Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

1978. MÁRCIUS 81., KEDD

A Biztonsági Tanács határozata:

ENSZ-erők Dél-Libanonban

A kínai vezetés elutasította az újabb szovjet felhívást

Francia választások

Régi felállás, áj erőviszonyok

A Biztonsági Tanács elfogadta az ENSZ-erők ideiglenes libanoni álllomásoztatására vonatkozó határozat végleges változatát. A határozat felszólítja Izraelt, hogy haladéktalanul vonja ki csapatait Dél- Libanonból. és szüntesse be a Palesztinái felszabadítási mozgalom elleni hadműveleteit. Kimondja, hogy az ENSZ ösz- szesen négyezer főnyi haderőt küld Libanonba. Az ENSZ- erŐk első megbízatása hat hónapra szól.

Az első, mintegy háromszáz főnyi alakulat a Golan-magas- laton és a Sínai-félszigeten állomásozó ENSZ-békefenntar- tó erők osztrák és svéd katonáiból állt össze, és még hétfőn megérkezett Libanonba.

A palesztin ellenállási mozgalom vezetői fenntartásaikat hangoztatták a BT határozatával kapcsolatban. A PFSZ szóvivője leszögezte, hogy szervezete nem fogja tétlenül szemlélni a tűzszünetet és mindaddig folytatják a fegyveres harcot, amíg a megszállók Dél-Libanonban tartózkodnak.

Begin izraeli miniszterelnök — Dajan külügyminiszter kíséretében — vasárnap Washingtonba utazott, ahol Carterrel, az Egyesült Államok elnökével tárgyal majd. Elutazása előtt a repülőtéren kétségbe vonta az ENSZ-erők dél-libanoni állo- másoztatásának célszerűségét.

SZOMBATON Damaszkusz- ban ismeretlen tettesek meggyilkolták dr. Ibrahim Ninaa- mehet, a Szíriái—szovjet baráti társaság elnökhelyettesét — közölte a Baath-párt regionális vezetősége.

A TASZSZ szovjet hírügynökség nyilatkozatot adott ki, amely egyebek között hangoztatja:

Az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusain megerősítették azokat az elveket, amelyeknek alapján a szovjet—kínai kapcsolatokat rendezni és javítani lehetne, mindkét ország népei alapvető érdekeinek, a béke és a szocializmus ügyének javára. A Szovjetunió konkrét és realista kezdeményezései következetesen alátámasztották ezeket az elveket'. E kezdeményezéseket a kínai fél vagy elutasította, vagy válasz nélkül hagyta. Mindazonáltal a Szovjetunió elhatározta, hogy újabb jóakaraté lépést tesz.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége 1978. február 24-én, a kínai országos népi gyűlés ülésszakának megkezdése előtt felhívással fordult az országos népi gyűlés állandó bizottságához.

A felhívás megállapítja: „A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a szovjet nép akaratát és törekvéseit kifejezve, ismét kinyilvánítja, hogy kész véget vetni a Szovjetunió és a KNK közötti kapcsolatokban jelenleg meglevő rendellenes helyzetnek, megállítani a kapcsolatok további éleződésének veszélyes folyamatát, amely súlyos negatív következményekkel járhat országainkra és népeinkre nézve, a békére nézve a Távol-Keleten, Ázsiában és az egész világon.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége javasolja, hogy a két ország közös nyilatkozatot adjon ki a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatok elveiről. A Szovjetunióban úgy vélik, a kapcsolatok rendezésének ügyét előbbre vinné az arról szóló közös nyilatkozat, hogy a felek kapcsolataikat a békés egymás mellett élés alapjára helyezik, szilárdan ragaszkodva az egyenjogúságnak, a szuverenitás és a területi integritás kölcsönös tiszteletben tartásának, az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak, és az erőszak alkalmazásáról való lemondásnak az elveihez.

Amennyiben a kínai fél számára egyáltalán elfogadható egy ilyen dokumentum előterjesztésének a gondolata, akkor javasoljuk: a két fél képviselői megfelelően magas szinten találkozzanak abból a célból, hogy lehetőleg rövid időn belül egyeztessék a nyilatkozat kölcsönösen elfogadható szövegét.

A Szovjetunióban készek fogadni a Kínai Népköztársaság képviselőit. Ha viszont a kínai fél célszerűnek tartja, hogy evégett a szovjet képviselők utazzanak Pekingbe, mi készek vagyunk erre is. A Szovjetunió hajlandó megvizsgálni a Kínai Népköztársaságnak a szovjet— kínai kapcsolatok rendezésére irányuló javaslatait” — hangoztatta a Legfelsőbb Tanács Elnökségének felhívása.

A TASZSZ nyilatkozata leszögezi: a Kínai Népköztársaság kormányzata ez alkalommal is negatív álláspontra helyezkedett. 1978. március 9-én megismételte korábban már előterjesztett elfogadhatatlan előzetes feltételeit. Az országos népi gyűlés legutóbbi ülésszaka bizonyítja, hogy a Szovjetunióval szembeni ellenséges irányvonal továbbra is a kínai állam hivatalos politikája marad.

A szovjet vezetés abból a szilárd meggyőződésből indul ki, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatokban nem létezik olyan kérdés, amelyet nem lehetne a jószomszédság szellemében megoldani. A szovjet fél — jóakaratot tanúsítva — ennek érdekében tevékenykedik a jövőben is — hangzik a TASZSZ nyilatkozata.

A neutronfegyver ellen ösz- szehívott nemzetközi fórum résztvevői felhívással fordultak „valamennyi ország népeihez és kormányaihoz”. A felhívás kimondja: „Felemeljük tiltakozó szavunkat az Egyesült Államoknak az ellen a szándéka ellen, hogy megkezdi a neutronfegyver — e

A baloldali áttörés nem sikerült Franciaországban, s ez — valljuk be — az egy héttel ezelőtti első választási forduló eredményeinek tükrében nem is volt nagy meglepetés. Hiszen március 12-én kiderült, hogy a baloldali pártok nem tudták feledtetni a választókkal lassan egy esztendeje folyó vitáikat az 1972-ben elfogadott közös program idősze- rűsítéséről, ugyanakkor pedig a kormánytöbbség pártjai — éppen az eddig soha nem tapasztalt egységes fellépésük eredményeként — saját várakozásaikat is felülmúlták azzal, hogy csaknem annyi szavazatot szereztek, mint az ellenzék. Ez pedig az egyértelműen a jobboldalnak kedvező választási rendszerben elegendő volt ahhoz, hogy a közel azonos szavazatarányból a második fordulóban biztos kormánytöbbség legyen az eddig hatalmon levő pártok számára. Ugyanis Franciaoszágban —, csakúgy, mint a vezető tőkésországokban általában — a konzervatív, jobboldali erők biztos terepének számító választási körzetekben jóval kevesebb voks is elegendő egy mandátum elnyeréséhez, mint például a munkásnegyedekben, ahol a baloldali jelöltek mehetnek biztosra. Így aztán nyilvánvaló volt, hogy a baloldali hatalomváltáshoz az ellenzéki pártoknak jelentős százaléktöbbletre lenne szükségük, mert különben nem képesek kiegyenlíteni az aránytalan körzeti beosztásból fakadó hátrányokat.

Erre számítottak a múlt vasárnapot megelőzően Fran- ciaország-szerte, s ez nem is volt alaptalan. A baloldali optimizmus létjogosultságát az ország súlyosbodó társadalmirendkívül gonosz hadviselési eszköz — gyártását.” A fórum résztvevői követelik, hogy mondjanak le a neutronfegyver gyártásának mindenfajta tervéről és ne helyezzék hadrendbe e szörnyűséges fegyvert a nyugat-európai államok területén. A felhívás elfogadásával Amszterdamban befejeződött a fórum munkája.

gazdasági gondjai valószínűsítették. A milliós munkanélküliség, a gyorsuló infláció, a bérből és fizetésből élő tömegek romló életviszonyai folyton erősödő elégedetlenséget szültek és változásokat követeltek. Az alternatíva pedig a baloldal radikális programja volt. Csakhogy a programot megalkotó pártok éppen a legkritikusabb hónapokban vitákkal őrölték fel erőiket, s ezzel megzavarták a szimpatizáns tömegeket. Míg á kormánytöbbség — jól érezve a veszélyt — gyorsan félretette nézeteltéréseit, hogy együttes erővel folytathasson kampány' a karnyújtásnyira került „vörös veszedelem” ellen. S minthogy az egyszerű állampolgárok agyát leginkább befolyásoló tömegkommunikációs eszközök java egy tőkés országban a jobboldal kezében van az efféle polgárrémisztget' hadjárat általában nem téveszt célt.. Ezúttal is alaposan megrettentek a reakció körmönfont vészjelzéseitől a francia középrétegek jelentős tömegei, s sokan mentek el a kormánypártra szavazni azok közül is, akik általában egyáltalán nem foglalkoznak politikával. Ugyanakkor pedig nem kevés szocialista párti vagy baloldali radikális szavazó — éppen pártjaik kommunistaellenes megnyilvánulásainak hatására — elfordult a közös komunista jelölttől, s inkább jobbra adta oksát.

Mindezek következtében tehát nem változott a politikai felállás Franciaországban, de kétségkívül változtak az erőviszonyok. Hiszen a szavazók fele mindkét fordulóban elvetette az eddigi politikát, ami egyértelműen bizonyítja, hogy milyen komoly az igény az igazi változásokra. S éppen ez mutatja, hogy a baloldal — bár csatát vesztett — megerősödött.

A. K.

KÉT kambodzsai zászlóalj újra megsértette Vietnam határát és támadást intézett több határmenti település ellen Song Be tartományban — jelentette hétfőn a VNA hír- ügynökség. A megtámadott falvak egyikében a kambodzsai katonák legkevesebb 100 polgári személyt meggyilkoltak.

Újabb terrorakciók Olaszországban

Fantomkép Moro elrablóiról

Az olasz rendőrség — hat szemtanú kihallgatása után — vasárnap rekonstruálta és közzétette Aldo Moro elrablói közül háromnak a fantomképét.

A „Vörös Brigádok” nevű álforradalmi csoport vasárnap virradóra újra hallatott magáról. Ismeretlen telefonáló közölte a L’Unita és a Paesa Sera szerkesztőségével, hogy „az állam más szolgáit is halállal sújtják” és újabb vérontást rendeznek, ha hétfőn folytatják a Torinóban perbe fogott társaik perét.

A Srí Lanka i KP X. kongresszusa

Elutazott a magyar pártkiildöttség

A Magyar Szocialista Munkásáért küldöttsége Nemes Dezsőtök, a Politikai Bizottság tagjanak vezetésével vasárnap elutazott Colombóba, a Sri Lanka-i Kommunista Párt március 22-én megnyíló X. kongresszusára. Ezt követően a delegáció az Indiai Köztársaságba utazik, ahol részt vesz az indiai Kommunista Párt mái^Tüs 31-én kezdődő XI. kongresszusán.

Torinóban hétfőn ennek ellenére folytatták a „Vörös Brigádok” alapítójának, Re- nato Curciónak és 14 bűntársának perét.

Az itáliai feszültséget vasárnap este és a hétfőre virradó éjszaka újabb terror- cselekmények -szították. Milánóban gyújtópalackokat hajítottak két magániskola épületére. Triesztben hasonló házi gyújtóbombákkal, az II Piccolo című lap szerkesztőségét rongálták meg.

JKSZ-kongresszus: június 20-23.

A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága. egyhangúlag úgy határozott, hogy a JKSZ XI. kongresszusát ez év június

20—23 között Belgrádban tartják meg. A KB plénumán megvitatták és elfogadták a központi bizottságnak a párt XI. kongresszusa elé terjesztendő beszámolóját, valamint a párt szervezeti szabályzatának módosítására vonatkozó tervezetet.

Befejeződött a neutronfegyver-ellenes fórum

Felhívás a világ népeihez

Polonéz és mazurka (1.)

Fél év a tengeren

A halászasszonyok szeme a mesz- szibe réved.. Arcukon feszült aggódás. Szájukon szó nem préselődhet ki: csak a szorongó, örök rettegésben élő ember fürkészheti ilyen moccanatlan némasággal a távoli tengert. A vizet, amely feneketlen, a vizet, amely haragvón háborgó. A vihar szeszélyesen korbácsolja a hullámokat, ahol épp a férjek küzdenek hálóikkal, s még nem tudni szerencsés véget ér-e a halászat.

Kovács Margit keramikusművész halászasszonyai néznek így örök időkön át a bizonytalanságba, parton rekedten, tehetetlenül. Számukra ellenség a tenger.

A Kabusi Svájcban, Lengyelország tóvidékén Wladislaw Tybura halászasszony ismerősei nem ilyenek. Amikor vasárnap délelőtt minden sza- badkozásom ellenére váratlanul bekopogtatunk Kiemenszékhez, két vidám asszony tárta szét karját:

— No még ilyet, de jó, hogy itt van Wladislaw! De nagy öröm ennyi év után.

Tessékeltek beljebb a tóparti modern, szép ház ajtaján, a napsütötte szobába, ahol mintha vártak volna katonás rendet találtunk. Mariannák, Klemensz feleségének és sógornőjének öröme betöltötte a tágas lakást. Beszéltek, csapdosták kezüket és újra meg újra ismételték: no még ilyet! Mentegetőztem, hogy így idegenül, bejelentés nélkül.... ők .pedig öleltek, nagy ünnep ez számukra, igazi ünnep. A gyerekek is előkerültek, az öt közül négy, mert az ötödik katona. Most már hatan sürögtek. a legkisebb gyerek is. Talán tíz perc sem telt el, s már megmentették az asztalt, óriás hidegtál állt középen, hirtelenében

sütött tojás, kolbász, hurka a másik tálban a kisebb cukrászdát is megszégyenítő finom süteményrengeteg.

Gyanakodva néztem Wladeket,

akinek szerkesztőségében vendégeskedtem, hátha becsapott és mégis megelőzött minket egy értesítés. De nem, esküdött váltig, ő igazi meglepetést akart, meg azt, hogy lássam, milyenek az ő barátai. Az asszonyok is nyugtattak: a férjeket várják, noha még egy hónap is eltelik érkeztü- kig. de hátha korábban horgonyoz a hajó. Meg hát a katona gyerek is be. állíthat.

Be. Alig hogy ott ültirnk, ettük a sok jót, nyílott az ajtó. A szép. sudár fiú, úgy tesz, .mintha természetes rendje lenne a dolognak, hogy mi ott ülünk. Ellenáll a kínálásnak, ő most még nem eszik, majd. Térül-fordul, ctvílruhát ölt, fogja a kosarat és megy az udvarba. Látom, hogy tüzelőt. hord be, pedig édesanyja nem is szólt neki.

Wladek észreveszi, min tűnődöm és Maria előtt dicséri a gyerekeket: itt mindenki összetart. Ezek a támaszai az anyjuknak.

Maria told ja Wladek szavait: nem is tudja mi történne vele. ha ezek a gyerekek nem lennének ilyen jók.

— Nehéz a halászasszonyoknak? — kédezem.

— Nem könnyű —, de ezen azért nevet a(két asszony.

A falubelieket dicsérik, akik törődnek velük. Aztán a két sógornő is jó- barátnőként éli a magános napokat. Igaz, nem egy faluban laknak, de nem annvira messze, hogy ne ugor- nának át egymáshoz gyakrabban. Nem érnek ők rá unatkozni, s újra kacagnak.

Nézzek csak körül a házban: mindig készülnek valami meglepetésre, mire fél év után a férj hazajön, hogy örüljön, hogy nem hiába hozza haza a sok pénzt, marad látszatja. Ezt az emeletes otthont is úgy építették lassacskán, aztán ízlésesen be is rendezték: ott a televízió, a rádió is. Ezt még nem látta Klemensz.

Emelgetjük a poharakat. Most a távollevő férjek egészségére. Most a gyerekekre. A szép új otthonra. A háziasszony jó főztjére ... Hangos a jókedv. Pedig nem nyugszom a faggatózással, sehogy sem fér a fejembe, hogyan lehetnek ilyen vidámak az asszonyok, akik magukban küszködnek, akik majdcsakhogy egyedül nevelik a gyerekeiket. Minden oldalról be akarom keríteni őket: a halászati vállalat törődik-e az itthon maradt családtagokkal? Törődik, néha még látogatót is küld. Kapnak-e értesítést a távolból? Rádióüzenetet. Most is, hogy Dél-Amerika felé hajóznak, olyan messziről is érkezik üzenet. A sógor pedig Ausztrália felé jár. Meg karácsonykor, nagy ünnepeken. Hogyan tudnak az asszonyok kimozdulni itthonról? Ki akar mozdulni? Dehogy akarunk. Nevetnek.

Elkísérték-e már a férjeket? Mit láttak itthon Lengyelországból? Varsót sem ismerik? — lehetetlen. Tanácstalanul nézek Wladekre. Ö sem érti: feleségével százszor meghívták már őket családostul, de nem szánják rá magukat. Pedig a férjek bejárják a távoli óceánokat, kikötnek messzi idegenben, a feleségek pedig hazáiuk fővárosába sem jutottak még el. Egyedül nem esne jól. Amikor meg fél évig itthon a nehezen várt férj, akkor az nem moccan hazulról.

Legfeljebb vadászni, de akkor is a feleségek nélkül. Ez a rend. Ez a szokás.,

Ahogy mind mélyebbre megyünk a beszéd erdeiébe. elhal a nevetés. Már bánom. Maria és a sógornő egyre többet néz maga elé. Ottmaradt a falat is a tányéron. Visszakoznék, de már nélkülem beszélnek...

Szívesen felcserélnék a kuporga- tást a vidámabb élettel. Mi jó a nagy házban? Az új berendezésben? Rossz így férj nélkül magányosan. Ha örülnek valaminek hová szaladjanak hirtelenében, más házhoz? Meg sem értenék. A bajt, a gondot meg miért hordaná másüvé az ember. A gyerekkel sem lehet azért mindet megosztani. Ügy, de úgy irigylik azokat az asszonyokat, akik esténként villany- oltás után férjük mellé bújnak és elmondják, hogy a gyerek megint rossz jegyet hozott, hogy igaztalanul bántotta meg őket a szomszédasszony. És, hogy gyakran van fullasztó nyomás a mellükben.

Ök mindig csak várnak. És félnek. Reszketve lesik a híreket. Kiszámíthatatlan a tenger ... Aztán, amikor Klemensz és a többiek megérkeznek néhány napig nagyon jó: milyen halakat fogtak, mennyi volt a zsákmány, hogy fékezték meg a hullámokat — mesélnek, kel! is nekik, mert ezeknél is több kérdésre kell válaszolniuk. Mariát is kérdezi Klemensz, de a sok elraktározott mondanivalóból némelyik avíttá vált. elő sem hozza.

Fél év pihenő otthon. De csak az első néhány nap a jó. Utána Klemensz is keresi a helyét. Vadászik, hozza a zsákmányt, kijavít valamit a fészerben, rendbe teszi a kertet... De azért a napok lassan telnek. Az ásszony is faggatódzik, hiányoztak-e az itthoniak? Ha még ezzel megelégedne, de számtalanszor esküdnie kell. hogy más eszébe sem jutott... Hol. ott kinn talán a tengeren?

Repülnek a hónapok, közeledik a válás... Az a legrosszabb, a készülődés. Mindenki rosszkedvű.

Csend telepszik a szobára. Magam előtt látom Klemenszet. Wladek jó barátját, aki mint újságíró hónapokig kísérte a halászokat a tengeren. Nehezen fogadták be az újságírót, de amikor az állta a megpróbáltatásokat.

s velük együtt dolgozott, lassan ösz- szebarátkoztak. Wladek nem fogadott el semmi kedvezményt: a legénységgel együtt aludt, evett. A parancsnok dühös is volt rá, nem az volt a megállapodás...

Ennek tíz esztendeje. A barátság, a nehéz időkben mélyebben kötődik: Wiadiszlaw Tybura egy-két évenként a Kabusi tavak felé veszi útját. Váratlanul bekopog és otthonosan letelepszik. Ha nincs otthon Klemensz, a családdal érzi jól magát. Régi történeteket elevenít fel a tengerről, s ezek a történetek mind vidámak. A szomorút, a veszélyest, a nehezet itt nem emlegeti, pedig cseppet sem vj,- dám, rideg, kegyetlen a tengeri halászok élete. A feleségek csak asszonyi szívükkel érzik, tudni nem tudhatják, előttük mind ez titok.

Ülünk a megfogyott asztalnál, ügyetlenül próbálkozunk felsrófolni a hangulatot. A háziasszonyok is tudják, változtatni kellene a témán. Hasztalan

Hosszú napokon, hosszú, magányos estéken meredhetnek így a semmibe, ahogy ölbe ejtett kézzel most magukba roskadnak. Most még csak egy szó kell és a könnyek patakká változnak. Milyen furcsa, gondolom hirtelen: mindenki a megtért halászokat ünnepli érkezéskor a kikötőben és mint hősökre néznek a horgony felszedésekor... Persze, hősies a küzdelmük, hiszen őket környékezi a számtalan veszély.

Az asszonyok, akik itthon maradnak. nincsenek veszélyben. Ök csak titokbant révednek szomorúan a messziségbe. Szorongásuk. ör>k rettegésük sóhaja megreked a közeli erdőben, az aranyszínű tavon, vagy az éjszaka sötétjében, nem nyugtalanítják feleslegesen a férjeket. Idegen is csak lopva pillanthat be a halászasz- szonyok részvétlen titkába.

Sági Agnes Következik:

Nagyüzemben és kisparcellán