Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-10 / 59. szám

2 ~xMaap 1978. MÄRCIÜS 10., FENTEK Befejeződött a belgrádi értekezlet Továbblépni Helsinki szellemében Dr. Petrán János és Julij Voroncov felszólalása Dr. Petrán János, a magyar küldöttség vezetője beszédé­ben egyebek között hangoztat­ta: Hosszú, bonyolult és fárad­ságos munkának a záró aktu­sához érkeztünk, s most meg­elégedéssel fogadjuk, hogy a belgrádi találkozó végül is po­zitív hangvétellel, a teendők reális számbavételével, ered­ményesén zárult. Szilárd meg­győződésünk, hogy feltétlenül tiszteletben kell tartani min­den résztvevő állam jogos ér­dekét és kívánságait. Mi ‘ Is tudomásul vesszük, hogy a je­lenlegi helyzetben közös el­határozással eddig lehetett el­menni. A magyar küldöttség a belg­rádi találkozó során ismétel­ten rámutatott, hogy a helsinki záróokmányt munkánk meg­változtathatatlan alapfának, a résztvevő államok békés egy­más mellett élését és együtt­működését irányító, hosszú­távú programnak tekintjük. Örülünk annak, hogy a záró­okmány, amelynek jótékony hatása már kezd érvényesülni Európában, sikerrel állta ki az idők próbáját. Nem lenne helyes azonban az sem, ha el­hallgatnánk a meglévő nehéz­ségeket. A helsinki folyamat elleni támadások, valamint a fenn­álló realitásokkal nem számoló türelmetlenség szükségessé te­szik a záróokmány három lé­nyeges vonásának ismételt hangsúlyozását: Először: a záróokmány hosz- szú távra szóló akcióprogram. Időre van szükség két-, és többoldalú tevékenységünk sokrétű kiterjesztéséhez, mint ahogy európai biztonsági és együttműködési értekezlet is hosszú évek kitartó erőfeszí­téseként jöhetett létre. Másodszor: a záróokmány egységes egész, s egyetlen ré­szét sem lehet önkényesen ke­zelni. A dokumentum bizonyos részeinek kiragadása, ezek túlhangsúlyozása és más ré­szek jelentőségének lekicsiny­lése különösen torz értelmezé­sekhez vezet. Mindig szem előtt keiutártani, hogy a záróok­mány szoros logikai egységet, az érdekek gondosan mérle­gelt egyensúlyát alkotja, min­den egyes fejezete és rendel­kezése politikai kölcsönhatás­ban áll a többivel. Harmadszor: a helsinki do­kumentum különös erővel húz­za alá a belügyekbe való be nem avatkozás általánosan el­ismert elvének jelentőségét. Megengedhetetlen, hogy egyes résztvevők — a közösen vál­lalt kötelezettségek állítólagos teljesítése címén — másokat igyekezzenek felelősségre von­ni. Ez ellentmondana Helsinki szellemének. Kormányunk utasítása alap­ján a magyar küldöttség mind. végig azzal a határozott szán­dékkal vett részt a találkozó munkájában, hogy elősegítse a Helsinkiben — legmagasabb szintű akaratnyilvánítással — megerősített enyhülési folya­mat megőrzését és továbbfej­lesztését. Hiszen a legfonto­sabb, legégetőbb tennivaló az elmúlt két és fél esztendőben mit sem változott: a gyakorlat­ban kell megvalósítani az eu­rópai és világméretű enyhülés megerősítésének és katonai tér­re való kiterjesztésének prog­ramját. Bízunk abban, hogy az álláspontok jobb megismerését elősegítő belgrádi vitáink után jobb lehetőség nyílik az előre­haladásra ezen a területen; mind az illetékes európai fó­rumokon, mind pedig az ENSZ rövidesen sorra kerülő rendkí­vüli, a leszerelés kérdéseinek szentelt közgyűlésén. Felszólalása befejező részé­ben a nagykövet rámutatott: A belgrádi találkozón igen nehéz és fárasztó politikai vi­ták, az eltérő nézetek közti kompromisszumok türelmes keresése után nyílt csak meg a kibontakozás útja. Az előttünk álló időszakban nem kevésbé kitartó munkára, egymás ér­dekeinek és szándékainak gon­dos figyelembevételére, követ­kezetes és jószándékú tevé­kenységre van szükség. A madridi találkozóig terjedő időszak fontos fokmérője lesz az enyhülési folyamat életké­pességének, s nagy mértékben meghatározhatja következő összejövetelünk eredményessé­gét. Ezért úgy véljük, hogy a részt vevő országoknak újaibb lépéseket kell tenniük a hel­sinki záróokmány teljes meg­valósítása érdekében. A délutáni ülésen szólalt fel a Szovjetunió képviselője. Julij Voroncov, a Szovjet­unió küldöttségének vezetője felszólalásában hangoztatta, hogy a belgrádi találkozó zá­ródokumentuma az európai bé­ke, biztonság és együttműkö­dés megszilárdításának egyez­tetett, egyöntetűen elfogadott programja, majd rámutatott arra, hogy a helsinki konfe­rencia óta mindmáig és a jö­vőben is az alapvető feladat az, hogy a résztvevő országok minden tőlük telhetőt megte­gyenek a nemzetközi enyhü­lési folyamat elmélyítése és kölcsönös együttműködésük bővítése érdekében. A Szovjetunió küldöttsége a helsinki záróokmány ajánlá­sainak konkrét, gyakorlati megvalósítására irányuló átfo­gó programmal érkezett Belg­rádija. Ugyanakkor azonban nem minden küldöttséget ve­zérelt az a szándék, hogy a jugoszláv fővárosban olyan ajánlásokat dolgozzunk ki, amelyek az európai biztonság megszilárdítását és az európai együttműködés fejlesztését, a leszerelés előrevitelét, a köl­csönös megértés és bizalom erősítését szolgálták volna. A szovjet küldöttség veze­tője elítélte egyes nyugati or­szágok képviselőinek az úgyne­vezett emberi jogok körül folytatott kampányát, amely — mint mondotta — egyfelől azt a célt szolgálta, hogy el­leplezze azt a tényt, hogy egyes nyugati országokban a legelemibb emberi jogokat sem biztosítják, másfelől pedig el akarta vonni az európai közvélemény figyelmét a nyu­gati országok egyre növekvő katonai kiadásairól és fegyver­kezéséről. Sajnálatos, hogy egyes nyugati országok állás­pontja miatt a találkozón nem sikerült megállapodni a fegy­verkezési hajsza korlátozását szolgáló tényleges lépésekről. A jövőbe tekintve r— mon­dotta Voroncov — nem va­gyunk pesszimisták. El lehet utasítani egyik vagy másik ja­vaslatot, de ezzel nem lehet kitérni Európa égető problé­mái elől, amelyeknek sikeres megoldásához egyre inkább az államok közös fellépésére van sziikség. Mi hiszünk a helsinki záróokmány hatékonyságában, és megelégedéssel állapítjuk meg: a belgrádi találkozón megvédelmeztük a záróok­mányt attól, hogy revízió alá vegyék* és megváltoztassák szellemét és betűjét. Eredményes Dvorak, csehszlovák nagy­követnek adatott meg az a szerencse — lévén éppen ő a soros elnök —, hogy kinyilvá­níthatta a világ sok országá­ban már régóta várt szenten­ciát: „A találkozó záródoku­mentumát elfogadottnak nyil­vánítom.” S ezzel 1978. március 8-án megszületett 33 európai or­szág, továbbá az Egyesült Ál­lamok és Kanada konszenzu­sa Belgrádban, a Száva-palo- tában. A konszenzus latin ki­fejezés, egyöntetű vélemény a jelentése, s a csehszlovák kül­dött bejelentése az ' említett országok — az 1975-ös helsin­ki euróoai biztonsági és együttműködési konferencia résztvevői — egyöntetű véle­ményét fejezi ki a záródoku­mentumban lefektetett gondo­latokat, eszméket, tennivaló­kat illetően. S “z már önmagában is Je­lentős tény. Még inkább an­nak tűnik, ha figyelembe vesszük megszü’etésének kö­rülményeit. Emlékezetes, hogy a Helsinkiben elfogadott ha­tározatok alapján 1977. októ­ber 4-én ült össze a belgrádi konferencia, de már előbb nyilvánvaló volt. hogy a hel­sinki ajánlásokat nem min­denki egyformán értelmezi, te­hát a belgrádi konferencia célját illetően sem körvonala­zódott az egyöntetű vélemény. A szocialista országok a helsinki értekezlet óta eltelt két év tényeiből indultak ki, s úgy ítélték meg, hogy jelen­tős erőfeszítések történtek az envhülés további kibontakoz­tatására, a Helsinkiben kitű­zött célok megvalósítására. Megvolt tehát az alap a számvetésre. Egyrészt: milyen haladást sikerült elérni a hel­sinki záródokumentumban foglaltak megvalósításában, mászrészt pedig arra, hogy a küldöttek felmérhessék: az enyhülés további elősegítésé­ben melyek a legfontosabb tennivalók. A NATO-országok máskép­pen gondolkodtak. Valamifaj­ta nemzetközi bíróságnak kép­zelték el a belgrádi konfe­renciát, ahol ők a vádlottak padjára ültethetik a szocialista országokat. „Vádpontként” pedig a helsinki záródoku­mentum egyes részeit ragad­ták ki és azok teljesítését akarták számonkérni egyol­dalúan. Hogy az értekezlet végül is bár kissé feszült, de mégis elfogadható munkalég­körben ült össze, az a szocia­lista országok higgadtságának köszönhető, akik következete­sen rámutattak, hogy a hel­sinki ajánlások egységes egé­szet alkotnak. amelyekből egyes részek kiragadása, je­lentőségüknek túlzott hangsú­lyozása leplezetlen politikai célokat takar, ám semmikép­pen sem az előbbrejutás szán­dékát fejezi ki. Elsősorban az Egyesült Ál­lamok követe, Arthur Gold­berg volt az, alki az 1977. ja­nuárjában hivatalba lépett új amerikai kormány módosult külpolitikai koncepcióját kép­viselve, az emberi jogok ürü­gyén mimdunta’an a szocialis­ta országok belügyedbe próbált beavatkozni. A_ szocialista országok igen fontosnak íté­lik meg az emberi jogok ér­vényesülésének kérdését, s bármikor készek, hogy széles­körű eszmecserébe bocsátkoz­zanak ebben a témában. De semmilyen téma ürügyén nem tűrik el. hogy beavatkozzanak belügyeikbe. Határozott fellé­pésüknek tudható be, végered­ményben, hogy a NATO-or­szágok többsége után aZ ame­rikai küldött is kénytelen volt felhagyni egyoldalú próbálko­zásaival. A belgrádi záróok­mány megszületésének napján, szerdán Arthur Goldberg ugyan kinyilvánította vélemé­nyét. mely szerint a záródoku­mentum nem elégíti ki az amerikai igényeket az emberi jogok hangsúlyozását (értsd ezen a szocialista országok bí­rálatát) illetően, végül is azt hangoztatta, hogy „a találkozó teljesítette alapvető feladatát. Az értekezlet nehéz volt ugyan, de sikeres Érthetően a szocialista or­szágok pozitívabban értékelik a belgrádi találkozó eredmé­nyeit. s ez kitűnik a konfe­rencia záróaktusát képező kül­döttségvezetői hozzászólások­ból is. A szocialista ors-zágok egyértelműen elkötelezték ma­gukat az enyhülés ügye mel­lett, s végül is a belgrádi ta­lálkozó az enyhülés további kibontakoztatásának • ügyét szolgálta. Erre utalt a TASZSZ hírügynökségnek adott nyilatkozatában Juri) Voroncov, a szovjet küldöttség vezetője is, amikor rámuta­Leszerelés Szocialista országok javaslata Centben Nyolc szocialista ország — a Szovjetunió, Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, Mongólia, az NDK és Románia — csütörtökön szerződéstervezetet terjesztett a genfi leszerelési bizottság elé. A dokumentum javasolja a neutronfegyver gyártásának, felhalmozásának, fejlesztésé, nek és alkalmazásának betil­tását. Az új, fontos kezdemé­nyezés célja, a nukleáris hábo­rú veszélyének csökkentése. Közlemény Tito és Carter tárgyalásairól Carter amerikai és Tito ju­goszláv elnök csütörtökön tar­totta második, egyben záró ta­nácskozását a Fehér Házban. A tárgyalásokról kiadott kö­zös közlemény méltatja az el nem kötelezett országok moz­galmának jelentőségét, majd hangoztatja: a belgrádi ta­nácskozás nagymértékben megszilárdította az alapot ah­hoz, hogy folytatódjanak a sokoldalú erőfeszítések az eu­rópai biztonság és együttmű­ködés növelésére. Tito jugoszláviai látogatásra hívta meg Cartert, aki a meg­hívást örömmel elfogadta. Szomáliái bejelentés Csapatkivonás Ogadenből A Szomáliái tájékoztatási minisztérium csütörtök este közleményben jelentette be: a Forradalmi Szocialista Párt Központi Bizottsága olyan ér­telmű határozatot hozott, amely szerint kivonják az Oga- den térségében tartózkodó Szo­máliái csapatokat. A közle­mény szerint a döntés célja az, hogy „Afrika szarván helyre­állítsák a békét, és igazságos, tartós megoldást találjanak a viszályra”. A közleményből ugyanakkor kitűnik, hogy Szomália az etió- piai területekre hatolt csapa­tainak kivonását különböző feltételekhez köti. tcvtrt, hogy „Belgrádban öt hó­nap alatt számos nyilatkozat hangzott el az európai bizton­sági és együttműködési kon­ferencia nagy történelmi je­lentőségéről, arról, hogy to­vábbi erőfeszítésekre van szükség az 1975-ben legfelső szinten aláírt záróokmány ren­delkezéseinek maradéktalan megvalósításáért, mivel ez az okmány továbbra is az euró­pai béke, biztonság és együtt­működés évekre szóló egyezte­tett programja. S az ezzel kapcsolatban kialakult, a ta­lálkozó zárónyilatkozata által tükrözött egyöntetűség a belg­rádi fórum igen fontos, pozi­tív eredménye.” Ugyancsak jelentős eredmé­nye a belgrádi konferenciá­nak, hogy egyértelműen meg­fogalmazta az összeurópai (ki­egészülve az Egyesült Álla­mokkal és Kanadával). Kelet —Nyugat párbeszéd intézmé­nyesített folytatásának igé­nyét. Ebben az értelemben fog létrejönni 1980 novemberében Madridban a második „belg­rádi típusú” konferencia. Ev­vel kapcsolatban hangsúlyozta dr. Petrán János, a magyar küldöttség vezetője záróbeszé­dében, hogy „Az előttünk álló időszakban nem kevésbé ki­tartó munkára, egymás érde­keinek és szándékainak gon­dos figyelembevételére, követ­kezetes és jószándékú tevé­kenységre van szükség. A madridi találkozóig terjedd időszak jelentős fokmérője lesz az enyhülési folyamat életképességének és nagymér­tékben meghatározhatja kö­vetkező összejövetelünk ered­ményességét.” H. P. Brezsnyev fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke csütörtökön a Kremlben fogadta Jasszer Arafatot, a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökét. A megbeszélésen aláhúzták, hogy a Közel-Keleten kiala­kult helyzetben különösen je­lentős szerepet tölt be az arab világ valamennyi haladó erői­nek egysége, s az, hogy szo­rosra fűzzék kapcsolataikat természetes szövetségeseikkel: a Szovjetunióval és a szocia­lista közösség más országai­val. Leonyid Brezsnyev meg­erősítette : a Szovjetunió Kom­munista Pártjának és a szov­jet kormányriak elvi irány­vonala az, hogy el kell érni az átfogó közel-keleti rendezést, amelynek szerves része a Pa­lesztinái arab nép törvényes jogainak biztosítása. A palesztin küldöttség lá­togatásának befejeztével köz­leményt adtak ki Andrej Gro- miko szovjet külügyminiszter és Jasszer Arafat megbeszé­léseiről. Ma tér vissza a Szojuz—28 Csütörtökön folytatta a fel­készülést a pénteki visszatérés­re Alekszej Gubarev és Vla­dimir Remek, aki egy hete vendégeskedik a Szaljut—6 szovjet tudományos űrállomá­son harmadik munkahónapját befejező R omanyenkónál és Grecskónál. Gubarev és Remek csütörtö­kön ellenőrizte a Szojuz—28 űrhajó valamennyi fedélzeti berendezését és műszerét és befejezte a rendkívüli gondos­ságot igénylő csomagolást. A Szojuz—28 hozza vissza pénte­ken a Földre az űrállomáson végzett tudományos kísérletek eddigi eredményeit, illetve a feladatukat már betöltött mű­szereket. A Szojuz—28 űrhajó az első nemzetközi személyzettel, ké­szen. áll a visszatérésre — je­lentette csütörtökön este a föl­di irányító központnak a Szal­jut—6 fedélzetén együtt dol­gozó űrnégyes. Eltmették Wernerlamberzet Magyar vezetők részvétlátogatáso Mély részvéttel búcsúzott csütörtökön a Német Demok­ratikus Köztársaság a hétfő esti líbiai- helikopterszeren csétlenség NDK-beli áldozatai­tól: Werner Lamberztől, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tag­jától, a Központi Bizottság titkárától, Paul Markowskitól, a KB tagjától, a KB külügyi osztályának vezetőjétől, dr. Ármin Ernst tolmácstól, a lip­csei Marx Károly Egyetem ta­nárától és Hans-Joachim Sprembergtől, az ADN fotóri­porterétől. Az NDK Népi Ka­marája, a kormány és a Nem­zeti Front Nemzeti Tanácsa Berlinben, az NSZP KB szék­házéban megtartott gyászszer­tartáson búcsúztatta az elhuny­takat. Az NDK párt- és álla­mi vezetői és az Azhali Ab- dusszalam Triki külügyminisz­ter vezette líbiai küldöttség jelenlétében — Kurt Hager, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára mondott gyászbe­szédet. ★ Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, .Győri Imre, a Központi Bizott­ság titkára és Berecz János, a KB külügyi osztályának ve­zetője csütörtökön részvétet nyilvánított az NDK budapes­ti nagykövetségén Werner Lamberz és Paul Markowski elhunyta miatt. ★ Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban fe­jezte ki részvétét Abdulatp Al-Obeidinek, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam kor­mánya elnökének, a légika­tasztrófa áldozatául esett Taha Sherif Ben Amer líbiai koordinációs miniszter el­hunyta alkalmából. Bonni kormánynyilatkozat az NBK-NSZK kapcsolatokról Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár csütörtökön be­számolót olvasott fel a bonni parlamentben a két német ál­lam kapcsolatainak helyzeté­ről. A kormányfő szerint az NSZK és az NDK kapcsolatai — bizonyos nehézségek ellené­re — egészében kedvezően fej­lődnek. A bonni szociál-liberá- lis kormányszövetség elutasítja a jobboldali ellenzéknek azt a törekvését, hogy a politikai és gazdasági zsarolás eszközeivel megváltoztassa az európai sta­tus quo-t. „Aki azt akarja elhi­tetni, hogy a jelenlegi világ- helyzetben helyreállítható az egykori német birodalom, aki azt hiszi, hogy az európai sta­tus quot most meg lehet vál­toztatni, az a legérzékenyebb ponton veszélyezteti a békét.” — mondotta Schmidt. A kormánynyilatkozat felve­ti a továbblépés lehetőségeit is Schmidt szavai szerint számos terület kínálkozik a két né­met állam együttműködésére nemzetközi szinten. A kor­mányfő készségét nyilvánítot­ta arra is, hogy — kellő előké­szítés után — személyesen ta­lálkozzék Erich Honeckerrel az NSZEP KB első titkárával az NDK Államtanácsának el­nökével. CSAK BÖVIBEN... GENFBEN csütörtökön újabb ülést tartott a hadászati támadó fegyverrendszerek kor­látozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. BECSBEN csütörtökön meg­tartották a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről fo­lyó tárgyalássorozat 163. ple­náris ülését. CSÜTÖRTÖKÖN hivatalos munkalátogatásra Moszkvába érkezett Ahmed Oszmán ma­rokkói miniszterelnök. A ma­rokkói miniszterelnököt csü­törtökön a Kremlben fogadta Koszigin szovjet kormányfő. EGYIPTOMBAN letartóz­tattak tizenhét ott tanuló pa­lesztin egyetemistát — jelen­tette a WAFA hírügynökség. Azzal vádolják őket, hogy „ve­| szélyeztették Egyiptom biz­tonságát és a Szadat-rezsimel I ellenséges színben feltüntető gúnyiratokat terjesztettek”. kínai látogatásra hívták meg Atal Bihari Vadzs- paji indiai külügyminisztert. A meghívást Vang Ping-nan, a kínai külföldi kapcsolatok ápo­lására alakult társaság elnöke nyújtotta át az indiai diplomá­cia vezetőjének. A két ország 1962-es határviszálya óta ez volt az első, magasrangú in­diai vezetőnek szóló kínai meghívás. KÍNAI pártmunkásküldött­ség utazott csütörtökön jugo­szláviai és romániai látogatás­ra, Li Ji-mengnek, a KKP KB külügyi osztályvezető-helyette­sének vezetésével.

Next

/
Thumbnails
Contents