Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-02 / 28. szám
1978. FEBRUÁR 2., CSÜTÖRTÖK mSem |Tf v/oilaii Tudományos ülésszak Gödöllőn Összhangban a termeléssel — Az elmúlt év sikeresen zárult mezőgazdaságunkban, a szükséges árualapokat megtermeltük. Növekedett a termelés hatékonysága, ezzel együtt a termelési fegyelem, s a különböző termelési rendszerek produktív munkája bizonyítja, hogy egyre szorosabban kapcsolódik egymáshoz tudomány és gyakorlat — hangsúlyozta előadásában dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tegnap kezdődött kétnapos tudományos ülésszak plenáris ülésén, melynek megnyitásáról lapunk első oldalán adtunk hírt. Az államtitkár szólt a gondokról. Elmondta, hogy nem mindig kiegyenlített a termelés feldolgozásának munka- kapcsolata. Az idén a mezőgazdasági termelést átlagosan három százalékkal kell növelni, s ez a szám egy-egy nagyüzemi gazdaságban 6—7 százalékos termelésnövelést is jelenthet. A legfontosabb teendők: a parlagterületek termővé tétele, a kalászosok vetésterületének és szemtermésének kedvezőbb arányai, a cukorrépa beltartalmi értékeinek emelése, a napraforgónak és más olajos növényeknek további termesztése, az állattenyésztésben a tömegtakarmányok, a rétek-legelők és a melléktermékek célszerű felhasználása, a zöldségtermesztésben az új, igények szerinti fajtaszerkezet kialakítása, az eddiginél rugalmasabb feldolgozó és kereskedelmi hálózat megteremtése. Ez a tudományos tanácskozás akkor éri el a célját — mondotta az államtitkár —, ha a gépesítés fejlesztésekor a fenti feladatok mindegyikét kiindulási alapnak, az egész mezőgazdasági termelés szerves részének tekintik a szakemberek. A mezőgazdaság gépesítése napjainkban válik mind jelentősebbé. Csökken az élő munkaerő, szűkül a termőterület. Az emelkedő életszínvonallal együtt nő a mező- gazdaság körében dolgozók között is a gépesítettség iránti igény, értelemszerű velejárójaként az életnívó javulásának. Ugyanekkor, ezekben az években zajlik a mezőgazda- sági népességben a generáció- váltás; meg kell tehát tartani a fiatal szakképzett munkaerőket, az intenzív gépesítés segítségével is. A termelés és a gépesítés arculata együtt változik. Az ésszerű, takarékos gazdálkodás, a gazdaságok profiljának, lehetőségeinek figyelmbevételével, termelési igényeivel összhangban álló géptípusok alkalmazásától további kedvező eredmények várhatók. Rendszerek, feltételekkel Dr. Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója elemezte a tanácskozáson az iparszerű termelési rendszerek működését. Megállapította, hogy a világméretű iparosodásnak szerves része a mezőgazdaság egy-egy iparszerű termelési rendszere, melyeknek éltető célja a versengés. — Amelyik rendszergazda a tagjait elveszti, az elítélő kritikát kapott a közösségtől — hangsúlyozta az előadó. Majd kiemelte: 57 termelési rendszer működik hazánkban, melyekhez öszesen 2676 nagyüzemi gazdaság csatlakozott, holott 1517 nagyüzem van országunkban összesen. Egy-egy gazdaság tehát több rendszerhez is kapcsolódik egyidejűleg, s ez jelzi az érdeklődést a termelési rendszerek iránt. A gazdaságok eredményei természetesen eltérőek; a bábolnai partnerüzemek értékelésekor is tapasztaltak 30 százalékos eltérést termelékenységben a taggazdaságok között. Éppen ez a differenciáltság adja a kérdést: szükséges-e mindig, minden területen rendszerhez kapcsolódni ? Véleménye szerint, egy gyenge helyzetű-adottságú gazdaság számára például kedvezőbb lehet, ha a hagyományos művelési módot alkalmazza. Az iparszerű termelés három legfontosabb alaptételeként a megfelelő munkatempót, a tökéletes munkafegyelmet és a szellemi tőke lehető legjobb hasznosítását jelölte meg a vezérigazgató. Mindezek alkalmazásával módja lesz termelési rendszereinknek felzárkózni a világszínvonalhoz, s mennyiségben is, minőségben is helytállni a világpiacon. A kutatások és a gyakorlat A Mezőgazdasági Kutatások Tanácsának létrejöttéről, feladatairól dr. Bánházi Gyula, a gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet igazgatója szólt. Az 1975-ben megalakult kutatási tanács a gépesítés kiemelt szakterületeinek programját fogja össze. Csaknem kétszáz résztémán dolgoznak az elkövetkezendő időszakban; foglalkoznak a Rába-traktorok minőségi ellenőrzésével, a szántóföldi gabonatermesztés gépeivel, a szalmabetakarítás gépsoraival, a zöldségtermesztés további gépesíthetőségével, az állattenyésztésben egyre inkább honosodó ketreces tartási mód berendezéseinek továbbfejlesztésével, a mezőgazdasági üzemfenntartás, alkatrészpótlás, gépüzemeltetés hatékonyságával. Munkájuk célja, hogy a kutatás eredményeit átültessék a gépgyártás gyakorlatába, a jelen ülésszaktól pedig a szakemberek időbeni visszajelzéseit, élénk reagálásokat, termékeny vitákat vár. Energia és üzemeltetés — Nehéz a tudományos életben egy év munkáját vizsgálni, hiszen a kutatómunka folyamatos és eredményei ritkán igazodnak a naptárhoz — ezt dr. Czakó József, a gödöllői egyetem dékánhelyettese állapította meg előadásában. Az energiabázisok vizsgálatát taglalva kifejtette: a mezőgazdaság az egyetlen termelőágazat, mely — a fotoszintézis révén, azaz a napfény energiájának hasznosításával — több energiát termel, mint amennyit felhasznál. Az energiagazdálkodás természetesen ezzel együtt gond a mezőgazdaság gépeit tekintve is. s az ülésszak egyik feladata lesz a műszaki előrehaladas kellő összhangját e tekintetben is kialakítani. Dr. Bölöni István, a Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézet igazgatóhelyettese az intézmény kutatómunkájának fő feladatairól szólva elmondta: a mezőgazdaság géprendszerének kialakítása és a csatlakozó alapkérdések kutatása fő feladatuk. Ugyanakkor el nem hanyagolható a gépek, épületek, berendezések műszaki ellenőrzése sem, mivel a zökkenőmentes üzemeltetés fontos része a hatékony termelésnek. A mezőgépészeti kutatás és fejlesztés eredményeiről Tischler Márton, a Mezőgépfejlesztő Intézet igazgatóhelyettese, az erdészeti kutatómunkáról pedig dr. Szepesi László, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgató-helyettese tartott tájékoztatót Be. I. A politikai munka élvonalában Az állami, gazdasági, társadalmi élet fejlődése községeink politikai arculatára, ezen belül a községi pártbizottságok és pártvezetőségek munkájára is erőeteljes hatásokat gyakorol. Közismerten községi pártszerveink munkájában az alapszervezetek, társadalmi szervek közvetlen irányításán túl, jelentős részt képvisel a „sajátszintű” feladatok végzése. Vagyis az olyan természetű pártpolitikai tevékenység, melyet közvetlenül ezen a szinten kell elvégezni. Magasabb színvonalon Az államigazgatás korszerűsítése, a helyi tanácsok jogkörének növelése, a társközségi rendszer kialakulása, az iskolaigazgatás rendszerének módosulása, a mezőgazdasági üzemek gazdasági szerepének és szervezeti kereteinek megnövekedése, az egyes tömegszervezetek, illetve tömeg- mozgalmak községi irányításának fejlesztése egyértelműen szükségessé tette, hogy a községi pártszerveink kezében összpontosuljon politikai döntések, konkrét szervező és ellenőrző munka formájában több olyan kérdés, melyekkel jóval előtte a pártalapszerve- zetek foglalkoztak. Természetesen ez nem valamiféle indokolatlan hatáskörelvonás, hanem az élet által támasztott követelmény ... Nem jelentheti olyan fajta gyakorlat kialakulását sem, hogy az egyes községi szintű feladatokat községi pártszerveink az alapszervezetek mellőzésével oldják meg, sőt egyre nagyobb az igény, hogy ezeket bevonásukkal valósítsák meg. Tulajdonképpen ezt fejezi ki a Politikai Bizottság 1972. március 21-i, a községi pártszervek munkájával kapcsolatos határozata is, amely pontosan megjelölte a feladat- és hatásköröket Községi pártszerveink e határozat útmutatásának megErősödő közművelődési szemlélet A kulturális miniszter tájékoztatója művészetpoHtikai kérdésekről felelően, politikai felelősségük tudatában egyre magasabb színvonalon végzik munkájukat. Mind több községi párt- bizottság és pártvezetőség munkájában tapasztalható a felismerés (és az ennek megfelelő gyakorlat), hogy a pártmunka színvonalának korszerű mércéje az, hogy milyen hatékonysággal alkalmazzák és hasznosítják a párt politikáját saját területükön és nem az, hogy a pártrendezvényeket rendszeresen megtartják-e avagy sem, bár ez utóbbi is fontos. Egyre átfogóbbak tapasztalataik annak felismerésében is, hogy a község társadalmi, gazdasági, kulturális stb. életéből melyek azok a kérdések, melyeket politikai rangra kell emelni. Ezekkel a pártszerveknek és az alapszervezeteknek valamilyen formában fog- lalkozniok kell. A pártmunka fejlesztésének lehetőségeit vizsgálva az utóbbi időben többször felmerült a kérdés, hogy milyen korszerű igényeket lehet és szükséges a községi pártszerveink irányító-, ellenőrző munkája elé támasztani. Ezen a területen mindenekelőtt a gazdaságot kell előtérbe állítani. Egyre határozottabban látható ugyanis, hogy amilyen mértékben gazdaságilag és politikailag erősödnek, fejlődnek a közös gazdaságok, úgy növekszik a befolyásoló szerepük a helyi társadalmi-politikai életben. A konkrét pártmunka oldaláról vizsgálva ez jó alapot teremt, de felveti annak szükségességét is, hogy megfelelően összehangoljuk az egyes üzemekben és a lakóterületeken folytatandó politikai munkát részt a termelőszövetkezetek melléküzemi tevékenysége, másrészt a kisebb-nagyobb ipari üzemek telepítése lekötötte a még fellelhető munkaerő-felesleget, vagy legalább is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy növekedjék a foglalkoztatottság. Olyan általános igénnyel nem lehet fellépni, hogy minden községbe telepítsünk egy vagy több ipari vállalatot, még akkor sem, ha helyenként még mindig számottevő főleg a női munkaerő-tartalék. Helyileg kell megteremteni azokat a lehetőségeket, melyek megoldják az ilyen jellegű gondokat. Gazdasági feladatok Az utóbbi években számos politikai fórum foglalkozott kulturális és művészeti életünk irányításának kérdéseivel, intézményrendszerének helyzetével. Megerősítették: kultúrpolitikánk elvi és gyakorlati alapjai stabilak, változatlanok, s művészeti életünk irányításának gyakorlata is jól tükrözi a tíz évvel ezelőtt kiadott művészetpolitikai irányelveket — mondotta Pozsgay Imre kulturális miniszter szerdán a Parlamentben, művészetpolitikánk időszerű kérdéseiről tartott sajtótájékoztatóján. Kulturális intézményeink változatlanul a mai magyar valóságot őszintén, nyíltan, haladó szemlélettel és kritikusan feltáró művek születését támogatják, s ugyanakkor — a szocialista témájú és tartalmú művek mellett — nyitva áll az út minden humanista, az ember felemelkedését szolgáló színvonalas alkotás előtt is. Nemzetközi kulturális kapcsolataink elsősorban a szocialista országokkal kiterjedtek, tömegméretekben szolgálják egymás művészeti értékeinek kölcsönös megismertetését, és jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy alkotásainkkal jelen legyünk a világ kulturális életében. Ez a törekvésünk jut kifejezésre a világ más, kapitalista és fejlődő országaival tartptt- ápolt kulturális kapcsolatainkban is, melyekben következetesen tartjuk magunkat Helsinki szelleméhez. A közművelődés és a művészetek kapcsolatáról szólva a miniszter adatokkal támasztotta alá, hogy a közművelődési törvény végrehajtása során kulturális életünkben erősödött a közművelődési szemlélet, s mind több rendezvény szolgálja eredményesen a művészetek és a tömegek kapcsolatát. Az utóbbi években a könyvpiacon jelentősen növekedett a szépirodalmi művek iránti kereslet. A megjelenő művek több mint kétharmada kortárs szerzők tollából került a könyvesboltokba. A klasszikus alkotások sem szorultak természetesen háttérbe. Könyvkiadásunknak sajnos továbbra is szegényes területe a gyermekirodalom: külföldön is, itthon is kevés a jó gyermekíró. Némileg javult a külföldön megjelenő magyar művek aránya, a helyzet azonban még mindig kedvezőtlen. A nyelvi akadályokon kívül elsősorban üzleti szempontok gátolják a magyar irodalom külföldi terjesztését. Magyar filmeket pedig számos fesztiváldíj ellenére még elvétve sem vetítenek a tőkés országok széles körű mozihálózatában. Kitért a miniszter arra is, hogy minden könyvhét forgalma meghaladja a lakosság előző évi könyvheti vásárlásait, növekedett a művészeti és irodalmi folyóiratok példányszáma, s színházaink tavaly minden eddiginél több, 5,5 millió színházjegyet adtak el. A művészetek iránt érdeklődő közösség körében elsősorban a munkások és a fiatalok aránya emelkedett, 14 százalékkal többen látogatják a képzőművészeti kiállításokat, mint a 70-es évek elején és háromszorosára nőtt a komolyzenei hanglemezek forgalma is. Kedvező tendenciaként említette a miniszter, hogy művészeti életünket — az 1971-es tanácstörvény nyomán — egészséges decentralizálódás jellemzi, a helyi tanácsok töobsége egyre nagyobb részt kér kulturális életünk szervezéséből, irányításából, s nagyobb politikai és társadalmi felelősséggel támogatja a helyi kulturális intézmények munkáját.' örvendetes az is, hogy művészeink mind nagyobb részt vállalnak a valóság kritikai feltárásából. S ezek a színházi és filmviták, valamint a képzőművészeti bírálati rendszer gondjait érintő megnyilatkozások többségükben a társadalom érdekeinek szolgálatában hangzanak el és jól segítik az alkotói tevékenység kibonta- koztatásá't, kulturális életünk fellendítését. Képzőművészetünk életéről szólva rámutatott, hogy a kiállítások túlságosan nagy száma már semmiképpen sem szolgálja a közönség és a művészek érdekeit. Az ezzel kapcsolatos szigorítások mellett a minisztérium kiemelt feladatának tekinti a képzőművészeti bírálati rendszer korszerűsítését, az egyes művek elbírálásában részt vevő intézmények feladatainak meghatározását. Fontos kérdés ez, hiszen az elmúlt két évtizedben ezzel a témával senki sem foglalkozott behatóan. Az újságírók kérdéseire válaszolva egyebek között megemlítette, hogy színházi életünk nagy várakozással tekint Bartók: A kékszakállú herceg vára című művének áprilisi moszkvai bemutatója elé, s már megkezdődtek a tárgyalások a magyar dráma szovjetunióbeli és a szovjet dráma magyarországi ünnepének jövő évi rendezvényeiről. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében általában növekedett a községi . pártszerveink szerepe és felelőssége. Az eddig végzett eredményes munkájukkal is igazolták, hogy az V. ötéves tervünk ilyen irányú céljai, az erre épülő kormányprogramok sikeres valóraváltása nem képzelhető el tevékeny közreműködésük nélkül. A jövőben is mindenütt meg kell találniok a politikai munkának azokat a formáit és módszereit, melyekkel segíteni tudják a tervek teljesítése, a hozamok növelését, a népgazdasági és a helyi igények kielégítését, az egyes üzemek közös érdekeltségének — azaz együttműködésének — fejlesztését, a meglévő üzemi tartalékok feltárását és termelésbe állítását, nem utolsósorban a háztáji és kisegítő gazdaságok megfelelő színvonalú termelésének szorgalmazását. Alapos és körültekintő politikai mérlegelést igényel a községeink munkaerőhelyzetének vizsgálata és az ezzel kapcsolatos politikai állásfoglalások kidolgozása is. Az utóbbi időben — főleg nagy községeinkben — erőteljesebbé vált az ipari tevékenység. EgyNövekvő igények A községekben élő lakosság kulturális, szociális, kommunális igényei mindjobban növekednek. Ez természetes jelensége és egyben kézzel fogható eredménye is a város és falu közötti különbségek fokozatos megszűnésének. Pártszerveinknek ezeket a kérdéseket illő politikai fontossággal kell kezelnie. Megfelelő politikai elemzést és döntést igényel például a községpolitikai tevékenység irányának meghatározása, nem kevésbé a lakosság bevonása a fejlesztések eldöntésébe és megvalósításába. Különösen nagy figyelmet igényel ez a társközségekben, ahol nem ritkán különböző érdekütközések is előfordulnak a székhelyközség és az egyes társközségek között. Községi pártbizottságaink, pártvezetőségeink a tömegpolitikai munka keretében állandóan keressék az alkalmas formákat és módszereket a párt politikájának tudatosítására, megértetésére. Elemezzék a lakosságot foglalkoztató kérdéseket, reagáljanak azokra megfelelően. Tapasztalataikat jelezzek a felsőbb irányító szerveknek. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani például azokra a társadalmi - politikai hatásokra, amelyeket a községben működő gazdasági egységek vezetésének döntései, az egyes állami szervek intézkedései helyileg kiváltanak. Többször volt reá példa ugyanis, hogy a községi pártszerveknek kezdeményezni kellett ezek módosítását, vagy visszavonását, kedvezőtlen hatásaik miatt. Természetesen mindezek csak egy, fontos részét képezik annak a sokoldalú párt- politikai tevékenységnek, melyet községi pártszerveink végeznek. Ez a néhány dolog is jelzi, hogy községeink politikai, gazdasági, kulturális életének elsőszámú és felelősségteljes gazdái a községi pártbizottságok, pártvezetőségek. Irányító-ellenőrző munkájuk további fejlesztése, munkamódszereik tökéletesítése alapvetően meghatározza, hogy napjainikban és a jövő- | ben mennyiben tudunk lépést ‘ tartani a községeinkben is dinamikusan változó élettel. DR. LÄTOS ISTVÁN, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője te. A jelzőket is... A KPM váci kirendeltségének Mercedes Unimagja rendszeresen tisztítja Vác és Budapest között az útjelző táblákat, széljelző oszlopokat.
