Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-09 / 289. szám

"***•* f/Ps TH K/UIÍOP 1977. DECEMBER 9., PENTEK Közel-Ke’el TASZSZ-összefoglaló ( Husszein Jordániái király, aki szerdán Damaszkuszban Hafez Asszad sziriai államfővel tanácskozott, csütörtökön az egyiptomi fővárosba utazott, majd ma a szaúd-arábial Rijadba érkezik. A hasemita uralkodó, aki nem kötelezte el magát Szadat politikája ellen, de nem vett részt a tripoli értekezleten sem, feltehetően közvetíteni próbál az egyelőre nehezen össze­egyeztethető álláspontok között. Egyiptomi körökben maka- péseinek igazolására töreked­ve, a Szovjetunióval szem­ben ellenséges cikkeket publi­kál. esul ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy a közel- keleti tárgyalások alapját a kairói találkozón kell lerak­ni — mutatott rá csütörtökön a TASZSZ szovjet hírügynök­ség. Az egyiptomi sajtóban nagy teret szentelnek Cyrus Vance amerikai külügymi­niszter nyilatkozatónak, amely szerint aiz Egyesült Államok most árra hajlik, hogy erő­feszítéseit ne a genfi konfe­rencia összehívására, hanem a kairói találkozó megtartá­sának biztosítására összpon­tosítsa. EZ az álláspont szöges ellentétben van a Közel-Ke­letről kiadott szovjet—ameri­kai közös nyilatkozattal. Néhány egyiptomi sajtóor­gánum, Kairó különutas lé­A Szovjetunió álláspontja, bárhogy próbálják is azt a reakciós körök elferdíteni, változatlanul következetes és a szovjet vezetők a közel­múltban arab országok képvi­selőivel folytatott tárgyaláso­kon újra megerősítették. Kuba Befejezte vidéki körútját az MSZMP küldöttsége Visszaérkezett vidéki útjá­ról Havannába a Magyar Szocialista Munkáspárt kül­döttsége, amely Biszku Bélá­nak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével Kubában tartózkodik. Havan­nában Biszku Béla és a dele­gáció tagjai találkoztak L,uis Orlando Dominguezzel, a Ku­bai Kommunista Ifjúsági Szö­vetség első titkárával. Belgrad Két hónap mérlege A TASZSZ hírügynökség a belgrádi találkozó kéthónapos munkáját értékelve hangsú­A Német Kommunista Párt programtervezete Herbert Mies, a Német Kommunista Párt eLnöke csü­törtökön Bonnban sajtóérte­kezleten ismertette pártja új programtervezetét. A párt olyan társadalom kialakítását tűzd ki célul, amelyben megszűnik a kizsák­mányolás, megvalósul a de­mokratikus, szoci áiLis haladás. A tervezetet a következő hó- jnapokban nyilvános vitára bocsátják. A DKP kész a prog­ram vitájára mindenkivel, aki­nek érdekében áll az NSZK népe legfontosabb problémái­nak megoldása — mutatott rá Herbert Mies. A hat fejezetből álló prog­ramtervezet a nemzetközi hely­zet értékelésével kezdődik, a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet világ­méreteket öltő folyamatát ' “elemzi? Méltatja' á‘ mÜhkás- osztály szerepét, a szociális>- ta világrendszer jelentőségét, elemzi a monopolista és ál­lammonopolista kapitalizmus sajátosságait, a nemzetközi erő­viszonyok alakulását. A második rész a nyugatné­met kapitalista társadalmi rendszer válságát, az NSZK imperialista terjeszkedési tö­rekvéseit, a társadalom belső konfliktusait analizálja. Szól a munkanélküliségről, az ifjú­ság helyzetéről, a demokrati­kus jogok megnyirbálásáról, a fegyverkezési verseny fokozá­sára irányuló törekvésekről. A harmadik rész az NSZK- ban működő demokratikus erők helyzetét, összefogásának szükségességét és lehetséges módjait tükrözi. Részletesen foglalkozik a parlamenten kí­vüli harc lehetőségeivel, a de­mokratikus reformok követ­kezetes megvalósításának, a szociálpolitikai és bérpoliti­kai követelések érvényesítésé­nek lehetőségével. Síkraszáll a dolgozók beleszólási jogá­ért, a demokratikus jogok gya­korlásáért. A negyedik fejezet a DKP szocialista célkitűzéseivel, azok megvalósításának feltételeivel és lehetőségeivel foglalkozik. Az ötödik rész címe: A mun­kásosztály akcióegységéért és a demokratikus erők szövetsé­géért. A programtervezet befejező szakasza a DKP szerepét elem­zi, feladatait részletezi első­sorban a dolgozó tömegek kö­rében végzett munka hatéko­nyabbá tételével kapcsolat­ban. A programtervezetet a DKP jövő ősszel sorra kerülő kong­resszusa elé terjesztik. lyozza, hogy a helsinki érte­kezleten részt vett államok képviselői építő szellemű vé­leménycserét folytattak az európai biztonság és együtt­működés problémáiról. Szá­mos olyan javaslatot terjesz­tettek elő, amelyek a helsinki záróokmány ajánlásainak to­vábbi megvalósítását célozzák. Az országok döntő többségé­nek képviselői állást foglal­nak a belgrádi találkozó sike­res befejezése és az eredmé­nyeket értékelő olyan doku­mentum kidolgozása mellett, amely elősegítené Európában a béke és az együttműködés megszilárdulását. Nem mond­ható el azonban mindez az Egyesült Államok delegációjá­ról, amely kezdettől fogva akadályozza a munkát és kí­sérleteket tesz a legfőbb euró­pai problémák tárgyszerű megvitatásának meghiúsításá­ra. A szocialista országok dele­gátusai erélyesen visszautasít­ják az amerikai küldöttség ki­rohanásait. A szocialista or­szágok küldöttségei azért utaztak Belgrádba, hogy tárgyszerűen és építő szellem­ben vitassák meg az európai problémákat. Ezt akarják a semleges és az el nem kötelezett országok is, valamint a nyugati orszá­gok többsége. Franz Muhri beszámolójával Megkezdődött az Osztrák KP XXIII. kongresszusa Csütörtökön Bécsben meg­nyílt az Osztrák Kommunista Párt XXIII. kongresszusa. A testvértpártok képviselői kö­zött Óvári Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának ve­zetésével jelen van az MSZMP küldöttsége is. Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke Is­mertetve a Központi Bizottság beszámolóját, részletesen ele­mezte a nemzetközi helyzetet, majd behatóan foglalkozott az osztrák bel- és gazdaságpoli­tika ellentmondásaival, illetve a kommunista pártnak a bo­nyolult helyzetből adódó fel­adataival. Rámutatott arra. hogy a nemzetközi kapcsola­tokban az eltelt években sike­rült elmélyíteni az enyhülés folyamatát, amelynek a helsin­ki biztonsági értekezlet kie­melkedő állomása volt. A nemzetközi munkásmoz­galom helyzetével kapcsolat­ban a szónok aláhúzta az egy­ség helyreállításának szüksé­gességét, és elítélte a Kínai Kommunista Párt maoista ve­zetésének a mozgalom megosz­tására irányuló próbálkozásait. A délutáni ülésen kapott szót I. V. Kapitonov, az SZKP KB titkára, a szovjet pártkül­döttség vezetője. A szovjet kül­dött az SZKP Központi Bi­zottsága, és személy szerint Leonyid Brezsnyev főtitkár nevében köszöntötte az Oszt­rák KP XXXII. kongresszusát. OKPdokumen'um Harc Olaszország megmentéséért Az Olasz Kommunista Párt vezetősége szerint a jelenlegi olasz kormány politikája egyre kevésbé van összhangban az ország súlyos belső válságával. Éppen ezért egyre nagyobb szükség van a demokratikus egység* és szolidaritási kormány megalakítására, olyan kormányra, amelyben részt venne a két parlamenti baloldali párt, s amely elegendő hatalommal és te­kintéllyel rendelkezne ahhoz, hogy megoldja az ország előtt tornyosuló problémákat — állapítja meg az Olasz Kommunista Párt vezetősége római ülésén elfogadott dokumentuma. A ta­nácskozáson felszólalt Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára Is. nistát, hogy e nehéz pillanat­ban egységes frontba tömö­rülve lépjenek fel a demok­ratikus egység- és szolidari­tási kormány megalakítá­sáért. Minden eddiginél na­gyobb szükség van a kom­munista párt ideológiai meg­erősítésére, taglétszámának növelésére. Az OKP-naik ké­pesnek kell lennie arra, hogy sikerrel vigye végig az Olasz­ország njegmentéséért és megújításáért vívott harcot — mutat rá végezetül az OKP ■dokumentuma. Az okmány kifejezi a veze­tőségnek a társadalmi rend nyugtalanító helyzete, a gaz­dasági válság éleződése, az állami költségvetés hatalmas deficitje, s több, állami és po­litikai vezetőiket is érintő botránya miatt érzett aggo­dalmát. Az OKP vezetősége megál­lapítja, hogy a válság élező­dése, a pártközi program - megállapodás végrehajtásá­nak halogatása, a kormány tevékenységében tapasztalha­tó bizonytalanság, s e tevó-- kenység ellentmondásossága a politikai helyzet romlásához vezetett. Az OKP véleménye szerint most már a kormányzó ke­reszténydemokrata pártnak kell lépnie. Az OKP vezetősége felszó­lít minden olasz kommu­Honecker Phenjanhan A Német Demokratikus Köz­társaság párt- és állami kül­döttsége Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az államtanács elnökének ve­zetésével csütörtökön hivata­los, baráti látogatásra a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaságba érkezett. Búcsú Vaszilevszkij marsalltól Csütörtökön Moszkvában mély részvét mellett kísérték utolsó útjára Alekszandr Va- szilevszkijt, a Szovjetunió mar- sallját. A kiemelkedő szovjet hadvezér, hosszan tartó, sú­lyos-betegség után, 83 éves ko­rában hunyt el. A Vörös-téren megrendezett gyászszertartá­son ott volt Leonyid Brezs­nyev, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió több más párt-, állami és katonai vezetője, számos külföldi diplomata. A gyászszertartás után a marsall hamvait tartalmazó urnát a Kreml falában helyezték el. Erósz Károly elutazott Hanoiból Grósz Károlyt, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetőjét, aki pártmunkásküldöttség élén tartózkodik a Vietnami Szo­cialista Köztársaságban, fo­gadta To Huu, a VKP Politi­kai Bizottságának póttagja, a KB titkára, a Központi Bi­zottság propaganda bizottságá­nak elnöke Az MSZMP kül­döttsége csütörtökön elutazott Hanoiból. .—c ......... Ko nkrét lehetőségek Közlemény a burundi külügyminiszter magyarországi látogatásáról Kormányválság Lisszabonban A PORTUGÁL, PARLA­MENT kétnapos maratoni vi­ta Után, a csütörtök reggeli bizalmi szavazáson megbuk­tatta Mario Soares kisebb­ségi szocialista kabinetjét, amely 16 hónapon át kor­mányozta az országot. Mind a három nagy ellen­zéki párt: a szociáldemokra­ták, a Demokrata Szociális Centrum és a Portugál Kom­munista Párt a kormány el­len szavazott és, mivel a Né­pi Demokratikus Unió Igyet- len képviselője és az öt füg­getlen képviselő is megvonta a bizalmat. Soares — csupán saját pártjától támogatva — 159:100 arányban alulma­radt MARIO SOARES a vita vé­gén, a hajnali órákban mon­dott beszédében hosszasan bí­rálta a két jobboldali pár­tot: hangoztatva, hogy sú­lyos felelősség terheli őket a pénzügyi válságért. Felhív­ta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet kedvez a fasizmus előretöré­sének és felidézte annak ve­szélyét, hogy a jobboldal „egy Pinochet” karjaiba hullhat. A 263 tagú parlamentben a szocialistáknak 102 mandá­tumuk volt. Tőlük jobbra helyezkedett el, az önmagát szociáldemokratának nevező korábbi Néppárt 73, a Szo­ciális Demokrata Centrum pedig 41 képviselői hellyel. A nagyságrendben a negyedik Kommunista Pártnak 40 man­dátuma van. Ily módon vi­lágos volt: a Szocialista Párt és Soares úgy maradhat kor­mányon. ha megkapja, vagy valamelyik jobboldali párt, vagy a kommunisták támo­gatását. S itt térjünk vissza arra, hogy Alvaro Cunhal, a Por­tugál Kommunista Párt fő­titkára kedden este, Antonio Ramalho Eanes államfővel folytatott megbeszélése után kijelentette: pártja minden tényezőt mérlegelni kíván, s ezért csak a bizalmi vita vé­gén dönti el, támogatja-e a kormányt. Ugyanakkor han­goztatta, hogy Portugáliának mindenképpen új kormány­ra és új politikára van szük­sége a gazdasági katasztrófa elkerülése érdekében. Tehát a Kommunista Párt döntésén múlott Soares kabinetjének sorsa. CSÜTÖRTÖKRE VIRRA­DÓRA, éjféltájban szólalt fel a bizalmi vita során Carlos Brito, a Portugál-JCommunis- ta Párt parlamenti csoport­jának vezetője és megállapí­totta: a nép sohasem fogja megérteni, hogy a jobboldali pártok megtilthatják a fa­sizmussal szembeni ellenál­lásban létrejött két demok­ratikus párt egyetértését. Rá­mutatott, hogy a kormány nem tanúsított semmi hajlan­dóságot a kommunisták és a szocialisták közötti megegye­zésre, és hogy a tárgyaláso­kat a Szocialista Párt sza­kította meg. Ügy látjuk, a kormány nem értette meg — mondotta Brito —, milyen veszélyt jelent a demokrá­ciára nézve, ha enged a jobb. oldal zsarolásának. A szavazás után a kom­munista párt szóvivője a PKP döntését indokolva rámuta­tott: a kormány azt Ígérte, hogy megvédi a forradalmi vívmányokat, de nem tartot­ta meg ígéretét... Hallgató­lagos szövetsége a jobboldal­lal sorozatos támadást jelen­tett a munkásosztály ellen. Ez a törvénykezési ellenforra­dalom vezette az országot a pénzügyi csőd szélére. A JELENLEGI VÁLSÁG előzménye, köztudottan az volt, hogy a jobboldali Szo­ciáldemokrata Párt és a De­mokratikus Szociális Cent­rum Párt megszakította a kor­mánnyal az ország gazdasá­gi problémáinak megoldását szolgáló közös programról folytatott tárgyalásokat. A jobboldali pártok azt köve­telték, hogy a megbeszélések­ből zárják ki a kommunista pártot. Mér november 9-én a Por­tugál Kommunist^. Párt Po­litikai Bizottsága felhívást in­tézett az ország demokratikus és antifasiszta erőihez az éle­ződő politikai és gazdasági válsággal kapcsolatban. Hang­súlyozta, hogy a válság le­küzdéséhez — a szabadság és a forradalmi vívmányok meg­óvása érdekében — nélkülöz­hetetlen a párbeszéd, a meg­értés és a közös akció. Az események megértésé­hez — miként a Központi Sajtószolgálat kommentárja is rámutatott — vissza kell idézni a portugál politika változásait 1974, a fasiszta rendszer bukása óta. Ugyan­is ezt követően a portugál po­litikai inga erősen kilengett balra. A válság első szaka­szában a hadseregen belül baloldali forradalmi tisztek és részben ultrabaloldali ka­tonai elemek kezébe került az irányítás. A politikai szín­téren az illegális harc súlyát viselő, bár erős szervezeti alapokkal rendelkező kom­munista párt befolyása volt a helyzet egyik meghatározó eleme. A BALOLDAL BEFOLYÁ­SA tehát erősebb volt, mint számszerű ereje. Ez az ellent­mondás nem sokáig tartha­tott. A választásokon a szo­cialisták után a két jobbol­dali párt kapta a legtöbb sza­vazatot. Ezt követően a' bal­oldali és ultrabaloldali tisz­tek fokozatosan kiszorultak a hadsereg irányításából. En­nek a rendkívül heves inga­dozásnak a politikai öröksége volt a portugál kommunisták és a kormányzó szocialista párt között kialakult rossz és feszült viszony. Így vált lehetetlenné egy hatásos pártközi megállapo­dás. A jobboldal polgárhábo­rús fenyegetésekkel igyeke­zett megakadályozni, hogy a kommunista és a szocialista párt rendezze elmérgesedett viszonyát. SOARES MEGTAGADTA a miniszteri tárcákat a jobb­oldaltól. Így léte már csak a kommunista párttól függhe­tett, amely azonban joggal követelte, hogy a kormány biztosítsa a kivívott forradal­mi vívmányokat. Ezt hang­súlyozta a PKP november 23-i memoranduma is, amely egy­ben követelte, hogy a kor­mány kezdjen haladéktala­nul tárgyalásokat a memo­randumban foglalt különbö­ző kérdésekről. Ez nem történt meg, s így a bizalmi szavazás során el­szenvedett vereség nyomán Soaresnek nincs más válasz­tása, mint hogy benyújtsa le­mondását a köztársasági el­nöknek. Eanes elnök a Leg­felsőbb Forradalmi Tanács­csal folytatandó konzultációt követően új kormányfőt je­lölhet ki, ha pedig nem ala­kul életképes kabinet, fel­oszlatják a nemzetgyűlést és új általános választásokat ír­nak ki. Alacs B. Tamás Albert Muganga, a Burundi Köztársaság külügyminiszte­re Púja Frigyes külügymi­niszter meigihívására 1977. de­cember 5—7. között hivatalos látogatást tett hazánkban. A burundi külügyminisztert fo­gadta Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke. A két miniszter tájékoz­tatta egymást országaik belső helyzetéről. Nagyra értékel­ték népeiknek a fejlődés ér­dekében kifejtett erőfeszíté­seit. A külügyminiszterek vé­leménycserét folytattak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, különös tekintet­tel az afrikai kontinenst érin­tő problémáikra. A kétoldalú kapcsolatokat áttekintve a külügyminiszterek megálla­pították, hogy az országaik együttműködését a jövőben bővíteni lehet. Az igények és a lehetőségek ismeretében ta­nulmányozni fogják a köl­csönösen előnyös együttmű­ködés fejlesztésének konkrét lehetőségeit. Megelégedéssel állapították meg, hogy az enyhülési folyamat tovább erősödik. A helsinki értekez­let sikeres befejezése, az ott elfogadott elvek gyakorlati megvalósítása érdekében tett lépésdk, valamint a most fo­lyó belgrádi találkozó bizo­nyítja, hogy Európa országai helyes úton járnak. Kifejez­ték meggyőződésüket, hogy a békés egymás mellett élés térhódítása valamennyi or­szág és nép alapvető érde­ke. A két fél teljes egyetértés­ben állapította meg, hogy az enyhülés kedvező körülmé­nyeket teremtett a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért és a békéért küzdő erők nagyfokú aktivizálódásá­hoz. E harc eredményeként új szakaszába lépett Afrika füg­getlen országainak küzdelme a tényleges nemzeti és politi­kai függetlenségért, a fajül­döző rendszerek ellen. Afrika számos független országa és népe jelentősen hozzájárul az imperializmus és a neokolonia- lázmus elleni világméretű harchoz. A külügyminiszterek elítélték a fajüldöző rendsze­rek politikáját és aggodalmu­kat fejezték ki az Afrika egyes részein kialakult feszült­séggócok miatt. Támogatásuk­ról biztosították a problémák békés megoldására irányuló kezdeményezéseket. A két fél kinyilvánította, hogy a jövő­ben is támogatni fogja Zim­babwe, Dél-Afrika és Namibia népeinek a nemzeti független­ségért és szabadságukért foly­tatott harcát. Hangsúlyozták, hogy az an- tiimperialista, antikolonialista harc sikerének legfőbb zálo­ga a világ haladó erőinek egysége. A két fél nagyrabe­csülését fejezte ki, hogy a frontországok támogatást nyúj­tanak a Zimbabwei Hazafias Frontnak. Elítélték Dél-Rho- désia támadásait a szomszé­dos országok békés lakossága ellen. A külügyminiszterek megelégedéssel szóltak az el nem kötelezett országok moz­galmáról, amely egyre pozi­tivabb szerepet játszik a vi­lágpolitikában. A két fél tá­mogatásáról biztosította a kö­zel-keleti kérdés igazságos ren­dezésére irányuló erőfeszíté­seket. Támogatják a Palesz­tinái nép harcát, követelik az Izrael által megszállt arab te­rületek kiürítését. A két kül­ügyminiszter kifejezte azon meggyőződését, hogy a közel- keleti kérdés igazságos ren­dezéséhez a legmegfelelőbb keret a minden érdekelt fél, köztük a PFSZ részvételével megtartott genfi konferencia, A burundi külügyminiszter meghívta Púja Frigyest. te­gyen hivatalos, baráti látoga­tást a Burundi Köz irsaság­ban. A magyar külügyminisz­ter a meghívást elfogadta. v

Next

/
Thumbnails
Contents