Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
4 rr«T jf VT 0**m 'W£/J Bf 'K/imup 1978. FEBRUÁR 12., VASÁRNAP MOLIÉRE ÉS A n. A. Dunakeszin a másodikos gimnazisták Moliére-t játszottak. Tandrámát: a Fösvényt. Ritka eset. Mert hisz egészen beletanultunk már, hogy a kötelező olvasmányok tekintélyét és rangját kíméletlen osztályzathadjáratok védik, nem diákelőadások. Es most mégis. Cipellőkben, selyemruhákban, zsa- bóval és fuszeklivel — színpadon a Fösvény. Vajon a gimnazisták időszerűnek érzik a zsugoriság komédiáját? Nem valószínű. Tizenhat évesen elsősorban nem ilyen dolgok foglalkoztatják az embert. Akkor hát a szerelmi bonyodalmak izgatták őket? Ez már elképzelhetőbb, de a vígjáték stílusa — „Eliz, angyalom, csak nem adja búnak a fejét” — és így tovább — e variációt is cáfolni látszik. Ha viszont a Fösvény lényege, vagy ahogy az iskolában mondják „eszmei mondanivalója” nem izgalmas, akkor miért pont ez a darab került színre? Miért pont Jean Babtiste Poque- lint választották? Nyilvánvalóan a mókázásért. Azért, hogy a seszínű parókában játszó 16 éves Harpagon dühösen gesztikulálva azt mondhassa a természetes bozontjában szereplő Cleante-nak: „Kell is parókára pazarolni a pénzt, amikor az embernek itt a saját természetes haja!” S azért, hogy a rokon—tanár —diák publikum előtt a komédiázás megduplázódhasson, hiszen az ismerősök metamorfózisa a pódiumon ámuló csodálattal erősíti a nevetést a nézőtéren. A jó házi mulatságnál azonban többet sejtet a vállalkozás. Potenciálisan. A fél esztendei próbák során ugyanis a társulat megismerkedett a színházi rituálé számos elemével: a dísz- letezéstől a színpadi beszéden és mozgáson át a világításig. Így hát adódik a kérdés: mi lesz ezután? Ki tudja? Talán semmi. Talán új darabok. Talán a színházasdi alapszabályaival megismerkedve a másodikosok az önkifejezés szószékének használják majd a pódiumot. Talán két év múlva úgy emlékeznek a Fösvényre, mint az első nagy nyilvános próbára, amely módszertani gyakorlat volt at későbbi produkciókhoz. Azokhoz a darabokhoz, amelyekben saját konfliktusaikat formálják meg a színpadon. Talán. B. K. Megnyitotta kapuit az újjáépített Várszínház Szombaton este ünnepélyesen megnyitotta kapuit az újjáépített Várszínház. Az egykori barokk stílusú karmelita templomot és kolostort, amelyet II. József idején Kempe- len Farkas a tudós, feltaláló, udvari építész tervei szerint alakítottak színházzá — állították helyre. A megnyitó ünnepségen részt vett kulturális életünk számos vezető személyisége. Balázs György, a Középület Építő Vállalat igazgatója átadta az épület jelképes kulcsát Gyurkó Lászlónak, a színház igazgatójának. A társulat ezután az építőknek bemutatta Hernádi Gyula: Bajcsy-Zsilin- szky Endre című művét. A Várszínház megnyitó ünnepsége és a díszelőadás hétfőn este lesz. TV-FIGYELŐ Szolgálat. Gondolkodásmódja s kedélyvilága válogatja, hogy ki kit zárt leginkább a szívébe csütörtökön késő este a legújabb Vitray-shaw szereplői közül. Egy azonban biztos: a Csak ülök... legújabb adásának közreműködőiből két ember felé fordulhatott a legtöbb figyelem. A csak a lábával tevékenykedő, kétgyermekes Erzsiké megköny- nyeznivalóan fölemelő élete, meg Döme Ferenc nyugdíjas mozdonyvezető harmincnégy év után közhírré tett hőstette felé. őket nézve két rendkívüli szolgálatról szerezhettünk tudomást Egy rendkívüli magán- és egy hasonlóképpen rendkívüli közszolgálat teljesítéséről. Erzsiké testi hibája miatt oly kegyetlenül nehezen vállalt, de annál nagyobb erővel és derűvel végzett családja körüli munkájához nincs mit hozzáfűzni — ő úgy nem mindennapi valaki, ahogy van, s ahogyan ez a tv-műsor bemutatta. Annál több fejtörésre — reméljük: egyeseknek fejfájásra — adhat okot Döme Ferenc méltatlan sorsa; az ő mentőakciójának nemcsak elfeledé- se, hanem a följebbvalóitól eredő megcsúfolása. Hallhattuk: 17 millió pengő értékben 17 villamosmozdonyt mentett át a fölszabadulás utáni időkre életének kockáztatásával. Azt a 17 villamos- mozdonyt, amellyel a vasút forgalmának jó része a harcok tovahaladtával lebonyolódhatott. Ám mindezért nemhogy kabátékesítő kitüntetést nem kapott, de még azt a párszáz forintnyi többletet sem ítélték meg neki, ami a többször megkérvényezett kiemelt nyugdíjjal járt volna Alapötletéért, a benne fölsorakoztatott érdekesebbnél érdekesebb, különösebbnél különösebb embereiért sokat dicsértük már ezt a valóban remekül kiötlött Csak ülök.. .-et. Am most a szokásos elismerés mellett e szikár és a közszolgálat fegyelmét máig keményen megőrző öreg vasutas bemutatásáért külön is köszönetét kell mondani mind a sorozat gazdájának, mind pedig készítőinek. Egy olyan valakinek szolgáltattak elégtételt, aki ezt a köszönjük, Feri bácsi-hangzású mondatot már oly régen várta, hisz’ olyannyira megérdemelte ... Nagy László. Szolgálatot emlegettünk az imént — két ember másokért vállalt szolgálatát. Hadd szóljunk a következőkben egy intézmény hasonlóképpen megható, fölemelő szolgálattételéről. Most magához a televízióhoz kell címezni a képzeletbeli köszönőlevelet, azért a gesztusáért, hogy a rég kialakított műsorrendet fölborítva pénteken éjjel a pár napja elhunyt költőnk, Nagy László emlékének áldozott. Szorongató, könnycsalogató összeállítás kerekedett ki abból a temetési híradásból, amelyet a Farkasréten forgattak; meg abból a korábban már végignézett, de a mostani megismétléskor minden szavában, gesztusában mementó- vá, üzenetté emelkedett port- réfilmből, amelyben immár két, frissen elhalt poéta, Kormos István és Nagy László beszélgetett. Nézve, hallgatva ezt a két, szinte egyidősen elhunyt költőt — s megintcsak eltűnődve az őket megőrző technika kegyetlen csodáján —, mégsem csak az elmúlás keseríthetett, de megnyugvást nyújtott az a tudat is, hogy oly gazdag szellemi jussként maradt ránk mindkettőjük költői hagyatéka. Sőt, Nagy László megannyi képét, kemény rajzú portréját — köztük épp az őt faggató Kormos István remekmívű arcmását — is reánk hagyta, ezekkel is emlékeztetve híveit, hogy valóban egy nagyformátumú, mondhatni, reneszánsz tehetség indult el annak idején Iszkázról meghódítani Pestet. Dehogyis Pestet: a jelhagyó, a halál után is megőrző művészeteket! Akácz László Vár alatt — még kőhalom Feitárásoh Viseg radon r.inmnmnminmiintiiimiiiuiniiiiHiiiiiiiiifiiiiiiitiitiniiiiiiiic Évente körülbelül félmillió ember kapaszkodik fel a visegrádi Fellegvárhoz. Akik mostanában néztek körül errefelé, nem sok örömük tellett a kirándulásban. A vár jelentős részét elzárták a turisták elől: először azért, mert meglazultak a falak, a sziklák, később pedig elkezdődött a rekonstrukció, s a nézélődők akadályozták volna a munkát. A pusztulás után Mátyás király váraként emlegetik ezt a helyet, pedig IV. Béla építette a tatárjárás után, a XIV. században készül el a Salamon-torony. Sokszor ostromolta, 1633-tól kezdve birtokolta a török, véglegesen csak 1685-ben szabadult fel. A következő évszázadokban nem sok gondot fordítottak rá sőt a kuruc idők után már teljesen az enyészetnek indult. Egy 1595-ös rajzon még láthatók a tornyok, a falak és a paloták, de 1702-ben az osztrákok felrobbantották. A vár feltárása 1871-ben elkezdődött ugyan, de hogy nem sok minden történt azóta, bizonyítja a vár jelenlegi, még mindig elszomorító állapota. Az Országos Műemléki Felügyelőség, a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal, valamint a Pilisi Parkerdő Gazdaság összefogásával 1973. júliusában 25 millió forintos költség- vetéssel hozzáláttak a történelmi nevezetességű helynek és környékének megóvásához, a rekonstrukciójához. Látogatásunkkor arra voltunk kíváncsiak, most hogy állnak a munkák, az idegen- forgalmi szezon kezdetekor találkozunk-e már valamilyen újdonsággal Már nem omlik Schönerné Pusztai Ilonka a feltárási munkák tervezője szerint nem szándékoznak újjáépíteni a várat, csupán megóvni az utókor számára, amit lehet, s az eredeti redeltetése szerint bemutatni egy-egy részletet. A műemléki felügyelőség külön építésvezetőséget hozott létre a várban. Most télen általában 10—12 ember dolgozik a fellegvár és Duna- parti kastély munkáin. Erről tájékoztatott kalauzunk, Vajk Viktor építésvezető. Mindeddig nem volt látványos a munkája, hiszen mindennél fontosabb volt az életveszélyes falak és sziklák megerősítése. Ez utóbbi, a sziklakonzerválás a Dorogi Szénbányák kutatási és bányaépítési üzemének dolgozóira várt. Csak ezután kezdődhettek el a régészeti feltárások, s ahol lehetett az újjáépítés. Megerősítették a palotafal déli szárnyát, feltárták a déli sziklaárkot és az északi védőfalat. Az építésvezető szerint mindeddig feszült volt a viszony a látogatók és a munkások között, hiszen nagy területeket zártak el a kirándulók elől, s munkájuk eredményéből sem látszott semmi. Tavasszal azonban már megnyitják a kőtárt, ahol a különleges szépségű, de régi helyére már nem beépíthető kőfaragásokat, szobortöredékeket mutatják be. Az északi részen lévő pártázott falszorost oly módon építették újjá, hogy a környéken felkutatták az eredeti köveket, s azok mind a helyűkre kerülnek. Az újonnan épült, s nein eredeti falrészek jól megkülönböztethetők, a hiányokat speciális téglával pótolták. Bizonyára tetszik majd a látogaA művelődés gazdagodó lehetőségei BIZONYÍT A NAGYKÁTAI JÁRÁS Korábban, éppen mezőgazdasági jellegéből adódóan a nagykátai járást alvó járásnak nevezték az ott élő emberek. Okát legtöbben azzal magyarázták, hogy keresőképes lakosságának hatvan százaléka a főváros gyáraiban és üzemeiben dolgozott, s haza jószerivel csak aludni jártak. Volt azonban ennek a találó elnevezésnek egy másik, kimondatlan oka is. A kulturális élet — néhány település kivételével — ugyancsak szuny- nyadozott ezen a tájon. Ha ezt valaki szóvátette, valahogy ilyesféleképpen hangzott a válasz: elavult, korszerűtlen épületekben, hiányos felszereléssel nem lehet eredményes közművelődési munkát végezni. Való igaz: az ingázás és a kulturálódás tárgyi feltételeinek hiánya súlyos tehertétel. Az egyik éppen azt az időt veszi el az emberektől, amit művelődésre, igényes szórakozásra fordíthatnának. A másik viszont a művelődés magasabb színvonalra emelésének lehetőségeitől foszt meg. Persze, erre is, arra is már a korábbi években volt ellenpélda — és nem is akármilyen. Szinte a semmiből Amikor két évtizeddel ezelőtt megépült Tápiószentmár- tonban a művelődési ház, akkor mindössze egyetlen nagyteremből állt. Ma viszont huszonhét helyisége van! Hogyan? Miből? Nem egy új helyiségnek a falát a néhány esztendeje nyugdíjba vonult igazgató, Váralíyai Béla — a gondnokkal és annak feleségével —- maga rakta. Pedig a kőművesség nem volt szakmája. Mint ahogy a kerámiakészítést, a filmezést és annyi sok mást is, már őszülő fejjel tanulta meg Eredetileg adóügyi jegyző volt húsz éven át. A népművelést hobbiként szerette meg és annyira megszerette, hogy felcserélte érte tanult mesterségét Érmek a cserének a hasznát nem maga, hanem elsősorban szülőfaluja látta: szinte a semmiből teremtett itt olyan kulturális életet, amely követendő példa volt hosszú éveken át az egész megye előtt. Kerámiaműhelyt épített, ahol elsősorban gyerekek és kamaszok játszottak szép, komoly játékot a fazekaskorong és az elektromoskemence körül. Szinte alig van ház ma már a nagyközségtőknak a várőrség figyelő helye a kapunál, melyet szintén eredeti formájában építenek meg. Ez a belső kaputorony a felvonóhíddal különleges feladat elé állítja a kőműveseket és az ácsokat, de hozzászoktak már, hogy nekik a régi mesterek nyomdokain kell haladniuk. Ugyancsak muta- tós_ az az ökörsütöhely, amely annak idején a várvédők ellátásáról gondoskodott. Nyáron már ezt is megtekintheti a közönség. Részben kitárul Mikor fejeződik be a feltárás, mikor látható teljes égé. szében a fellegvár, érdeklődben, amelyben ne találkozhatnának e nagyszerű játék remek produktumaival! Vagy az öregek klubja! Reggel nyolctól délután négyig húszharminc idős asszony és férfi életének adott újra és újra tartalmat, értelmet nyugodt öregséget ez a ház. Vagy: a falunak nem volt képzőművészete, behozta hát a falak közé az ország más tájainak motívumkincseit, amelyekkel az elmúlt másfél évtized alatt nagyon sok leány és asszony ismerkedett meg és sokuknak, akik ma már háziipari szövetkezetekben dolgoznak, kenyeret is adott ez a kedvtelésből kezdett szép mesterség. A másik példa hasonlóan vonzó. Tápiószecsőn nem művelődési háznak tervezték valaha azt az épületet, amelyben a kultúra több mint negyedszázada otthont kapott. Igazgatója, Ofella Sándor sem a népművelést, hanem a szabómesterséget tanulta eredetileg. Aki mindezt nem tudja s ma idelátogat, nem győzi dicsérni az itt látottakat. A korszerűen felszerelt, barátságos pinceklubot, amely nem is olyan régen még kocsma volt. Az öregek napközi otthonát, ami azt példázza, hogy tanulni nem szégyen a szomszédoktól. S ha megtekinti a népi együttes műsorát, csak bámul, hogy az óvodáskorúnktól az öregekig együtt dalol, táncol, játszik itt mindenki, aki szereti és őrizni kívánja a tegnap szép szokásait, hagyományait. S innen indultak hódító útjukra a ma már nagy népszerűségnek örvendő Pávakörök. Összefogássa l, akarattal Honnan jutott pénz minderre? Sem Tápiószentmárton, sem Tápiószecső nem kapott több pénzt a közművelődésre, mint más, hasonló település. Csak a kapcsolatuk volt jobb a helyi tanáccsal, a termelő üzemekkel. S a kérő szó fedezeteként ott vök a munka, a falu egyre gazdagodó kulturális élete. Ez pedig olyan fedezet, amire nemcsak lehet adni, hanem adni érdemes! E két vonzó példa az elmúlt években egyre több helyen talált követőkre. Amikor csákány alá került Tápióbics- kén a művelődési otthon korszerűtlen, elavult épülete, összefogott az egész falu. A hatmillió forint értékű épületből hárommillió a lakosság társadalmi munkája! Ez bizotünk a tervezőtől és az építésvezetőtől? A feltárás, a rekonstrukció évtizedekig is eltarthat. Addig is igyekeznek minél többet bemutatni a várból. Az építkezés és az életveszély miatt azonban a terület 40 százalékát még kerítések veszik körül. A visegrádi vár egyik legismertebb emlékhelyünk. Széles körű társadalmi összefogással, a jelenleginél gyorsabb munkával kellene mihamarabb megmenteni, ami menthető a látogatók, a népünk történelme iránt érdeklődők számára. nyit: így is lehet otthont teremteni a kultúrának ösz- szefogással, nagy-nagy akarattal. Az eredmény: az új épületben nemcsak a művelődési ház kapott helyet, hanem a könyvtár és a zeneiskola is. Szentmártonkátán, ahol éppen a napokban került sor a mezőgazdasági könyvhónap megyei megnyitójára, szintén társadalmi összefogással, házi kivitelezésben épült meg a könyvtár. A lakosságon kívül részt kért és vállalt a munkából a Kossuth Termelőszövetkezet, a Klíma Ipari Szövetkezet, a Monori Állami Gazdaság kátai kerülete, a Minőségi HSZ helyi üzeme. Ki a földmunkáknál segített, ki a fuvart adta, a villamos berendezéseket szerelte vagy éppen a függönyöket varrta. És ugyanezt elmondhatnánk a tóalmási klubkönyvtárról vagy a tavaly avatott pándi művelődési házról is. Bejárók napja Az összefogás szép példái ma már nem csupán új épületekben mérhetők a nagykátai járásban. Az országszerte ismert nagykátai Tápiómente együttes nem tartana ott, ahol ma tart, ha az eredményes működéshez anyagi fedezet csak a művelődési házra hárulna. A nagyközség termelő üzemei azonban részt vállalnak a fenntartásból s hogy jó célra adták, s adják jelenleg is a pénzüket, a többi között az együttes külföldi sikerei is igazolják. Együtt könnyebb. Jó példa erre a tápiógyörgyei iskola, amelynek tornaterme — felépülése óta — rendszeresen ad otthont a különböző képző- művészeti kiállításoknak. Vagy: jelenleg már négy intézmény — Tápiószentmárton, Tápiógyörgye, Tóalmás, Szent- lőrinckáta — már közös fenntartásban működik s a közeljövőben Vjszilváson és Farmoson is bekapcsolódnak m gazdasági egységek a művelődési intézmény fenntartásába. Mindez jól szemlélteti; a művelődés tárpyi, anyagi feltételei egyre jobbak a nagykátai járásban. S annak érdekében is egyre több történik, hogy a bejáró dolgozóknak is módjuk nyíljon a művelődésre, a kulturált szórakozásra. A nagykátai Bartók Béla művelődési központ a kőbányai Pataky István művelődési központtal — Kőbányán dolgoznak a legtöbben Nagyká- táról — kötött szerződést a bejáró munkások kulturálódá- sának segítésére. Eddig két alkalommal rendezték meg közösen a bejárók napját, amelynek keretében közös tanácskozásra, kulturális programokra, kiállítás megtekintésére került sor. A tápiósze- csői Damjanich művelődési ház több budapesti üzemmel — Épületkerámiai Vállalat, Fővárosi Szerelőipari Vállalat, Újpesti Gyapjúszövőgyár — tart rendszeres kapcsolatot. Évente visszatérően közös falunapot rendeznek vagy éppen a szecsőiek szerepelnek az említett budapesti üzemekben. Üj kezdeményezés Tóalmáson a buszrádió: a bejárókat szállító autóbuszon magnetofonról adnak műsort az utazóknak. Változnak az emberek Tény, hogy az adott lehetőségekhez képest egyre tartalmasabb, sokszínűbb lesz a nagykátai járásban is a köz- művelődés, amit csak segít az a szerződés, amelyet majd két esztendeje kötöttek a ceglédi, dabasi, monori és ráckevei járás, valamint Cegléd és Nagykőrös város vezetőivel a szellemi erők fokozottabb ösz- szefogása érdekében. Hatására a gyorsan alakuló tájjal együtt változnak itt az emberek is. Prukner Pál Cs. A. Az ékörsfltét nyárra helyreállítják Bozsán Péter felvétele
