Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
I Mi az, hogy béke? ' Az emberiség örök vágya. Két háború közötti szünet. Az országépítő munka feltétele. A győztesek diktá- i túrna. A népek közeledésének alapja. Szó, amellyel legtöbbször éltek, élnek, visszaéltek, visszaélnek politikusok. Szó, amely világméretekben tömegeket képes összefogásra bírni. Szerződésekkel teremtett nyugalmi állapot. Mi az, hogy béke? Világméretekben, kontinenseken, egy ország határain belül, a munkahelyen, a közösségben? Béke, hol? Elíelcdhetetlen Egy évvel öregebb, mint századunk. Csontjait, inait nem őrölte fel a kor, magas termetű, egyenesen ül a széken, vékony ráncok futnak végig arcán, keze külön táncot jár az asztal térítőjén, amikor egy- egy szavának tenyere mozdulatával nyomatékot ad. Cegléden, a Marx Károly utcában Torna István és család ja vendége vagyok. Családja: felesége, hét gyermeke közül kettő, aki ittmaradt a szülői házban, férjeik, gyermekeik, összesen tizenöten élnek egy fedél alatt, közöttük Toma István dédunokái. Tizenöt ember — tizenöt életforma? Örök ütközések csupán a kor, s a korral járó szokások nyomán? A család attól család, hogy mindenkinek meg kell férnie a másikkal — mondja Torna István. Nagy csendben hangzanak el szavai. Nem tekintély diktálta némaság ez, hanem a szeretettel vegyes tiszteleté. Torna István tanító volt, ha akarná sem tudná összeszámolni, gyermekek mekkora seregét nevelte. Mire? Békességre? Tisztességre — feleli, s folytatja —, aki tisztességes, az békességei is, mindaddig, amíg mások is tisztességesek. Filozófia, hetvennyolc esztendővel kikalapált bölcsesség? Nem illik közbekérdezni. Már nem gyermek, s még nem felnőtt, amikor kitör az első világháború. Mire emlékszik abból az időből? A szegénységre — mondja. Elvitték a férfiakat, az asszonyok gürcöltek a földön. Halkan beszél, tömör mondatokban, tényekre szorítkozva. Hiszen tényleg, a háború elviszi a férfiakat. Elkerülhetetlen, hogyha békéről akarunk szólni, akkor a háborúról elevenítjük fel emlékeinket? Az a hasonlítási alap? A béke azért béke, mert előtte volt egy háború? Torna István: Elfeledni azt nem lehet, mennyit rettegtünk, mert édesapám künn volt a fronton, künn volt a legidősebb bátyám is, ha lap jött tőlük, anyám tízszer, ötvenszer el- és felolvasta, odatűzte a tükör mellé, s este imádkozott, imádkozott órákon át. Érettük, érettünk? Mindannyiunkért, a békességért, most úgy hiszem. Apám megjött a frontról, a bátyám soha többé nem került elő. Derék férfi volt. Int, felesége föláll, s nemsokára sárgásbarna fényképekkel tér vissza. Torna István kiemel egyet, pápaszem nélkül választja ki, elém- tolja, úgy mondja: ez volt a bátyám. Bajszos, kemény vonású fiatalember néz rám a vastag papírról. Hatvanegy esztendeje halott, nem tudni, hol porladt el teste, nem tudni, golyó, gránát, szurony végzett vele, semmit sem tudni róla. S mégis, a százszor, ezerszer látott képet nagy csendben adja kézről kézre a család, a fiatal férfi föltárnád a ceglédi szobában, ahol soha nem járt, s most itt van, ott ül közöttünk, torkot köszörültet, sóhajt fakaszt. Mennyi ilyen fényképet őrizhetnek Cegléden? És az országban? A világpn? Szavak; szétoszlanak jajdulásaink a levegőben, fájdalmunk először a falat kapartatja. azután szívünket gyöt- ri, majd már csak sajog bennünk valami, s azután emlékké válik abban a múzeumban, amit életnek, életünknek nevezünk. Halottaink is órák békénket? Torna István tartalékos tisztként harcolt a második világháborúban. Behívták, parancsokat kapott, teljesítette azokat, de mit érzett belül? Rám emeli jóságosán fénylő kék szemét, megbocsátóan, mint ahogy csacs- kaságot mondó tanítványaira nézhetett, s úgy felel: azt, hogy hét gyermekem van otthon. Egyszerű? Az. A mundérban ki vadállattá válik, ki ember marad, de kérdés, a mundér felöltése előtt is nem volt-e vadállat a vadállat, az ember meg ember?! Mi az. hogy béke? Mivolt az Torna István tartalékos hadnagy számára? Letehette az uniformist? Visszaállbatott a katedrára? Ugyanaz a béke volt, mint frontra menetele előtt? Hiszen egyik gyermekét elvesztette, leventeként vitték el, s többé hírt nem kaptak róla. Kerestették, eredménytelenül. Torna Istvánná fényképet mutat: ő volt az. Riadt gyermek arca néz rám a fényképről. Hol pusztult el, miért? Béke? A Torna család békéje sebekkel van tele, s mert e sebek gyógyíthatatlanok, újra meg újra fölszakadnak, évtizedek után isvé- rezni kezdenék, a béke szó e sebekkel állítja szembe a felnőtt hat gyermeket, az ő gyermekeiket, jelenüket, holnapjukat, sorsukat tehát, ami beágyazódott egy korba, s úgy, hogy e kor csak fogalomként ismeri a háborút. Idézetek I. A magyar királyi kormány minisztertanácsi ülésének jegyzőkönyve 1942. május 5-ről: a közellátási miniszter bejelenti, hogy a parasztság szabotálja a háborús erőfeszítéseket, s emiatt „országos viszonylatban az önellátó lakosság összesen 12 000 vagon kenyérgabonával többet tartott vissza, mint ameny- nyi megillette volna őket”. A magyar királyi kormány minisztertanácsi ülésének jegyzőkönyve 1943. február 9-ről: a belügyminiszter csendőrkarhatalmi zászlóalj felállításához kéri a minisztertanács engedélyét, mert „a harctér eseményei, a Kpzellátás fokozódó nehézségei, belpolitikai kérdések, esetleg külpolitikai események is egyre feszültebb közhangulatot teremtenek. Minden igyekezet mellett is megtörténhetik, hogy a feszültséget békés módszerekkel megszüntetni, vagy levezetni nem lehet, ezért fél kell készülni a kedvezőtlenebb eshetőségre, vagyis a közrendnek és közbiztonságnak karhatalmi eszközökkel való biztosítására is. Erre a karhatalmi célra a csendőrség a legalkalmasabb.” Már nem elég Megkíséreljük a lehetetlent, csúcsára állítani a piramist, s azt kutatni, mennyiben függ egy esztergályostól a béke? A kérdés ostobán hangzik, mert hiszen egy esztergályosnak sok mindenhez köze van, de mi befolyása lenne a békére? Az esztergályos Somogyvári Károly, negyvenhat éves, tizenhét esztendeje dolgozik az ikladi Ipari Műszergyárban, a vérségi házat, ahol most ülünk, három esztendeje vásárolta, a galgamácsai rokoni közösködésből akkor költöztek ide, életük első önálló otthonába feleségével és két gyermekével. Somogyvári Károly középtermetű, kissé kopaszodó, erős testalkatú, minden iránt érdeklődő ember, sokat olvas. Katona három évig volt, tényleges Idejét töltötte, a határőrségnél szolgált. Kemény időkben — mondja, de ezzel be is végezte a® ötvenes évek elejének emlegetését. Nem szívesen idézi föl? Miért? Béke volt akkor, a fegyver csak jelképe, s nem eszköze a haza védelmének, s mégis, Somogyvári Károly elutasító mozdulatot tesz, hagyjuk. Tud tehát más és más lenni a béke? Erre már felel, határozott igennel, s indokol, miszerint a mostani időket nem lehet összevetni az akkoriakkal. Miért nem? Azért, mert akkor mindenki gyanús volt az őrsön, egymást érték a vizsgálatok, tisztjeik egyik napról a másikra eltűntek, s helyettük mások bukkantak fel, azután egy reggel ismét új arcokkal kellett szembenézniük. Béke volt, s mégis Somogyvári Károly — félt. Kiveszett belőle ez a félelem? Nevet, sokáig nevet. Két fiára mutat: Azt magyarázom mindig nekik, hogy jó dolgotokban azt sem tudjátok becsülni, amit kellene. Mert rendben van, ha dolgoztok, a világ bármelyik országában lesz kenyeretek, lesz otthonotok, ruhátok, autótok, de ez — semmi! Nem ezt kell becsülni, ami csak rajtam múlik, abban én vagyok a gazda. Ám ami nem rajtam múlik, amit helyettem, nevemben, sokszor megkérdezésem nélkül tesznek, azt úgy ítélni, hogy' kedvemre való, én sem cselekedtem volna másként, ez a — valami! Somogyvári Károly a háborúból csak gyermekésszel lefényképezett emlékeket őriz, s ezekből, mint játékkártyákból, sok minden kirakható. Szép is, csúf is, ahogy át- meg áthelyezi a lapok sorrendjét. A béke rá nem 1945-ben, hanem 1947- ben köszöntött, amikor édesapja hazajött a hadifogságból. Csakhogy amit adott a béke, azt néhány hónap múlva elragadta, mert a fronton szerzett tbc hevégezte a családfő életét, s mert decemberben történt a tragédia, az 1947-es karácsonyt gyászban ülte meg a család. Talán azokban a napokban, fiata- labban, mint most a fiai, felnőtté érett, négy gyermek közül a legidősebbként családfővé rukkolt elő, dolgozni ment, anyja a kisebb gyerekekkel a két hold soványka földet művelte. Béke? Földhözragadt szegények voltunk — mondja, mint aki meghallotta a kimondatlan kérdést —, még a hagyma szárát is fölzabáituk, kenyérrel, az volt a reggelink. Béke? Persze, hiszen Somogyvári Károly szakmát tanulhatott, s nem fegyverhez, hanem géphez szólította a kötelesség. Ott, élete első igazi közösségében, a műhely égett olajszagában döbbent rá, már nem elég, ha kenyeret keres, magával úgy tud törődni, ha másokkal is törődni kezd. Tak- nyosként lettem szakszervezeti bizalmi, azután párttag — sóhajt, mint akinek libabőrözik a háta akkori merészségétől —, s mert komolyan vettem, amit a többiek rám bíztak, vállaltam a szakérettségit, bár reTa^em minden percben, mikor zavarnak el, mint buta parasztot. Megint sóhajt, s ezért fölmerülhet, miféle béke az, ahol hol remeg, hol fél egy ember, akinek semmi oka erre, aki csak a maga életét akarja tisztességgel, becsülettel leélni? Vagy éppen a béke az a keret, amelybe sok minden tölthető bele, s nem a béke szavától, hanem a béke mögött álló tényéktől függ, érzi-e a békét, vagy csak hallja az ember?! Somogyvári Károly- nak voltak kudarcai is, hiszen a szakérettségit nem követte az egyetem, pénzt kellett keresnie, ment egyik helyről a másikra, ahol többet fizettek, letöltötte a katonaidejét, megnősült, lakott albérletben és rokoni szálláson, s aligha ébredt minden reggel azzal, de jó, hogy béke van. Most sem úgy ébred, sokkal inkább a műhelybeli gondokkal — meg családiakkal —, a közlekedés miatti elégedetlenségével, s mégis, ő mondja, valami feszültséggel hallgatja a híreket a rádióban reggelente, nem történt-e valami ... Mi történhetne? Néz rám, mint aki azt mondja, ezt nem kérdezhetem komolyan, s mert nevetségesnek érezné, hogy most sorolni kezdje a SALT-tárgyalásokat, a szárnyas rakétát, a Közel-Kelet libikókáját, az Afrika szarvában dörgő fegyvereket, s mert méltatlannak érezné, hogy most sorolni kezdje az anyagellátás miatti főfájásait, az órabérek okozta zsör- tölődéseket, a közlekedés zsúfoltsága szülte konfliktusokat, bele- nyugvóan rám hagyja, tényleg, ml történhetne? Idézetek II. A három szövetséges hatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — vezetőinek 1943. november 28-a és december 1-e között tartott teheráni konferenciájáról kiadott közleményből: „Ami a békeidőket illeti, bizonyosak vagyunk abban, hogy megegyezésünk biztosítja a tartós békét. Teljes mértékben elismerjük felelősségünket és az Egyesült Nemzetek felelősségét egy olyan béke megvalósításáért, amelyet a világ népeinek túlnyomó többsége megelégedéssel fogad majd, s amely nemzedékekre kiküszöböli a háború csapásait és borzalmait”. Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 4. cikkelye első bekezdése így hangzik: „Az Egyesült Nemzetek tagja lehet minden más békeszerető állam, amely a jelen Alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalja, és a szervezet megítélése szerint e kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó”, A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozata I. fejezetének 1. pontja kimondja: „A szocialista világrendszer létrejötte és sikeres fejlődése korunk legfontosabb vívmánya. A szocialista országok tervszerűen megoldják a maguk elé tűzött társadalmi, gazdasági és kulturális feladatokat, emelik a dolgozók életszínvonalát Egységük és összeforrottságuk az elmúlt négy évben erősödött. Növekvő politikai súlyukkal és vonzásukkal, gazdasági és katonai hatalmukkal új távlatokat nyitnak a szocializmus, a nemzeti felszabadulás és a béke világméretű győzelme előtt”. Mint a levegő Esztendőnként harmincöt, negyven új ház épül fel mostanában Pá- tyott, így hát a. még vakolatlan fal, az építőanyagok maradékainak dombja semmi különleges látnivalót nem kínál az idevalósinak. A Zsámbéki-medence Lenin Termelő- szövetkezetének tagja, Biebermann Sándor az ünnep előtti időt a házbelső csinosításával tölti, hiszen az első karácsonyra készülnek az új otthonban, a félig övékben, mert a másik fele — nevet a gazda — az OTP-é, a kölcsönt nyújtóé. Biebermann Sándor huszonnégy esztendős, szakmunkásképzőt végzett, növény- termesztő, azon kevesek közé tartozik, akik nemcsak megtanulták, hanem gyakorolják is a szakmát. A miértre egyszerű a felelet, szereti a földet, a növényeket, elődei sokszorosan parasztok voltak, a családban ma is csak egyetlen olyan van, aki elhagyta a szántás-vetés világát, ipari munkás lett, a többiek maradtak a föld mellett, a földön. Miért szereti a földet? Nem gondolkozik a válaszon, talán, mert magának is meg kellett fogalmaznia már, gyorsan felel: soha nem csapja be az embert, ha megkapja azt, amit kíván. A nyíltság, a szembenézés különleges lehetősége? Tudom, mit teszek, tudom, mire számíthatok? Bizonyára ilyen, elvont, lélektani motívumoknak is szerepe van a legősibb termeléshez, a földműveléshez való ragaszkodásban, de föltételezhetően annak még inkább, hogy ez a mai földművelés kemény munka ugyan, ám semmi köze sincs már a gürcöléshez, a veríték áztatta barázdákhoz. Biebermann Sándor választott, csakhogy választását megelőzte sokféle más választás, elsőként a parcellák és a nagyüzemi táblák között, azaz, amikor ő döntött, már nem ugyanarra mondott igent, mint valaha apja, nagyapja. A szántóvető ember örök jelképe a békességnek, s mert a házépítő meg a holnapban hisz, a gazdában most egyszerre lelhetjük föl a kettőt, igaz, ő a vállát húzza erre. Lakni kell, s ha kell, akkor lakjon a magáéban az ember — indokol nyersen, kiábrándítóan prózaian, s kétségtelenül a mai huszonévesek logikájával. Ebben a racionalitásban vajon jut-e hely érzelmeket megpendítő emlékeknek, vagy csak tudnivalók raktározódtak el az agysejtekben? Nem, eszemben sincs a háborúról faggatni ezt a fiatalembert, aki a másik szobából, ha nem akarja, akkor is hallja Krisztina lánya gógicsélését, akinek a legutóbbi hetekben az volta legnagyobb gondja, vajon sikerül-e ónozott csövet vásárolnia. Ebből a világból kirekesztődik az a fogalom, hogy harc, pusztulás, s a gyér emlékek között is csak olyanok bukkannak fel, apám mesélte, anyám egyszer elmondta. S ezeken túl csak iskolai, bebiflázott panelmondatok sorjáznak élő, amik jól hangzanak ugyan, de mögöttük ásít a gondolati üresség. Ha az ifjú házépítőt egy világszavazásnál színvallásra késztetnék. béke, vagy háború, habozás nélkül voksolna igennel a békére, s hangos nemmel a háborúra, bár meglehet, gondolkoznia kellene azon, miféle háborúról és békéről van szó. Nehogy hamis színben tüntessük föl a pátyi új ház gazdájátl Korántsem apolitikus alkat, na- gyonis számon tartja a földgolyó dolgait, amit például elsősorban megnéz a televízió műsorából, az a híradó, A hét, a különböző fórum- műsorok, azaz a kimondottan politikai adások. Újságokat is olvas, de — közli — még soha nem jutott eszébe, hogy a békéről gondolkodjék. Holott gondolkodnia sok mindenen kellett A pályaválasztáson, a házépítésen, a házasodáson, a munkahelyválasztáson, hogy csak a legfontosabbakat említsük, s akkor még hol van az ezernyi apróbb, de az adott pillanatban fontosnak érzett meggondolni való? A béke e témahadban talán éppen ezért, a mérlegelendők nagy számáért nem kapott helyet. Hiszen abban a pillanatban, amikor a nagy történelmi HA fölmerül, az apró, emberi, egyéni ha-k semmivé foszlanak. Annyit tenne ez, hogy Biebermann Sándor világából kirekesztődik a nagy egész, s látóhatárát lezárja a rész, a maga szűkebb világa, életének környezete? Nagy tévedés lenne ilyesfajta magyarázat irányába tapogatódznunk, mert sorozatban adja bizonyítékát tág látóhatárának, de ezen a látóhatáron belül nincs dilemma, nincs kétség. Biebermann Sándor letöltötte a katonaidejét, s nem tartotta fölöslegesnek a fegyverviselést, mert — szinte hivatalosan fogalmaz —amíg más országoknak is van hadserege, addig nekünk is kell. Fölmerült benne a huszonhárom hónap szolgálati idő alatt, hogy harcba kell menni? Rázza a fejét, s szóval is mondja, soha. Oktatótisztjeik sűrűn azzal kezdték: képzeljük el... Mármint a hadiállapotot, a harci helyzetet. Nem tudták elképzelni. Biebermann Sándor újból eüsroétli: érti, nem tudtuk elképzelni, mert az, hogy béke van, olyan, mint a levegő, s ki képes arra, hogy úgy gondolkozzon: elképzelem, nincsen levegő?! Számtan Mindent összeadó, kivonó, szorzó és osztó korunkban pontos adatokat találni arra, miként emelkedik a költsége a — pusztulásnak, pusztításnak. Tavaly a nemzetközi kereskedelem legnagyobb árucsoportját a — fegyverek alkották. A nemzetközi fegyverkereskedelem értéke körülbelül húszmilliárd dollárt tett ki. A világon a fegyverkezési kiadások 1976-ban 300 milliárd dollárt emésztettek fel. <• Linus Pauling megfogalmazása szerint „a fegyver a világ legdrágább ócskavasa”. Számtan, ha kedvünk van, kiszámíthatjuk, mibe kerül egy halott,.. Kiszámították. Komoly vezérkari urak a föld egyik országában, s újabban leggazdaságosabbnak a neutronbombát találták. Legolcsóbban az öl. Azaz itt a legkisebbek az egy halottra jutó ráfordítási költségek. Cinizmus? Erre ne feleljünk. Csak arra, egyesegyedül arra, mibe kerül a béke?! Kerülhet-e annyiba, hogy ne adjuk meg érte?! Mészáros Ottó J 4 I
