Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

• • Ot évtized tárlata Szentendrei művészet = A szentendrei művészet ötven | évét bemutató — pénteken meg- ! nyílt — nagy retrospektív kiállí- ! tást augusztus végéig tekinthetik | meg a tárlatlátogatók hétfő kivé- = telével naponta 10 és 18 óra kö- ! zött az új Szentendrei képtárban. | Tízezreket vonzó képzőművészeti | értékekkel találkozhat itt vsok | Pest megyei. A kultúra igazi kín- | cse várja őket, ahogy Illyés Gyű- 5 la rögzítette, a szépség igazságbő- = vítő Ingyen lakomá-ja. Szentendre a Dunával, dombrin- gásával, hegyhátterével önmagában is szép táj, melyet a rómaiak is ész­revették. Itt építették Ulcisia Castrát stratégiai okokból, de a környezet kellemességének egyenes következ­ményeként. Magyarok, menekülő szerbek, dalmátok érkezése jelentet­te a kisváros igazi születését a XVIII. századbaa Később a festők városa lett. Ferenczy Károly szentendrei kor­szaka 1889-ben kezdődött, de a rend­szeres művészélet 1928-ban indult, amikor Réti István tanítványai meg­alapították a Szentendrei Festők Társaságát. Műhellyé ötvözött folytatás Van mire visszapillantani a jubi­leum alkalmából. Szentendre jelentő­sége abban áll, hogy a két háború között összegezte és folytatta a ku- bizmus, Nagybánya, a Nyolcak és az aktivisták be nem fejezett indítékait, s ezzel internacionális fontosságú műhellyé növekedett. Nem egy, ha­nem minden használható örökség KORNISS DEZSŐ: KÜZDÉS továbbteremtésére törekedett, s ez a szárnyalás eredményezte a szent­endrei stílus egyetemességét. A tér sűrű pontja Szentendre, de a festők révén a holnap időegységét is tömö­rítetté. Mivel? Azzal, hogy figyelte a nyugati irányzatok problémakörét, s tovább fejleszthető lehetőségeit a magyar karakter megtartásával mű­vekben honosította. E rajzi laborató­rium minden értéket ötvözött az új művek egész sorában. Minden kor­osztály, minden pályára lépő fiatal nemzedék a szentendrei festészet új hullámát jelentette. Felhasználta a szolnoki, a vásárhelyi művészet örökségét, nem csukta be a kaput ez előtt sem. Széles a szentendrei skála. A poszt­impresszionizmustól a legújabb konstruktív elképzelésig minden szándékot európai értékrenddel is­mer el. Az egyes irányzatok gazdag árnyalatokban jelentek meg, s ezért a szentendrei művészet minden állo­mása, kontinentális minősége révén a jövő iránytűjévé válhatott. Mün­chenben 1824 és 1890 között kétszáz­ötven magyar tanult, az elmúlt öt évben csaknem ezren festettek szent­endrei tematikájú képet. Az össze­hasonlítás is jelzi a város bő téma­forrását, mely felszabadítja a képze­letet és képpé szerkeszti szépségei­vel. Ez a város katalizátor is, rende­zi, szabályozza a fantázia sebessé­gét, tisztítja és gyarapítja a rajz, a festői eszközök tárát, s önmaga meg­újulásaiban meghívta, megteremtet­te a maga szobrászait is. Szentendre mágnes és sodrás, esztétikai norma, az alkotás szenvedélyes és állandó felülvizsgálata, szigorú mérték, mely hozzájárul képzőművészetünk össz- tel j esítményéhez. Az árnyalatok teljességének igénye Mucsy András átgondolt rendezése ügyelt arra, hogy a mostani kiállítás logikus időrendben mutassa be a stí­lusokban is összetartozó alkotókat. Minden ideköti sjmM ÉS MINDENNAPOK Amikor először találkoztam vele a gyári KISZ-eseknek tartott politi­kai vitakört. A tömzsi, szőke ember élénken gesztikulált. Mintha ezzel akart volna hangsúlyt adni monda­nivalójának: — Szeretem a fiatalokat — az el­múlt években szép számmal nevel­tük őket jó kommunistákká Második találkozásunkkor az egyik üzemrészben, megkérdezte: —* A pártalapszervezet-titkárral, vagy a gazdasági vezetővel kíván beszél­getni? Különben^ úgysem választ­ható szét a kettő — mondta. Arcá­ra íródott: nem örül a várható fag­gatózásnak. Még téglát is... Munkatársa, Gönczöl Lajos, a fo­noda üzemvezetője csodálkozott is, hogy kötélnek állt. — Nézze, én alaposain kiismerhet­tem, több mint negyedszázada dol­gozom Marcsók Jánossal. Kevés hozzá hasonló lelkiismeretes, szor­galmas ember van. Amit vállal, azt teljesíti, nem nézi, hogy lejárt-e a munkaidő, vagy sem. Titkárként gyakran nyílik módja elintézni a munkások különféle ügyes-bajos dolgait. El tudná képzelni, ha nem lenne ilyen lelkes, a gazdasági és a politikai munkáján kívül foglal­kozhatna az üzemi sportélettel is? Pedig ma is a kézilabda-szakosztály vezetője. Szerepe van abban, hogy NB Il-es férficsapattal dicseked­hetünk. — Sose legyen rosszabb főnökünk nála — jelenti ki Dudoli Andrásné, az előkészítőüzem egyik dolgozója. — Kilenc év alatt pedig volt már egynéhány vezetőm. Még bontott téglát is segített szerezni annak, aki kért. Mindenfélével hozzáfordul­hatnak. Málnaérés idején szüretel­ni is igyekszik elengedni bennün­ket. No, persze, úgy, hogy azért a munka menjen. Kovacsics Ferenc művezető kis ideig töpreng, csak azután szólal meg. — Igaz, hogy a felettesem, de nem vagyok elfogult vele szemben. És a mellébeszélést sem bírom. Higy- je el, nem talál az üzemben olyat, aki rosszat mondana rá. Rengeteg időt tölt idebent. Neki aztán csak­ugyan második otthona ez a gyár. Itt ragadt Az üzemből a pártirodába indu­lunk Marcsók Jánossal. A néhány tízmétemyi úton is több ízben meg­állítanak bennünket. Sok szeren­csénk az irodában sincs, gyakran nyílik az ajtó. Igyekszik is rövidre sikeríteni a beszélgetést. — Huszonnyolc éve kerültem ide, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár váci gyárába. Akkor aligha gondol­tam, hogy itt is ragadok. Ma viszont, biztosíthatom, nem túlzás, el sem tudom képzelni, hogy másutt dol­gozhatnék. A váci fonoda pedig ma sem tar­tozik a legideálisabb munkahelyek közé. Hosszú ideje csak a legszük­ségesebb korszerűsítéseket tudták végrehajtani. S az évek óta terve­zett fonodái nagyrekonstrukciót is valószínűleg csak 1980 után kezdik meg. A farkasolóüzemrész betaní­tott munkása hosszú utat járt meg 1950 óta. Volt kikészítő, a fonás sok titkát is megismerte. Volt személy­zeti osztályvezető és munkaerő-gaz­dálkodó is. Egy időben a rendészi tennivalókat is rábízták. Élete leg­emlékezetesebb időszakának azon­ban azt az időt tartja, amikor a vác- dukai termelőszövetkezetben párt- titkárnak választották. Múltidézés Szavai nyomán felidéződnek atsz- ek szervezésének sok gonddal, küsz­ködéssel teli évei. Bevallja: párt­titkárként is csak úgy szerzett bi­zalmat, hogy maga is megfogta a .kaszát, a vasvillát. Hangsúlyozza, azokban az években sem szakadt el a gyártól. — Hajaj, hogy mennyien jártak ki akkor a fonodából a termelőszö­vetkezetekbe társadalmi munkába istállókat építeni, meg másban se­gíteni, már nem is emlékszem. — A lelkesedést önmagában soha nem tartottam elegendőnek —mond­ja. — Szakmai és politikai tudásra egyaránt szüksége van az ember nek. Az 1951-ben elvégzett három, hónapos pártiskolún valójában csak az alappal ismerkeduettem meg, a tudományos szocializmushoz 1973- ban kerültem igazán közel. Elvé­geztem a marxista—leninista esti egyetemet, idén pedig speciális kol­légiumon tanulom a pártépítés na­pi és jövőbeni feladatait. Szakmai ismereteit sem csak a gyakorlatból szerezte, textiltechniku­si oklevél lapul a fiókjában. Az em­ber lételemévé válik a politika. A lényeg, hogy megtalálj^ mindenki­vel a megfelelő hangot. 1945-ben ti­zennyolc'éves fiatalként lettem párt­tag. Most, hogy idén betöltőm az ötvenediket, végiggondolom a hát­rahagyott éveket és így fogalma­zom, ha elölről kezdeném sem él­nék másképp. A család Feleségét a gyárban ismerte meg. Fonótanulólány volt, később az üzem DISZ-titkárának választották. Ma az anyag- és áruosztályon csoport- vezető. Nagy fiuk az autószerelő szakmát kedvelte meg, most éppen a haza védelmét tanulja. Kisebb fiuk harmadéves festő-mázoló ta­nuló, hamarosan hazaviszi az első keresetét Amikor tavaly, november hetedi­kén eddigi egész munkássága elis­meréseként kitüntették, hangosan kérdezte: — Valóban megszolgál­tam? Dodó Györgyi Kiindulópontnak Fényes Adolf 1907- es szentendrei táját helyezte el, s ez­zel helyesen jelölte meg Szolnok és Szentendre rokon törekvéseit. A jog­utód itt is Szentendre, akár Nagybá­nya esetében. Mindenképpen helyes lett volna ezért Ferenczy Károly egyik művét is a tárlat elején bemu­tatni. így lenne teljes az a folyamat, melyet különben a rendezés magas szinten összegez. Az első teremben az 1928-as alapító tagok műveit lát­hatjuk: Paizs-Goebel Jenő, Onódy Béla, Bánovszky Miklós, Jeges Ernő alkotásait. Már ekkor jelentkezik a sokrétűségen belüli egység. Az, hogy a szentendrei festők Nagybánya, Kecskemét, Szolnok és a Nyolcak tö­rekvéseit fejlesztik tovább, a magyar karaktert és a fontos európai irány­zatokat. Szentendre példát mutat az árnyalatok teljességére igényt tartó gazdaságra. Kántor Andor, Perlrott Csaba Vilmos és Göllner Miklós en­nek az erős kolorisztikus természet­elvű szemléletnek egy-egy realizmu­son és konstruktivizmuson alapuló ága. Ezt a felfelé törekvő utat gya­rapítja szimbólumokkal Miháltz Pál és Ilosvai Varga István művészete, akik közül Ilosvai Varga megindító harmóniájú Piros önarcképével sze­repel. Az életöröm festője Czóbel Bé­la, akinek palettájá a világ minden ragyogását és fényét egy felületre gyűjti. Szentendre vásárhelyi indítékait Tornyai János két képe és Pirk Já­nos napraforgói reprezentálják, s fon­tos epizódként jelenik meg Hincz Gyula, Modok Mária, Czimra Gyula, Vaszkó Erzsébet egy-egy jelentős műve. Köztudott, hogy a szentendrei festészet európai mérleg, mely a konstruktív eszközök hatását és ere­jét méri. A mostani kiállítás a való­ságnak megfelelően mesterművekkel reprezentálja ezt. A rendkívül erős mezőny Kmetty János és Barcsay Je­nő indítékaitól vezéreltetve jut el Balogh László és Deim Pál fegyelme­zett, gondolatteli látomásáig. Kondor Béla művészete külön szimfónia, s rendkívül érdekes Csik István, Bartl József és Klimó Károly bátor kísérletezőkedve. Ok egyszerre veszik át Kondor és Barcsay neoló­gizmusait. Összetett képi nyelvújítás Nem tudom, hogy van-e még öt ilyen változatokat sűrítő, nagy lét­számú műhely egész kontinensünkön, mint a szentendrei. A számok is le- nyűgözőek. Igaz, ezúttal csak száz szentendrei alkotó műve kapott he­lyet e retrospektív tárlaton, de a mé­rőszám ennél jóval nagyobb. E soka­ság is a szentendrei művészet erejét bizonyítja. Olyan neveket említek, mint Bene Géza, Amos Imre, Or­szágit Lili, Anna Margit, Főnyi Gé­za, Gráber Margit, Szobotka Imre, Szuly Angéla vagy Vajda Júlia. Min­den kompozíciós forgalmazási kü­lönbségük ellenére, valamilyen rész- eredményben mindig főszereplők. Szentendre képi nyelvújítása ösz- szetett. A lírai szürrealizmus nyitó­figurája Vajda Lajos, de kimagasló érték Bálint Endre és különösen Korníss Dezső, aki a Tücsöklakoda- lom-ban a mértani szervesség kon­centrációjával éri el a gondolat le­vegős tisztaságát. Nagy verseny, nagy küzdelem e tárlat. Vannak első befutók, de nin­csenek legyőzöttek, olyan általánosan magas a színvonal, s ez az öt évtize­de felfelé ívelő szentendrei művészet legfőbb eredménye. Képes volt meg­szerezni a szobrászat szövetségét is, főleg abban az értelemben, hogy a műfaji ellentétek ellenére Farkas Ádám, Czikszentmihályi Róbert szobrai, Asszonyi Tamás, Ligeti Eri­ka érmei, Rózsa Péter kisplasztikái, Jávor Piroska tűzzománcai rokon ÓNODY BÉLA: SZENTENDREI TAVASZ ANNA MARGIT: KENDÖS ÖNARCKÉP ASSZONYI TAMÄS: A ZOMANCBIEN- NALÉ DIJA hangvételűéi? Deim Pál, Balogh László, Gy. Molnár István eszmé­nyeivel. Biztató vonás az is, hogy akik nincsenek jelen helyhiány miatt — a Vajda Lajos Stúdió tagjai és mások — azok is a szentendrei mű­vészet szellemi izomzatúhoz tartoz­nak. Jelen van azonban a múlt és a jövő. A festői variációk határozottak és szigorúak, magas a mérce, s hoz­zájárulnak a magyar képírás újabb eredményeihez. Befogadva az új értékeket Szentendre a festők, szobrászok, grafikusok, keramikusok otthona, de egyre inkább a múzeumok városa is, és hogy azzá lett, abban a szentend­rei festészet európai minősége és a megye tettekre ösztönző művelődés- politikája is részes. Ez az alkotó pár­huzam építette központtá azt, ami központ; a szentendrei Múzeum ut­cát, mely nyitott minden új érték ál­landósítására. Ezért üdvözöljük lel­kesedéssel a most megnyílt Szent­endrei képtárt. Tudjuk, hogy az em­beri harmónia és a festői szépség új otthona lesz. Losonci Miklós SZÁNTÓ PIROSKA: KOEO t

Next

/
Thumbnails
Contents