Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-18 / 15. szám

1978. JANUÁR 18., SZERDA "er« JK v/Exifcni Európai konferencia hazánkban Fiatalok a leszerelésért Január 20—22 között Buda­pesten rendezik meg az euró­pai ifjúsági leszerelési konfe­renciát. A tanácskozás előz­ményeiről, céljáról, fő témái­ról Kovács Jenő, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára, a Magyar Ifjúság Országos Ta­nácsának elnöke, az MTI munkatársának többi között elmondotta: — Az európai ifjúsági lesze­relési konferencia összehívá­sának gondolata, mint a szo­cialista országok ifjúsági szer­vezeteinek javaslata az 1976 nyarán Varsóban megrende­zett európai ifjúsági és diák- találkozó során került fel. A több mint egyéves előkészítő szakasz végeztével nyugodtan mondhatjuk: a konferencia megrendezése a különféle po­litikai, világnézeti, vallási el­veket követő nemzetközi, re­gionális és nemzeti ifjúsági szervezetek közös munkájának eredménye. — A résztvevők megvitat­ják az enyhülés folyamatának kiterjesztését katonai térre, a politikai és katonai enyhülés közötti összefüggéseket. Szól­nak a nemzetközi leszerelési egyezmények betartásáért fo­lyó harc tennivalóiról. Véle­ményt cserélnek a leszerelés társadalmi és gazdasági kö­vetkezményeiről, s szót válta­nak az ifjúsági és diákszerve­zetek együttműködéséről, a leszerelést szolgáló közös ak­cióikról is. — Az előkészítő tanácskozá­sok eredménye, hogy a szer­kesztő bizottság elkészítette és a tanácskozás résztvevői elé terjeszti a konferencia zá- róöokuxneniu.nánaik terveze­tét. Természetesen az előké­szítő megbeszélések az.t is tükrözték, hogy az európai if­júsági szervezetek közt külön­féle nézetek tapasztalhatók a leszerelés kérdéseivel kapcso­latban. A vita gyakran heves volt, mégis alapvetően konst­ruktív légkörben zajlott s a résztvevők egymás megértésé­re, a közös álláspontok kiala­kítására törekedtek. Így alap­vető kérdésekben sikerült egyetértésre jutni. Ilyen alap­vető közös megállapítás: a katonai enyhülés, a leszerelés nem valósulhat meg a politi­kai téren bekövetkezett eny­hülés, a különböző társadalmi berendezkedésű államok közti rendezett viszony, bizalom erősítése nélkül. A mostani tanácskozás célja sem csak az, hogy vitafórumot biztosítson a leszereléssel kapcsolatos kérdések megvitatására, ha­nem az is, hogy megfogal­mazza a további együttműkö­dés konkrét feladatait. — Arra törekszünk, hogy politikai munkánkkal olyan légkört teremtsünk, amely a konferencia alatt s a tanács­kozás után is hozzájárul ah­hoz, hogy az európai ifjúsági szervezetek a politikai és ka­tonai enyhülésért, a leszerelé­sért további közös lépéseket tehessenek. A gondok enyhítésére Társulás a bur­ás cipuigsssrban A cipőipar múlt évi terme­lése — két vállalat kivételével — a terveknek megfelelően alakult. A belföldi ellátás ja­vítása mellett több év után 1977-ben sikerült első ízben a szovjet megrendeléseknek hiánytalanul eleget tenni, s a tőkés export az előző évhez képest 33 százalékkal nőtt. Az eddig értékelt háromnegyedévi adatok szerint jelentősen csökkent, a cipőgyárak termé­keire érkezett reklamációk száma. Bakos Zsigmond köny- nyűipari államtitkár tájékoz­tatta minderről kedden a Bőr­ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek Központi Vezetőségét. A cipőgyártás a tervek sze­rint 1978-ban a tavalyi körül­belül 45.7 millió párról vár- hafoan 46,7 millió párra nő. s a tavalyinál nagyobbak a bőr-, szőrme- és bőrdíszműinar tervfeladatai is. Az anyagellá­tók és továbbfeldolgozók te­vékenységének összehangolásá­ra a tervek szerint ez év ta­vaszán létrehozzák a Bőr- és Cipőipari Társulást, hogy „egy fedél alá” kerüljenek, egymás gondjait megismerjék és közö­sen próbálják enyhíteni az érdekeltek. A szakszervezet központi ve­zetősége állásfoglalásában el­sődlegesnek ítélte, hogy a dolgozók részleteiben is meg­ismerkedjenek az idei év fel­adataival. Kölcsönösség — együttműködés Elméiéi és gyakorlat a mezőgazdaságban Élelmiszergazdaságunk idei feladatai Kiemelkedő eredmények Pest megyében Mezőgazdasági üzemek vezetőinek tanácskozása Háromnapos üléssorozatát kezdte meg tegnap a Kerté­szeti Egyetemen a Pest me­gyei termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek elnökei, va­lamint a termelőszövetkezeti közös vállalkozások igazgatói és az állami gazdaságok igaz­gatói részvételével rendezett 'tanácskozás. Az elnökségben helyet foglalt Lakatos Tibor, a Pest megyei Tanács elnökhe­lyettese, dr. Olajos Mihály, az MSZMP Pest megyei bizott­ságának gazdaságpolitikai osztályvezetője, Vimola Ká­roly, a Pest megyei Termelő- szövetkezetek Területi Szövet­ségének titkára és dr. Monos­tori Ernő, az állami gazda­ságok Pest-Nógrád megyei fő­osztályának helyettes vezetője. Vimola Károly megnyitó szavai után a megyei tanács elnökhelyettese tartott elő­adást Pest megye élelmiszer- gazdaságának elmúlt évi ered­ményeiről és ez évi feladatai­ról. Az 1977-es év eredmé­nyeit taglalva megállapította: feszített tervű, de eredményes évet zárt a mezőgazdaság az elmúlt esztendővel. Az orszá­gos termelésnövekedés 8—10 százalék között mozgott, me­gyénk ebből is kiemelkedően jót, 12 százalékos termelésnö­vekedést produkált. Bár a szántóföldi növénykultúrák termőterülete mintegy 4000 hektárral csökkent, a két nö­vénytermesztési vezérágazat, a kalászosok és a kukorica ked­vező terméseredményeket hoz­tak. Búzából az elmúlt évben nem volt ritka az 52—56 má­zsás hektáronkénti termés, s kukoricából is több gazdaság takarított be 60—70 mázsát, ellenére az emlékezetes időjá­rási viszontagságoknak. Fel­hívta a figyelmet a takar­mánynövényeket művelendő célszerűbb agrotechnikára. Különösen a silókukorica mi­nősége és a lucerna termelő- területének szűkülése veszé­lyezteti a megfelelő takar­mányellátást, áttételesen az állattenyésztést. A zöldségtermesztés elmúlt évi kedvező hozamai vélhe­tően szemléletváltoztatásra serkentik a gazdaságokat. A rekordtermés módot adott ar­ra, hogy a minőség kérdése immár előtérbe kerüljön. A gyümölcstermesztés gondjairól szólva hangsúlyozta, hogy megfelelő kapcsolatot keli ki­alakítani termelő és felvásár-, ló között. Az utóbbiaknak hathatósabban kell felkészül­niük a termékek fogadására, a gazdaságiknak pedig jóval szigorúbban megtartaniuk a szerződéses fegyelmet. A gép­ellátásról szólva az előadó rá­mutatott: hasznos és szüksé­ges modern erő- és munka­gépeket vásárolni az üzemek­nek. A megye tehénállománya az elmúlt évben ismét növeke­dett, a tejtermelésre való sza­kosodás üteme felgyorsult. A fajtaátalakító keresztezések eredményeképp 6—900 literrel emelkedett a tejhozam, s a megye egy tehénre jutó tej­termelési eredménye nem ke­vesebb mint 3450 liter. A .ser­téstenyésztés is fellendülőben van megyeszerte: a szakosított telepeket Kahyb és Áhyb hib­ridekkel népesítették be. s az elmúlt évben 20 százalékkal több hízót adtak az előző évi­nél. A háztáji és kisgazdasá­gokban ugyanekkor kismérvű állománycsökkenés tapasz­talható. Nem lenne helyes, ha alábbhagyna a tenyésztői kedv: az időben rendelkezés­re bocsátott kihelyezett kocák akciója, a megfelelő takar­mánymennyiség biztosítása megoldást jelenthetne. Részletesen taglalva a me­zőgazdasági nagyüzemek szakágazatainak tevékenysé­gét, az elnökhelyettes meg­állapította: sikeres volt az el­múlt esztendő a megye mező- gazdaságának életében. Az elkövetkezendő zárszámadó közgyűlések és az állami gaz­daságok év végi értékelései egyaránt azt mutatják, hogy a megyében egy nagyüzem se zárta veszteséggel az esz­tendőt. Ezt követően Főző József, a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet elnöke a jövedelmező gyümölcsterme­lésről, az ágazat integrációjá­ról, a telepítési programokról és az üzemi együttműködés jelentőségéről tartott beszá- mp’.ót. Vendégh Ferenc, a Pénz­ügyminisztérium főosztályve­zetője a közgazdasági szabá­lyozók termelésfejlesztésre tett hatását elemezte. Szólt a mezőgazdaság egyensúlyában bekövetkezett változások ere­dőiről, az elmúlt évi tervmu­tatók teljesítéséről, az export­tervekről. Emlékeztetett arra. hogy hazánk mezőgazdasága 30 százalékkal termel többet, mint amennyi a lakosság el- átásához szükséges, ugyan­akkor egyes terményekből — oéldául fehérjetakarmányok­ból — behozatalra szorulunk A tanácskozás ma, szerdán folytatódik. A program sze­rint az idei termelési felada­tokról, valamint a mezőgazda­sági üzemek együttműködésé­nek új formáiról hallhatnak a résztvevők. Be. I. Napjaink egyik vitatott kér­dése: van-e kapcsolat, s ha igen,' milyen mélységű a tu­domány és gyakorlat közt? Az egyetemek, főiskolák ok­tatnak, a kutatóintézetek ku­tatnak, a gazdaságok pedig mindezek eredményeit hasz­nosítják — vélhetnénk mind­ezt egyszerűnek. Csakhogy. A felsőoktatási intézmények tan­székein is jelentős a kutató­munka, a kísérleti intézetek munkatársai is rendszeres, meghívott előadói az egyete­meknek, s végül a mezőgaz­dasági nagyüzemek is otthont adnak egy-egy kísérletsorozat­nak, miközben — áttételesen — részesei az oktatásnak is. Megfelelő szakirányítás mel­lett ugyanis az egyetemi hall­gatók itt ismerkedhetnek a szakma fortélyaival, összeha­sonlítva a tanult elméletet az élő gyakorlattal. Szerződés az élettel Természetes tehát, hogy az egymásrautaltság kölcsönössé­get, együttműködést tételez fel, s kapcsolatot az elmúlt évek során, helyenként más és más formában, ki is ala­kult. Ennek továbbfejlesztését, a még eredményesebb együtt­dolgozást kívánja szorgalmaz­ni az az együttműködési szer­ződés is, mely a Pest. megyei Tanács kezdeményezésére jött létre a két legnagyobb me­gyei agrároktatási centrum: a gödöllői Agrártudományi Egyetem és a Kertészeti Egye­tem, valamint a környező me­zőgazdasági nagyüzemek kö­zött. A kezdeti eredmények biztatóak. Az együttműködés révén nyílt lehetőség például arra, hogy a vácszentlászlói Egyesült Zöldmező Tsz távlati tervének kimunkálásához az Agrártudományi Egyetem sta­tisztikai tanszékétől öt külön­böző modellt kapjon, s ezek­ből válassza ki a számára leg­megfelelőbbet. A modellek mindegyike figyelembe vette ! a helyi adottságokat, lehető- j ségeket s erre építette a szá- i mítások alapján a legkedve- 1 zőbbnek tűnő koncepcióter­vet, a technológiai és a komp­lex fejlesztési elképzeléseket. A tápióbicskei Április 4. Tsz olyan számítógépes eljárással készült tervvariánsok birto­kosa, melyeknek kidolgozása­kor figyelembe vették a ter­melőszövetkezet sajátos helyi viszonyait, az éghajláti, geo­lógiai adottságokat, a vízgaz­dálkodás, öntözés lehetőségeit s nem utolsósorban a lehetsé­ges közgazdasági tényezőket. Ez utóbbi faktor készteti a gazdaságok szakembereit ar­ra, hogy a kedvező munka- kapcsolattal élve igényeljék az úgynevezett tervkarbantartást is. Ez nem egyéb, mint a vál­tozó termelési szerkezet szak­ágazat-változásainak helyes aránya, s az idő haladtával azok megfelelő korrekciója, így az előre kimunkált terv naprakészen aktuális marad hosszú távon is. Hfacs élss halár A tudománynak és a gya­korlatnak ebben a szerződésen alapuló, közös munkájában részt vesznek a kutatóintéze­tek is. A Gépkísérleti Intézet az egyetem állattenyésztési tanszékével karöltve munkál­ta ki a kosdi Lenin Tsz állat­tartó telepének rekonstruk­ciós javaslatait. A szobi Űj Barázda Tsz juhászaiénak komplex fejlesztési tervét dr. Mihálka Tibor, az Állatte­nyésztési Kutató Intézet tudo­mányos főmunkatársa segített kidolgozni. Részese a közös munkának a Pest megyei Ál­lattenyésztési Felügyelőség s a A megoldás: rendszeresen A nevelési segély hatása Pest megyében Van, már családjogi tör­vény. Egyfelől. Másfelől vi­szont — Pest megyében is — nem egy veszélyeztetett gyer­mek. Talán ez utóbbi égető gondja hozta a gyámügy szemléletének változását, melynek naponta mindany- nyian tanúi lehetünk. Miről is van szó? Mindenekelőtt arról, hogy a veszélyeztetett gyermekek védelméről a családi kapcsola. tok megszakítása nélkül gon­doskodhassanak az illetékesek. Az egyre világosabban szem­beötlő cél: a kiskorúak veszé­lyeztetettsége jellegének, testi, szellemi és lelki állapotának legmegfelelőbb intézkedést kell megtenni. Támogatni kell a családot — amíg lehetséges —, nogy betölthesse a gyermekne­velés feladatát. Gazdag az eszköztár A számos egyedi esethez sokféle eszköz, módszer adhat csak megoldást. Nézzük ezek sorát. Egyes családok anyagi gon­dokkal küszködnek. Gyerme­kük látná kárát, ha egy-egy alkalommal nem kapnának rendkívüli — a gyámügyi szó- használat szerint: eseti — ne­velési segélyt. Tavaly például ez az összeg 1,7 millió forint volt, s csaknem 500 gyermek jutott így tanszerhez, ruhá­hoz, amit szülei a szűkös csa­ládi költségvetés miatt aligha vehettek volna meg. — Néha — zömében sok- gyermekes családoknál — szükség volt a gyermek intéze­ti elhelyezésére. Az ok nem a szülők erkölcstelen, vagy züllött életmódja. Erre utal az is, hogy felügyeleti jogukat a gyámhatósági eljárás érintet­lenül hagyja. Harminckilenc fiatalról gondoskodtak ily mó­don az elmúlt évben. Leggyakoribbak a védő és az óvó intézkedések. Baj van a gyerekkel. Ilyen esetekben a szülőket kötelezik, hogy kis­lányukat, fiúkat bölcsődében, óvó-iában, napköz! otthonban, vagy kollégiumban helyezzék el. Megtörtént ez is tavaly háromezer-kilencszázhatvan esetben. A családbafogadás, az örök- befogadás már az eredeti ro­koni kapcsolatok lazulásával, sőt az úgynevezett inkognito (névtelen) örökbefogadás, a megszakadásukkal jár. A leg­nagyobb jóakarattal sem ne­vezhető ilyen esetekben fedd­hetetlennek a szülők életmód­ja, ha már ehhez folyamod­nak, mint tavaly hatvankét esetben. Szembetűnő fejlődés Ugyanez mondható el az ál­lami gondozásba vett gyerme­kekről. Jelenleg Pest megyé­ben 2855-en vannak ők, az „intézetlakók”, s számuk hosz- szú évek óta nem csökken. Minden esztendőben körülbe­lül négyszázötvenen jönnek utánpótlásul, s ugyanennyien állnak a saját lábukra, vagy kerülnek örökbefogadó szülők­höz. A rendszeres nevelési se­gély, az úgynevezett vérsze­rinti kihelyezésből fejlődött ki. Ez azt jelenti, hogy a gyer­meket — akit kizárólag a szü­lők anyagi nehézségei miatt vettek állami gondozásba — visszahelyezték a családba. így az édesszülők az állami gon­dozottak nevelőszüleivel azo­nos helyzetbe kerültek, s anyagilag is élvezték a neve­lőszülőket megillető juttatáso­kat. Ez a megoldás azonban jogi képtelenséghez vezetett: a szü­lőt megfosztották felügyeleti jogától, holott azt ténylege­sen gyakorolta, s alkalmas is volt rá. A vérszerinti kihelye­zett gyermekek száma 1974- ben még csak 20 volt a me­gyében. Változott azonban az állami gondoskodás rendszere, s be­vezették a rendszeres nevelési segélyt. 1975-ben már százkét gyermek, majd óriási fejlődés után tavaly ezerötszáztizen- nyolc kapott ilyen segélyt. Miért fontos mindez? Megtud­juk a számokból:- e segély fe­dezetére 1975-ben egymillu forintot szántak, s négymillió■ ba került. Tavaly pedig 8,5 millió forintot költöttek a se­gélyezés e formájára. Nemcsak az anyagi teher bi­zonyult túlzottnak. A megyei Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézet nevelőszülői sem győzték az ellenőrzést. A felülvizsgá­latra ezekután került sor, s kiderült: csaknem 300 esetben hiányoznál® a segélyezés felté­telei. A többségről mégis elmond­ható: indokolt. Olyan csalá­dok anyagi helyzete szilárdult meg a segély eredményeként, melyeknél az egy főre jutó átlagjövedelem ezer forint alatti, s nem ritkán a három­négyszáz forintot is alig éri el. Az esetenkénti segély az átmeneti zökkenőket hidalhat­ja csak át, a rendszeres vi­szont biztonságot ad ... Mellékhatások Miként a gyógyszernek, a rendszeres nevelési segélynek is van néhány nemkívánatos mellékhatása. így például jó- néhány szülőben az a téves meggyőződés alakult ki, hogy gyermeke eltartásának felelős­sége az államot terheli. Azután arról sem hallgatha­tunk, hogy az alkalmankénti segélyeket könnyű kézzel ad­ják a gyámügyesek. Kevesebb figyelmet szentelnek a szü­lők körülményeinek, életmód­jának vizsgálatára, hiszen ahol súlyos a gond, ott úgyis csak a rendszeres segély jöhet szóba — így hiszik tévesen. Végezetül a rendszeres ne­velési segély egyetlen számot­tevő hibáját meg kell még említenünk. Nevezetesen azt, hogy ma egy táblázat alapján számítják ki a segély össze­gét, mely a gyermek életko­rától, egészségi állapotától függ. Pedig az igazi testresza- bott segítség az lenne, ha en­nek az összegnek nagysága a gyermek anyagi veszélyezte­tettségének mértékétől füg­gene. V. G. P. Pest megyei Állategészségügyi Állomás is, mely utóbbi mun­kájával mintegy visszacsatol a kiindulópontra, az oktatás­ra. Külön megállapodás teszi lehetővé ugyanis, hogy az ál­lategészségügyi állomás köz­ponti laboratóriuma lehetősé­get nyújtson az egyetemi hall­gatók gyakorlati oktatásához, a kémiai analízisek elvégzésé­hez. Az oktatás, a kutatás és a mindennapok gyakorlati te­vékenysége között tehat nem­csak hogy nem lehet, nem is szabad éles határt vonni. Egyik a másikhoz kapcsolód­va szerencsésen egészítheti ki egymást, a vizsgálati eredmé­nyeket, Méihető eredmények Dr. Goál Lajos, a Pest me­gyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának ve­zetője, aki a szocialista együttműködési szerződések létrejöttének egyik szellemi atyja, minderről így véleke­dik: — A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága és a gö­döllői egyetem, valamint a megye gazdaságai között kötő­dött szerződés már régebbi keletű, ezárt itt már mérhető eredményekről szólhatunk. A Kertészeti Egyetem még fiatal partner az együttesben, rész­vétele azonban ígéretes. Annál is inkább, mivel kertészkedő megye vagyunk, s nagygazda­ságaink eddig is szívesen lát­ták a Kertészeti Egyetem hallgatóit zöldség- és gyü­mölcskertészeteikben gyakor­latokon, ugyanitt az oktató- kat-kutatókat szaktanácsadó­ként, vagy kísérletezőként. Várható, hogy a gyakorlati oktatás eddigi bázisgazda- ságai alapjául szolgálnak a kertészet tudományának és gyakorlatának még szorosabb együttműködéséhez. ’ Milyen meggondolásból szorgalmazta a tanács az egyetemek és a gazdaságok közötti kontaktus erődítését? Elsősorban azért, mert minden agrárfelsőokta­tási intézmény mindig tájjel­legű. A debreceni, a keszthe­lyi, az óvári egyetemek is hatnak, kisugároznak környe­zetükre s nemcsak az évente szárnyra bocsátott végzős szakembereik által. Az intéz­mények jelenlétükkel, mun­kakapcsolataik révén is for­málják a környező táj arcula­tát, a mezőgazdasági üzemek szerkezetét, életét. Törekedni kell a kapcsolatteremtésre Pest megyében is, de mivel a centrum itt a főváros, ezért Gödöllő értelemszerűen ke­vésbé uralhatja a környékét, mint a felsorolt egyetemek. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen évente 150—200 fiatal agrárdiplomást képez ki, s ezekből mintegy negyve­nen, ötvenen Pest megye gaz­daságaiban maradnak. Kap­csolatuk az alma materhez azonban mindeddig jobbára spontán volt; visszajártak időnként és esetenként vala­melyik tanszékre, vagy külö­nösen becsült tanárukhoz szaktanácsért, véleményért, eszmei segítségért. Ha kere­tet teremtünk az egyetem és a gazdaságok közötti együt­tes, rendszeres munkához, úgy ez a kapcsolat élő, állandó, tehát produktívabb lesz. A mindennapok lehetőségei — Szinten tartani az elmé­leti tudást, tájékozottságot; ezt adhatja az agrárfelsőoktatás a gyakorló szakembereknek. A gyakorlat visszaadhat cserébe: oktatási bázist, nagyüzemi feltételeket kísérletezéshez, iz­galmas, aktuális témákat dip­lomadolgozatokhoz, szakkör5 munkákhoz. Ezzel az állandó információáramlás jobban fel­színre dobja a mindennapok megoldandó gondjait, felada­tait, lehetőséget ad egy-egy új módszer bizonyítására, elter­jesztésére. A hasznosítható gondolatok életképesebb kö­zegben hathatnak akkor, ha a tudomány és a gyakorlat mindinkább, ezúton is közelít egymáshoz. Bedő Ildikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents