Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

2 xMmm* 1978. MÁRCIUS 12., VASÁRNAP A TASZSZ nyilatkozata Kölcsönösen le kell mondám a neutronfegyver gyártásúiéi Szoros küzdelem várható Ma választ Franciaország A TASZSZ szovjet hírügy­nökség szombaton az alábbi nyilatkozatot tette közzé: „A világközvélemény hosz- szú hónapok óta mély nyugta­lansággal figyeli egy új tö­megpusztító fegyver, a neut­ronbomba gyártásának meg­kezdésére az Egyesült Álla­mokban kidolgozás alatt álló terveket. A világ népei számá­ra nyilvánvaló, hogy ezeknek a terveknek a végrehajtása a fegyverkezési hajsza újabb irá­nyát nyitná meg, és a nukleá­ris háború veszélyének foko­zódását eredményezné. A Szovjetunió határozottan ellenzi ezt a perspektívát. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára, a Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke egyértelmű és konkrét javaslatot tett ar­ra, hogy állapodjanak meg a neutronfegyver gyártásáról va­ló kölcsönös lemondásról. A szovjet állásfoglalás, ame­lyet a béke megszilárdításáról való mély gondoskodás diktált, erős visszhangot keltett és tá­mogatásra lelt sok országban. A kérdés ilyen módon való megoldása mellett szállt síkra több európai és nem európai szocialista ország, számos nyu­gat-európai államférfi ugyan­csak józanul értékeli a neut­ronfegyver létrehozásának ve­szélyes következményeit. Az Egyesült Államok és más NATO-országok bizonyos körei azonban nem mutatkoz­nak késznek arra, hogy le­mondjanak terveikről. Ellen­kezőleg, az utóbbi napokban olyan jelentések érkeznek, amelyek szerint egyes orszá­gokban erőltetik a neutron­fegyverrel kapcsolatos kérdés mielőbbi eldöntését. Ha a NATO-országok a neutronfegyver gyártásának megkezdése mellett döntené­nek, ezzel az elé a szükségsze­rűség elé állítanák a Szovjet­uniót, hogy erre a kihívásra méltó választ adjon, amint azt a szovjet nép és szövetségesei biztonságának érdekei megkö­vetelik. A Szovjetunió azon­ban nem szívesen lépne erre az útra. Van alternatívája a nukleáris fegyverkezési hajsza újabb felfokozásának. A TASZSZ hírügynökséget felhatalmazták annak kijelen­tésére, hogy a Szovjetunió meg­újítja javaslatát, és felszólítja az Egyesült Államokat a neutronfegyver gyártásáról va­ló kölcsönös lemondásra. A szovjet kormány kész tárgya­lásokat kezdeni erről a kérdés­ről bármely időben és kész megfelelő nemzetközi megálla­podás megkötésére” — hangzik a szovjet hírügynökség nyilat­kozata. Lengyelországban emelik a minimálbérekéi A lengyel kormány elnök­ségének döntése értelmében felemelik a minimálbéreket Lengyelországban. Az elnök­ség ülése a LEMP második országos értekezletén elhang­zott állásfoglalás alapján jó­váhagyta a minisztertanács ha­tározatát, amelynek értelmé­ben 1978. május 1-ével a mi­nimálbért 1400-ról havi 1600 zlotyra emelik. A legalacso­nyabb keresetű rétegek élet- színvonalára vonatkozó kö­vetkezetes politika megvalósí­tása keretében ezzel egyide­jűleg a minimálbérhez közel­álló fizetéseket is emelik —, így a béremelés összesen 969 ezer embert, az alkalmazot­tak 8,1 százalékát érinti. Franciaországban ma tartják a nemzetgyűlési választásokat. A választójogosultak száma mintegy 36 millió. Az új nem­zetgyűlés mandátuma öt évre szól — de a köztársasági el­nök előbb is feloszlathatja és új választásokat írhat ki. A 491 képviselői mandátumra a legfrissebb adatok szerint 4260 jelölt pályázik. A jelöltek nagy száma és a négy nagy Választói tömb — a szocialisták, a gaulle-isták (RPR), a kommu­nisták és a giscafdisták (UFD) léte miatt az első fordulóban, amikor a megválasztáshoz a jelölteknek egy-egy szavazó­körzetben a voksok 50 száza­lékára, plusz legalább egy sza­vazatra van szükségük, csak a képviselők egy töredéke jut mandátumhoz. Amennyiben az első forduló­ban nem születik döntés, az adott szavazókörzetben már­cius 19-én tartják meg a má­sodik fordulót. Ekkor már az egyszerű többség is elég. A második for­dulóba való benevezés határ­ideje kedd este jár le, addig kell tehát lebonyolítaniok a pártoknak a visszalépési meg­állapodások megkötését. A kiélezett és nagy téttel bí­ró választási csata nyomán számítani lehet arra, hogy nagy lesz a részvételi arány. A kormánypártok már meg­állapodtak abban, hogy csak az a jelöltjük vesz részt a má­sodik fordulóban, aki az első szavazási vasárnapon a leg­több voksot kapja — a többiek visszaléonek, és arra szólítják szavazóikat, hogy a verseny­ben maradó kormánypárti je­löltet. az első forduló „selej­tezőjének” győztesét, támogas­sák március 19-én. A baloldalon a hétfőn és kedden sorra kerülő tárgyalá­sokkal szorosan összefügg, hogy a kommunista jelöltek visszalépnek-e a baloldali partnereik javára ott, ahol azok megelőzik őket. A szo­cialisták már jelezték, hogy ők visszalépnek kommunista' partnereik javára ott, ahol azok szerepelnek jobban most vasárnap. A visszalépések rendszere a baloldalon a szo­cialistáknak kedvező: mivel a szocialisták a középrétegek szavazataira is számíthatnak, országos szinten néhány száza­lékkal több szavazatot várhat­nak, mint a kommunisták. Ez azonban azt jelenti, hogy sok­kal nagyobb esélyük van arra, bogy az egyes szavazókörze­tekben megelőzzék kommunis­ta partnereiket, és így várha­tóan választóerejüknél na­gyobb mértékben válnak majd jelöltjeik az első forduló „se­lejtezőjében” győztesé. Az automatikus visszalépési meg­állapodás mindezeket a győz­teseket a baloldal közös jelölt­jévé tenné a második forduló­ra, és így a baloldali győzelem azt jelentené, hogy a szocia­listák akár kétszer annyi kép­viselőre is szert tehetnek, mint a kommunisták — a kommu­nista szavazatok segítségével. A szocialista választók ráadá­sul általában kevésbé követik pártjuk felhívását, ha a má­sodik fordulóban kommunistá­ra kell szavazniok, mint a kommunista szavazók fordított esetben, így a közös kommu­nista jelölteknek kevesebb esé­lyük van a megválasztásra, mint a szocialistáknak. A baloldalon tehát a kölcsö­nös visszalépés nem választ­ható el a kommunisták, a szo­cialisták és a baloldali radiká­lisok közötti politikai megálla­podástól. A megállapodásra azért van szükség, mert az 1972-ben a három párt által a’áírt közös kormányprogram időszerűsítéséről tartott tár­éval ások megszakadtak. Az FKP arra szólítja fel a fran­ciákat, hogy az első forduló­ban a kommunistákra adandó tömeges szavazattal biztosítsák támogatásukról a kommunista álláspontot, és ezzel biztosít­sák, hogy tárgyalásokat tart­hassanak a baloldali pártok március 13-án a kormány programjáról és összetételéről, valamint a visszalépésekről. A kommunisták nem kívánnak ..bianco csekket” adni a szo­cialistáknak, de politikai meg­állapodásra törekszenek velük, amely lehetővé tenné egy bal­oldali kormány létrehozását győzelem esetén, kommunista miniszterek részvételével, egy igazi változást hozó politika biztosítására. Etiópia feltételei a rendezésre Az etióp kormány pénteken este nyilatkozatot adott ki, amelyben közölte, milyen fel­tételek mellett hajlandó Szo­máliával rendezni a konflik­tust: 1. Szomália nyilvánosan jelentse ki, hogy egyszer és mindenkorra lemond minden­féle területi igényről Etiópiá­val, Kenyával és Dzsibutival szemben. 2. Nyilvánosan te­gyen ígéretet, hogy soha töb­bé nem avatkozik be Etiópia helügyeibe. 3. Szomália iga­zolja az Afrikai Egységszerve­zet és az ENSZ felé, hogy el­ismeri a Szomália és Etiópia közti hivatalos határt és tisz­teletben tartja Etiópia terü­leti integritását. Az etiópiai fegyveres erők és a népi milicia egységei foly­tatják sikeres előnyomulásu­kat, amelynek célja, hogy fel­szabadítsák az ország egész területét és kiűzzék a Szomá­liái hadsereget. A Reuter an­gol hírszolgálati iroda az Ad- disz Abeba-i rádióra hivatkoz­va jelentette, hogy a fővárosba vezető vasútvonal közelében fekvő Biyi Kaboba városka elfoglalásával az etjópiai had­sereg 15 kilométerre megkö­zelítette a Szomáliái határt. DESZAI indiai miniszterel­nök szombaton fogadta a Kí­nai Népköztársaság „jószolgá­lati” küldöttségét, amely Vang Ping-nan-nak, a kínai külföldi kapcsolatok ápolására alakult társaság elnökének, a KKP Központi Bizottsága póttagjá­nak vezetésével tartózkodik Indiában. A találkozót köve­tően az indiai külügyminiszté­rium bejelentette: a felek ál­láspontja megegyezik abban, hogy a két ország immár 16 éves határvitáit békés módon, tárgyalások útján kell rendezni. AZ INDONÉZIAI nemzetgyű­lés elnökválasztó ülésének első napján, szombaton tovább folytatódtak a djakartai egye­temisták Suharto-ellenes meg­mozdulásai. Az 5,5 milliós fő­városban tízezer katonát von­tak össze és több helyen össze­csapások történtek a katonák és a diákok között. A szom­baton letartóztatottakkal együtt körülbelül 590 egyetemistát vettek őrizetbe az utóbbi he­tek megmozdulásai során. Mz amerikai szenátus előtt a Panama-csatorna-szerződés Az apierikai szenátusban folytatódik a Panama-csator­nára vonatkozó amerikai—pa­namai szerződések vitája. A szenátus 84 szavazattal 5 el­lenében jóváhagyta azt a mó­dosító javaslatot, amely a csa­torna „védelme” ürügyén a 2000. év, azaz a csatornának a panamai kormány ellenőrzése alá helyezése után is jogot ad az Egyesült Államoknak a Tito hazautazott Angliából A Londonban tartózkodó Ti­to jugoszláv elnök tiszteletére az angol királynő vacsorát adott pénteken este a Buckin- gham-palotában. Szombaton folytatódtak az angol—jugoszláv tárgyalások Callaghan angol miniszterel­nök és Tito elnök között. A megbeszélések középpontjá­ban az európai helyzet, az af­rikai feszültáéggpcojc. és a kö­zel-keleti -válság - -áttekintése állt. A jugoszláv államfő szom­baton befejezte hivatalos ang­liai látogatását és hazauta­zott. fegyveres beavatkozásra. A kongresszus falain kívül tovább folyik a szélsőjobbol­dali erők heves kampánya a csatorna semlegességéről in­tézkedő szerződés ratifikáció­ja ellen. Az „Amerikai Légió” és a „Külháborúk veteránjai” nevű szövetségek kongresszu­saikon tiltakozó határozatokat hoztak a Panama-csatorna pa­namai kézbe adása ellen. Sikerrel zárult • • • • _ • • a görög-torok csúcstalálkozó Görögország és Törökország miniszterelnöke szombaton a várakozásokat meghaladó si­kerrel fejezte be kétnapos csúcstalálkozóját. A szombaton kiadott rövid közlemény szerint a két kor­mányfő „baráti és szívélyes párbeszédet” folytatott s meg­állapodott abban, hogy foly­tatni fogja a két NATO-tag­országot elválasztó vitás kér­dések — elsősorban a ciprusi probléma — „békés és igaz­ságos megoldását” célzó erő­feszítéseit. A világpolitikában történt Európa és Afrika hete Belgrádi mérleg — Fejlemények Afrika szarván A salisbury-i manőver HÉTFŐ: Leonyid Brezsnyev fogadja Moszkvában Willy Stophot, az NDK miniszterel­nökét. — Az etiópiai csapatok ogadeni ellentámadásuk során visszafoglalták Jijigát. — Tito megkezdi washingtoni tárgya­lásait. KEDD: A Biztonsági Tanács rhodesiai vitája. — A Smith- rezsim hadserege betör Zam­biába. — Arafat Moszkvában. — Az amerikai és dél-koreai haderők nagyarányú, közös gyakorlata, erőteljes KNDK- tiltakozás. SZERDA: öt olasz párt, kö­zöttük az OKP, megállapodik ! a közös kormányprogramban. — A holland parlament állásfog­lalása a neutronbomba ellen. CSÜTÖRTÖK: Befejeződik a belgrádi értekezlet. — A nyu­gatnémet parlament külpoliti­kai vitája. — Szomáliái beje­lentés az ogadeni visszavonu­lásról. PÉNTEK: A Szojuz—28 űrha­jó utasai visszatérnek a Föld­re. — Görög—török, kormány­fői találkozó Svájcban. — Kai­róban elismerik Atherton ame­rikai államtitkár ingadiplomá- cíá’ának kudarcát. SZOMBAT: Befejeződik a vá'asztási kampány Franciaor­szágban. Az európai és az afrikai földrész volt a hét legfonto­sabb történéseinek színhelye. Belgrádiban véget ért az Euró­pa-találkozó; Ogadenben talán •'éget ér a háború Etiópia és Szomália között; Rhodésiában pedig — egyes derűlátást kel­tő nyilatkozatok ellenére —, messze vagyunk még attól, hogy véget érjen a válság. MIT MUTAT A BELGRÁDI TALÁLKOZÓ MÉRLEGE? Már-már úgy tűnt, hogy a belgrádi találkozónak nem akar vége szakadni. A Száva- ”>alotában '•’á^ötvenhat napon H tartottak a heves viták, Pillanatkép az olasz kormány­alakítási tárgyalásokról: Andreotti kijelölt miniszterelnök, Berlinguer- rel. az OKP főtitkárával ül szem­ben a tárgyalóasztalnál. nemegyszer szenvedélyektől fűtött szócsaták. Amikor a‘hét elején úgy látszott, hogy a kompromisszumos dán javas­latot minden résztvevő elfo­gadhatónak tartja, az utolsó percben Málta támasztott ne­hézségeket, s elodázta még két nappal a konferenciazárást. A belgrádi találkozó végül is pozitív mérleggel zárult. Ez megnyilvánult abban, amit ténylegesen véghezvitt: a zá­róközlemény a harmincöt or­szág konszenzusával, egyönte­tű állásfoglalásával ismét alá­húzta a helsinki elvek jelentő­ségét. Ám a konferencia ered­ményessége megnyilvánulha­tott abban is, amire nem ke­rült sor: a nyugati hatalmak nem voltak képesek kierősza­kolni olyan döntéseket, ame­lyek módosítanák, felülvizsgál­nák, vagy továbbírnák a Hel­sinkiben elfogadott alapok­mányt. Pedig egyes körök min­denáron erre törekedtek, s ezek a próbálkozások nyújtot­ták meg a tanácskozás időtar­tamát, idézték fel több alka­lommal a tárgyalások félbesza­kadásának veszélyét. Belgrád nem jelentett ugyan lényeges előrelépést, de nem hozta az európai viszo­nyok rosszabbodását sem. Ami viszont feltétlen eredmény, ha az európai enyhülés ellenfelei­nek összpontosított rohamára utalunk — ilyen támadásoknak éppen a héten lehettünk tanúi a nyugatnémet képviselőház­ban. Változatlanul van lehető­ség a feszültség csökkentésére földrészünkön, ám ehhez nagy fokú józanság, realitásérzék és együttműködési készség szük­séges. s Nyugaton fel kell ad­ni a beavatkozási kísérleteket a szocialista országok bel- ügyeibe. Kirajzolódtak az európai menetrend újabb fontos állo­másai is. Három szakértői ta­nácskozást tartanak, majd 1978 novemberében összeül a belg­rádihoz hasonló újabb összejö­vetel, ezúttal a spanyol fővá­rosban. A diplomaták alapo­san böngészhették a naptárt a pontos dátum megállapítása céljából, így az korántsem vé­letlen. 1900-ban november má­sodik keddjén rendezik meg ugyanis az Egyesült Államok­ban a következő elnökválasz­tást, s a madridi találkozó ez­után veszi kezdetét. Az időzí­tés indokoltnak látszik: az ed­digi tapasztalatok szerint az amerikai választási kampány finise nem túlságosan alkalmas felelősségteljes megbeszélések, re, így jobb Madriddal is meg­várni azt a bizonyos keddet... BEFEJEZÖDHET-E A HÁ­BORÚ AFRIKA SZARVAN? A katonai helyzet gyökere­sen megváltozott Ogadenban. A korábbi szomáli győzelmi je­lentésekben szereplő városkák és oázisok nevei most az etió­piai tudósításokban kapnak helyet, egymás után érkeznek a hírek visszafoglalásukról. Sziad Barre szomáli elnök — akinek belső helyzete alapo­san megrendült, a nemzetközi porondon pedig elszigetelődött —, kénytelen volt beismerni a kudarcot. Egyúttal bejelentet­te, hogy a szomáli erőket ki­vonják Ogadenből. Más egye­bet nehezen tehetne, hiszen a szomáli csapatok, fegyverei­ket hátrahagyva, fejveszetten menekülnek. Etiópia mindig hangsúlyozta, hogy hajlandó tárgyalások út­ján rendezni a Szomáliával fennálló nézeteltéréseket. En­nek természetesen az a feltéte­le, hogy a szomáli erők ne tartsanak megszállva etiópiai területeket, Mogadishu mondjon le követeléseiről Etiópiával. Kenyával és Dzsibutival szemben, s az Afrikai Egység­szervezet elvi határozata alap­ján ismerje el a földrész törté­nelmileg kialakult határait. Van tehát remény, hogy a stra­tégiailag olyan fontos vidéken, Afrika szarván igazságos ren­dezéssel befejeződjön az egyre súlyosabb méreteket öltő há­borús konfliktus. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet olyan tényezőkre is, amelyek esetleg bonyodalmakat idézhetnek elő. Az Egyesült Államok. a jobboldali arab országok és más hatalmak nyilatkozatokat tettek, hogy „nem maradnak közömbösek, ha Etiópia meg­sértené a szomáli határokat”. Vagyis, nem zárták ki teljesen a közbeavatkozás lehetőségét. Etiópia egyébként határozottan leszögezte, hogy nem kívánja átvinni a háborút szomáli te­rületre, csakhogy a bizonyta­lanul kirajzolt határvonalak könnyen lehetőséget adnak egy szomáli provokációra. Nincs kizárva, hogy a bizonytalanná vált szomáli vezetés a külföldi intervenció kierőszakolásában lássa a kiutat. Mindenekelőtt Szomálián múlik tehát, hogy valóban le­vonja a szükséges következte­téseket balul sikerült kaland­jaiból és kellő felelősséggel igazi rendezést keressen Etió­piával. MIT JELENT A „BELSŐ RENDEZÉS” RHODESIÁBAN? Rhodesia helyét 1978. decem­ber 31-ig egy független Zim­babwe foglalja el, a többségi uralom alapján — így hang­zott a hivatalos bejelentés Salisbury-ben, miután aláír­ták az úgynevezett belső ren­dezés terjedelmes okmányát. Ez az az eset, amire azt mondják, hogy túl szép a menyasszony. Smith fajgyűlölő rendszere valóban visszavonul, de csak úgy és addig, amed­dig nagyon muszáj, s hatalmá­nak lényegét továbbra is fenn kívánja tartani. A belső ren­dezés (a kifejezés azt tükrözi, hogy az emigrációba kénysze- rített külső erők kimaradtak belőle) tulajdonképpen Smith alkuja volt egyes megveszte­gethető, együttműködésre haj­landó törzsi vezetőkkel, fekete politikusokkal. A megállapo­dás értelmében elfogadnák ugyan az „egy ember — egy szavazat” elvet, de a 100 tagú képviselőházban a lakosság négy százalékát kitevő fehér kisebbség 28 mandátummal rendelkezne és kézben tartana több politikai, gazdasági, ka­tonai, s belbiztonsági kulcspo­zíciót. Néhány fekete vezető mögött változatlanul a telepe­sek lennének hangadók egy formailag független, valójában neokolonialista befolyás alatt álló országban. A belső rende­zés másnapján a Smith-féle vezetés sajátos módon bizonyí­totta régi céljait: provokálta Mozambikot, s eddigi legsúlyo­sabb támadását intézte Zambia ellen, ürügyként ismét a zim­babwei gerillatámaszpontok megsemmisítését hozta fel. A Nkomo és Mugabe vezet­te Hazafias Front határozottan elutasitotta a belső rendezést, s a Biztonsági Tanács, ahol a héten folytatták Rhodesia vi­táját, többségében hasonló szellemben foglalt állást. A nagy kérdőjel Washington és London magatartása. Az ame­rikai és brit vezetésen belül szemmel láthatólag megoszla­nak a vélemények. Vannak, akik a belső rendezés mellett szállnak síkra, s abban re­ménykednek. hogy azzal válto­zatlan marad befolyásuk, le­csillapíthatják a kedélyeket Afrika déli részén. Mások koc. kázatosnak tartják ezt az utat. Nem azért, mert annyira lelke­sednének a haladó zimbabwe-i szervezetért, de félnek attól, hogy Angola és Etiópia után újabb fiaskó vár a Nyugatra, ha megint rossz lóra tesz. Az amerikai lapok most gyakran használják a „gyötrelmes át­értékelés” kifejezést, csak ab­ban nem egységesek, hogyan és miként történjék ez. Sikertelen ugrás. A Nouvel Ob­servateur karikatúrája akár találó kommentár is lehetne Szadat egyiptomi elnök minapi beismeré­séhez, miszerint külön kezdemé­nyezése kudarcot vallott. Réti Ervin 1

Next

/
Thumbnails
Contents