Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
Tűnődések- képzőművészeti holnapokról Felkínálja az ezerarcú Pest megye Amiről az alábbi írás szól,, valóban a holnapokra Irányul. Javaslatain, ötletein azonban már ma érdemes gondolkodnunk, hogy megalapozhassuk megvalósításukat. Mert a holnapok a mában gyökereznek. Lehetséges, hogy akadnak egyik-másik elképzelésnek — a cikk bő példatárából — ellenzői is. Szerkesztőségünk éppen azért adja közre, hogy időben megvitathatok legyenek mindazok, amiket a szerző fölvet Pest megye képzőművészeti életének továbbfejlesztése, a közművelődés szélesítése érdekében. Annál inkább, mert többségükhöz nem is annyira anyagi erőforrások kellenek, mint jószándék, összefogás, társadalmi feladatvállalás, amelyre e megye évek során át már annyi szép példát mutatott Pest megye képzőművészeti élete már hosszabb ideje nem partikuláris keretek, hanem országos lépték alapján szerveződik. Ez a képzőművészeti élet karakteres, és hivatását illetően a jövőben még inkább ez lehet Adottak a műemlékek, az anyagi források, s a több száz főből álló Pest megyei művésztábor várja és igényli a társadalom megrendelését. A festők, iparművészek, szobrászok különböző értékszinten dolgoznak, s mivel a holnap sok-sok új müvet kér, ezért az igény nem a kiválasztott remekműveket sürgeti, hanem a tömeges, jó minőséget. Szentendre, Vác, Zebegény iránytű ä fejlődés gyorsításához, de éppen ez sürget egyéb teendőket is. Így például Gödöllőn létrehozható lenne a szecesz- sziós múzeum. Ezzgl Gödöllő is felzárkózna, amely folyamat egyébként bizonyos értelemben már megkezdődött. Köztudott, hogy Vác köztéri szobrai révén a városesztétika rangos helyét szerezte meg, s mellette a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kiss István, Domanovszky Endre, Pátzay Pál, Gorka Lívia, Fajó János, Borics Pál művei révén szépséggel felöltöztetett épülete az országban az első közül való. Manor már tervezi a Nagy István Galéria felépítését, és Cegléd is egyre árnyaltabban találja meg hivatását azzal, hogy a kisgrafikai bien- nálék rendezése mellett a lakótelepek plasztikai kísérletét folytatja Dohnál Tibor segítségével. Az alkotó pezsgés sokfelé érzékelhető. Van, ahol a tervezésnél, másutt a kivitelnél tartanak. Dédelgetett eszme a nagymarosi képtár, a zebegényi kölcsönképtár, a váci nemzetközi művésztelep létrejötte. Ez a szocialista országok között az emberábrázolás további távlatait tisztázná közös műhelyben. Talán az sem lenne kivihetetlen, hogy Du- nabogdány, Érd, Kiskunlacháza közelében elhelyezett hajószállodákba lehessen meghívni a szovjet, osztrák, csehszlovák, jugoszláv, román és magyar Duna-festőket, akik — az ösztöndíj fejében — hátrahagyott művekkel vethetnék itt meg az alapját a nemzetközi Duna-ga- lériának. (Hasonlóra van már példa más szocialista országban.) Szentendre újabb távlata • Közismert, hogy a műemlékek harmonikus halmazából a festők és a múzeumok városa lett Szentendre Magból erdő, melyhez felzárkózni érdemes és szükséges. Czóbel Béla, Kovács Margit értéke ma már múzeum, de Ilosvay Varga István, Kor- niss Dezső, Miháltz Pál, Csik István, Klimó Károly és annyi más kiválóság révén is árad itt a festői esztétikum. Itt és a környéken. Illő ugyanis számbavenni a Dunabogdányban alkotó Hock Ferenc és Kristóf János működését is. Hamarosan átadják a Barcsay-múzeumot, melynek megnyitását várja a szakma és a közönség. Ennek az ünnepi órának majd méltó meghosszabbítása lehetne, ha megkeresnénk a reális lehetőségét annak, hogy európai intézménnyé növeljük ezt a pompás létesítményt. Arra gondolok, hogy a Barcsay-mú- zeum falai között hazai és külföldi képzőművészek, a város által meghívott alkotók a Barcsay-módszer alapján folytathatnának rajzstúdiumot a mesternek és tanítványainak irányításával. A — főként — művészeti anatómiája révén világhírűvé válj Barcsay-rajzpedagógia igy őramlana tovább művekben. Különben is helyes, hogy a szentendrei galériasor önmaga értéksugárzásán túl valami másnak is teremtő gazdájává válik. Nyaranta Kovács Margit gyűjteménye zenét hív az esti csöndbe, dolgozik a Czóbel Baráti Kör. ugyanúgy a Bar- csav-múzeum ösztöndíjasai kipróbált rajzi eszköztár segítségével deríthetnék fel századunk művészetének új eszményeit. A tájban pihenő témák A megye képzőművészeti feladatainak további értelmes parcellázása révén Százhalombatta az ipari tárgyak esztétizálását sürgethetné. Közösen Dunaújvárossal, biennálék szervezése sem lehetetlen. A képi felderítés gazdálkodhatna Százhalombatta csőlabirintusával, este fél- ragyogó műszaki fényeivel. Ugyanígy láttamozhatják mások az ácsai pincesort, az alsónémedi házak előtt üldögélő öregeket, a dabasi kúriákat, a dömsödi Petőfi-fát, a puszta- vacsi temetőt, Csobánka bensősé- gét, emberek áramlását a sziget- szentmiklósi, ceglédi lakótelepeken. Eredjen a képi fantázia az eddig alig látott és most születő látvány nyomába. Rajzi naplójegyzetek és művek kellenek épülő üzemekről, a kístarcsai kórházról, a Szada, Gödöllő környékén húzódó műút földmunkáiról. Mindenütt a megyében alkotó emberekkel és társadalmunk erőfeszítésével találkozhat a szobrász és a festő. Amikor a korszerűség fontosságát hangsúlyozzuk, akkor nem feledkezhetünk meg a valóság ez új elemeiről, melynek kísérete, értelmezése a. képzőművészet égyik kötelessége. Azért említem ezt, mert időnként kibontakozás helyett tematikai szűkülést érzek képzőművészetünk gyakorlatában. Sűrű vidék, tömör táj Pest megye. A Duna DCM-re vált, hegyek mögül gyárkémény füstje kanyarog; nálunk honos a falu békessége és a klasszikus ipari vidék alkotó lármája. A tér nem egyhangú, társadalmunk környezetet alakító lendületét tartalmazza. Ha/ képzőművészetünk haladási irányáról gondolkodunk, akkor nem hagyhatjuk számításon kívül ezt a tényezőt. Mindezek mellett — mondhatnánk alkotó osztódás következményeként — sokszor támogatással, máskor önállóan, amatőr kezdeményezések révén, fellendült a népművészet. Különösen Túrán, Galgamácsán, de Nagykátán, Abonyban, Gödöllőn is, valamint a szentendrei járás védőnői, gondozóasszonyai színes báBok készítésével örvendeztetik a csöppségeket, szinte az élet és a képzőmű' vészét előzeteseként. Az erjedés általános, az energiák sokszorozódnak. Mindez okos, alapos irányítást igényel, hogy az ezredik zebegényi, váci, nagymarosi, szentendrei tematikájú kép helyett átgondolt beosztással a művészet új jelöltjei felfedezzék Pest megye festőileg még érintetlen tájait. Akad elég, van megörökítésre váró teendő bőven. Ehhez kapcsolódik, hogy valósítsuk meg Pest megye esztétikai ügyeletét. Ez azt jelenti, hogy a készülő új ipari formáknak, készítményeknek legyen képzőművész-konzulense a tervezés időszakában. Példa lehet erre a Budakalászon épülő Omszki Park. Ez a pomázi kertbarátok cselekvő közreműködésével alkalmat adhatna az úttörők örömén túl arra is, hogy fellendüljön megyénkben a kertművészet, mely elhanyagolt része vizuális kultúránknak. A képzőművészet az élet valóságának olyan része, mely látható és rejtőző jelenlétével, a tér átható szervezésével növeli a harmóniát. Ha jó az utcák színelosztása, ha a gyárak, utak emblémái színekben is frissek, ha az épület esténként piros, zöld felirattal tekint ránk színekkel felöltözve — az is a festészet meghosszabbodása. Az is a megszületett színes tér, ha nem is önálló műalkotás. Nem öncélú próbálkozások ezek, hanem társadalmi eredmények, melyeknek a nép nem nézője, hanem cselekvő részese. A továbbfejlődésben utalnunk kell egy megoldatlan problémára is. Sok olyan művészjelölt él a községekben, akik nem folytattak hivatásos képzőművészeti tanulmányokat. Az amatőrökről van szó. Amatőrségük azonban állapot, s átmenet is lehet ahhoz, hogy valakiből festő, szobrász legyen. Pest megyében ennek is gazdája lehetne egyik városunk. Még talán az se lehetetlen, hogy szorgalmazzuk a Képzőművészeti Főiskola kihelyezett tagozatának megalapítását, amelyben sírkőszobrászat-, restaurátor-, fafaragás-fakultáson foglalkoznának a tehetségekkel. Addig is a Magyar Képzőművészek Szövetségének Pest megyei Szervezete felkarolhatná azt a kívánalmat, hogy belső zsűrit küldjön azokba a műtermekbe, amelyekben ezt óhajtják. Ez a mesterekből álló közösség pontos tanácsokkal segíthetne, és helyes irányt adhatna a tétovázóknak, hozzájárulna zsákutcák megszüntetéséhez. Szomszédok alkotó kézfogása Űj vonása Pest megye képzőművészeti életének, hogy erősödnek külföldi kapcsolatai. Már régebbi jó terv, hogy az omszki festők ajándékából külön gyűjtemény létesüljön legfiatalabb városunkban, Dunakeszin. Ez emelné a munkástelepülés városi rangját is. örvendetes, hogy Szob és Sturovó magyar és csehszlovák képzőművészeti kiállításokat rendez az utóbbi időben. Ezt is állandósítani szükséges. Erősödik együttműködésünk Szófia, Suhl megyékkel, s ez a növekedő barátság méltóképpen fejeződhetne ki tárlatcserékben, közös díjakban, együttes művésztelepi munkában is. A hamarosan jubiláló Csepel Autógyár n!iég emlékezetesebbé tehetné önmagát azzal, hogy létrehozza a megyei ipari múzeumot. Ez összegezné a hazai gépgyártás állomásait. Alapjai egyébként máris megvannak a gyáY- kiállítótermében berendezett házi gyártmánymúzeum formájában. A gyömrői Pál-szobor- kert is bővülhetne B. Szabó Edit életművével, és pompás látványt fog nyújtani hamarosan a nagymarosi szoborsétány. Érdekes leleteket gyűjt Gyuricza János Sziget- szentmiklóson, Kiskunlacházán, Áporka, Öcsa, Verőcemaros, Döm- söd kopjafái temetőmúzeummá bővülhetnek; újabb specifikum valósulhatna meg Pest megyében. Más lehetőségek is kínálkoznak a továbblépésre. Ilyen a megyék közötti nagyobb kulturális közlekedés. Egyebek között a tószegi kerámia szép sikert ért el Tóalmáson, a Hatvani Galéria kiállításait bemutathatnák a szomszédos Aszódon, arról nem is beszélve, hogy Buják és Galgamácsa között a népművészet az összekötőkapocs. Ezek az elemek és lehetőségek Pest, Nógrád és Heves kézfogását jelentenék, s ha a kecskeméti tűzzománc-biennálé ellenpontját megvalósítanánk a ceglédi lakótelepi plasztikák tárlatának időszakos rendezésével, akkor Bács-Kiskun és Pest megye között is erősödne a mindkét országrészt fejlesztő együttműködés. Nem indokolt a megyék közötti elszigeteltség. Köztudott, hogy Fényes Adolf Szolnokon és Vácott Is több képet festett. Ez a művészettörténeti tény Szolnok és Pest megye egyik összekötőhídja. Járhatunk rajta bátran. Szép és hasznos lenne, ha a Tisza és a Duna festői találkoznának egy alkalmi mozgó művésztelepen a két folyón. Még az sem lehetetlen, hogy egy kiszolgált folyami hajón berendezett kiállításon tárják ország-világ elé új műveiket Országosan közismert, sőt, elismert, hogy milyen lendületes a fejlődés Pest megye múzeumi hálózatában, illetve új gyűjtemények létrehozásában. Am addig nem korlátozhatjuk az új intézmények születését, míg minden tekintélyes életműnek és művelődéstörténeti értéknek nem találtuk meg a közös otthonát. Arról van szó, hogy a raktári anyagot és a magángyűjteményeket indokolt közkinccsé gyorsítani. Így valósulhatna meg Sziget- szentmiklóson Biró Lajos óceániai tárgyakat rögzítő világhírű gyűjteménye. Dunaharasztin a magyar származású indiai festőnő, Amrita Sher-Gil emlékmúzeuma. Mindketten hosszabb ideig éltek a két nagyközségben. A magyar képzőművészet egyetlen török epizódja Tahsin, aki az 1920-as években Ráckevén alkotott. A Tahsin-gyűjtemény, emlékszoba szintén egyedülálló lehetne a maga nemében, hiszen a képek a Boszporusz és a Kis-Duna rokonságáról vallanak. Szigetszent- miklóson festett két évtizedig Kocsis László. Mindinkább időszerű, hogy műveikből kisebb-nagyobb gyűjteményeket tervezzenek meg e helységek. Ez közművelődésünk országos és helyi eredményeit bővítené, ugyanúgy, mint Abonyban a már tervezett Magángyűjtök Szá- l ónja. Formatervezett környezet Napjaink még egy lényeges társadalmi problémát vetnek fel a képzőművészet terén. Nálunk és külföldön egyaránt még megoldatlan az ipari alakzat mibenlétének tisztázása, a lakótelepek környezetesztétikája, az építészet és a társművészet együttműködése, a közönség nevelése, a közintézmények esztétikai külalakja. Ennek megoldását bízza a képzőművészetre a társadalom megrendelése. Évtizedes munka áll előttünk ezen a téren Pest megyében is. Minden feltételünk biztosított e nagyszabású program teljesítéséhez, mely nem egyszerű feladatvállalás csupán, hanem hivatás. Vegyük elsőként az ipari forma kérdését Ha a munkás, a háziasz- szony az üzemben és a lakásban esztétikailag kifogástalan tárgyi környezetben él, az hozzájárul a társadalom általános harmóniájához. Ezért nálunk időszerű, de az általános fejlődésre is hasznos lenne meghirdetni az ipari forma konzultációját. Egyre nagyobb méretű kiállítással, díjak alapításával is összekapcsolható lehetne ez. Akár a megye kezdeményezné, akár esetlég ennek is Százhalombatta lenne a patronálója, dicsőséget hozna a megyének, a városnak, hasznot az országnak. Nem közömbös, hogy a Forte, a Csepel Autógyár, a PEVDI, a váci hajógyár milyen esztétikai színvonalú termékeket készít, s ha meghívja konzulensnek Pest megye arra hivatott képzőművészeit a tervezés időszakában, az nemcsak esztétikai szerepet töltene be, hanem termelési mutatóvá is válhat. Nem is beszélve a világszínvonalról. Sok szakíró — így Aradi Nóra, Fukász György — hiányolja joggal az ipar és a művészet összefogását. Ha megvalósítanánk, hogy Pest megyei gyárainkba, üzemeinkbe szabad bejárása legyen művészeinknek, s ők élnének vele, akkor bizonyára az ipari technológiák felmérése, fel- használása gyorsan gyűrűzhetne az új képzőművészeti alkotások létrejöttében. Pest megye ebben is úttörő szerepre vállalkozhat Joggal büszkélkedhetünk azzal, hogy Pest megyében több száz képzőművész dolgozik. Jogos becsvágy- gyal alakítják életművük tág határait. Az összpontosítások közötti pihenőkben, társadalmi munkánkban Ők is részesei lehetnének ennek a bizonyos esztétikai ügyeletnek, amellyel átvizsgálva városaink köztereit, középületeink külsejének állagát, szépítő javaslatokkal segíthetnék a tanácsok környezetfejlesztő terveit. Szerencsére az anyagi erőforrások egyre inkább időszerűvé teszik azt is, hogy művészettörténészek, alkotók, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Pest megyei Szervezete bevonásával a költségvetés egy bizonyos összegét megfelelő szakmai és társadalmi konzultáció után városesztétikai, községszépíté'- si célokra fordítsuk. Szövetségesünk a közönség Nagy tömegekben érlelődik, alakul a képzőművészetek iránti fogékonyság is, Pest megye lakosságában. Figyelemmel hallgatják Vácott a helyesen alkalmazott tárlatvezetéseket, számbaveszik a főváros impozáns kiállításait. A felmérések azt bizonyítják, hogy minden évben legalább egymillió Pest megyei tárlatlátogatót számlálnak az ország különböző múzeumaiban. Ez a szám rendszeresen emelkedik Gödöllőn éppúgy, mint Cegléden, Abonyban. Impozánsak a többi között a váci szocialista brigádok látogatásai á Nemzeti Galériában, a hernádiak, érdiek, ócsaiak érdeklődése, a nagy- tarcsaiak tömeges megjelenése egy- egy kiállítás vasárnap délutáni megnyitásán! örvendetes, hogy Szentendrén és Vácott évente nagyszabású aszfalt- rajzversenyeket rendeznek gyermer kék számára, s a nemzetközi rajz- pályázatokon kitűnő helyezéseket értek el a gyömrői, fóti, gödöllői általános iskolások. Felveti ez annak a lehetőségét is, hogy a gyömrői úttörőmúzeum gyűjtse a legjobb Pest megyei gyermekrajzokat, valamint a diákfestők országos Ady- tárlata után Ráckeve gazdája legyen a továbbiakban is a középiskolai diákfestőknek. Emellett Nagykőrösön megvalósulhat az ifjúsági múzeum, mint a képzőművészet utánpótlásának seregszemléje. Gazdag a Pest megyei ötletbank: Erden, a vasútállomáson rendeznek tárlatokat, Tökön a tsz a legfőbb művészetpártoló, s örvendetesen felfelé ível Vác sportélete. Ez újabb problémát érint. Myron óta hanyatlott a sportábrázolás a képző- művészetben, mely a sporttal kapcsolatos képzőművészeti alkotások pályázatát, időszakos kiállítását jelöli meg. Miért ne valósíthatnánk meg ezt a fontos eszmét, s képi fejlesztését Vácott, ahol a sport és a képzőművészet egyaránt fellendülőben van?! Szépen indult, és közben elakadt a zebegényi képkölcsönzés. Kár. A társadalom igényli ezt a formát, mely ügyes gyakorlattal lebonyolítható, s a közintézmények hatókörében sugározhat esztétikai energiákat Nagymarosnál vízlépcső épül, ■ komoly földmunkák kezdődnek. Ez a régészet pillanata is. Ki tudja, hogy nem kerülnek-e elő a Wil- lendorfi Vénushoz hasonló értékű plasztikák, hiszen a Dunakanyar legalább olyan kedvező feltételeket biztosított az ősembernek, mint a Wachau, ahol vasútépítés dobta felszínre az azóta világhírűvé vált szobrocskát. Várakozásunknál csak figyelmünk legyen erősebb. A figyelmünk és a jószándékunk, a közös cselekvés mindazért, melyet e szép megyében a művek és a holnapok lehetőségei tárnak elénk. Losonci Miklós Barnóth. Zoltán: A bony
