Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-04 / 285. szám
mr Mf.c.xr.t 1977. DECEMBER 4., VASÁRNAP A Munkaügyi Bíróság tárgyalta Felelősek-e a vállalat vezetői? Vácott tették szóvá. hogy a DCM lakótelepéhez tartozó Kőhíd kisvendéglő —mely az egyetlen a környéken — minden délután fél háromkor bezár és szombaton ás mindig. fgy amikor az emberek ráérnének, egy pohár sör melletti beszélgetésre, vagy szabad szombatkor családjukkal elmennének szórakozni; a Kőhíd mindig zárva van. Miért ilyen hát a nyivatartási rend? A hiány hiánya — A vállalatvezető döntött fgy — válaszol Urbán István- né boltvezető, s már nyújtja is a levelet, amelyben a Pest Vidéki Vendéglátó igazgatójának utasítása olvasható, s az indoklás: A boltvezető nem tud megfelelő helyettesről gondoskodni. — Én a kislányomat szerettem volna helyettesnek, de nem fogadták el, pedig 22 éves, pedagógiai főiskolára jár levelező szakra, s hosszabb ideig dolgozott mellettem a szakmában. Itt sok a munka, csak úgy éri meg. ha együtt dolgozik a család. Nem is ezzel van probléma. Nézze, engem a nyáron innen leváltottak — maguk is megírták, hogy hiányom volt. és sorozatos szabálytalanságokat követtem el —, aztán fellebbeztem. A Munkaügyi Bíróság nekem adott igazat, és kötelezte a vállalatot, hogy helyezzenek vissza. Azóta sincs nyugtom. Az új nyitvatartás tönkretette a boltot: eddig 200 ezer forint volt a forgalom, most talán 25 ezer lesz. Urbán Istvánná leváltó leltárában 28 ezer forint hiányt mutatott ki a könyvelés. Igaz, hosszú idő múlva derült ki, hogy az eltérések zömét hibás kimutatások okozták. — Jelenleg 7 ezer forint a hiány — mondta Tamási Jó- zsefné főkönyvelő. — A boltvezető csak 4 ezerről tud. — Mert a leltár még nincs lezárva. Urbánné az előírt 60 napon belül nem jött egyeztetni. — Leváltása után azonnal elküldték csaknem 50 nap (!) szabadságra, de éppen a boltvezetővel folytatott egyeztetéskor derültek ki a számszaki hibák. — Ezekért is Urbánné a felelős. — Meg lehet-e állapítani, hogy valaki kárt okoz a munkájával, ha ez teljes bizonyossággal nem igazolható? — Nem ez a lényeg. Ur- bánnét nem ezért váltottuk le, és a hiányt különben sem kell megfizetnie. — Különös liberalizmus. Ha' Urbánnénak hiánya van, miért ne kellene fizetnie? Ha nincs, miért beszélnek hiányról? — A Munkaügyi Bíróság megállapította, hogy a vezetőnő sok túlmunkát végzett, így nem tudjuk felelősségre vonni. Miprt váltották le? Urbán Istvánná boltvezető: — A dolog úgy kezdődött, hogy június 1-én bezártuk a boltot: tataroztunk. Közben megjelent az üzletben az a házaspár, akitől én átvettem a vendéglőt, és intézkedni kezdtek. Kérdésemre elmondták, hogy visszakapják az üzletet. Én semmiről sem tudtam, ezért bementem a vállalat igazgatójához. aki nem említett különösebb kifogást a munkámra és azt sem mondta, hogy le akarnak váltani. Néhány nap múlva ismét bementem a központba: mondják meg a szándékukat, mert nem fogom a házaspárt beengedni az üzletbe. Akkor leváltottak. Gondatlanság, hanyagság és felületesség volt a vád, az, hogy alkalmatlan vagyok a munkára. Kérem. 17 éve dolgozom a vendéglátóiparban. Ráadásul április 5-től két hétig szoros ellenőrzés volt az üzletben. Ekkor a bolt minden tevékenységét nagyon részletesen, egyszerre többen vizsgálták. Mindössze azt tudták megállapítani, hogy elhanyagolt a vendéglő. Idézet a Munkaügyi Bíróság 1. M629/77/3. számú ítéletéből: „Az üzlet felszerelése és berendezése leromlott állapotban volt, állandó karbantartást igényelt... Nem bizonyította alperes (a vállalat), hogy a felperes (Urbánné) által kért és halaszthatatlan üzemeltetési feltételeket biztosította... Az üzlet forgalma az átvételt követő első évben kedvezően alakult. Felperes figyelmeztetést nem kapott. Az ellenőrzés, amit szorosító jelleggel rendeltek el, lényeges mulasztást nem állapított meg.” Ilosvay Árpádné kereskedelmi igazgatóhelyettes: —1 Közvetlenül azután, hogy a boltvezető átvette a Kőhíd kisvendéglőt. visszaesett az ételfogyasztás. A DCM dolgozói számtalan panaszt továbbítottak a váci tanácshoz és vállalatunkhoz, mert rossz volt az étel minősége, piszkos és elhanyagolt volt az étterem. — A bíróság megállapította, hogy önök nem biztosították az üzemeltetés megfelelő színvonalát... — Ettől még lehetett volna tisztaság. i — Véleménye szerint hány vendéglátóegység vezetője maradhatna- állásban, ha ellenőriznénk az összes mellékhelyiségeket ? — Urbánné ellen nemcsak ez volt a kifogás. Általában hanyagul dolgozott. ' — Miért nem figyelmeztették Urbánnét? — Nem volt tudomásom az ottani állapotokról. — Az ellenőrnek tapasztalnia kellett a bolt elhanyagoltságát, kötelessége lett volna szóvá tenni. — Az emberek igényességének szintje eltér egymástól, az ellenőr nem jelentette az ottani problémákat. — Tudomásom szerint Koch Sándort, az étterem ellenőrét szeptemberben leváltották, a Munkaügyi Bíróság tárgyalása előtt. — Koch elvtársat magasabb beosztásba helyeztük. — Felelős a vállalat a kialakult helyzetért? — Nem. Bár Urbánné előbb is megérdemelte volna a fegyelmit, de nem akartunk ezzel a lehetőséggel élni. Különös liberalizmus. Nyomatékosan figyelmeztetni nem akarták, hanem leváltották. Vajon, mitől telt be a pohár? Dr. Baráthy Barnánét, a vállalati jogászt kerestük fel. Nyomtalan jegyzőkönyv — Van-e tudomása arról, hogy az üzlet dolgozói, idén tavasszal jegyzőkönyvi bejelentést tettek Koch Sándor ellen, hogy térítés nélkül cigarettát és pálinkát vitt el? — Erről nincs tudomásom. — A dolgozók bejelentését Tátrai Béla rendész vette jegyzőkönyvbe és Urbán Ist- vánnén kívül, Munka Józsej- né, Radios hászlóné, valamint Grósz Endre írta alá. — Ismétlem, erről sem nekem, sem a vállalat vezetőinek nincs tudomásunk. Egyébként az irattárból előkerül egy, Urbánnénak szóló, régi figyelmeztetés. Az új bizonyítékokkal perújítást kezdeményezünk. — A korábbi pert elvesztették, gondolja, hogy ez az egyetlen figyelmeztetés elegendő lesz a sikerhez? — Az a véleményem, hogy egy gebines boltvezetői jövedelemért már becsületesen lehet dolgozni. — Ezzel mindenki egyetért. Sőt, annál jelentősén kevesebb fizetésért is elvárható a becsületes munka. De meg is követelhető. A tények azonban azt. mutatják, hogy a Pest Vidéki Vendéglátót egy bizonyos határig csupán az érdekelte. hogy a váci kisvendéglőből havonta befizessék a 200 ezer forintot. Csattog az ostor Rövid két hónap alatt Urbánné most kapja a negye^ dik fegyelmit. írásbeli fi. gyelmeztetést kapott, mert egy alkalommal nem írta alá a jelenléti ívet — éppen a vállalat központjában volt. Ugyanezt kapta, mert egyetlen napot késett egy jelentése. Megrovásban részesítették, mert a korában elhelyezett Munka Józsefnét vissza vette, konyhalánynak. A büntetés szépséghibája, hogy a vállalat munkaügyi osztálya Munkánét hivatalosan a Kö- hídba helyezte október 16- án. S mivel ehhez a személyzeti osztály nem járult hozzá, október 27-én Urbánné ellen indítottak fégyélhíit. S bár az üzletvezető november elején szakképzett, gya. korlattal rendelkező helyettest javasolt, a vállalat ezt sem fogadta el, és a rossz nyitvatartási rend nem változott. Érdekes eseménysor kívánkozik a történet végére. Urbánné leváltásával egyidő- ben visszatért szülési szabadságról a korábbi boltvezető. De Urbánné szerződése nem járt le. Urbánnét fegyelmileg leváltották, s a régi vezetőt visszahelyezték, majd felújították a kisvendéglő teljes berendezését. Hogy miért váltották le Urbánnét? A válasz fonalának vége labirintusba tűnik. Egy biztos: a vállalat módszere nem követendő. A liberalizmus és az ostorcsattog- tatás között van még néhány helyes módszer, s ezeket kellene megtalálniuk a vállalat vezetőinek. Kriszt György Szabadulás után - civilben Utógondozóitok és pártfogók Pest megyében Rozsdás, a józsefvárosi ivók I vöröshajú törzsvendége másfél évi kényszerszünet után egy ködös és hideg szombat reggel tért vissza a civilélet úgymond: imádott fejetlenségébe. Jobb időkre tartogatva önmagát, még a börtönben teljes absztinenciát rendelt el arra a fél órára, amíg átmeneti lakhelyéről a vasúti kocsikig elér. Fogadalmát a restiben elfogyasztott három korsó sör kivételével be is tartotta, s így a 17 ezer forintos rabkereset, szinte érintetlenül érkezett meg a délelőtti órákban Budapestre. Rozsdás hazaérkezve, perceken belül a cimborák, csaposok és presszóslányok aznapi kedvence lett. Százassal fizetett egy nagyfröccsért, s az olyan finomabb helyen, mint egy külvárosi presszó, két dupláért úri gesztussal ott- hogyta az adyt. öt nap múlva betörés alapos gyanújával letartóztatta a rendőrség. Én csináltam a srenket, hadnagy úr, vállalom. Minden pénzem elfogyott s ráadásul ügyetlen is voltam — mondta a kihallgatáson. — Azóta újra elítélték. Édes élet — antikarrier Rozsdás története, nem kivételes. A visszaeső bűnözők egy csoportját látszólag éppen az teszi tönkre, ami szerény egzisztenciát teremthetne számukra: a pénz. A néhány ezer, vagy tízezer forint — lakás, munkahely, család nélkül — homályos életcélokkal sokszor csak néhány napos édes életbe sodorja a szabadultat, s mire kijózanodik, üres zsebbel a régi haverok közt találja magát. De a lényeg természetesen nem a pénz. Tőke nélkül is jó néhányan végigcsinálják szabadulás után ezt az antikar- Tiert: a régi bűnöző közegbe visszatérést. A jelenség nem új. A beilleszkedés nehézségeit felismerve Magyarországon is hosszabb ideje próbálkoznak eredményes utógondozási hálózat megszervezésével. A visszaeső bűnözés alakulása azonban elsősorban nem az utógondozás hatékonyságától függ, hanem a társadalmi viszonyokból következik. Nem véletlen, hogy o szegényebb, a rossz lakásviszonyok közt élő, alig vagy egyáltalán nem iskolázott rétegekben a bűncselekményt elkövetők száma jóval nagyobb, mint a társadalom más rétegeiben. A bűnözés *— s így a visszaeső bűnözés — csökkenése, tehát a makroviszonyok megváltoztatásától várható elsősorban, s csak ennek alárendelve érvényesül a beilleszkedést segítő személyek munkája. Vagyis napjainkban a pártfogó felügyelőké. A bíróságok mellett dolgozó hivatáÚjítások, találmányok Szabadalom, idegen ötletből Egy nyugdíjas készülékére az Országos Találmányi Hivatal szabadalmat adott. Amikor erről egy géplakatos tudomást szerzett, találmánybitorlás megállapítása iránt pert indított ellene. Keresetében előadta: a készüléket ő találta fel, a megoldást az illető tőle vette át. Annakidején ugyanis, amikor elkészült vele, meg is mutatta neki. Végső fokon a perben a Legfelsőbb Bíróság döntött, amely az ügyben új bírósági eljárást rendelt el. A végzés indokolása szerint találmánybitorlásról van szó, ha a szabadalom tárgyát másnak a megoldásából vették át. A szabadalom tárgyának azt a megoldást kell tekinteni, amelyre az oltalom kiterjed. Ezt az igénypontok határozzák meg. Ezeken belül a találmány megkülönböztető ismérveit a jellemző rész tartalmazza. Az első vagy főigényponlba a feladat megoldásához elengedhetetlenül szükséges összes jellemzőket bele kell foglalni. Ezárt a találmánybitorlás feltételeként azt kell vizsgálni, vajon az engedélyezett szabadalom főigénypontjának jellemzőit átvették-e vagy sem. — A per adatai szerint — hangzik tovább a végzés — a szóbanforgó szabadalom, amely jelenleg is oltalom alatt áll, lényeges jellemzőiben megegyezik a géplakatos által kidolgozott megoldással. Talál- mánybitorlási perben ennek a megoldásnak az újdonsága nem vizsgálható. A szabadalom tárgyát mindaddig újnak kell tekinteni, amíg egy másik eljárásban ez meg nem dől, azaz a szabadalmat meg nem semmisítik. Ezért a keresetet csak akkor lehetne elutasítani, ha az erre vonatkozó bizonyítás eredménye alapján megnyugtatóan kiderülne, hogy a nyugdíjas a szabadalom tárgyának lényeges jellemzőit a géplakatos találmányából vette át. — A per adatai szierint — állapította meg a Legfelsőbb Bíróság — a géplakatos állításai látszanak igazolva. Tanú- vallomások és részben a nyugdíjas személyes előadása alapján beigazolódott, hogy a lakatos készülékét a nyugdíjas a szabadalmi eljárás előtt megtekintette, sőt, kifejezetten ebből a célból kereste fel lakásán. Ezért a készülék leírására vonatkozó tanúvallomások megfelelő értékelése és az eredetileg elkészült találmány szakértői vizsgálata alapján pontosan rekonstruálni kell, hogy a géplakatos készüléke milyen lehetett, amikor azt a nyugdíjas megszemlélte. Csak így állapítható meg, hogy a szabadalom tárgyának lényeges jellemzőit átvették-e. Ebben a kérdésben szakértő meghallgatására is szükség van. sós utógondozók minden korábbi hasonló szervezetnél jóval szigorúbb hatalmi eszközökkel dolgoznak. A két éve kiadott törvény- erejű rendelet szerint a szigorított őrizeteseken és kitiltottakon kívül a börtön javaslatára a bíróság szabadulása előtt pártfogó felügyelet (pf.) alá helyezi azt a személyt, akinél az újabb bűnelkövetés lehetősége fennáll. A bíró azt is meghatározhatja, hogy a rabkeresmény egy részét és a fizetésnek maximum ötven százalékát a pártfogónak utalják át, s ezt az összeget az űtógondozott csak az ö engedélyével költheti el. Jól van, megyek... Váci fegyház. A szabadulózárka pf.-es lakóival külön- külön beszél a tanteremben dr. Horváth András és Szla- dics Mária hivatásos pártfogó. Mellettük ül az egyik budapesti vállalat munkaügyise. Magas, erős felépítésű férfi be. Sapkáját kezébe gyűrve köszön. Állva maradva válaszol. — Hol fog maga lakni, ha kiszabadul? — kérdezi egy dossziéban lapozgatva a pártfogó. — Ahol eddig. Albérletben Dunakeszin. — Ott már aligha. Kenéz bácsi, a tulajdonos még 75 elején meghalt. A házat egy tűzoltó tiszthelyettes vette meg, ő lakik benne a családjával. — Akkor nem tudom. — Dolgozni mit akar? — Majd lesz valami. — Figyeljen ide. Az ÉVIG egyik gyárába azonnal fel tudnák venni magát. Tudom, nem akar munkásszállásra menni. Nem is kell. A vállalat négyágyas IBUSZ-szobát biztosít. A gyár 1300 forintot fizet személyenként ezért, magának viszont ebből csak 180 forintot kell térítenie. Az ebéd 30 forint egy hétre. Anyagmozgató segédmunkásként dolgozna egy raktárban. Megfelel? — Mennyit fizetnek? — Tizenhárom forintos órabér ... — Ó, az nagyon kevés. 11 — Ember, maguk mindjárt 20 forintot akarnak! Aztán fizetik az albérletet, s ugyanott vannak, mintha 13-at keresnének Nézze, maga szombaton szabadul. Addig szerzek egy új munkakönyvét magának, mert a régit nem találják. Közben a szaktársnő elintézi a munkaügyi dolgokat. Jöjjön be szabadulás napján a Pest megyei Bíróságra a papírokért. Már aznap este fedél lesz o feje felett és nem kell a pályaudvaron aludnia. Gondoljon arra, miből élne, ha csak akkor keresgélne munkát, hiszen maga csak 300 forinttal szabadul. Itt megelőlegezik az ebéd árát s hétfőn már munkába is állhat. Maga nem először van börtönben, nagyon jól tudja, milyen link napok következnek a szabadulás után. Na, elfogadja? — Jól van, megyek. Sajátos menedzsermunka A pártfogók vitathatatlanul nem az üdvhadsereg jótékonykodó módszereivel dolgoznak. Hatalmi jogosítványaik szigorúak, de a kényszerítő eszközök — munka- és lakóhely kijelölése, magatartási szabályok meghatározása — jó néhány esetben valóban a pártfogolt társadalmi beilleszkedését szolgálja. Az utógondozás sajátos menedzsermunka: a pártfogóra a legkülönbözőbb feladatok megoldása vár. Ezek közül csak néhányat említenénk meg. A pártfogó, mint ingatlanügynök. Munkásszállás, albérlet, IBUSZ-szoba biztosítása a szakmai minimumhoz tartozik. Rutinmunka. Nemrégiben azonban egy tekintélyes összeggel szabaduló, s albérletben élő utógondozottnak a pártfogó segítségével sikerült tanyát vásárolnia Nagykáta környékén. A 19 ezer forintba kerülő házra az utógondozó bukkant rá, sőt 6 járt az Illetékhivatalba s ő intézte a telekkönyvi átírást is. A pártfogó, mint személyi titkár. Sokszor hetekig tart a szabadultnak, amíg személyi igazolványát, munkakönyvét hosszú utazgatások árán sikerül megszereznie. E rendkívül kritikus időszak csábításaitól az utógondozók mentesítik a pártfogoltat azzal, hogy minden iratát naprakészen nyújtják át neki a szabadulás napján. A pártfogó, mint alkalmi közgazdász. Nem is olyan ritka szerep. — Néhány fizetés- képtelen elítélt helyett ugyanis az állam előlegezi a büntetés ideje alatt a tartásdíjat. A több ezer forintos tartozás elől azonban a szabadulást követően sokan alkalmi munkahelyekre menekülnek, s még az éppen esedékes tartásdíjat sem fizetik. Az utógondozó, ha látja ezt a veszélyt, a helyi tanácsnak javasolja, hogy a pénzt méltányosságból engedje el. Az utógondozottat ezután jóval könnyebb rábírni, hogy állandó munkahelyen dolgozzon, ahol a kriminalitás veszélye jóval kisebb. S a pártfogolt néhány hónap munka után bőven megtermeli azt a többletet az államnak, amit korábban elengedtek neki — érvelnek az utógondozók. A pártfogó, mint munkaközvetítő. Pest megye három hivatásos utógondozója számos vállalattal és szövetkezettel áll kapcsolatban. Több helyen társadalmi pártfogók — brigádvezető, üzemorvos, nyugdíjas főmérnök — igyekeznek segíteni az utógondozottakat, hogy visszafogadásuk a társadalomba ne legyen keserves Canossa járás. Az ínséges munkaerőhelyzetben nem egy gyár érdeklődik a szabadultak iránt, a Csepel Autóban pedig belépéskor 800 forint segéllyel fogadják őket. Az elhelyezkedési gondokkal küzdő szabadulóknak tehát a pártfogók szinte minden esetben tudnak olyan munkahelyet ajánlani, ahol szállás is van. Lóversenyek persona non gratai A legfeljebb három évig tartó utógondozás ideje alatt a pártfogó kötelező magatartási szabályokat is előírhat, így általában lakáselhagyási tilalom sújtja az esti órákban azokat, akik' korábban éjszaka követtek el bűncselekményeket, de jobb esetben csak az italmérő helyeket nem látogathatja az utógondozott. A Kerepesi úti meetingek szerencsejátékosait pedig csupán a lóversenypályán nyilvánítja a pártfogó persona non grata- nak, vagyis nem kívánatos személynek. A szabályok megszegése — amit a rendőrség jelent legtöbbször az utógondozónak — ötezer forintig terjedő pénzbírsággal és 30 napi elzárással büntethető. ■-I A pártfogó felügyelet bemutatása a megye három hivatásos utógondozójának tapasztalata alapján szükségszerűen egyoldalú. A jogintézmény értékelését nehezíti, hogy a szakemberek nemigen publikáltak tanulmányokat mindeddig ebben a témakörben, így hát nem tudjuk mennyire éri el célját a pf. Csak egy biztos. Pest megyében 150 utógondozottból mindeddig húsz került vissza a börtönbe. Sok ez, vagy kevés? Válaszolják meg a kriminológusok. Babus Endre * f * *
