Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

A MONORVIDÉKI ÁFÉSZ ÉRTESÍTI KEDVES VÁSÁRLÓIT, HOGY 1978. MÁRCIUS 21-ÉN VECSÉSEN, AZ OTP-LAKOTELEPEN A PFST MÍG Y E I H ÍRLAP KÜLD N K I ADÁS A ; Végtelen barázdákon Régi mesék jó ízével A béresek fia — Rideg Sándor XX. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM 1978. MÁRCIUS 21., KEDD Beszámoló — két év munkájáról Megemlékeztek a Tanácsköztársaság évfordulójáról Megemlékeztek a Tanács köztársaság 59. évfordulójá­ról. Burján István, a Társada Imi Ünnepségeket Szervező Iroda vezetője méltatta az év forduló jelentősegét, majd a fiatalok megkoszorúzták az e mléktáblát. Mutnéfalvy Zoltán felvétele Vasárnap a járási pártbi­zottság nagytermében tartot­ták meg a KISZ járási kül­döttgyűlését. Az elnökség­ben foglalt helyet Cselényi Dezső, az MSZMP monori já­rási bizottságának első titká­ra, Fiel Marianna, a KISZ Pest megyei bizottságának tit­kára, Kozák Sándorné, a já­rási hivatal elnöke. Harsogott a terem az értekezlet meg­kezdése előtt, a küldöttek a Venceremost és más moz­galmi dalokat énekeltek, az­tán egyszeriben csend lett. Fodor Sándor, a járási KISZ- blzottság politikai munka­társa üdvözölte a résztvevő­ket, majd Földi Károly járá­si KISZ-titkár tartott beszá­molót az elmúlt két év mun­kájáról. — Két mozgalmi év telt el a legutóbbi járási küldött- gyűlés óta. Ez idő alatt erő­södtek az alapszervezeti kö­zösségek, ami pozitív hatás­sal volt a KISZ-munka min­den területére. Értékelés Gyakorlattá vált, hogy az akcióprogramok összeállítá­sakor. s. pártszervezetek gaz­daságpolitikai cselekvési prog­ramjaihoz kapcsolódva konk­rétan megfogalmazzák sajá­tos feladataikat. Ez a gyakor­lat jól szolgálta a munkahe­lyi alapszervezetek e téren végzett tervszerű, tudatos te­vékenységét. Járásunk KISZ-fiataljai so­kat tettek a megyei, járási és községi beruházások minél előbbi megvalósítása érdeké­ben. Ott voltak a kistarcsai megyei kórház építésénél, a börzsönyi úttörővasút mun­kálatainál és még sorolhat­nánk tovább azokat a helye­ket, ahol szorgoskodtak. Bár sok fiatal kapcsolódott be a társadalmi munkaakciókba, ugyanakkor vannak passzív KISZ-tagok, akik nem vettek részt ebben a tevékenységben. A politikai képzés új rend­szerét három és fél évvel ez­előtt dolgozta ki a KISZ KB. A képzés színvonala javult, azonban az agitációs munká­ra nagyobb súlyt kell helyez­ni az elkövetkezendő idő­szakban. A különböző politikai ak­ciókba fiatalok egyre na­gyobb szómban kapcsolód­nak be. Javult a párttaggá nevelés az alapszervezetek­ben, az elmúlt két évben hat- vanketten kerültek felvételre, többségük KISZ-ajánlóssal. Az alapszervezeti munkák színvonalára rányomta bélye­gét, hogy gyakoriak voltak a személyi cserék, az újonnan bekapcsolódott titkárok nem tudtak olyan színvonalasan dolgozni, mint elődeik. ör­vendetes viszont, hogy a tár­sadalmi szervekkel egyre jobb kapcsolatot alakított ki vala­mennyi alapszervezet, s a pártszervezetek irányító mun­kája is éreztette hatását. A járási KISZ-titkár Is­mertette az elkövetkezendő két év feladatát is. A fiata­loknak ezentúl is elsőrendű feladata a gazdasági építő munkában való aktív részvé­tel. de be kell kapcsolódniuk a különböző társadalmi mun­kaakciókba is. Javítani szük­séges az alapszervezeti mun­kát, ehhez a feltételek meg­teremtődtek. Hozzászólások Pintérné Reubi Teréz, a pénzügyi ellenőrző bizottság beszámolóját ismertette, majd a küldöttek hozzászólásai kö­vetkeztek. Ztma Gyula süly- sápi küldött a pártépítő mun­ka fontosságára hívta fel a figyelmet. Sülysápon jó mód­szerei vannak e tevékenység­nek, ennek is köszönhető, hogy a legtöbb fiatal ebben a községben került felvételre a pártba. Felszner János, a mo­nori MEZŐGÉP dolgozója ar­ról számolt be, hogy alapszer­vezetük a KMP megalakulá­sának 60. évfordulója tiszte­letére társadalmi munkaver­senyre hívja ki a járás többi alapszervezetét. Még több segítséget kell ad­ni a KISZ-fiataloknak az út­törőcsapatok munkájához — mondotta Révész György pe- degógus, gombai küldött. Több mint 300 ifivezetőt tartanak nyilván az úttörőcsapatok, saj­nos, közülük mindössze száz­ötvenen dolgoznak rendsze­resen, pedig szükség lenne mindnyájukra. Az Ifjú Gárda fontosságát ismertette Bői Sándor csévharaszti küldött. Tajti Ágnes, a gyömrői KISZ- bizottság titkára a káderki­választás körültekintő meg­szervezéséről beszélt. Jól mű­ködik a járásban az agrártu­dományi egyesület, sajnos, kevés a fiatal e szervezetben — mondta Páhi Irén, a Mo­nori Állami Gazdaság üzem­gazdásza. Sokan azt hiszik, hogy az egyesületben csak diolomások tevékenykedhet­nek, pedig szívesen látnák soraikba a termelőszövetke­zetekben más munkaterüle­ten dolgozó fiatalokat is. Félórás szünet következett ezután, a száz küldött a nagy­községi tanács emeleti folyo­sójára vonult, ahol megko­szorúzták a Tanácsköztársa­ság monori direktóriumának emléktábláját. Marunák Ferenc üllői pe­dagógus köszönetét mondott az üllői általános iskola épí­tésében jó munkát végző KISZ-fiataloknak. Az Edzett ifjúságért mozgalom ered­ményeit Dudás Sándor úri fia­tal ismertette. Fiel Marianna, a megyei KISZ-bizottság véleményét tol­mácsolta, s felhívta a figyel­met arra, hogy a jövőben még többet kell tenni az alapszer­vezeti munka javítása érde­kében. Cselényi Dezső elisme­réssel szólt a járási KISZ- munkáról. Választás A hozzászólások és a vita­összefoglaló után került sor az új járási KISZ-bizottság megválasztására, titkos szava­zás utkin. A járási KISZ- bizottság tagjai lettek: Béres Erzsébet, Dudás Sándor, Föl­di Károly, Földvárszki Zsu­zsa, György László, Fiel Gab­riella, Horváth Boldizsár, Mó­czár László, Pintér Erzsébet, Rácz Zoltán, Revák Sándor­né, Ságodi Ferenc és Tajti Ágnes. A testület megtartotta első ülését, amelyen á KISZ járási bizottsága titkárává is­mét Földi Károlyt választotta meg. Sor került a pénzügyi ellenőrző bizottság és a me­gyei KISZ-küldöttgyűlésen részt vevő járási küldöttek megválasztására is. Ezt köve­tően kitüntetéseket adtak át a jól dolgozóknak. Aranyko­szorús KISZ-jelvényt kapott Móczár László (Maglód), a KISZ KB dicsérő oklevelét vehette át Földvárszki Zsu­zsa (Pilis), Csöndör Ferenc- né (Gyömrő), Sztarahorszki János (Rákosmezeje Tsz),Czu- nyi Lászlóné (Monor) és Szlo- boda Györgyné (Sülysáp). Négy alapszervezet szintén dicsérő oklevelet kapott. Gér József „AZ APÁM SZEGÉNY EM­BER VOLT, aki csak dolgoz­ni tudott, de szolgálni annál rosszabbul szolgált. Minden év­ben elszegődött valahová, s minden este arról beszélt, hogy milyen jó lesz nekünk ezután.-’ A család elhitte a jövendő tá­gas szobákat, a forró kemen­céket, amelyekben mindig sül valami finomság, kalács vagy hízott liba, a terüljasztalokat, a nyugodt, hosszú álmokat, az új ruhákat, melyeknek élve­zetes, friss szaguk és finom tapintásuk van, és az új csiz­mákat, amelyek minden lé­pésre nyikorognak, mint az ispán fia csizmái. Végezetül, most már csakugyan falhoz lapítja a kegyetlen ispánt, hogy úgy kell onan levakarni! A gyermekek a mesék jó ízével tértek nyugovóra abban a biz­tos tudatban, hogy reggel már kezdődik a szép élet. Ámde a szürke hajnalokon még min­dig a régi „millió folttal tar­kított ruhákat lobogtatta raj­tuk a szél, a csatakos földe­ken tántorgó béresek szalma­kötéllel szorították testükhöz a vedlett ruhákat, s botor­káltak a szörnyűségesen vég­telen barázdákon.” RIDEG SÁNDOR BÉRES FIA VOLT, és egy törteli cse­lédházban látta meg a napvi­lágot 1903. február 12-én. Fújt a dermesztő tél végi szél, száll- dosó varjak károgtak a fel­hők alatt, mintha vesztét ki­áltozták volna, és a kifogy­hatatlan reményű apja új pusztákról mesélt, ahol bizo­nyosan megtalálja a szeren­cséjét. A pusztai cselédköz|,sség sajátos szervezete, akár a ka­tonaságnál, az alá- és fölé­rendeltségen alapult, kezdő­dött a gróffal, akit tón soha­sem láttak, folytatódott az in­tézővel, legfőbb parancsoló- jukkal, lejjebb az ispánokkal és béresgazdákkal. Ez utób­biak a legkisebb lazításra, hi­bára testi fenyítéssel sújtot­ták őket Visszaütni ezeket a jóllakott húskolosszusokat is­tenkísértés lett volna. A zör­gő csontú, elcsigázott bére­sek vérezve rogytak az alom­szalmára a jászol elé. A meg­szégyenített emberek szívós konoksággal tűrték megkín- zatásukat, a borzalmas sze­génységet, és maradtak, vagy továbbálltak egy másik ura­dalomba. Rideg Sándornál iga­zabban senki sem mondta el ezt az életet, életrajzi írá­sa a Tűzpróba és a Sámson a majorsági cselédközösség hiteles, művészi ábrázolása. Monoron járta az elemi is­kolát, elvégzett öt osztályt, aztán csikósnak állt. Alig ér­te meg a tizenhatodik élet­évét, vöröskatonának jelent­kezett a Tanácsköztársaság vé­delmére. Falusi munkások és hadifogságból hazatért kato­nák meséltek neki az oroszor­szági ' változásokról, a dolgozó nép országáról. A bukás után felköltözött Budapestre gyári munkásnak, vasúti altisztnek, péksegédnek. 1925-ben már a A nap kulturális programja MOZIK Gyömrő: Csillagszemű. Men­der Hüvelyk Matyi. Monor: Magyarok. Nyáregyháza: Kí­sértés. Pilis: Alfredo, Alfredo. Üllő: Mr. McKinley szökése, I—II. Vecsés: Tojásrántotta. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Mendén, 8-tól 14 óráig: az ÁFÉSZ dolgozók tanfolyama, 18-tól: a könyvbarátok köré­nek foglalkozása. Maglódon, Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja volt. Több ízben letartóztat­ták, egy alkalommal a rend­őrség titkos nyomdát talált a lakásán, emiatt 1944-ig állan­dó rendőri felügyelet alatt tar­tották, végül koncentrációs tá­borba hurcolták. A fölszaba­dulás után elnöke volt a cse­peli szabadkikötő üzemi bi­zottságának. Novelláit a Népszava, a Ko­runk, a Magyarország és a Híd című lapok közölték, ava­tott íróvá első regénye, az Indul a bakterház tette. Sa­játos elbeszélő tehetsége, ere­deti egyénisége hamarosan a legolvasottabb írók sorába emelte. A negyvenes évek­ben tagja volt a munkásírók csoportjának, a felszabadulás után a néphadsereg írói tes­tületének. Műveinek közép­pontjában a szegényparasztság és a munkásság áll. Hősei városba szakadt zsellérek, akik mostoha sorsuktól ott sem sza­badulhattak, a városok pere­mén laktak deszkából, bá­dogból tákolt, rozzant, egész­ségtelen lakásokban, a ház elé halmozott, soha el nem hordott szeméthalmok, dög­lött állatok bűzében. Tanult mesterségük nem vplt, eleset­tek, kiszolgáltatottak voltak, bár lázadoztak sorsuk ellen, változtatásra nem volt ere­jük. VARÁZSA ABBAN ÁLL, hogy Rideg Sándor történe­teiben szikrázva csillog jel­legzetes humorg, vidámító, szí­nes, fordulatos, lebilincselő meséje. Művészi elveit így fogalmazza meg: „az emberek általában öröm, vidámság és nevetés nélkül élnek, olyan élőnek látszó ábrákat kell ki­találnom, amelyeken az embe­rek elgondolkoznak és meg­ismerik tőle a jókedv ízét, és t nevetni is. tudnak általa.” Mű­veinek hőse, mint a népmesé­ben, a legkisebb fiú, végső diadalában alaposan eltángál­ja élete megrontóit, csúffá te­szi vaskos tréfáival a kapzsi kispolgárokat, a kegyetlen nagygazdákat, a görbebotos I ispánokat. József Attila-díjat három, egymás után követ­kező évben kapott az ötvenes évek elején, Kossuth-díjat 1954-ben. Kilenc regényéből és novelláskötetéből néhányat lefordítottak bolgár, lengyel, német, román és szlovák nyelvre. Ha élne, most volna hetvenöt éves. Hídvégi Lajos Veszélyes tüzek A monori tűzoltóknak az utóbbi időben egyre gyakrab­ban kell kivonulniuk oltáshoz. Sokan ugyanis a szeles, vV haros időben is hozzáfognak a kertjeikben, portájukon össze­gyűlt hulladék, avar, gally elégetéséhez. A szél aztán viszi a para­zsat, amelytől könnyen meg­gyullad az ól, a fáskamra, a fából készült kerítés. Az árok­partokon is gyújtogatják a szemetet, s otthagyják őrizet­lenül. A tűz könnyen tovább terjed, riadalmat keltve, s nem kevés munkát okozva ne­künk. A tűzoltók azt kérik a ta­vaszi hulladékégető lakóktól: csak szélcsendes időben gyújt­sanak lángot, s ne hagyják a tüzet őrizetlenül. Aki nagyobb terület égetéséhez készül, fel­tétlenül jelentse be előtte a monori tűzoltóparancsnoksá­gon. 14-től 18-ig: Bodócsi Béla és Reitz János képzőművészeti kiállítása (az MSZMP magló- di nagyközségi bizottságá­nak tanácstermében, Stein­metz kapitány u. 24.). Mono­ron, 10-től 18-ig: három kubai grafikusművész kiállítása és Che Guevarát ábrázoló fotó- kiállítás (a Vigadó feletti ki­állítóteremben). Úriban, 14- től: a gyermek sportszakkör foglalkozása. Egy pillanat... Autóbuszba rohant a daruskocsi Szombaton is menetrend­szerűen indult Rákoskertre a 13 óra 50-es autóbuszjá­rat a monori buszpályaud­varról. Zsibongva helyez­kedtek el a Péteribe, Gyömrőre igyekvő diáklá­nyok, szatyrokkal felszerelt asszonyok, munkából haza­felé igyekvő utasok. A jár­mű falta a kilométereket. — Mikor érünk már Gyömrőre? — kérdezte egy kisfiú, az ablaküveghez nyomva orrocskáját — Ez már Gyömrő — mondta az édesanyja. S ab­ban a pillanatban hatalmas csattanás hallatszott, a busz megdőlt, füst öntötte el a kocsi belsejét, a félelem dermesztő csöndje után si­kolyok, jajkiáltások hallat­szottak, üvegcsörömpölés, fájdalmas nyögés vegyült az „ablakot, nyissanak ab­lakot!” kiáltások közé. Kö­högésre ingerelt a füst. A középső ajtó nem nyílt, a vezetőfülke melletti nagy- nehezen igen. Ostrom in­dult a lejutásért. fejkendős, idős asszony könyökölt a kisfiú oldalába, hogy ha­marabb levegőre érjen. Személygépkocsik fékez­tek sorra a gyömrői. Men­del úti elágazásnál. Megret­tenve nézték a baleset színhelyére sereglett hely­beliek is az eléjük tárujó látványt. Az autóbusz oldat- iát teljesen szétroncsolta a Mendei útról szabálytala­nul behajtó MÁV-da-rusko- csi. Ömlött a benzin, patak­ban csörgött az aszfalton. Reszkettek az út szélére került utasok. A személy- gépkocsik vezetői előzéke­nyen felajánlották, hogy a könnyű sérülteket Monorra viszik, s értesítik a rendőr­séget is. — A fékem ... Nem mű­ködött a fék ... — hajto­gatta a daruskocsi vezető­je, reszketett a keze, s hall­hatóan nagyot sóhajtott, amikor kiderült, hogy sú­lyos sérült nincs az autóbu­szon. Késő estére már elvon­tatták az útból mindkét összeroncsolódott járművet. Napihírként szerepelhetne az eset a baleseti rovatban, besorolva a többi közé, amelyeken átfut az ember tekintete a megszokott gon­dolattal: megint baleset, megint nem vigyáztunk. Egy pillanat volt az egész. Az életünk múlott rajta. K. Zs. ABC ÁRUHÁZÁT ÉS HANGULATOS ESZPRESSZÓT NYIT.

Next

/
Thumbnails
Contents