Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
4 mcirr -jíéPjT ff x/íimm 1977. DECEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Tudományos diákköri konferenciát rendeztek tegnap Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen. Az egész napos tanácskozás plenáris üléssel kezdődött, amelyet dr. Mi- kecz István egyetemi tanár, rektorhelyettes nyitott meg, hangsúlyozva, hogy a tudományos diákkörök jelentős szerepet töltenek be a hallgatók önképzésében, ismereteik gyarapításában. Ezt követően dr. Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács tagja, a tudományos diákköri munka fejlesztésének lehetőségeiről tartott előadást. Az egyetemen folyó diákköri tevékenység elmúlt évi eredményeiről a mezőgazdaságtudományi és a gépész- mérnöki kar Tudományos Diákköri Tanácsának elnöke, dr. Barcsák Zoltán, illetve dr. Sembery Péter számolt be a résztvevőknek. A tanácskozás ezután szekcióülésekkel folytatódott. A hat szekcióban összesen negyvenkilenc előadás hangzott el, állattenyésztési, növénytermesztési, agrokémiai és műszaki témákról. Ez a tudományos diákköri konferencia is jól példázta:a magyar mezőgazdaság jövendő mérnökei elmélyülten és sokoldalúan készülnek hivatásuk gyakorlására. Pest megyei levéltári napok Kiállítás tíz év helytörténeti munkáiból Megkezdődtek szerda délelőtt a Pest megyei levéltári napok, amelyeket idén először rendezett meg a Pest megyei Levéltár, a Pest megyei Pedagógus Továbbképző Intézet, a Hazafias Népfront honismereti bizottsága és a TIT Pest megyei szervezete. A megyei tanács székházának előadótermében az első napi ülésen részt vett Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára, Hargittai Károly, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője és dr. Lakatos Ernő, a megyei levéltár igazgatója is. A termet zsúfolásig megtöltötték a megyei közművelődési intézmények képviselői, a középiskolák történelem tanárai, a helytörténészek és krónikaírók. ' A tanácskozást Kovács An- talné nyitotta meg, majd László Gyula, az ELTE tanszékvezető tanára, A kettős honfoglalás címmel tartott előadást. Kifejtette: a régészek már régen megállapították, hogy a honfoglaláskori leletek megegyeznek a _ késő avarkori leletekkel. Azelőtt ezt úgy értelmezték, hogy az avarok egy csoportjára még a Kárpát-medencében találtak rá a honfoglaló magyarok és együtt is éltek velük. A leletek számbavétele ezt a feltevést nem. igazolja. Az azonosságából azonban arra kell következtetni, hogy magyarok már a honfoglalás, tehát 896 előtt is éltek ezen földön. mégpedig az avarokkal együtt. Az avarok két hullámban érkeztek a Nagy Alföldre és a második hullámban nagyobb számban már magyarok is jöttek velük, ami a kettős honfoglalásra mutat. Dümmerth Dezső, az Egyetemi Könyvtár tudományos, munkatársa — akinek hetekkel ezelőtt jelent meg és napok alatt elfogyott Az Árpádok nyomában című könyve — arról adott tájékoztatást, hogy a magyar történet középkori elbeszélő forrásai, a krónikák miként hasznosíthatók a helytörténeti kutatásban. Érszegi Géza, a Magyar Országos Levéltár tudományos munkatársa, a középkori oklevelek őre hasonlóképpen módszertani előadást tartott. Arra világított rá, hogyan kell az okleveles forrásokat a helytörténeti munkák megírásánál felhasználni. A levéltári napok ezután délután a Pest megyei Levéltár dísztermében folytatódtak, ahol kiállítást rendeztek tíz év megyei krónikáiból és helytörténeti műveiből. Ez alkalommal a helytörténészek közül sokan éltek az alkalommal, hogy a levéltár munkatársaitól a -kutatásuk tárgyát képező korszakkal kapcsolatban, tanácsokat kapjanak arra, miképpen szerezhetnek munkájukhoz hiteles adatokat. , A levéltári napok ma folytatódnak. Sz. E. az ételt, eszünk s aztán jön a foglalkozás — mondja Kat- rics Jánosné, a napközis tanár. A kezük munkájával Hangulatossá varázsolt terem. Mindenütt a gyerekek, a nevelők keze nyoma látszik. S bár napot soha nem kap, a virágoktól, a világos burkolattól, padlótól, a hangulatos filcképektől világos, élénk a terem. — A fal új burkolatot két évvel ezelőtt kapott. A világos linóleum az idén került a padlóra — mondja a napközis vezető. — Aki azelőtt itt járt, ijedten fordult ki. Hullott; a fai és vizes volt, az öreg padlót hatalmas foltokban ék- telenítette az olaj. Ilyen körülmények között se tanulni, se játszani nem lehetett. A tanácstól kapott pénzből, amit lehetett, megjavítottunk, a többit a napköziseimmel együtt csináltuk. A munkatervet mindig úgy állítom ösz- sze, hogy a gyerekek, miközben a környezetüket szépítik, ügyességüket is fejlesszék, tanuljanak. A terem sarkában varrógép áll. Ezen készül az új függöny, varrták a fiúk is az új térítőkét. Aszerint, kinek, mihez van érzéke, kedve, készíthet filcképet, hímezhet, fúrhat-fa- raghat. — Hetenként egy-egy alkalommal 'sportszakkört vezetek — magyarázza Katricsné. — Kell a mozgás, meg a jó levegő. Egyébként, ha lehet, az udvaron, vagy az erdőben 'játszunk. A napközis szoba, bár ma már hangulatos, egészséges azonban sohasem lesz. A kisépületet s az iskolát is toldozzuk, amíg lehet, nemrég javították a tetőt, festettek is, ahol kellett. Végleges megoldást azonban ez nem ad. Ahol öröm tanítani A szép új tornateremmel büszkén dicsekszik az igazgatónő. Nagy, világos tanterem, modern sportszerekkel, szépen lakkozott padlóval. Öröm itt tanítani. A szomszéd szoba azonban mintha nagyon régről maradt volna itt. Dél van, fél egy. A legtöbb osztályban most fejeződik be a tanítás. A gyerekek java hazamegy, másik részük pedig elindul a napközi felé. A naposok tarka abroszokat elővéve terítenek, s háromnegyed egykor asztalon az ebéd. A délutáni foglalkozás két órakor kezdődik. — Ma őrsi gyűlés lesz, utána olvasunk. A könyvtárat a gyerekek maguk állították össze. Az általuk készített polcokra saját elképzeléseik szerint ők rakják fel a könyveket. Olvasni mindenkinek kötelező. Mesét, regényt vagy a Képes történelem sorozat valamelyikét, a választás szabad. Az élményt azután megosztjuk egymással. A rossz környezetet mindez valamelyest feledteti a gyerekekkel. Örülnek, hpgy ők dolgoztak, varázsolták otthonossá a kis házat. Az újban azonban kényelmesebben is lennénk, s ők is oldot- tabban tanulhatnának. Mert tavasztól őszig most már csak elvagyunk, de télen a korszerűtlen fűtés miatt nagyon nehéz. ígéret: 1979-re — Ügy tájékoztattak az illetékesek, hogy 1979-ben új iskola épül a községben — mondja az igazgatónő. — Ígérik, lesz elég tanterem, világos napközi, ebédlő és külön tálaló is. Szobát kapnak a tanárok s egy kis helyen én is meghúzódhatom majd. Reméljük, igaz lesz, kapunk rá pénzt, jó tervet, kivitelezőt egyaránt. Mert ezt az öreg családi házat tovább toldozni már nem lehet. Elfáradtunk mi is, a gyerekeket sem akarjuk terhelni. Az erejüket évek óta próbáljuk, s tudjuk, az új épületben is ugyanilyen lelkesen dolgoznak, ugyanennyit segítenek majd nekünk. F. A. Emlékük tovább él Arcképcsarnok a ráckevei járás forradalmi munkásm ozgalmának harcosairól Szerte az országban megemlékeztek korunk legnagyobb történelmi eseményéről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 60. évfordulójáról. Közismert, hogy a csepeliek nagyszerű példája nyomán számtalan vállalat tett értékes felajánlást a kiemelkedő jubileum tiszteletére. E rendkívül széles össztársadalmi akcióba a ráckevei járás honismeret-helytörténeti mozgalmának aktívái is bekapcsolódtak. (Köztudott, hogy a terület egyike Pest megye legnagyobb hagyományokkal rendelkező honismereti bázisainak.) A járási pártbizottság kezdeményezésére határozat született egy munkásmozgalmi arcképcsarnok megjelentetéséről november 7. tiszteletére. A három részre tagolódó kötet nyolc szerző 11 írását tartalmazza. A cikkek írói zömmel pedagógusok. Arra törekedtünk, hogy elsősorban a területi honismereti mozgalom aktíváit vonjuk be a munkába, s igyekeztünk olyanokat is bekapcsolni, akik még nem publikáltak eddigi kiadványainkban. A kiadvány első része, az Előszó: ezt Jónás Zoltán, a járási pártbizottság első titkára írta. Ebben a párt nevelő munkájának egyik hatékony tényezőjeként méltatja a helyi munkásmozgalmi hagyományokat, melyek felkutatását és összegyűjtését éppen a pártbizottság kezdeményezte 1969-ben. A kiadvány gondolata a Pest megyei Hírlapban 1974-ben megjelentetett cikkekből nőtt ki, amelyekben mártírokról, forradalmár elődeinkről emlékeztek meg a szerzők. A forradalmi munkásmozgalom helyi harcosairól szóló cikkek a kiadvány második részében találhatók, az Arc- képcsarnokban. E sorok írója Sitkéi Sándor harcos életútját dolgozta fel, aki a cattarói matrózfelkelőből, 19-es Lenin- fiúból és 44-es ellenállóból vált a ráckevei járás, a Csepel Autógyár és Szigetszent- márton egyik megbecsült kommunista vezetőjévé. Fegyó János a járás 1919-es történetének kpt kiemelkedő egyéniségéről írt: Fekete Béla politikai biztosról és Zwick János vörösőrparancsnokról, akit Horthy várbírósága végeztetett ki 1920-ban. Kovács József szintén két cikkel jelentkezett: feldolgozta az ugyancsak mártírhalált szenvedett Kertész Mórnak, az 1919- es ráckevei ellenforradalom leverésében fontos szerepet játszó csepeli forradalmi törvényszéki elnöknek az életútját, s megírta a dunaharasz- ti születésű Révay Kálmán vezérőrnagy élettörténetét, aki 1950-ben a koncepciós pereknek esett áldozatul. Farkas József, az 1918—19-es forradalmak járási eseményeinek feldolgozója ezúttal Szladek Rezső életútját tárta fel, aki a kommün idején Szigetszent- miklós és a járás egyik vezetőjeként tevékenykedett, mint a járási direktórium elnökének helyettese, ö különben 1920- ban szintén a fehérterror áldozata lett. Vöd Imre, a Csepel Autógyár technikusa Szalmás Piroska élettörténetét és munkáskórusának szigetszentmik- lósi tartózkodását (1939—1944) dolgozta fel. Cul József a du- naharaszti születésű Schönlé- ber István emlékének adózott rövid írásával, aki a Horthy- korszakban háborúellenes, antifasiszta propagandamunkát fejtett ki falujában és a csepeli gyáróriás műhelyeiben. Végül Sárdi Lászlóné annak a fiatalon mártírhalált halt Lakatos Péternek a sorsával és példás helytállásával ismerteti meg olvasóit, akiknek nevét a ráckevei járás munkásőr- egysége vette fel. A kis kötet harmadik része a Függelék, melyben a szerkesztő egy ajánló bibliográfiát közöl a járás forradalmi mozgalmának harcosairól. E 104 kéziratos forrást és különféle nyomtatványt ismertető címjegyzék jó szolgálatot tehet mindazoknak, akik századunk forradalmi mozgalmának helyi eseményeivel, vezetőivel kívánnak foglalkozni a jövőben. Az ilyen kutatások pedig minden bizonnyal megélénkülnek az elkövetkezendő hónapokban, hiszen jövőre ünnepeljük az „őszirózsás” forradalom kitörésének és a KMP megalakulásának 60. évfordulóját, 1979-ben pedig a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. jubileumát. Reméljük, hogy a járási füzetsorozat gondozói e jubileumok tiszteletére is jelentetnek meg egy kiadványt. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy a kis kötet hasznos művelődéspolitikai célokat szolgál, szervesen illeszkedik a nevelés folyamatába. A forradalmi munkásmozgalom helyi hőseinek és vértanúinak harcos életútjával nevel aktív közéletiségre, önzetlen, tettekben megnyilvánuló szocialista hazafiságra, a jelen nagy társadalmi feladatainak közös megoldására. Mészáros László HETI FILMJEGYZET Kiváló holttestek TGTTÁ x.A AAftíyAiTftÄCtCÄ ***** m ^Hirnes •TWTTA tA PiAH&t X* TfcÄiasa ösí, GtUDICí A ANZA SANZA 9&k <•>**# «» :•: <«(*» #***» w**;« criWx: i A Vi*?# fW rüAGiCA ***** xtzt StUOfCí A holttestek, melyek ebben az új olasz filmben elég szép számban előfordulnak, azért kiválóak, mert — amíg nem holttestek voltak — magas állásokat töltöttek be. S nem akárhol: az olasz igazságszolgáltatásban. Főügyészek, bírák, bírósági elnökök voltak, akiket gyors egymásutánban eltettek láb alól, s a tettes feltehetőleg ugyanaz a személy: egy férfi, akit sok évvel ezelőtt — talán alaptalanul, talán nem — gyilkóssá- gi kísérletért elítéltek, s aki, azóta szabadlábra kerülve, most talán leszámol azokkal az emberekkel, akik őt annak idején a szabályos, de nem feltétlenül igazságos ítélettel sújtották. Francesco Rősi (a film rendezője, mások társaságában a forgatókönyv egyik szerzője is) a szicíliai maffia valóságos író-szakértőjének, Leonardo Sciasciának a regényét (Az összefüggés) írta-vitte filmre. S bár ezúttal nem a jól ismert szicíliai szervezetről szól a film, mégis valamiféle maffiával találja szemben magát a film főhőse, a becsületes, megvesztegethetetlen, a bűnüldözést komolyan vevő Rogas rendőrfelügyelö. Amikor ugyanis az első gyilkosság után megkezdi, a nyomozást. akkor még ő is azt gondolja, egy régi ítélet miatti bosszú áll az ügy hátterében. De aztán újabb gyilkosságok következnek, melyek már nem illenek bele ebbe a koncepcióba, s Rogasnak lassacskán rá kell jönnie, hogy tévedett: csak az első gyilkosságot lehet bosszúval magyarázni, a többi már egy zseniális gonoszsággal kiagyalt terv része: az olasz politikai szélsőjobb egy gyilkosságso- razattal igyekszik kompromittálni a baloldalt, elsősorban a kommunistákat, s ezzel kíván ürügyet teremteni a haladó erőkkel szemben foganatosítandó megtorló intéz- i kedésekhez. A dolog addig fajul, hogy Rogast a kommu- 1 nista párt egyik funkcionáriusával együtt lövik le, s aztán Rogas főnöke azt a magyarázatot adja a sajtónak, hogy a felügyelő üldözési mániában szenvedett, ezért lőtte le a funkcionáriust, majd öngyilkos lett. Az igazság pedig: a felügyelőt, aki rájött az összefüggésekre, el kellett tenni láb alól. s vele együtt azt is, aki ezekről az összefüggésekről épp a felügyelőtől értesült. Rősi tehát ismét politikai filmet csinált, melynek csak álcája a bűnügyi filmekre jellemzően izgalmas cselekmény. Ám ez a krimivonás egyáltalán néni erőltetett, vagy idegen ettől a témától. Sajnos, naponta érkeznek hírek Olaszországból olyan merényletekről, gyilkosságokról, melyeket valamely szélső- jobboldali, esetleg nyüton fasiszta csoport követett el, baloldali, vagy kommunista értelmiségiek, újságírók, bírók, ügyészek ellen. A terror hulláma nagyon is valóságos, és nagyon is valóságos az a politikai maffia is. amely e terrorhullámot kavarja. Rosi filmje így lényegében az olasz valóság egy darabját mutatja fel, s ezáltal fontos politikai tett is, mert szemeket nyit, gondolatokat ébreszt és véleményeket sarkít. A Kiváló holttesteknek élsősóf- ban ez a legfontosabb értéke. Mert művészileg, kissé fegyelmezetlen film. Túlságosan terjengős, sok a háttér, a magyarázat, sok a majdnem szájba rágó információ, és nem teljesen egyértelmű a befejezés sem, ahol a súlyos politikai gyilkosságot maguk a kommunisták szinte eltussolják, taktikai okokból. Az olasz kommunista párt ma már erősebb annál, semhogy egy ekkora horderejű merénylet fölött bármilyen okból is szemet kellene hunynia. Erről épp a legutóbbi merényletek kapcsán nyilvánosságra került kommunista állásfoglalások győzhettek meg ben- j nünket. Az OKP-nek ma már I - szerencsére — nem kell semmilyen körülmények között defenzívába vonulnia Olaszország ban. Dulszka asszony erkölcse Azt is mondhatnánk erre a lengyel filmre, a több alkotó, sából nálunk is igen jól ismert Jan Rybkowski rendező munkájára: Gabriela Zapolska írónő közismert színművének filmváltozatáról van szó. De, bár az alap valóban a nálunk is többször színre került dráma, Rybkowski mégsem valamiféle lefényképezett színházat nyújt át a nézőknek. S itt nem csupán arról van szó, hogy a film lehetőségei nagyobbak, mint a színpadéi, hanem arról, hogy a szemléletmód változott némiképp. A Dulszka asszony erkölcse eredetileg nem más, mint a képmutató, álszent polgárikispolgári erkölcsöket leleplező színművek, regények népes sorából való alkotás, melyben a lengyel vidéki város századforduló körüli problémái bukkannak fel. Léha társaság, nyegle ficsúrok. kikapós szépasszonyok, begyöpösödött agyú papucsférjek, férj vadász mamák és sápkóros eladó lányok, valamint elcsábított és elhagyott cselédlányok körében játszódik a dráma, s ez a kör a filmben is megmarad. De a rendező már úgy tekint erre a régmúlt világra, hogy érezzük: nem kevés irónia vegyül a szemléletébe. A távlati, az időbeli távolság már megengedi ezt az alkotói távolságtartást. s ez a .filmnek csak javára válik. Körülbelül arról van szó, hogy ha valaki manapság színpadon akarná eljátszani ezt a darabot, annak is hasonlóképpen kellene közelítenie hozzá. Annak ma már nem sok értelme lenne, hogy alaposan elverjük a port a századforduló polgári erkölcsein. Persze, azt is el lehetne képzelni, hogy a témát egy kis mai felhanggal szólaltassuk meg, hiszen prüdséggel, szemforgató álerkölcsökkel — mitagadás — épp elégszer találkozhatunk ma is. Rybkowski ezt nem akarta be’erendezni a filmbe, ami persze nem baj. Az eredmény így sem rossz: kapunk egy enyhén ironizáló, ugyanakkor igen pontos kor, és körnvezetrajzú látleletet, melv t'e.7 diagnózist nem nyújt, de amit mond, azt el lehet hinni. Takács István A hegyek közé ékelt, festői fekvésű Zebegény házai különös levegőt árasztanak. Csaknem mind a múltat idézik. A főtéren az egyetlen modern ház az iskola. Szépen festett, irigyelheti, aki arra jár. Rendben tartott, korszerű épületnek látszik, belépni azonban nem szabad. Nem szabad,; mert a kép szertefoszlik, si-: ralmasan elhanyagolt, toldott- 1 foldott az épület belülről. Családi ház volt — Nyolc tantermes az iskola, négyet ebből csak szükség- J bői használunk — mutat kör- j be az igazgatónő, Bertényi Andrásné. — Hosszúkás, szűk kis teremben töltik a szünetet a tanárok, s nekem külön irodám, bár az adminisztrációs tennivaló mindig sok, évek óta nincsen. Most még valahogy megvagyunk, de jövőre már több lesz a gyerek, akkor igazán nem tudom, hogy férünk el. Egykor családi ház volt a mai iskola. A diákokat több mint húsz éve szolgálja. . A központi épület mögött a kertben szerényen húzódik az északi fekvésű, egészségtelen napközi otthon, az egykori igazgatói lakás. Tíz esztendeje már, hogy délben ebédlő, délután pedig tanulószoba. — Itt a tálaló, melegítjük Már nem lehet a régit toldozni ÚT ISKOLÁT KAP ZEBEGÉNY GÖDÖLLŐ Diákköri konferencia
