Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

1978. JANUAR 22., TASARNAP Enyhítené a tömegközlekedés terheit Közületi autóbuszok a köz javára A Volán autóbuszai gyak­ran túlzsúfoltak. A városi for­galmat lebonyolító helyi já­ratokon csúcsidőben nem rit­ka a 120—150 százalékos ki­használtság sem. És, sajnos, nem sokkal jobb ott sem a helyzet, ahol többnyire hosz- ezabb távú az utazgatás, a helyközi járatokon. A té­nyekkel nehéz vitatkozni: aki rendszeresen igénybe veszi a Volán szolgáltatását, rend­szeresen panaszkodik. Minde­nekelőtt a zsúfoltságra, vagy­is az utazás minőségére. Közlekedéspolitikai kon­cepciónk dicséretes eredmé­nye, hogy napjainkban vala­mennyi olyan település szer­vesen kapcsolódik már a tö- megközelkedésbe, amelynek lé- ieikszáma eléri a kétszázat. Nem kis dolog ez, hiszen en­nek megvalósításához nem­csak közlekedési eszközre volt szükség: a KPM közúti igazgatóságainak gondozásá­ban szerte az országban bekö­tő utakat építettek, vagy újí- , tobtak fél az elmúlt évek­ében. Így aztán kisközségeink- íben — sok egyében kívül — a naponta többször forduló autóbusz is segít, siettet meg­szüntetni a hajdani elzártság «kozta hátrányokat. Összehangoltan Az országban a közforgal­mat ellátó három autóbusz- tulajdonosnak — a Volán-vál­lalatoknak, a BKV-nak és a Miskolci Közlekedési Válla­latnak — együttvéve 9700 autóbusza van, ezeken 404 ezer az ülőhelyek, 101 ezer az állóhelyek száma. A félmil­liót meghaladó hely, bizony, tetemes mennyiség, ám oly­kor mégis kevés. Pedig — összehangolt szer­vezéssel — lényegesen növel­ni lehetne az ország busz­parkjának kapacitását. Intéz­ményeinknek, vállalataink­nak, szövetkezeteinknek, együttvéve több mint 8600 autóbusza van. Igaz, ezek­nek csupán negyede nagy­méretű, de a helyek arányát tekintve a közületi autóbu­szok így is harmadrészt kép­viselnek az ország teljés busz­állományából. Ismeretes, hogy a közüle- tek mindenekelőtt munká­saik ingáztatását oldják meg saját autóbusszal, de felhasz­nálják úgynevezett belső üze­mi mozgatásokra, kirándulá­sokra is. Mind több és több munkahely törődik vele, hogy dolgozóinak ne csak munka­idejét, hanem szabad idejét is megszervezze. Párhuzamos járatok Szükség van tehát a közü­leti autóbuszokra. Csakhogy nem árt elgondolkodni azon: hány és hány helyen az or­szágban szinte azonos útvo­nalon közlekednek a Volán és a közületek buszai. Mon­dani sem kell, hogy amíg az előbbiek tömve vannak, az utóbbiakon elvétve akad csu­pán utas. Kedvezőtlen az is, hogy ugyanabból a községből ugyanabba a városba két kü­lönféle vállalat viszi háztól házig a dolgozóit, nem meg­lepő tehát, ha egyikük autó­busza sincs kihasználva. Sokakban felmerül: vajon mi szükség van a közületi au­tóbuszokra? Miért nem veszi át azokat a Volán? A kardos- kodóknak csak abban van igazuk, hogy a szövetkezeti, intézményi, vállalati busz­sofőrök teljesítménye mind- össze fele a • volánosokénak, fizetésük viszont általában több. Ez, sajnos, tényleg így van. Mivel a vállalati költ­ségvetésben elenyésző ará­nyú az autóbusz üzemelteté­sének költsége, nemigen szor­galmazzák azok jobb kihasz­nálását. Segítség a Volánnak De vajon lehet-e a mosta­ninál jobban kihasználni a közületi személyszállító gép­kocsiállományt? Természete­sen lehetne. Például azzal, ha több munkáltató közösen üzemeltetne egy-egy autó­buszt. A jogi formulák ugyan­is lehetővé teszik, hogy a tu­lajdonos mellett, a fenntartá­si, karbantartási összegek arányos vállalásával üzem­ben tartója is legyen a jár­műnek. Előrelépést jelente­ne, ha a szabad kapacitáso­kat sport-, vagy kulturális célokra használnák fel. Ne­tán részt vennének az ide­genforgalmi személyszállítás­ban, az iskolai tanulmányi kirándulások lebonyolításá­ban. Ezek ugyanis — mivel csaknem kivétel nélkül má­jusi programok — nagy gon­dot okoznak a Volánnak. S hiába kínál kedvezményeket az év egyéb hónapjaira, ke­vesen élnek vele. Eddig azonban csak alkal­mi besegítésékről beszél­tünk. Ezek sem lebecsülendő lehetőségek. De rajtuk kívül önként kínálkozik a tipp: enyhítsék közületi buszaink a közforgalom, a tömegközle­kedés jelenlegi terheit. Somogyi példa Tavaly ősszel a Somogy me­gyei pártbizottság és a tanácsi vezetés kezdeményezésére kí­sérlet kezdődött, melynek lé­nyege: az úgynevezett gyenge forgalmú közutakon közületi autóbuszok veszik át a Vo­lántól az utaztatási feladatot. S bár a honi gyakorlatban szokatlan, de mód felett di­cséretes kezdeményezés hi­vatalos értékelése még korai volna, annyi bizonyos, hogy minden érdekelt — az utazó- közönség is — nagy megér­téssel fogadta. Érdemes volna tehát másutt is hasznosítani az értelmes ötletet.' Van tehát tartalék bőven a közületi autóbuszparkban. Az azonban bizonyos, hogy e vonatkozásban is szigorúan érvényesülnie kell az össz- hamgtörvénynek, nevezetesen a jármű, a feladat és az út között. Egyetlen példával il­lusztrálva : aligha leszünk bármikor is annyira gazda­gok, hogy a termelőszövetke­zet brigádja panorámabusz- szal utazzék — földúton — a munkába. Sajnos, van ilyen! F.Gy. Idén újabb 26 vállalatnál Milyen a rugalmas munkaidőrendszer? Szakemberek vitakoznak évek óta arról, hogy a munka­erőhelyzetet viszonylagos vagy tényleges hiány jellemzi. A vita még folyik, de az bizo­nyos, hogy a népgazdaság egé­szét tekintve jelenleg mintegy 200 ezres munkerőhiány jelent­kezik. Demográfiai okokból a következő években tovább csökken az aktív keresők szá­ma. A teljés foglalkoztatottság gyakorlatilag megvalósult, munkaerőkínálat nem várható az ország iparilag kevésbé fej­lett területeiről sem. A ne­hézségeket a vállalatok többsé­ge elsősorban a munkaerő- gazdálkodással enyhítheti.' Ennek egyik formája a nálunk még kevésbé alkalmazott, úgy­nevezett rugalmas munkaidő- rendszer. Bevezetésével — a termelés követelményeinek megfelelő munkaidő kihaszná­lás hatására — nő a termelé­kenység, csökken a munkaerő igény, és csökken az alkalma­zotti létszám is. Mit értünk tehát rugalmas munkaidő-rendszeren? Napon­ta előfordul, hogy a kötött munkaidőben dolgozók is rá­kényszerülnek magánügyeik, vagy munkahelyen kívüli hi­vatalos ügyeik munkaidőben való intézésére. Az „ügylet­nek” tehát a dolgozó, vagy a munkáltató kárára kell eldől­nie. Hogy az esetek többségé­ben hogyan dől el, most ne firtassuk. A rugalmas munka­idő-rendszer ezt a feszültséget oldja meg úgy, hogy a dolgozó állapítja meg a munkaidőkezdés és befeje­zés időpontját, valamint a napi munkaidőt. Természetesen, a dolgozónak minden munkanap egy meg­határozott — a szakirodalom által blokkidőnek nevezett — időszakában munkahelyén kell tartózkodnia, hogy munkatár­saival, feletteseivel együtt tud­jon működni. A havonta köte­lezően ledolgozandó munka­órák számát és a napi leg­hosszabb, illetve legrövidebb munkaidő mértékét a kollektív szerződés szabályozza. A rugalmas munkaidő-rend­szert mintegy tíz évvel ezelőtt egy nyugatnémet vállalat kezd­te alkalmazni. A rendszer ha­marosan elterjedt a nyugat­európai országokban, Kanadá­ban, az USA-ban, Japánban, tjiég Dél-Amerikában is. Több szocialista országban, a Szovjetunióban, és Cseh­szlovákiában is megtalál­ható. Hátránya, hogy általánosan nem alkalmazható, hanem csak olyan munkaterületeken, ahol a termelési feladatok rend- szertelenül jelentkeznek. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy látszik, hogy elsősorban az alkalmazottaknál hasznos a bevezetése, bár bizonyos pél­dák szerint, fizikai munkaterü­leteken is jól beválik. Gyakor­latának egyik fő feltétele, hogy a dolgozó önálló munkát vé­gezzen, hiszen szalagrendszéc esetében például aligha való­sítható meg. Hazánkban jelenleg a ru­galmas munkaidő-rendszert 60—70 vállalatnál és intéz­ménynél alkalmazzák. Ebben az évben a Munkaügyi Minisz­térium topábbi 26 vállalatnál segíti bevezetését, melyre programot dolgozott ki. B. Z. Gyűjtik a tobozt Legértékesebb a fekete Gyűjtik a tobozt a Kiskun­sági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fenyveseiben, ahol a korábbi éveknél gazdagabb a termés. Ennek nagy jelentősé­ge van a tűlevelűek szaporító­anyag-utánpótlásában, mivel az itteni erdőségek örökzöld fái termik meg az ország fekete- és erdeifenyőmag-szükségleté- nek kétharmadát. Ehhez most is több mint tíz vagonnyi tobozt szedtek le a fáról. A magvakat a kelebiai erdészetben tisztítják és fémzárolják. A két tűlevelű közül az erdeifenyő szaporító­anyaga a legértékesebb, s a legkeresettebb, mivel tobozá­ban kevesebb a mag, és a kinye­rése is költségesebb. A mosta­ni termés egy részét tartalékol­ják, egy részét pedig elvetik a csemetekertekben. Hangos a hegyoldal KI í “ 111 A Budapest Tourist szervezésében sítanfolyamokat ren­deznek a börzsönyi Nagyhideghegyen. A jelentkezők csopor­tokban tanulják kezdő és haladó fokon a síelést. levéllel és lekvárral „Pistora felügyelő lelkesen nézett körül a kamrában. Na ja — mondta vidáman —, vé­sővel kifeszítették az ablakot; hát ez vagy a Pepek volt, vagy az Andrlik. De Pepek azt hisizem, éppen ül. — Az igaz, hogy Mertl is vésővel kezeli az ablakot, de az soha sem csinál spájzt; az a vécén keresztül megy a lakásba és csak fehér­neműt visz el. Ha persze az üveget nyomta volna be, ak­kor Dundr, Lojza, Novák, Ho- sicka vagy Kliment lehetett volna. De ez itt Andrlik lesz.” Tényleg ő volt. Pistora a Capek-novellák kedélyes nyo­mozója alig néhány óra múl­va már egy pohár konyak mellett így okoskodott to­vább : „... ezek a gonoszte­vők, ezeknek nincs semmi in­telligenciájuk, mindegyik csak egy figurát tud, és azt csinál­ja, amíg el nem kapjuk.” A pistorai tétel, noha a 20-as évek Prágájából ered — nem szorult földrajzi és kor­szakos határok közé. A követ­kező két nagyszabású bűncse­lekmény-sorozatban is azonos elkövetési technikát találunk, de szélsőségesen egyedi „figu­rákkal” kiegészülve... A szelíd lelkületű alkoholista A szentendrei rendőrkapi­tányság épületében tavaly ta­vasszal meglehetősen vegyes hangulatú, • fel jelentők-« adták egymásnak a kilincset. Az olyan kivételes emberek, akik nyaralójuk feltörése után még meg tudtak őrizni valamit hu­morérzékükből, derűsen ko­pogtattak a vagyonvédelmi előadónál. A csapatostul érke­ző károsultak többsége azon­ban — az efféle szituációkban sokkal inkább megszokott — feldúlt, kétségbeesett vagy leg­alábbis komor arccal érkezett a hatósághoz. ÚJÍTÁSOK, TALÁLMÁNYOK Á műszaki jelleg feltételei Egy vállalatnak egy bizo­nyos találmány szabadalmi oltalmára vonatkozó bejelen­tését az Országos Találmányi Hivatal elutasította, mert nem tekintette műszaki jellegű megoldásnak. Ezek után a vál­lalat bírósághoz fordult és a határozat megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy a találmány kibernetikai jel­legű, amelynek a szellemi munka automatizálása a cél­ja. Biztosítja a termelés meg­felelő minőségi szintjét, az esetleges zavaró okokat feltár­ja, és elhárításukról is gon­doskodik. Bevezetése jelentős gazdasági előnnyel jár. Végső fokon az ügyben a Legfelsőbb Bíróság döntött, amely a vállalat keresetét el­utasította és az Országos Ta­lálmányi Hivatal határozatát helyben hagyta. — A szabadalmi oltalom egyik feltétele a műszaki jel­legű megoldás — hangzik a végzés indoklása. — Ez azt je­lenti, hogy az ötlet a termék­ben vagy a termelésben vál­tozást jelent. Ide tartoznak a mérési-analitikai eljárások is. A bejelentett szabadalomban azonban egyik felétel sincs meg. A műszaki eljárás anyag létrehozását, formálását, egye­sítését, vizsgálatát jelenti. A termelés szervezésére vonat­kozó intézkedések, mint ami­lyen a szabadalmaztatni kért találmány, még akkor sem műszaki jellegűek, ha a gazda­ságosságot javítják. A számí­tógépi programokra adott sza­badalmak olyan berendezést védenek, amelyek a gépsorok működését befolyásolják. Ez­zel szemben a vállalat által bejelentett találmány semmi­féle gépi művelethez közvet­lenül nem kapcsolódik. Meg kell állapítani azt is, hogy a bejelentés mérésanalitikai el­járásnak sem minősíthető, tehát nem szabadalmaztatható. Alkalmazása legföljebb a ter­mékekre vonatkozó ismere­tekben jelent változást, de magában a termékben nem. — A vállalat által bejelen­tett módszer a termelési eljá­rás megváltoztatására sem alkalmas — hangzik tovább a végzés. — A minőségellenőrzés valóban fontos feladat. A jó minőséget szolgáló 'szervezési, ellenőrzési, jelzési módszerek felhasználásának a termelő- munka eredményére előnyös hatásuk lehet, azonban o ter­melés műszaki, technológiai folyamatát nem változtatják meg. — A vállalat alaptalanul hivatkozik népgazdasági ér­dekre. Amennyiben a szüksé­ges feltételek hiqnyopnak, semmiféle népgazdasági érdek sem teszi lehetővé valamely szabadalom megadását. Egyéb­ként is, a szabadalmi oltalom hiánya nem gátolja a beje­gyeztetni kívánt eljárásbah megjelölt minőségellenőrzési, munkaszervezési módszerek alkalmazása kizárólagos fel- használásának biztosítását. Furcsa feljelentők voltak. Kedélyállapotuk különbözősé­ge ellenére mintha mindany- nyian- ugyanarról a betörésről beszéltek volna. Mindenkinél felfeszítették a zsalugátert, mindenkinél megitták a ví- kendházban található összes italt, legyen az whisky, marti­ni, konyak vagy közönséges asztali bor, mindenkinél meg­ettek egy-egy konzervet, de különben senkinél sem fosztot­ták ki a nyaralót. Az eset mindettől persze még meglehetősen sablonos és fölöttébb prózai maradt volna — ha nincsenek a levelek. De voltak. S ez osztotta meg a máskor oly egyformán aggódó tulajdonosokat. A víkendháza- sok téli réme, a betörő ugyanis szalvétán, újságszélen vagy más cetlin üzeneteket hagyott hátra. Volt, amikor csak any- nyit írt, hogy ezentúl a bor mellé szódát is készítsenek, de a legtöbb levélben ilyesmi állt: „Bocsánatot kérek Önök­től, hogy ezt a vandál be­törést elkövettem. Meg­jegyzem, azért nem az aj­tón jöttem be, mert úgy nagyobb kárt okoztam vol­na. Mindent alkoholos álla­potban tettem. Sajnálom, most már kezd kitisztulni a fejem. Nem viszek el sem­mit. Tisztelettel: a betörő” — önostorzó betörő, hm, különös eset — morfondíroz­tak többen is, s hozzátették: az írása pedig kifejezetten in­telligens. Volt, aki ironikusan közölte: ilyen öntudatos sren- ker után teljesen felesleges nyomozni, úgyis saját zsan- dárja lesz. S valóban így tör­tént. A büntetőeljárás termé­szetesen azért megindult, de Ruppert János harminc betö­rés után tényleg maga sétált be a rendőrségi fogdába. A 44 éves férfinak nemcsak stílusa, de foglalkozása is meglepő volt: Ruppert polgári hivatás­ként szobrászattal foglalkozott. Szenvedélye azonban: az al­kohol, bűncselekményekbe so­dorta őt is. Nem először. Eddig 11 évet töltött hasonló bűnökért és egy disszidálási kísérletért börtönben, s a mostani bűn­cselekmény-sorozatáért öt és fél évi szabadságvesztésre ítélte jogerősen a Megyei Bí­róság. Ezenkívül elrendelték a vádlott szigorított őrizetbe vé­telét. ami további 2—5 évig terjedő fegyházbüntetést je­lent, Ruppertnek a büntetés­végrehajtási intézetben tanú­sított magatartásától függően. Az őrült rombolók S miközben az alkoholista szobrász a Duna jobb partján csövezett, a folyó bal parti üdülőterületén szintén betörők dolgoztak. Egészen más stílus­ban, mint Ruppert. A négyta­gú társaság útját mindenfelé vad és kegyetlen pusztítás je­lezte. A rovott múltú 28 éves Kiss József őrbottyáni lakos, barátnőjével, a 21 éves Lend- vai Zsuzsa ladi lakossal elő­ször a sződi Nevelek dűlő ví- kendházai-t kezdte fosztogatni, majd a gödi, nagymarosi és zcbegényi nyaralók következ­tek. Időközben csatlakozott hoz­zájuk Fótról a 23 éves Ríhat György, valamint Örbottyán- ból a fiatalkorú M. József. A csapat ezentúl váltott felállás­ban, általában párosával kö­vette el a bűncselekményeket. Válogatás nélkül mindent lop- - ták: gázpalackot és puding­port, villanyborotvát és kö­römlakkot, rádiót, púdert, fényképezőgépet, ruhaneműt... összesen mintegy 15 ezer fo­rint értékben. A 22 betörésből álló sorozatukat azonban nem a fosztogatások tették a rend­őrök és a károsultak számára emlékezetessé, hanem a fékte­len rombolás. — Iszonyú állapotban volt a nyaraló, amikor beléptem — emlékezett vissza a kihallga­táson az egyik sértett. — A tá­nyérokat és a porcelántárgya­kat összetörték, a zöld spór- malacommal pedig ledobták a csillárt. Az ötliteres fazeka­mat, a fürdőkádat, a kétliteres lábast éjjeliedénynek használ­ták. A szekrényekből kisöpör­ték a ruhákat. És a fal! örüle- tes! A falat májkonzervvel és lekvárral összekenték az egész lakásban. Kérem, én ezt már végképp nem értem. Mert, hogy elviszik az ember sző­nyegét, meg a fényképezőgé­pet, hát jól van — betörők. De miért ez a szörnyű pusztítás? Az g ház, kérem, inkább ka­nálisra emlékeztetett, mint nyaralóra. Az elkeseredett asszony nem volt egyedül. A nyomozás so­rán készült , fényképfelvételek őrült rombolást mutattak maidnem mindenütt. A Váci Járásbíróság 8 napos tárgyalássorozat után hirde­tett Ítéletet az ügyben. Bűn- szövetségben elkövetett betö­réses lopásért és közveszélyes munkakerülésért Kiss Józsefre 4 és fél évi, Lendvai Zsuzsá­ra 5 évi fegyházbüntetést sza­bott ki a büntetőíanács. A harmadrendű vádlott, M. Jó- szef büntetése 10 hónapi, a negyedrendű Ribai Györgyé nedig 1 évi szabadság veszté- Az ítélet jogerős. Babus Endre Betörők

Next

/
Thumbnails
Contents