Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
6 yűrlap 1978. FEBRUAR 26., VASARNAP Mitől szabad a szombat? Gondolatok egy Pest megyei ankétről Szerte a világon, nálunk is, sokakat foglalkoztat a szabad idő eltöltésének vizsgálata. Kutatókat, akik tudományosan közelítik, politikai, társadalmi szervezeteket. amelyek inkább gyakorlati oldala iránt érdeklődnek. A minap mi is részesei lehettünk egy vitának, melyen Pest megye népfronttestületeinek tisztségviselői, művelődési és ifjúsági házak vezetői cseréltek tapasztalatokat, gondolatokat egymással és a szabadidő-kutatás jeles képviselőjével, dr. Fukász György szociológussal, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának rendezésében. A jónak is nehéz a kezdete Kilencedik esztendeje már, hogy a törvényes munkaidő nálunk hetente nem negyven- nyolc óra, hanem néggyel kevesebb, ez mintegy kétmillió embert örvendeztetett meg kéthetente egy-egy afféle kis- i vasárnappal, a szabad szom- ' hattal. Még emlékezünk ar- jra, hogy a munkaidő-csök- 'kentés miféle gondolatörvényeket kavart. Ki a termelési eredményeket féltette, ki meg saját magát, mert nem tudott mit kezdeni ezekkel a szabadnapokkal, melyeket (ajándékba kapott, vagy eleive valami jövedelmező el- ’ foglaltságot keresett erre a napra, gondolván: az úgysem lehet igaz, hogy ha havonta két múszaknyi idővel kevesebbet dolgozunk, ugyanannyi fizetésit kapunk, niint azelőtt. t Aztán mindenki rájött, a fizetés nem csökkent, csak a szabad idő lett több. Elsősorban a műhelyekben — az irodákra később került sor. Aztán arra is mindenki rájött, hogy a szabad szombatok nem hoztak ugrásszerű, látványos változásokat életmódunkban, kulturális érdeklődésünkben, közéleti szereplésünkben, de szórakozásunkban és egy sereg más dologban sem. Nem tudtuk például beosztani a napot. Amit azelőtt apránként elintéztünk naponta, kezdtük fél- reteszegetni: majd megcsinálom szabad szombaton, akkor jobban ráérek. S mi lett a szabad szombatból? Örült hajsza. Reggeltől estig. Szidtuk is eleget. Hogy ezt jól kitalálták nekünk. De hát minden kezdet nehéz, hiba lett volna végletes következtetéseket levonni abból, hogy néhány év alatt nem történt alapvető változás több millió ember — főképpen hétvégi — tevékenységének szerkezetében. Nem magyar betegség Még az európai államokban sem alakult ki egyértelműen pozitívan értékelhető szabadidő-kultúra, pedig azok régebben foglalkozhatnak _a szabad szombat adta lehetőségek kihasználásával. Egy nagy — amerikai — gumigyárban szociológusok vizsgálták munkaidő-csökkentés után a dolgozók életmódját. Rájöttek, hogy a rövidebb munkahétnek nem a több szabad idő az eredménye, hanem éppen ennek a fordítottja. Hogy lehet ez? Nekünk nem nehéz kitalálni: ők is maszekólnak. A hétvégi fusizás tehát nem magyar, még- csak nem is európai betegség, hanem világjelenség. Az okok lehetnek külön bözők, de köztük a pénzkereseti szándék nyeri el a pálmát. S már nem azért, mert félünk a fizetéscsökkenéstől mint az elején. Régen más motivál bennünket a hold fény munkára (ahogyan a szabad szombati, vasárnapi jövedelmező foglalatosságot becézzük), mégpedig az, hogy jelentősen többet akarunk. Vagy abból a többletből akarjuk gazdagabbá tenni későbbi szabad időnket — például víkendházért, autóért, távoli utazásért hajtunk —, vagy igényeinknek csak a pluszmunka ellenértéké adta jólét felel meg. Ma már nem egyéni érdek a szabad idő ésszerű felhasználása, hanem társadalmi ügy. Miért? Azt a bizonyos szombatot pihenésre, kikapcsolódásra kaptuk, az ember személyiségének gazdagítására, egészségének megőrzésére. S hogy a szabad idő értelmes, kultúrált eltöltése mennyire közügy, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a párt XI. kongresszusának határozata is foglalkozik ezzel. Megállapítja egyebek között, hogy meg kell gyorsítani — elsősorban a belföldi turizmus igényeinek kielégítésére — az üdülő- és kirándulóközpontok, a szükséges kereskedelmi és szolgáltatóhálózat létrehozását, fejlesztését Nincs modell Nem lehet úgynevezett sza- badidő-modellt alkotni. De ahhoz, hogy a családok — amennyiben a családtagok érdeklődése indokolja — lehetőleg együtt töltsék a hétvégeket, feltétlenül szükséges a kereskedelmi, a vendéglátóipari és a szolgáltatói háttér. Ha az anya főz, mos, ruhákat alakít, vagy javít, nem vehet részt a közös szórakozásokban. Másrészt a nőket addig hiába kapacitáljuk a szabad idő kihasználására, ha minden házimunka csak rájuk vár. S itt nem csupán arra gondolunk, hogy a férjek futballmeccsre járnak, vagy kertbarátkörbe. Visszatért a körbe a pénzkeresés: amíg a család férfitagjai szabad idejüket pluszmunkára fordítják, nem is tudnak részt vállalni a háztartás hétvégi tennivalóiból A szabad idő tehát számukra gyakorlatilag nem létezik, egyikük is, másikuk is elvész a saját dolgaiban, s mire felépül a ház, megvan az autó — esetleg elválnak. Mert erről is szólni kell. A fiatal — néhány éve — házasok közül nem jellemzően, de többen elhidegülnek egymástól a hajszában, amit önmagukra kénys zerí tettek. Ha szabad szombatokon kirándulni járnának, aludnának, olvasnának, akkor is elérnék azt az anyagi gyarapodást, amit elhatároztak, csak valamivel később. De nem kerülne sor kenyértörésre. Kényszer nélkül El kell-e ítélnünk mindenkit, aki szabad idejében valami hasznos munkával foglalkozik, kertészkedik, vagy autót javít a szomszédjának, barátjának? Nem lehet éles kontúrokkal elkülöníteni a munkát és a pihenést Van olyan ember, aki szombaton hobbiból csinálja meg az utcában az összes csöpögő vízcsapot, civilben meg, tegyük föl, gépkönyvelő. Neki a vízcsapszerelés ad sikerélményt, jelenti a kikapcsolódást. Ne küldjük minden szombaton színházba, mert azt nem szereti. A szabadidő éppen attól lesz szabad — és eltöltése hasznos —, ha az ember kényszer nélkül dönthet, mire fordítja. Egészséges dolog, ha valaki a kiskertjében bogarászik szombat-vasárnap. Ám, ha a háziasszony kiviszi a teknőt a kertbe és ott mos, attól még nem foghatjuk rá, hogy most éppen egészséges életmódot folytat. S ha ugyanez a háziasszony akkor érzi jól magát, hogy amikor ráér, az ösz- szes apró térítőjét kimossa, kivasalja és gyönyörködik bennük — hagyjuk, hadd csinálja? Bízzuk rá. Hiába vinnénk kirándulni, ha ott is csak a térítőire gondolna ... Az igények figyelembevétele nélkül nem lehet szabad időt szervezni. Irigyelnek minket Érdemes egybevetni az igényeket és a valóságot. Egyrészt megállapíthatjuk, hogy minél előbb el kellene már tüntetni a különbséget a szabad idő eltöltésével kapcsolatos óhajok és lehetőségek között, másrészt kétségtelen, hogy bizonyos területeken igényeket kell teremteni. Az előbbi zömmel gazdasági tényezőktől függ, ám az utóbbi főleg nevelés és propaganda kérdése. Minket irigyelnek szabadidő-politikánkért Európában, hiszen nálunk tudatosan központilag is tervezik, orientálják a kötelező munkán kívüli idő eltöltését. Az európai kapitalizmus körülményei között jobbára csak szónokolni lehet erről, mert óriási eltérések vannak: vagy bőséges a kínálat a szabad idő felhasználásának módjait illetően, vagy fehér foltok mutatkoznak. Persze, nálunk is vannak differenciák. A tanyavilágban kevesebb a lehetőség, mint a községekben, a városokban hiányzik még egykét dolog, ami megvan a fővárosban. Ezt tovább lehetne boncolni, hiszen azzal is foglalkoznak a kutatók, hogyan lehet megszüntetni ezeket a különbségeket. Jelenleg Budapest- és Balaton-centrikus nálunk az idegenforgalom. De alakulnak-alakulgatnak pihenő-, szabadidő-központok, ezeknek egyik kitűnő példája Leányfalu, Visegrád, majd az lesz a szigetszentmiklós— csepeli bányatavak környéke. Nem elég kínálatot teremteni, orientálni is kell az embereket, segíteni őket a válogatásban. A mi szabadidőpropagandánk még gyermekcipőben jár. A tanácsadás hálózatának kiépítésével el_ lehetne vezetni az érdeklődőket a számukra legmegfelelőbb időtöltéshez. A tavaly megnyílt százhalombattai információs bázis már jó úton halad ebben. Munkatársai felvilágosítást adnak arról, hol, milyen látnivaló van: kiállítás, színház, tárlat. Aki teljesen tanácstalan, azt kifaggatják, hogy megismerjék érdeklődési körét, s javasoljanak neki könyvet, kirándulást, s más egyebet. Azt is megmondják, hol juthat a barkácsolni vágyó anyagok hoz, szerszámokhoz. Példás kezdeményezés. ★ Ki otthon ülő természetéhez, ki eljárogató kedvéhez keres elfoglaltságot. Ki aludni, ki dolgozni kíván szabad idejében. Mindenesetre ma már nehezen mondanánk le a szabad szombatokról. Mi nél értelmesebben használjuk fel ezeket a napokat, annál jobban ragaszkodunk hozzájuk. Tervezgetjük, mit csinálunk azon a szombaton, melyen nem csörög a vekker, örülünk, ha sikerül program: ez jó hétvége volt. S megnyugtató érzés tudni, nem csak mi tervezgetünk hanem azok is, akiken múlik, hogy mennyire közelítenek egymáshoz az igények és lehetőségek. Bálint Ibolya Földünk országai — glóbuszon A Kartográfiai Vállalatnál különböző típusú és nagyságú földgömböket készítenek. Az iskolák és oktatási intézmények nélkülözhetetlen földrajzi szemléltető eszközeiből mintegy 3 ezer darabot készítenek évente. Panorama és terepjárók Munkásautóbuszok az Ikarusból Az Ikarus gyárban átadták az első 25 Ikarus—Avia munkásautóbuszt a hazai vállalatoknak Az ünnepélyes átadás szakmai bemutatóval kezdődött, a 6,5 méter hosszú, huszonnégy személyes, panorámaablakos kis buszt vízügyi, erdészeti és mezőgazda- sági nagyüzemek képviselői vették át A csehszlovák—magyar együttműködésben készülő autóbuszokhoz az Avia- gyár az alvázat és a motort, az Ikarus pedig a karosszériát és a szerelvényeket adja. A munkásszállítás céljára kifejlesztett, fordulékony, kis busz hasonló kényelmet nyújt, mint a városi autóbuszok, de jobb terepjáró képessége és erősebb fűtése révén mostohább körülményeknek is megfelel. Az Ikarus az idénösz- szesen 400 kooperációs autóbuszt készít, fele részben hazai vállalatok megrendelésére. Tettének oka ismeretlen A pszichológusok érzelmileg elsivárult embernek tartották Akkor is vasárnap volt, bá- i gyadt, novembert köszöntő I vasárnap. A földről dél körül bekászálódtak az emberek, merthogy a hét utolsó napján csak ebédig tartott a munka. Tyütyünkovéknál a gazda, Tyütyünkov Kocsev Dimiter érkezett utoljára a tanyára. A testes, tar fejű, lomha mozgású, de ügyes kezű bolgár az utóbbi esztendőkben nemcsak gazdája, de legidősebb munkása volt a kertészetnek. Kívüle aznap csak ketten dolgoztak a zöldségesben, az öreg Gróf József, meg az elsőnapos ember, valami János. Nem is ismerte Tyütyünkov munka után tüstént hazaindult a városi lakásába, az öreg Gróf pedig meghívta egy-két pohár olcsó borra az idegent. A bögrecsárda felé vezető úton az öreg napszámos fejbiccentve köszönt a szemből jövő Lesti Jánosnak, kinek munkáját megfizetve az előző napokban adta ki útját a gazda, a sok ivás miatt. Lesti azonban még nem költözött el, s napközben a faluban ivott, majd mikor Tyütyünkov esténként hazaindult, ő visszatért a tanyára. Ügy mondta: nincs hová mennie. A gazda is, Gróf is tudta, hogy Lestinek háromszobás kertes háza, meg szőlője van Tápiószőlősön, de azt is tudták, hogy már több éve otthagyta a családját, és csak hébe-korba vetődött azóta haza. Az öreg meg az új János vacsoraidőben tértek vissza a csárdából. Messziről látták már, hogy világosság van a tanyán, Lesti jött-ment a házban. Ók ketten bementek a konyhába. A lecsüngő villanyégő élesen világította meg a durva és öreg bútorokat, a stelázsit, a lócát, meg a rozoga szerszámosasztalt. Egy zöldségesládán lavór volt, abban János kezet mosott, majd leült a hokedli* re és várt, míg az öreg felmelegítette a déli főztjét, a paradicsomlevest meg a tar- honyás húst. Aztán enni kezdtek, s közben az idegen tudakolta^ mit merre talál északnak a városban és lent a faluban. A csendes és szaggatott beszélgetés közben egyszer nagy dobogva bejött a konyhába Lesti, s mert az új János ott ült az ajtó előtt, neki csak egy lépést kellett tennie, és ott állt mellette. Az idegen ember ebben a pillanatban emelte fel éppen kanalát a tarhonyával, közben felnézett, s ekkor hirtelen a gyökérvágó késsel Lesti mellbe szúrta az új embert. Egy szemvillanás alatt hangtalanul történt az egész. A fiatal férfi a sebhez kapott, s kifelé tántorgott a konyhából, az öreg Gróf pedig próbálta kiszedni Lesti kezéből a kést, de az ellökte és megfenyegette: takarodj, te leszel a következő! Az új János néhány lépés után az udvaron összeesett, s mire kijöttek a mentők, már elvérzett. Nincs indok Lestit néhány órás Duna- parti bolyongás után elfogta a rendőrség. Az 56 éves erős Újítások, találmányok A díjazás alapjának megállapítása Egy állatorvosnak gyógyító kezelést szolgáló készülékére az egyik mezőgazdasági szak- szövetkezet hasznosítási szerződést kötött, amelyben a díjazás százalékos kulcsát is megállapították. Ugyanakkor az állatorvost havi négyezer forint fizetéssel, mint szakszövetkezeti tagot, alkalmazták és egyéb munkája mellett feladata volt saját találmányának gyakorlati alkalmazása különböző termelőszövetkezetekben és gazdaságokban. Három évvel később az állatorvos a szövetkezet ellen 92 ezer forint találmányi díj megfizetéséért pert indított. Arra hivatkozott, hogy hasznosítási díjat nem kapott, csak munkabért fizettek neki és költségeit térítették meg. A keresettel szemben a szövetkezet azzal védekezett, hogy a készüléket több gazdaságban is alkalmazták, de az ezzel felmerült költségek meghaladták a bevételt, tehát az állatorvosnak fizetésén kívül találmányi díj nem jár. Szakértői vélemény alapján a megyei bíróság az orvosnak 32 ezer forintot ítélt meg. Fellebbezésre az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőket mondta ki: A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény értelmében a díjazást a felek között kötött szabadalomhasznosítási szerződés tartalma alapján kell megállapítani. A díjazás alapja az az összeg, amit a perbe vont szakszövetkezet azoktól a gazdaságoktól, tér- melőszövetkezetektől kapott, amelyek állatai részére a készülékkel az orvos kezelést végzett. Tehát a díjazás alapja a bruttó bevétel. Az állatorvosnak, a vele kötött munkaszerződés értelmében, csak részben volt feladata szabadalma alkalmazása — hangzik tovább az ítélet indoklása. — Ezért teljes munkabérét nem lehet a találmány díjazásaként elszámolni. Meg kellett volna állapítani, hogy munkaidejéből mennyit fordított erre a tevékenységre. Ezenkívül még több részlet- kérdés is tisztázásra szorul ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új bizonyítási eljárás lefolytatására valamint új határozat hozatalára utasította. férfit, ki 44-ben egy bombázás alatt teljesen megőszült, heteken keresztül vallatták, és vizsgálták. Sem a nyomozó, sem az ügyész, sem a bírák nem értették, miért is ölt Lesti János. A gazda meg az öreg Gróf ugyan elmondta, hogy ivás után goromba, hirtelen ember volt Lesti, és hát azon a napon is volt benne vagy másfél liter bor, de hát egy ismeretlen emberrel, akivel még egy szót sem váltott, nem lehetett felfogni, hogyan, támadhatott baja? Ezt tőle tessék megkérdezni — felelte a tárgyaláson az öreg Gróf —, ennek csak ő lehet a megmondhatója. Amikor az öreg kiment á konyhából — így Lesti —, az idegen besorolt engem a csavargók közé, és azt mondta, bátyám, maga menjen innen, magának már semmi dolga nincs itt, ma este már én fogok azon az ágyon aludni. Én erre azt válaszoltam, hogy még meg sem melegedett, már dirigálni akar — aztán bementem a szobába. És ezért? — kérdezte a bíró. Ezért — volt a felelet. Hogy volt-e ilyen szóváltás, vagy sem, azt nem tudni, de az bizonyos, hogy, ha volt is, ezután vacsorázva legalább 10 perc telt el, s az új János semmilyen vitáról nem szólt az öregnek. Meg aztán, azért is furcsa lenne a dolog, mert három ágy is volt abban a szobában, úgyhogy elalhattak volna azon mindannyian. Lehet hát, hogy Lesti az utód elleni indulatot öntötte beszédformába az eljárás során? Meglehet. De, ha volt is ilyen beszéd, lehet arra válasz egy késszúrás? Talán öntudatlanul Pszichológusnyelven a kérgeslelkű Lestire úgy mondták, érzelmileg elsivárult ember. Bűnéről szinte minden érzelem nélkül számolt be, különösebb megbánniva- lót sem érzett. Az évek óta családtalanul tekergő férfi — tizenegy évvel első bűnügye, egy verekedés után—. mintha öntudatlanul gyilkolt volna. S olyan, mintha ez az öntudatlanság még most is a nyolcévi szigorított börtönre ítélésének napján is tartana... Az idegen — kinek a szigetszentmiklósi tanyán még a rendes nevét sem tudták, sem azt, hogy honnan jött, mit akart itt a nagyváros határában — tetemén boncoláskor tetoválásokat találtak. n‘al karjára azt írta a tű: Bűn az élet. Babus Endre
