Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-08 / 7. szám

6 1978. JANUAR 8., VASÄRNAP Meg kell várni a népi ellenőröket? A főnök fedezékben... Egy színes levél és egy vizsgálat Kocsmák és pofonok Nemrégiben névtelen beje­lentést kapott egy termelőszö­vetkezetből a népi ellenőrzési bizottság. Ilyenkor a bizottság vezetője mérlegel, kivizsgál­ják-e a panaszt, vagy sem. Esetünkben a kivizsgálás mel­lett döntöttek, s elmentek a helyszínre, megnézni, hogy igaza van-e a bejelentőnek. Az ügyet a vizsgálat tanulsá­gai miatt hozzuk nyilvános­ságra. A tanulság nyilván­való: nem lehet nagyvona-' lúan, hanyagul bánni a közös pénzzel, már csak azért sem, mert az ilyesminek mindig híre megy, s mérgezi a mun­kahely légkörét. Bízom abban, hogy... 1 Részletek a bejelentő leve­léből: * .. a bevételi igazgatóság tavaly ellenőrzést tartott a tsz-ben, különösebb hibát nem talált, mert nem keresett, nem is kereshetett a napi egy-egy liter konyak, néhány üveg sör, meg mi minden mellett. Mi­re délután lett, már elment az ész és sötétben maradt a hiba. Mivel ilyen vidám volt a vizsgálat, nem fedezhették fel, amit elmondok: az irat­tárunk zsákokban van, senki nem tudja, melyik zsákban mi van. Nem ismernek kikül­detési rendelvényt, de havon­ta sok ember vesz fel 300 fo­rintot napidíjra, akkor is, ha egész életét a községben tölti. Vesznek fel még kilométer- átalányt, napidíjátalányt és két forinttal számolt kilomé­terpénzt is, s hogy a pénz még több legyen, tsz-autón is jár­nak. Aki szebb, az többet kap. Felveszik a munkások a bé­rüket, a nevük ott van a lis­tán, de nem szerződtek velük és a bérlistát sem írják alá. Fizetést bárki rokon felvehet meghatalmazás nélkül. A bér­elszámoló annyi nevet ír a listára, amennyit akar, utána már nem írja alá senki. Bár az új elnök ezért nagy balhét csinált, de ki tudja, eddig ki mit művelt. Az ital is folyik, a bolt számlát ad a sok limonádé­ról, de melyik falusi ember tud annyi limonádét meginni. Láttam, amint a főkönyvelő­nő a kocsmában fizetett vagy harminc korsó sört, és az. után számlát írt neki a kocs- máros. Ez a nő tudja, hogy lesz a korsó sörből limonádé, és, hogy fizeti a tagság az ő mulatozását. Ez a tsz egyszer már csalás miatt a tönk szélére került, és most megint ugyanaz a tre- hányság az egész vonalon. Bí­zom abban, hogy elhiszik, amit mondok. Ja, még annyit: a főkönyvelőnő azzal kérkedik, elintézte, hogy ebben az év­ben nem lesz revízió és elin­tézi jövőre is.” A revizorok rátaláltak A levélnek meggyőző a hangja. A népi ellenőrök a következőket állapították meg: A revizorok 22 napon át folytattak pénzügyi ellenőr­zést a tsz-ben, és sok hiá­nyosságot találtak: a tsz-ben helytelenül állapították meg a fogyasztói árkiegészítést és a termelési adó bevallásánál az adóalapot; a jövedelemadó kimunkálásánál nem előírás­szerűén jártak el; az élveszü- letett borjak után járó támo­gatást nem a megfelelő ösz- szegben igényelték, és a te­hénállomány növekedése ará­nyában a tsz-t megillető for­góalapkiegészítést rosszul szá­mították ki. Mindezek alapján a vizs­gáló szerv a termelőszövetke­zetet 1974-re 282 ezer, 1975-re 274 ezer forinttal megterhel­te, 1974-re 163 ezer, 1975-re 722 ezer forintot írtak nekik jóvá, s a szövetkezetnek 80 ezer forint bírságot kell fi­zetnie. A jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint a ter­melőszövetkezeteknél két­évenként esedékes a pénzügyi revízió, s a legközelebbi eb­ben a tsz-ben 1978-ban lesz, amikor az 1976—77-es évek elszámolásait vizsgálják. A revizorok tehát nem vol­tak elnézőek. De volt abban a bejelentésben más is. A népi ellenőrök az iratokat nem zsákokban találták, hanem egy részüket a központi iro­dában, szekrényekben, más részüket egy kissé nedves és nem biztonságos helyen. Szúrópróbaszerűen átnéz­ték a népi ellenőrök a tavalyi márciusi és júniusi pénztár- bizonylatokat, a melléjük tű­zött kiküldetési rendelvények valóban hiányosan voltak ki­töltve. Nem írta alá sem a számfejtő, sem az ellenőrző, sem az utalványozó. A tsz vezetőségének enge­délye alapján öten kapnak havonta 1600 forint saját gép­kocsihasználati átalányt, a motorosok 200—360 forintot, tizenegy embernek 200—400 j forint napidíjátalányt utalnak ki. Ugyanakkor több személy részesül kilométerenkénti két. forintos gépkocsihasználati díjban azok közül, akik át­alányt kapnak. A főkönyvelő júniusban a 800 forintos át­alányán kívül további 1312 forintot vett fel, a főállatte­nyésztő pedig a 800 forintos átalánya mellé 1137 forintot. Az átalánydíjak listáját kifi­zetés előtt a jelek szerint sen­ki nem utalványozza és sen­ki nem ellenőrzi. A vizsgálat megállapítása szerint indo­kolatlan a jogtanácsos ezer- forintos havi átalánya, mert a tsz-nek két gépkocsija is van. A bérjegyzékek körüli rend­ellenességekről az elnök már korábban értesült. A népi el­lenőrök azt tapasztalták, hogy a listát néhány esetben va­lóban nem a pénzfelvevő ír­ta alá, meghatalmazásuk nem volt. És a reprezentáció? A költ­ségkeretet nem lépték túl, bár ezt a keretet nem köz­gyűlési határozattal állapí­tották meg. (A keret az évi halmozott termelési érték két ezreléke lehet!) A bizonyla­tolás nem felel meg az elő­írásoknak. A bizonylatokból nem állapítható meg, hogy mire használták a pénzt, sem az, hogy kik használták fel. Jól tájékozott Végül a népi ellenőrök így összegezték a tapasztalatai­kat: a panasztevő a tsz gaz­dálkodását, működését ille­tően jól tájékozott. A tsz-nek sokat kell tennie annak érde­kében, hogy a bizonylati fe­gyelem, a társadalmi tulaj­Az Országos Találmányi Hi­vatal egy berendezésre vonat­kozó szolgálati találmányt be­jegyzett. Jelentkezett egy sze­relő, aki a feltalálók ellen pert indított, azt állítva, hogy ő 40 százalékig társszerző és a bíró­ságtól ennek megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy korábbi munkahelyén a beren­dezés elkészítését újításként javasolta és a találmány tulaj­donképpen ennek gyakorlati megvalósítása. Igazolásul szak­értő meghallgatását indítvá­nyozta. Az ügyben, végső fo­kon döntő Legfelsőbb Bíróság a keresetet, mint alaptalant, elutasította. Az ítélet indokolása szerint a szerelő nem tudta bizonyítani, hogy a találmány létrehozásá­ban alkotó módon közreműkö­dött volna. Amíg jogerős bíró­sági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell felta­lálónak tekinteni, aki az Or­don védelme szabályszerű le­gyen. A bejelentés megalapo­zottnak tekinthető. A vizsgálat lezárása után — szokás szerint —- írásbeli jelentést kértek a tsz elnö­kétől. A jelentés sokáig ké­szült, de látszik, hogy köz­ben történt is valami. t Az irattár jó helyre kerül. Az elnök utasította a főkönyvelőt a pénztárbizonylati fegyelem betartására; intézkedett, hogy kilométerköltséget csak olyan ember kapjon, akinek nincs átalánya. A jogtanácsos áta­lányát ezerről hatszáz forint­ra csökkentette, a főkönyve­lőét pedig megvonta, mert használhatja a tsz gépkocsi­ját. Az elnök még azt is közli, hogy már júliusban elren­delte a munkalapok és a bér­jegyzékek szabályszerű ke­zelését. Az ilyesféle szabálytalan­ságokat el lehetne kerülni, ha jól működnének a tsz vá­lasztott testületéi. Az adott esetben például joggal vető­dik fel a kérdés, hogy mit csi­nált a tsz ellenőrző bizottsá­ga, ha nem figyelt fel a rend­ellenességekre. Az sem meg­nyugtató, hogy a szabályta­lanságok ismerői nem merik szóvá tenni a legilletékesebb helyen, például a közgyűlé­sen azt, amit szeretnének. Igaz, hogy a levélíró túl- lőtt a célon, de, ha ismertet­ték volna a tsz-tagok és -al­kalmazottak előtt a revizori vizsgálat eredményét, talán nem ilyen színes a levele, de arányaiban még több lehetett volna benne az igazság. Hatos Erzsébet szágos Találmányi Hivatalhoz benyújtott korábbi bejelenté­sében feltalálóként szerepel — hangzik az ítélet indokolása. — Ettől csak akkor lehet eltér. ni, ha kétségtelenül igazolást nyer: a találmányt más alkot­ta, illetve megvalósításában más is közreműködött. — A szerelő nem tudta igazolni, hogy a szóbanforgó találmány megalkotásában ré­sze volna, illetve létrejöttét bármi más módon elősegítette. Javaslatának benyújtását sem tudta bizonyítani; a kihallga­tott tanúk az újításról semmit sem tudtak. Egyébként önma­gában a javaslattétel nem is lenne elég: azt is bizonyítani kell, hogy a feltalálók arról tudomást szereztek, és átvet­ték. Ezúttal azonban még an­nak lehetősége sincs valószínű­sítve, hogy1 a feltalálók, akik • nem annál a vállalatnál dol­goztak, ahol a szerelő állító­lag újítási javaslatát benyúj­Egy vállalkozó kedvű és alighanem sok verekedést megélt angliai kocsmáros — a hírek szerint — új beren­dezéssel egészítette ki ven­déglőjét. A derék brit csap­széke közepén egy szabályos ökölvivóringet állított fel, re­mélve, hogy vendégei ezen­túl a kötelek közt tombol­ják ki magukat. A vitathatat­lanul eredeti megoldás, ha kissé groteszk tónusban is, tökéletesen kifejezi az ital­boltokban uralkodó állapo­tokat — és nemcsak az öreg Angliában... A következő két — bírósági üggyé lett — kocsmai vere­kedés után sem kellett so­káig kutatni a megyei tör­vényházak gazdag anyagá­ban. Rozsdás kard — pépes ételek Sülysápon tavaly húsvét va­sárnapján a körzeti orvos va­dászpuskájával a levegőbe lőtt. Kizárólag a békesség kedvéért. A doiktor házába a? esti órákban vérző fejjel be­menekülő M. Barnabást ugyanis üldözte egy rozsdás karddal és egyéb eszközökkel Cingli, vagyis Farkas Lajos baráti köre. A verekedés, amelynek a riasztólövés, majd a rendőrök megjelenése ve­tett véget, a sülysápi kocs­mában kezdődött, meglehe­tősen homályos körülmények között. A bírósági eljárás so­rán már csak a sebekből le­hetett több-kevesebb siker­rel visszakeresni az eredmé­nyeket. A verekedés története el­sősorban M. Barnabás orvosi kórlapján volt nyomon kö­vethető. A sértett férfit elő­totta, ahhoz bármilyen módon hozzájuthattak. — Mindezekre tekintettel — hangzik tovább az ítélet — nincs jelentősége annak, hogy a szerelő által leírt műszaki megoldás egyezik-e, illetve mennyiben egyezik vagy függ össze a bejegyzett találmány­nyal. Tényleges közreműködés igazolása nélkül társszerzősé­gét még akkor sem lehetne el­ismerni, ha igazolni tudná, hogy ugyanarra a megoldásra korábban jött rá, mint a felta­lálók. Ezzel szemben viszont még arra sincs adat, hogy a perben felhozott „megoldása” lehetőségét mikor ismerte fel. A kért szakértői bizonyítás szükségtelen, mert nem igazol­ta olyan megoldás létrehozá­sát, illetve közreműködő tevé­kenység végzését, amit szakér­tői vizsgálat során össze lehet­ne hasonlítani a bejegyzett ta­lálmánnyal, illetve a feltalá­lók tevékenységével. szőr hajánál fogva földre rán­gatta Farkas Lajos, majd egy hosszú pengéjű késsel állkap­cson szúrta. A megkéselt em­ber ezek után ugyan még megpróbált feltápászkodni, de feje éppen az egyik repülő söröskorsó útját keresztezte, s így vele a verekedés továb­bi részében már nem kellett számolni. Eszméletét vesztve rogyott a földre. M. Barnabás a későbbiek­ben laza fogakkal és három darabba tört állkapoccsal menekült a körzeti orvos­hoz. A kitartó szájsebészeti kezelés ellenére fél éven ke­resztül kizárólag pépes éte­leket tudott enni. A sebesül­tek listájára az elsőszá­mú sértetten kívül annak élettársa is felkerült, aki egy rúgástól a szennyvízlevezető csatornába zuhant és később bordatöréssel kecmergett ki onnan. Koponyáján megsé­rült a verekedés főkolompo­sa, Cingli is, de ennek előz­ményeit a tárgyaláson nem si­került tisztázni. A monori járásbíróság az elsőrendű vádlott, Farkas Já­nost, akit korábban már egy ízben elítéltek garázdaságért, kétévi fegyházbüntetésre, test­vérét, Farkas Gézát, vala­mint Baranyi Károlyt 6, illet­ve 8 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Az ellentábor egyik tagjának, Szé- nási László negyedrendű vád­lottnak a büntetése 1 év fegy- ház. A bíróság ezenkívül kö­telezte Farkas Lajost, Bara- nyit, és Szénásit, hogy alko­holelvonó kezelésnek vessék alá magukat. Az ítélet az el­ső- és negyedrendű vádlott vonatkozásában még nem jog­erős. Musztafa a padlón Dunaharasztin a hírhedt Betérő "vendéglő közönsége múlt év február 26-án olyan alapossággal aprította fel a berendezést, hogy az eset a meglehetősen edzett személy­zet emlékezetében mindmáig él. A tömegverekedés kezde­tére vonatkozóan két variá­ció vált ismertté, de ezekben csak annyi közös, hogy mind­kettőben 500 forintról esik szó... Az első változat szerint Bokszoló közölte a szomszé­dos asztaltársasággal: egyet­len csapással, úgy leüt bár­kit, hogy az fél órán belül nem kel fel a padlóról. Az ütés ára: 500 forint. Ha még­is feláll, én fizetek — mond­ta állítólag M. József, a II. osztályú ökölvívó. Legalábbis az ellentábor szerint így szólt a provokáció, amit nem le­hetett tovább tűrni. A bíró­ság a különös fogadás törté­nete helyett a másik variációt fogadta el, azt, hogy az M. Jó­zsef társaságában ülő asz- szonyt előbb csak fixírozták a közelben ülő 18—20 éves fia­talemberek, majd odaszóltak a férfinak, hogy ötszázért szí­vesen megszereznék ezt a jó kis nőt. A hosszas molesztálási meg- únva M. József hirtelen fel­ugrott. Ekkor egy sörösüveg­gel hátulról fejbe verte va­laki. Közben többen körülvet­ték, mire ő a legerősebbnek látszó Musztafát kiütötte úgy, hogy az feldöntötte az asz­talt. Az ütés hatóideje ugyan távolról sem érte el a 30 per­cet, hiszen a földre küldött Orsós Ferenc hamarosan is­mét részt vett a bunyóban, de így is tekintélyt szerzett a „Bokszolónak”, akire ketten támadtak ezután, a leütött Orsós bátyja, Tibor és Jakab István. A két asztaltársaság loká­lis ellentétéből hamarosan tömegverekedés alakult ki, s székek, korsók, kólásüvegek csapódtak be mindenfelé a helyiségben, egy ismeretlen személyazonosságú munkás­ruhás férfi pedig a falról le­akasztott ruhafogassal csap­kodott a tömegben. Az ital­boltvezető hiába rendelt el zárórát, senki nem figyelt rá. sőt, a pincérnő a villanyt is hiába kapcsolta le. a ve­rekedés nem szakadt meg. A kocsmárostól teljesen függet­lenül időközben csak annyi változás történt, hogy ki re­pülve, ki csúszva, ki pedig a saját lábán távozott a csap­székből. Az utcán asztalok és sörösüvegek helyett bicikli­ket dobáltak egymáshoz az emberek... A Pest megyei Bíróság jog­erős döntése szerint a kezde­ményező Orsós Ferenc —akit e verekedésen kívül még egy kocsmai garázdaság, vala­mint orgazdaság is terhelt — büntetése másfél évi bör­tön, míg Orsós Tiboré és Ja­kab Istváné 1—1 évi 10 szá­zalékos bércsökkentéssel já­ró javító-nevelő munka. Betérő és Makkhetes A dunaharaszti 77-es ital­boltban nem ritkák az efféle cirkuszok. A februári nagy verekedés után készült rend­őri jelentés szerint a Betérő vendéglőben ehhez hasonló esetek naponként előfordul­nak. Az üzlet kiszolgáló sze­mélyzete nem képes a rend fenntartására, hiszen ilyen­kor még a főnök, az üzletve­zető is fedezékbe, az ajtó mögé húzódva szemléli az eseményeket. Becsületes, jó­zan életű állampolgár — aki némi helyismerettel rendel­kezik — nemigen lépi át az ivó küszöbét... E vendéglátóipari helyiség jelen körülményei a budapes­ti volt Ilkovics-féle vendég­lőhöz hasonlóak, ahol a késő esti órákban, szinte csak bör­tönből szabadult személyek tartózkodtak. S a Betérő nem kivételesen lezüllött hely. A fővárost körülvevő perem­községekben majdnem min­denütt található olyan ivó, ahol összejönnek a Budapest­ről kitiltott vagy más okból kiszorult almiági figurák. Csak Dunaharaszti környé­kén több ilyen „késdobáló” üzemel, így mindjárt a falu másik rosszhírű kocsmája, a Makkhetes, továbbá a sziget­halmi és a szigetszentmikló- sd Sport vendéglő. A bűn- cselekmények jelentős része ezekben az alvilági klubok­ban történik, vagy innen in­dul ki. A kör bezárul A nyugalom megteremté­sének biztosítékát az italbol­tok környékének lakói és a helyi rendőrség a korai zár­óra elrendelésében látja. A maguk részéről igazuk van. A botrányok legtöbbször va­lóban a kora éjjeli órákban törnek ki. Csakhogy az ilyen intézkedések után az alvilági vendégek újabb — addig eset­leg jóhirű — vendéglőbe te­szik át törzshelyüket, s ha­marosan az ottani lakosság kezdi kérvényekkel ostromol­ni a tanácsot... ... és a kör bezárul. Éppen ezért nem monda­nánk igazat, ha túlságosan lelkendeznénk egy-egy kocs­ma bezárása, vagy nyitva- tartásának korlátozása után. Az erőszakos bűncselekmé­nyek száma nem ettől függ. Babus Endre Lemezkazánt is Kiskon’énsrek Szentendréről Sikeres esztendőt hagyott maga mögött a Pest megyei Fémipari és Kéziszerszám- gyártó Vállalat: termelési ér­téke 162 millió forintra emel­kedett. Az idén további termelés- növekedést terveztek, ugyan­is új termékek gyártását kez­dik meg. Egyik újdonságuk a lemezkazán, amely kis laká­sok központi fűtésének a lel­ke, a másik az úgynevezett egységkonténer, amely a vál­lalatok közötti és vállalaton belüli anyagmozgatást könnyí­ti meg. A gyár dabasi és ve­resegyházi üzemében techni­kai fejlesztéssel növelik az alumínium öntvény-alkatré­szek gyártását. Fémbevonattal A Politechnikai Szövetkezet ecseri fémgőzölő üzemében tavaly 800 ezer különböző méretű Fabulon műanyag záróku­pakot láttak el fémbevonattal. A képen: Bartos Pálné a vá­kuum gőzölőt kezeli. Barcza Zsolt felvétele Újítások, találmányok Alaptalan társszerzői igény

Next

/
Thumbnails
Contents