Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

1978. FEBRUAR 12., VASARNAP Skandináv stílus Közös magyar—finn bútortervezés Ésszerű-e beépített bútorok mellett fehérneműt, felsőru­hát a lakószoba szekrénysorá­ban tartani? — a kérdésre határozott nemmel /eleinek a korszerűséget szem előtt tar­tó bútortervezők. A gyakor latiasság is azt sugallja, hogy lehetőség szerint száműzzék a lakószobákból az akasztós rész miatt 60 centiméter mélységet is igénylő testes szekrényfalakat. A külföldi példák is igazolják, hogy kes­kenyebb szekrényfalak beállí­tásával célszerűbben rendez­hetők el az úgynevezett ké­nyelmi bútorok, s tágasabb mozgástér nyílik az amúgy- sem túl nagyra méretezett házgyári lakásokban. E szempontok vezetik a már gyakorlati megvalósítás útját járó közös magyar— finn bútortervezést. Mivel a közös tervezésű bútorokat el­sősorban a beépített szekré­nyekkel ellátott házgyári la­kásokba szánják, jelentős ré­szük pedig exportra készül majd, az iparművészek úgy ítélték meg, hogy az új típu­sú bútoroknak nem kell ruha­tárolási /feladatokat is betöl­teniük. A közös tervezésű szekrényfalak mintadarabjai várhatóan május végéig ké­szülnek el az arra felkért ha­zai gyárakban. A tervezők bíznak abban, hogy a magyar piac megbarátkozik a gyakor­latiasabb igényű, egyszerűbb skandináv ízlésirányzatot kö­vető bútorokkal, amelyeket a tervek szerint az őszi BNV-n mutatnak majd be. A hazai kereslet kialakulásának azon­ban alapvető feltétele, hogy a beépített szekrényekben le­gyen elegendő hely, s ne kelljen további ruhatároló bú­torokat .beállítani a lakószo­bákba. A magyar—finn bútoripari kapcsolatok továbbfejlesztésé­re vonatkozó elképzelések szerint a magyar ipar gyártja majd a szekrényfalakat, s finn gyárakban készülnek a hozzájuk illő kárpitozott gar­nitúrák, amelyeket együttesen értékesítenek majd külföldi piacokon is. Szabad szombatos kisdiákok Ajándéknaphoz hasznos időtöltést! Szabad szombat. Első hal lásra több pihenést, kikapcso­lódást, szabad időt, szórako­zást jelent. A termelő üze­mek, vállalatok, különböző in­tézmények mellett immár két esztendeje, az 1976—77-es tan­év kezdete óta az általános is­kolák alsótagozatán is áttér­tek a 11 napos oktatási cik­lusra, ami annyit jelent, min­den második szombaton nincs tanítás, az alsósok is szabad szombatosok. Ez az iskolai sza­badnap a nagy szabad szom­battal esik egybe. De felmerül a kérdés: mit csinál az a gye­rek, akinek a szülei dolgoz­nak? Milyen szórakozási, mű­velődési lehetőségeket nyújt az iskola, a község, a vá­ros a szabad szombatos al­sótagozatosoknak? Gondol­nak-e egyáltalán rájuk? Pe­dagógusok a megmondhatói, amennyi sok jót jelent az is­kolának, a családnak a sza­bad szombat, annyi problémát is felvet Legyenek otthon ? Tahitótfalu sajátos arculatú község, mondhatjuk úgy is, egy kicsit még zárt település. Agglomerációs gondok nin­csenek, az alsótagozatba járó gyerekek szüleinek a többsége községben dolgozik, persze azért itt is van már sok in­gázó család, de azért a falu mégsem hasonlítható össze a járás olyan községeivel, mint Pomáz, vagy Budakalász. A község körzeti általános iskolájának alsótagozatán 172 gyerek tanul. Négy tanuló- csoport van itt helyben, kettő pedig Kisorosziban. A három alsós napközis csoport a sza­bad szombaton, a 11 napos ciklus végén nem üzemel. — A szülők nem igénylik a gyerek szombati foglalkoztatá­sát, ellátását — mondja Ko­vács Gyula igazgató. — Tavaly nyáron a szünidőben szervez­tünk napközis csoportot, de két hét elteltével a gyerekek lemorzsolódtak. Az alsótago­AZ AGROTROSZT ÍGÉRI Gazdagabb lesz a gépkínálat Traktorok és pótkocsik, érkeznek a kombájnok A tavalyinál jobb, magasabb színvonalú és választékában is gazdagabb gépkínálatra szá­míthatnak idén a mezőgazda- sági termelők — mint arról az AGROTRÖSZT illetékesei tájé­koztatást adtak. Tavaly terme­lői áron számolva 11,4 milliárd forint értékű gép, mezőgazda­sági jármű és műszaki beren­dezés talált gazdára, idén csaknem 16 milliárd forint értékű készletből válogathatják ki a gazdaságok a számukra legmegfelelőbb gé­peket, eszközöket. örvendetes, hogy idén elő­ször valamennyi traktorosztály gépei megvásárolhatók; az AGROTRÖSZT a 120 és a 180 lóerős vontatókból is megfelelő készlettel rendelkezik. (Ezek a típusok évekig a hiánycikkek listáján voltak.) Összesen 6500 traktort szerez be az idén az AGROTRÖSZT, és további 2900 vontató vár máris a raktárak­ban eladásra, ez az idei nyitó készlet általában az MTZ— 8—0-ás, a Rába-Steiger és , a Rába—180-as gépekből álL A növekvő teljesítményű traktorokhoz nagyobb pótjco- csikra van szükség, ezeket is biztosítja a kereskedelem. összesen 5000 pótkocsit szereznek be á hazai és a külföldi gyártók­tól, s további 4000 van raktá­ron. Ez a kilencezres készlet mindenképpen elegendő lesz a mezőgazdasági szállító park megfelelő fejlesztéséhez. Kétezeregyszáz arató-cséplő érkezik külföldről az AGRO­TRÖSZT megrendelésére, to­vábbi 700 van raktáron. A kukoricabetakarító adap­terekből — ezeket szerelik fel a kombájnokra a kukoricabe­takarítási szezonban — szin­tén kielégítik a megrendelőket, mintegy 1500 adapter vár majd eladásra. A szárító berendezé­sekre szóló megrendeléseket is visszaigazolják, s a talajműve­lő eszközökből általában igény szerinti a kínálat. Hiány lesz ellenben burgo­nyaültető gépekből a tava­szi szezonban. A kereskedelem nagy erőfeszí­téseket tett import biztosításá­ra, de a teljes igényt mégsem sikerült fedezni. A legnagyobb gond: sem az önjáró, sem a traktorra szerelt rakodógé­pekből nincs elegendő a rak­tárakban és a következő hó­napokban sem változik a hely­zet. 1 zaton a délutáni foglalkozáso­kat, vetélkedőket, túrákat, a 11 nap alatt bonyolítjuk le, a szabad szombatokat a gyere­kek otthon töltik a családban. Véleményem szerint nem len­ne célszerű, ha szombatonként újra csak az iskolába, az is­kolai környezetbe hoznánk vissza a különböző foglalko­zásokra a gyerekeket. Más in­tézmény a községben pedig nem tud megfelelő programot biztosítani a kicsiknek. A mű­velődési házban van egy szín­ház- és moziterem rögzített székekkel, de filmelőadást mo­zigépész híján már hónapok óta nem tartottak. Komolyabb szakkörök, kiscsoportok szer­vezésére, működtetésére sincs ott hely és lehetőség. Igaz, a könyvtár eredményesen dol­gozik. Segítenek, játszanak Bemegyünk a negyedikesek osztályába és gyors statiszti- tikát készítünk: tizenöt gye­reknek a szülei ugyancsak sza­bad szombafosak, öt tanulóé éppen akkor dolgozik. Az utóbbiak közül Csizmadia Tünde elmeséli, mit csinált az elmúlt szabadnapon: — Hároméves a kistestvé­rem, én vigyázok rá, amíg a szüleim dolgoznak. Segítettem takarítani, délután a Nők Lap­ját olvastam és játszottam a testvéremmel. Rokosinyi Kati szülei délután négy óra tájban érnek haza, reggel a kislány beágyaz, ta­karít, délben ebédet melegít magának. Azok a gyerekek, akik a szü­leikkel töltik a szabadnapot, segítenek a háztartásban, té­vét néznek, játszanak. A mun­kára nevelés szempontjából valóban célszerű befogni a gye­rekeket egy kis munkára, a tévénézés, a játék, az olva­sás is hasznos időtöltés, de vajon elegendő-e? A gyerekek közül mindössze Bor Zoli szá­mol be egyéb programról is: — Mi Pestre is járunk rend­szeresen. Többször voltunk a Fővárosi Nagycirkuszban, a Kamara Varietében, az Erkel Színházban. A második osztályban mo­solyt fakasztó választ ad az egyik kisfiú arra a kérdésre, hogy mit csinál otthon: — Játszom. — Kivel? — Hát a kutyámmal. Persze aztán kiderül, hogy anyuka is otthon van, sőt ami­kor hó van, elmegy a kisfiú­val szánkózni is, de a pöttöm­nyi legényke büszkén újsá­golja, hogy az anyu nem mer felülni a szánkóra, mert fél. Adamek Andrea egyedül van otthon, a másik kislányt pedig a nagymama neveli, mert a szülők elváltak. Az édesanyja néha meglátogatja őket, de arra nem emlékszik, mikor látta utoljára az apját Szegényes program — Segítek a mamának — mondja —■, mosogatok, por­I szívózok, és játszani is szok­tam. Otthon vagyok, nem me- ■ gyek sehova. Természetes, a gyerekek e rövid beszélgetés során nem adtak teljes képet a családok szabad szombatjáról. A köz­ségben sok gépkocsi van, bi­zonyára Bor Zoliékon kívül más családok is kocsiba ül­nek, kirándulnak, utaznak, különböző programokat szer­veznek. Messzemenő következ­tetéseket sem lehet leyonni a tahitótfalui példákból. Az mindenképpen elgondolkozta­tó azonban, hogy a szabad szombatokon csak a házi munkában segít, tévét néz és játszik a gyerekek többsége. Mintha csak porszívó és té­vékészülék lenne otthon, meg elmosásra váró edény. Ennél azért többre lenne szükség. Kiss György Mihály Tavaszi átadás Már tető alatt van és a belső munkálatokon dolgozik a Dabas és Vidéke ÁFÉSZ építőbrigádja Pest megye egyik legnagyobb ABC-áruházában. A Dabas centrumában épülő 1060 négyzetméteres áruházat májusban adják át. Azután az építőbrigád megkezdi a 2000 négyzetmé­teres iparcikk-áruház kivitelezését is. Ezt 1979-re készítik eL Felvételünkből már ízelítőt kaphatunk a modern, mutatós ABC külső képéről. : Halmágyi Péter felvétele 1 Elrepült — visszaszállna Vallomás Dömsödről, a szülőfaluról Lehet annak vagy hat esz­tendeje, hogy írtunk egy sima kertben, üveg alatt függő új­ságkivágásról, ami Dömsöd tanácselnöke hivatali szobájá­nak falát díszíti. Mivel azóta sok olvasónk már elfelejthet­te, az újak nem is emlékezhet­nek rá, röviden megismételjük: a Vasárnapi Újság 1941. május 15-i számában megjelent „Re­pülés Dömsödön, 1794-ben” cí­mű cikk olvasható az üveg alatt. Az egykori Mercurius Hungaricust idézi, amely uöm- södi csodás érdekességről szá­mol be: „... egy kádár mesterember magának igen vékony fenyőfa deszka-szárnyat formálván és azt valami vékony vászonnal bévonván a repülést megpró­bálta. És olyan szerencsés volt benne, hogy első próbájának al­kalmatosságával is a réteken egy szénaboglyáról sas módra repdesett. Azután pedig magas fák tetején is hasonló szeren­csével repdesett. Némelyektől szárnyas embernek csúfoltat- ván megharagudott, szárnyait összerontotta, felfogadta, hogy többet repülni nem fog.” Levelet hozott a posta Közöltük ezt a majd kétszáz éves híradást, utalva arra, hogy a berámázott újságkivágást öz­vegy Fehér Imréné, született Kovács Julianna, Dömsödről elszármazott Budapesten élő, igen idős asszony küldte aján­dékba szülőföldjének. Nemrég a nagyközségi tanácsnak me­gint levelet hozott tőle a pos­ta. Örömét fejezi ki, hogy Pe­tőfi emlékét — aki egy rövid ideig Dömsödön lakott — becs­ben .tartják, s a fát, amelynek árnyékában verset is írt, nem­rég védetté nyilvánították. Ám kifogásolja, hogy az évente megrendezett Petőfi-ünnepsé- geken mindig a költő Piroslik már a fákon a levél kezdetű versét szavalják, holott más költeményeket is írt Dömsödön. Ambruska Péter tanácselnök nyomban válaszolt. Megköszön­te figyelmes ragaszkodását a szülőföldhöz, és mert annyira kedves neki a község, röviden tájékoztatta, mit fejlődött az utóbbi években. Víztorony épült, meg vízvezeték, új is­kola is többek között, Petőfi kultuszát pedig tovább ápol­ják, a házat, ahol egyko. meg­szállt és ami emlékháza lett, rövidesen tatarozzák. Szinte postafordultával újabb levél érkezett az idős asszony­tól. Ez is olvasható abban: ,... ákom-bákom írásomat és helyesírásomat mellőzzék, mert Fehér néninek csak hat ele­mije van." Nos, ami a helyesírást illeti, legfeljebb régi szabályokhoz alkalmazkodó és csak ennyiben hibás. Az írása pedig egyálta­lán nem ákombákom, a betűit se reszketeg kézzel rója, pedig mint közli, már 83 éves. Leg­meglepőbb azonban ebben a levelében, hogy arról értesíti a tanácsot, küld ezer forintot a Petőfi-ház renoválására, ennyi­vel is kevesebb gondja lesz a községnek. S a pénz meg is érkezett Most is oda vágyik Mi pedig ezek után kíván­csiak lettünk az adományozó­ra, fel is kerestük. Kispest szé­lén lakik olyan házban, amely, bár egyemeletes, csak hely­rajzi száma van. Fürge moz­gása, derűs, élénk tekintete, testi és szellemi frissessége tá­volról sem mutat magas ko­rára. — Pedig a most elmúlt ka­rácsony első napján töltöttem be a nyolcvanhármat. — mond­ja. A szűk kis szoba-konyhás lakásában példás a tisztaság, a, rend. — Magam takarítok, bevásá­rolok, főzök, ellátom magamat. Amúgy jó egészségnek ör­vend, csak a karját, lábát ha­sogató reumát teszi szóvá. Szívesebben beszél arról, hogy mennyire szereti szülőfaluját. Tulajdonképpen Dab község­ben született 1894-ben, amit ké­sőbb egyesítettek Dömsöddel. Az apja kőművesmester volt. Szüleivel 1913-ban, 19 éves ko­rában költözött Kispestre, ugyanebbe a házba. Ott élt ak­kor is, amikor férjes asszony lett. Az ura a Csepel Művek munkása volt, onnan ment nyugdíjba, 1949-ben. — Én is akkor lettem nyug­díjas. Mert fiatal korom óta mindig dolgoztam. Utoljára, vagy másfél évtizedig a Kőbá­nyai Dohánygyárban, a do­bozkészítésnél. Amikor nyug­díjba mentünk, visszaköltöz­tünk az urammal Dömsödre, ahová mindig, most is vissza­vágyom. Házat béreltünk. Ott halt meg a férjem. Én még né­hány évig azért ott laktam. Cikkek az albumban — Bosszantott, hogy a Pe- tőfi-ünnepségeken mindig ugyanazt az egy verset sza­valják, amikor hármat is Irt a költő Dömsödön. A Salgó címűt, meg... a harmadik nem jut most az eszembe. Előveszi a polcos szekrény­ből a legújabb Petőfi-kiadást, lapozgat a két kötetben, nem találja. — Most vettem, bár összes költeményei eddig is megvol­tak. Nagyon szeretem a költő­ket, Petőfit meg József Attilát a legjobban. Vaskos, nagy album is elő­került a szekrényből. Mutatja, hogy rpinden Dömsödre vonat­kozó újságcikket kivág, eltesz. De családi képekkel is teli az album. Keskeny arcú, hegyes orrú, cvikkeres férfi képében felismerjük a század első har­madában híres, neves dalszer­zőt, Ányos Lacit, — Ismerte? — örvendezik.— Az egyik húgomat vette felesé­gül, sógorom volt. Szegényt már senki sem emlegeti, de a dalait azért néha-néha hallom a rádióban. — Dúdol. — „Le­hullott a rezgő nyárfa ezüst­színű levele...” A szekrényajtd nyitva ma­radt, látom, könyvek halmo­zódnak az egyik polcon. 1 — Sok könyvet vásárolok^ régi szokásom, hogy minden este olvasok. És átböngészek naponta két újságot is, tájéko­zott akarok lenni a világ dol­gaiban. Egy-két hetilapot i* megveszek minden héten. Felér egymillióval Ezekre a rendszeres kiadás sokra, meg a Dömsödnek kül­dött ezer forintra gondolva, megkérdeztem, mennyi a nyug­díja? — Havonta ezerháromszáz­nyolcvan forint — feleli, de egyáltalán nem olyan hangon, mintha kevesellné. Tulajdonképpen meg kellene kérdezni, mit vont meg magá­tól, hogy ebből a kis nyugdíj­ból ezer forintot küldött a szü­lőfalujának? Mégsem tesszük fel a kérdést. Pedig ettől a kis­nyugdíjas, egyedül élő asszony­tól az ezer forint — egymillió­val ér fel. Szokoly Endre A KLIMA Ipari Szövetkezet FELVÉTELRE KERES szentmártonkátai üzemegységébe GÉPÉSZ ÜZEMMÉRNÖKÖT telepvezető­helyettesnek. Jelentkezés: Budapest XV., Cservenka Miklós u. 84., a személyzeti vezetőnél. Telefon:' 630-036, 630-095, 53-as mellék.

Next

/
Thumbnails
Contents