Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-21 / 68. szám
Bővül a szobi szörpüzem A gépek ésszerű átcsoportosításával növelte termelését a Szobi Gyümölcsfeldolgozó: március elejétől már naponta 67—68 -ezer palackot töltöttek meg az üzletekben jól ismert szörpökkel, korábban csak 60 ezret. Újjászervezték a szállítást és a rakodást, s az anyag- mozgatás nehéz fizikai munkáját szinte teljesen megszüntették. A régi mellett épül az új üzem, amelynek présállomását az idén, palackozóját jövőre adják át rendeltetésének. A berendezés az NDK-ból érkezik, s 1980-ban — a rekonstrukció befejezése után — a jelenleginek kétszeresét, 30 millió palackot tudnak megtölteni évente szörppel. Egyidejűleg bővítik az üzem tárolóterét: tartályai az idén már 400 vagon gyümölcs fogadására lesznek alkalmasak s így a környékbeli termelő- szövetkezetek és a háztáji gaz1 daságok felajánlott gyümölcsét teljes egészében át tudja venni. KGST-szeminárium Az atomreaktorok biztonságosabb és gazdaságosabb működését célzó hőfizikai kutatások legújabb eredményeit tárgyalják meg a KGST országok szakértői Budapesten, a II. hőfizikai szemináriumon, amely hétfőn kezdte meg munkáját a Technika Házában. A négynapos szemináriumon részt vevő bolgár, csehszlovák, kubai, lengyel, magyar, NDK-beli, román és szovjet szakértők öt szekcióban mintegy ötven előadás alapján vitatják meg az atomreaktorban és a gőzgenerátorig terjedő energiaáramlási körökben lezajló hőfizikai folyamatok vizsgálati és kutatási eredményeit. Á közgondolkodás formálói A népfront agitóciós tevékenysége Pest megyében A Hazafias Népfront tevékenységét s annak eredményeit jól ismerjük. A községi és városi népfrontbizottságok szervezésében számos társadalmi munkaakció, helytörténeti kutatómozgalom bontakozott ki a közelmúltban is. A falugyűléseken, a rétegtalálkozókon pedig környezetük jövőjének alakításába szólnak bele Immár rendszeresen a helybeliek. Indokolatlant*l bár, ám mégis kevesebb szó esik a Hazafias Népfront agitációs és propagandamunkájáról, holott a társadalmi bázison nyugvó tömegmozgalomnak nagy a szerepe és a lehetősége az emberek világnézetének formálásában, ismereteinek gyarapításában. Ezt bizonyítandó megemlíthetjük: Pest megye 180 településén működik nép- frcmtbizottság, melyeknek aktivistái — a múlt tapasztalatai szerint — sikerrel kapcsolódnak be közösségük életének formálásába. A propaganda az MSZMP, az ifjúsági szövetség és a Hazafias Népfront életében is sarkalatos kérdés. Ezt bizonyítja, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1976 októberében határozatban foglalkozott a propagandamunka helyzetével, megszabta a fejlődés irányát, s útmutatást adott a tömegszervezeteknek és mozgalmaknak is. A gazdaság és politika A Hazafias Népfront tavaly rendezte meg propagandistáinak országos konferenciáját A Pest megyei népfront-propagandisták a közelmúltban tanácskoztak tevékenységükről, feladataikról. A népfront propagandistáinak munkája elsősorban azokhoz a társadalmi rétegekhez szól, akik világnézetének formálásával nem foglalkozik más politikai szerkezet. Az elmúlt évben érthetően e munka középpontjában a gazdaságpolitikai agitáció állt. Fontos feladat volt az ötödik ötéves tervnek és a településfejlesztési tennivalóknak a megismertetése. A jó szervező- munkának köszönhető, hogy a tavaly rendezett 158 falugyűlésen több mint 21 ezren, a 34 réteggyűlésen két és fél ezren vettek részt, s közel kétezren szóltak hozzá a megtárgyalt kérdésekhez. A tömegmozgalom propagandája lemérhető a falvak és a városok lakosságának munkaversenyében és társadalmi munkájában. Tavaly például a népfront szervezte társadalmi munka értéke Pest megyében 328.9 millió forint volt ami 82,2 millió forinttal töDD, mint 1976-ban. Példaként 'említhetjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére rendezett környezet- és természetvédelmi hónap sikerét is. Ennek során 126 ankétot tartottak e témáról a népfrontbizottságok, s 30 ezer facsemetét és cserjét ültettek, 11 új pihenőparkot alakítottak ki Pest megye lakosai. A munka értéke elérte a 80 millió forintot. A fő feladat azonban — s ez a megyei népfrontpropagan- disták tanácskozásán is megfogalmazódott — o tartalmi munka színvonalának javítása. Miként azt a részvevők is megerősítették, ma már a folyton beszélő propagandisták helyett olyan aktivistákra van szükség, akik felkészültek, beszélgetőpartnerek, felhasználják a szemléltetés úi eszközeit és lehetőségeit. Például a politikai vitakörökön. A tartalom elsődlegessége Munkájuk jelentősége elsősorban az értelmiség, a bejáró dolgozók és az otthon tartózkodók, azaz a gyes-en levő kismamák, a kisiparosok, a nyugdíjasok körében érfchető. Nagy érdeklődés jellemezte a népfront politikai előadás- sorozatát, amelyet tavaly 168 településen rendeztek meg. A tanácskozáson részt vevő propagandisták beszámoltak arról is, hogy egyre népszerűbbek a népfront szervezte klubok, melyek érdeklődésük és lakóhelyük szerint gyűjtik maguk köré az embereket. Az aktivisták véleményét igazolják a tények és az adatok. A népfront helyi bizottságai önállóan, illetőleg más szervekkel együttműködve 300 különféle klubot (6 népfront-, 37 nő-, 14 nyugdíjas-, 73 kertbarát- és kistenyésztő, 11 értelmiségi, 31 honismereti és 4 nemzetiségi klubot, illetve 9 pávakört) működtetnek Pest megyében. Ide sorolhatjuk még a népfront irányításával tevékenykedő szülői munka- közösségeket is, amelyek sokat tesznek a családok szabad idejének. kulturált szórakozásának és művelődésének a szervezéséért. Hasznos tapasztalatcsere A népfront lehetőségei — miként azt a példák sora igazolja — adottak. A tanácskozás jól szolgálta a helyi tapasztalatok átadását, amit az egész napos véleménycsere kiváló hangulata, s a hozzászólásokban megnyilvánuló hév is jól bizonyított. Virág Ferenc Jótállás A VEVŐ ma már minden tartós fogyasztási cikk mellé kis füzetet kap, amelyik igazolja: tulajdonosa garanciális jogokat élvez. Ha a vásárolt holmi elromlik, a szerviz ingyen javítja meg, sőt, ha a hiba súlyos, a terméket újra cserélik. Tehát a jótállás a vásárló védelme. Manapság megszokott már, hogy a szavatossági idő egyre nő, amely nemcsak egyszerűen kereskedői furfang a forgalom növelése érdekében, hanem tanúsítja az áru jobb minőségét is. Vagy nem? Sajnos, átfogó statisztikák nem készülnek argói, hogy ki, hányszor és milyen értékben él — kell élnie — garanciális jogaival, pedig nem lenne érdektelen ez az adat. Az összforgalom arányában az elmúlt időben látatlanban is bizonyos, hogy sokszorosára nőtt az összeg, amely egyfelől örvendetes, megnyugtató dolog. Híven tükrözi ugyanis az élet. színvonal alakulását, az életmód változását minden olyan adat, amely a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy minél több televízió, automata mosógép talál gazdára, annál több erőt köt le a garanciális javítás és maga a lakossági szolgáltatás. Az sem közömbös, hogy a gyártó cég hónapok, vagy évekre vállal jótállást — jócskán befolyásolhatja ez is a szavatosságra fordított összeget. Persze, tapasztalhatók még kisebb-nagyobb aránytalanságok és szervezésbeli fogyatékosságok (például a népszerű NDK-beli mosógépeket csak a fővárosban tudják karbantartani, javításukat még a nagyobb vidéki városokban sem szervezték meg...), ám annyi bizonyos; ma már mindannyiunkat érinti a fogyasztási cikkek garanciája, természetes velejárója a vásárlásnak a vásárlási biztonság. Azonban a jótállásra költött összegek mást is mutatnak, amelyekre gyára válogatja, melyik figyel oda: a készített termékek minőségét. A garanciális javításokról vezetett gra. fikonok biztos szeizmográfként jelzik, ha baj van. fis nem mindegy — bármennyire jó szavatossági feltételeket kínál a gyár, s bármekkorára is nőtt a forgalom —, hogy milyen magasra ugrik a jótálló kiadása. Kétszeresen sem mindegy: rontja a vállalati eredményt és fokozott terhet ró az amúgyis szorongatott helyzetben levő szolgáltató egységekre. Ráadásul, minden ellenkező híresztelés ellenére, a vásárló igazi biztonsága még csak az, amikor üresen marad a garanciafüzet bélyegzőinek helye. A vevő sem örül annak, ha a gyártónak minduntalan jót kell állnia termékéért. NAGYOBB FIGYELMET kellene szentelni mindenképpen általánosságban véve is a jótállásnak, megkövetelni minden egyes cégtől, hogy ne csak termékeinek forgalmával, hanem a szavatosságra fordított költséggel is törődjön. Ismeretes, hogy valamennyi garanciális gyárnak van kerete, ha ebből kifut — automatikusan rossz bizonyítványt állított ki áruinak minőségéről. A kereten belüli mozgást már kevesebben ellenőrzik, holott az is értékmérő. Különösen így van ez az építőiparban, ahol már krónikusan magas az ingyen végzett utólagos javítások nagysága. Akadt olyan építőipari vállalat, amelyiknek hat felépített házában kétezer (!) hibát számolt össze egy szakértőkből álló bizottság, miután a lakásfenntartó szövetkezet négyévi huzavona után sem tudta érvényesíteni garanciális jogait: a bírósághoz fordult, csak ezután egyezkedett a kivitelezővel. Ne szóljunk itt a lakók kálváriájáról, arról, hogy az építőipari vállalat készpénzzel akarja megváltani a hanyag munkát, mert sem ereje, sem ideje a garanciális javítások elvégzésére ... Ennél az esetnél ugyanis az a fontos, hogy a kétezer hiba feltérképezése után is minden megy tovább, senki sem keresi a vétkeseket. Pedig erről az oldalról nézve a jótállás is valamennyiünk zsebére megy! Tamás Ervin Szélesebb fórumokon Jól élnek az üzemi demokrácia fejlesztésének lehetőségeivel a váci vállalatok „Társadalmi rendszerünk kiteljesedésének egyik legfőbb feltétele a szocialista demokrácia nüvelése a társadalmi élet minden területén. A munkásosztály vezetü szerepének erősítése, a gazdálkodás hatékonyságának emelése, a dolgozók felelősségének növelése szempontjából meghatározó szerepe van az üzemi demokrácia fejlesztésének.'* (Az MSZMP XI. kongresszusa határozatából.) Alig egy esztendeje, tavaly április 6-i ülésén foglalkozott az MSZMP Politikai Bizottsága a munkahelyi demokrácia helyzetével, s eddigi formáinak jóváhagyása mellett úgy döntött, hogy bővíteni, gazdagítani kell az üzemi demokrácia fórumrendszerét: létre kell hozni a szakszervezeti bizalmiak (főbizalmiak) testületét. Meghatározták e testületek feladatkörét is. Ezt viszonylag rövid idő elteltével követte a Minisztertanács és a SZOT együttes határozata, valamint az ágazati minisztériumok és szakszervezetek központi vezetőségeinek határozata az üzemi, munkahelyi demokrácia továbbfejlesztésének szakszervezeti, illetve iparági feladatairól. Rendszeresen, tartalmason Mindezek után elsőként a pártszervezetek kezdtek a munkához. Elkészült Vácott is a városi párt-végrehajtóbizottság terve. A pártszervezetekkel titkári értekezleten ismertettük a határozatot és magyarázatot fűztünk a végrehajtás módjához. Minden pártszervezetnél taggyűlésen ismertették a párttagokkal, s a végrehajtás megszervezése során különös gonddal foglalkoztunk a szakszervezetekben dolgozó kommunistákkal, a szakszervezeti tagsággal pedig taggyűléseken, csoportértekezleteken beszélték meg a tennivalókat A tapasztalatok alapvetően kedvezőek. Sikerült a határozatot az üzemek dolgozóinak és vezetőinek többségével megismertetni, s minden gazdasági egységünkben elkészült a gazdasági vezetés, a szakszervezeti bizottságok együttes szabályzata az üzemi demokrácia formáinak működési rendjéről. Ezek tartalmazzák: a különböző fórumok összehívásának idejét, témáját, felelősét, s célszerűen határolják körül a fórumok rendszerét, jól illesztik bele a vállalat, az üzem egész szervezeti életébe. Sokirányú hasznosságuk mellett kettő kiemelendő. Az egyik: a rendszeresség a fórumok működésében, mely- lyel megszűnik a párhuzamosság, tervszerűbbé, tuda- tosabbá és folyamatosabbá válik a munka. A másik — és ez a lényegesebb —, hogy javul e fórumok tartalmi színvonala. Ha csupán a bizalmi testület és a szakszervezeti bizottság döntési jogkörét emeljük ki (amely magában véve sem kis ügy), azt látjuk, hogy ezek a jogok valóságosak, meghatározók a vállalat, az tizem egész munkájára. Új és kiemelt feladatok A város üzemeinek többségében a határozatok alakján létrejöttek a bizalmi testületek és elkezdték a munkájukat. Decemberben már e bizalmi testületek a szakszervezeti tanácsokkal, illetve bizottságokkal együttesen vitatták meg, véleményezték az 1978. évi gazdasági terveket. Sok javaslatot, észrevételt tettek az éves terv végleges kialakításához. Különösen jól sikerült az együttes tanácskozás a HAGY-ban. a Kötöttárugyárban és a DCM-ben. Jelenleg folyik a felkészülés a márciusi együttes tanácskozásra. Itt vitatják meg a kollektív szerződést, a szociális és kulturális alap felosztását, a mérlegbeszámolókat. Itt minősítik majd a gazdasági vezetést, s ehhez kapcsolódva az igazgatót, az igazgató- helyetteseket is. Mivel a minősítések most kerülnek először a testületek elé, ezért a pártszervezeteknek az eddigieknél több segítséget kell nyújtaniuk hozzá. Néhány területen e kérdésben félreértést is el kell oszlatni. A határozat szerint ugyanis a középtávú és az éves vállalati tervekkel együtt véleményezni kell a gazdasági vezetés munkáját, s ezen belül ehhez kapcsolódva az igazgatók és helyetteseik éves tevékenységét. Ezzel szemben többen helytelenül úgy értelmezték, hogy az eddigi személyi minősítéshez hasonló értékelést kell adni a testület előtt. A város üzemeiben dolgozó szakszervezetek jelentős erőfeszítéseket tettek — párt- szervezeteink segítségével — az üzemi demokrácia erősítésére, továbbfejlesztésére. Tevékenységük sokrétűségéből kettő különösen figyelemre méltó. Egyik, hogy ott, ahol létrehozták a bizalmi testületeket, 1978-ra már megtervezték munkájukat is. A másik, hogy folyamatosan készültek és készülnek a szak- szervezeti bizalmiak megnövekedett jogkörének biztosítására. Ezt a Politikai Bizottság határozatának megfelelően kiemelt feladatként kezelik. Még jobb felkészültséggel A bizalmiak felkészítése, alkalmassá tétele alapvetően fontos most és a jövőben is. Szakszervezeti bizottságaink a pártszervezetekkel együtt tanfolyamokon készítették és készítik fel a bizalmiakat. Most, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy kevés csupán a tagsági bélyegeket eladni, egyben igényesebbé vált a szak- szervezeti bizottságok kádermunkája. örvendetes viszont, hogy Vác egyetlen üzemében sem volt leváltási hullám. Mindenütt türelmes, céltudatos, politikai nevelő munkával igyekeznek, elérni, hogy minden bizalmit alkalmassá tegyenek funkciójának betöltésére. Ehhez az üzemi párt- szervezetek — felismerve e munka politikai jelentőségét — nagyon sok segítséget nyújtanak. Például a DCM-ben: a szakszervezeti bizalmiak tanfolyamán az üzemi párt-vég- retiajtóbizottság tagjai voltak az előadók. Ugyanezzel a célirányos tevékenységgel találkozunk a Kötöttárugyár, a Hajógyár pártszervezeteinél is. Pozitív jelenség, hogy a szakszervezetek megnövekedett jogainak felismertetését, az érvényesítéséért folyó munkát a város pártszervezetei nemcsak a szakszervezeti bizottságok, hanem a saját, nagyon fontos pártpolitikai feladatuknak is tekintik. Mindezek mellett egyes területeken jelentkezik olyan téves nézet — főleg a párt- csoportbizalmiak között —, hogy a szakszervezetek, különösen a szakszervezeti bizalmiak megnövekedett jogköre maga után vonja a párt jogkörének, tekintélyének csökkentését, csorbulását. Az ilyen nézetekkel szemben politikai érvekkel bizonyítani kell, hogy az üzemi demokráciának ez a fejlesztési módja a párt befolyásának növekedését is jelenti. Találkozunk az üzemi, munkahelyi demokrácia óvatos ellenzőivel a gazdasági vezetők között is. Különösen a középvezetők körében vetődik fel, hogy a demokratizmus fejlesztése lassítja a gazdasági döntéseket, korlátozza a vezetői szabadságot. Világosan, gondosan A különböző ellentétes nézetek leküzdésének egyik útja: a tudatos politikai nevelő munka. A másik útja pedig a megnövekedett jogokat pvaVnrló szakszervezeti aktivisták képessé tétele arra, hogy feladataikat ellássák, illetve, ahol szükséges, el kell határozni minőségi kádercseréket is. Az eddigi tapasztalatok szerint a szakszervezeti aktivisták túlnyomó többsége alkalmas feladatának ellátására, ezért nagyobb arányú csere egyetlen váci üzemben sem indokolt. Az üzemi demokrácia, ma már hagyományosnak mondott formái — mint a termelési tanácskozás, a brigádér- tekezletek, a szocialista brigádvezetők tanácskozása, a rétegtanácskozás — az üzemek többségében megfelelően funkcionálnak. A határozat megjelenése óta különösen a termelési tanácskozások tartalmi színvonala emelkedett Előkészítésük körültekintőbb, nagyobb gondosságot mutat. Kevesebb a száraz, számszerű adathalmaz, -közlés. Ehelyett inkább a feladatok pontosabb meghatározása, azösz- szefüggések magyarázata a jellemző. Ezt tapasztaljuk a HAGY-ban, a DCM-ben, a Hajógyárban, a Húsipari Vállalatnál és a Fortéban. Javítani kell viszont e munkát a PETÉV-nél, a fonógyárban, a bélésszövőgyárban. Továbbra is szorgalmazzuk minden fórumon, hogy a jelentéseket, tájékoztatókat, a feladatok meghatározását magyarul, köZr érthetően fogalmazzák meg. Érdemi intézkedések A különböző fórumohon elhangzott észrevételek, fa- vasiatok sorát illetően is kedvezőek a tapasztalatok. Egyre inkább uralkodóvá válik az a felismerés, hogy az üzemi demokrácia erősítésének, továbbfejlesztésének alapja a dolgozók véleményének, javaslatainak hasznosítása. Egyre inkább gyakorlattá válik, hogy amire lehet, már ott, a tanácskozáson elhangzik a válasz, vagypedig közlik, hogyan és mikorra valósítható meg a javaslat, egyáltalán megvalósítható-e. Ilyen tapasztalataink vannak a Kötöttárugyárban, az Izzóban, a HAGY-ban, a DCM-báí, a Hajógyárban, javítanivaló van az AFIT-nál, a KÁÉV-nél, a VKG-nál. Nagyon fontos ebben a kérdésben, hogy minden üzemünkben általánossá váljék: minden kérdés érdemi választ kapjon. Ami megvalósítható, meg kell valósítani, ami viszont nem realizálható, azt — megfelelő érveléssel — el kell utasítani. Minden vezetőnek arra kell törekednie, hogy válasza, intézkedése akár igen, akár nem, találkozzék az adott fórumon részt vevők többségének igazság- érzetéveL Felelősek a pártszervezetek A pártszervezetek számára, a Politikai Bizottság határozata feladatként határozta meg, hogy „legyenek az üzemi demokrácia erősítésének felelősei, politikai irányítói". Az MSZMP váci városi bizottságának irányításával az üzemi pártszervezetek többsége egyre inkább eleget tesz ennek a követelménynek. Az utóbbi években rendszeressé vált. hogy legalább évenként egyszer beszámoltatják a szakszervezetben dolgozó párttagokat az ottani munkájukról és újabb feladatokat határoznak meg a számukra. Segítséget nyújtanak a káderkiválasztásban, a politikai oktatásban, a szak- szervezetek nevelő és termelést segítő tevékenységében. Kiemelt feladatként dolgoznak most is azon. hogy elsősorban a párttagság értse meg és egységesen értelmezze az üzemi, munkahelyi demokrácia erősítését. fejlesztésének szükségességét. PAPP JÓZSEF, az MSZMP Vác város! bizottságának első titkára
