Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-18 / 15. szám
4 1978. JANUAR 18., SZERDA Növekvő érdeklődés Több mint tízmillió látogató a múzeumokban A beszélt nyelv elsajátítása a cél Főiskolai orosztanárok eszmecseréje Az intenzívebb orosz nyelvi oktatás elméleti és gyakorlati kérdéseiről tanácskozik a főiskolai nyelvtanárok II. országos konferenciája. A kétnapos eszmecserét Elbert János, az orosz nyelv- és irodalom- tanárok nemzetközi szövetsége (a MAPRJAL), magyar tagozatának elnöke nyitotta meg kedden a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Az ülés elnökségében helyet foglalt Ivan Aboimov és Viktor Orosz, a magyarországi szovjet nagy- követség tanácsosai. — Hetvenhat magyar főiskola orosz nyelvet oktató pedagógusai vesznek részt a konferencián — tájékoztatta Galina Makarova, a moszkvai Puskin Intézet magyarországi képviselője, a tanácskozás egyik rendezője az MTI munkatársát. — összesen 42 előadás hangzik el: a tanárok oktatómunkájuk során szerzett tapasztalataikról és elméleti kutatásaikról számolnak be. Az első napon a tananyag tömörítésének kérdése állt a felszólalások és a vita középpontjában. — A tankönyvek sem mondhatók éppenséggel korszerűnek. A magyarországi orosz nyelvi oktatás így nem töltheti be funkcióját: a beszéd elsajátíttatását. A tudnivalók „adagolásának” módját kell először is közelebbről megvizsgálni — a tananyagban szereplő szabályok, szövegek funkcionális felhasználásának lehetőségét. Ez jelentheti az orosz nyelv oktatásának intenzívebbé tételét, ezzel foglalkozik a konferencia. Jelentős és nemzetközi érdeklődésre is számot tartó francia nyelvű kötet hagyta el a közeli napokban a Franklin Nyomdát Állam és egyház — Ensemble pour une bonne cause... — címmel. A Corvina Kiadó e kiadványában Lukács József, a Világosság folyóirat főszerkesztője gyűjtött össze olyan tanulmányokat, nyilatkozatokat és dokumentumanyagokat, amelyek az egyházak és a Magyar Népköztársaság közötti kapcsolatokról vallanak. A könyv a katolikus, református, evangélikus, és a szabad egyházak vezetőinek e kapcsolat alapvető kérdéseire vonatkozó állásfoglalását, egy Lukács Györggyel 1973-ban a vallásról folytatott interjú részleteit, valamint Aczél Györgynek és Kádár Jánosnak e témával foglalkozó beszédeit tartalmazza. Külön részt szentel a kötet Kádár János 1977- ben a Vatikánban tett látogatásának, és közli az ez alkalommal adott római sajtóértekezleten elhangzottakat is. Tájékoztatást ad az érdekes kötet a magyarországi egyházi műemlékvédelem eredményeiről, s bemutatja néhány kiemelkedő szépségű épület fényképét. Három új kötettel gyarapodott az ősszel indult Corvina Könyvek sorozata. A Paris fragt — Budapest antwortet című (az Aczél Györggyel készült) interjút és Ady Endre válogatott cikkeit tartalmazó kiadványok után ismét széles érdeklődést kiváltó témákkal találkozhatnak az olvasók. A sorozat első spanyol nyelvű kötetének szerzője Salvador Bueno, aki az Újvilág felfedezésétől, a XVI. századtól kezdve napjainkig tekinti át a magyar—latin-amerikai kapcsolatok történetének öt évszázadát Cinco siglos de rela- ciones entre Hungria y Amé- rica Latina című munkájában. Német nyelven jelent meg az ELTE Ókortörténeti Tanszéke vezetőjének Hahn Istvánnak Istenek és népek — Götter und Völker — című tanulmánykötete. Ez a korszerű vallástörténet egyik kiemelkedő alkotása. Tizenegy magyar szociológus tanulmányát foglalja magába i Szántó Miklós szerkesztette Másfél milliárd forintnál is többet költöttünk könyvvásárlásra egy év alatt — s hasonló impozáns adatokat hosszasan sorolhatnánk. A közművelődési párthatározat megjelenése óta eltelt három évben számottevő a fejlődés a kultúra sok területén — állapította meg az Országos Közművelődési Tanács, a határozat végrehajtásának tapasztalatait elemezve. A könyvtári olvasók száma — az utóbbi évekhez hasonlóan — 2,2 millió, köztük egyre több a munkás és a fiatal. Növekszik az érdeklődés az ismeretterjesztő és a szépirodalom, a színházi és a zenekultúra iránt. Érzékelteti ezt, hogy a kiadott könyvek száma mintegy 59 millióról több mint 89 millióra, a színház- és operalátogatók száma 5,9 millióról 6,1 millióra, a hangversenylátogatóké 2,2 millióról 2,9 millióra emelkedett az utóbbi három évben. A múzeumok gyűjteményeit, kiállításait évente 11—13 millió érdeklődő tekinti meg. Számokkal ki nem fejezhető a változás a szemléletben. A munkahelyi vezetők és a népművelők többsége ma már a továbbhaladás egyik feltételeként tekinti a művelődést. A viszonylag rövid idő alatt minden téren nem érhettek el látványos eredményt. Az ifjúsági klubok és tagjainak száma gyarapszik ugyan, de angol nyelvű kötet Ways of Life címmel. Ebben a szerzők a szocialista életmód változásaival és megnyilvánulásaival foglalkoznak. Örkény István drámaremeke — ma már világos — nemcsak eszméje okán vált világhírűvé, hiszen az önmagát túlélő hétkö^papi fasizmus számos színpadi fogalmazványt serkentett, ezek többsége alámerült az ismeretlenségbe. Örkény őrnagya jóval összetettebb, mint amennyit a katonai rang sugall, s a tűzoltóparancsnok Tót sem a mókás falusi parádék álhatalmassága, provinciális „főcsővezetője”, hanem cselekvésre, ellenkezésre hangolható figura. Milyen vérbeli írói lelemény ez, s menynyire emberi: az ellenkezést beoltani egy alapjába véve jámbor, mélyen kispolgári mentalitású férfiúba. Bízvást hihető, hogy a világsiker egyik forrása ez, s a másik pedig az Őrnagy „adaptálható” figurája. Ugyanis ebből a második világháborús csodabogárból mai bonyolult világunk sok-sok „civil” magatartása is kisejlik, mint például a hétköznapi agresszió, az önkény és önkényeskedés, a mértéktelen tapintatlanság, a kisszerűség, a hatalommal visszaélés lelki tempója. * Most már meg is kérdezhetnénk: nem parttalan lehetőségek ezek? Látszatra jogos az aggály, mert a tíz évvel ezelőtti Thália-beli ősbemutatón a kritika Tót és az Őrnagy figuráját „egyszólamú- an” kezelte. S jött a világkörüli sikerűt és a nagyvilág színházai félelmük és szorongásaik kifejezőjeként fogalmazták meg e két alakot, talán mindig aszerint, ahogy a világ politikai atmoszférája sugallta. Világos tehát, hogy az aggályoskodó oknyomozásnak alig van létjogosultsága, mert a még kevés az aktív művelődéshez szükséges lehetőség. Az ifjúsági klubmozgalom továbbfejlesztését is ajánlotta a tanács. A művészeti intézmények kidolgozták közművelődési programjukat. Olyan törekvések, mint például tanyaszínház, a népszínház megszervezése, a sikeres szabadtéri évad jelzik a változtatás szándékát. A művészeti intézmények műsorpolitikájának, programjának tartalmi és szerkezeti alakítása további feladat. A közművelődés anyagi feltételei — amint az ülésen kitűnt — szerény mértékben ugyan, de javultak. A megyei tanácsok körültekintőbben, több áldozatvállalással segítik a művelődési tevékenységet. Fokozottabban támogatják a művelődési otthonokat és a közművelődési könyvtárak állományának gyarapítását. A közművelődési alap, a vállalatok és a szövetkezetek is nagyobb mértékben járulnak hozzá a kedvező feltételek megteremtéséhez. A közösen fenntartott intézmény azonban még mindig kevés, pedig a Pest, Bács, Baranya megyei példák bizonyítják az ilyen működés előnyét. Hangsúlyozták: az eddigi kedvező tapasztalatokra építve további erőfeszítéseket kell tenni a közművelődés mindennapi feladatainak megoldásáért, a jó kezdeményezések, a művelődés új formáinak alkalmazásáért. A növekvő igények sürgetik a művelődési hálózat további bővítését, a meglevő intézmények ésszerű integrációját is. színpadok úgy munkálkodtak a művel, ahogy az írói szándék engedélyezte. Örkény mondja e drámájáról: ,„Az Őrnagy nem szörnyeteg. Az Őrnagy is én vagyok — s velem együtt minden ember, minden társadalom, amely potenciálisan magában hordja azt a lehetőséget, hogy másokat leigázzon, emberi méltóságától megfosszon.” Az ősbemutató nagy szellemi izgalmat váltott ki a magyar színi társadalomban. Kiegészítette még a várakozást egy szinte felülmúlhatatlan Őrnagy-alakítás, amellyel La- tinovits ajándékozta meg a nézőket. A mai dőádáS egy mozgásában és állapotában más társadalmat talált, egy nyugalmasabbat, derűsebbet. Az 1967-es bemutató közelebb volt a második világháborúhoz és egészen karnyújtásnyira az ellenforradalomtól. A darab akusztikája tehát más volt, s most az újrafogalmazás színpadi munkájában is érzékeltetni kellett a több mint tíz esztendő változásait. A pesszimista műbíráló akár boronghatna is; miért ez a sok derű, vígjátéki (már- már operetti) vidámkodás, tréfálkozás? Időben oly nagyon eltávolodtunk volna a fasizmus veszélyhelyzeteitől? A józan szó erre így tromfol: eltávolodtunk, de maradt néhány örökség, amelyet — jobb fogalom híján — fasisztoid hagyatéknak hívunk. S hogy ezen is nevetünk? Ez talán nem is olyan nagy baj. Örkény gondoskodik róla, meg Kazimir Károly a jó történelmi érzékű rendező, hogy a kacagás ne váljék önfeledtté. A groteszk humor szemlesütő Franciául, spanyolul, németül, angolul... Időszerű témák — új kötetek színházi estek TOTEK Fe,frl?° a Thahaban Tiszta, maradandó érték VÉGH DEZSŐ VÁCI EMLÉKKIÁLLÍTÁSA I Végh Dezső emlékkiállítása január végéig tekinthető meg a váci művelődési központján. A tárlatot Mikes István rendezte. Itt erjed bennünk egy újabb meglepetés; Végh Dezső váci emlékkiállítása. Ki volt ő? Festő, aki 1897-ben született Budapesten, aki itáliai tanulmányai után Párizsban dolgozott, aki Jean Cocteau, Picasso, Bonnard,• Utrillo társaságában érlelte csöndben a maga gyümölcseit. Ez a csönd jellemző rá, s oly sikeresnek bizonyult, hogy alig vették őt észre életében. A kivételek között említhetjük Urbán Ernőt, Haulisch Lenkét és Art- ner Tivadart, akik több cikkben sürgették méltó elismerését. Érlelő magány Tanulságos ez a csönd. Érzékelhetjük, hogy a társadalom nehezebben veszi észre a rejtőző értéket, s hogy ebből az összpontosításból mindig életmű születik. Végh Dezső élte Juhász Gyula költői jelmondatát: Nem a pacsirta fontos, csak a dal. Párizsban volt színpadtervező, remek könyvborítókat készített, vagy kétszázötven festői rangú textilmintát, s tervezőként dolgozott az Állami Bábszínházban és a Kistextben, s közben nem mellékesen, hanem hangtalanul, a magány termő szigetén hiánytalanul alakult festészete a tisztaság, a szelíd erő anyagából. Üde, leheletfinom minden rajza, színérzéke kifogástalan, semmilyen másodlagos harsogás nem rontja a finomságban elrejtett szerkezet egyediségét és alaposságát. 1936-tól élt Vácott — s azonkívül, hogy időnként meglátogatta Verőcén Gorkáélcat, Szentendrén Ilosvai-Varga Istvánt, a társa, az érlelő magány, az ihlető csönd maradt. Ebben a csöndben nem vették észre, de ezért nem haragudott, nem panaszkodott; így igényelte. Nem kacsintott nevetést produkál; megdolgoztatja a szívet és az agyat. A szereplők révén roszszabbik ékünkön, önmagunkon derülünk tehát hol kesernyésen, hol ámulattal. Mert végül is ámulat kell ennek a dobozoló rigolyás-precíz Őrnagy tetteinek megértéséhez, Tót türelemjátékának követéséhez. Harsányt Gábor Őrnagya merőben más, mint amit a nagy előd megalkotott. Több is, kevesebb is. Több abban, hogy az Őrnagy félelmetessé- gét „lefokozza”, kisszerű figurát teremt, de korántsem jelentéktelent, harcképtelent. Harsányi Őrnagya egy gonosz, kisebbrendűségi érzésekkel küszködő (s ezért hatalmát fitogtató) főnököt idéz meg. S hogy ez a főnöktípus helyenként nevetséges? Ez szinte természetes. Kevesebb az alakítás abban, hogy nem annyira emberi-démoni, mint Latinovits volt; Harsányi inkább komikus. Nagy Attila tűzoltóparancsnoka türelemvállaló, mint napjaink sok kispolgára, de türelemfeladó is, ha kényelmét oly tartósan veszé’yezte- tik, miként ezt az Őrnagy teszi. Pécsi Ildikó Tóínéja családféltő anya, aki férje és lánya — de kiváltképp a fronton sínylődő — fia érdekében a megaláztatás minden meny- nyiségét vállalja. Jani Ildikó Ágika szerepében túlságosan infantilis vonásokat mutatott fel, elfeledve ezzel a figura tényleges karakterét, érzelmi hovatartozását. Szabó Gyula postása, Ínke László profesz- szora és György László tisz- telendője több, mint jó villanás, teljes színészi munka. Sáfár Anikó Gizi Gézánéja önmagában remek alakítás^ de helyenként kirítt a játékból, szimpla komédia részeseként élt, holott a Tóték groteszk komédia. A Tóték hazai pályafutása — és a mostani bemutató — azt példázza: a jó érvényű darabok ismét meg ismét „kiforogják magukat:’. P. L. a sikerek és kapcsolatok irányába, s mivel ilyen példásan tiszta volt; megérdemelte azt a vonzó életművet, melyet hiányok nélkül adott át számunkra. Végtére1 is, tehetségének minden lehetőségét kihasználta. Sok rejtett érték helyezkedik el a társadalom tudatában közkincsként, s Végh Dezső órája is most érkezett el, amikor az egyéni élet tokjából kiszabadulva a közösség vagyonává növekszik műveinek szépsége. Gondolatokat adna Nézem a Kávészüretet, József Attila versösvényén szerkesztett Hererő-jét, Arany költészetének nyomába szegődött Säö. rajzát, angol kisvárost, szentendrei tetőket, pilisi falut, Mozart, Plautus, Goldoni értelmezéseit, szőnyegtervét, s türelmetlenné válók; Lurcat gobelinjei sem finomabbak a tónusokat illetően, ő a műfaj legeleje, miért nem vált azzá Végh Dezső? Picassóról, Lautrec-ről készült portréi is remeklések. Arezzói, római festői feljegyzései olyan képi megoldások, melyeket a kellemesség tálcáján ad át számunkra, s a látvány köntösében századok szerkezetét, mindig gondolatot. Képei előtt egyre nyugtalanabbá válók éppen harmóniájuk miatt. Vajon miért nem olyan inspirativ föld a váci környezet, mint Taormina, Menton, München, miért nem fedezzük fel időben értékeinket, miért késik a támogatás? Nem vádként pattognak a szavak, hanem a holnap iránytűjeként, legyünk szövetségesei az új Végh Dezsőknek, s támogassuk elképzeléseiket, ne fukarkodjunk az új művek pártolásával, ne ijedjünk meg az érték áradásától, szükség van rá, s minden művész minden igazi alkotása elfér ebben az országban. Belső utazások Gondolat gondolatot követ. Végh Dezső sportrajzai kiválóak. Könnyedek, elegánsak, Végh Dezső: Merengő pontosak. Joggal említi a kritika, hogy Myron Diszkoszve- tőjé-nek nincs igazi folytatása, nálunk is kevés a jó sportszobor, a sportot ábrázoló jó grafika. Végh Dezső kugli- zója, tornászai a myroni hagyományt folytatják. Bélyeg- tervein* » is pontosak a mozdulatok. Nem világrengetőek témái, de kivitelük tökéletes. A művek alkatórésze a konyhaasztal, a Monatmartre, a fehér kancsó, a hegyre épült város, a körte, a narancs, az olasz kikötő. A római, a párizsi utak ellenére ő elsősorban belül utazott. Utazott és szolgált, hiszen Végh Dezső özvegye 25 festményt és grafikát adományoz Vác városának, hogy új galéria épülhessen, s míg az el nem készül, a Végh Dezső- emlékszoba a művelődési házban találja meg ideiglenes helyét. Végh Dezső elég tiszta ember volt ahhoz, hogy várni tudjon. Várni csöndben és dolgozni hangtalanul. Életműve ezért érkezhetett meg váratlanul és visszavonhatatlanul hozzánk. Meglepetésként, tanulságként, hiszen nekünk most festői hagyatékával kell méltóan bánni. Igaz, a mű a lényeg, s az megszületett általa és bennünk, melyet váci értéknek, országos minőségnek, követendő példának, Végh Dezsőnek nevezünk, nevezhetünk. Losonci Miklós Forgat a tv-stáb A Magyar Televízió stábja a Hunnia Filmgyártó Válla műtermeiben Idegenek címmel tv-filmet forgat. A Szakon Károly forgatókönyve alapján készülő film egy házasság cp zódjait mutatja be. A nézők Málnai Levente rendező és Ilit | János vezető operatőr alkotását a hónap végén láthatják 1 képernyőn. *
