Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
1978. JANUÁR 8., VASÁRNAP 5 —Egy nap a szolgáltatóházban A falukép ebben is változik Ha elromlik a piros busz... Munkásellátás ma — munkássors régen A szolgáltatásról sok szó esik. Sürgető, bíráló, olykor dicsérő is — most az egyszer beszéljünk azokról, akik végzik. Nagykátán néztünk körül a szolgáltatóházban, amely az alig két esztendeje épült szövetkezeti ház földszintjén található. A kivitelező Járási Építőipari Szövetkezet a tulajdonosa, persze, az építőszolgáltatást nem itt intézi, csakhogy egyéb ipari részlegei is vannak Nagykáta nagyközség és a járás lakossága szolgálatára. Hat műhely sorakozik egymás mellett, de ebből csak öt az Építőipari Szövetkezeté, a hatodiknak az Aszódi Vegyiipari Szövetkezét a gazdája. Gyorstisztító szalont tart fenn benne. A gyorstisztító Három helyiségből áll a gyorstisztító szalon, az egyikben a gépek, a másik afféle raktár, a középteőben a pultnál Georgi Lászlóné fogadja az üzletfeleket. Mögötte jókora fogason akasztón függnek a tisztított ruhák. A nadrágok élénél a késé sem lehet élesebb. Hárman dolgoznak a műhelyben, még egy vasalónő és egy gépkezelő is. — De, ha kell, felváltjuk egymást — mondja Georginé —, aztán dicsérgetve mutatja meg a most is dolgozó vegytisztító gépet. Látni az üvegablakán át, egy takarót és valami kötött ruhákat forgat a masina. — Harminc perc alatt nemcsak tisztit, de ki is szárítja a ruhát. Éppen ezért, ha valaki a rajtalevőt akarja ki- tisztíttatni, fürdököpenyt és olvasnivalót kap, meg is várhatja. Tizenkét kiló fér be egyszerre a gépbe, úgyszólván szüntelenül jár. A sarokban batyuba kötött szennyes, a polcon átlátszó nylonba csomagolva tiszta fehérnemű. Mosodai felvevőhely is vagyunk, és van felvevőhelyünk a járás több községében, sőt, még a szomszéd járásban, Tápiósülyön is. A mosást Aszódon végzik, minden kedden és pénteken onnan jön az autó, hozza, szétoszlja a tisztát és viszi a mosnivalót. Sokszor annyi a munkánk, hogy alig győzzük. Decemberben 60 ezer forint volt a bevételünk. A tv meg a rádió orvosa Georgi Lászlót, a vegytisztítónő műszerész férjét a szomszédságban, a híradástechnikai és háztartási gépek javítóműhelyében találjuk. Pillanatnyilag javításra váró mindenféle gép között csak ketten vannak odabent az adminisztrátornővel. Három társa, mindegyik a saját kocsiján, úton van, felkeresi a | hibát jelentőket és amit csak lehet, ott helyben meg is javít. Ritkán kell •behozni egy- egy darabot a műhelybe. A beteg tévék, rádiók, magnetofonok gyógykezelője Georgi. A többiek mosógépek, porszívók, frizsiderek, kávéfőzők, villanyvasalók és minden egyéb háztartási gép szakemberei. No, meg olajkályhákat is javítanak. Valamennyien az Építőipari Szövetkezet tagjai, de a RAMOVILL-lel szoros kapcsolatot tartanak: az vállalja a külföldi híradás- technikai gépek garanciális javítását. Ezekhez a készülékekhez pótalkatrész nincs kereskedelmi forgalomban, viszont a RAMOVILL csaknem mindig rendelkezik velük, így hát a javítást el tudják végezni, persze, a garanciális időn túl is. — Egyébként sok baj van az alkatrészekkel és most, télen különösen az olaj kályhák javítása nehéz. Főleg a régebbi gyártmányoké, amikhez alkatrészek már nem készülnek. Az újabbakhoz is ritkán kapható olajtartály, tűztér, de a javítás sürgős ebben a hideg időben. Forrasztanak, mesterkednek mindenképpen a kollégák, csakhogy megjavítsák. A fodrász Idősebb férfi ruháját tisztítja a ráhullott hajtól. Most fejezte be a hajvágást Kelemen József. Fiatalember, mondja is, hogy csak néhány hete szerelt le, jött meg a katonaságtól. Innen vonult be, ez az első munkahelye. — Az emberek úgyszólván mind maguk borotválkoznak — mondja szomorúan. — A fiatalok, a tizen- és huszonévesek közül egyre kevesebben járnak hozzánk nyíratkozni, nem igénylik a divatosra vágott hajat és frizurát. Egyre többen egymás haját kurtítják ollóval... A hölgyfodrász Csinos fiatalasszony, amint mondja, már 1963-ban szabadult, itt a szövetkezetben. Most éppen nincs vendége, hát ráér kicsit beszélgetni Palásti Györgyné. Két műszakban öten dolgoznak, naponta mindegyikre jut 10, néha 15 női fej. — De szombaton —mondja — aztán még több is, hiszen olyankor száznál kevesebben nemigen fordulnak meg az üzletben. Kik járnak hozzánk? Hát a társadalom minden rétegéből vannak vendégeink. A tanyákról is bejárnak, fiatalok, idősebbek, és jönnek más községekből is. Például én néhány esztendeig Tápiószecsőn dolgoztam, öt éve jöttem onnan vissza a szövetkezetbe és sok ottani vendégem azóta is ideÚjjáalakított, korszerűsített szerelvényboltunk Szabadság tér 1/a. szám alatt JANUÁR KÖZEPÉN MEGNYÍLIK FÜRDŐSZOBA-BERENDEZÉSEK, SZERELVÉNYEK, CSEMPÉK, BURKOLÓANYAGOK nagy választékával várjuk kedves vásárlóinkat. PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT jön hozzám. Ha valaki elégedett a fodrászával, nem szívesen változtat. Az órás A cipészműhely zárva, szabadságon van a lábbelik javítója. Mellette az órás azonban nyitva és ámuldozva látjuk, fiatal nő ül a munkaasztalnál. Mondj a is: — Csak Nagykátán négy nő órás van. A nővérem ugyan már Pesten lakik, mert oda ment férjhez, és ott is dolgozik. Másik kolléganő Pestre ingázik és a harmadik önálló kisiparos itthon. Azért az órás szakmára mégsem lehet azt mondani, hogy elnőiesedett. Hacsak talán i tt Nagykátán nem — és mosolyog Bata Jánosné. Ügy lett órás a nővérével együtt, hogy a szamszédjuk- ban egy órás bácsi dolgozott. Sűrűn üldögéltek mellette, lesték — aztán, nyolcadik után, a tanulói lettek. — Most naponta egy tucatnál kevesebb órát nem hoznak hozzá javítani. Gyakran másfél tucatnál is többet. Leginkább karórákat; ébresztő például most sincs, meg falióra sem. — Azaz — és a sarokba mutat, ahol vagy nyolc öreg falióra hever — ezeket is megjavítom, csak sok idő kell hozzá. Alkatrész az ilyenekhez már nincsen, tehát csinálok; járni fog valamennyi. Volt már a kezemben száz-, sőt, százötven éves falióra, azt is megindítottam, évek óta jár. A kozmetikusnő Nagykáta nagyközség, járási székhely, egyre több a sokemeletes lakóház benne, de azért még mindig falusias jellegű. Kozmetikai, szalonja azonban olyan ' korszerű berendezésű, akár Budapest belvárosában sem igen akad párja. Mizseiné Rugli Éva, a kozmetikusnő pedig cége reklámja. Szép arca gondosan ápolt, de nem festett, csak a szemét szegélyezi nagyon diszkréten vékony, halvány kék vonal. öt esztendeje érettségizett a nagykátai gimnáziumban. Tápiószelén • volt tanuló — később Pesten is dolgozott. — Végül hazajött Nagykátára, és itt mindjárt mestere lett egy tanulónak, Koncz Zsuzsának, aki két éve érettségizett. — Az idén teszi le a szakvizsgát, nagyon ügyes, már önállóan dolgozik — mondja róla. — Kell is a segítség, mert naponta tíznél több a vendég, és az arcápolás nem percekig tart. Hét vége táján még többen jönnek. — Kik? — Nagyobbára értelmiségiek és az iparban dolgozók; tsz-tag lányok ritkán. Nem hiszem, hogy a költséget sajnálják, hiszen jól keresnek, gondolom, inkább még szégyennek tartják a kozmetikát. Majd megváltozik a véleményük. Mint azoknak az idősebb tsz-tag néniknek, akik viszont el-eljönnek. S hogy vidéken mennyire igénylik ma már a kozmetikai szalont, arról mondja: — A másik tanulónk, Ur- bán Erzsi, csak jövőre végez. Már megvan a kijelölt helye. Mire leteszi a szakvizsgát, megépül Kókán a szolgáltatóház és abban szövetkezetünk kozmetikai szalont nyit, oda kerüL Szokoly Endre A budapesti Kosztolányi térről nem túl hosszú az út, amíg az autóbusz kiér a tété- nyi fennsíkra, a Mechanikai Művekhez. Közben a Munkássors — Munkásgond című kötete* olvasom. A testes műben a szemelvények a két világháború közötti időszakot, a gyári munkások élet- és munkakörülményeit mutatják be. Riportom témájával szorosan összefügg. A Mechanikai Művekben Leblanc Győzőnével, a vállalati pártbizottság titkárával, Szabados Tamásnéval, a munkásellátási osztály vezetőjével és Ondrejovics Jenő gazdasági igazgatóval komplex intézkedési tervükről beszélgettünk, amelynek lényege a gyár dolgozói szociális és jóléti helyzetének további javítása, abonyi és marcali gyáregységeikkel egyetemben. — Szóljon maga is egy jó szót az érdekünkben — kéri egy barna fiatalember Szaba- dosnét Ondrejevics igazgató előszobájában. — Képzelje, elromlott a piros busz. Nem indulhat a KISZ-csoport Szilvásváradra. Adjanak egy Volán-kocsit helyette. — Én nem is tudom — bizonytalankodik Szabadosné. — Hát ők annyival drágábbak... (Délután már eldőlt, hogy a kirándulók indulhatnak, a gyári költségvetésből fedezik a különbözetet.) — Bizonyára hallotta, hogy a mi gyárunkba Budapestről és a környező falvakból egyaránt jönnek a munkások — mondotta az igazgató. — Az utazás megkönnyítésére tizenhat különautóbuszt vettünk bérbe a Volán 20-as Vállalattól. Bár sokba kerül — évi 15 millióba —, mégis nagy előny valamennyiünk számára, mert a nekünk legkedvezőbb időpontban fordulnak a járataink, nincs kihasználatlan idő. — Ami pedig az előbb hallott piros buszt illeti, vettünk magunknak, nyolcszázezer forintért egy Ikarust, hogy vát* lalati kulturális-szociális és sportélokra használhassuk. (1944 nyarán a csepeli Weiss Manfréd gyár dolgozói emlékiratban panaszolták, hogy a munkások többsége a gyártól távol eső községekből gyalog, vagy parasztszekéren jár be dolgozni, így az út oda-vissza 2—4 órát vesz igénybe. Kimerültén érkeznek munkahelyükre.) ★ Újra a munkásellátás szobáiban. Szabadosné és egy hang telefonon jól összeszólalkoznak valamiféle összejövetelre szállítandó székek ügyében, aztán megbékélnek. — Nézzük meg azt a kis- ebédlőt, megfelelő lesz-e arra a tanácskozásra — javasolja az asszony. Éppen vége a műszaknak, özönlenek, köszöngetnek az emberek mellettünk. Kifogástalan kabátok, szőrmés dzsekik, a nők elegánsan színesek, divatos csizmácskákban kopognak az aszfalton. — Amikor én annak idején dolgozni kezdtem — meséli Szabadosné a lépcsőpihenőben —, olyan köpenyt kaptam, amit otthon varrogattam, hogy valahogy kinézzek benne, öltöző? A folyosó végén székre- szegre hánytuk a ruhákat. Elfért, kevés volt és silány, amiben jártunk. Ma lassan kidagadnak a bundák az öltöző- szekrényekből. Aki belép, vadonatúj munkásruhát kap. Mosatni a kapun belül ingyen lehet. (1923. XII. 13-án a Székes- fővárosi Műszerüzem kilenc ipari tanulója munkásruhát és bakancsot kért a méltósá- gos tanácsnok úrtól, miután szüleik nyomoruk folytán képtelenek számukra ruhát Télen - a nyárról A számadatok szerint tavaly nyáron a budai járás területén fekvő ifjúsági építőtáborokban 4224, más megyéből érkezett fiatal vállalt önkéntes munkát: a teljesített munkaórák száma megközelíti a három- százezret. A budai járásbeliek közül az ország különböző területén 141-en voltak építőtáborban, s csaknem 13 ezer órát dolgoztak. A budai járás fiataljai az elmúlt évben 266 tonna fémet, 15 tonna papírt gyűjtőt-1 tek, s juttattak vissza ismételt hasznosításra. Ez az eredmény jelentős mértékben meghaladja az 1976-os gyűjtés eredményét. venni. A Fővárosi Levéltárban elfekvő kérvényen a következő feljegyzés olvasható: „Kérelmük nem teljesíthető”) ★ Közben az üzemrész kis- ebédlőjébe érünk. A gyáriak nem itt fogyasztják el ebédjüket, ez csak afféle reggelizőszoba hűtőszekrénnyel, vil- ,lanymelegítővel, vízcsapokkal. A kertre néző, napos szobát egy asszony éppen takarítja, mossa a piros műanyag padlót. — Na, ha behozzák az elő- csarnoki székeket, jól elférnek itt a tanácskozók — ösz- szegezi a látottakat a telefonvita tisztázására önmagának Szabados Ili. (Már az úton hazafelé olvastam a könyvben, hogy 1931. október 9-én a vasasszakszervezet a BESZKÁRT- dolgozók panaszát tárgyalta. „A telepek-föműhelyek dolgozóinak nincs hol ebédelniük. Az egyetlen e célra szolgáló helyiségben oly nagy a zsúfoltság, hogy a helyekért tülekedni kell. Az alkalmi tűzhelyeken melegített, otthonról hozott ételek a bűzben teljesen élvezhetetlenné válnak.”) ★ Szabadosné idős asszonyt állít meg az úton. Érdeklődik, mikor jön a kismenye dolgozni, megállapodtak-e már? — Az asszony és a fia törzs- gárdatagok nálunk. Most, hogy a fiú megnősült — adja a magyarázatot —, ide akar jönni a felesége is, hogy egy helyen dolgozzon a család. (Üjpestről Pajor József 1932. XI. 8-án a Wolfner Gyula és Társa Bőrgyár igazgatójának levelet írt és segédmunkási beosztást kért, miután évek óta munkanélküli s már eladni, vagy elzálogosítani sincs mit, „Ha nem nyújtja ki felém segélynyújtó kezét — könyörög — éhenhalunk.”) ★ — Ugorjunk be ide az üzemorvosi rendelőbe, az egyik kézbesítő ügyében kell érdeklődnöm — kéri Szabadosné. A két belgyógyászati és a fogászati rendelőt egybefogó épület várószobájában éppen kevesen ülnek. Dr. Gedeon Gabriella belgyógyásznak tehát jutott ideje a beszélgetésre. — Különös tekintettel vagyunk a már nyugdíj előtt állókra. Itt adjuk meg — ha kell — az injekciókat, a szükséges kezelést, hogy ne kelljen betegállományba kerülniük, ami az átlagjövedelmüket, a nyugdíjalapot csökkentené. Szabadosné közben javaslatot kapott a könnyebb munkakörre jelölt dolgozó ügyében Exportra is — Országszerte elsősorban olajkályháiról és különböző lemezáruiról ismerik a Mechanikai Műveket. Az utóbbi években egyre több, a korábbiaknál jóval nagyobb szakértelmet igénylő híradástechnikai cikk is készül náluk. Az idén új típusú utcai telefon- készülékek és különböző színű asztali telefonok öregbítik a és ismét bekapcsolódik a be« szélgetésbe. — 1977-ben a központi és a vidéki gyárak rendelőinek fenntartására-ellátására majd egymilliót fordítottunk. További több mint százezer forintba kerül, hogy a fogászat ne heti három, hanem hat napon át rendeljen. Szocialista szerződést kötöttünk például a János kórház VI-os belgyógyászatával, hogy ott végezzék el a nagyobb apparátust igénylő szűrővizsgálatokat, valamint soron kívüli elhelyezést adjanak a mi betegeinknek. (Kommentár nélkül: Budapest, 1925. IV. 3. Budapest székesfővárosi községi szere- tetházának igazgatója arról tájékoztatja a IX. ügyosztályt, hogy „Tóth Lajos id. altiszt, ki a községi szeretet- házban mint kertész volt alkalmazva, f. év március 31- ével betegsége és munkabírása csökkenése miatt szolgálatából elbocsáttatott. A tanácsi XI. osztály vezetőjének feljegyzése az iraton: Tudomásul szolgál. Intézkedést nem igényel, irattárba teendő”) ★ Leblancné, a pártbizottság titkára ugyancsak alapos ismerője a gyári szociális problémáknak és az erre fordítható összegeknek. — Végrehajtó bizottságunk, a pártbizottság egyaránt állandóan tájékozódik, koordinálja a szakszervezettel együtt a munkásellátás tennivalóit. Például megvitattuk, hogy a SZOT-beutaltakon kívül miképpen pihenhetnek a mieink. A siófoki és a verőcemarost üdülőnk fenntartására 1977- ben majdnem hárommilliót költöttünk. Más: ahogy én tudom, legkevesebben ötszázötvenen veszik most igénybe a gyermekgondozási szabadságot. Ez a szám csak emelkedik, tehát mind több bölcsődei és még inkább óvodai hely kell. A budai járási gyermekintézményéknek tavaly egymillió forintot juttattunk, hogy a mintegy kétszáz gyermekünket befogadják. Az ötödik ötéves terv hátralevő éveiben további két és fél milliót adunk erre a célra. (Gondolhatta-e 1943. XII. hó elején Budapest, Czeglédi út 30. szám alól Gilaba Jánosné, hogy lesz idő, amikor ilyen problémák foglalkoztatják a nagyüzemek vezetőit? Akkor, amikor ö irt és választ nem kapott a Goldberger Rt-től: „Kicsiny gyermekeim ruhátlanul, sírva követelnek ennivalót és nincs. Könyörgöm segítségért, hogy a szent Karácsony ünnepet megérzékeltessem egy kevés ennivalóval.”) Komáromi Magda MM-jelzéssel gyár hírnevét, sőt a legkorszerűbb technikával kiváló minőségű kondenzátorokat is gyártanak üzemükben — túlnyomórészt exportra. Amióta a képünkön látható berendezést üzembe helyezték, gyakorlatilag nem kerülhet ki az üzemből selejtes kondenzátor. Geleta Pál felvétele