Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
6 1978. MÁRCIUS 12., VASÁRNAP A NEB javasolt — az OTP perelt A lakók megkötötték a szerződést Lapunk 1977. augusztus 10-i számában cikket közöltünk egy népi ellenőrzési vizsgálatról, amely a perbáli lakótelep kilenc lakójától érkezett panasz nyomán indult. A lakótelepi házakat a toki Egyetértés Termelőszövetkezet építette saját dolgozóinak, azoknak, akik miután megkötötték a szerződést az OTP-vel, beköltöznek és törlesztik a lakás árát. A lakások közül kilencnek még nem volt gazdája, amikor a termelőszövetkezet megállapodott kilenc olyan vevővel, akik közül nyolcán Budapesten laktak, s csak egyikük a termelőszövetkezet dolgozója. Tulajdonosi jogállásból A kilenc család beköltözött a 82 négyzetméteres, kétszintes, összkomfortos, garázsos lakásokba, de az adásvételi szerződést az OTP többszöri felszólítására sem kötötték meg, semmiféle lakbért nem fizettek, arra hivatkozva, hogy addig nem is hajlandók szerződni, amíg a termelőszövetkezet be nem fejezi a garanciális munkákat. A lakások ára 391 ezer forint. A Pest megyei NEB lefolytatta a vizsgálatot, s az elmúlt év nyarán megállapította, hogy a panaszosok a lakásban több mint egy éve — vagyis 1976 áprilisa óta — jogcím nélkül laknak, nem tsz-tagok, nem bérlők, s mert nem szerződtek az OTP-vel, egyelőre nem is lakástulajdonosok. Javasolták a-panaszosoknak, hogy kössék meg a szerződést, s tulajdonosi jogállásból érvényesítsék a követeléseiket a kivitelező termelőszövetkezettel szemben. Az Országos Takarékpénztár még cikkünk megjelenése előtt — 1977. június 24-én — pert indított a kilenc lakó ellen. „A lakásokat a kijelölt vevők 1976 áprilisában birtokba vették — írja a keresetben az OTP —, noha a helyi tanács a használatba vételi engedélyt akkor még nem adta ki, csak később, 1977. februárjában. A kijelölt vevők többszöri felszólításunk ellenére kilenc lakásra még nem kötötték meg az adásvételi szerződést, különféle kifogásokra hivatkozva. Jelenleg jogcím nélkül laknak a lakásokban, a vételárat nem rendezték, használati díjat nem fizetnek. Kérjük a Pestvidéki Járásbíróságot, hogy kötelezze az alpereseket arra, hogy az általuk jogcím nélkül elfoglalt perbáli lakásokat 15 napon belül ürítsék ki és költözzenek vissza korábbi lakásaikba. Kérjük továbbá alpereseket kötelezni arra, hogy lakásonként 1976. május 1-től kezdve havi 492 forint lakáshasználati díjat fizessenek meg a takarékpénztárnak mindaddig, amíg a lakásokat jogcím nélkül elfoglalva tartják; a lakáshasználati díj után kérjük az öt százalék késedelmi kamat megállapítását.” Megbízásos építkezés! Az első tárgyalást — amelyet még további kettő követett — 1977. szeptember 12-én tartotta a Pestvidéki Járásbíróság. Az alperesek jogi képviselője így védekezett: az alperesek kérik a kereset elutasítását; nem jogcím nélküli la- káshasznáiók, mert kifejezetten a kivitelező hozzájárulásával, illetve kérésére költöztek be a lakásokba, azért, hogy a tsz a fűtési díjat átháríthassa a lakókra, akik több esetben felajánlották az adásvételi szerződés megkötését, de az OTP elzárkózott ettől, illetve egy módosított tartalmú adásvételi szerződés aláírására akarta rávenni a lakókat. Ezt azért nem fogadták el, mert eszerint a kivitelezővel szembeni szavatossági jogok gyakorlása áthárulna az OTP-ről rájuk. Hozzátette, hogy a lakások a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok, műszaki átadásra sem tartják megfelelőnek. Az első tárgyalás időpontjában már ismeretes volt, hogy a termelőszövetkezet szakértőt kért fel annak elbírálására, hogy milyen hiánypótlási munkálatokat kell elvégeznie. A tsz ezt a munkát vállalta — bár a szakértői vélemény akkor még nem készült el —, s ígérte, hogy a garanciális bejárásra az esedékesség idején sor kerül. A második tárgyalást november 2-ára tűzték ki. Az OTP észrevételeinek lényege a perbáli megbízásos építkezés volt. A tsz az általa elkészített terv alapján megbízta az OTP-t, hogy az építkezést finanszírozza. A takarékpénztár a lakások megvételéhez hosszú lejáratú kölcsönt nyújtott. A megbízásos építkezés abban különbözik az OTP saját beruházású építkezéseitől — a félreértést is ez okozta —, hogy az értékesítés egyes jeltételeiben a megbízóval, tehát ez esetben a tsz-szel, és nem a vevőkkel állapodik meg. A megállapodás értelmében az OTP sem a tervezésért, sem a garanciális és hiánypótlási munkákért nem vállal felelősséget, ezeket a jogokat a vevőkre ruházta át. A jogok érvényesítése során tehát a lakók a tsz-szel kerülnek jogviszonyba, követeléseiket csak közvetlenül azzal szemben érvényesíthetik. A megállapodásban ezt így rögzítették. Tehát a vevőket ezzel nem zárják ki szavatossági jogaik érvényesítéséből, hanem ezeket a jogokat rájuk ruházzák. Nem használhatók?! Az alpereseknek arra az állítására, hogy a lakások rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok, az OTP azzal válaszolt, hogy a lakók csaknem másfél éve használják a lakásokat, tehát azok nem lakhatatlanok; hozzátéve, hogy az arra hivatott szervek dönthetik csak el, hogy a lakások alkalmasak-e a műszaki átadásra. A lakások különben olyannyira lakhatók, hogy a bentlakók felszólítás ellenére sem akarják kiüríteni. Az alperesek védelmét szolgálta az OTP-nek az az intézkedése, hogy a szavatossági határidőt 1978. február 4-ig meghosszabbította. Az alperesek jogi képviselőjének kérésére a bíróság tanúként idézte meg a tsz építészét, aki egyebek között elmondta, hogy az épülő lakásokba a kilenc lakónak szabad bejárása volt. A harmadik tárgyalásra megidézett tsz-el- nök ezt azzal egészítette ki, hogy az építkezés során a lakók egyéni kívánságait is telje, sítették (!), vagyis a tsz szokatlan nagyvonalúsággal kezelte a reménybeli vevőket. Az építész a bíró kérdésére azt is elmondta, hogy a lakások műszakilag megfelelőek; s a tsz-nek is érdeke a szerződés mielőbbi megkötése, mert az OTP addig nem egyenlíti ki a végszámlát. A tsz elnöke engedékenyen, ismételjük: szokatlan nagyvonalúsággal járt el a lakókkal szemben, tehát elvárta volna tőlük a szóbeli megállapodások betartását. Már van joguk A bíróság az 1977. december 30-án tartott; harmadik tárgyalás után indítványozta, hogy a peres felek egyezzenek meg. A bíró figyelmébe ajánlotta a kilenc lakónak, hogy a szerződés megkötése után a tsz-szel szemben érvényesíthetik — akkor már tulajdonosi jogállásból — követeléseiket. Ezekután a felek megállapodtak abban, hogy a megadott határidőn belül megkötik a szerződést, ennek fejében az OTP eltekint a kamatos lakáshasználati díj követelésétől; ellenkező esetben azonban rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználóknak minősülnek, akiknek akár szükség- lakásba is ki kell költözniük. Az Országos Takarékpénztár Pest megyei Igazgatóságától szerzett értesüléseink szerint a szerződést a lakók az eredeti feltételek szerint megkötötték, így a pert nem folytatják tovább. H. E. az újítást nem valósította meg, az nem is tekinthető szabadalomképes találmánynak, ezért semmiféle díjazás nem jár érte. A Pest megyei bíróság a keresetet elutasította. Felebbe- zésre az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a döntést jogerőre emelte. Az ítélet indokolása szerint az újító nem tudta bizonyítani, hogy a vállalat jogellenesen járt el vele szemben és neki kárt okozott. A munkáltató akkor felelős az alkalmazottai által okozott kárért, ha azt azok munkakörük- ben követték el. A táblák megrongálásával kapcsolatban azonban erre bizonyíték nincs. — önmagában az a körülmény, hogy a vállalat nem intézkedett a tettesek felkutatása és megbüntetése iránt, nem tekinthető jogellenes károkozásnak — hangzik tovább az ítélet. — Az újítónak is módjában állott a rendőrségen ismeretlen tettesek ellen feljelentést tenni és kinyomozásukat kérni. Ami a követelésnek azt a jogcímét illeti, hogy a vállalat a találmány megvalósítását nem támogatta, a Legfelsőbb Bíróság rámutatott _ \ ff , íl**l A MALÉV Üzemeltető Repülogep-khmka “gn;k szS: gépek időszakos és forgalmi karbantartását. Alkalmanként csaknem hatvan komplett berendezést kell a vizsgálatoknál műszeresen ellenőrizni, amely tizenöt-húszezer munkafázist jelent. Képünkön: a robotpilóta műszeres mérése. Mitől álmos az autópálya utasa? Az autóutak, autópályák mellett nélkülözhetetlenek az útvédő erdősávok — igazolták tudományos megalapozottsággal a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen. A nagy forgalmú autóutakon — különösen szélmentes időben — nagy mennyiségű, összefüggő gázfelhő lepi be az útfelületet. Felmérések szerint az M7-es autópályán egy augusztusi vasárnap reggel a levegő széndioxid-tartalma az út szélén eléri a 0,02 százalékot. A levegőben ezenkívül jelentős mennyiségű szénmo- noxid- és kéndioxid-szennyezést mutattak ki. Ugyanakkor az 5—6 méter széles erdősávok közepén a műszerek már semmiféle gáz jelenlétét nem jelezték. . A tapasztalatok szerint az autópályák és dombok találkozásánál, a szélcsendes időben megülepedő kipufogógázok mérgező, álmosító hatása miatt sokkal gyakoribbak a közlekedési balesetek, mint más útszakaszokon. Egy bűnügy rejtélye Ki tévedett és miért? „A rejtélyek nem a mi reszortunkba tartoznak — jelentette ki Bartoáek, a rendőrségi fogalmazó. Bennünket a rend- fenntartásért fizetnek, uram. Mi fütyülünk a rejtélyekre, bennünket a bűntett nem azért érdekel, mert rejtélyes, hanem azért, mert tiltott. Nézze, az igazságszolgáltatásnak világosnak kell lennie, mint az egyszeregynek. Nem tudom, be tudná-e bizonyítani, hogy minden lopás jogtalan, de én bebizonyítom önnek, hogy minden lopás tilos, mert minden esetben, mikor ellop valamit, letartóztatom.” Karel Capek rendőrségi tisztviselőjének, Bartoäek fogalmazónak hitvallása meglehetősen prózai, de tagadhatatlanul világos és egyszerű. S a perekről hozzá hasonlóan vélekednek mindenfelé a törvény házaiban. Ilyen talányos-furcsa históriának tűnik a következő bűnügy is, amely a Dabasi Járás- bíróság elsőfokú döntése után hamarosan Pest megye Thököly úti törvényházában kerül végső elbírálásra, /I kezelőorvos férj Néhány évvel ezelőtt új orvos érkezett az egyik északalföldi faluba. Az 56 éves férarra: nincs olyan jogszabály, amely a munkáltatót bármely újítás vagy találmány megvalósítására kötelezné. Ilyen rendelkezést sem az újításokról szóló kormányrendelet, sem a találmányok szabadalmi oltalmáról intézkedő törvény nem tartalmaz. Egyébként a szóban forgó megoldás elkészítése az újítónak nem volt munkaköri kötelessége, tehát a munkáltató hozzájárulása nélkül az Országos Szabadalmi Hivatalnál, bármikor bejelentést tehetett. — Azt sem lehet megállapítani, hogy az újító megoldása valóban szabadalomképes találmány. Az Országos Találmányi Hivatalnál ugyan bejelentette, de azt még nem tették közzé, tehát ideiglenes oltalom alatt sem áll. Egyébként is — a rendelkezésre álló adatok szerint — a szabadalmi eljárás eredménye rendkívül kétséges. A vállalat tehát nem járt el jogellenesen, nincs bizonyítva, hogy alkalmazottai munka- vagy hatáskörükben az újítónak kárt okozták volna,, ezenkívül az illető kára és annak összege sincs igazolva. Ezért a keresetet el kellett utasítani. fi letelepülése után nemsokkal udvarolni kezdett egy 20 éves helybéli lánynak, s kapcsolatuk hamarosan házassági kötelékben folytatódott. Fél évvel a nász után a fiatal asszony áldott állapotba került, de mert terhességét veszélyeztetettnek látták az orvosok, táppénzen otthon maradt és pihent. Az első gyermekét váró kismamát férje kezelte, s időnként egy-két orvoskolléga is meglátogatta a családot. A hamarosan zsákruhát öltő dok- torné asszonyosodása nemcsak az orvosismerősöknek, hanem mind több falubelinek is feltűnt, már csak azért is, mert az egykor 52 kilós, karcsú nő néhány hónap alatt 84 kilóra hízott. S bár az asszony súly- gyarapodása kétségkívül jóval meghaladta az átlagosat, a doktor házában bizakodó volt a hangulat és számos jel: a kismamán megjelent terhességi foltoktól a babakelengyén át a levélig, amelyben egy külföldön élő barát elvállalta a keresziapaságot — a gyermekáldás előtti hetek izgalmát tükrözte. A leendő szülők igen büszkék voltak, s azt is előre elhatározták, hogy Zoltán, vagy Mónika lesz az újszülött neve. Aztán elérkezett a várva- várt kilencedik hónap — a gyerek azonban nem született meg. Sem akkor sem később. Sőt hamarosan a nőgyógyászok megállapították, hogy a fiatalasszony nem is volt terhes. S ekkor táppénzcsalás vádjával megkezdődött a büntetőeljárás, amely jogilag meglehetősen egyértelmű, mégis szinte érthetetlenül furcsa nelyzetet tárt fel. Se'ebeszéke a gyereket? A bűnper gyanúsítottja a férj lett, aki a vádirat szerint hamis diagnózissal tartotta otthon feleségét. Es a tárgyaláson valóban egymást követték a meglehetősen zavaros — gyanús momentumok, s kivált a bűnjelek, amelyek valóban mind az idős orvos bűnösségét bizonyították. Mert hát valóban miként magyarázható, hogy a nem nőgyógyász férj 7 hónapon keresztül nem vitte szakorvosi kezelésre a veszélyeztetett terhes asszonyt? S miként próbálta meghamisított terhességnyilvántartó könyvvel bizonyítani a terhességet? És hogyan lehet, hogy nincs egyetlen hiteles körülmények között szerzett terhességi reakciópróba, amelv legalább a korai terhességet bizonyítaná? És végül egy tény. amelyből az ügy kipattant, s amit a tárgyaláson két szakértő is megerősített: a kilencedik hónap végén végzett kórházi vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy az asz- szonynak egyáltalán nem is volt előrehaladott terhessége, hiszen a műtéti beavatkozás során egy mindössze négy hónapig élt magzat maradványait is megtalálták volna. A viszontkérdések, amelyek kétségkívül feltehetők ebben az ügyben az óriás mértékű hízásról, a tejelválasztásról, a magzatmozgásról, s a terhességi foltokról, legalább ilyen súlyosak. Legalábbis a laikusoknak. Csakhogy mindezek a tények a terhességnek csupán másodlagos jegyei, kivéve a magzatmozgást, amely viszont bélmozgás lehetett Így a fiatalasszony alighanem olyan pszichés állapotba került a gyermekvárás időszakában, amit az orvostudomány képzelt- vagy álterhességnek nevez, s amelynek fájdalmas következményeit egy szakorvosi vizsgálat valószínűleg megelőzhette volna. Ködös indítékok A tapasztalatlan asszony tehát az ügyészség szerint is valóban várandósnak hihette magát, hiszen a vádhatóság nyilván ezért nem kezdeményezett ellene is táppénzcsalás miatt büntetőeljárást. Férje azonban tudta, vagy kellő körültekintés mellett legalább is tudnia kellett volna, hogy ez a terhesség csak képzelt lehet. De ebben a bűnügyben éppen az a különös, hogy akár szándékosan, akár gondatlanul követte el a vádlott a bűncselekményt, ennek motívumai teljesen ködösek. Hiszen 14 ezer 375 forint jogtalan táppénzért tényleg érdemes efféle nyolchónapos színjátékot rendezni egy falu előtt egy orvosnak, aki köztudottan nem tartozik az alacsony keresetűek közé? S érdemes ennyiért lelkileg és fizikailag tönkretenni feleségét? És végül az orvosférj, akit két évvel korábban ítéltek el deviza-bűncselekményért és tiltott magzatelhajtásért, reális, hogy ilyen összegért kockáztatta az előző ügyben kiszabott börtön- büntetés kitöltését és az újabb szankciókat? Mert végül is ez történt. A vádlottat közokirat-hamisítással elkövetett csalásért egy év börtönre és öt év foglalkozástól eltiltásra ítélte a járásbíróság, s egyben elrendelte az előző egy évi és négy hónapi szabadságvesztés végrehajtását is. A bíróság döntésének indoklása logikusan felépített és meglehetősen alapos. Mégis az igazolt jogi minősítés mögött megfoghatatlan indokokat sejt a kívülálló; esetleg az orvos problematikus szaktudását, esetleg a házastársak különös viszonyát, vagy valamilyen más felderítetlen körülményt, amery valóban életszerűen indokolná ezt a bűntettet. De hát ez már alighanem titok marad .... s talány. Babus Endre Újítások, találmányok Rosszul végződött kísérlet Szabadalomként megjelölt újítási javaslatot nyújtott be munkaadójához egy Pest megyei vállalat dolgozója. Lényegében olyan táblák elkészítését ajánlotta, amelyek a vállalat nagy területen szétszórt munkahelyei tevékenységére vonatkozó adatokat szemléltetően ábrázolják. Ezzel kívánta elősegíteni az egyes telepek munkájának megfigyelését, összehangolását. Javaslatát előbb visszautasították, majd fél évvel később engedélyt kapott, hogy a vállalat költségére szemléltető táblákat készítsen. Néhány darab el is készült, ezeket kifüggesztették, azonban ismeretlen személyek hamarosan megrongálták, s emiatt leszerelték azokat. Ilyen előzmények után az újító a vállalat ellen találmányi díj fizetéséért pert indított. Ebben arra hivatkozott, hogy a táblák elkészítéséhez anyagilag ő is jelentős ösz- szeggel járult hozzá, kifogásolta, hogy tönkretételüket hallgatólagosan eltűrték, továbbá, hogy találmánya megvalósításában nem támogatták és ebből is kára származott. A vállalat azzal védekezett, hogy
