Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-07 / 287. szám
4 ”"rr -4/}? ff Ksímap 1977. DECEMBER 7.. SZERDA Aranylemezdíj komolyzenei müveknek Lehotka Gábor orgonajátéka a legnépszerűbb Az aranylemezdíj eddig a könnyűzene fogalomkörébe tartozott. Azokat a pop- vagy tánczenei felvételeket jutalmazták vele, amelyekből legalább ötvenezer hanglemezt vásároltak a zenekedvelők. Az aranylemezdíj most bevonult a komolyzene fogalomkörébe is. Tegnap délelőtt először osztotta ki az első öt komolyzenei aranylemezdíjat — Balázs Eszter szobrászművész Bartók-plakettjét — dr. Bors Jenő, a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat igazgatója azon az ünnepségen, amelyet a budapesti Vörösmarty téri irodaházban rendeztek. Mint mondotta: eddig úgy tartották, hogy a komolyzene csupán a kevesek művészete. Most bebizonyosodott, hogy a komolyzene barátainak tábora is egyre nő s ha lassabban is, de a tömegek művészetévé válik. Ezt mi sem igazolja jobban: nem egy komolyzenei hanglemez akár két aranylemezdíjat is kaphatna, mivel százezernél is több példányban talált gazdára. Hogy mely komolyzenei lemezek kapták meg első ízben az aranylemezdíjat? A legnagyobb példányszámban — jóleső érzés leírni ezt — a váci születésű Lehotka Gábor orgonalemeze kelt el, kerek százhuszonötezer darabot vásároltak meg eddig belőle. Százötezer darab kelt el Vt- valdi: A négy évszak című művéből, amelyet a Magyar Rádió és Televízió szimfó- nikus zenekarának kíséretével, Lamberto Gardelli vezényletével Kovács Dénes hegedűművész tolmácsolt. Ugyanennyien vásárolták meg Liszt Ferenc: Les Prélűdés című művét, amelyet a Magyar Állami Hangversenyzenekar előadásában Németh Gyula vezényelt, ötvenezer példányban fogyott el Beethoven: V. c-moll szimfóniája, amelyet a Magyar Állami Hangversenyzenekar tolmácsolásában Ferencsik János vezényelt. És ugyancsak aranylemezdíjat kapott egy másik Ferencsik-lemez is, Kodály Zoltán: Háry János szvitje, a budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának előadásában. Az ünnepség után arról kérdeztük Lehotka Gábort, véleménye szerint mi a titka orgonajátéka nagy népszerűségének? — Johann Sebastian Bach muzsikája — mondotta szerényen. — Az ő öt csodálatos művét szólaltattam meg o soproni Szent György dómtemplom orgonáján. Ez a remek barokk hangszer hazánk legrégibb, de Közép-Európá- nak is egyik legöregebb orgonája. A Payr-krónika szerint 1633-ban állították fel s valószínűleg bécsi mester műve. Nagyszerű érzés volt Bach remekműveit tolmácsolni rajta. Ez azonban a titoknak csak az egyik oldala. A másik: olyan lehetőség teremtődött az elmúlt három évtizedben ebben az országban, amely lehetővé tette, hogy mindenki közkincse lehessen Bach zenéje. Ez volt egyébként Lehotka Gábor első lemezfelvétele, amelyet azóta még nyolc követett. A tizedik Lehotka-le- mez felvételére a jövő esztendőben kerül sor Sárospatakon, ahol a katolikus templomnak az ezerhétszázas évek második felében épült barokk orgonáján régi mesterek orgonamuzsikáját játssza majd. Ez a lemez már a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a Philips cég közös koprodukciójában készül. Évenként több ezren keresik fel Budapesten, a Mező Imre úti sírkertben a Munkásmozgalmi Panteont. A vendégkönyvben sorakoznak Pest megyei beírások is: úttörő- csapatok, szocialista brigádok jöttek idén is Vácról, Ceglédről, Nagykörösről és más helységekből, hogy tisztelegjenek egy-egy névadójuk emlékműve előtt. A márványborítású termekben idős veteránok tájékoztatják az érkezőket. Évek óta jelentkező igény volt egy olyan kézikönyv, amely segíti a Panteonba látogatók tájékoztatását, lexikonszerű felsorolásban méltatja a hazai és a külföldi munkásmozgalom ott nyugvó nagyjainak életét, munkásságát. Most látott napvilágot a 150 oldalas zsebkönyv, az: Ismertető a Mező Imre úti Munkásmozgalmi Panteonról. Pest megyei nyertesek Kihirdették a gyermekrajz- pályázat eredményeit Szentendrén a megyei művelődési központ és könyvtárban tegnap hirdették Az én családom című gyermekraj zpályá- zat eredményét. Az eredményeket Bihari József, a művelődési központ igazgatója ismertette. A legjobbaknak összegen tizenkétezer forint értékű jutalmat osztottak ki. Az óvodások között első díjat kapott Péteri! Zsófia (Budapest), második díjat Sebestyén Dávid (Fóti Gyermekváros), harmadik díjat pedig Sebestyén Szabolcs (Fóti Gyermekváros). A kisdobosok közül első díjban részesült Mihályi Péter (Budakalász), a második díjat vehette át Nagy Éva (Budakalász) és Leszti Piroska (Tápiószecső), a harmadik díjat pedig Kárteszi Hédi (Cegléd) és Mezei Csilla (Mátraszent- imre) kapta meg. Az úttörők korcsoportjában első díjat nyert Kelemen László (Budapest) és Stádler Péter (Kaposvár), a második díjat vehette át Győrffi András (Kaposvár) és Kiss Katalin (Abony), a harmadik díjat pedig Tóth Tibor (Abony) és Csorna Sándor (Nádudvar). Különdíjat kaptak a kunszent- miklósi és a százhalombattai általános iskola úttörői. Dicséretben részesült az abonyi nevelőotthon, a budakalászi 1. számú általános iskola, a Fóti Gyermekváros, a gyáli Ady Endre úti általános iskola, a gyömrői 2. számú általános iskola, a kaposvári általános iskola, a monori 2. számú általános iskola, a tápiószecsői általános iskola, valamint a jugoszláviai Kula-bácskai általános iskola kollektívája. Ugyancsak dicséretet kaptak eredményes pályázatukért Cegléd város úttörőcsapatai. Szerkesztője Szerényi Sándor, az MSZMP KEB titkárságának tagja. Az életrajzokat dr. Sárái Lászlóné, a Párttörténeti Intézet munkatársa ismerteti. A gazdag fényképanyagot Jakab Sámuel fotóiból válogatták. Az előszó ismerteti a könyv előkészítésének munkáját. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Elnöksége és a Fővárosi Tanács nyújtott erkölcsi és anyagi segítséget, hogy a kis kötet megjelenhessen. Ezután olvassuk az 1849 áprilisában megnyitott Mező Imre úti temető történetét, majd a Panteon építésének krónikáját. A szerzők részletesen ismertetik a Munkás- mozgalmi Mauzóleumot, a pilonokat, a sírsétányt és az odatartozó parcellákat. P. R. P. P. A Munkásmozgalmi Panteon Megjelent a régen nélkülözött ismertető 175 ÉVES A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM Jubileumi kiállítás Régészeti emlékek Százhalombattáról, Törteiről, Szigetszentmártonból Jelentős évfordulóhoz érkezett a Magyar Nemzeti Múzeum: művelődéstörténelmünk kiemelkedő fontosságú intézménye, 175 esztendős. Az idők során gyűjteménye nemcsak gyarapodott, hanem hozzájárult a Nemzeti Galéria, a szépművészeti, a néprajzi, az iparművészeti és természettudományi múzeum létrejöttéhez. Az indító kollekciót minden esetben a Magyar Nemzeti Múzeum biztosította. Ilyen pompás utat járt meg eddig Széchényi Ferenc eszméje, mely a nyelvújítás szövetségeseként a reformkor előzménye lett, hozzájárulás a nemzet fennmaradásához. 1802. november 25-én alapította Széchényi a Nemzeti Múzeumot, s az induláskor csaknem 12 ezer nyomtatványt, 1150 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2675 érmet adományozott számára. Kezdetnek imponáló gyűjtemény, mely a 175 esztendő alattit megsokszorozódott annak ellenére, hogy maga a Nemzeti Múzeum vált a legfőbb adományozóvá. Megsokszorozódott azért, mert Széchényi Ferencnek számtalan gyűjtő, gyarapító múzeumalapító utóda született, az eszme materializálódott. A művelődés és tudomány szolgálatában A Nemzeti Múzeum jubileumi kiállításán meggyőződhetünk arról, hogy kultúránknak ez az alapvető gyűjteménye fontos tudományos intézmény is, melyet nemcsak a régészeti feltárások, hanem a Széchényi Könyvtár is igazol. Annak léte és fejlődése. Nyomon követhető a kiállított tablókon és a tárgyak sorában az a következetesség, amellyel a Nemzeti Múzeum munkatársai egymás tevékenységét folytatták, feltárva a hazai föld és a nagyvilág pusztulásnak induló kincseit. Második évszázada teljesíti a Magyar Nemzeti Múzeum ezt a bartóki szolgálatot, Széchényi Ferenc, Polláck Mihály, Römer Flóris, Lóczy Lajos, Stein Aurél, Fenichel Sámuel, Bíró Lajos és Vértes László egymásnak adták azt a stafétát, mely az ember múltjának teljes feltárását tűzte ki céKocsileletek Búdakalászról és Szigetszentmártonból lul, hogy méltó jövője lehessen. Sok névtelen és hírhez nem jutott is építette, gazdagította ezt a ma már milliós gyűjteményt. Pest megyei leletek Napjainkban a feltárás tudatosabb, rendszeresebb, egyre általánosabb. A jubileumi tárlat számtalan olyan régészeti leletet is bemutat, mely Pest megyéből került elő. Láthatjuk a Szigetszentmár- tonban 1972-ben talált kocsi alakú edényt a törteli hun áldozati üstöt, a Tápiószentmár- tonban fellelt aranyszarvast. Érdeklődésre tarthat számot a vogul és osztják gyűjtés több tárgya, és Fenichel Sámuel, Bíró Lajos óceániai sorozata, melyből több jelentős darab szemlélhető. Ahol építkezés van, ott a föld kincset ad, így került elő Százhalombattán 1966-ban egy római pajzsdudor. Szerencsére ezzel a leletmentő lehetőséggel számol a Nemzeti Múzeum, s egy tablón már most jelzi régészeti feltáró munkájának tervét, a nagymarosi vízlépcső építésének idején. Itt találkozik, találkozhat egymással a népgazdasági érdek és a tudomány, az energiabővítés és a múzeumfejlesztés. Egy múzeumgyűrű gondolata A jubileumra mutatják be A földtörténet efnlékeit Magyarországon és az Őslények Hun áldozati üst Törteiről világát. Jó alkalom az évforduló arra is, hogy Pest megye általános és középiskolái hatékonyabban fedezzék fel a Magyar Nemzeti Múzeumot, és a múzeális élmények segítségével bővítsék ismereteiket. A Nemzeti Múzeum hagyományait követve megkezdhetné a fővárosi körüli múzeumgyűrű létesítését olyan összetett karakterrel, mely a régészetet, okleveleket, néprajzi és természettudományos kincseket tárná fel. Losonci Miklós A TIT jubileumára Jövőre ünnepli újjáalakulásának 25-ik évfordulóját a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Az évforduló kapcsán Kurucz Imre, a TIT főtitkára, az MTI munkatársának elmondotta: — Negyedszázada alakult újjá a Természet és Társadalomtudományi Ismeretterjesz| lm — Kamb j _Az Ötödik Távoli szigetek irodalma — Az írásjelről, az írásképről és a többiről — Érdekes címszavak Az abece betűrendje eléggé tetszőlegesen sorakoztatja egymás mellé a legkülönfélébb szavakat, így a Világirodalmi Lexikon most megjelent V. kötetében is teljes véletlenszerűséggel kerültek össze címszavak. Köztük olyanok, melyek távoli, számunkra kevéssé vagy alig ismert szigetországok irodalmára vonatkoznak. Indonézia, Írország, lzland és Japán követik itt egymást. Tőlünk távoleső olyan országok, melyeknek nemhogy irodalmukat, de még a népüket és a történelmüket is alig ismerjük, így minden egyes címszó valósággal felfedezésszámba megy. Az írekről pL kiderül, hogy a 18— 19. századi angol elnyomás következtében majdnem teljesen elvesztették nemzeti nyelvüket — mely különben a skóttal közeli rokon —, és egy évszázad óta folyik a gigászi harc egy egész nép nyelvének visz- szaszerzéséért és a nemzeti nyelvű Irodalomért. Egészen más lzland helyzete: a nyelv rokona a dánnak és a norvégnak; a mi honfoglalásunkkal egy időben olyan emberek települtek ide, akik nem vállalták a feudalizmus ezernyi ezer megkötöttségét. Érdekesség Izilandon, hogy ma sincs családi név; az apa nevéből képezik az egyik elemet, a másik maga a keresztnév, ahogyan ml is tettük a középkorban. E háborúktól háborítatlan szigeten ma a középkorból több ezer kézírásos kódex maradt fenn, míg pl. md magyarok legfeljebb néhány tucattal ha dicsekedhetünk. Ismét egészen már Indonézia: a lexikon címszava 3000 szigetről ír, holott ez az 5000 kilométer hosszan kiterjedő ország éppen 13 ezer szigetből áll. Nem tudni pontosan, hogy 150 vagy 200 nyelve van-e, de irodalma mindenesetre csak ne- hányának fejlődött ki. Japánról sokan azt hisszük, hogy ezt az országot már meglehetősen ismerjük, de irodalmuk áttekintése arról győzhet meg mindenkit, hogy bizony csak felületesen! Azt sokan tudják, hogy a történelem folyamán Japánra milyen erős volt a kínad hatás, de azt már vajmi kevesen, hogy a két nyelv teljesen eltérő jellege miatt (a kínai egyszótagos szavakból áll, a japán viszont ragozó) a kínai irodalmi hatás nem lehetett nagy, Japán irodalma tehát „kénytelen” volt önállóan fejlődni. Eléggé egyszerű a műfaji szerkezet is, Japánban minden vers lírai dal, a próza pedig epika (eLbesze- lés), ezenken kívül él még a népies és a lovagi (úri vagy udvari) dráma is. Olyan hagyományos volt itt az egész élet, maga az irodalom Is, hogy európai mércével mérve szinte századokon át ailig fejlődött, s legkisebb verstani vagy egyéb újítás is itt már valósággal forradalomszámba ment. India irodalmát a nyelvek szerint! széttagoltság, a nagy történelmi múlt, valamint a vallás-filozófiai témák makacs továbbélése jellemzi. Külön érdekessége, hogy itt a bábjátékból nőtt ki a színjátszás és nem fordítva. Minden más népnek és országnak — e lexikonban is elég sok van még belőlük — megvan a maga különleges irodalmi színfoltja és érdekessége (Irak, Irán, jakul, joru- ba stb.); számunkra ezek közül talán a szomszédos Jugoszlávia a legfontosabb. Gazdag irodalmát történelmi korszakok és népek (horvát, macedón, szerb, szlovén) szerint tekintik át, kitérve a népek történetére is. Ellenben a népköltészetről ezúttal nem beszélnek, holott esetenként — pL a macedónoknál — a szóbeli „irodalom” még sokkal fontosabb és egyben izmosabb is, mint a fejlődőben levő. Nemcsak térben, hanem időben is, nagy utat tehetünk meg, ha a lexikon többi címszavait is figyelmesen elolvassuk. Komoróczy Géza, Kákosy László és más, avatott szakemberek segítségével bepillanthatunk az ókori sumér és egyiptomi irodalom rejtelmeibe: különösen gazdagon árnyaltak Innin termékenységistennő köré fűződő címszavak; ezek nagyobb része mindnyájunk számára új. De más — pl. ószövetségi — alakokról (Jób, Jónás, Jeremiás és mások) is újszerű, hiteles és tárgyilagos információkat kaphatunk. Ezekből is sok újat lehet tanulni. A betűk további „szeszélye” eredményeképpen kiemelkedően nagy író alig szerepel ugyan e kötetben (ilyenek pl. James Joyce, Franz Kafka), mégis épp e kötet lett az egész Világirodalmi Lexikon-sorozat kulcsa: az írás és az irodalom különféle címszavai (írásjel, íráskép, író, irodalmi divat és élet, illetve irodalom, irodalom és kultúra, politika, társadalom, tudomány stb.) mind -mind Itt kerülnek részletes bemutatására. Az írásjel és az írás- kép címszó pl. váratlanul gazdag, modern és sokatmondó. Fónagy Iván gondosságát dicséri. (Még azt is fel tudta mérni, hogy a pesszimista és az optimista versek szótagszáma törvényszerűen eltér.) Szerdahelyi István és mások pedig rámutattak, hogy a mai irodalom már nem azonos többé csupán az írásbeliséggel, hanem a népszerű tömegkommunikációs eszközöket (rádió, tv, fiilim stb.) is ide kell sorolni. Hasonló modern szemlélet jellemzi a lexikont a szemiotika új tudományának a jel, jelentés, jelviszony és más címszavai kidolgozásában. Könnyedén birkózik meg több fiatal szerző olyan egyáltalán nem könnyű címszavakkal is, mint az ima, intelemirodalom, interpretáció, intuíció, irónia, jóslat, kabaré és hasonlók. Mindegyikben találni valami újat! Élvezet olvasni Fábián Pálnak a jassznyelvről írott okos címszavát is. Hasonló újszerű a napjaink vicceibe is belejátszó jiddis vicc címszava, amelyet Hutterer Miklós fogott össze röviden. A lexikon dicséretes következetességgel továbbra is megszólaltatja a folklorista szakembert, minden olyan esetben, ahol az irodalmi jelenségnek folklórvetülete is van, így Voigt Vilmos révén a szakág kiemelkedően fontos szerephez jut. Sok száz olyan címszó van még, amely merőben új, szinte érdekfeszítően „izgalmas”. Csak egyet a sok közül! Az index címszó felsorakoztatja a legnagyobb írók egyházi értékelését, amely mosolyogtatóan naiv és elfogult, mindenesetre tömegeket zárt el a java irodalom olvasásától, míg csak a viszonylag modern szellemű XXIII. János pápa a merev tilalmat meg nem szüntette. A Világirodalmii Lexikon minden kötete eseményszámba megy, ez az V. sem kivétel. E legjobban szerkesztett lexikonsorozatunk továbbra is veretlenül tartja elsőségét és emellett a szép külsőért is újra dicsérnünk kell az Akadémiai Kiadót. Katona Imre docens tő Társulat, amelyben először a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagjai jelentették a TIT bázisát. 1953 szeptemberétől megalakulnak a TIT központi szakosztályai, majd később a megyei és városi szervezetei is. 1954-ben a TIT keretei között merőben új tartalommal kezdődött meg a szabadegyetemi oktatás. Oly nagy volt az érdeklődés, hogy a várt néhány száz jelentkező helyett több mint 6800-an iratkoztak be. Az 1956—57-es tanévben a szabadegyetem nyelviskolája is megkezdte oktatását mintegy 3100 hallgató részvételével. A TIT tevékenységét hathatósan elősegítő állomás volt az 1958—59- es tanév, amikor a művelődéspolitikai határozat szellemében kezdtünk dolgozni. Ettől a tanévtől kezdve működnek munkás- és tsz-akadé- miáink is. — Társulatunk taglétszáma napjainkban meghaladja a 27 ezer 600-at. Arra törekszünk, hogy a tudományos ismerétterjesztést állandóan továbbfejlesztve, lépést tartsunk a változó és növekvő társadalmi igényekkel. Nemzetközi kapcsolataink az egész világra kiterjedtek. — Nem akarjuk magunkat ünnepelni. Csupán egy kibővített országos elnökségi ülésen emlékezünk meg az újjászervezésünk óta eltelt 25 évről, amelynek történetét saját kiadványban is megjelentetjük. i
