Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-16 / 64. szám

Az építőiparban az év első hónapjaiban Nem tört meg a lendület Időarányosan teljesíti feladatait a PÁÉV Mintha tél nem is lett vol­na, úgy dolgoztak az év első két hónapjában az építésügyi ágazat minisztériumi, tanácsi vállalatai, szövetkezetei. Igaz, az Időjárás is szelídebb volt a szokásosnál, mégis alapve­tően az előrelátó munkaszer­Köszönjük A nyugati hírügynöksé­gek októbertől már­cius elejéig szakadat­lanul olyan ítéletidőről tu­dósítottak, hogy a mi te­lünk hírei azokhoz a hírek­hez képest csendes oázist jelentettek. De amikor már október végén itthon is ránk tört a hirtelen hideg és hózápor, látszott, hogy itt sem lesz kibúvó: össze kell szedni minden erőt, hogy ne le­gyen fennakadás a közle­kedésben, az ellátással és sok mással, a mindennapi élethez nélkülözhetetlen szükségletekkel, kezdve at­tól, hogy a kenyér, a tej ott legyen reggel a boltokban, a gyerekek — a tanyai gyerekek is — eljussanak az iskolába, örülnünk kell, hogy elkerültek bennünket az olyan fergeteges hóviha­rok, amelyeknek a nagyvi­lágban, az egész északi fél­tekén, Nyugat-Európa szá­mos országában — még a melengető érzést sugalló Itáliában is — emberek tu­catja, néhol északon százai estek ilyen vagy olyan kö. rülmények között a tél ál­dozatául. Természetesen fáztunk, fázunk mi is. A szekrény mélyéről előkotortuk a me­legebb ruhadarabokat, de könnyebben viseltük a te­let, tulajdonképpen semmi­ben sem volt hiány, vi­szonylag keveset késtek a vonatok, vidékre autózni sem jelentett különösebb akadályt — jóllehet a hét végi balesetek fekete kró­nikái ettől sokakat elriasz­tották, a köztisztaságiak (elnézést, nem áll rá a tol­iam a közfenntartó szóra), az útügyiek minden eddigi­nél gyorsabban és hatáso­sabban, jól felszerelve tisz­tították nemcsak főváros, hanem az egész ország köz­útjait. S ma már a mellék- utakra is jutotta erejük­ből ... Szinte szünet nélkül dolgoztak az építők, a ko­rábbi évek gyakorlatától el­térően gyorsabban ott te­remtek — ha valahol hibát kellett javítani — a gázsze­relők, az Elektromos Mű­vek emberei. Többen és több helyütt ott álltak posztjukon a , rendőrök, akik a legdrágábbra vi­gyáznak, az emberi életre, országszerte a közlekedés- rendészet járőrei, akik el­sősorban az összefüggő ,.ködfüggöny” veszélyeitől óvták az autósokat jó szó­val is, bírsággal is. V oltaképpen erről és hasonló dolgokról be­szélgettünk pár nap­ja egy társaságban, amikor valaki megjegyezte: Minek olyan nagy hűhót csapni az ilyesminek, kibírtunk már többet is... Az igaz, hogy kibírtunk már többet is, sokszorta mostohább, em­bertelenebb körülményeket; az én nemzedékemnek nem kell sokat beszélni róla. Jó­magam például úgy jártam a szülőfalumból a legköze­lebbi — nyolc kilométer — vasútállomásra, hogy eljus­sak a harminc kilométerre] távolabbi gimnáziumba, hogy jóapám 46-os különle­ges csizmájában, amelyet az erdei munkásként ka­pott, taposta előttem az utat... De most nem erről van szó. Ismerősünk, aki o mi­nek ebből hűhót csapni ki­jelentésével nem nagy si­kert aratott, még egvszer sem kényszerült a szabad­ban dolgozni, néha puszta kézzel, kesztyű nélkül, mert sokfajta műveletet nem is lehet másként csi­nálni. Sokat és sokan szid­tuk a távfűtő műveket, hoev hideg van a lakásban. A közelmúltban aztán az építésügyi államtitkár nyi­latkozatából kiderült: gyak­ran az úgynevezett nyílás­záró szerkezetek csak a nyílás szerepét töltik be. Mit tehet erről a távfű­tés... Tanúja voltam egy jelenetnek,, illetve törté­netnek. Röviden szólva: el­romlott a távfűtés vezeté­ke. A lakótelepen gyorsan összeverődtek a reparálá­sért szurkolók, ötven-het- ven utcai lakó leste a javí­tómunkásokat, akik le­másztak a gőzölgő utcai aknába, felderítették az el­repedt csövet, helyrehozták. Aztán kicsit szörnyűlködve nézte boldog-boldogtalan, amint a munkások csurom­vizesen jöttek fel a nyolc­tíz fokos hidegben. Valaki, egy közeli házból forró teát hozott, kis viszonzásul, tiszteletből. Ismétlem, az idei tél ná­lunk nem okozott számot­tevő zavart. Megküzdöt­tünk vele, túl vagyunk raj­ta. Ezért — és azért is, mert az előbb szóba hozott munkásokról nagyon kevés szó esett rádióban, televí­zióban, az újságok hasáb­jain. — szükségét érzem, hogy most, amikor itt a ta­vasz, tisztelettel és megbe­csüléssel beszéljek mind­azokról, akiket elsősorban a kötelességteljesítés fel­emelő érzése, szakmájuk, hivatásuk mélységes szere- tete vezérelt a Tél-tábor­nok elleni küzdelemben. Azokról, akik máskor — amikor fagynak, hóvihar­nak, kánikulának, árvíznek — még előszele sincs, min­dig tiszta lelkiismerettel, meggyőződéssel nyugtatnak meg bennünket: ha kell, akkor ott leszünk. Termé­szetesen jól tudom én, hogy a téli szolgáltatások területén is számos felelőt­len ígéret elhangzik, hogy nem minden ígéretnek, ott leszünk-vek van aranyfe­dezete. Éppen azok jönnek leggyorsabban, azok vállal­ják a legtöbb áldozatot, akik nem szoktak ígérgetni és fogadkozni. M ost kaptam rajta ma­gam, hogy csak egy szűk körről szóltam. Nem említettem a lázas be­teghez rohanó orvosokat, akiknek minden télen bő­ven kijut a rohanásból, az akrobatikus ügyességgel dolgozó autóbuszvezetőket, a kereskedelmi alkalmazot­tak népes családját, akik­nek nemcsak a vásárló tü­relmetlenségét, hanem a nyitva hagyott ajtón beszö­kő huzatot is el kellett vi­selniük, az erdei munká­sokról, a vadakat etető va­dászokról, akik térdig érő hóban szórták szét az elesé- get, a mentősökről, akik hegyen-völgyön át rohan­tak a súlyos beteghez, a sólyaparti haióhegesztők- ről, a határőrökről, akik maró szélviharban is vi­gyázták határainkat, a sze­nesekről, a gyárak udvari segédmunkásairól, a ter­melőszövetkezeti állatgon­dozókról, akik hajnali négykor indultak a falutól ma már távolabbi majoro­kig, a tanyákat járó beteg- gondozókról, közművelők­ről... ök bizonyára nem csináltak nagy ügyet ebből. De mindig és mindenütt ott voltak a helyükön. Megérdemlik — jár nekik! — a tisztelet, a köszönet, az elismerés és a megbe­csülés, mert ismét megküz­dőitek a téllel, zokszó nél­kül, sokszoros erőfeszítéssel és megpróbáltatással visel­ték minden terhét. És vi­selik majd a közelgő nyár terhét is. amely — bármi­lyen ropszodikus lesz is — újabb erőpróbát ró a tél névtelen hőseire. K. F. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! 1 AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM Ára 00 fillér 1978. március 16., csütörtök ©® Ülést tartott az MSZMP Központ! Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. március 15-én Kádár János­nak, a Központi Bizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta Gyenes Andrásnak, a Központi Bizott­ság titkárának előterjesztésében az időszerű nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztatót; Németh Károlynak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának elő­terjesztésében a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetére, továbbfejlesztésének fel­adataira vonatkozó jelentést. Az ülésről közlemény jelenik meg. Megemlékezés március 15-ről Pest megye ifjúsága Gödöllőn ünnepelt Az ünnepeket köszöntő zászlók alatt fő­városi fiatalok, dolgozók ezrei sorakoztak föl március 15-én, az 1848-as forradalom és szabadságharc 130. évfordulóján, a budapesti Múzeum-kertben. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának és a KISZ Központi Bi­zottságának nagygyűlésén megjelent Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a HNF Országos Taná­csának elnöke is, továbbá a budapesti állami, társadalmi szervek, a fegyveres testületek több vezető képviselője. Ünnepi beszédet S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsá­nak titkára mondott. Ezt követően megkoszo­rúzták az 1848. március 15-i eseményeknek emléket állító márványtáblát, majd a részt­vevők a Március 15. térre vonultak, ott a Pe- tőfi-szobor talapzatán helyezték el a meg­emlékezés koszorúit. Szerte az országban ifjúmunkások, diákok, dolgozó fiatalok százezrei tettek hitet amel­lett, hogy tisztelettel őrzik haladó hagyomá­nyainkat, történelmi múltunk dicső, forradal­mi emlékeit. Pest megye ifjúsága Gödöllőn ünnepelt. A Palesztinjai Szervezet küldöttségének budapesti látogatása A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának meghívására március 10—15 között látoga­tást tett hazánkban a Palesz­tinái Felszabadítási Szervezet küldöttsége Faruk Kaddumi- nak, a PFSZ Végrehajtó Bi­zottsága tagjának, a Politikai Iroda elnökének vezetésével. Faruk Kaddumit fogadta Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a népfront országos tanácsának főtitkára, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára és Púja Frigyes külügyminiszter. A küldöttség­gel tárgyalásokat folytatott Pethő Tibor, a népfront or­szágos tanácsának alelnöke. A barátság és a szolidaritás szellemében megtartott talál­kozón a felek rámutattak, hogy az izraeli vezetés, a vele együttműködő imperialista és arab reakciós körök politikája miatt súlyosbodott a helyzet a Közel-Keleten, növekszik a feszültség és újabb katonai konfliktus kirobbanásával fe­nyeget. Ismételten állást fog­laltak a válság mielőbbi át­fogó politikai rendezése mel­lett, valamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztinái Felszaba­dítási Szervezet részvételével. A tárgyalásokon a felek megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar és a Pa­lesztinái arab nép baráti kap­csolatai elmélyültek. Kifeje­zésre jutott az a cselekvő szo­lidaritás, amelyet a magyar nép vállalt a palesztínai fel­szabadítási mozgalommal a palesztínai arab nép törvényes jogainak érvényesítéséért, ha­zájába való visszatérésének lehetőségéért, a független pa­lesztínai állam létrehozásáért vívott küzdelemben. Az együttműködés további fej­lesztésének szándékától vezet­tetve a HNF Országos Taná­csának és a PFSZ Végrehajtó Bizottságának képviselői meg­állapodtak. hogy megemelik kapcsolataik szintjét. Az úi megállapodás szerint a PFSZ Budapesti Irodája a HNF Or­szágos Tanácsa mellett akkre­ditálva fejti ki tevékenységét. A palesztínai küldöttség szerdán elutazott Budapestről. — történelmünk dicső tava­száról, 1848. március 15-ről. Ez volt egyben az április 4-ig tartó forradalmi ifjúsági na­pok rendezvénysorozatának nyitánya. Az eseményen meg­jelent Arató András, az MSZMP Pest megyei bizott­ságának titkára, Knopp And­rás oktatási miniszterhelyet­tes, dr. Árpást Zoltán, a KISZ Pest megyei bizottságának el­ső titkára, Lakatos Tibor, a Pest megyei Tanács elnökhe­lyettese, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest me­gyei bizottságának titkára, va­lamint Gödöllő város párt- és állami vezetői. Fanfárok hangjai jelezték az ünnepség kezdetét, majd 1848-as lovas huszárok jelme­zébe öltözött diákok vonultak a kollégiumtól az aula épüle­te elé. Itt a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem népitánc- csoportja nagy sikerrel mutat­ta be műsorát. A fiatalok be­vonultak az aulába, s néhány perccel később a Dunakeszi Hűtőház pol-beat együttesé­vel közösen Kossuth korát idéző dalokat énekeltek, az­után Koncz Gábor, a Vígszín­ház művésze Petőfi Nemzeti dalát tolmácsolta mély átér- zéssel. A nagygyűlést dr. Ár- pási Zoltán nyitotta meg. Utalt arra, hogy napjaink if­júsága nemcsak vállalja, ha­nem tevékeny, alkotó módon szolgálja is 1848 dicső forra­dalmi hagyományainak örök­ségét. Az ifjúsági nagygyűlés szó­nokaként Knopp András hangsúlyozta: — Az idők során egyértel­műen bebizonyosodott, hogy március idusa mindig a ha­ladó erők számára jelenti, a Tegnap délután a Gödöllői Agrártudományi Egyetem au­lájában az esemény jelentősé­géhez méltó ifjúsági nagygyű­lésen emlékeztek meg Pest megye járásainak, városainak fiataljai — több mint ezren számvetést. így a mai fiata­loknak mindenekelőtt az a dolguk, hogy kibontsák már­cius időszerű üzenetének je­lentését. Különösen azért fon­tos ezt megtenni — emelte ki megemlékezésében az oktatá­si miniszterhelyettes —, mert ez az üzenet mást jelent nap­jainkban, szocializmust építő társadalmunicoan. S mit to.má. csői több mint egy évszázad múltán a mai fiataloknak ez az ünnep? Elvezet a nemzet,- a forradalom, a társadalmi ha­ladás aktuális kérdéseihez. Knopp András utalt arra, hogy március 15. jelentőségét nem a nap jól ismert esemé­nyeiben kell keresnünk. Nem szabad- megfeledkezni arról, hogy Európa tavaszán ekkor történelmi korszakváltás zaj­lott le, s Magyarországon — a sajátos társadalmi és törté­nelmi helyzet következtében — ez a küzdelem mindenek­előtt az ország függetlenségé­nek visszaszerzését, a polgári átalakulás feltételeinek meg­teremtését jelentette. A harc végső célja a független és egy­séges nemzetállam volt. S ilyen összefüggések megvilágí­tásában nyilvánvaló: Petőfi és társai, a márciusi ifjak cse­lekvőkészségük, elszántságuk révén a forradalmiság nap­jainkban is lelkesítő példájá­vá váltak. Az ünnepi megemlékezés a Színház és Filmművészeti Fő­iskola hallgatóinak műsorával zárult: Kossuth, Petőfi és Szé­chenyi életútját kísérték vé­gig a forradalom napjainak tükrében — a Kormorán együttes zenei közreműködé­sével. (A nap más eseményeiről a 3. oldalon számolunk be.) Toborzó. A GATE aulája előtt az egyetem népi tánccsoportjának tagjai vezés eredménye, hogy a dol­gozók jó részét hatékony, ér­demi munkával foglalkoztat­ták. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium gyors- jelentése szerint az építőipai kivitelező szervezetei 9 szá­zalékkal több munkát végez­tek el az év első két hónapjá­ban, mint a múlt év azonos időszakában, így — a korább évekkel ellentétben —, new tört meg a munka lendületi az év elején. Az ÉVM-válla- latok 10,5, a tanácsiak 7,2, a: építőipari szövetkezetek 11,' és a termelőszövetkezetek kö­zös vállalkozásai 2,5 százalék­kal növelték termelésüket. A nagyberuházásokon az át­lagosnál is dinamikusabbar dolgoztak az ÉVM gyárépítc vállalatai, majdnem 17 szá­zalékkal több munkát végez­tek el, mint a múlt év azonos időszakában. Például az oren- burgi gázvezeték kompresszor- állomásainál dolgozó magyai vállalatok több mint 60 mil­lió forint értékű munkával járultak hozzá ahhoz, hogy a tervnek megfelelően a; idén megkezdődjön a gázszál­lítás ezen a nemzetközi veze­téken. A lakásépítő szervezetek 1954 új otthont — az egy év­vel ezelőttinél 575-tel többel — adtak át az év első kél hónapjában. A legnagyobb s a legkorszerűbben fölszerelt ÉVM-vállalatok 1744 új ott­hon építését fejezték be, s így majdnem 700-zal többet adtak át, mint a múlt év első kél hónapjában. Az építés terv­szerű előkészítéséről tanús­kodik, hogy jó néhány vál­lalat, a múlt évi lakásátadási terv túlteljesítéséhez illő di­namizmussal folytatta a mun­kát, s jóval több új otthon építését fejezte be, mint egy évvel ezelőtt Sikeres esztendőt zárt ta­valy a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat is, s az idén még magasabbra emelték a mércét. Pontos menetrend sze­rint az év első hónapjaiban kell átadniuk a társvállala­toknak a kistarcsai kórház egy-egy szárnyát, illetve a fő­épület emeleteit, hogy decem­ber végére azok is végez­hessenek a közművek, a gyó­gyászati eszközök és egyéb be­rendezések felszerelésével. Feszített az idei lakásépí­tési terv, 891 otthont kell át­adniuk, 40 százalékkal többet, mint tavaly. Mivel a dolgozók száma nem nőtt, hanem in­kább csökkent, a gépesítés sem fejlődött ilyen arányban, csak jobb munkaszervezéssel képe­sek eleget tenni feladatuknak. Az év első két hónapjában az időnkénti zord időjárás el­lenére is tartották az előzőleg megszabott ütemet, s március közepére még gyorsabb lett a ritmus. így minden remény megvan rá, hogy a PÁÉV tel­jesíti idei tervét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents