Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-11 / 9. szám

m™n -iff/ßf V x^unav 1978. JANUAR lí., SZERDA Nicosia WaMheimre várva... Nicosiában hivatalosan be­jelentették, hogy a ciprusi kormány közös megbeszélést tart pénteken a Nemzeti Ta­náccsal, amely magába fog­lalja a ciprusi görögök vala­mennyi politikai pártját. A megbeszélés tárgya Waidheim ENSZ-főtitkár látogatása a szigetországon. Hivatalos cip­rusi görög körök óvatosan ér­tékelik Ecevit török minisz­terelnök legutóbbi nyilatko­zatát, amely szerint gyors rendezést szeretne két rész­ből álló, szuverén, független és el nem kötelezett szövet­ségi államforma alapján. Re­méljük, azt is gondolja, amit mond, jegyezte meg egy ma­gas rangú kormányhivatal­nok, bár a tapasztalatok ar­ra intenek bennünket, hogy igen óvatosak legyünk. ★ Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden — Ankará­ból jövet — négynapos hiva­talos látogatásra Teheránba érkezett. Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke kedden fogadta a hiva­talos látogatáson Moszkvában tartózkodó Szonoda t Szunao japán külügyminisztert. Szonoda Szunao átadta Alekszej Kosziginnak Fukuda japán miniszterelnök Leonyid Brezsnyevhez, az SZKP KB főtitkárához, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnökéhez intézett sze­mélyes üzenetét. Alekszej Koszigin és Szono­da Szunao véleményt cserélt a szovjet—japán kapcsolatok és a jelenlegi nemzetközi hely­zet kérdéseiről. A szovjet miniszterelnök és a japán külügyminiszter an­nak a meggyőződésüknek ad­tak hangot, hogy a jószom­szédságon és a kölcsönös meg­értésen alapuló szovjet—japan kapcsolatok szilárdítása meg­felelne a két nép érdekeinek és pozitív hatást gyakorolna az ázsiai és a világhelyzetre. Közel-keleti kérdőjelek A közel-keleti dilemma ed­dig is a földkerekség legbo­nyolultabb problémacsomag­jai közé tartozott. Most azon­ban, Szadat furcsa manőve­réi után, még a megszokott­nál is sokkal jobban megsza­porodtak a kérdőjelek. Kezd­jük nyomban a legfrissebbel: Irán látványosan megválto­zott magatartásával. Reza Pahlavi sah, a közel- keleti kérdésben eddig egy­fajta sajátos semlegesség ta­laján állt. Amikor e sorok írója Teheránban járt, vala­mennyi hivatalos fórumon azt hangsúlyozták: Irán népes­sége nem arab és vallásilag is csak viszonylag laza köte­lékek fűzik az arab világhoz , (a perzsák az iszlám egy má­sik ágához tartoznak). Ezen az alapon Teheránnak nem ' érdeke, hogy aktív szerepet vállaljon a konfliktusban. Ez az alapállás gyakorlati­lag egészen mostanáig tar­tott. Ügy tűnik, a térség szak­értőit is meglepte, hogy az iráni uralkodó Asszuánban, a Szadattal tartott közös sajtó- értekezleten egyértelmű tá­mogatásáról biztosította az egyiptomi lépéseket. Az okot egyelőre nehéz lenne teljes biztonsággal feltérképezni, maga a tény azonban feltét­lenül figyelmet érdemel. Vajon mi lehet a változás háttere? Az elképzelhető le­hetőségek a következők: O Iránt szoros szálak fűzik Washingtonhoz és az ame­rikai kormány nyomatékos kérése legalábbis valószínű­nek látszik. © Mivel a politikailag ha­ladó országokból és erők­ből áll a Szadat lépéseit el­utasítók frontja, Teherán úgy érzi, a konzervatív, nyugat­barát arab tömörülést kell erősítenie. Szinte valamennyi vonat­kozásban teljes mozgásban van a közel-keleti diplomá­cia. Sokasodnak a jelek: mind Izrael, mind Egyiptom szá­mít arra, hogy a másik fél kénytelen lesz engedni, hi­szen a megbeszélések kudar­ca piind Szadat, mind Begin számára belpolitikai fenye­getést is jelent. Ennek a feszültségnek a ter­méke lehet a legutóbbi hír, amely szerint a Sínai-félszi- geten létesített — és állítólag még Washington által is ne­hezményezett — települések problémáját területcserével oldanák meg. Nem elkép­zelhetetlen, hogy a felek a kül- és belpolitikai körülmé­nyek nyomására ilyen komp­romisszumokig juthatnak el. Ez azonban mitsem változ­tat a lényegen, amit Arafat bejrúti beszéde és Asszad Szíriái államfőnek a Newsweek című amerikai magazinnak adott nyilatkozata így fogal­maz meg: sem a palesztin kér­dés megkerülésével, sem a Szovjetunió és a haladó arab rendszerek kirekesztésével nem. lehet valóban tartós meg­oldást elképzelni. Harmat Endre Genf Hetedik forduló Kedden Genfben folytatód­tak a vegyi fegyvereket betil­tó szerződés kidolgozásáról szóló szovjet—amerikai tár­gyalások. Az Egyesült Álla­mok küldöttségét a tárgya­lássorozat hetedik fordulójá­ban Adrian Fischer, á Szov­jetunióét Viktor Lihacsev ve­zeti. A kétoldalú ‘ tárgyalások 1976 augusztusában kezdőd­tek a gépii, leszerelési .érte­kezlet keretében, A két fél által kidolgozott szerződés- tervezetet az általános lesze­relési értekedet elé terjesz­tik. Kedden délelőtt Moszkvában folytatódtak és befejeződtek a szovjet—japán külügyminisz­teri tárgyalások. Andej Gromiko és Szonoda Szunao keddi megbeszélésein folytatták a kétoldalú kapcso­latok kérdéseinek megvitatá­sát és véleményt cseréltek né­hány kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nem­zetközi problémáról. A két külügyminiszter kö­zött levélváltásra került sor, amely meghosszabbította a kulturális kapcsolatokról 1972- ben kötött megállapodás ha­tályát. Oél-Jemen Új típusú élcsupuipárl ólukul Űj típusú élcsapatpárt lét­rehozásáért emelt szót Abdul Fattah Iszmail, a Dél-jemeni Nemzeti Front Egyesített Po­litikai Szervezete Központi Bizottságának főtitkára. Egy beszédben hangsúlyozta, hogy a párt megalakítása a jemeni forradalom céljának eléréséért vívott harc közpon­ti és időszerű feladata. A fő­titkár röviden ismertette a szervezet Központi Bizottsá­ga 8. ülésének eredményeit. Az ülésen a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság fej­lődésének jövő évi feladatait vitatták meg. Varsó Vita és határozat A LEMP második országos páriértekezlete és a Központi Bizottság 10. plénuma Kedden, a pártértekezlet második, és egyben utolsó napján folytatódott a referá­tum vitája. Piotr Jaroszewicz, a mi­nisztertanács elnöke méltat­ta az egy évvel ezelőtt meg­kezdett gazdasági struktúra- átalakítási manőver eredmé­nyeit, és rámutatott, hogy a manőver lehetővé teszi az öt­éves terv célkitűzéseinek el­érését. A szónok hangsúlyozta, hogy azok a körülmények, ame­lyek között az ország megva­lósítja a párt hetedik kong­resszusán elfogadott társa­dalmi-gazdasági fejlesztési programot, sokkal nehezeb­bek annál, mint amit előre láthattak a terv kidolgozása­kor. Az olyan objektív körül­mények, mint a nyugati re­cesszió és egyes tőkésorszá­gok növekvő protekcionista kereskedelempolitikája, vagy­is a kedvezőtlen időjárás miatti rossz mezőgazdasági évek sora, nem befolyásolha­tó tényezők, de tekintettel kell lenni rájuk, és úgy kell módosítani tevékenységün­ket, hogy az megfeleljen a megváltozott körülményeknek. Kedden az esti órákban fe­jeződött be a politikai bizott­ság Edward Gierek által elő­terjesztett beszámolójának vitája. A konferencia munkála­tainak esti szünetében össze­ült a LEMP Központi Bizott­ságának 10. plénuma, amely megerősítette a pártértekez­leten elfogadott határozato­kat: a Lengyel Egyesült Mun­káspárt hetedik kongresszu­sán elfogadott határozat meg­valósításának eddigi eredmé­nyeiről és a pártra háruló feladatokról, a LEMP KB ne­gyedik plénuma által életre- hívott párt-kormány munka- csoportok tevékenységének eredményeiről, és a közelgő tanácsválasztásokról. Edward Gierek zárszavá­ban méltatta a Szovjetunió­val és a többi testvéri szo­cialista országgal való szö­vetség, barátság ás együttmű­ködés továbbfejlesztésének és elmélyítésének fontosságát, majd a lengyel kommunis­tákhoz fordulva köszönetét mondott mindennapos áldo­zatos munkájukért. HISPANIÄI HORIZONT O Eminens Katalónia EGY SZAKÁLLAS FIÜ, aki csecse­becséit árulta az aszfaltra terített pony­va mellett, nevetve mondta: még a papagájok is szabadabban vitatkoznak a Ramblason, mint pár éve. A Ramb- las, az egykori folyómederből Barce­lona főutcájává lett gyönyörű fasor egyik jelképe Katalónia kétmilliós fő­városának, s mostanában talán szimbó. luma lehet a spanyol politikai élet egyre gyorsuló oldódásának is. Úti­könyvek már régen is ecsetelték azt a megkapóan színes kavalkádot, amely szinte éjjel-nappal zajlik a betonba ágyazott fák alatt. Persze, hiszen Bar­celona kikötőváros, az arra jellemző pezsgő hangulattal. De a mai élénkség a Ramblason azért mégis egy kicsit más, mint régebben. Még annak is, aki először jár itt. Hiszen, ha valaha hal­lott Spanyolországról, tudnia kell, hogy az utcai politizálás, a nyilvános dis­puta itt az elmúlt évtizedekben nem divatban, hanem rendelkezésekben volt — tilalmak és büntetések formájában emlttve. A fasiszta Franco-rezsim dik^" tatúrája csaknem negyven esztendőn át elfojtott minden ellenzéki hangot, s el­képzelhetetlenné tette a vélemények, akár a legcsekélyebb nyilvánítását is. Nem úgy a Ramblason, ahol nem rit. ka a híres londoni Hyde-parkra emlé­keztető jelenet: embergyűrű közepén valaki szónokol. No. persze, legtöbb­ször nem politikai nézeteket, hanem valami' csodabalzsamot, saját találmá­nyé szupertisztítószert reklámoznak, de eközben a lelkes feltalálók ma már nem félnek egy-egy politikai viccet el­sütni, vagy éppen kritikai megjegy­zést tenni a kormány politikájára. S nem szalad el senki, s nem jön oda a rendőr. Pedig direkt politikai viták is folynak, ha nem is ilyen nagy közön­ség előtt. A rengeteg újságosbódé és könyvárusító pavilon előtt gyakran állnak hevesen gesztikulálva eszmét cse­rélő kis csoportok, amelyek tagjai nem hallgatnak el, ha idegen hallgatózik is. Pedig a legaktuálisabb problémákról, a gazdasági helyzet romlásáról, az auto­nómiáról esik szó és nem éppen hízel­gő megjegyzések is elhangzanak a mad. ridi kormány számlájára. Ahogy a pa­vilonok újságjai és könyvei is felsza­badultan vesznek részt a politikai át­alakulás bonyolult folyamatában, éles hangnemben vitatják a diktatúrát fe­ledni igyekvő ország gondjait. TALÁLÓ AZ IS, hogy a katalán tar­tományt Spanyolország eminensének tartják. Nemcsak azért, mert a politi­kai hangulat kétségkívül itt a legfel­szabadultabb a 30 milliós országban. S nemcsak azért, mert — ez nem új do­log — az országrész Hispánia gazdasá­gilag legfejlettebb területe, amelyet már kulturális és politikai hagyomá­nyai is a változások élén állásra pre­desztinálnak. Katalónia gazdasága ad­ja az ország össztermelésének ötödét, s mind a négy katalán megye az első tíz között van az 50 spanyol megye rangsorában.'Az életszínvonal itt a leg­magasabb, a kulturális körülmények itt a legkedvezőbbek a nagyon egyenlőt­lenül fejlett spanyol társadalomban. Ehhez pedig még egy döntő — Kata. lónia számára mindennél fontosabb — tényező járul hozzá: az autonómia ügye. A katalánok már a középkor de­rekán hevesen harcoltak az önkormány­zat elnyeréséért — változó sikerrel. Már az 1300-as években létrejött au­tonóm testületük, az úgynevezett Ge­neralität, amelyet aztán a központosí­tani igyekvő királyi hatalom 1716-ban eltörölt. Sok vihar után, 1932-ben, a köztársaság idején nyert ismét jogot a tartomány az önkormányzati szerv visz- szaállítására. De jött Franco és negy­ven éven át vörös posztó volt a fa­siszta rezsim szemében az autonómia gondolata is. Pedig hallania kellett ró­la. mert a katalánok mozgalmát a leg­kegyetlenebb terror sem törte meg. Franco halála után a lassú tapoga­tózás a demokrácia felé rövidesen is­mét aktuálissá tette a problémát A júniusi választások aztán intézményesí­tették az országban végbement válto­zásokat, s nem lehetett tovább halasz­tani a .katalán autonómia megadását. MADRID SZAMÁRA azonban ekkor az volt a probléma, hogy miként zár­hatná ki a baloldali erőket a Generali­tät irányításából. A választásokon ugyanis a katalán tartományban a bal­oldali pártok, a szocialisták és a kom­munisták szereztek abszolút többséget. A központi kormány számára pedig igen kellemetlennek ígérkezett az a perspektíva, hogy az ország legfonto­sabb tartományában a baioldal kor­mányozhat. Késett tehát a Generalität, feszült a hangulat Barcelonában. A Suarez-kabinet a Generalität szám­űzetésben élő agg elnökének, Josep Tarradellasnak tekintélyét és antikom- munista nézeteit próbálta céljai érde­kében felhasználni. A pártok azonban szilárdan ellenálltak, s a kemény po­litikai küzdelem végül mégis a balol­dal javára dőlt el. Tehát Spanyolország leggazdagabb tartományát a baloldal irányítja a jö­vőben, s ez a hagyományok örömteli folytatódását jelenti „Mi, katalánok, mindig haladó nézeteket vallottunk — mondta nem titkolt büszkeséggel egy újságíró kollégám Barcelonában. — Madrid egyszerűen nem gondolta át eléggé országrészünk múltját és jele­nét. amikor megpróbálta kiszorítani a baloldalt az irányításból. Mi egyszerűen nem nyugodhatunk bele abba, hogy a népakarat ilyen látványos megnyilvá­nulását semmibe vegyék. Ahogy ez a nép soha nem adta fe! a harcot az au­tonómiáért sem S ha a Ramblason megkérdezel bárkit, hogy mi a véle­ménye, mind ezt mondaná — akár bal­oldali, akár jobboldali nézetet vall. Mert volt időnk megismerni az anti- demokráciát, s most minden áron meg akarjuk tartani a demokráciát.” EZ A KIS KATALÁN MONOLÓG új korszak elején fogalmazta meg a jövő útját: tovább előre — demokráciával. S Katalónia eminens példája országos jelentőségű. v Avar Károly (Következik: Spanyolország spanyo­lok nélkül?) zetö pártban még nehezen fel­mérhető következményei le­hetnek. Nos, arról a nem ritka eset­ről van szó, amikor az éhes disznó nemcsak makkal álmo­dik, hanem önmaga gondos­kodik a takarmányról is. Alig néhány órával azután, hogy a nyugati rádiók és tévék rázen­dítettek, berlini hivatalos kö­rök is foglalkoztak az üggyel. Tudtul adták: a nyugatnémet hírszerző szolgálatokkal fog­lalkozó szervek előtt már rég­óta ismeretes volt, hogy készül egy ilyen dokumentum. Csak­hogy a demokratikus kommu­nizmus apostolai nem az NDK-ban, az állítólagos NSZEP funkcionáriusok között keresendők, hanem a nyugat­német hírszerző szolgálatnál. A Szövetségi Hírszerző Szol­gálat, a BND pullachi köz­pontjában, ahol már régóta folyik különböző koholt doku­mentumok előkészítése. Plat­formokat és nyílt leveleket, irányvonalakat és koncepció­kat dolgoztak ki, hogy azokat majd mások, nem létező kom­munisták nevében közreadják. A Spiegel világszenzációja egyike ezeknek a termékek­nek. A pamflet megjelenése után néhány nappal (ma’már) a nyugatnémet sajtó — amely olyan nagy örömmel és vára­kozással nézett a dokumentum megjelenése elé — sem tudja titkolni csalódását a rossz mi­nőség miatt: S a vita azon fo­lyik, hogy honnan származik az okmány. Mert hogy nem azoktól, akiket a Spiegel jelez, annyira nyilvánvaló, hogy már nem is vitatható. Higgad, tabb nyugatnémet körökben már inkább azt feszegetik:, va­jon kiknek állt érdekében ez a provokáció? És mik lesznek a következményei? Azoknak az NSZK-beli erőknek, amelyeknek sehogyan sincs kedvére a két német ál­lam közötti kapcsolatok to­vábbi normalizálása, annyit sikerült elérniük, hogy ismét nem az NDK—NSZK közötti tárgyalások továbbfolytatása, a különböző, még nyitott és rendezhető kérdésben való megegyezés, hanem ez az os­toba és aljas kiáltványügy az elsőrendű téma. Európa fontos térségéről van szó, a két német állam vi­szonya az általános európai enyhülés és a nemzetközi helyzet szempontjából is igen fontos. És ezért nem lehet egy kézlegyintéssel napirendre térni egy ilyen kísérlet felett. Nagyon erős még azoknak a hangja, akik 'nem képesek, nem hajlandók a békés egy­más mellett élés egyre terjedő nyelvét beszélni. Az ilyen ak- ciók összeomlása után olyan törmelékek maradnak, ame­lyeket el kell takarítani, mielőtt tovább lehetne menni az ésszerű, ’a célhoz, a békés egymás mellett élés megszilár­dulásához vezető úton. Pintér István CSATATÉR RÓMÁBAN. Valóságos csatatérré válto­zott kedden este a Via Appiá­tól délkeletre elterülő város­negyed. Szélsőjobboldali tün­tetők lövöldöztek, beni'nes pa­lackokkal gépkocsikat gyújtot­tak fel, autóbuszokat borítot­tak fel. I Berlini telex Ki kiáltott és kik kiabálnak? Berlinben közleményben jelentették be, hogy dr. Michael Kohl, a Német Demokratikus Köztársaság NíjZK-oeli állándó képviseletének vezetője az NSZK kancellári hivatalában hivatalosan tiltakozott a Der Spiegelben közzétett NDK-ellenes rágalmak miatt. Az NDK nagykövet nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen anyagok megterhelik az NDK és az NSZK közötti viszonyt és az ilyen pamfletek nem csupán a két német állam közötti alapszerződés és a helsinki záróok­mány szellemének és betűjének nem felelnek meg, ha­nem megsértik az államok közötti normális együttélés szabályait is. Az NDK külügyminisztériuma a Der Spiegel ham­burgi hírmagazin berlini irodáját — a nyugatnémet lap­nak az NDK-val és polgáraival szembeni folyamatos és rosszindulatú rágalmai miatt — azonnali hatállyal be­záratta. Walfgang Meyer, a külügyminisztérium sajtófőosz­tályának vezetője kedden írásban közölte a Der Spiegel szerkesztőségével, hogy a lap az elmúlt hónapokban ál­landóan fokozódó mértékben rágalmazza a Német De­mokratikus Köztársaságot és szövetségeseit, s folyama­tosan azzal próbálkozik, hogy kitalált álhirekkel és je­Í leütésekkel mérgezze a Német Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszonyt. Az akció, még mielőtt el-I kezdődött volna, összeomlott. Kidolgozói bizonyára meg vol­tak győződve róla, hogy mű­vük eredményes lesz, nyugta­lanságot, bizonytalanságot kelt, de nagyot tévedtek. Inkább alátámasztott egy régóta is­mert bizonyosságot: a szocia­lizmus ellenségei a békés egy­más mellett élés időszakában sern adják fel régi céljaikat; új eszközöket alkalmaznak, de azért ragaszkodnak né­hány régi módszerhez is. Ilyen például a hamisítás. A nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom története jó né­hány esetet ismer, amikor ha­mis dokumentumokkal igye­kezett az ellenség zavart kel­teni. A sok régihez most tár­sul egy új is. A hamisítvány neve: az NDK-beli szervezett ellenzék első kiáltványa. Az okmányt a hamburgi Der Spiegel adta közzé, de még mielőtt nyomtatásban megjelent volna, a nyugatné­met rádió- és televízióadók nagy lelkesedéssel jelentették be létezését. Arról beszéltek, hogy a Német Szocialista Egy­ségpárt magas- és középszintű funkcionáriusai szervezetei alapítottak a „ demokratikus kommunizmus” kivívására. S hogy ez az új párt minden bizonnyal jelentős hatást gya­korol majd az NDK életére, a szakadásnak az NDK-t ve­Alekszej Koszigin íogaáta Szórnia Szamát Beíejeződtek a szovjet-japán külügyminiszteri tárgyalások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents