Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-02 / 28. szám

"v>^íl(ip 1978. FEBRUÁR 2., CSÜTÖRTÖK Ponomarjov az ENSZ-ben A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, amely Borisz Ponomarjovnak, a Nemzetiségi Tanács külügyi bizottsága elnökének, az SZKP KB Politikai Bizottsága pót­tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével az Egyesült Államokban tartóz­kodik, szerdán látogatást tett az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének székhelyén. A delegá­ciót fogadta Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Száljuk—6 — Progressz-1 Befejeződött az átrakodás Szerdán befejeződött a ra­kodás a Progressz űrhajóra: Romanyenko és Crecsko min­den felesleges tartályt, mű­szert, szerelési anyagot és hulladékot gondosan elraktá­rozott a teherszállító űrhajó első részlegében. Minden egyes darabot külön kellett rögzíte­niük, éppen úgy, mint ahogy a földről érkezett, másfél ton­nányi szállítmány volt rögzít­ve, különben a Progressz haj­tóműveinek működésbe lépte­kor veszélyes vibráció, nem kívánatos mellékhatás jelent­kezhetne. Brezsnyev fogadta Raul Castro1 Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, szerdán a Kremlben fogadta Raul Castro Ruzt, a Kubai Kommu­nista Párt KB Politikai Bi­zottságának tagját, a Központi Bizottság másodtitkárát, a for­radalmi fegyveres erők mi­niszterét. A testvéri, szívélyes légkör­ben folytatott megbeszélésen, amelyet a teljes nézetazonos­ság jellemzett, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit, valamint néhány időszerű, kölcsönös érdeklő­désre számot tartó nemzetkö­zi problémát vitattak meg. A találkozón jelen volt Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere is. Spanyol Kommunista Párt Kongresszusi dokumentumok Madridban nyilvánosságra hozták és a pártszervezetek­nek szétküldték a Spanyol Kommunista Párt 1978. április 5—9-re összehívott IX. kong­resszusának dokumentumait: a politikai javaslatok és a szervezeti szabályzat terveze­tét. A dokumentumok rövid be­vezetője hangsúlyozza, hogy a IX. kongresszus lesz 1932 óta az SKP első' olyan kongresz- szusa, amelyet legálisan tart. Az első dokumentum elem­zi a pártnak az első kongresz- szus óta kifejtett politikáját mind az illegalitás, mind pe­dig az egy éve visszanyert le­galitás körülményei között. Tartalmazza az SKP állás­Az uírikui út Több mint három hétig tar­tott Púja Frigyes külügymi­niszter körútja Afrikában. Ad- disz Abeba, Lagos, Brazzaville, Luanda, Maputo és Dar es Sa­laam — külügyminiszterünk tár­gyalásainak színhelyei — távol esnek hazánktól. Etiópia, Nigé­ria, a Kongói Népi Köztársa­ság, Angola, Mozambik és Tan­zánia, a felkeresett hat ország sajátos problémáit azonban a Magyar Népköztársaság külpo­litikájában fontos hely illeti meg. Hazánk következetesen tá­mogatja a nemzeti felszaba­dítás folyamatát, határozottan ellenez mindenfajta újgyar- matosítási kísérletet. Az ENSZ tagállarrj.ainak mintegy egy- harmadát kitevő afrikai álla­mok mindenkor számíthattak és számíthatnak a jövőben is Magyarország támogatására a világszervezet fórumán a faji megkülönböztetés eltörlé­sét követelő vitákban. S nagyra értékeljük a kétoldalú politikai és gazdasági kapcso­latok fejlődését, különösen azokkal az országokkal, ame­lyek velünk közös frontba, az antiimperialista táborba tö­mörülnek. A Púja Frigyes által felke­resett hat állam és a Magyar Népköztársaság viszonya nem azonos. Közös vonás — s ez a külügyminiszter eszmecse­réiről kiadott közlemények­ben is testet öltött — az a tö­rekvés, hogy mind a politikai, mind a gazdasági kapcsolato­kat az egyenlőség és a kölcsö­nös előnyök alapján fejleszte­ni kívánjuk. Jó példa erre Kongó: a látogatásról kiadott közlemény Brazzaville-ben magyar nagyköyetség felál­lítását adta hírül, valamint azt, hogy segítséget nyújtunk az afrikai ország mezőgazda­ságának fejlesztéséhez. Etiópiához hagyományos, régi keletű kapcsolatok fűzik hazánkat. Púja Frigyes Ad- disz Abeba-i látogatása jó al­kalmat kínált arra, hogy a belső és külső ellenség elleni harchoz nyújtott támogatá­sunkról biztosítsuk a haladó rendszer vezetőit. Angolával és Mozambikkal újabb kele­tűek a kapcsolataink. Kül­ügyminiszterünk helyszíni tá­jékozódása nyomán nyilván mód lesz arra, hogy a portu­gál gyarmati sorból nemrég felszabadult két önálló állam­mal gazdaságilag is szorosabb­ra fűzzük az együttműködés szálait. Mindent egybevetve, Púja Frigyes útját hasznosnak, eredményesnek mondhatjuk. Személyében először tett ma­magyar külügyminiszter ilyen hosszú körutat Afrikában. Az államfőkkel és külügyminisz­terekkel folytatott megbeszé­lésein kifejezésre jutott nép- köztársaságunk külpolitikájá­nak elismerése, szocialista társadalmi és gazdasági rendünk tekintélye. Az afri­kai út egyben híven tükrözte hazánk nagyrabecsülését a függetlenné vált országok iránt, amelyek más-más úton, de egyképpen keresik boldo­gulásukat, felemelkedésüket. pontját külpolitikai és kato­nai kérdésekben. El nem kö­telezettségen alapuló külpoliti­kát javasol Spanyolországnak. Ellenzi az országnak a NATO- ba való belépését, támogatja viszont az Európai Gazdasági Közösséghez benyújtott felvé­teli kérelmet. A tervezet legvitatottabb ré­sze a Spanyol Kommunista Párt önmeghatározása. A tézi­sek az SKP-t — az eddigi marxista—leninista helyett — forradalmi marxista pártnak minósitik, amelynek tevékeny­sége Marxnak és Engelsnek, a tudományos szocializmus meg­alapítóinak a társadalom fejlő­désére kidolgozott elméletein és elemző módszerein alapul. A spanyol kommunisták egyúttal azok örököseinek is tartják magukat, akik az 1917-es Oroszország nehéz körülményei között, Leninnel az élükön megvalósították a világ első szocialista forradalmát, és ez­zel megnyitották a jelenleg is tartó világforradalmi folyama­tot. A tézisek a továbbiakban elhatárolják az SKP-t a szo­ciáldemokráciától. Gyapay Dénes HARCOK DÉL-LIBANON- I ban. Dél-Libanonban, Arkub térségében súlyos harcok foly­nak jobboldali milicisták, va­lamint a libanoni nemzeti mozgalom és a Palesztinái szö­vetségeseik fegyveresei kö­zött. ÄJNDK miniszterelnöke Moszkvában A szovjet kormány meghí­vására szerdán több napos hi­vatalos látogatásra dél-jemeni kormányküldöttség élén Moszkvába érkezett Ali Nasz- szer Mohammed Hasszani, a Nemzeti Front Egyesített Po­litikai Szervezet Politikai Bi­zottságának tagja, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnöke. A dél­jemeni kormányfő több euró­pai szocialista államban — köztük hazánkban — tett láto- gatókörútja befejező állomá­saként érkezik a szovjet fővá­rosba. A Kremlben megkezdődtek a szovjet—dél-jemeni kor­mányfői megbeszélések, mely­nek során Alekszej Koszigin miniszterelnökkel a tíz éve, Dél-Jemen felszabadulása óta eredményesen fejlődő kétolda­lú kapcsolatok kérdésein túl áttekintik az időszerű nemzet­közi kérdéseket is. Algír Zárt ajtók mögött Szerdán délelőtt Algírban folytatta tanácskozását a csü- töktökre összehívott újabb arab csúcsot előkészítő érte­kezlet. Minthogy a tárgyalá­sok zárt ajtók mögött folynak, a helyszínen levő tudósítók csak találgatásokra vannak utalva azt illetően, milyen konkrét kérdéseket vitatnak meg Algéria, Líbia, Szíria, Dél- Jemen külügyminiszterei és a PFSZ képviselője. Egy bizo­nyos: a tripoli csúcsértekezle­ten a Szadat izraeli kezdemé­nyezései ellen kidolgozott lé­pések továbbfejlesztéséről van Ä döntő ütközet Harmincöt éve, 1943. február 2-án a szovjet fegyveres erőK győzer- mével véget ért Sztálingrádnál a második világháború legnagyobb csatája. Sikerül-e megállítani a fa­siszta hordákat a Volgánál? ez a kérdés foglalkoztatta 1942 június—augusztusában nemcsak a szovjet népet, de az egész világot — írja vissza­emlékezéseiben Csujkov mar­sall, a várost védő 62. hadse­reg volt parancsnoka. Hitler türelmetlenül várta a város elestét. A volgai győze­lemhez messzemenő terveket fűzött. Arra számított, hogy kettévágja a szovjet arcvona­lat, s elvágja a Kaukázust az ország központi vidékeitől. Sztálingrád eleste megnyitotta volna az utat a német hadve­zetés előtt a közel- és közép­keleti olajforrásokhoz is. A 200 nappalon és éjszakán át tomboló véres küzdelem­ben több mint kétmillió ember, 26 ezer löveg és aknavető, több mint két­ezer harckocsi és ugyan­annyi repülőgép vett részt,. A Sztálingrádért vívott harc ke­ményen próbára tette a Vö­rös Hadsereg harci és erköl­csi erejét. S e harcban a szov­jet katonák hervadhatatlan dicsőséget arattak. Sztálingrád az orosz nép bá­torságának, állhatatosságának, egyszersmind a legnagyobb emberi szenvedésnek jelképi lett... — mondotta a teherá ni értekezleten Churchill bri miniszterelnök. A városnál a Vörös Hadsereg olyan rop pant nyomást bírt el, amilyt addig még a világ egyetlei hadserege sem. Innen indul ki a szovjet csapatok egyik le nyűgöző erejű csapása. A Ve rös Hadsereg ellentámadá gyökeresen megváltoztatta háború menetét. A hitlerist. elleni harc új szakasza ke dődött, amely döntő fordula tot hozott az egész világháb: rú menetében. A hat és ft hónapig tartó sztálingrádi csa ta idején a szovjet—német arcvonalon levő fasiszta erők nek több mint a negyede el­pusztult: mintegy másfél mii lió ellenséges katona és tiszí esett el, sebesült meg, vág került fogságba. Ezt a veresé­get Hitler többé már nem tudta kiheverni. A Mamajev-kurgánon — a legádázabb harcok egykori színhelyén — ma monumen­tális emlékmű hirdeti a váro­sért hősi halált halt szovjet harcosok örök dicsőségét. S az emlékezés zászlaját meghajtja előttük az utókor, az egész há­lás emberiség. Bölcs Jaroszlávvárosában — De hisz ez a pesti Gellérthegy! — A serkenő szakállú fiatalember, a nagykőrösi vegyésztechnikus feljebb tolta meglepetésében a frissen vásá­rolt píémsapkáját és társaihoz for­dult: — Szakasztott olyan, mint a Gel­lérthegy! — s ámulata nem hagyott alább. Tudjuk: az irodalom, a filmek, a tananyag, az újságcikkek meghatáro­zók az agyunkban elraktározott kép kialakításában. Így aztán, ha szemé­lyesen is eljutunk olyan helyekre, amelyekről annyit olvastunk, hal­lottunk — már egy létező keretet töltünk ki, s népesítünk be; ne cso­dálkozzunk hát a fiatalember őszin­te, a felfedezés örömét tükröző fel­kiáltásán. Még akkor sem, ha az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársa­ság fővárosában, Kijevben hangzott el. Egészen pontosan a páratlan kilá­tást nyújtó Vlagyimir-hegyen, ott ahol valaha ringott az oly gazdag történelemmel büszkélkedő ősi város bölcsője. Alant a kényelmesen hömpölygő Dnyeper, az aranyzott kupolák, a bal part új lakónegyedei, a házak közé ékelődött tágas parkok. Ha pedig valamelyik hídról tekintünk fel, egy zöldesszürke kupolát látunk, amely­nek koronája a húsz méter magas Vlagyimir-emlékmű. Mintha csak a budai Szent Gellért-szobrot látnánk. Rákönyökölünk a fényesre kopta­tott bronzkorlátra — a sétányon az év minden szakában hallani idegen szót, úgy özönlenek ide a turisták, mint Mekkába a zarándokok — és megértjük a nagy regényírót, Honoré de Balzac-ot, aki háromszor is - járt itt. „Még ha nem is lettek volna bará­taim Kijevben, akkor is eljöttem vol­na szépségéért...” — vallotta. nül nélkülözhetetlen a nyelvtudás: Ha meghaltam, temessetek / Ma­gas dombtetőre, / Széles puszta köze­pében / Édes ukrán földbe. / hogy az áldott rónaságot, / A Dnyepert, a partot / Láthassam és hallgathas­sam / Hogy harsogva harsog ... Aztán vége a műsornak, a fiata­lok címeket cserélnek, barátkoznak, táncolnak, ízlelgetik a kijevi sört, „hát azért mégiscsak a kőbányai az igazi” — jegyzik meg. Az idősebbek között akadnak, akik részt vettek ha­zánk felszabadításában. A fehér asz­talnál csak úgy röpködnek a feledés homályából felbukkant szavak: jó nápot, szábádság, Budápeszt, pálinka, bárátság, pápriká, kislány, béke.... De a tegnap délután is sokáig em­lékezetes lesz a Cooptourist csoport számára: szovjet—magyar baráti ta­lálkozó színhelye volt a Kőolajipa­ri Kutató Intézet — a többszörösen kiváló intézmény — művelődési ter­me, ahová vagy háromszázan zsú­folódtak be; úgy kellett az irodák­ból összeszedni a székeket. Fiatalok, idősebbek egyaránt ültek a sorokban. A hivatalos aktus során rövid kultu­rális műsor. Az egyik előadóművész az ukránok Petőfijének, Tarasz Sev- csenkónak halhatatlan remekét sza­valta, a „Végrendeletet". Nem tud­tunk mi magyarok ukránul, de az igaz líra megértéséhez nem feltétle­Ha valahol, itt Kijevben tudják mi a szenvedés. Mert nézzük a számo­kat: a második világháborúban 16 ezer 600 üzem, 400 bánya, 714 város és község, 900 vasútállomás, 670 híd semmisült meg a köztársaságban. Ukrajna apokaliptikus égésének kor­ma elsötétítette a főváros egét is. A fontosabb útvonalakon a fasiszták háztól házig haladva módszeresen robbantottak. A hitleri hadsereg rombolását csakis Batu kán vad hor­dáinak tatárjárásával lehet összeha­sonlítani. Itt mindenütt büszkén tu­datják az idegennel: a fasiszták el­len vívott hősies harcért a város megkapta a Lenin-rendet, meg az Arany csillag kitüntetést. A Krescsa- tyik sugárútról látni a hatalmas em­lékművet, amely örökre hirdeti, hogy Kijev Hős város. Az Örök Dicsőség Parkjában, az Ismeretlen katona em­lékművénél középiskolások állnak díszőrséget. Fiúk, lányok. Csípős szél vágtat végig, arcuk meg sem rez- dül, legalább olyan fegyelmezettek, mint Moszkvában a Vörös téren a hivatásosak a Lenin-mauzóleumnál. Ezt sem fogjuk egyhamar elfelejte­ni. Akárcsak azt a két fiatalt, akik feldíszített taxival érkeztek az anya­könyvvezetőtől, esküvői virágot hoz­tak, kegyeletként és köszönettel... Kijevben nyolcszázezer ember halt meg a második világháború alatt. közét helyén építtette fel a Szófia­székesegyházat, az ősi Oroszország legnagyobb templomát, amelynek freskói és mozaik díszei annyira el­bűvölték Batu kán vad harcosait, hogy megkímélték az arany és szí­nes üvegdarabkák csodálatos ötvöze­tét. Egyébként legutóbb — húsz esz­tendeje már ennek — a kupola res­taurálására 11 kilométernyi arany­fóliát használtak fel. Nem véletlenül nevezik Kij evet egyben Bölcs Jaroszláv városának. A neves fejedelem többek között meg­parancsolta — a XI. század közepén! —, hogy a városban iskolát nyissa­nak a nők számára. Még csak any- nyit érdekességként az uralkodóról: három lánya közül Jelizaveta, Nor­végia királynője lett, Anna a francia trónra került, Anasztázia pedig a magyar I. Andráshoz ment feleségül. A „három kislány” egyébként látható a székesegyház egyik gyönyörű fres­kóján. A múltból ugorjunk a jelen­be: kijevi ismerőseink büszkén újsá­golták, milyen rendkívül sikeres év volt 1977. a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben. A kolhozokban és szovhozokban (állami gazdaságok) több mint 17 millió 800 ezer tonna gabonát takarítottak be. Hogy mi van a rekordtermés mögött? A műtrá­gyák mind nagyobbmérvű alkalma­zása, a géppark korszerűsítése és koncentrált kihasználása.­A tavalyi jó termés természetesen megmutatkozik az élelmiszerboltok választékán. Ma összehasonlíthatat­lanul könnyebb a kijevi háziasszony dolga, mint két-három esztendővel ezelőtt. Különösen a kolhozpiacok kí­nálata bőséges. Minket persze, , a Cooptourist csoport tagjait az utolsó nap már az érdekelt a legjobban, mi­vel lepjük meg az otthoniakat. Meg is rohantuk a Skálánál másfélszer nagyobb Ukrajna-áruházat. Nem volt gond elkölteni a szolid, de tisz­tes összegű zsebpénzt. A legtöbben a műszaki osztályt, meg a játékrészle­get keresték meg. Kelendő volt a gő­zölő vasaló, a háztartási robotgép, a kéziporszívó, a törpe nagyságú mac­kó, a népviseletbe öltöztetett járó­baba, a különféle űrhajók, holdau­tók. Ezer esztendővel ezelőtt a meg­tisztelő, bölcs jelzővel tüntette ki a nép Jaroszláv kijevi fejedelmet; az ő nevéhez fűződik a régi Oroszország egyik legfenségesebb műemlékének megszületése. 1036-ban Novgorodban érte a hír: a besenyők hatalmas erőkkel bekerítették Kijevet. Bölcs Jaroszláv még időben érkezett fel­mentő seregével, s a diadalmas üt­Vásárlás közben, végigsétálva az áruházon jóleső érzéssel fedeztük fe a polcokon a váci és a békéscsaba kötöttárugyár termékeit, a Magyar- országon gyártott férfi- és női cipő­ket, csizmákat. Néhány monori fia­talember, jelvényeket osztogatva összebarátkozott a cipőosztály mo­solygós ifjú eladónőivel. Már a cím­cserénél tartottak, amikor többedma- gávai odaért a nagykőrösi tanárhá­zaspár, s megkérdezték: vajon gya­kori-e a panasz a magyar lábbelik­re? Válaszul vaskos füzetet tett a pultra az egyik kislány, s belelapo­zott. — A magyar cipőkre nagyon kevés a reklamáció — mondta készségesen s hozzátette: pedig sokat adunk ám el. Mert divatosak és jók! — No, lám, mégiscsak tud kifogás­talan portékát gyártani a magyar ci­pőipar — jegyezték meg többen. Ma­gukban pedig arra gondolhattak, hálistennek, ezek a kedves kislá­nyok nem tudják, mennyit cikkezik a hazai sajtó rossz minőségű lábbe­lik miatt. Kijev, Szófia székesegyház Jóba Éva rajza Este indultunk haza. A vasútállo­máson sokak meglepetésére újdon­sült ismerősök a Kőolajipari Kutató Intézetből. Csoportunk néhány if­jabb hölgytagjának még virágcsokor, apróbb ajándék is jutott. A jutalom, a puszi sem maradt el, amit persze nagy ováció kísért. Remek a hangu­lat, búcsúzkodunk, integetünk a vo­natablakból. — A viszontlátásra. Doszvidányi- já — hallik mindenünnen. A viszontlátásra, Kijev! Kovái Iván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents