Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
Iskolán belül és kívül E gyes pedagógusok körében nem aratott osztatlan elismerést Szent-Györgyi Albert emlékezetes tv-szereplése. Már ami az oktatással, neveléssel volt kapcsolatos. Ugyanis a lexikális tudás helyett a gondolkozási készségnek, az ízlésnevelésnek a fontosságát hangsúlyozta. Még sok-sok vitára, küzdelemre lesz szükség, amíg valameny- nyi tantestület elfogadja, hogy teljes embert nem lehet a tanterv- keretek közé zárt oktatással nevelni. Igenis szükség van. az iskolán belüli és kívüli közművelődésre. Nem lógás, ha a tanulókat elviszik a filmvetítésre, a gyermekelőadásra, a múzeumba, a könyvtárakba. Természetesen akkor, ha tudatosan előkészítik, utána esetleg tanári vezetéssel megbeszélik. Szinte hallom az ellenvetéseket. Igen ám, de a tanóra az tanóra, a szorgalmi idő az szorgalmi idő. Annviféle terhelése van a gyereknek — nincs császkálásra idő. Ehhez csak annyit: ha jól csinálják, nem a lógás, a császkálás lesz a lényeg, hanem az élmény. Mindenki, aki hosszú éveket töltött iskolapadban, tudja, hány érdektelen tanóra hullott ki az emlékezetéből, ugyanakkor mennyi minden ragadt meg egy-egy jól sikerült kiránduláson vagy színielőadáson. Szó sincs arról, mintha szembe akarnánk állítani az oktatást a közművelődéssel. Csak az ellen a merev szemlélet ellen küzdünk, ami holmi felesleges dísznek vagy az iskola presztizsszerző lehetőségének tekinti — nem pedig az esztétikai nevelés eszközének! — a kórusokat, a kamarazenekarokat, a diákszínjátszást, a versmondást. Az iskolavezetés eddig is támogatta — nem egyszer elvtelenül, valóban a gyerekek tanulmányi előmenetelének kárára — a felkészülést a különféle versenyekre. Ha bejön a jó helyezés, mennybe megy az illető művészeti csoport. Ha nem kerülnek az élvonalba, fagyos csend fogadja őket. Senkit, vagy alig valakit érdekel, mennyit csiszolódtak szellemiekben, ízlésben, mondjuk a helikoni játékokon szereplők. Ha pedig netán az iskolán kívül — mondjuk, a művelődési házba csábítják a diákgyerekeket, gyakran inkább tantestületi gáncsoskodásra, mintsem támogatásra számíthatnak. Szereplésük a versenycentrikus logika szerint nem az iskola, hanem a művelődési ház hírnevét öregbíti. Akkor meg minek engedjük a mi gyerekeinket ott terhelni. Az, hogy esetleg közösséget, örömöt, művészi élményt kaphatnak a diákok — nem fontos? Ezen a ponton jutottunk el a lényeghez. A korszerű nevelő iskola csak gyermek-, csak diákközpontú lehet! Sohasem intézménycentrikus. Az iskolán belüli és kívüli ifjúsági közművelődés harmonikus fejlődése csak a régi merevségek feloldása árán képzelhető eL Horváth György Ezennel önöket... — Ki volt az első? — Arra már nem emlékszem. Nagyon régen volt. — Mikor? — 1956-ban. Akkor lettem anyakönyvvezető. Talán azért nem emlékszem, mert nagyon izgultam. — Miért? — Ott állt előttem az ifjú pár, lámpalázam volt. Féltem, hogy nem lesz elég szép a szertartás. Aztán rendben ment minden. — Mit kell tudnia egy anyakönyvvezetőnek? — Mindent, amit a tanfolyamon tanítanak és ismernie kell a rendeleteket. 1956-ban végeztem a szentendrei tanfolyamot, rá tíz évre továbbképzésre mentem, akkor tettem le az úgynevezett teljes anya- könyvvezetői szakvizsgát. — Milyen képességek szükségesek hivatása gyakorlásához? — Tudni kell bánni az emberekkel ... Hogy múlik az idő Nagy Györy Bélánéról elhiszem, hogy tud bánni az emberekkel. Nyílt, barátságos, megnyerő modorú asszony. Az ember rögtön otthon érzi magát a társaságában. — Van olyan első, akire emlékszem — mondja. — Ki az? — Haraszti Julika volt az első újszülött, akinek a nevét beírtam az anyakönyvbe. Azóta már férjhez ment, én is eskettem. Ez külön élmény volt számomra és megdöbbentett, milyen gyorsan múlik az idő. — Hány házaspárt adott össze 1956 óta? — Azt nem tudom, egyszer ösz- sze kellene már számolni. De azt tudom. hogy tavalyelőtt huszonnyolc, tavaly pedig tizenhét párt eskettem. — Mi változott huszonegy év alatti — A leglényegesebb változás, hogy egyre több a társadalmi esküvő. A bejelentkezőket a házasságkötés előtt harminc nappal veszem előjegyzésbe, ilyenkor mindig felhívom a figyelmüket a társadalmi esküvő lehetőségére. — Öltözködésben? — Ünnepélyesebbek a mai esküvők. A fiatalok elegánsak, divatosak. — Mi a divat? — A színes, hosszú ruha. Nagyon tetszett a múltkor a menyasszony halványzöld ruhája. Változás az is, MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK. hogy a mai esküvők népesebbek. Húsz éve sokszor csak a házasulandók és a tanúk voltak itt. Anya a lányát... — A tanács mivel járult hozzá a változásokhoz? — Itt, Pilisszántón hosszú évekig az elnöki irodában tartottuk az esküvőket. Két éve alakítottuk ki az új házasságkötő termet, százezer forintért. Ez szebb is, nagyobb is. A névadókat is itt tartjuk. — Zene? — Lemezjátszóról. — Lehet választani? — Lehet. — Mit szoktak kérni? — A Lohengrinből a nászinduló minden esküvőn felhangzik. Erre vonulnak be. De lehet mással folytatni. — Különleges kérés? — A lányom Bach-zenét kért. A Kantáta és fugá-t. — A saját lányát is eskette? — Nem. Anya a lányát nem esketheti. De itt voltam... — Mi változatlan? — A házasulandók magatartása. Az esküvőt ma is nagyon komolyan veszik. Most is éppúgy gyakori a sírás. mint régen. Főleg a menyasszonyok érzékenyülnek el, de láttam már könnyező vőlegényt is. — Az anyakönyvvezető soha nem érzékenyül el? — Egyszer történt meg velem. Amikor az egyik kis kolléganőmet eskettem. Sok éven át együtt dolgoztunk. Amikor kimondta az igent, nekem is elszorult a torkom. — Mikor van a legtöbb esküvő? — Májusban, a szerelem hónapjában és október—novemberben, amikor már befejeződött a szüret és megvan az új bor. És mindig szombaton. — Soha nem hívják meg a lakodalomba ? — Mindig meghívnak. De soha nem megyek el, hacsak nem rokonról van szó. — Miért nem megy el? — Nem tudom összeegyeztetni a hivatásommal. , Tartós kötelék? — Hogyan állítja össze a beszédeit? — Vannak állandó és változó részei. Az eskü szövege és a fögada- lomtétel adott. Például azt mindig elmondom, hogy: ezennel önöket házastársnak nyilvánítom. — És ami változó? Egy ország a csillagon Beszélgetés Jócsik Lajos ökológussal A Szépirodalmi Kiadó Magyarország felfedezése című sorozatának kötete Jócsik Lajos munkája: Egy ország a csillagon. Nem irodalmi szociográfia, mint a sorozat eddigi művei — például a Nyírségről, az Őrségről, a tokaji borvidékről —, hanem ökológiai, környezettani könyv. Ebből önként adódott az első kérdésem, amikor Jócsik Lajossal új művéről beszélgettem. __• Hogyan kerül az ökológia egy sz ociográfiai sorozatba? r — Eddigi munkásságom logikus folytatásaként. Első idevágó könyvem, Az öngyilkos civilizáció, a világ környezettani fölmérése volt, figyelmeztetés az elkövetett bűnökre, a ránk zúdulható következményekre. A tavaly megjelent Környezetünk védelmében című kötetem az esedékes feladatokkal foglalkozott és fölhívta a figyelmet a nemzetközi együttműködés múlhatatlan szükségességére. Az ökológiai tevékenység sikere azonban attól függ, kialakul-e a társadalom tagjaiban az ökológiai gondolkodás, az ökológiai tudat, mert csak ennek alapján nyerhető meg az együttműködésre a környezetvédelemben, ami össztársadalmi feladat, nem korlátozódhat egyénekre, szervekre, intézményekre. Ezért fogadtam örömmel a sorozat szerkesztőinek fölkérését, írjam meg Magyarország ökológiai fölfedezését: így alkalmam nyílt, hogy ne szaktudományosán, hanem érdekes, olvasmányos módon szóljak a diszciplínámról és ezzel valamicskét hozzájáruljak az ökológiai tudat, az ökológiai műveltség terjesztéséhez, ami létfontosságú napi föladatunk. O Létfontosságú? Nem szakmai elfogultságból eredő túlzás ez?_________ — Nem túlzás. Egy amerikai öko- lógus így magyarázza a környezet- védelem jelentőségét: Földünk hasonlít a biológiai laborokban használt táptalajokhoz, amelyeken mikroorganizmusokat tenyésztenek. A számukra kedvező életföltételeket biztosító táptalajokon a mikrobák gyorsan fejlődnek, szaporodnak, csakhamar milliónyian, majd milliárdnyion lesznek. Közben azonban a táptalaj kimerül, elfogy. Táplálék híján a mikrobák milliárdjai elpusztulnak. Földünk is milliárdnyi élőlény, köztük az ember táptalaja. Az emberiség is gyorsan szaporodik: a ma 3,5 milliárdnyi lakosság az ezredfordulóra megduplázódhat. • Its kevés lesz számára a táptalaj? Olvastam egy francia fantasztikus regényt, amelyben éhező Indiánok szállnak partra Dél-Franeiaor- szágban, ölnek, rabolnak, pusztítanak, mindent fölélnek. Ez a jöv6 vár az úgynevezett jóléti társadalomra? El— Attól függ, kikkel állok szemben. x — Honnan tudja, kikkel áll szemben? — Nem kell nyomoznom. Pilisszántónak 1958 lakosa van. Itt születtem, itt lakom, mindenkit ismerek. — Számít, hogy első, vagy többedik házasság? — Az nagyon sokat számít. Ilyenkor másképpen beszélek. — Megérzl-e előre, hogy milyen lesz a házasság? — Sokszor. Bár, néha tévedek. — Miből érzi meg? — Sokat számítanak az anyagi körülmények. Az. esetek többségében döntő jelentőségűek ,A válásról a bíróság értesít. Sok a válás... — Az esküvő utáni hetekben is szokott velük beszélgetni? — Gyakran látorh őket. Megyek az utcán, találkozunk, köszönünk. Mindig eszembe jut: ezt a házaspárt én adtam össze. Jó érzés, amikor látom, hogy kisbabát várnak. Beszélgetünk, megkérdezem, hogy élnek. Nekem még soha nem panaszkodtak ... Ilyenkor eszembe jut — Mit csinál, amikor nem esket? — Gazdálkodom. _ ?! — A beosztásom neve: gazdálkodási előadó. A költségvetés tervezése, a költségvetési hitelek felhasználásának ellenőrzése, a könyvelés az anyagok bevételezése, kiadása, iskola, óvoda, napközi ellenőrzése tartozik rám. — Melyik a kedvenc szertartása? — A névadók. Ezek a legszebbek. — Nem az esküvők? — Nem. — Miért? — Azért, mert eszembe juttatja, hogy én elváltam Hatos Erzsébet pusztítják az éhezők? — Nem. Mert az emberiség táptalaja — a bioszféra — önmagát folytonosan megújító zárt rendszer, a veszteségeket visszapótló körfolyamat. 9 Miért kongatnak akkor annyian vészharangot? __________________________ — Mert az ember, elsősorban az ipari forradalommal, megbontotta a természet egyensúlyát: olyan mértékben, olyan pazarlóan használta ki a természeti erőforrásokat, ugyanakkor olyan mértékben szennyezte-mérgezte . a bioszférát, amit a természetes regenerálódás nem tudott követni, pótolni. Egy amerik^j__kollégám, kiszámította: a mai ou .alterjedelem és példányszám mellett a New York Times egyetlen számának papírjához több hektár kanadai erdőt vágnak ki. És mennyi papírt fogyaszt a bürokrácia, a kultúra, az egészségügy: ösz- szesen 176 szakma nyersanyaga a fa. A kivágott fa helyett persze másik nő, főleg, ha ültetnek helyette, de sarjról is. Sok év múlva. Ha több fát használunk el, mint amennyit a természetes utánnövés pótolhat, irtjuk az erdőt. Életünket veszélyeztetjük vele, hiszen a növényzet, főként az erdő biztosítja számunkra az oxigént, ami nélkül nincs élet. Nem túlzás hát létérdekként fölfogni az ökológiai tudás terjesztését. • Milyen Magyarország ökológiai helyzete ebben a veszélyeztetett vi * I. lágban?________ — Bioszféránk legfőbb alkotóelemei : a napfény, a víz, a talaj a levegő, S a vízben és a talajon élő organizmusok. Kezdjük az előbb említett erdővel: nem állunk rosz- szul. Pedig az I. világháború utáni új országhatárokon kívülrekedt az erdők 90 százaléka. Fásítottunk. Hitler kirabolta erdeinket. Elölről kezdhettünk mindent. S ma már elég jól állunk.. A levegőnk nem mindenütt tiszta: a nagyvárosokban, az ipari településeken a gyárak, a fűtés füstje, korma, a közlekedés gázai sok helyütt az egészségre már káros mértékben szennyezik a levegőt. Vizeink sem tiszták. Pusztulnak a halak és más vízilények, kevés a jó ivóvíz. A KGST négyes osztályozása szerint csak a Balaton I. osztályú, s félig-meddig a Tisza. A Duna már II. osztályú, a Sajó IV osztályú, vagyis teljesen szeny- nyezett. Persze, a Duna már 100 köbméter szennyet hordoz a hátán, amikor elér hozzánk Kilépve tőlünk azonban már 170 köbmétert görget. Pótoljuk a talajerőt, főleg műtrágyával, közben évi 20 millió tonna istállótrágya megy veszendőbe. Pedig a talajnak kellene. Aztán a sok hulladék és szemét, ami alig jut vissza a körforgásba, csak halmozódik, szennyez. 0 Sokan kibékíthetetlen ellentmondást látnak abban, hogy a szaporodó és egyre igényesebb lakosság eltartásához folytatni kell az iparosítást, fokozni kell a termelést, ami szükségszerűen fogyasztja és szennyezi a bioszféránkat. A biológiai bombáról beszélnek, amely az atombombánál ia súlyosabb fenyegetés az emberiségre. — Nem kibékíthetetlen az ellentmondás. Egy példával bizonyítanám. Egyetlen ember oxigénszükségletének fedezésére 25 négyzetméter zöldterület kell. Moszkva metropolissá nőtt, ma már nyolcmillió a lakója. Tudjuk, a modern nagyvárosok betonsivatagok. Moszkva is házgyári technikával építkezik. Mégis, elég rövid idő alatt, 30 négyzetméter zöldterületet — parkot, ligetet, erdőt — hoztak létre a szovjet főváros minden lakójának. Nem megoldhatatlan feladat hát a biológiai egyensúly fönntartása, robbanásszerű növekedés esetén sem. 9 Sok ökológus mégis végveszélyt emleget. Miért?__________________ — Mert nemcsak szocialista város- fejlesztés, ipartelepítés van a világon. Egy francia kollégám, talán nagyon végletesen, de igen találóan azt írta: csak a politikai fasizmust győztük le, az ökofasizmus még pusztít. A fasizmus lényege az volt, hogy ___rablással, területhódítással, ri épéli'leigázásavái ák'árt'kivételesen kedvező életföltételeket teremteni magának. Az imperialista és a monopolista kapitalizmus félelmetesen hasonló eszközökkel lép föl a világ- gazdaságban. A profithajsza, a tőkés monopóliumok diktatúrája, a mértéktelen fogyasztási őrület továbbvitele — valóban robbanással, fenyegethet. Nyugati szakemberek is már új gazdasági rendet, ökodemokráciát sürgetnek. Mi az ökoszocializmusban bízunk. Tudjuk, hogy a szocializmus az emberiség fönnmaradásának egyetlen lehetséges létformája. 9 Igazolódik ez a mi ökológiai viszonyaink alakulásában?______________ — A világon az elsők közt alkottunk környezetvédelmi törvényt, óriási munka kezdődött a bioszféra védelmére, regenerálódásának segítésére. Persze, mi mindig elég nagy pipájú, de kevés dohányú náció voltunk. Nagy csinnadrattával sok mindenbe belefogtunk, de keveset vittünk végig. Ez az a bizonyos szalmaláng. Hát most már azért nem így mennek a dolgok. Megint csak egy példát. Világszerte gond a cementgyárak irtózatos pora. Hejőcsabát portalanítottuk. Négy és fél milliárdba került, de megcsináltuk. Persze, a DCM még ontja a port, más üzemek a füstöt, ismét mások szennyezik a vizeket stb. Dehát végesek az anyagi erőink. Szocialista rendszerünk és a KGST a biztosíték rá, hogy az ipar- fejlesztés, a többtermelés nálunk többé nem okozhat kijavíthatatlan károkat a bioszférában, s a növekedéssel párhuzamosan fejlődik majd a környezetvédelem és a regenerálás. Ha mindannyian akarjuk. Hiszen egy gondatlanul eldobott cigarettacsikkel több hektáros erdőtüzet okozhatunk. Teljes siker azonban csak a világméretű összefogástól remélhető. Ezért lesem mindig izgatottan a híreket az ENSZ közgyűléseiről. a SALT-tárgyalások állásáról. A béke, a leszerelés, az együttműködés teremthet csak szilárd alapot és anyagi lehetőséget a földi élet egészséges, kiegyensúlyozó« föltételeinek megteremtéséhez — akár 20 milliárd vagy annál is több ember számára. Homoródi József I
