Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
6 1978. FEBRUAR 12., VASARNAP Nincsen munka rangon alul Szolgálatban a vaspályák katonái Peronon innen, indóházon túl a teherpályaudvar — A harmadik vágány mellett tessék vigyázni! A harmadik vágányon vonat halad át! — ismétli kétszer is a hangszóróból egy női hang, és néhány másodperc múlva már robog is az 50—60 vagonból álló tehervonat. Még el sem hagyta a pályaudvar utolsó váltóit, a hangosbemondó már ismét megszólal. Délután két óra. Megkezdődött a csúcsforgalom a ceglédi vasútállomáson. Az állomásfőnököt hiába keresem az irodájában. — Itt van valahol, az emberek között. Nem szívesen ül a szobájában. Szereti látni, rendben mennek-e a dolgok ■— mondja a titkárnője, s mivel látja, mennyire tanácstalanul állok, hozzáteszi: — Ha Vár egy kicsit, megkeresem... Amilyen a porta Az őszülő hajú állomásfő- taök, Nagy Sándor, széles mosollyal közeledik. — Sajnálhatja, hogy nem nyáron jött. Akkor itt sokkal szebb minden. Köröskörül virágok vannak... Tudja, aki Ceglédre ér, első benyomását itt szerzi a városról. Akik pedig csak átutaznak, vagy itt szállnak át, semmi mást nem látnak Ceglédből, csak a vasútállomást — Egykori főnököm, bizony lassan már negyven éve, arra tanított: amilyen a porta, olyan a gazdája. Hát az én portám ilyen. Bevallom, jó néhány év munkája kellett ahhoz, hogy az állomáson és környékén a rend és a tisztaság természetes legyen. Most, hogy az egész épületet tatarozták, még könnyebb a dolgunk, hiszen a szépet, a tisztát jobban becsülik az emberek. A peronok mögött, a külső Vágányokon kirakásra váró tehervagonok álldogálnak. Most főleg kővel, rönkfával és szénnel megrakott vagonokat látni, de az őszi csúcs idején... még sorolni is nehéz lenne, mi mindent raktak ki és .be ezen az állomáson is. — Tavaly több mint 15 ezer tonnával több árut szállítottunk, mint az előző évben — mondja büszkén az állomásfőnök. — Ez 438 kocsival több szállítmányt jelentett. — Sok volt a kocsiállásidő? — Elég sok. A legkevesebb bajunk a helyi Volánosokkal volt. Szinte nem is fordult elő, hogy nem rakodtak ki időben. Jó a kapcsolatunk a hordógyáriakkal is. A rakodótéren az a rengeteg rönkfa most is a részükre érkezett. Alig telik el néhány óra, és meglátja, eltűnik az egész. De az állami gazdaság... — sóhajt legyintve Nagy Sándor. — Most éppen 17 kirakatlan vagonuk vesztegel itt. Szom- baton-vasárnap sohasem rakodnak, hétköznap is rengeteg kocsit feltartanak. Pedig még rakodógépük is van. — Olyan még sohasem fordult elő, hogy a MÁV nem tudott időben vagont adni, hogy önökre kellett várni? — Csak ritkán. Mert ha éppen nincs vagonunk, átadjuk a fuvart a helyi Volán-kirendeltségnek. Ha pedig tud várni a megrendelő, legkésőbb 48 órán belül mindig adunk kocsit A vasúti ösztön Az állomásfőnök szobájából jól látni a peronokat, a gyorsan sötétedő téli délutánon a neonlámpák alatt siető emberek áradatát, a síneken robogó vagy várakozó piros, kék mozdonyokat, fekete személykocsikat. — Ma már a legkorszerűbb vonatok járnak erre. A síneket nemrég cserélték, a biztonsági berendezéseket is felújították. Akár 120 kilométeres sebességgel is roboghat a villanymozdony. Már éppen ideje volt korszerűsíteni a pályát. Ezen az állomáson megfordul naponta 8—10 ezer ember is hajnaltól éjszakáig, sokan csak itt szállnak át. Egyre nagyobb a teherforgalmunk is, a tranzitvonatokról nem is beszélve... — A felújítás óta nincs is gondjuk? — Műszakilag szinte semmi. De annál nagyobb gcmd a munkaerőhiány. A létszámuk 75 százaléka kocsirendező, váltókezelő, kalauz lenne. De sajnos mind kevesebben vannak. És nincs utánpótlás. — Ha ilyen sok a hiányzó, hogyan tudják ellátni a szolgálatot? — A forgalom valóban nem állhat le, ezért besegítünk, ahol csak szükséges — mondja Gönczöl Pál, forgalmi tiszt, a Tömörkény szocialista brigád vezetője. Most ő maga is éppen besegít, kocsimesterként a szerelvények összeállításánál, üres kocsik kihúzásánál ' — Bizony ez elég nehéz munka. Nagy figyelmet, jó reflexeket, gyors elhatározást kíván. Nehéz ide munkaerőt kapni. És ha jön is valaki, sokszor bizony a szondázás után haza kell küldeni. — Naponta van alkoholellenőrzés? — Naponta többször is, és ha két ezrelék alkoholt mutat a szonda, már hazaküld- jük az illetőt. Még akkor is, ha nagyon nehéz helyzetbe kerülünk a hiánya miatt. Ha nincs itt, nem történhet vele baleset. Inkább dolgozunk helyette is. — Akkor is, ha rangon aluli a feladat? Kiemelt vagonok — Itt nincs rangos munka, sem rangon aluli. Itt csak munka van. Aki néhány évet eltölt a vasútnál, szerez egy bizonyos ösztönt, amivel meg- í érzi, hol van rá a legnagyobb szükség. És odaáll... — Ez azt jelenti, hogy ha kell, vágányt tisztítanak, akár a tisztek is? — Pontosan. És az sem rangon aluli dolog. Magam is, és a brigád is szokszor tisztította társadalmi munkában a váltókat, mert -erre aztán végképp nem kapunk embereket. Gönczöl Pál vidékről jár munkába naponta. És vidékről jönnek munkatársai is. Mégis vállalják a pluszmunkát, a négy-öt óra ráadást, hogy zökkenőmentes legyen a forgalom. — Aki a vasút szolgálatában eltölt négy-öt évet, az már megérti, ez valóban szolgálat, akár a katonaságnál. Csak itt a parancsot sokszor egy-egy szituáció, egy-egy váratlan helyzet adja. — Tudna egy ilyen meffér- zett parancsot mondani? — Egy átfutó tehervonaton például az avatott szemű vasutas észreveszi, ha rosszul raktak meg egy vagont. Ilyenkor leállítjuk a szerelvényt, kigurítjuk a kocsit. Az árut átrendezzük és ä következő szerelvénnyel küldjük tovább. Ezzel nemcsak a baleseteket előzhetjük meg, hanem az anyagi kárt is. Tavaly 37 ilyen kiemelt vagonunk volt. V Lány tárcsával Adorján Valéria forgalmista mosolygós fiatal lány. Ha nem Jenne egyenruhában, joggal hihetnénk, hogy a diákváróból ugrott át egy percre. Vajon mi vonz egy fiatal lányt erre, a férfias pályára ? — Lehet, hogy kinevet, de engem először az egyenruha csábított — mondja. (Szó, ami szó, valóban nagyon csinos a sötétkék vasutasruhában, piroscsíkos egy ensapkában!) — Távirászként kezdtem négy éve. Aztán forgalmi vizsgát tettem. Ma már önállóan dolgozom. — Nem érzi hátrányát a szakmában, hogy nő? — Azt hiszem, nem. Eddig ugyanúgy elfogadták a munkámat. Furcsa is lenne, ha az én intésemre nem indulna a vonat, csak azért mert én nő vagyok — mondja nevetve. Wanatka Gabriella ■ Taurus légrugók t A Taurus Gumiipari Válla* lat abroncsgyárának új légrugó üzemében az idén száztízezer darab komplett légrugót gyártanak. Ezekből több mint kétmillió rubel értékben szállítanak lengyel es bolgár autóbuszokhoz. A képen: beszerelés előtt ellenőrzik az alkatrészeket. Büoiefésvégrehajtás szabadsággal Mi a helyzet a fegyintézetekben? Cambell irtózatos üvöltése és halálugrása az utahi szuperbörtön harmadik emeletéről a mozinézők egy részét alighanem még ma is kísérti. Pedig a vetítéskori sokk már rég elmúlt. De a szerencsétlen — homoszexuálist kapcsolat elől menekülő — kamaszfiú öngyilkossága sokakban szorongató szimbólummá növekedett. A börtönviszonyok szimbólumává — legalábbis Amerikában. Látnunk kell azonban, hogy az Üvegház-adta analízis nem speciálisan újvilági. A fegy- őrök tehetetlensége és kor- ruptsága, a nyílt homoszexuális erőszak, a fegyencmaffiák teljhatalma például az olasz börtönökre legalább annyira jellemző, mint az amerikaiakra. Efelől a Vizsgálat lezárult, felejtse el!, nem sok kétséget hagyott. S mivel a hazai néző, (pláne, ha olvasó is), a nyugati .börtönügyekben egyre tájéko- zottabbá válik, automatikusan felmerül benne a gondolat: vajon milyen a helyzet a magyar fegyintézetekben? A kérdésre egy miskolci országos tanácskozáson szakember válaszolt, a magyar büntetésvégrehajtási rendszer fejlesztése kapcsán. De mielőtt a reformelképzeléseket részleteznénk, szükségesnek látszik a mai magyar börtönrendszer vázlatos ismertetése is, továbbá néhány külföldi kísérlet bemutatása. Drákói szigor Az újságok bűnügyi rovatából 4 fokozatú — fegyház, szigorított börtön, börtön, fogház — büntetés-végrehajtási rendszerünk ismert. A legszigorúbb típusban, a fegy- házban többek között az életfogytig elítélteket, a többszörösen visszaesőket, a konok bűnözőket, valamint az emberölésért elítélteket őrzik, drákói szigorral. A rabok még Újítások, találmányok Ha a teljes megvalósítás elmarad Egy szakoktató, hat társával bizonyos gépeken előforduló balesetet megakadályozó, tehát munkavédelmet szolgáló készülékre vonatkozó újítási javaslatot nyújtott be munkaadó vállalatához. A javaslat műszaki színvonala az átlagost meghaladja, könnyen kezelhető, a gépen dolgozót munkájában nem akadályozza, esztétikai szempontból is kifogástalan. Alkalmazása biztonságos, elkészítése nem igényel sok anyagot és munkát. A vállalatnál előbb egy gépet szereltek föl az újítás szerinti védőburkolattal, s amikor bevált, az újítási javaslatot elfogadták, és hasznosítási szerződést kötöttek. Ebben megállapodtak, hogy az újítók negyvenezer forint eszmei díjat kapnak, ha pedig a vállalat valamennyi hétszáz gépére a burkolatot fölszereli, további negyvenezer forintban részesülnek. A védőburkolattal azonban mindössze harminc gépet láttak el és újítási dijat nem fizettek. Ezek után két újító, a vállalat ellen, díjfizetésért pert indított. Az alsófokú bíróságok ellentétes ítéletei után törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Biróság elé került, amely döntésében a következőket mondta ki: — A pénzben ki nem mutatható hasznos eredmény esetén az újítási díjat az ösz- szes körülmények mérlegelésével kell megállapítani. Az anyagi elismerés meghatározásánál kifejezetten figyelemmel kell lenni a felhasználással elért eredményre. Ez arra az esetre is vonatkozik, amikor ez az eredmény pénzben nem mutatható ki. A benyújtott újítás előnye, hogy a munka végzését biztonságosabbá teszi, baleseteket előz meg. Ez azonban csak akkor érhető el, ha a javaslatot meg is valósítják, mégpedig olyan mértékben, ahogy tervezték. Viszont, ha a védőberendezést kevesebb gépre szerelik fel, akkor az eredmény is nyilvánvalóan kisebb. A Legfelsőbb Bíróság a továbbiakban rámutatott arra: nem ütközik jogszabályba a hasznosítási szerződés, ha a felek az újítás díjazását a felhasználás terjedelmétől teszik függővé. A vállalat nem kötelezte magát az újítás megvalósítására. Csupán arra, hogy amennyiben a védőberendezést valamennyi hétszáz gépére felszerelik, további negyvenezer forintot fizet. A szerződésben csak az üzemszerű bevezetés várható időpontját jelölték meg. Mindezekből következik, hogy a negyvenezer forintban meghatározott újítási díj a javas- lattevőknek akkor jár, ha a vállalat a védőberendezést valamennyi gépre fölszereltette. Nincs jelentősége annak, hogy ez miért nem történt meg. A hasznosítási szerződésnek nincs olyan rendelkezése, amelyet a vállalat megszegett volna, amiért a berendezést csak harminc gépnél alkalmazta. Tekintve, hogy a szerződés a vállalatot a megvalósításra nem kötelezte, a bíróság sem jogosult ezt elrendelni. Az újítási díjat tehát a részleges megvalósításnak megfelelően kell megszabni, figyelembe véve annak színvonalát és jelentőségét a körlet folyosóin is csak fegyőr kíséretében mozoghatnak, s celláikban a berendezésen kívül csak a legszükségesebb tárgyak lehetnek: al- ső-felső ruha, lábbeli és tisztálkodószerek. Minden más holmi tiltott még a levelek, fényképek és könyvek is. A fegyencek negyedévenként egyszer fogadhatnak látogatót 30 percig, ráccsal elválasztott helyiségben, állva, szigorú ellenőrzés mellett — akár a filmekben. Levelet 3 havonta írhatnak, tévét nem nézhetnek és csak a Heti Híradó című központi újságot olvashatják. — Kisebb módosításokkal ugyanilyen a rend a szigorított börtönökben is. A börtönrend már valamivel enyhébb. Az elítélt ebben az Intézetben havonta két személyt fogadhat asztal mellett, másfél óra hosszat. A vendégek cigarettával és ennivalóval megkínálhatják a rabokat, akik egyébként zárkájukban néhány használati tárgyat (öngyújtót, dohányt, fésűt) tarthatnak. Az intézet igazgatójától függően a börtönben néhány újságot is lehet terjeszteni, így Élet és Tudományt, Nők Lapját, Autó-Motort, Fürge Ujja- kat... s hetenként két alkalommal szervezhető tévénézés. — A legenyhébb fokozat, a fogház rendje, ahova például a gondatlan közlekedési bűn- cselekmények elkövetői kerülnek, hasonló a börtönéhez, egy igen lényeges strukturális különbséggel: évente 12 nap eltávozást kaphat az elítélt ... S ez a kedvezmény egyúttal. kapocs lehet az újabb nemzetközi kísérletekhez is. Rácsok nélkül Néhány külföldi állam az utóbbi évtizedekben olyan börtönök kialakításával foglalkozik, amelyekből a fegyintézetek rituális kellékeit — rács, bilincs, őrtorony, rabruha, fegyveres őrizet — igyekeznek eltüntetni. Az első pillanatban meghökkentően liberálisnak tűnő irányzat a hagyományos büntetőintézetek rendjének kritikájából, abból a statisztikailag igazolható tényből indul ki, hogy a jelenlegi börtönök valósággal gyártják a bűnözőket. A mai fegyintézetekben ugyanis még a nem megrögzött bűnözők is olyan szubkultúrába kerülnek, ahol éppen nem a társadalmi normákra nevelés érvényesül, hanem a profi .bűnözővé való kiképzés. Éppen ezért a reformtörekvések indoka, nem az elvont humanizmus, hanem az az égetően sürgős társadalmi érdek, hogy a börtönökből mind kisebb arányban kerüljenek ki potenciális bűnözők. A század második felének egyik legérdekesebb kísérlete az úgynevezett nyílt börtön, ahová a büntetés egy részének kiállása és fegyelmezett magatartás alapján juthatnak az elítéltek. Ez az átmeneti büntetőintézet voltaképpen kötelező szálláshely, amelynek lakói nappal kisebb megkötöttségekkel szabadon dolgozhatnak polgári munkahelyeken. A nyílt börtön eszméjét az ENSZ már 1955-ben genfi kongresszusán támogatta, s két évvel később Hollandiában, majd Svédországban be is vezették ezt az intézményt. Az utóbbi években pedig már Jugoszláviában is négy nyílt és egy félig nyílt büntetőintézet működik kísérleti jelleggel. Az új típusú büntetésvégrehajtási intézet lakói felett Damoklész kardja a zárt börtön, ahová a rendtartás megsértése esetén azonnal visszaszállítják az elítélteket. Az elmúlt évtizedek reformtörekvéseit nincs módunkban részletezni, de feltétlenül említésre méltónak tűnik az a Svédországban és néhány amerikai államban elrendelt intézkedés, hogy az arra érdemes rabok néhány napos eltávozást kaphatnak a börtönből. Börtönpszichózis A magyar .büntetőrendszer helyzete meglehetősen szűk körben ismert. Pedig az utóbbi években könyveket publikálnak és nyilvános konferenciákat tartanak a szakemberek. Az a kriminálpedagó- giai tanácskozás például, amelyet Borsodban rendeztek, egyszerre mutatta meg a jelenlegi állapot neurotikus pontjait és a központi szervek törekvését' a helyzet javítása érdekében. Dr. Hazai Tibor, a büntetésvégrehajtás országos parancsnokának általános helyettese miskolci előadásában mindenekelőtt az elzártságból fakadó káros lelki hatásokkal, a börtönpszichózissal foglalkozott. E jelenség tünetei, a fokozódó agresszivitás, a közöny, a döntésképtelenség és a dacreakciók nyilvánvalóan károsan befolyásolják az elítélt személyiségét és ezzel mérgezik a büntetőintézetek légkörét is. A börtön nevelő funkciójának erősítése — a tények szerint — hazánkban is rendkívül időszerű, hiszen az elítéltek 70 százaléka visszaeső, gyakran többszörösen visszaeső bűnöző. Ez tagadhatatlanul azt jelenti, hogy a börtön nem tudja megváltoztatni, hanem inkább konzerválja a bűnözői habitust. E tény háttere igen szerteágazó. De a legfontosabb mozzanatai közé tartozik az a jelenség, hogy a hosszú szabadságvesztés alatt a családi és más kötelékek meglazulnak, s ezért szinte törvényszerűen alvilági környezetben köt ki sokszor a szabadult. Éppen ezért foglalkoznak a kriminológusok a szabaduló intézet létrehozásának gondolatával, ahol heteken át az új életre készülhetnének fel az elítéltek. A tanácskozáson szóba került a börtönbeli kedvezményrendszer módosításának szükségessége is, így az, hogy a jó magaviseletű elítéltek büntetésük egy részét kevésbé szigorú fokozatban tölthetik el. Vagyis fogházba kerülhetnének például a börtönösök, s ez egyben a szabadságolás lehetőségének megszerzését is jelentené... ★ A magyar büntetésűgy tehát fejlesztés előtt áll. Ez a szakemberek szerint elkerülhetetlenül szükséges is. Hiszen a felvilágosodás kora óta a progresszív erők mindig azért küzdöttek, hogy a büntetésügy megszűnjön a történelem egyik legszomorúbb fejezetének lenni, amely a legkegyetlenebb oldaláról mutatta be oly sokszor az emberiséget. Babus Endre <
