Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
Könnyeinket hagyjuk otthon Részlet egy levélből: nNe haragudjon igazgató Bácsi a zavarásért, de szeretném tudatni valakivel az én NAGY örömömet! Tegnap volt a napja a szakmunkás vizsgának, s én mindennek megfe- feleltem, azaz most már dolgozó leszek, amit mindig akartam, gépjármű-villamossági szerelő. Most már eltartom majd magam, nem kell, hogy az állam gondoskodjon rólam. Csak az a baj, hogy el kell mennem a kollégiumból, mert itten csak addig lehet bárki, amíg föl nem szabadul a szakmájában. Most azután helyet keresek, de igazgató Bácsi gondolhatja, ez nehéz ügy, lakni valahol. A gyárban egy elvtársnő, aki olyan szociális ügyekkel foglalkozik, azt mondta, segítségemre lesz. ö is olyan rendes, mint igazgató Bácsi, meg a többi nevelő volt az intézetben...” is; tartása van, hite. Ezért félsz nélkül tolom elé a nyers kérdés szógombolyagát: már csak emlék a múlt, vagy olykor még érzi ott belül? Rázza a fejét. Nem tud felelni rá. Hiszen ha emlékké kövül is bármi, bennünk lesz azzá, sejtjeink fogják körül e mozaikkövecskéket, s ahhoz, hogy megszabaduljunk azoktól, a képtelent kellene megkísérelni, sejtjeink fogamzástóli újraépítését. Módja van Kitárt karral Nyílt tekintetű, vállas, erős férfi jön kaput nyitni a ráckevei Virág utcában. Mondom, Dávid Istvánt keresem, bólint, ő az, nem kérdi, mi ügyben, tessékel befelé. Felesége a háziasszonyok örök riadalmával néz körbe a szobában, mi rendetlenséget lát a hívatlan vendég, s a másik szoba ajtaját résnyire nyitva beszól, jöttek apádhoz, ne bömböltesd a magnód. Kíváncsi leányarc bukkan fel az ajtóban, megnéz, húz egyet a vállán a csinos bakfisarc tulajdonosa, s eltűnik. Levelet hoztam — mondom Dávid Istvánnak, s amikor a táskából előhúzva az asztalra teszem, látom, belesápad az izgalomba, lehunyja a szemét, s úgy sóhajtja, ó, istenem... Mondom, ki vagyok, de látom, nem figyel rám, a levelet fogja, remeg a keze. A papír széle már sárgul, a tinta szálkás-szőrösre ava- sodott; másfél évtizednél valamivel régebben írták a levelet-, -címzettje a szobi nevelőotthon vezetője volt. Dávid István állami gondozottként töltött ott öt esztendőt, ahogy születésétől minden napot valamelyik intézetben. Árva? Mosolyog, de tekintetét félrefordítja: a szüléimét nem ismertem, elhagytak. Így került azután intézetekbe, majd a szakmunkásképző kollégiumába, s lett minden tekintetben ember, munkájában kiváló dolgozó, férj, két gyermek apja, s egy szerény méretű, de okos tagolású családi ház tulajdonosa. Első s eddigi utolsó munkahelye a Csepel Autógyár. Véletlen? Aki életében a bizonytalanság volt az állandóság, annak a hűség nem kötelme, hanem szükséglete. Dávid István már túljutott a meglepetésen és a meghatottságon, ismét visszaváltozik a kaput táró nyílt tekintetű, erős, s ezért határozott férfivá. Sorolja, a levél megírása után hogyan oldódott meg lakásgondja átmenetileg, hogyan kezdte pályafutása első heteit, s míg a nacionálé e számára döntő, de amúgy szokványos tényei hangzanak el, elejt egy félmondatot, amit fölkapok, mint kincskereső a nyersgyémántot a kavicsok közül. Mindig kitárt karral közeledtem másokhoz — ennyi a mondatrész, öt szó, de benne van az ember. Aki nem bélyegként, hanem takarhatatlan sebként hordta, szenvedte mások kijelölte sorsát, s mert ez a sors, mindenfajta igyekezet ellenére, abban szűkölködött, amire az ember a legjobban éhes, amit a kenyérnél is jobban kíván, ő kitárt két karját akkor sem zárta össze, amikor szeretetére méltatlanokkal került szembe. Sokszor hasított húsába a szavak kése — „mit akar ez a lelenc, nem elég, hogy fölnevelte az állam?!”, mondotta például valaki, amikor meghallotta, a gyár támogatását kéri családi háza építéséhez —, s ha jajdult is, mosolyogva tette. Lehetett volna megbántott, befelé forduló, ám mindig azt kereste, hol csöppenhet tarsak közé. így hozott jó barátokat a munka és a sport, testvérként buzgólko- dó társakat a házépítés kegyetlenül kemény három esztendeje, s így lett Dávid István első gyermekének névadója a főnöke meg a felesége. Erős ember, nemcsak ^fizikumra, lelkiekre Az 1974-ben elfogadott családjogi törvény alapján a gyámhatóságnak, illetve más igazgatási szerveknek az állami gondoskodásra szoruló gyermekek esetében a következő lehetőségeik vannak: védő-, óvóintézkedések alkalmazása; eljárás kezdeményezése állami szerveknél, vállalatoknál stb. a kiskorú érdekében; rendkívüli segély; rendszeres nevelési segély; intézeti elhelyezés; állami gondozás; családba fogadás; örökbe fogadás. A jogszabályi előírás és a gyámhatósági gyakorlat szerint a különböző lehetőségek közül azt kell kiválasztani, ami a kiskorú veszélyeztetettsége jellegének, testi, szellemi, lelki állapotának a leginkább megfelel. A gyámhatóságok számba veszik és nyilvántartják azokat a veszélyeztetett kiskorúakat, akiknek valamilyen oknál fogva a családi környezetben nem teremtődtek meg a zavartalan fejlődés feltételei. Pest megyében a veszélyeztetett kiskorúak száma folyamatosan növekszik, napjainkban már megközelíti az öt és fél ezret. A napi tapasztalatok, a különböző társadalmi szervek, valamint a tanácsi szakigazgatás ismeretei szerint ténylegesen ennél többen vannak, csakhogy földerítésük, a szülők vagy gondviselők életmódja, sűrű lakó- és munkahelyváltoztatása, a környezet közömbössége miatt, rendkívül nehéz. Szakemberek Szerint a hivatalosan nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak mellett legkevesebb ugyanannyi gyermek szorulna rá az állam különféle segítségére. A gyámhatóságnak minden megismert esetben módja van a közbelépésre. A gyermekek túlnyomó részénél a megyében a veszélyeztetettség környezeti, illetve anyagi okokból táplálkozik, jóval kisebb a magatartási, valamint az egészség- ügyi okokból veszélyeztett kiskorúak csoportja. , Visszajött a pokolból Kísérőmet jól ismerik, köszöntik, akad, aki meg is kérdi, megint T.-ék- hez mennek? A kedves arcú asszony, aki maga is két gyermek édesanyja, bólint, igen, megint. Cegléden a Szövetség utcát tapossuk, s míg célunkhoz érünk, a tanácsi tisztviselő, aki pontosan, szabatosan magyarázza a számomra addig ismeretlen jogszabályokat, lépésről lépésre átalakul érdeklődő, izgatott emberré. Több mint egy hónapja nem voltam náluk — mondja, mintha finom érzékkel kitapintaná gondolataimat. Talán rendbe jönnek... töpreng hangosan, magamagát is biztatva. T.-ék négy gyermeke intézetben nevelkedik. Pontosabban: a mai T.-né négy gyermeke, akiknek apja három különböző férfi. Az asszony mostani férjétől három gyermeket szült, ezek vannak velük. A bérház lakásaj táj ai előtt lábtörlők, némelyik lánccal az ajtófélfához erősítve. T.-ék ajtaja előtt nincs lábtörlő. A lakás azonban tiszta, s az asszonyon is, aki ajtót nyit, semmi, ami rendetlen ápolatlan. Kézit csókolom — mondja kísérőmnek. Félreáll az útból, szeme riadtan ugrál, mint aki megszokta az örökös készenlétet. A gyerekek? A picit most etettem, Etelka alszik, Péterke játszik. Illedelmesen felel, úgy, ahogy azok, akik beletörődtek, tőlük mindenki mindig csak kérdez. T.-né két gyermekkel jogosult a gyermekgondozási segélyre, ám a harmadik, Péterke sincs még négyesztendős. S a többiek, a négy? Karácsonykor idehaza voltunk mindannyian, ők is — mondja. — Azóta írtak levelet. Csak Juliska nem. Ö nem szeret engem. Meg az uramat sem. Levegőt kapkodva, rövid mondatokban beszél. Mint aki védekezik. Mint aki újra meg újra megkísérli a magyarázatot a megmagyarázhatatlanra. A férje? Kísérőm szavai nyugodtak, halkak, tekintetét le nem veszi a másik asz- szonyról. Ó, az én uram visszajött a pokolból. Amióta az elvonóról visz- szajött, azóta nincsen baj vele. Dolgozik rendesen, a pénzt is hazaadja. Semmi panaszom nem lehet. Csak így maradna, tetszik tudni, én már csak azt kívánom, hogy így maradjon minden. Talán akkor a másikakat is visszahozhatnám az intézetből. Mert én nagyon szeretném, s az uram mondta, ö nem bánja. Csak akkor ugye, nehézkesen férnénk meg itt, ennyien. T.-ék a lakást bérlakásként kapták, helyzetükre való tekintettel semmiféle költség nem terhelte őket. A berendezés szegényes, de tiszta, a padlón rongyszőnyegek, a két széket kísérőm s magam foglaljuk el, az asszony áll. Maga mikor ír a gyerekeknek? A kérdés váratlanul éri T.-nét, zavart csend után felel: már rövidesen, ugye akartam már, de... Elakad, érzi, a másik asszony most nem hisz neki. S nem hihet, hiszen a gyermekek anyjuktól még soha nem kaptak levelet, bár harmadik esztendeje — környezeti és anyagi okoból —, hogy intézetben helyezték el őket. Karácsonyi hazahívásuk is annak köszönhető, hogy kísérőm minden látogatásakor megemlítette a dolgot, mint ami nagyon jó lenne. A gyerekeknek ugyanis — mondta idejövetelünk közben — ez az utolsó kapocs az anyjukhoz, máskülönben egész évben semmit sem tudnak az otthoni dolgokról. T.-né férjét a szakigazgatás kezdeményezésére hívták be alkoholelvonó kezelésre, tanácsi közbelépésre kapott megfelelő munkahelyet, ahol — tudtán kívül — napról napra ellenőrzik, munkába állt-e; eddig nem volt semmi gond vele, nyolc hónap alatt A három T. gyermek talán elkerüli féltestvérei sorsát. Talán. S a négy, aki most intézetben van — intézetben, de nem állami gondozásban, azaz a szülői jogok a gyerekekkel kapcsolatban maradéktalanul fennállnak —, az ő sorsuk mi lesz? Kísérőm, akivel, már visszafelé ballagunk a Szövetség utcában, lemondóan sóhajt. Ha annyit elérne, hogy az anyjuk két-három havonta levelet írna nekik, már eredmény lenne. Többre? Többre nem lehet számítani. Hivatalból, nem hivatalosan A kiskorúakat érintő állami gondoskodás korábban már említett formái, lehetőségei közül a védő- és óvóintézkedések gyűjtőfogalomként szerepelnek.^ A gyűjtőfogalom a következő intézkedéseket sűríti: magatartásra kötelezés kiskorúval szemben; magatartásra kötelezés szülővel — gondviselővel — szemben; kiskorú munkába helyezése; szülő munka- feltételeinek megjavítása; pénzbírság kiszabásának kilátásba helyezése; pártfogó kirendelése; kiskorú elhelyezése megváltoztatásának kezdeményezése; szülői felügyelet megszüntetésének kezdeményezése; gyermektartásdíj megállapításának kezdeményezése; ifjúság elleni bűntett miatti eljárás kezdeményezése; egyéb büntetőeljárás kezdeményezése; társadalmi bírósági eljárás kezdeményezése; alkoholelvonó kezelés, gondozás kezdeményezése; munkaterápiás intézetben történő gyógykezelés kezdeményezése; egyéb, az előbbiekben nem említett intézkedések. Az esetek harmada az utóbbiba tartozik, azaz semmiféle jogi formula nem ad útbaigazítást, miként kell a hivatalnak eljárnia. Ahány eset, any- nyi forma, követelmény, lépés. Hivatalból, de nem hivatalosan — ez a furcsának tűnő fogalmazás fejezi ki a veszélyeztetett kiskorúak harmada érdekében teendő lépéseket. Igaz, a hivatalból és hivatalosan megtett intézkedések sem könnyűek, hiszen a gyámhatóság hatóság ugyan, de nem célja, nem érdeke a fenyegetés, a kényszerítés, csak legvégső esetben nyúl ilyen eszközökhöz. Érzelmeket szeretnének föltámasztani, s az értelemre hatni. Van, hogy nincs mit feltámasztani, nincs mire hatni. Egyszer megmondjuk talán Nyugalom W *\v ' 5 '• ‘ Jóba Éva grafikája Pest megyében esztendőnként harminc, ötven gyermeket fogadnak örökbe családok. Örökbefogadásra akkor nyílik jogi lehetőség, ha semmi remény nincs a gyermeknek a saját családjába való visszakerülésére. A címet becsületszóra kapom, s akitől, annak neve szinte jelszó, az asszony csak akkor nyit kaput, amikor kimondom. Cseppnyi falu, legalább hatan bámulnak, ahogy eltűnünk a házban. Vendéglátóm ideges. Mit mondjak, ha kérdik, miért jött? Közösen kisütjük: nővérétől hoztam üzenetet. Lengyelországból, ott él, férjét kiküldetésben kísérve. Ez jó lesz — mondja megenyhülve az asszony, s mosolyog már. A gyermek úgy tudja, az ő gyermekük. És úgy tudja a falu is. Kétszer voltam teherben, a hatodik hónaptól feküdtem mindkét esetben, mégis, halva született mindkét pici. Könnyes az ász- szöny szeme. Nagyokat nyel. Akkor határoztuk el a férjemmel... Törülközőket csavartam magamra, s mondtam mindenkinek, talán most... S utána, ahogy korábban, megint elmentem feküdni. A gyerekkel tértem haza. Csak annyit mondhatok, hetekig félhalott voltam a rémülettől, hátha valaki olyasmit mond... Fölnevet. Mindenki azt mondta, tisztára olyan, min az anyja. Még vicceltek is az urammal, te, biztos, hogy te vagy az apja, mert ez szakasztott az anyja, az apjából semmi nincs benne. S beszél most már boldogan tovább, képeket mutat, a pici holmijait, amik tulajdonosa vígan szuszog a szomszéd szobában. S a jövő? Az asszony sokáig hallgat. Egyszer megmondjuk talán neki, de azt hiszem... Mit hisz? Remélem, nem lesz rá szükség. Valóban a mienk lesz, úgy érzi majd. Forintok, papírok Egy-egy esztendőben körülbelül ötezer kiskorú kap Pest megyében rendkívüli segélyt, ennek összege másfél millió forint. Az 1974-ben elfogadott családjogi törvény lehetőséget teremtett a rendszeres nevelési segély bevezetésére. A hivatalos indokolás szerint rendszeres nevelési segély folyósítására akkor kerülhet sor, ha a szülők önhibájukon kívül olyan alacsony keresettel rendelkeznek, amiből képtelenek gyermekeiket eltartani, azonban a gyermek nevelésének, megfelelő testi, szellemi fejlődésének minden egyéb feltétele biztosított a családban. A segély célja tehát, hogy elősegítse a kiskorú saját családjában való nevelését. A segély pénzbeni — 500—1000 forint, a gyermek korától és egészségi állapotától függően — és természetbeni — tanszer, ruházat — juttatásból áll. A pénzbeni segély folyósítás« havonként történik. A megyében a rendszeresen segélyezett gyermekek száma jelenleg ezerháromszáz; csoportjuk folyamatosan növekszik. Egy-egy esztendőben a megyében tevékenykedő gyámhatóságok összesen három-négyszáz állami gondozott gondozását szüntetik meg, de nagyjá• .ÍV»--’- .. V Vhí ból ugyanennyi esetben mondják ki az állami gondozásba vételt. Az állami gondozott gyermekek száma a megyében megközelíti a háromezret. Állami gondozást a hatóságok akkor rendelnek el, amikor a szülők önhibájukból nem gondoskodnak gyermekükről, illetve alkalmatlanok felnevelésére. Az állami gondozottak között csupán néhány van, aki elárvult, a döntő többségnek formailag vannak szülei. Papíranyák, papírapák. Líra és realitás Képzeletbeli képernyő. Arcok, mondatok róla. A főorvos: A megyében a hfiűvi Vetélésen átesett, hú$z évnél fiatalabb nők száma 1970 óta a felére csökkent, de többségüket változatlanul azok alkotják, akik rendezetlen családi körülmények között élnek vagy abban nőttek fel. Az ügyész: A megyében esztendőnként 370 és 550 között ingadozik a jogerősen elítélt fiatalkorúak száma. A veszélyeztetett gyermekek száma a kiskorúak teljes korcsoportján belül két, két és fél százalékra tehető. Ugyanakkor a jogerősen elítélt fiatalkorúak között az ilyen környezetből kikerülő fiatalok aránya ötven, ötvenöt százalék. A brigádvezető: A mi közösségünk három állami gondozott gyermeket patronál rendszeresen, ünnepeken az intézetből hazavisszük őket, ajándékot persze sokszor kapnak, olyankor is, amikor az intézetben látogatjuk meg őket. Egy asszony: Állami gondozott? Ja, azokat a szegény lelencgyerekeket gondolja? Egy másik asszony: Ne tessék haragudni, hogy sírok, de kérem az elvtársnőt, hogy a férjemet vitessék el alkoholelvonóra, vagy az öt gyermekemet intézetbe, mert az uram megöléssel fenyeget bennünket, amikor italos, s most már Szinte mindig részeg. Az igazgatási szakember, a gyámügyek megyei felügyelője: A gyámhatóságok számára alapelv a gyermekközpontú családvédelem, ami annyit tesz, hogy az intézkedéseknek — mindaddig, amíg ez lehetséges — a gyermek családban való nevelése elősegítését, megerősítését, a szülők nevelői tevékenységének sokoldalú támogatását kell céloznia. A gyermeknek a családból való kiemelésére csak a legvégső esetben kerülhet sor, mivel ez számára megrázkódtatást és későbbi életében is nagy hát- • rányt okoz. Részlet egy levélből: „... azt kérdezi Szerkesztő Ür, negyvenévi gyámügyi munka tapasztalatát miben látom? Egyszerűen felelhetek rá: a könnyeinket hagyjuk otthon, indulataink helyett a szívünket, az eszünket vigyük magunkkal, de azt mindenkor és mindenhová.. MÉSZÁROS OTTÖ
