Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
Az újarcú Dunakanyar A jövő csatornája a mát is formálja Ügy száz éve, nem sokkal aratás után szekérkaravánok indultak min- dig a nagy folyó felé, a legközelebbi vízi malmokhoz. A partra érve a gazdák letáboroztak, a molnárlegényekkel csónakra rakták a zsákokat. Jó ideig eltartott, amíg a víz ereje lisztté őrölte a szemet. Százezreket segített kenyérhez a Duna. És százezreket is fosztott meg tőle, tett koldusszegénnyé. Vácott, Szentendrén és jónéhány vízparti településen a házak falába ágyazott kis vastáblák emlékeztetnek rá, hogy meddig is értek az árvizek. A jelzések régiek, némelyiket lassan megeszi a rozsda. Mégse higgyék, hogy mindez csupán történelem. A vízi malmok ugyan eltűntek a Dunáról, a folyam ereje azonban mit sem csökkent a múló idővel. Ásványrárónál 1954-ben szakadt át a gát, mert nem bírt ellentállni az iszonyú nyomásnak. Szinte az egész Szigetközt menekíteni kellett. A csehszlovák oldalon 1965-ben az Alsó-Csallóköz és Komárom térségében 500 ezer négyzetkilométernyi terület került víz alá. De ugyanakkor elöntötte az ár a Pest megyei községek part menti utcáit is. Talán még sokan emlékeznek arra az 1956-os télre is, amikor az éles jégtáblák kopaszra borotválták a kisebb, alacsonyabban fekvő szigeteket, ölnyi vastag fákat fűrészeltek el tőből. Ilyen erős ma a Duna. A GABCIKOVÓ—NAGYYMAROS VÍZLÉPCSŐRENDSZER A pusztító víz Ha csak erős lenne. De szeszélyes ifc. Nyáron az alacsony vízállás miatt a magyarországi felső szakaszon az állandó kotrás ellenére is olyan sok a gázló, hogy a hajók, az uszályok csak fél tejfelessel, vagy . egyáltalán mem tudnak közlekedni. Az áradás idején — a sokszori szabályozás, a gátépítésre költött milliárdok ellenére — sok százezer hektár termőföld, utak, vasutak, gyárak kerülnek veszélybe. Ilyenkor természetesen nem csak a legelők, a földek vannak víz alatt, az iszap, a sár elborítja a strandokat, a parti fövenyt, várhatnak a fürdőzők, az üdülők heteket, amíg újra felszárad. És amikor igazán békés a Duna, nem magas, nem alacsony, ha csak csendesen hömpölyög a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, akkor is komiszkodik. Egyik oldalon kimossa a partot, kivájja a talajt a fák gyökerei alól, évtizedek munkájával ellopja az egyik ember telkét, hogy néhány kilométerrel lejjebb, a másik oldalon, valaki másnak adja. Valahogy így fest a folyó bűneinek listája. Pedig már korántsem tartozik a vadvizek közé: sok nemzedék építette partjait, gátjait, mélyítette medrét. Mindez azonban ke- tés. gyobb figyelemmel kellene lennünk iránta, hiszen az utak, a vasutak lassan egyáltalán nem képesek növelni teljesítményüket, a folyó viszont egyelőre jóformán kihasználatlan. Igaz, már nem sokáig. Az 1980-as évekre csatorna köti össze a Dunát a Rajnával, a Majnával, kijáratot biztosítva az Északitenger és az Atlanti-óceán felé. Ez a gigantikus beruházás tizenhárom országot érint, s összesen 3500 kilométeres vízi utat teremt az európai országok között. A Duna felső szakaszán, Ausztriában is alkalmassá teszik a folyót arra, hogy nagy hajók is közlekedhessenek rajta. A tervezett tizenkét vízlépcső és duzzasztómű közül hat már elkészült, a továbbiak építése 1994-ben fejeződik be. Déli szomszédaink, Jugoszlávia és Románia a Vaskapunál épített duzzasztóművet, s egy újabbról is szerződést kötöttek. A magyar és a partszomszéd Cseh. Szlovákia szakemberei is évtizedek óta foglalkoznak a gondolattal, hogy a Pozsony és Budapest közötti 220 kilométeres szakaszt közösen változtassák ideális vízi úttá, víztárolók építésével előzzék meg az áradáso- kat, s a folyó energiáját villamos áram termelésére használják fel. Olcsó energia Európán át Teljesen a szolgálatunkba kell állítanunk a Dunát: a magunk hasznára fordítani irdatlan erejét, elegendő vizet biztosítani a gyáraknak, a városok és községek lakóinak, a földeknek. Olyan vízi utat építeni, amelyen a nyári apály nem vághatja el a hajók útját, s az ár se veszélyezteti értékeinket. A megregulázott folyóról rövidesen megvalósul a sok évszázados álom. Most már éppen eleget szidtuk a Dunát. Kicsit talán igaztalanul is. Hiszen legalább annyi haszonnak forrása, mint amennyi kárnak. Például ősidők óta vízi út. Ahogy a belföldi és nemzetközi áruforgalom növekedik, ennek a szállítási módnak is egyre nagyobb a jelentősége, mert ilyen olcsón, ennyi árut más módon nem lehet fuvarozni. Egy tonna ömlesztett anyag összehasonlító szállítási költsége gépkocsival, körülbelül 3—4 forint, vasúton 80 fillér, hajóval 25 fillér. De ha nem is lenne ilyen olcsó, akkor is naA szocialista országok 1956 és 60 között készítettek átfogó tervet a Duna komplex hasznosításáról. Tulajdonképpen ennek részét képezi a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között tavaly szeptember 16-án aláirt egyezmény. Eszerint a két ország közösen szabályozza a határt képező folyót, Gabcikovo és Nagymaros között vízlépcsőrendszert hoz létre. Az egyezmény szabályozza az építéssel, az üzemeltetéssel kapcsolatos kérdéseket. Megegyeztek abban is, hogy a beruházás költségeit fele-fele arányban viselik, s ugyam'gy részesülnek a haszonból, a két vízi erőmű termelt villamos energiájából. A vízierőtelep átlagos energiatermelése 880 megawatt lesz. A két erőmű közül a gabcikovói teljesítménye 720 megawatt, a nagymarosié 160 megawatt lesz. A 440 megawatt energia, amellyel mi gazdálkodunk, körülbelül 650—700 ezer tonna import kőolaj megtakarítását leszi lehetővé. Lássuk, hogyan változik meg a Dunatáj a 220 kilométeres folyam- szabályozás után. Két vízlépcső épül, az egyik Gab- cikovónál, a másik a Dunakanyarban, Nagymaros és Visegrád között. A gabcikovói egy majdnem Fertő-tó nagyságú víztározóból, a dunakiliti duzzasztóműből, a 25 kilométer hosz- szú mesterséges csatornából és az erre épített erőműből áll. A hatalmas víztározó teszi lehetővé, hogy a hatalmas tömegű, felduzzasztott vízzel a fogyasztási csúcsok idején több energiát termeljenek. Ez pedig ötször, hatszor annyit ér, mint a többi napszakban előállított villamos áram. A víztározó, a csatorna és a régi folyómeder annyi vizet képes felfogni és elvezetni, hogy gyakorlatilag a Szigetközben és a Csallóközben soha többé nem fordulhat elő árvíz. A Duna mesterséges ágán építik meg az erőművet, ennek zsilipjén haladnak majd át a hajók is. A vízlépcső egyben hídként is szolgál. Féltik e vidéket Közelről érinti Pest megye és a főváros lakóit a nagymarosi vízlépcső. Méreteit tekintve ugyan nem hasonlítható feljebb található test- véréhez. Víztározója lényegesen ki_ .. sebb lesz, mint a felső szakaszé, az erőmű teljesítménye sem közelíti meg a gabeikovóit. Mégis alaposan megváltozik a Dunakanyar. Nagymaros és Visegrád fölött épül meg a gát. A vízszint körülbelül 80 centivel lesz magasabban, mint a nagy árvizek idején. Mivel a meder ezen a területen hegyek közé szorult, a víztükör csak 50—100 méterrel lesz szélesebb, mint most. Sokan féltik a Dunakanyart az építkezéstől, s attól, hogy a vidék elveszíti eredeti szépségét. A munkák minden bizonnyal okoznak majd felfordulást. Hatalmas járműforgalomra kell számítani, ezért a Il-es és a 12-es utat megerősítik, ahol szükség van rá, újjáépítik. Néhány helyen Nagymaros és Zebegény között a vasúti pályát is áthelyezik, ez azonban csak néhány napra zavarja majd a forgalmat. Korszerűsítik, kibővítik a nagymarosi vasútállomást, mert rengeteg építőanyag és gép érkezik majd ide. Gyakorta hallani a váci és környékbeli üzemekben, termelőszövetkezetekben, hogy a nagy építkezés biztosan sok emberünket viszi el. A legnagyobb munkák idején ezer- ezerötszáz ember dolgozik majd a nagymarosi duzzasztóműnél, negyven országos vállalat veszi ki a részét az építkezésből és a szerelésből. Munkásaik között biztosan lesznek majd környékbeliek is, akik néhány évre szívesen jönnek erre az érdekes munkahelyre. Attól azonban mégsem kell tartani, hogy a Dunakanyar üzemeiben emiatt visszaesik a termelés, hiszen ezek a vállalatok többnyire a hasonló munkában jártas, régi szakembereiket küldik majd Nagymarosra. Egyébként a vízi erőmű több Pest megyei vállalatnak is ad munkát. A MAHART dunaha- raszti üzemében már készülnek azok az ezerötszáz tonnás uszályok, amelyek az Európát átszelő vízi úton közlekednek. A környékbeli hegyek követ, a váci DCM cementet küld majd a gáthoz, a parterősítésekhez. Üdülők paradicsoma A természet kedvelői, a környék lakói, a Dunakanyar szerelmesei mindenképpen sokat nyernek a nagyszabású beruházással. A duzzasztott víztükör mentén rendezik a partot, lehetőség nyűik új üdülők és szállodák építésére. A folyó sokkal alkalmasabb lesz strandolásra, mint eddig, mert lelassul, nagyobb lesz a területe, s jobban tisztul a víz is. Meghonosodhat a vitorlázás is. Mindezek eredményeként na- gyobb lesz a vendégjárás, az idegen- forgalom. Kedvez ennek az utak korszerűsítésé, s az erőmű fölött átvezető híd. A beruházás gazdája, az Országos Vízügyi Hivatal addig is a legmesz- szebbmenőkig figyelembe veszi a környék lakóinak érdekeit, hogy a nagy építkezés ne nagyon zavarja nyugalmukat. A részletes tervek elkészítése előtt az elképzeléseket folyamatosan egyeztetik a helyi vezetőkkel. Nagymaros és Visegrád környékén egyelőre álig látni nyomát a munkának, pedig a beruházás tulajdonképpen már megkezdődött. Készülnek a részletes tervek, több szovjet vállalattal folytatnak tárgyalásokat az erőmű berendezéseinek szállításáról. A gabcikovói vízilépcső építésének előkészítő munkáihoz, a mederkotráshoz, a partszabályozáshóz, az erdőirtáshoz már az idén hozzáfognak. Nagymarosra csak két év múlva érkezik az építők első csoportja. A felső szakasz vízerőműve 1986-tól, a Dunakanyaré 1989—90-től termel energiát. A következő évtized elején befejeződik a Rajna—Majna csatorna építése, megszűnik a hajózási akadály a Duna magyar szakaszán is. Attól kezdve tizenhárom ország hajói szelik majd a vizet az Északi- és a Fekete-tenger között. CSÜLÄK ANDRÁS A DUNAKANYAR MA. ...ES HOLNAP
