Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-15 / 63. szám
Követőkre /ár... A szadaiak régi terve válhat hamarosan valóra. Már két évvel ezelőtt hozzáláttak a Székely Bertalan emlékmúzeum parkosításához, amihez a terveket a Kertészeti Egyetemen készítették el. Sajnos, máig nem fejezhették be a munkát, s ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a kiültetett fákat, bokrokat néhányan nem becsülték meg kellően. Vandál kezek pusztították a környéket. Ahhoz, hogy valóra váljon a terv összefogásra, közös figyelemre volna szükség. Erről beszélgettem a szadai tanácson Králik Jánosáéval, a végrehajtó bizottság titkárával, Palicza Józseffel, az erdő- felügyelőség munkatársával és Gajder Józseffel a járási hivatal főelőadójával. Beszélgetőpartnereim egybehangzóan nyilatkoztak: a község lakóinak támogatására, közös védelemre lenne szükség. Parkgondozó szakember kellene, aki a környékbeli lakókkal együtt ügyelne arra is, hogy a fáradságos munkával, sok-sok pénzért kiültetett növényeket senki se károsíthassa. A festő 1910-ben bekövetkezett halála után a műterem gazdátlanul vészelte át az idők viharait, a két világháborút. Ahhoz, hogy helyreállíthassák, a hatvanas években a község lakóinak lelkesedése, öntevékenysége is kellett. A társadalmi munkások, többek között Gedöváry Ferenc villanyszerelő, Kukovics Ferenc kőműves vasárnapjaik sokaságát áldozták azért, hogy elkészüljön a község híressége, az emlékmúzeum. Most ismét hasonló társadalmi összefogásra lenne szükség, hogy a park végre park legyen. De nemcsak a Székely Bertalan-ház környékéről van szó, hiszen Szadán a szép virágágyások mellől a Fő utcán is hiányoznak a fák. A tervek már készülnek, S a község vezetői, s a szakemberek is remélik, hogy a hajdani, Tóth Rezső és Vásárhelyi József kezdeményezte mozgalom, új követőkre talál. Hiszen akadnak kezdeményezők ma is. Ilyen többek között Molnár András tanáéi- tag is, aki tavaly nyáron több lajt vízzel segített a növény- ápolásban. S ha egyre többen lesznek, akkor kezdő mondatunkat feltételes mód helyett kijelentőben fogalmazhatjuk majd. Csiba József 4 -V-IW A A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA V. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1978. MÁRCIUS 15., SZERDA A Rákos mentén is kevés Vizeink védelme halaszthatatlan Hatásos a közvéleményformálás Talán kevesen gondolkoztak még el azon, hogy az ember éhen akár harminc napig is eltengődhet, míg a szomjúságot két-három napnál tovább nem viseli el. Megszoktuk a vízpazarlást, de most már tudatára ébredünk annak, hogy takarékoskodnunk kell vele; meggondolatlanul szennyeztük a vizeket, most rádöbbenünk mulasztásunkra. Városunkban, járásunkban is akad gond, probléma bőven, nem árt tehát elgondolkodnunk vizeink védelméről. Óriási vízkészlet Földünk vízkészlete ugyan óriási — másfél milliárd köb- kilométerre becsülik —, de ennek csak néhány százaléka édesvíz, amely a földkéreg külső szeleteiben, vagy a felszínén tározódiik. Az emberi civilizáció által felhasználható mennyiséget alig becsülhetjük többre egy százaléknál, mert az édesvíz nagyobb hányada magashegységi és sarki jégtömeg. Hazánk is vízben szegény. Kedvezőtlen adottság, hogy folyóink vízgyűjtő területe túlnyomóan a , szomszédos , országokban vari. Vízfogyasztásunk nő; az egy személyre eső jelenlegi évi 100 köbméter, tíz év múlva már 150 köbméter lesz. Azért is kell takarékoskodnunk a vízzel, mert a feltárás nem tart lépést a szükségletek növekedésével. A természet gondoskodik Új üzem, új gépek A péceli Vegyesipari Szövetkezet új tekercselő üzemében az idén 369 ezer relét és 40 ezer transzformátort gyártanak. Képünkön: Loncsár Gyuláné relét tekercsel. Dezső Mihátyné 250 HITEKA s. riekercselőn. VA-es transzformátort készít a Barcza Zsolt felvételei a víz körforgásáról, a párolgást csapadékesés követi, de ez már a légtérből szennyezetten hull le, s a földön is szennyeződik. A mélységbe szivárgó víz magával ragadja a felszínen mindig jelen lévő szerves bomlási termékeket, amelyekkel az áteresztő rétegek szűrőképességét csökkenti, vagy meg is szünteti. így válik nyilvánvalóvá, hogy a sekély ásott kutakban, ahol a szűrés már többé-kevésbé hiányzik, a leszivárgás gyors, a víz minősége rövid időn belül romlik. Az ártézi kút két, vizet át nem eresztő réteg közötti víztartó réteget csapol meg. Vízgyűjtő területe rendszerint a kúttól nagyobb távolságban van, a víz a vezető rétegben hosszú úton és hosszabb időn át szivárog le, így megszűrődik, megtisztul. Az ilyen mélyebb rétegből származó, védettnek tekinthető vizet is meg kell azonban védeni a szennyeződéstől, a legfontosabb: megakadályozni, hogy a kút fúrásakor a már szennyezett rétegek vize ne keveredjék a tiszta mélységi vizekkel. A szennyezettség ' mértéke A csapadékvíz másik része a felszínen, az élő vízfolyások felé folyik. Közben magával sodorja a felszíni szeny- nyet is. - Elgondolkodhatunk arról, hogy a jelenlegi napi hárommillió köbméter szennyvíz egy évtized múlva már ötmillió köbméterrel terheli meg az élő vizeket, s eltűnődhetünk azon is, hogy a Duna vize három évtized alatt közepesen szennyezetté vált, a Sajó ma már kifejezetten szennyvíz, de szűkebb környezetünkben, a Rákos-patak mentén, mélyfúrásokkal sem tudunk tiszta vízhez jutni. így alakul ki az a visszás helyzet, hogy éppen azokat az élővizeket szennyezzük mind nagyobb mértékben, amelyeket egyre kiterjedtebben kényszerülünk a vízellátáshoz igénybe venni. Tehát nemcsak takarékoskodnunk kell a vízzel, de a szennyvizek tisztításával meg kell előznünk az élővizek túlterhelését. Az emberi és állati ürülékben lévő nitrogén és egyéb szerves anyagok az oxigén hatására csak részben ásványosodnak el, a lebomlási folyamat során olyan vegyüle- tek is keletkeznek, amelyek már nem közömbösíthetők. Ilyen végtermék a nitrát, amely maradandó szennyezésként rontja az ivóvizet. A legnagyobb szennyező az ipar, amely a felhasznált víz kétharmadát fogyasztja. Köny- nyen megértjük ezt, ha tudjuk, hogy egy tonna acéláru előállítása csaknem 100, egy tonna műtrágya 250, egy tonna papíros előállítása pedig 500 köbméter vizet igényei. Szennyezők, sőt, mérgezők a nehézfémek, a higany, az ólom, a króm. de veszedelmes a vízben az arzén és cián is. A papíros- és műanyagipar szennyvizei ártalmasak, még a parányi olajszennyeződés is élvezhetetlenné teszi az ivóvizet. Az állattartó telepek, a növekvő műtrágya-felhasználás, valamint a növényvédő szerek alkalmazása is nyomasztó gond. A mezőgazda- sági eredetű szennyeződés bemosódása a befogadó vizek öntisztulóképességét veszélyezteti mind nagyobb mértékben, hisz’ a jelenlegi 300 köbméter másodpercenkénti mennyiség egy évtizeden belül már 700 köbméterre emelkedik az öntözött területeken. Minden csepp A széles körű közvélemény-formálás nyomán egészséges szemlélet kialakulása észlelhető, de a tudatos cselekvésig csak akkor jutunk el, ha az emberek felismerik, hogy minden talpalatnyi föld, minden csepp víz és minden szippantásnyi levegő az ő természeti környezetükhöz tartozik, amelyhez létérdekük fűződik, tehát -meg kell óvniuk a sokasodó ártalomtól. Otthon és a munkahelyünkön kell megelőznünk a víz- szennyezést: a vízellátó berendezésünket szabályosan kell felszereltetni és használni, a szennyvizet pedig megfelelően elvezetni. Szakonyi Dezső Múlt századi ablakok Jancsó Miklósnak, a Bajcsy- Zsilinszky Endre életét bemutató filmjéhez készítenek korabeli ajtókat és ablakokat a Péceli Vegyesipari Szövetkezet asztalosipari részlegében. Jobb oldali képünkön: Kovács Ferenc nehézmarógépen formálja az ablakkeretet. Alsó felvételünkön: Vizi László felszereli a vasalásokat. Környezetvédelmi akció A jól sikerült véradónap után újabb feladatokat határozott meg a Vöröskereszt péceli szervezete. Májusban az üzemekben és intézményekben elsősegélynyújtó hónapot kívánnak rendezni. Az egészségügyi dolgozók vállalták, hogy minden munkahelyről két-két személyt képeznek ki. A népfronttal, a KISZ-szel és a tanáccsal közösen környezetvédelmi akciót szerveznek. Fákat ültetnek, parkokat, utakat tesznek rendbe. Ugyanebben a hónapban megalakítják a kismama klubot. Április egészségügyi előadássorozattal kezdődik. Szakemberek beszélnek a helyes táplálkozásról, az alkoholizmusról, a rákbetegség megelőzéséről és gyógyításáról. Az előadások idején rákszűrést is tartanak. Júniusban széles körű ösz- szefogással megrendezik az állami gondozott gyermekek és a szociális gondozottak hónapját. Munkatervük fontos pontja, hogy megkísérlik a cigány lakosság bevonását a Vöröskereszt-mozgalomba. Az aktívák már megkezdték a beszélgetéseket és a szervezést. Fontos történeti forrás Feljegyzések a História Domusban A helytörténeti kutatók népes tábora munkájában nem nélkülözheti a régi egyházi iratokat; fontos történeti források ezek is. Lényeges dokumentum a plébániákon mindenütt őrzött História Domus, de előbukkanhat még más, értékes adatokat tartalmazó feljegyzés, iratköteg is. Népi gyógymód Egy könyvnek a végére például valamelyik plébános feljegyezte néhány betegség népi gyógymódját. Igaz, ez inkább néprajzi szempontból érdekes, de példának mindenképpen jó: olyan helyen is akadhatnak figyelmet érdemlő információk a múltból, ahol nem, vagy nemigen számítunk rájuk. A História Domusok jelentőségét is az adja meg, hogy a rövidebb-hosszabb időközönként egymást váltó szerzők számos olyan tényt is rögzítettek bennük, amelyekről csak innen szerezhetünk tudomást. Mint a többi forráshoz, ezekhez is kritikával kell közeledni. Hogy a legegyszerűbb okot említsem: előfordulhat, hogy feljegyzései csupán hallomáson alapulnak, pontatlan adatokkal. Ez azonban nem jelentheti tényleges értékük lebecsülését. A vérségi História Domust Fúrj Gyula nyugalmazott pos. lafelügyelő fordította le magyarra. Munkája elég sok fáradsággal járt. mivel az egymást váltó plébánosok kézírá- sát más-más sajátosságok, betűkapcsolási módok, cirkalma- zások, díszítések jellemzik, s ami még nagyobb gond: a História írói nem egyformán járatosak a latin nyelvtanban; a helyesírás nem volt mindegyiküknek erős oldala. De nézzük, milyen titkokat rejtegetett ez a kézzel írott, uiinyj vastag könyv? A Históriát Rick János kezdte írni 1799-ben, a következőképpen: „A vérségi javadalmat nyolc évvel ezelőtt fog. laltam el. Elődeimtől semmi adatot. írásos hagyatékot nem kaptam, mert még a Domus Históriát sem vezették, amire pedig a főhatóság többször utasítást adott. Anyagban nem dúskálnátok, de kötelességből, utódaim hasznára azokat a feljegyzéseket, amelyek hitelt érdemlően kezembe kerültek, az utókornak megörökítem.” Hírt ad arról, hogy a templom szentélye a 17. században leégett. Amint látjuk, ez az esemény elég mélyen megmaradt a vérségiek emlékezetében, hiszen jó száz esz- tendővel korábban történt, a török csapatok kiűzésekor. Megállapítja, hogy a protestantizmus nem érintette az egyházközösséget. Az itt-ott feltűnő nem katolikusok más- honnét érkeztek, s ebben az időben már érvényesült II. József rendelete, amely a szektáknak önállóságot adott. Püspöki látogatás Egy 1773-ban kelt canonica visitatio (az egyházi törvények által előírt látogatás, ami ekkor már a püspök feladata volt, alapján leírja, hogy a püspök rögzítette azokat a természetben nyújtandó járandóságokat, amelyekkel á hívek kötelesek a plébánia fenntartásához hozzájárulni. Kitér a papi földek megművelésére, szól az iskola és a plébánia épületének karbantartásáról és ismerteti az egyházi szertartások, szolgáltatások stóladíját is. A szentély leégésén kívül tartalmaz a könyv még egy török korból származó adatot: 1675-ben a váci egyházmegye papjai Garamszentbenedeken tartottak tanácskozást. Erre az alkalomra a vérségi Vadász Ferencnek sikerült menlevelet szereznie a budai pasától, melyben az megparancsolja, hogy a levél tulajdonosa utazás közben senki által ne há- borgattassék Megörökített egy 1729-ben lezajlott, ’ nem mindennapos eseményt is: báró Podmanicz- ky János és Győri János föld- birtokos elfoglalt két, Nagykökényesen levő egyházi földet. Az akkori plébános, Káló Ferenc, a váci bíboros püspökhöz, Althann Frigyes Mihályhoz fordult jogorvoslatért, aki interdictummal (kiközösítéssel) fenyegetve kényszerítette a földbitorlókat jobb belátásra. Podmaniczky hajlott a püspök intelmére, s békésen kivonult az általa elfoglalt birtokból, Győri János azonban még két évig használta jogtalanul azokat, és egyházellenes hangulatot igyekezett szítani. Végül azonban ő is lemondott földtulajdona gyarapításának e módjáról. Nem sokkal később természeti csapás érte, tűzvészben mindene elpusztult. Jelentősége Rick János még abban az évben elkerült a községből, amikor elkezdte írni a históriát. Így érthető, hogy csak régebbi, jelentősnek tartott eseményeket, tényeket rögzítette. Az egyházközségnek a falu életében elfoglalt helyére, tekintélyére érzékletesen rávilágítanak a templommal, parókiával kapcsolatos munkálatok adatai. 1805-ben megemelték a templom tornyát és bádogsisakkal látták el. 1829-ben, a canonica visitatio során feljegyezték, hogy körülbelül ötven évvel azelőtt deszkázták be a mennyezetet, a bejárat pedig előbbre került egy boltívvel, vagyis ennyivel hosszabbodott meg a templom nyugati irányban. Alapterülete ekkor nyerte el mai formáját, s a többszöri átépítés, toldás rniatt aránytalanná vált. 1838-ban a torony — valószínűleg villámcsapás következtében — leégett. A hívek 700 forintot és anyagot adtak az újjáépítéséhez. A História Domus lapjai egy érdekes felajánlást is őriznek: Tóth József vérségi lakos 140 forintot hagyott az iskolára végrendeletében, hogy könyveket vásároljanak és a legjobb eredményt elérő tanulók között osszák szét. B.enc Mihály i
