Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-03 / 284. szám
19T7. DECEMBER 3., SZOMBAT "kMItm 5 Polgári védelmi kiállítás Szentendrén, a megyei művelődési központban december 5-ig tekinthető meg a polgári védelmi kiállítás, amely bemutatja a szervezet eddigi munkáját, felépítését és szerepét. Nagy Iván felvétele VIT-műszakck a járásban A szentendrei járási párt- és KISZ-bizottság VIT-műszakok szervezésére hívta fel a járásbeli üzemek dolgozóit. Az elképzelések szerint a kommunista műszakokat decemberben és januárban rendezik a járás üzemeiben. A társadalmi munkáért kapott pénz egy részét a központi VIT-alapra fizetik be az idősebb és a fiatalabb dolgozók. A fennmaradó összeggel a Tahitótfaluban felépítendő úttörőtábor építését segítik. Fent és lent Kipirult arcú, kócos hajú gyerekek rúgják a bőrt a szentendrei grundon. Két féltégla a kapu, a keményre fagyott földön szinte kopog a lábuk, amint kigombolt télikabátban, csapzottan futkároznak. Lelkesedésből jeles, Töröcsik vagy Vá- radi sem csinálja jobban a nagyválogatottban. Néhány percig figyelem őket. Leheletük gomolygó páraként száll a levegőben. A Pilisszentkereszt felé vezető úton egyre nehezebben kapaszkodik az autó. Az út nedves, síkos — nemrég sózhatták fel. Az út mentén húzódó hófoltok lassanként vastag fehér lepellé nyújtóznak, melyből kopSr karókként ágaskodnak ki a lombtalan fák. Amint feljebb jutok a hegyoldalon, úgy vastagodik a hótakaró. Legalább 20—30 centis a hó a faluban. Az út mentén egy fiú szánkót húz, rajta ülő társa a szája elé kötötte a salját. Az egyik lejtőnél gyerekek nevetését hallom. Szánkókat huzigálnak felfelé csúszkáló lábakkal, s mikor a tetőre érnek, vígan felpattannák, örömmel siklanak alá. Arcuk kipirult, hajuk csapzott... Lám, ők már tudják, mig néhány kilométerrel odébb, a szentendrei srácok csak sejtik, hogy valóban ideért a tél. Golyóstollak, rostirónok, irodai kisgépek Nyereséggel zárják az évet a Pomázi Írószer Szövetkezetben Naponta forgatjuk kezünkben a Pomázi Írószer Szövetkezet gyártmányait, melyeket nemcsak hazánkban ismernek az emberek, hanem számos európai szocialista és tőkésországban is használnak. Az idei év különbözött az előzőektől, mivel július 1-én a budapesti Műanyagtechnika Szövetkezettel egyesült az írószer szövetkezet. — Félévkor új tervet készítettünk — mondja ördögh Emánuel, a szövetkezet elnöke. — Ekkor 260 millió forintos árbevételt terveztünk, természetesen beleértve mű- anyagipari termékeinket. Alapvető gyártmányainkból, a golyóstoliból és a rost- irónból 150 millió forint értékűt állítunk elő. Mintegy 70 millió forintnyi irodai kisgépet is készítünk; fűző-, lyukasztógépeket, gemkapcsokat. A termelés további részét a háztartási és műanyag cikkek teszik ki. Az ezer embert foglalkoztató szövetkezet (melynek Budapesten, Salgótarjánban, Balas sagyarmaton és Oroszlányban is vannak telephelyei) dolgozói, tizenhárom szocialista brigádjának tagjai igazán kitettek magukért. Az idei tervüket 40 millió forinttal túlteljesítik, ami mintegy 70 millió forintos nyereséget jelent a szövetkezetnek. Az ered ményt az tette lehetővé, hogy év közben Zökkenőmentesen sikerült a termékszerkezet átalakítása. A veszteségesen előállított műanyag cikkek gyártását fo' kozatosan, szinte észrevétlenül szüntették meg. Ördögh Emánuel ezután ex portterveikről beszél; Amatőrök közös műhelymunkája Sokféle stílus, technika Szentendrén, az amatőr művészek csoportja, öt évvel ezelőtt alakította meg a Vajda Lajos stúdiót, a Péter Pál utcában, régi barokk pincében, amely az 1700-as évektől kezdve kocsma volt. A terméskő falak, a natúr falécekből készített galéria hangulatos atmoszférát teremt a kiállításoknak. — Miért éppen Vajda Lajos nevét vették föl? — kérdeztük Holdas György szobrásztól. „Szeretjük a képeit" — Manapság kevesen ismerik Vajda Lajos nevét és mun. kásságát. Amikor elhatároztuk, hogy létrehozzuk ezt a stúdiót, névadóként mindannyian erre a feledésbe merült szentendrei festőművészre gondoltunk, egyszerűen azért, mert szeretjük a képeit. — Hány tagja van a stúdiónak? — Jelenleg tízen vagyunk. Van közöttünk festő, szobrász, költő, muzsikus. Sokféle stílusirányt követünk, sokféle technikával dolgozunk. Afféle forrásban lévő, kísérletező közösség a miénk. — Nagyon sokat segít egyéni fejlődésünkben, a munkánk, ban, hogy szoros baráti szálak szövődtek közöttünk — folytatja Matyófalvi Gábor szobrász. — Mi nem zárjuk be egymás előtt a műtermeinket, sőt egy- egy új szobor, vagy kép elkészültével alig várjuk, mikor mutathatjuk meg a többieknek, 8 nem kevés izgalommal hallgatjuk a véleményüket. A közös műhelymunka nemcsak a művészi fejlődést szolgálja, hanem serkent is. Nyilván, ha én már hónapok óta nem csinálok semmit, és elhív a Holdas Gyuri, és megmutatja, hogy ezalatt ő négy szobrot csinált, akkor ideges leszek, s hamarosan hozzálátok dolgozni. Egy hónappal előbb — A közönséggel hogyan teremt kapcsolatot a stúdió? — Idáig minden évben, tavasztól őszig egyénenként, vagy párosán kiállításokat rendeztünk a pincében — válaszol Zámbó István festő. — A stúdió nagy seregszemléjére pedig, amikor valamennyien Kiállítunk, mindig a Szentendrei Nyár keretében került sor. Az idén ez a nagy kiállítás különböző okok miatt nem sikerült. — Milyen előkészítést igényel egy kiállítás? Az új rendelkezések szerint a kiállítást megelőző év májusáig kell bejelenteni, hogy mikor, és kik akarnak kiállítani. A kiállítás előtt pedig egy hónappal meg kell mondani részletesen a művek címét, a méretét és a technikáját is. A hivatalos zsűri csak ezután jön ki. Nekünk ez az egy hónap nagyon lerövidíti a felkészülést. A legtöbbször el sem készülünk a képekkel, a szobrokkal. Hiszen mindannyian dolgozunk napközben, s az alkotó munkára csak esték és a hétvégék maradnak. — Ezért a jövőben — veszi át a szót Holdas György — inkább a műhelyjelleg elmélyítésére törekszünk, s időközön- összeállították, ként szakmai bemutatókat sze- megjelenik. retnénk csinálni. így egy-egy Ferenczi Annamária alkalommal mindig a legfrissebb műveinkkel rukkolhatunk ki, Olyan komplex programokra gondolunk, amelyek a társművészetek bevonásával szélesebb tömegekhez szóló bemutatók lennének. A kétpek és a szobrok jól megférnek <t filmmel, a zenével, a színdarabbal. Tárlatok — máshelyütt is — Ügy tudom, többen tagjai a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. — Igen. Hatan vagyunk lelkes stúdiótagok, s ez jó, mert sok képzőművésszel kerülünk kapcsolatba. Sok hivatásos, és amatőr művésznek is rendeztünk kiállítást a mi pincénkben. S közülünk is jó néhányan abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy Tatán, Sárospatakon, az újpalotai Lila-iskolában, Örkényben egyéni kiállításokon szerepelhettünk. Nagy élmény volt, amikor meghívták őket Leninvárosba. A Tiszai Vegyikombinát lehetőséget adott, hogy egy hónapig a gyárban dolgozhassanak. Kísérletezhettek az új műanyagokkal, festékekkel. Nagyszerű alkotólégkört teremtettek a számukra. Izgatottan várják az ott készült művekből összeállított munkabemutatót, amely decemberben nyílik majd meg. Ügy tűnik, az évek óta dédelgetett álom, az idén megvalósul. Most és ezentúl min den évben szeretnének egy katalógust kiadni, ami tevékenységüket, a művészi fejlődésüké- reprezentálja. Az ideit mái nemsokára — Százmillió forintnyi golyóstollat és irodai kisgépet szállítunk Csehszlovákiába, NDK-ba, Romániába és a Szovjetunióba, valamint Jugoszláviába, Ausztriába és Dániába. Terveink teljesítését az is segítette, hogy mintegy 10 millió forintért új, korszerű gépeket vásároltunk. E berendezések alkalmazásával nőtt a termelékenység az üzemekben. Az új gépekre főként a műanyag feldolgozásánál és t a fémtömegcikkek előállításánál volt szükségünk. Az immár átalakult pomázi szövetkezet dolgozói jövőre az idei sikereket akarják folytatni. Ezért 320 millió forintos árbevételt terveznek. — Tovább folytatjuk a kedvezőbb termékszerkezet kialakítását — mondja ismét a szövetkezet elnöke. — Jövőre már nem gyártunk műanyag gombokat, PVC-szőnyegeket. A napokban tárgyaltunk osztrák partnerünkkel, a SAX céggel, amelytől évekkel ezelőtt legtöbb termékünk licencét vásároltuk. Űj megállapodásunk értelmében egyes irodai kisgépeket kizárólag mi gyártunk, ami exportbevételünk növekedését eredményezi. Az új szerződés szerinti munka az elkövetkező időben mintegy 600 ezer dollár árbevételt hoz évente. — Jövőre tovább fejlesztjük gépparkunkat — teszi még hozzá. — Présgépeket, forgácsoló automatákat veszünk 15 millió forintért. V. F. Teljesítik a tervet A szentendrei Pest megyei Fémipari és Kéziszerszámgyártó Vállalat, melynek kovácsipari termékeit, kéziszerszámait, raktári tároló berendezéseit jól ismerik országszerte, december végéig maradéktalanul teljesíti éves tervét, amely mintegy 161 millió forintos termelési értéket jelent. DUNABOGDÁNY Kétszáz férőhelyes növendékistálló A dunabogdányi Úttörő Termelőszövetkezet köztudottan nemcsak a szentendrei járás, hanem Pest megye legkisebb közös gazdasagai közé tartozik. Tagjai 760 hektáron gazdálkodnak, s a szövetkezet 460 dolgozója közül mintegy százan foglalkoznak mezőgazdasági munkával, földműveléssel vagy állattenyésztéssel. Néhány héttel ezelőtt arról számolhattunk be, hogy a sertéstenyésztésben új utakat keres a gazdaság, s akkor részletesen taglaltuk lehetőségeit és terveit. Ezúttal az állattenyésztés másik ágazatáról, a tehenészetről szólunk. A témát az tette aktuálissá, hogy november elején elkészült a termelőszövetkezet új, 200 férőhelyes növendékistállója, amely megoldja a fiatal állatok elhelyezését. A közös gazdaság 200 szarvasmarhát tart, mivel ennyit láthatnak el természetes takarmánnyal a környékbeli legelők. A téesz vezetői szerint az idén már az is szép eredménynek számít, hogy valamennyi hízó bikájukat ki tudták adni háztáji gazdaságokba, lévén az állattartás idegen a dunabogdányi és környékbeli lakosoktól. Az évente születő mintegy 200 növendékállatot korszerű körülmények között helyezik el. Az istállóban önitatók segítségével jutnak ivóvízhez az állatok, a takarmányozás az épülethez épített karámos kifutók jászlainál történik, s ez nagyobb mozgási lehetőséget is teremt a szarvasmarháknak. Természetvédelem, határőrzés Téli szünetre készülnek a pilisszentlászlói úttörők Éles kanyarral ereszkedik le az út Pilisszentlászlóra. Az egymás mellett sorakozó házak most szinte belesüppednek a vastag hótakaróba. Az iskolaudvar csendes, a fal mellett szánkók várják a tanítás után hazasiető gyerekeket. A tanáriba vezető folyosó egyben tornaterem is, a meny- nyezetről gyűrű csüng alá, oldalt bordásfalak borítják a falat. Óvják az erdőt Zöld András testnevelőtanár, a pilisszentlászlói Arany János úttörőcsapat vezetője fogad. — Kis iskola a miénk, de a a falu sem nagy — mondja. — Kilencszáznyólcvan ember él itt. Az úttörőcsapatnak ki- lencvenkét tagja van. Igyekszünk a gyerekeknek jó szórakozást, ismereteket adó elfoglaltságot nyújtani az úttörő- fcglaükozásban Helytörténeti szakkör is működik a művelődési házban, ahol az érdeklődők a falu múltját kutatják. Zárt közösség ez a szlovák nemzetiségi falu. Miként a Pilisszentlászlót övező magas hegyek koszorúja, a távolságok is elválasztják a külvilágtól. Mindössze egy járművek használta út vezet ide; a távolsági busz megfordul a falu közepén, azután visszaindul Szentendre felé. — A távolságok miatt mindent itt, helyben kell megszerveznünk — fűzi tovább a szavakat a csapatvezető. — A falu fekvése, a hegyes-völgyes vidék romantikus környezetet teremt az úttörőmunkához. Nem csoda, ha a pajtások élen járnak a természetvédelemben, a sportban. Világosi Mária szlovák nyelvszakos tanárnő veszi át a szót: — Tájvédelmi portyának neveztük el a gyerekek természetet védő, a fákat, a növényeket ápoló tevékenységét. E környéket különösen kedvelik a turisták. Sok kiránduló elgyönyörködik a magasba törő hegyekben, ám szépségük megóvásával semmit sem törődik. Szemetel, eldobálja az égő cigarettacsikkeket. A pajtások, bejárják az ismert tu- ristautakat, összegyűjtik a szemetet. Előfordult, hogy egy eldobott cigarettavég nyomán éppen fellobbanó tüzet oltottak el. Zöld András most néhány gyereket hív a tanáriba. Közben — a falubeliek vendégszeretetét igazolandó — az asztalra kerül egy valódi szlovák ételspecialitás, a krumplislepény. Még forró, vöröses- barnára sült, nemcsak a látványa vonzza a szemet, hanem az íze is kiváló. Két pajtás lép a terembe. Elsőként Hornyák László beszél az úttörőéletről. — Űttörőgárda szakasz működik nálunk — mondja. — Pontosabban határőr szakasz. Minden csütörtökön két hallgató — Búza György és Csiszár Tamás — ellátogat hozzánk a szentendrei katonai főiskoláról. Előadásokat tartanak a határőrök feladatairól, a katonaéletről. Legutóbb például a Varsói Szerződés jelentőségéről volt szó. — Minden tanítási év végén meghívnak minket a szentendrei főiskolások — teszi még hozzá —, ahol valamennyi járásbeli gárdaszakasz részt vesz a katonai szemlén. Játékos katonai és sportvetélkedőt rendeznek nekünk a hallgatók. Franyó Gyula az iskolai úttörőtanács titkára. Most a testület tevékenységéről szól: — Pajtásaimmal aktívan részt veszünk az iskolai úttörőélet tervezésében. Javaslatokat teszünk, elmondjuk a nevelőknek, hogy mihez lenne leginkább kedvünk, mi érdekli a gyerekeket. Persze, más jellegű tennivalóink is vannak. Legutóbb egy fegyelmezetlen társunk miatt ültünk össze. A pajtás tájfutónak jelentkezett, de nem járt a foglalkozásokra, a versenyekre. Több alkalommal kifogásolhatóan viselkedett egyik tanárunkkal. Az úttörőtanács úgy döntött, hogy kérjen bocsánatot, s ameddig nem jár edzésekre, addig tájfutó sem lehet. Használt a lecke, mert megváltoztatta magatartását. Sikerek a sportban Ismét Zöld András veszi át a szót. A téma ezúttal a sport. — Járási versenyeken rendre az elsők között végzünk. Tájfutó megyei versenyen Hu- pek László másodikos kisdobosunk negyedik helyen végzett, a negyedikes Szabó Anikó pedig hetedik lett... A gyerekek bekapcsolódnak a falu közéletébe is. Decemberben tartják a községben az öregek napját, amelyre a pajtások színes műsorral készülnek. A téli szünetről kérdezem végül a fiúkat. — Kirándulni járunk majd a környező hegyekbe — válaszolják szinte egyszerre. — Ha lesz még hó, szánkózunk is. Az úttörőcsapat vezetője még hozizáteszi: — Szeretnénk a gyerekeket megtanítani úszni, ezért a téli szünetben bejárunk majd Budapestre, uszodába. Alkonyodik már, amikor kilépek az iskolából. Szünet van, a lejtős udvaron szánkóznak a gyerekek. Amikor a hegygerincre vezető utat elérem, már sötétedik. A hegyoldalra kapaszkodó házak lámpafényes ablakai fehér bársonyra szórt ékszerekként csillognak. Virág Ferenc Ikerház nagycsaládosoknak? Az 1800 lélekszámú Csobáti- kán számos nagy család él, megoldatlan lakáshelyzetben. A községi tanács vezetői ezért elhatározták, hogy 1978-ban zik be. hat otthon építését kezdik el. Az ikerházszerűen felépítendő épület költségei elérik a 3 millió forintot, s az építkezést előreláthatólag 1979-ben fejek
