Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-11 / 60. szám

2 mr&a dßf JU K/uním 1978. MÁRCIUS 11., SZOMBAT Nkomo és Mugabe felszólalása Rhodesiavita a Biztonsági Tanácsban A zambiai fegyveres erők visszaverték a támadást Az ENSZ Biztonsági Taná­csának rhodesiai vitáján csü­törtökön felszólalt a Zimbab­we Hazafias Front két társ­elnöke, Joshua Nkomo és Ro­bert Mugabe. Felhívták a fi­gyelmet arra, hogy a fajüldö­ző rhodesiai miniszterelnök, Ian Smith, valamint a három megalkuvó afrikai vezető, úgy­nevezett belső megállapodása, a Salisburyben szőtt összees­küvés súlyosan veszélyezteti az egész térség békéjét. A független afrikai államok képviselői ugyancsak figyel­meztettek rá: a Smith-rezsim- nek szemlátomást az a szán­déka, hogy fegyveres összecsa­pásokat provokáljon az afri­kaiak között. Ivor Richard, Nagy-Britan­Etiópiában folytatódnak a Harar tartomány felszabadítá­sát célzó hadműveletek, s a Szomáliái egységek rendezetle­nül menekülnek a térségből — közölte az országos forradalmi operatív parancsnokság. A né­pi milícia, a biztonsági erők a lakossággal együttműködve fo­kozták hadműveleteiket az or­szág déli és délkeleti részén levő Sidamo és Bale tartomá­nyok felszabadításáért. Etiópia északi tartományá­ban, Eritreában is folyik a kül­ső és belső reakció támogatá­sát élvező ellenforradalmi ban­dák felszámolása. Az ogadeni fronton elért sikerek most már lehetővé teszik, hogy a forra­dalmi Etiópia jelentősebb erő­ket irányítson át ezekre a terü­letekre. ★ Csütörtökön az etiópiai fővá­rosba érkezett Jerzy Szopa, a KGST titkárhelyettese. Az Ad- disz Abebai-i repülőtéren kije­lentette, hogy a KGST tagálla­mai rokonszenvvei kísérik azt a harcot, amelyet az etiópiai nép folytat országának egysé­géért és területi épségéért. Jerzy Szopa etiópiai tartózko­nia állandó ENSZ-képviselő- je, a Biztonsági Tanács már­cius havi elnöke bejelentet­te, Zambia hivatalosan kérte a BT rendkívüli ülésének ösz- szehívását a területe ellen el­követett legutóbbi rhodesiai fegyveres agresszió megvita­tására. A zambiai fegyveres erők sikeresen visszaverték a rho­desiai agresszorok támadását — jelentette be Lusakában a kormány szóvivője. Hozzátet­te, hogy Luangwa környékén — ahol a rhodesiai erők, mint ismeretes, két nappal ezelőtt, átlépték az országhatárt — | változatlanul feszült a helyzet, mert a Smith-rezsim háborús előkészületeket tesz a körzet ­I ben. dása alatt a KGST által nyúj­tandó segítség kérdéseit vitat­ja meg Mengisztu Hailé Ma­riammal, az Etiópiai Ideigle­nes Katonai Kormányzótanács elnökével. Szovjet üdvözletek kínai vezetőkhöz Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke távirat­ban üdvözölte Je Csien-jinget, a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságának elnökét. „Üdvözlöm önt abból az al­kalomból, hogy megválasztot­ták a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése állandó bizottságának elnökévé” —, hangzik a Szovjet államfő táv­irata. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök Hua Kuo-feng- hez, a kínai államtanács elnö­kéhez intézett üdvözlő táv­iratot, hangoztatva: „Fogadja jókívánságaimat abból az al­kalomból, hogy a Kínai Nép- köztársaság államtanácsának elnökévé nevezték ki”. Az SZKP KB határozata Az SZKP Központi Bizott­sága megvizsgálta a testVér- pártok központi bizottsági tit­kárainak részvételével Buda­pesten tartott értekezlet ered­ményeit és jóváhagyta a ta­nácskozáson részt vett szovjet küldöttség tevékenységét. Az illetékes hivatalokat és szerve­zeteket utasították, hogy te­gyék meg a szükséges intézke­déseket a testvérpártok ideoló­giai együttműködésének to­vábbfejlesztését célzó egyezte­tett ajánlások végrehajtása ér­dekében. Szovjet tábornok kitüntetése Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának főtit­kára, az NDK állam- és nem­zetvédelmi tanácsának elnöke Jevgenyij Ivanovszkij hadse­regtábornokot, a Németország­ban állomásozó szovjet hadse­regcsoport főparancsnokát hat­vanadik születésnapja alkal­mából a Scharnhorst-érdem- renddel tüntette ki. Chile Pinochet manőverei A január elején megrende­zett „népszavazási” komédia eredményeire hivatkozva, Pi­nochet chilei diktátor bejelen­tette, hogy enyhít az országban hatalomra kerülése óta ér­vényben levő ostromállapoton, s a jövőben mindössze a szük­ségállapotnak megfelelő tilal­makat érvényesíti, azaz egye­bek között az éjszakai kijárási tilalmat. A tábornok csütörtöki sajtó- értekezleten bejelentett hatá­rozat értelmében Pinochet a jövőben politikai okokból már „csak” legfeljebb hathónapos időtartamra száműzheti az ál­lampolgárokat az ország távoli vidékeire és — amint azt négy és fél évvel hatalomrajutása után diadalmasan bejelentette — a jövőben nem lesznek ka­tonai perek. A csütörtöki bejelentést kommentálva a TASZSZ szov. jet hírügynökség megállapítja: Pinochet döntése kizárólag propagandajellegű. KGST-segílség Etiópiának 40 éve történi­Egy évforduló mementója A TÖRTÉNELEM SORÁN talán még soha nem szűnt meg olyan gyorsan állam, mint négy évtizede egy már­ciusi napon Ausztria. 1938. március 11-én este még füg­getlen orSzág, másnap reggel pedig már egy terjeszkedő, féktelenül agresszív birodalom része, ahol azonnal dühönge- ni kezdett az önkény, gőz­erővel folyt a „barna inges rendcsinálás”. A függetlenség halála gyors volt, de agóniá­ja sem sokkal hosszabb. Hiszen Hitler már jóval ha­talomra kerülése előtt előre­bocsátotta, hogy élete, politi­kája célja: „életteret” biztosí­tani a „német népnek”. Egyet­len józanul gondolkodó ember számára sem lehetett kétsé­ges, hogy az 1933 elején Né­metország kormányrúdját megragadó fasiszta rezsim hamarosan a gyakorlatba pró­bálja átvinni vezére elméleti tételeit. Csakhogy az akkori Európa számottevő politikai tényezői — kevés kivétellel — csak saját érdekeinek megfe­lelően hajlottak a józanság­ra. Az egyetlen állam a Szov­jetunió volt, amely folytono­san figyelmeztetett a fasizmus világot fenyegető veszélyére. Európa nagyhatalmai azon­ban nem kívántak odafigyel­ni az egyetlen szocialista ál­lam figvel mertetéséire. Sőt. jobbnak látták, ha belenyug­szanak a nagy étvágvú hata­lom első terjeszkedő lénései- be Azt rprvwMfék. tnz- eqíUnrMp „v m étvágv. Vagy ha nem, hát legalább meg­felelő irányba lehet terelni. A számítás nem vált be: a né­met fasizmus egyáltalán nem elégedett meg az első zsák­mánnyal, újabbakat követelt és szerzett. AZ ELSŐ ZSÁKMÁNY Ausztria volt. Az ürügy: mint német nyelvű ország a leg­inkább felelt meg annak a hit­lerista tézisnek, hogy a német­séget egyedül képviselni aka­ró Harmadik Birodalomhoz kell csatolni minden olyan államot, amelyben németek élnek. Másrészt földrajzi fek­vésénél fogva jó lehetőséget kínált a fasiszta rezsimnek ha­talma, befolyása kiterjesztésé­hez. Végül pedig nyilván köz­rejátszottak Hitler személyes indítékai is, hiszen osztrák te­rületen született. Emellett Ausztria volt az az ország, amelyet a harmincas évek derekán a legkevesebb kocká­zattal lehetett bekebelezni. Még a legnagyobb ellenállást a hasonszőrű kormányzat ál­tal irányított Olaszország fej­tette ki — egy ideig, a má­sik két európai nagyhatalom, Anglia és Franciaország veze­tőinek célja inkább a hitleri fasiszta rendszer megbékíté­se volt —, ha kellett, koncok árán is. A hatalmas politikai-kato­nai sakkjátszmában nem volt akadály a náci terieszkedés ..első nagy ugrása ’’előtt. Auszt­ria sorsa megpecsételődött. A lebonyolítás már csak ujjgya­korlat volt. S Hitlerék ezt erő- Föiáriviik telies tudatában, a fasiszta politikára jellemző gátlástalansággal hajtották is végre. 1938. február 12-ére Berlinbe „rendelték” Schusch­nigg osztrák kancellárt. A Führer — kormányfők között addig elképzelhetetlen stílus­ban — üvöltve közölte ulti­mátumát a független Ausztria kormányfőjével. Ha azonnal nem engedélyezik az osztrák fasiszta párt működését, nem vonják be vezetőit a kor­mányba, ha nem adnak azon­nali amnesztiát a gyilkőssá- gokért, az 1934-es puccskísér­letért bebörtönzött náciknak, a Wehrmacht haladéktalanul bevonul Ausztriába. Az oszt­rák miniszterelnök nem te­hetett mást: megalázott va­zallusként sompolygott visz- sza Bécsbe, s teljesítette a fel­tételeket. Azt remélte, hogy ezzel egy kis időt nyer, s a nyugati hatalmak közben maid segítségére sietnek or­szágának. ígéreteken kívül azonban semmit nem kapott. Az egvetlen lehetőség az lett volna, ha az osztrák dolgozó­osztályokhoz fordul. A mun­kásság vezetői, a baloldali pár­tok fel is ajánlották az eevütt- működést. A szűk látókörű polgári kormány azonban job­ban félt a tömegek mozgó­sításától. mint az erőszakos szomszédtól. Ausztriában te­hát gőzerővel indult meg a ná­ci propaganda, semmi nem akadálvozta a hitlerizmus ter­jedését. A eél nedig változat­lanul a mielőbbi bekebelezés, az AeaeVUuss volt. Schuschnigg ekkor az utol­só aduját is kijátszotta. Vá­Kurt Waldheim nyilatkozata , Tüzérségi párbaj Dél-Libanonban Csütörtökön hajnaltól késő délutánig tartó tüzérségi pár­baj folyt Dél-Libanonban Mardzsajun, Kleia és a kör­nyékbeli határmenti helységek körzetében, a libanoni jobbol­dali és baloldali erők között. New Yorkban, az ENSZ székhelyén Kurt Waldheim, a világszervezet főtitkára nyilat­kozatban foglalt állást az ENSZ közel-keleti megfigye­lőinek azokra a jelentéseire, hogy az utóbbi időben meg<zc- porodtak a libanoni ENSZ- posztok elleni támadások. Waldheim felszólítja a libano­ni szembenálló feleket, hogy tartsák tiszteletben az ENSZ katonai megfigyelőinek státu­sát és funkcióját, s tegyenek meg minden szükséges intéz­kedést azok biztonsága érdeké­ben. A Pentagon árnyéka a Csendes­óceán fölött Mintha elfelejtenék, hogy a történelem kereke előre fo­rog, mintha nem látnák, mi­lyen gyökeres változások tör­téntek Ázsiában — ezt bizo­nyítja az Egyesült Államok távol-keleti, ázsiai politikája az utóbbi évtizedekben. A ko­reai intervenció, az indokí­nai háború csupán kirívó pél­dája a tények makacs és tu­datos figyelmen kívül hagyá­sának. Nixonnak, Fordnak is voltak Ázsiára, a Csendes­óceán térségére vonatkozó doktrínái, s ezeknek mozga­tói, meghatározói az amerikai imperialista politika, a fegy­verkezés szószólói. Az USA hadügyminisztere, Harold Braun éppen a na­pokban jelentette ki: az Egye­sült Államok hadvezetése új katonai doktrínát dolgozott ki a közel-keleti, az ázsiai és a csendes-óceáni térségre Ami egyben azt is jelenti: az egyik legfontosabb cél a csen­des-óceáni amerikai hadi­potenciál növelése. S mindez szerves része annak a globá­lis stratégiának, amelyet a washingtoni hadvezetés örö­költ az elődöktől. Elég a tér­képre tekinteni: hatalmas ív­ben húzódik az amerikai ha­ditámaszpontok láncolata Alaszkától és az Aleut-szige- tektől Japánon. Dél-Koreán Tajvanon, Hawain. Guamon át egészen Ausztráliáig. — Nemcsak hogy megerő­sítjük csendes-óceáni flot­tánkat, hanem bővítjük is olyan mértékben amennyi­re azt szükségesnek tartjuk — hangsúlyozta H. Brown. Mit bizonyítanak ezek a té­nyek, ha nem ezt: az USA militarista politikája ki­terjesztésének további tervét a már említett térségben. An­nál is inkább, mivel a Penta­gon nem is tagadja, hogy újabb hadikikötők és repülő- féFék épülnek k' közeljövőben a Mariana- és- Palau-szigete- ken, további haditámaszpon­tokat avatnak Mikronéziá­ban. A. Szeröv, az APN hírmagyarázója Guatemala Egymást fenyegető katonák A Neues Deutschland Schmidt kormánynyilatkozatáról A Neues Deutschland pén­teki számában részletesen is­mertette Schmidt kancellárnak a bonni Bundestagban csütör­tökön elmondott beszédét. Ügy jellemezte az expozét, hogy az NSZK kormányfője „megerő­sítette felfogását, amely sze­rint a megkezdett enyhülési folyamatnak nincs alternatí­vája. Schmidt szövetségi kan­cellár bevezető kormánynyilat­kozatában hangsúlyozta azt a szándékát, hogy előmozdítja az enyhülési folyamatot. A két német állam közötti kapcso­latok vonatkozásában pedig azt hangoztatta, hogy a szövetségi kormány céltudatosan folytat­ta az érdekek egyensúlyára Tito Londonban Az Egyesült Államokból ha­zatérőben Joszip Broz Tito, jugoszláv elnök az angol kor­mány meghívására kétnapos látogatásra Londonba érke­zett. A Heathrow repülőtéren James Callaghan, miniszterel­nök fogadta. Tito elnök, aki hét éve járt utoljára Londonban, a nap nagy részét pihenéssel töltöt­te, este pedig II. Erzsébet ki­rálynő díszvacsorán látta ven­dégül a Buckingham palotá­ban. Az angol—jugoszláv tár­gyalásokra szombaton délelőtt kerül sor Callaghan miniszter- elnök és Tito elnök között. alapozott politikáját és a jó­szomszédi kapcsolatok fejlesz­Az NDK vezető lapja kifej­ti, hogy „a bonni Bundestag egy teljesen felesleges témá­val is foglalkozott. Ahelyett, hogy az NSZK helyzetét tűzte volna napirendre, újból meg­próbálkozott azzal, hogy az NDK-val ( foglalkozzék. Az egész — egyébként túlnyomó- részt félig üres ház előtt le­zajlott — vita arra szolgált bi­zonyítékként, hogy Kohl, a CDU kancellárjelöltje nem rendelkezik az európai hely­zet és a két német állam közöt­ti kapcsolatok reális értékelé­sének képességével.” Arafat Berlinben Pénteken elutazott Moszkvá­ból a Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet küldöttsége, amely Jasszer Arafatnak, a végrehaj­tó bizottság elnökének vezeté­sével tett látogatást a szovjet fővárosban. Arafatot fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter. Jasszer Arafat vezetésével a Palesztinái Felszabadítási Szervezet küldöttsége pénteken hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett, eleget téve a Német Szocialista Egységpárt Közpon­ti Bizottsága meghívásának. ratlanul népszavazást hirde­tett meg, hogy a lakosság döntsön: Ausztria független­ségét vagy a német biroda­lomhoz csatolását kívánja. A lépés mögött azonban már nem volt semmiféle erő. Hit­lerék a februári megállapo­dások elárulásának tekintet­ték és elérkezettnek látták az időt Ausztria lerohanásá- ra. Pontosan tudták — sőt, nyilvánosan is kérkedtek ve­le —, hogy ebben senki nem fogja őket megakadályozni. Március U-én este már el­indultak a Wehrmacht egysé­gei, amikor az osztrák kancel­lár rádióbeszédben ielentette be lemondását. Ennek azon­ban már nem volt jelentősé­ge: a fasiszta birodalom meg­tette az első nagy lépést, hogy meghódítsa a világot. AUSZTRIA MÁSNAP a ter­rorra ébredt. Megkezdődött a haladó személyiségek tömeges üldözése: kivégzések, depor­tálások követték egymást. S hamarosan a munkások kép­viselőivel együtt kerültek a szögesdrót mögé Ausztria szűk látókörű, polgári vezetői, köztük a volt kancellár Schuschnigg is. Ott elmélked­hettek a fasizmus természet­rajzáról, miközben angol és francia támogatóik már újabb koncokat készítettek elő a fa­siszta fenevadnak. Negyven éve történt, de ma sem időszerűtlen a tanulsága. Azóta sem változott a fasiz­mus természetrajza, leytóliebb csak körülményei. Akkor az egész világot fenyegethette ma legfeliebb csak fenyegetőzhet, hiszen egv egész világ áll vele szemben. De amíg lé­tezik. amíg bármiféle ve­szélyt jelenthet, addig nem teheH’ik túl magunkat a négy évtizedes mementón. Amíg Olaszországban, az NSZK-ban, Spanyolországban vagy bárhol máshol a vilá­gon újfasiszták szervezked­nek, terrorakciókat követnek el, igyekeznek zavart kelte­ni, megpróbálják visszafordí­tani a nemzetközi élet pozi­tív folyamatait, addig nem feledhetünk. S amíg . vannak olyan nagy befolyású gazda­sági-politikai csoportok, ame­lyek burkoltan vagy nyíltan támogatják az efféle mozgal­makat, addig nem szűnhet az éberség. Hiszen mindennapos a hír, hogy az NSZK-ban új­fasiszta rohamosztagok gya­korlatozhatnak hájjorítatla nul: Itáliában szélsőjobboldali su- hancok utcai vérfürdőket Dro- vokálnak; Európa sok orszá­gában fasiszta nolitikusok nyíl­tan propagandát folytatnak: s a tőkés kormányok lagy­matag ellenintézkedéseken kí­vül másra nem hailandók. HÁROM ESZTENDŐVEL EZELŐTT 35 ország vezetője írta alá Helsinkiben az ok­mányt Európa új politikai rendjéről, a fennálló határok sérthetetlenségéről, a háborús veszély végleges kiküszöbölé­sének szándékáról. Az újfa­sizmus pedig éppen ezeket a tételeket támadja a legerőseb­ben. S ugyanazok a nyugati ál­lamférfiak, akik elkötelezték magukat az enyhülés politiká­ja mellett, lekicsinylik nap­jaink új fasiszta veszélyeit, amelyre a szocialista orszá­gok kormányai újra és újra felhívják a figyelmet. Az Anschluss negyvenedik évfordulóján nem árt hát me­gint figyelmeztetni az akkori példára. Hogy a politikai vak­ság, a szűk körű érdekek kö­vetése ne sodorhassa ismét, még pusztítóbb viharba az emberiséget. Avar Károly Guatemalában a vasárnapi elnökválasztási komédia után a helyzet változatlanul rend­kívül bonyolult. Egyelőre még nem tudni, hogy az egymással szemben álló hatalmi csopor­tok vetélkedését a szavazatok újraszámolása, a színfalak mögötti kiegyezés, vagy pe­dig egy esetleges katonai puccs dönti-e el. Mint ismeretes, a „választá­sokon” a fő ellentét a jelenle­gi elnök. Laugerud Garda tá­mogatását is élvező Lucas Garda tábornok és a szélső- jobboldali Peralta Azurdia ez­redes. között bontakozott ki. A legújabb fejlemény az hogy az elnöki poszt két fi várományosa kölcsönösen á lamcsínnyei fenyegette meg ■ másikat, amiből arra lehet k> vetkeztetni, hogy már égi kük sem bízik a szavazócéd- Iák segítségével kivívható gv zelemben. «M • • •• _ • • ••ff Gorog-torok kormányfői tárgyalások Négyszemközti megbeszé léssel kezdődött a svá’ Montreaux-ben pénteken dél előtt a görög—török kormány, fői tanácskozás, később mind­két részről szakértői küldött­ség csatlakozott a tárgyaló kor mányfőkhöz. Ecevit és Kara manlisz rövid nyilatkozató' adott az újságíróknak mielő' a Genfi-tó partján álló Pala'- hotel tanácskozótermében té gyalóasztalhoz ültek volna. t

Next

/
Thumbnails
Contents