Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-03 / 284. szám

»rmrr f K/unan 1977. DECEMBER 3.. SZOMBAT Murális képzőművészet Elméleti konferencia a Szovjet Kultúra Házában A képzőművészeti alkotá- soknak az emberre és környe­zetére gyakorolt esztétikai, ér­zelmi és tudatformáló hatásá­ról háromnapos elméleti kon­ferencia kezdődik hétfőn a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, va­lamint a Szovjet Képzőművé­szek Szövetsége közös rendez­vényén — melyen népes szov­jet küldöttség is részt vesz — festők, iparművészek, belső- építészek és építőművészek csaknem 20 előadás keretében vitatják meg az épületek fa­lait, közösségi tereit díszítő, úgynevezett murális képzőmű­vészeti alkotások szerepét, je­lentőségét, és a festészet, il­letve az iparművészet e sajá­tos ágával foglalkozó művé­szek feladatait. A rendezvény egyben előké­szítése a jövőre, Moszkvában tartandó nemzetközi képzőmű­vészeti konferenciának, ame­lyen a szocialista országok képviselőinek részvételével kí­vánják megtárgyalni az építé­szet és a képzőművészet kap­csolódásának problémáit a szocialista városépítésben. Október útján Megjelent Csehszlovákia, Magyarország és a Szovjet­unió haitármenti megyéinek, területeinek a Nagy Október jubileuma tiszteletére közösen szerkesztett, Október útján című emlékkönyve. A kiadvány színes fotókkal illusztrálva mutatja be a há­rom ország hafánmentd körze­teinek mindennapos életét, barátságuk és együttműködé­sük megnyilvánulásait, a szo­cialista építőmunkában élen­járó dolgozóit, munkáskol- lektíváit. Kiállítások a Műcsarnokban Szentendrei művész képei Veszprémben F. P. Resctnyikov és L. I. Brodszkaja kiállítása a Mű­csarnokban december 3-ig, Hé­zső , Ferenc festményei ugyan­csak a Műcsarnokban decem­ber 18-ig láthatók. Aknay Já­nos tárlatát az érdeklődők a veszprémi Dimitrov Művelő­dési Központban tekinthetik meg december 18-ig. Egy-egy tárlat a kultúra (körforgalma — művek se­gítségével vehetünk részt rég lezajlott expedíciókon, átélhet­jük azt a drámát, mely hoz­zájárult a föld igazi megis­meréséhez. Nemcsak nézők, hanem utasok vagyunk abban a közegben, melyet emberi gondolattal benépesült tér­nek és időnek nevezhetünk. Ilyen „nagy utazáson” vehe­tünk részt a Műcsarnokban. Művészházaspár tárlata A népszerű szovjet művész­házaspár közös bemutatkozá­sa olyan műveket is felsora­koztat, mely nem teljesen is­meretlen a magyar néző szá­mára. Resetnyikov fedezte fel 1952-ben, hogy a rossz jegy, az Ismét kettes — drá­ma, mely feloldást igényel. Művészetének lényege, hogy minden alkotása ezt a drámát idézi, a szépség által enyhítve. Részt vett a „Szibirjakov” és a „Cseljuszkin” jégtörő Északi­sarkra vezető útján, s az ott készült, ott bemutatott rajzai­val a legénység helytállását erősítette. Élménye, ihletője maga az élet — nem akar le­maradni semmilyen fontos eseményről; festményen örö­kíti meg a piros esernyőt, őszi vetést, baromfiudvart, vietna­mi anyát, az Oka folyót, a Szibirjakov jégtörő kazánhá­zát, sarki éjszakát. Érdekes újdonság, hogy szobrai baráti hangvételű karikatúrák; így idézi Joganszont, Dejnekát, Cigált — a szovjet képzőmű­vészet érdemes alakjait. A feleség, Brodszkaja kitű­nő tájképfestő — Siskin és Monet finomságainak érzé­keny folytatója. Akár férjét a sarkkutatás, őt is izgatta va­lami már a festészeten kívül; a balett. Hosszú ideig járta a Szovjetunió városait, mint táncművész. Közben tájakat látott, s ez ihlette képeit a ké­sőbbiekben. A tavaszt Moszk­va környékén, a nyári szín- pompát az Oka folyó mellett, az ősz rozsdás tónusait a Baj- kálon túl figyelte, alakította festészetté. Művészetében a meghosszabbodott XIX. szá­zad stílusa hordozza a mai élet új elemeit — nagyon hangulatosan, nagyon őszin­tén A valóságfestés örök ka­tegória — a reneszánszban éppúgy hivatást töltött be, mint napjainkban, hiszen korjelző feladatot teljesít — ezúttal a posztimpresszioniz­mus friss és érlelt eszközei­vel. A megújhodás törekvései Hézső Ferencre azért indo­kolt különösen figyelni, mert évtizede sürgeti művekkel a vásárhelyi művészet megújho­dását. Tornyai, Kohán után nem kis felelősség vár arra. aki korunk merőben más esz­ményeit sikerrel közelítheti meg Vásárhelyen. Miről van szó? Arról, hogy Németh Jó­zsef, Szalay Ferenc művészete befejezte azt, amit az idő be­Hézső Ferenc: Rekviem egy tanyasi iskoláért Aknay János: Szentendre koztatása is teli- . találat. Ahol azonban hézagpótló remek- : léssel idéz valami eddig festóileg alig érintett kö­zeget, az a „Rekviem egy tanyasi iskoláért” és különö­sen a „Tiszavirág”. A mű el­lentétben modelljével; hosszú életű. Értéke egyre nő, mert szép, mert valami fontosat jelöl meg a létezésből. Ami problémaként jelentkezik, az felületeinek azonos, hasonló megoldása; ebből következik, hogy türelmetlenségét és a mi várakozásunkat nagyobb variációképesség szüntetheti meg,, elégítheti ki. Hézső Fe­renc megtalálta világát, mo­tívumait, most már az árnya­lások egyre érzékenyebb szép­ségei következhetnek. Hagyományok folytatója Egyre nehezebb a festő teendője, hiszen a sok, az egyre több előd — szinte min­den munkát elvégzett. Köny- nyebb ismételni, mint alkot­ni. A másik csapda a szabad asszociációk hajszolása; ez sem eredményez művet. Az igazi tehetség azonban ma is megleli hivatását. Aknay Já­nos fiatal szentendrei festő, aki Ferenczy Károly, Tornyai János, Barcsay Jenő nemze­déke után is rábukkan arra a szentendrei forrásra, mely eddig számon kívül maradt ö a részletek nagyításában éri el a kép monumentalitását — ezzel a módszerrel fedezi fel a tetőringás ritmiktnát, a mediterrán hangulatú kisváros sajátos atmoszféráját. Valami másban is. Abban, hogy e na­gyításokban az ablák a házak szemévé módosul, s így az építészet szinte élőlény a ma­ga módosított megjelenésében. E festői megszemélyesítés a síkká tisztuló oromfalakat emberként láttatja emberi fi­gura nélkül; ez Aknay János Szent endre-látomásainak egyénisége, újdonsága. 1977-es sorozatán fokozza az abszt­rakciós arányokat, kevesebb támpontot ad a szemnek, több teret a gondolkodásnak. Hogy Igaza van-e vagy módosítania szükséges — azt már a közel­jövő eldönti. Amilyen követ­kezetes és fegyelmezett Ak­nay János, biztos rátalál a maga által választott lehető­ségek közül az optimális meg­oldásra. Losonci Miklós ÉLET Felavatták Gödöllőn Kiss István szobrát Élelmezésügyi Minisztérium ál­lamtitkára, valamint Tamási István akadémikus. Az ava­táson jelen voltak a gödöllői felsőoktatási intézmény taná­rai és diákjai, illetve az egye­temen tegnap kezdődött nö­vénynemesi tési konferencia meghívott vendégel is. Kriszán István traktoros, az Agrártudományi Egyetem dolgozója avatta fel a műalko­tást. — Szépnek tartom a szob­rot — mondta —, mert mun­kánk szimbóluma, mindazt jel­képezi, amiért az egyetem ta­nárai és hallgatói, a későbbi mezőgazdászok és mi, mun­kások dolgozunk: az ország lakosságának jobb életéért. Számomra azért marad feled­hetetlen élmény ez a kalász, az Élet című alkotás, mert a művészet nyelvén fogalmazza meg mindazt, ami napi mun­kánkban örömöt, felemelő ér­zést ad. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem nevében Mezei Tibor, az egyetemi KISZ-bizottság titkára vette át a szobrot, kö- . szönetet mondva a művésznek, Elet és kalász gazdag hogy alkotásával szebbe, em­anyanyelvünk számtalan for- beribbé tette iskolájuk kömye- mában társítja ezt a két fo- ze^t galmat. A kalász életet ad, az élet folyamatosságát, az Az avatási ünnepség után örök újrakezdést jelzi. Mintegy dr. Pethő György rektor az ötméteres egyetlen szál bronz- egyetem bronz emlékplakettjé- kalász magasodik tegnaptól Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetem modem épülete előtt. Az erőtől duzzadó, hatalmas búzaszemeket mindössze négy magasba törő, karcsú ág tart­ja össze, de a rend, a stabilitás, a szélben sem hajlongó bizton­ságával. Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész Élet című al­kotását tegnap délelőtt avatták fel az Agrártudományi Egye­tem lépcsője mellet. Dr. Pethő György, az egyetem rektora nyitotta meg a rövid ünnepsé­get, melyen részt vett Soós Gábor, a Mezőgazdasági és vei ajándékozta meg Kiss Ist­vánt, aki megköszönve a meg­emlékezést, ezt mondta: — Örülök, hogy sikerült olyan kifejezési formát talál­nom, amely mindenki számá­ra érthető, amelynek élménye közvetlenül befogadható. Nem tettem mást, csak a többezer éves jelkép méreteit változtat­tam meg, s kiderült: így a ka­lász sokat képes elmondani, Kr. Gy. Kiss István: „... » kalász képes elmondani :*» sokat CEGLÉDI MEGOLDÁSOK Amíg zárva a színházterem íróasztalomon a Cegléd vá­rosi és járási műsorkalauz íz­léses kiadású füzeteinek leg­utóbbi három példánya. Ám hiába lapozom át valameny- nyit, egyikben sem lelem nyo­mát színházi előadásoknak. Hogy miért hökkentett meg ez a felfedezés? Az el­múlt két évadban ugrásszerűen megnőtt a ceglédi emberek igénye a színházi előadások iránt. Amikor az 1975—76-os évadra nyolc előadásra szóló bérletet bocsátott ki a Kos­suth Művelődési Központ, öt­százhuszonegy bérlet talált gazdára. Ez gyakorlatilag már telt házat jelentett, vagy­is azt, hogy a színházi elő­adásokat csak a bérlettulaj­donosok tekinthették meg, egy-egy előadásra jegyet kap­ni nem lehetett. Tavaly augusztusban, ami­kor a Kossuth Művelődési Központ fél éven át tartó, nagyszabású vetélkedőt szer­vezett a város szocialista bri­gádjai számára — így segít­ve kulturális vállalásaik tel­jesítését —, a színházi elő­adások iránti érdeklődés szin­te egyik napról a másikra megnövekedett. Ezért a mű­velődési központ már nem egy, hanem két — nyolc-nyolc Pályaválasztó fiataloknak Évenként száz-százhúszezer gyermek fejezi be általános iskolai tanulmányait, s keres választ a kérdésre: hogyan tovább? Hazánkban egyre kedvezőbben alakul a nyol­cadik osztályt végzettek to­vábbtanulási aránya: nagy többségük — mintegy 97 szá­zalékuk — szakmunkásképző intézetben, szakközépiskolá­ban vagy gimnáziumban foly­nia tanulmányait. A fiatalok 186 szakma kö­zött válogathatnak, képessé­geiknek, igényeiknek megfe­lelően. Kiváltképpen fontos az úgynevezett hiányszakmák benépesítése. Az öntő, a he­gesztő, a fonó-szövő munká­ja éppoly felelősségteljes és szép, társadalmilag éppoly hasznos, mint az autószere­lőé. A közgondolkodást kell tehát átformálni ahhoz, hogy minden szakma elfoglalja az őt megillető helyet az embe­rek tudatában. előadásból álló — színházi bérletet hirdetett Hogy nem alaptalanul, azt mi sem bizo­nyítja jobban: alig néhány nap alatt ezerkét bérletet vá­sároltak meg! Ebből hatszáz bérlet tulajdonosa szocialis­ta brigádtag volt! Csupán a véletlen hozta így? Szp sincs róla. A szocia­lista brigádmozgalom Ceglé­den is meghatározó ténye­zőjévé vált a társadalmi fej­lődésnek. Olyan erővé, előre­mutató példává, amely nem­csak a munkában, a fegye­lemben, a magatartásban, de ma már a művelődésben is sugározza önmaga és az egész dolgozó nép számára a to­vábbhaladást. „E mozgalom már nem csupán tömegeket fog át, hanem valóságos nép­mozgalommá vált” — állapí­totta meg T$ádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt első titkára a szocialista bri­gádvezetők legutóbbi tanács­kozásán, és ez így igaz. A ceglédi példa is ezt igazolja. Hát ezért nem értettem, miért nincs szeptember óta egyetlen színházi előadás sem Cegléd városában. Lür István, a Kossuth Mű­velődési Központ igazgatója válasz helyett háromkötet­nyi szakértői véleményt tesz le elém az asztalra. A majd’ kétszáz oldalnyi, fényképek­kel gazdagon illusztrált —bi­zonyított — vélemény sum­mázta: a művelődési központ színházterme tűz- és élet- veszélyes. Hogy mikor derült ez ki? Még a tavasszal, amikor sze­rették volna megnyerni ceg­lédi előadások megtartására a Fővárosi Operettszínházat is. A színház vezetői, mielőtt igent mondtak volna, szak­értői véleményt kértek a szín­házterem állapotáról. Az el­készült tanulmányt — érthe­tően — nem küldték meg a budapesti színháznak, de — nem ismételték meg hívó ké­résüket. És a már Cegléden játszó színházakkal sem kezd­tek tárgyalást az újabb évad­ra. A színházterem azóta zár­va. Hogy mikor nyithatják ki újra ajtajait, ma még nem tudják. Ebben az évadban már biztos, hogy nem. Talán jövőre. A terveket már meg­rendelték. Ez minden, amit pillanatnyilag mondani tud­nak. S ámít tenni lehet ? Hogy teljes egészében ne szűnjön meg a vá­ros kapcsolata a színházmű­vészettel, havonta két alka­lommal pódiumi esteket ren­deznek. Novemberben Kozák András, valamint Balázso- vits Lajos és Bujtor István lépett, illetve lép dobogóra a Kossuth Művelődési Köz­pontban. Mit lehetne tenni még? Közös összefogással meg­gyorsítani nemcsak a terve, zést, hanem annak elkészülte után a kivitelezést is. És, hogy addig se szakadjon meg a ceg­lédi embereknek — azon be­lül is elsősorban a munkások­nak — a színházművészettel most alakuló kapcsolata, min­den bizonnyal segítene. ha rendszeres színházi buszokat indítanának Szolnokra. Kecs­kemétre. Mindkét város na­gyon közel esik Ceglédhez és mindkettőnek igen színvo­nalas programú kőszínháza van. Prukner Pál i fejezett. Hol van már az eke, a ló; a nagyüzem meg­alapozott rend­szere váltotta fel a falu bensöségét. •Egyre nehezebb és szükségtele­nebb is ehhez az emlékhez vissza­térni, hiszen el­apadt a forrás, mely festóileg egyébként feldol­gozott. Hézső Fe­renc ezért módo­sítja témáit, s a kép felületét. Sokszorosítja a „Kenyér” alakza­tát, a „Vízsugár” onartos elvonat-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents