhez. A döntő feladat azonban a vállalatok vezetőié. A leghozzáértőbb szakemberek közreműködésével korszerűsítsék a munka- és üzemszervezést, s ehhez az üzemi demokrácia fórumait is használják fel. Dolgozóiktól ne azt várják, hogy precízen megfogalmazzák a szervezési teendőket, de figyeljenek oda minden neuralgikus pontra, amelyre a dolgozók felhívják a figyelmet A vezetők felelősek a társadalomnak a zavartalan munkáért. A rossz szervezés miatt elmaradt vállalati haszon ugyanúgy a népgazdaságot, a vállalatot és a dolgozókat rövidíti meg, mint a gondatlansággal okozott kár — mondotta befejezésül a munkaügyi miniszter. Életünk egyharmada A szalag hangulata Hivatalosan életünk egyhar- inadát töltjük a, munkahelyen, a valóságban érméi sokkal többet. Ha nem számítjuk az alvási időt, már a felét, de természetes környezetünktől, az otthontól, a családtól az utazás is elszakít másfél-két órára. A munkában töltött idő ezután sem tűnik el nyomtalanul. Hazavisszük benti bosszúságainkat, gondjainkat, néha már úgy tűnik, két műszak, között csak kis szünet a pihenő. Szívesen dolgozunk, vagy csak kínlódunk, jól érezzük-e magunkat benn, vagy inkább menekülnénk? Sokáig ez csak a lélekbúvárokat, egészségünk őreit foglalkoztatta. Újabban a munkaszervezők, vezetők kérdései között is egyre gyakrabban szerepel: hogy van? Közérzetünk éppúgy értékképző tulajdónság, mint a szakmai ismeret és a kézügyesség. A jókedvű, munkájában örömét lelő ember hasznosabb, mint aki csak gépként végzi el a rábízott mozdulatokat, s a napi nyolc órás foglalatosság csak az idegeit borzolja. Zökkenő nélkül Három hosszú sor, végtelenített gumiszalag, mellette ka - tonás rendben ülnek a nők a gödöllői árammérőgyárban. Jól szervezett üzem. Évről évre szakemberek vizsgálják a folyamatot, meglesik a fölösleges mozdulatokat, filmre veszik a kézmozgások irányát, hogy aztán lassítva méricskéljék ki, a célszerűség jegyében történt-e minden? A szalag mellett ülők utána tanácsot kapnak, hogyan helyezzék el a beépítendő alkatrészeket, hogyan tartsák a forrasztó pákát. Az emberek hasznát látják az ilyen felméréseknek. Ahogyan nő a szalagsebes- ség, annyival gyorsabban potyognak a zsebükbe a forintok. A szalagnak mégse híve mindenki. Különösen a fiatalok között sok a kilépő. Az egyik fiatalasszony csendben súgja a fülembe, ő se sokáig lesz már itt. Hogy miért? A pénz tulajdonképpen elég, a gyár is szép. De tudja, ha ki akarok menni a vécére, meg kell nyomni egy gombot, a falon meggyullad egy lámpa, rajta az asztalom száma. Valakinek be kell ülnie a helyemre, hogy zökkenő nélkül menjen a munka. A Váci Kötöttárugyár központi varrodájában nin-s futószalag, úgynevezett blokk rendszerben dolgoznak. Amíg elkészül egy melegítő — tíz- tizenöten foglalkoznak vele. Egyikük a hátát varrja egybe az elejével, a másikuk tűzi, a harmadik cipzarazza és így tovább. Naponta öt-hatezer darab tréningruha, vagy blúz is elkészül, öt-hatezer tűzés, ugyanennyi cipzár, nyakxész, díszvarrás. Minden percet Hogy bírják idegekkel? A csoportvezető, aki maga is ugyanazt a munkát végzi mint a többiek, először nem érti, ugyan mire is akarok kilyukadni. A brigádéletről, felajánlásaikról beszél, s bizonygatja, jól összeforrott itt a kollektíva. Együtt dolgoznak a legtöbben már legalább nyolc-tíz éye. — Annál inkább unalmas le. hét! — Unalmas? Ugyan ne vicceljen! Aki ennyit dolgozik mint mi, az igazán nem ér rá unatkozni. Itt pedig csak akkor keresnek a lányok és az asszonyok, ha minden percet kihasználnak, ha hajtanak. A munka is változik, hol a fa. zon, hol az anyag más. Akármilyen nagy is. a tapasztalat, azért ha új munka van, mindig igyekezni kell, kialakítani a könnyebb módszert. Nem az állandóság, hanem a változatosság borzolja fel a kedélyeket. F. Júlia középkori nő, idős szüleivel él együtt az egyik Vác környéki faluban, férje, gyereke nincs. Elcsodálkozik a kérdésemen, még hogy tud-e varrni? — Varrni? Tizenhat éve art csinálom. — Otthon is vállal munkát? — Jaj dehogy, éppen elég nekem idebenn. Meg nem is nagyon értek hozzá. — Magának se varrt sohase? Valami olyat, amit senki más nem visel? — Eszembe se jutott Meg különben is. Ki kellene az anyagot szabni, összeállítani. Inkább megveszem. H. Ágnes már többre vinné mint varrónő. Néhány évvel ezelőtt beiratkozott a művelődési ház szabás-varrás tanfolyamára, utána meg is csinálta a családnak, ami kell. De hamar megunta, csak porosodik az otthoni Singer. — Van-e olyan ruhája, ami itt a Kötöttárugyárban készült? — Melegítőm van, de hogy váci, vagy máshol csinálták, isten bizony nem tudom. A gyár munkaszervezőjével sétálunk a gyárban. — Nem tudnák érdekesebbé tenni a munkát? Olyanná, hogy mindenki jobban lássa a végeredményt? A maguk bőrén — Csak itt a központi üzemben dolgozunk ilyen csoportos módszerrel, a többi vidéki varrodában futószalagot állítottunk fel. Ott nagyobb szériájú munkákon dolgoznak, a teljesítmény is nagyobb. Ki. próbáltuk, minél több részfolyamatot végez egy ember, annál kisebb a teljesítmény. Itt jobb is a hangulat, a közérzet. Ennek persze más oka is van. Sok a törzsgárda- tag, a régi dolgozó. A maguk bőrén tanulták meg, hogy a haragból semmi jó sem származik. Néha felcsattan a hangos szó, veszekedés, de lecsillapodnak a kedélyek. Ha megbántják egymást, hamar bocsánatot kérnek. Mindenki ismeri a másik búját-baját, ezért megértőbbek egymással. Vácott, Gödöllőn, a többi gyárban, a többi munkahelyen sokezren teszik percről percre, műszakról műszakra ugyanazt a pár mozdulatot Életük nagyobbik felét töltik a munkapadok mellett. Megéri talán, hogy ne csak a teljesítményre, a termelékenységre, hanem az emberekre is jobban figyeljünk. Cs. A. Megerősödtek, nőtt a tekintélyük Hat év után egy párthatározat megvalósításáról a budai járás nagyközségeiben Néhány évvel ezelőtt már érezhető volt napjainkban úgyszólván nyilvánvaló, hogy a hatvanas évek urbanizációs folyamata sok szempontból módosult. Amíg másfél évtizeddel ezelőtt az „elvándorlás”, főleg a városok felé irányult, addig ma inkább az jellemző, hogy a kisebb falvakban és településeken csökken a lélek- szám, a nagyközségekben élőké viszont dinamikusan növekszik. Jellegzetes példa (s egyben Pest megyei sajátosság) a főváros körül kialakult agglomerációs gyűrű. Ha csupán a legnagyobb falut, Érdet tekintjük, szembetűnő a helyzet: óvatos statisztikák szerint e nagyközség 1980-ban, vagyis két év múlva érte volna el mai lélekszámút, azaz 46 és fél ezret A változások nyomán E folyamatot követte a települések közigazgatási rendszerének változása, pontosabban a közös tanácsú községek kialakítása. A településszerkezeti változások természetszerűleg maguk után vonták a községek politikai irányításának átszervezését A közös tanácsú falvakban azonban a párt szervezeti felépítése — miként azt az MSZMP Politikai Bizottsága 1972. március 21-i a községi pártbizottságok és az akkori csúcsvezetőségek helyzetével és munkájának továbbfejlesztésé. vei foglalkozó határozatában megállapította — nem mindenütt követte a megváltozott körülményeket Problémát jelentett például az, hogy egy sor közös tanácsú község székhelyén működött ugyan pártbizottság vagy csúcsvezetőség (ma pártvezetőség), ám nem tartoztak irányítása alá, a társfalvak alapszervezetei. Hasonló gondokat okozott az is, hogy az adott faluban dolgozó alapszerveze tek egy részét a székhely község, a másik részét a járási pártbizottság irányította. Bonyolította a helyzetet, hogy egyes falvakban külön üzemi és községi csúcsvezetőség működött, amelyeket úgyszintén közvetlenül a járás irányított és ellenőrzött. A Politikai Bizottság 1972-es határozatában számos szervezeti és politikai célt tűzött a pártszervezetek elé, amelyek megvalósítása — ma már láthatóan — új lendületet adott a mozgalmi munkának. Új feladatokat határozott meg a Politikai Bizottság a pártszervezetek, a községek gazdasági életének irányításában, a káder- és személyzeti munkában, a tömegszervezetek és mozgalmak, valamint a tanácsok pártirányításában. Sajátos helyzetben Az 1972-es határozat óta — melynek megvalósítására intézkedési tervet dolgozott ki a Telnek az üvegek A Dunakeszi Konzervgyár gyümölcsfeldolgozó részlegében egy műszakban mintegy 25—30 ezer üveg befőttet készítenek szovjet exportra. Halmágyl Péter felvétel* Pest megyei pártbizottság — hat év telt el. Az elmúlt és az elkövetkező hónapokban a megyei és a járási pártbizottságok vezető munkatársai, valamint a nagyközségekben tevékenykedő pártbizottsági titkárok közösen áttekintik, mi vált valóra a hat évvel ezelőtt megfogalmazott feladatokból. A napokban a budai járás nagyközségi pártbizottságainak titkárai számoltak be munkájukról. Az eseményein jelen volt Arató András, Komáromi János és Sáron Sándor, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára, osztályvezetője, illetve osztályvezető-helyettese. A járási tapasztalatokat Mó- gor Béla, a budai járási párt- bizottság titkára ismertette. A nagyközségek részéről sorrendben Pazsa Imre, a solymári, Garai György, a törökbálinti, Széplábi János, a pilisvörös- vári, Valentin Károly, a budaörsi, Skornyák Istvánná, a budakeszi és Szabó János, a zsámbéki nagyközségi pártbizottság titkára, valamint Pribék Rozália, az érdi pártbizottság politikai munkatársa tájékoztatta a megyei vezetőket az említett határozat végrehajtásáról. A budai járás félkaréjban veszi körül a fővárost. A járás nagyközségeiben él Pest megye csaknem egymillió lakosának mintegy 11—12 százaléka, azaz 110 ezer 200 ember. A nagyközségek lakóinak 80 százaléka — az egyetlen távolabbi Zsámbék kivételével — bejáró dolgozó, ami többnyire gondot, mintsem előnyt jelent a pártszervezetek életében. Mindezek ellenére azonban — ahogyan azt a beszámoló Is megerősítette — megnövekedett a nagyközségi pártbizottságok szerepe és tekintélye, az említett hét falu politikai életében. A párt vezető szerepe ma már jól érvényesül a községek közéletében, a helyi tanácsok, az ifjúsági és más tömegszervezetek munkájában. A kommunisták szervezőkészségét bizonyítandó megemlíthetnők egy példát: amíg 1976-ban a helyi tanácsok több millió forintot nem tudtak elkölteni a budai járás községeiben — kezdeményezőkészség, elképzelések hiányában — településfejlesztésre, addig a pártszervezetek irányítása, útmutatása, nem egy esetben példamutató lendülete segítségével 270 millió forintot fordítottak 1977-ben lakóhelyük korszerűsítésére. Lakástól az óvodáig... A Politikai Bizottsági határozat végrehajtását az is segítette, hogy a budai járási párt- bizottság jól alakította ki területfelelősi rendszerét. Munkatársai rendszeresen járják a hozzájuk tartozó területeket — gyárat, termelőszövetkezetet, községet —, figyelemmel kísérik az alapszervezetek, a vezetőségek munkáját, ha szükséges módszertani segítséget nyújtanak a pártélet irányításában és szervezésében. Sokatmondó számadat: a járás területfelelősei a különféle jelentős pártesemények 70 százalékán cselekvő részvevőként vannak jelen. A járás és a terület jó kapcsolata, hangsúlyozták az értekezleten a titkárok, fontos feltétele a további fejlődésnek. Különösképpen a tömegszervezetek munkájának irányításában, tevékenységük koordinálásában, a pártszervezetek önállóságának fokozásában jelen, tősek még a feladatok. Az ülésen jelenlevők egyetértettek abban is, hogy ma már egyetlen nagyközségben sem születhet döntés a kommunisták véleményének meghallgatása nélkül. Bár a helyi tanácsokkal nem mindenütt zökkenőmentes a pártszervezetek kapcsolata, az együttműködést mégis a megértés, a feladatok közös meghatározása, a kölcsönös véleménycsere jellemzi. Ennek köszönhető a falvak arculatának szépülése, a fejlődés, amelyet mindenütt társadalmi munkákkal segítenék az emberek. Solymáron például 18, Budaörsön 8 millió forintnyi társadalmi munkával támogatták tavaly a községfejlesztést az emberek. Törökbálinton 20 lakás épült — jelentős társadalmi összefogással — főként nagycsaládosoknak. Egyes párt. bizottsági tagok sem hittek teljesen Budakeszin annak a 150 gyereknek otthont adó óvoda elkészültében, amelyet tavaly határidőre adtak át, s melynek építését szabad szombatokon, munkaidő után segítették a helybeliek. Sok szó esett a tömegszerve- zetek pártirányításának továbbfejlesztéséről. Úgymond, szinte mindenütt fellelhető jelenség, hogy a pártbizottságok egy-egy tömegszervezet —* például az ifjúsági szövetség — munkájával foglalkoznak kiemelten, s ezért esetenként kevesebb idő jut a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a Vöröskereszt, az MHSZ támogatására. E területen a mostaninál kiegyensúlyozottabb, rendszeresebb munkára van szükség a jövőben. Több kezdeményezést Számos esemény, epizód, egy. egy közös munka igazolja a pártbizottságok jó szervező tevékenységét. Erden immár évek óta kiválóan hasznosítják a vezetők a pártbizottság mellett működő pártépítési, agitá- ciós, és propaganda, gazdaság- politikai és fegyelmi bizottság munkatársainak észrevételeit, javaslatát. A zsámbéki pártbizottság kezdeményezésére a két társközség — Tök és Zsámbék — üzemeinek vezetői együttműködési szerződést kötöttek a munkaerő-csábítás megfékezésére. Egy-egy községbeli dolgozó, ha másik helybeli üzembe kéri felvételét, nem kaphat magasabb bért, mint előző munkahelyén. A budaörsiek a pártalapszerveze- tek, a terület megismerését segítendő egy-egy üzembe kihelyezett pártbizottsági ülést tartottak sikerrel az elmúlt években. A pilisvörösvári pártbizottság munkatársai jól alkalmazzák azt a módszert, hogy a fontosabb tanácsi döntések előtt rendszeresen meghívják a kommunista tanácstagokat, ismertetik a falu pártszervezetének és vezetőinek állásfoglalását az adott kérdésben. A nagyközségi pártbizottságok titkárainak beszámoló értekezletén az elhangzottakat Arató András összegezte. Elmondta, hogy a jövőben több kezdeményezést, ötletet, javaslatot várnak a pártszervezetektől. Feladatként határozta meg a pártszervek összetételében a megfelelő arányok kialakítását, hiszen ez az adott társadalom- politikai, gazdasági feladatok megvalósításának feltétele. Az értekezleten elhangzottak bizonyították: a Politikai Bizottság 1972-es határozatának megvalósítása jó úton halad. Az összejövetel hasznos segítséget nyújtott a járás hét nagyközségi titkára számára a tapasztalatok kicserélésével, melyet később megismertetnek a községek pártvezetőségeivel. Virág Ferenc
