Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

MEcrrr *éj£?S W xMmfW 1978. JANTJÄR 29., VASARNAP Baktay-emléknap A dunaharaszti diákok kegyeletes ünnepsége Hazánk, a világmindenség aprócska országa megannyi hí­rességet adott az emberiség­nek. Soraikba tartozik Bak­tay Ervin, Dunaharaszti tudós írója, aki tízezer kilométereket hagyva maga mögött bejárra — s kutatta — India és Nyu- gat-Tibet népeinek földjét, tör­ténetét. Dunaharasztiban ma is kegyelettel ápolják emlékét. A róla elnevezett gimnázium minden év januárjában — In­dia függetlenségének ünnepé­hez kapcsolódva — megrendezi a Baktay-emléknapot. Az idei ünnepséget kiemelte, hogy új zászlót kapott a gim­názium. Változást jelezve: Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola. Az ünnepség zenés irodal­mi műsora a friss jelképhez és Baktay munkásságának lénye­géhez kapcsolódva: a helytál- > lást, az emberiség közös fel- emelkedéséért vállalt áldozat- készséget tükrözte. Ez a gondolat a lényege az Iskola Baktay-pályázatának is: tanulni és helytállni. Az osztályok közötti versengést ez évben a III/B-sek nyerték, s az iskola legjobbjai; Luttember- ger Erika és Kecskés László megkapta a Baktay Emlékér­met. Évente további három em­lékérmet adnak ki azoknak, akik leginkább szívügyüknek tekintik a dunaharaszti közép­iskola fejlődését. Idén Rajjal Béla, a járási hivatal elnöke; Csömöri László, a járási hiva­tal művelődési osztályának ve­zetője és Bíró Vince, a tököli általános iskola igazgatója ka­pott Baktay Emlékérmet. A tegnapi ünnepi program keretében délután Jónás Zol­tán, az MSZMP ráckevei járási bizottságának első titkára nyi­totta meg Csáki Judit Laura kerámikus és Somogyi György festőművész kiállítását az is­kolában. Uj sorozat Kárpáti György, a népszerű Születésünk titkai sorozat rendezője 13 részes, egyenként 35 perces személyiség-lélektani sorozatot készít dr. Ranschburg Jenő és dr. Popper Péter pszichológusok közreműködésével. Képünkön: dr. Ranschburg Jenő a kamera előtt. TV-FIGYELÓ Pest megyei együttesek a képernyőn Páva. Ami sikerült a Pest megye német ajkú lakóit kép­viselő művészcsoportnak, azt sajnos nem tudták megismé­telni megyénk szlovákjai: á Röpülj páva péntek esti elő­döntőjéből vetélytársuk, a rá­baközi csapat jutott tovább a népművészeti vetélkedő döntő­jébe. No, de sebaj! Szűkebb or­szágrészünk versenyzői már úgyis ott vannak a legjobbak között, és az sem lekicsinyelni való eredmény, hogy ez a szlovák műsor is a képernyőre került. Odakerült bizony, leve­títették, egy ország gyönyör­ködhetett benne, s tudhatta meg: honnan, mikor települt be jelenlegi lakhelyére ez a fővá­ros környéki népesség; meg ugyanígy azt is: mit hozott, mit őriz ma is hagyományként Püspökhatvan, Csömör, Mag­lód és Sződ lakossága. Mint láthattuk, leginkább az évszakokhoz kapcsolódó népi játékokat művelik tehetséggel, s nagy-nagy szeretettel a XVII. századtól körünkben élő — amúgy a nyugati szláv népek A műveltség forrása K< ét hét olvasásra, bizony nagyszerű dolog. Kü- , lönösen, ha nem szűkítjük le kizárólag a szépirodalmi érdeklődésre, ha az olva­sást a műveltség általános forrásának tekintjük. Mert oldhatatlanul összefügg az irodalom a művészetelmé­leti írásokkal, a politikai irodalommal, sőt a termé­szettudomány könyvvé ren­dezett eredményeivel is. Az olvasást/ ma már csak így szabad felfogni, így komp­lexen, ahogy Pest megyé­ben az olvasótábori mozga­lom vezetői értelmezik. Mozgalom — mondjuk ma már természetes szó- használattal, pedig öt éve — az országos felhívás után — csak egy-két táborról beszélhettünk: Szentend­rén, Ráckevén, Szobon. De ma már szűkebb hazánk­ban is mozgalommá tere­bélyesedett a könyv szere- tetére nevelő ijjúsági tá­borok sora. Fél évtizeddel korábban szinte kizárólag csak azok a tanulók vettek részt a kéthetes táborozá­son, akiknek egyébként is kedvenc tantárgyuk, erős­ségük volt az irodalom. Közművelődési célkitűzé­seink megértését jelzi, hogy tavaly a jelentkezések elbí­rálásánál a hátrányos hely­zetű fiataloknak adtak előnyt. Mert végül is a mozgalom célja: a művelő­dési tájékozottság növelése, az olvasói igények megte­remtése, az érdeklődés fel­keltése. S erre épven a hát­rányos helyzetű fiataloknál legnagyobb a szükség. A Hazafias Népfront Pest meavei bizottságának mű­velődéspolitikai bizottsága a minap tanácskozáson ösz- szegezte az elmúlt év olva­sótáborainak tapasztalatait, örülhettünk a megállapí­tásnak, hogy javult az együttműködés a mozgalom meglehetősen sok gazdája között: a névfront mellett a menyei tanács, a Szak- szervezetek Mepi/ei Taná­csa, a KISZ megyei bi­zottsága, a MEDOSZ, az ÁFÉSZ és a KIOSZ is ma­gáénak vallja az olvasótá­borokat. összefogásuknak köszönhető, hogy megyénk­ben tavaly 18 olvasótábor­ban megközelítően 800 fia­tal töltött két hetet a könyyek világában. A szá­mok ínéha valóságos tartal­mi vonatkozásokat mutat­nak fel. A vállalatok és a termelőszövetkezetek négy­szer annyi pénzt adtak a táborokra, mint amennyi az összes központi keret volt. Jó hinni, hogy a gaz­dasági egységek vezetőinek szemléleti változását jelzi az áldozatkészség. lehetőség nyílott arra, hogy szervezzenek cigány olvasótábort és kettőt külön a nemzetiségieknek, ugyan­akkor voltak képzőművé­szeti és honismereti tábo­rok is. A résztvevő általá­nos iskolások, szakmunkás- tanulók, ifjúmunkások és középiskolások többszörös élményként fogadhatták be a könyvek által kibontott valóságot. Ebben a pedagó­gusok és a könyvtárosok mellett segítségükre voltak a költők és az írók: Szako- nyi Károly, Tornai József, Jobbágy Károly — hogy csak néhány nevet említ­sünk. A táborvezető pedagógu­^ sok közül Bállá Ben­jámin. Déri György és Ko­csis Katalin immár öt éve tölti a nyári két hetet az olvasó fiatalok között. Az ő tapasztalatuk is igazolja: főképp azok a táborok eredményesek, ahol egy-egy csoport legfeljebb tíz részt­vevőből áll. s ezen belül ki- ki szabadon választva indul el. előbb a pillanatnyi ér­deklődésének megfelelően, a természettudományos, a politikai, a művészeti, vagy a szépirodalomban. A ta­pasztalás már a közeljövő­ben hasznosítható, mert rö­videsen megkezdik az idei olvasótáborok tematikai és szervezeti előkészítését. Kr. Gy. csoportjához tartozó — ha­zánkfiai. Kiszibabát vetnek — hadd pusztuljon a rossz! — tavasszal; és Miklós-játékot játszanak, ha eljön ez a fel­nőttnek, gyermeknek egyaránt kedves kora téli ünnepség ... Dicsérték is ezért őket a zsűri szigorúan ítélő, ám igen­igen nagy hozzáértéssel elem­ző tagjai. Mondták, hogy mi­lyen szépen járják, dalolják, több évszázados táncaikat, dal­lamaikat; mondták, hogy e szépséghez jól társul a ter­mészetesség. Még amit kifogásoltak, az sem lehet kedvszegő, hisz’ nem annyira a teljesítmény szintje miatt elégedetlenkedtek, ha­nem inkább a műsor fölépíté­sét bírálták, mondván: jobbá­ra egyéni produkciók sorozatá­nak tűnt ez a szlovák műsor, mintsem olyan közösséginek, amilyen a* rábaközieké volt. No és — ezt se hallgassuk el — e fővároskörnyéki műsorba olyan, oda nem illő, cseh ere­detű dallamok is bekerültek, mint a műsor nyitó- és záró­dala ... De nagyobb baj ne fenye­gessen! Mint ahogy az a vész is csak afféle mendemondá­nak bizonyult, hogy netalán külön Pávaversenyt akarná­nak szervezni hazánk nem­zetiségi lakosainak. Szó sincs erről! Értelmetlen, fölösleges is lenne, hisz’ — oly meggyőzően mondta ezt Burá­nyi Ferenc, a zsűri elnöke — egyik' idegen nyelvű népcso­port sem külön test a nemzet­ben. Együtt élünk, együtt mu­latunk, s a hagyományokat is úgy adjuk-vesszük egymás között, mint közkincset. Hogy mást ne mondjunk, az a bizo­nyos kiszizés is a Pest megyei szlovákoktól került át a ma­gyarlakta vidékekre, s vált ott immár kitéphetetlen szokássá. Annyi szépség mellett még efféle bölcsességekkel is szol­gál tehát ez a jó kezekből és ügyesen fölröppentett Páva. Delta. A tudományos rova­tok szerkesztőinek örökös pa­nasza, hogy csak igen-igen iz- zadságos munkával lehet köz­rebocsátani hazai illetőségű tudományos eredményeket. Dicséretére az immár tizenöt esztendeje folytonosan jelent­kező, és rangját, hitelét folya­matosan őrző Deltának, mind több tudósunkat vonja be a tv-s ismeretterjesztés munká­jába. Legutóbb — pénteken éj­jel — dr. Adám György, az idegélettan professzora szólalt meg e műsorban. Érdekes és izgalmas előadása egyrészt egy kissé tág fantáziájú majomok­tató kísérlétét szedte ízekre; másrészt az agyféltekék szere­péről, azok eddig jórészt is­meretlen működéséről beszélt. Akácz László Nem lélekszám szerint A NEMZETISÉGI MŰVELŐDÉSPOLITIKA PEST MEGYÉBEN KÖZÜGY = Jő a násznép. Hozzák a E menyasszonyt. Pattogó rit- = musra vált a zenekar. Két I kalácsot, két kancsó bort E kap a pironkodó ara. Hogy | soha ne szenvedjen hiányt | semmiben. Két öreg fatek- I nőt hoz. Leteszik a táguló E kör közepére. Aki átugorja. I pénzt dob bele. Rokoni se­if gítség a házasok indulásá- E hoz. Az utolsó ugró felbo- I rítja. A kiloccsanó víz a I könnyű szülést jelképezi. | Két legény égő gyertyával | kíséri a nász-szobába az if- i jú párt. Most kezdődik az | igazi vígasság. Párnatánc. | Aki a kör közepén a párná- E val táncol, párt választ, az- | tán a párnára térdelve meg- E csókolják egymást. A víga- | lom csak akkor szakad meg. I amikor visszatér az ifjú | pár. Az új asszony fején | már kendő, jelezve, hogy 1 odaveszett lánysága. Még- 1 sem búslakodik senki. A | kóló gyorsuló ritmusa az E élet szépségét dicséri. Mindez természetes Ilyen volt valaha a lakoda­lom Pomázon, a szerbeknél. S hogy milyen Maglódon, a szlovákoknál, vagy Pilisvörös- váron, a németeknél? Aki kí­váncsi rá, megtudhatja, ha megnézi a maglódi vagy a vö­rösvári nemzetiségi együttes műsorát. Szeretettel őrzik őse­ik hagyományát, nagyapáik, apáik dalait, táncait, viseletét. Hogy múlik az idő! Alig egy évtizede, hogy először ren­deztek nemzetiségi találkozót Pest megyében. Akkor még csak a szentendrei járás né­met, szlovák és délszláv cso­portjai’ mutatkoztak be a nagyközönségnek Dunabog- dányban. A találkozó szándé­ka is szerény volt: ne hagyjuk feledésbe merülni a Duna-táj nemzeteinek kultúráját, ha­gyományait. Az azóta már megyei szintű­vé terebélyesedett rendez­vénysorozat a nemzetiségi kul­túra országos méretű mozgal­mának szerves részévé vált, bi­zonyítva, hogy a nemzetiségi kultúra néprajzi hagyományai­val, saját nyelvével képes be­illeszkedni egész nemzetközös­ségünk szellemi-kulturális vi­lágába. Néhány hete a hajósi németek szomszédoltak Pest megye településein, míg a pi- lisvörösváriak Borsod megye falvaiban léptek dobogóra. Osz­tatlan sikerrel. Mert a kultúra közös kincs. Mindenütt értik, szeretik. Ma már ez természe­tes. Sokrétű megnyilvánulás Jóleső érzés tudomásul ven­ni, hogy egyre gazdagodik a Pest megyében élő három — német, szlovák és délszláv — nemzetiség kulturális élete. Ha csak az elmúlt esztendőt vesz- szük figyelembe, akkor is ér­vényes ez a megállapítás. Ko­ra tavasszal ismét megrendez­ték a hagyományos pomázi szerb napokat, az ősi szokást felelevenítő búcsúval, komavá­lasztással, templomkerti kör­tánccal. Tökölön került sor a délszláv nemzetiségi együtte­sek területi döntőjére, amely­ről a házigazdák jutották to­vább a bajai országos verseny­re, s hogy nem méltánytala­nul, azt az ott szerzett első díj bizonyítja, Szentendrén tanács­kozott a Magyarországi Dél­szlávok Demokratikus Szövet­ségének titkársága a délszláv műemlékek megóvásáról, ame­lyekben gazdag szűkebb pát­riánk. Dunaharasztin a rácke­vei járás német nemzetiségi csoportjai mutatták be műso­Magyar filmek — fesztiválokon Bemutatók februárban és márciusban A következő hetekben több nemzetközi fesztiválon és kül­földi bemutatón képviselik filmalkotások hazánk film- művészetét. Február 2. és 12. között Rotterdamban rendez­nek nemzetközi filmfesztivált: erre három játékfilmet — András Ferenc: Veri az ördög a feleségét, Mihály fi Imre: Pókháló és Gyöngyössy Imre —Kabay Barna: Két elhatáro­zás című alkotásait — hívták meg. A fesztiválon a filmek rendezői is részt vesznek. Február első két hetében nem­zetközi filmfesztivál lesz Reykjavikban, ahol a verseny­filmek között Mészáros Már­ta Örökbefogadás című filmjét vetítik. A nyugat-berlini film. fesztiválon — február 22. és március 5. között — Simó Sándor: Apám néhány boldog éve című alkotása képviseli a magyar filmművészetet. A külföldi bemutatók sorá­ban még Amerikában és Franciaországban kerülnek magyar filmek a közönség elé. rukat. Törökbálinton került ] sor a megye nemzetiségi nyelv- | oktató óvónőinek találkozójá- | ra. A tököli déiszláv együttes j a jugoszláviai Eszék városában szerepelt. Pilisszentkereszten és Gödön szlovák, Leányfalu- j ban pedig német nyelvművelő tábor működött az idei nyáron, i Pilisvörösvárott a nemzetiségi hagyományok ápolásának je­lentőségéről tanácskoztak. Szentendrén nemzetiségi folk­lór kiállítás nyílt, s ez a város adott otthont a XV. országos nemzetiségi fesztiválnak. Itt avatták fel a város szülöttjé­nek, Jakov Ignjatovics szerb írónak szobrát. Pilisszántón szlovák, Taksonyban német könyvkiállítást rendeztek, Pi­lisszentkereszten, Pomázon és Dunabogdányban pedig nem­zetiségi helytörténeti tárlat várta az érdeklődőket. Megtartani a mának Tavaly ünnepelte fennállá­sának tizedik évfordulóját a tököli délszláv nemzetiségi együttes. Szigetújfaluban né­met, Pilisszentkereszten és Do­báson szlovák író—olvasó ta­lálkozóra került sor. Szentend­rén tanácskoztak a megye nemzetiségi nyelvoktatói , és szakfelügyelői. Szobon a váci és a sturovói járás csoportjai mutatták be tudásukat. Az Ácsa és vidéke kulturális he­tek programsorozata szintén a megyében élő szlovákság ün­nepe volt. Taksonyban viszont a német együttesek léptek do­bogóra. A felsorolás korántsem tel­jes, de jól szemlélteti azt a he­lyes Pest megyei koncepciót, amely egyre táguló körben kí­vánja élőnek megtartani a me­gyében élő nemzetiségek kul­túrájának értékeit. Hogy ez miért olyan fontos? A megye településeinek egyharmadán élnek nemzetiségek. Közülük huszonkilenc településben már óvodáskorban ismerkedhetnek az anyanyelvvel a gyermekek. A legkisebbek ösztönös fogé­konysága minden iránt jó ki­egészítője az iskolai nyelvokta­tásnak. Ma már a megye negy­vennégy általános iskolájában tanítják a német, szlovák, il­letve a szerb-horvát nyelvet. A megyében élő német nem­zetiségek nem hagyják fele­désbe merülni a Duna-táj nem­zeteinek kultúráját, hagyomá­nyait. Jól példázza ezt, hogy jelenleg már ötvenöt nemzeti­ségi csoportot tartanak szá­mon! Többségük — énekka­rok, tánccsoportok, zenekarok — megyeszerte, egy részük pe­dig külföldön is jó hírnevet szerzett. Élő anyanyelv Az anyanyelv és a kultúra ápolásának természetesen sok­féle módja van. Ezek közé tar­tozik például az olvasás. A megye negyvenöt könyvtárá­ban tízezer német, szlovák, il­letve szerb-horvát nyelvű kö­tet között válogathatnak az érdeklődők. A könyvekkel kö­tött barátság jó lehetőséget biztosít arra, hogy az anya­nyelv élő maradhasson. Ezt se­gítik a könyvtárakban rende­zett író—olvasó találkozóik, an­kétok, irodalmi délutánok, anyanyelvi vetélkedők és sza­valóversenyek. És ezt a célt szolgálják a nemzetiségi klu­bok is. Közülük is kiemelke­dik a pomázi szerb és a pi- lisszentksreszti szlovák klub. Sokszínű rendezvényeikben az anyanyelvi társalgástól az iro­dalmi és néprajzi előadásokig minden megtalálható. S las­san felnő e két, majd két évti­zedes hagyománnyal rendelke­ző klub mellé a szentendrei megyei művelődési központ­ban esztendeje alakult dalmát klub, amelynek mind gazda­gabb programjában a nyelvta­nulás mellett dalok gyűjtése és népi játékok, például a do- dolajárás felelevenítése is sze­repel. Bár hazánkban nem sok a nemzetiségi, de egy szocialista országban a nemzetiségek egyenjogúságát, kultúrájuknak, anyanyelvűknek, hagyománya­iknak ápolását, megbecsülését nem a lélekszám határozza meg. Mindez közügy, amely­nek elveit és tennivalóit a párt nemzetiségi politikája határoz­za meg. Hogy mennyiben si­került ezt a helyes politikát a gyakorlatban is megvalósítani, arról adnak majd számot nem­zetiségeink az év végén tar­tandó kongresszusaikon. Prukner Pál Vankóné Dudás Juli kiállítása GALGAMÁCSA BEMUTATKOZIK BUDAPESTEN MI Vankóné Dudás Julii az együttes /tagjaival Halmágyi Péter felvétele Tegnap délután Budapesten, a II. kerületi Marcibányi téri művelődési házban Galgamá- csa mutatkozott be a főváros­nak. Délután négy órakor Szé­ni Béla, a II. kerületi tanács művelődésügyi osztályának ve­zetője nyitotta meg a galgamá- csai Vankóné Dudás Julinak, a népművészet mesterének tár­latát. A harmincegy képből ál­ló gazdag anyag, amely néhány évvel ezelőtt meghódította már az olasz és az amerikai közön­séget, most a fővárosiak szá­mára is megismerhetővé vált. M. Mihály Ida művészettör­ténész, a Magyar Nemzeti Ga­léria tudományos munkatársa méltatta Dudás Juli művésze­tét. Mint mondotta: nem kép­zeletszülte jeleneteket, embe­reket ábrázol, hanem élmé­nyeit, gyermekkorában átélt, látott, eseményeket, falujának jellegzetes szokásait, hagyomá­nyait rajzolja, festi meg. Ezért rajzai az esztétikai élményen túl néprajzi értéket is jelente­nek. Ha képeit egymás mellé illesztjük: életműve egyetlen sorozatot alkot, melyben líra. és leíró részek, komikus és tragikus epizódok váltakoznak. Akik értik a képek nyelvét, aki lapozni tud ebben a sok­színű képeskönyvben, az ma­gyarázat nélkül végigkövetheti egy közösség életét, történetét. S hogy könnyebb legyen ol­vasni a képek nyelvén, a kiál­lítás megnyitását követően a művelődési ház színpadán — este fél hatkor — meg is ele­venedtek mindazok a szép népszokások, amelyeket Van­kóné Dudás Juli képein meg­örökített. A negyven évvel ez­előtt alakult és az általa veze­tett népi együttes nagy siker­rel mutatta be a Szentivání tűzugratást, és a többi híres galgamácsai népszokást. Meg­érdemelten arattak nagy sikert a szép számú fővárosi közön­ség előtt. A kiállítást március 5-ig lá­togathatják az érdeklődők.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents