Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-04 / 285. szám
Polner Zoltán: Meditáció Most már dűlőid szigorú tekintetét szeretném megérteni, hazám. Lásd, asszonyommal, s egy cuppogó, kis poronttyal itt állok földjeid között. Körülöttem az elvásott arcvonású nyarak és telek. Érzem a gyom égett, fanyar ízét, a pusztákról örvénylő szelet, amerre egykor a népvándorló nyomor elvonult. Keshedt akácaid ökölbe szorított dühét lázas fény feszíti. A szegénysorok riadt ablakaiból a tájra sóváran már senki sem mered. Állok a gazdag őszben, hallgatok. Nézem a Maroson az eget, és tudom, a fűzeken túl is béke van. Komoly rend, országos számvetés. Keresem a rejtő füvek, hantok mögött örökségem: őseim utakra és fákra írt parázsló szavait, hogy végső,oltalom lehessen ez a táj nekem, ahol élek s dalaim mondogatom. (A költőnek a Magvető Könyvkiadónál most megjelent kötetéből.) Vörös Ferenc monotypiája Farkas Ilona: Éjszakai műszak után K ialvatlan szemekkel, amikor semmi tartás nincs az emberben, egy átdolgozott éjszaka után, milyen is lehet a világ? Keserű. Keserű a szám is a rengeteg bagótól. Le kéne dőlnöm kicsit, mielőtt belevetem magam a kerti munkába. Nincs nagy kedvem hozzá, de meg kéül csinálni, mert az asszony is holtfáradtan jön haza. Egyik felemet húzza az ágy, amit az asszony megVetétJenül. hagyott, másikat' a Kért! 'A k'éóí'^z erőséílb; Felhúzok 100 vödör vizet a kútból és lefekszem. Ég a szemem, alig bírom. Még csak a tizedik vödörnél tartok. Szomjas a föld, szomjasak a fák, növények. Hiába vettem a slagot, nem szabad locsolni. Pedig legszívesebben azzal locsolnék. De nincs háromezer forintom. Mert száz százalék, hogy beköpne valamelyik szomszédom. Irigyek, mint a kutyák. Nem jó egyedül. Jó kedélyű ember vagyok, szeretem, ha mindenki vidám körülöttem. Ha két napig nem megyek dolgozni, a srácok már hiányolnak. Azt- mondják, dől belőlem a hülyeség. Legalább egy kutyám lenne, annak lehetne beszélni. Mintha csöngettek volna? Talán a postás... biztosan újságra kell az előfizetés? Hagyjál már a francba, te süket barifa! — Jó napot! Azt hittem, nincsenek itthon. — Kezét csókolom. Hol lennék ilyenkor? Nézze már, levetkőztetett ez a süket barifa. — Kicsoda? — néz rám gyanakodva a postásnő. — Az őszibarackfa. Beleakadt az ingembe, én meg kibújtam belőle. —- Azt hittem már, valakit felszedett. hogy megcsalja az Iduskát. — Ha nem lennék ilyen fáradt... — felszednélek téged, gondolja, de nem mondja ki hangosan, mert minek okozzon problémát magának. — Mit hozott, postás néni? — Néni a mamája! Mit gondol, legalább tizenöt évvel fiatalabb vagyok magánál. / — öttel. Egyezzünk meg ötben. Jó? i — Na, itt írja alá, aztán itt se vagyok. — Mi ez? Tizennyolc forint? — Nyeremény. — A fene egye meg. Lehetne egymillió legalább! — Majd legközelebb! Viszlát! — Várjon, igyon egy kávét — öt forintot a postásnő zsebébe csúsztat — Köszönöm szépen. Igen bőkezű. — Ugyan. Tehetem, hiszen nyertünk. — Tudja, van olyan ember ebben a körzetben, akinek kilenc Adyt számolok le és egy huncut vasat nem ad, de meg sem köszöni. — Van ilyen. V égre elment. Legalább annyit nyertünk volna ezen a lottón, hogy futotta volna a szivattyú árát. ötven vödörrel még hátra van. Majd estére folytatom. Az almafákat is meg kell permetezni. A rózsák is nagyon tetvesek. Már semmi álmosság nincs bennem. Csak ne égne a szemem. Jó ez a hideg szoba,, hideg ágynemű. .Nem szabad elaludnom.- ■ "nem . szabad elaludnom, mert a kávét feltettem a gázra. Ezt kell állandóan hangosan mondanom, mert különben elalszom. Ha most eloltanám a gázt; biztosan nem tudnék elaludni. De nem oltom eL mert kávét akarok inni. A kávétól tudok aludni, mert minden reggel iszom kávét. Csengő cseng, egy asszony kiabál, tódul befelé a füst. Te jóságos ég! Elaludtam. A kávéfőzőből a gumi is kifolyt és kint valaiki ráfeküdt a csengőre. Nem elóg, hogy csenget, még kiabál is. — Mi van? — Ki lakik itt? — kérdi egy jó negyvenéves nő. — Ha nem tudja, mi az istennek csenget? — Baromfi-összeíró vagyok, teljesen mindegy, me’yik házba csengetek be. Mindegyikbe be ke.ll csengetnem. Milyen háziállat van maguknál? — Macska, és ott kikötve a vasárnapi ebéd, egy kakas. Kukorékolni is tud. — Köszönöm, ezeket nem from föl. Kik laknak a szomszédokban? — A fene tudja. Egyikben a Péter bácsi, másikban a Lacikáék. — A vezetéknevük mi? — Az öregnek valami sváb neve van. nem tudom megjegyezni. A Lacika lehet: Tóth. Kovács, Bognár, Vadász. Horváth — a fene tudja, olyan egyformák. Az asszony talán tudja. Kérdezze meg tőle. — Jó. Fölírona neki, hogy írja meg. — Nincs itthon? Talán elutazott? — Dehogy! Dolgozik. Két percre az állomásnál találkoztunk, mikor jön haza, én meg megyek szolgálatba. M ielőtt visszafeküdtem volna az ágyba, számba vettem, hogy kik jöhetnek még. A villanyszámlás tegnap volt, a kéményseprő, vízóra-leolvasó, eáz- tűzhelv-ellenőr. faösszeíró, távirdász, fénykéoügynök. az ócskás is jöhet még. Szét) kilátás. Mindennap jön valaki. Tegnap jött a jehovis+ák hittérítője. Ha még egyszer idejön. ú?v rúgom ki, hogy a lába sem éri a földet. Négv órakor csengőszóra ébredtem. Különben is fel kellett volna kelnem, de ez az agresszív ébresztő felbosszantott. Pokolian nyűgös vagyok, ha mélyen alszom, és felijesztenek. Főleg, ha ilyen fáradt vagyok. A szomszédasszony jött kaporért. Nem tűri meg kertjében a kaprot, mind egy szálig kitépte. Most uborkát rak el és kell a kapor. Nem szeretem az ilyen embereket. Nagyon szívesen adok annak, akinek nincs kertje, de az ilyen embereknek nem, aki azért nem tűri meg, mert nem tetszik neki, vagy csak a helyet sajnálja a kaportól. Nem szóltam neki semmit, beküld- tem a kertbe, hogy szedjen annyit, amennyit akar Sajnos, rászorulunk, mert amikor délelőttös vagyok, ő intézi a számlákat és minden intéznivalót Rá lehet bízni a pénzt, a kapu kulcsát. Még ma nem ettem. Bele kell önteni a zöldbabfőzeléket a vécébe, mert veszekedni fog az asszony miatta. Remélem, nincs nagyon megfagyva, mert nincs kedvem melegíteni. Indulni kell. Holnap kezdődik minden elölről. Csak esne az éjjel. Nagyon-nagyon kellene az eső. ötven vödör víz adósságom van. a kertnek. Annus József: Üzentek ________ fa is bent van már | A hasított | a “fo Az ör€« '-----------------megáll előtte, sandí t rá. Odakint a tuskó körül mintha nagyobb csomónak tetszett volna. No, szép rakás ez így is, majd a tetőig ér. De kell is holnapután! Ámbár, a pörzsölés már a gázpalackról megyen, ahhoz nem kell a rengeteg aprófa, mint valamikor. A tűz persze, csak ég egész nap. Meleg víz a mosáshoz, aztán az abálónak. Délután meg sül a zsír. Mert az is lesz tán a Kezesből, ha igaz. — Mégis csapni kell hozzá még néhány darabot! Indul a tőkéhez. Két zsurmó eper- fatövet odébblökött délelőtt, most azokat görgeti elő. Legalább kettőbe kellene reccsenteni mindegyiket, hogy valamiképp a katlan alá férjen. Jó az ilyen lassú lánggal pislákoló darab. Tartja a tüzet. Belevág. Szisszen a fejsze, jól belekapott. Most aztán fokára, és add neki! Jót kanyarít, lecsap, majd újra megint. Nézi az eredményt: bizony, gyengécske. Ügy látszik, nem ez a leggyöngébb pontja a kemény kis tuskónak. Üjat kell fogni, hanem ahhoz előbb ki kell rángatni a fejszét. Ez sem könnyű művelet, azonban kisebb zajjal jár, így meghallja, hogy nyílik a kiskapu. Oly keservesen sírdogál, mióta kicsit megereszkedett az idő. Meg kéne már kenni. A gyerek jön a telepről. A Per- neki fia. Na, ugyan mit akar? Csak nem a csizmát? Dehát az nem lehet, hiszen maga Tóth András erőltette rá, ő le akarta adni azt is. De a főnök azt mondta: vigye csak. Ferenc bátyám, otthon is van disznó, annak az aklába is be kell lépni. Aztán a nyugdíjból úgyse telne mostanában. .. ____________ már a belső kaI A ov-reJc I Pun mutat. Nem | M | taiálja a nyitját. Pedig egyszerű. Fakallantyú van rajta. — Mi van, hékám? — kérdi az öreg már messziről, a köszönést se várja. i— András bátyám küldött.. — Na, tán ecetér, mint Bőgős La- jit Makóra? — Nem, hanem mert baj van. Azt kérdi, nem gyünne-e ki Ferenc bátyám egy pár napra a telepre, mert Fórai Jóskát elvitte a mentő. Vakbele van. Aztán tudja, hogy most van az elles. Csak addig kellene... András bátyám jött volna, de most ő maradt ott a Mariéival. Azt mondta, ha éjszakára kiérne... — Persze, hogy kiérek. Csak eridj, hátha segíteni kell ott valamit! Az asszony már a szemén látja, hogy valami nincs rendben. Nem tudomány ez, hanem ösztön. A kéthetes menyecske is birtokában van már. Hát akkor Julis néni, aki negyvenkilenc éve nézeget már a Ferenc bácsira! — Tán azt üzenték, hogy fölemelték a nyugdíjat? Olyan gangosán lépsz... — Hát azt Erre a hónapra biztosan. .. Az öreg érzi, hogy túl gyors a tempó, ezért hát elhallgat. Nekihajol, megpiszkálja a tüzet, vet is rá két morzsoltcsutkát. De ilyenkor minden balul üt ki. — Ne tüzelj, ne tüzelj, a jó isten áldjon meg, mind megég a tökmag a lentiben! — A fene tudta.., Most aztán, hogyan tovább? Hogyan, hogyan, hát bátran! Az idő halad, a levegő úgyis büdös már, hát haladjunk: — Ki kéne menni pár napra az élléshez. Tóth Bandi üzent... — Kéne bizony! Jól mondod, csak kéne! Elmúlt az a világ, hogy a Tóth András csak úgy üzengessen! Nyugdíjas vagy! Ha akart valamit, ő maga is eljöhetett volna... — Akart — Akkor miért nem jött? — Mert ő maradt a jószággal. Fó- rait elvitte a mentő. — Mi baja? — Vakbele van. — Na. most legalább megtudják, ki voltál nekik. Bezzeg te egy percet nem hiányoztál soha. Mentéi, mint a bolond. Még tavaly télen is, a tüdőgyulladással. Ez meg... — Hallgass már! A vakbél veszélyes betegség. Operálni kell. Nem nyaralni ment szegény Jóska... _____ mondaná, de az asz- k f£rfj I szony közbevág. 1 1 T-E' van. Jól tudom G. Szabó bászló: Szamócát szedtem... Szamócát szedtem a hegyifalu feletti fennsík embernyi füvei alján hajlongva térden hasalva négykézláb kúszva kapartam tíz körömmel foggal-körömmel fűszálak éle mart ujjamba tüske csalán azt hittem elnyerem kincsét — visszagurult ujjam közül kitépve magát foggal-körömmel védte magáét a föld birkóztam foggal-körömmel és védte magáét foggal-körömmel a föld Zsákmányoltam keveset a javát odahagytam A város fényei Szarvasok szerelme Szarvaskák szilajon ficánkoló fehér farú tehénkék s ti kapitális bánatos bikák eleven trófea-gyárak el ne ítéljetek mert oly szívesen meglesem erdőt-repesztő szerelmeteket.., Kíváncsi szemek elől itten engem is őszi erdők rozsdás pajzsa véd — vadak közé vonultam De akkor is szeretlek te sohse-felnőtt szerelmeidben s közűgyeidben nyomorultan tengődő emberiség! Németh Miklós temperája én. De miért téged rángatnak? Hívjanak mást. Hiszen öreg vagy már. Mindig a2 motoz a fejemben, hogy megszédülsz ott a kút fölött... jajistenem! — Ugyan, ne sápítozz már! Három hete nem voltam öreg? Akkor még rendesen kijártam... — Éppen ez az! Három hete vagy nyugdíjas. Még ki se pihented magad. De tudom én, látom én, hogy te is szívesen mennél. Mert már elég volt itthon, mert már ácsingózol a rühes malacaid után... Na és mi lesz a disznótorral? A gyerekeknek már elment a levél. Azok jönnek szegények, ebben a szörnyű útban... Patkó Sanyi is betervezte a pörzsö- lést, Istvánék is rákészültek... — Adnál föl egy táviratot... — Én, ugye? Gondoltam. Aztán mit írjak bele? Tán azt, hogy apótok megbolondult, a disznótor elmarad. .. — Sanyinák szólnék én most menet, most este... — Már menni akarsz? — Éccakára. — Hát menj! Vidd a poprétot is! Minek az olyan ember, aki úgysincs otthon soha. Hát menj csak! Siess a disznaidhoz, hogy a dog forgassa fel mindnyáját egy szálig! Most csendnek kell lennie! Ferenc hallgat is. mint a kuka. A kezét emeli csak meg, de aztán leengedi. Áll a nagy falióra előtt. Nézi a sétálóját. Vár. És nem hiába. Az asszony halkabban szól újra: — Hát mért nem küldenek valakit a takarmányosoktól? — Ejnye, hát nem érted, anya? Ellenek! Ahogy a gyerek itt járt. éppen a Manci volt bent, de... — Az a nagy siska? — Az. A Kezesnek az anyja.. Máskülönben nem árt még egy hét a Kezesnek. Jól eszik, és látom, hoe” most nagyon fog rajta a koszt... Hátha az idő is keményedne... Most megint várni kell, s ez nem könnyű. De a férfiembernek is var ám taktikája. Ferencnek is, hát ahhoz tartja magát. Hallgat. Vár a megváltó mondatra, amely ezúttal így hangzik: — A bekecsedet kividd ám a derekadra, mert hajnalra lehűl... Kezet kellene csókolni az asz- szonynak, vagy megölelgetni, dehá' az errevaló etikettben az nincs benne. Hanem az van benne, hogy mos' már idulnl lehet a kamrába a tarisznyáért, s hozni befelé. indul. Hóna alatt I I t I I ! I ( I M-M-M I I I I I I i l I I I t I l •» I Az öreg | ho.zza. a k°P°.ít J6r —-----------— szagot, a könyökéve l löki be az ajtót. — ... azokat a rühes disznókat, hát csak megégett miattuk a tökmag! Ezeket hallja Ferenc, amikor belép, de tán nem is hallja már. Cérna- vékony visításokat hall, s apró. rózsaszín malacokat lát, amint elnyúlva '-™^ognak az infralámpa lila udvarában. ., I l
