Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-24 / 302. szám

4 K/imav 1977. DECEMBER 24.. SZOMBAT Dobozy Imre szovjet kitüntetése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Ma­gyar írók Szövetsége elnöké­nek, Dobozy Imrének, a szov­jet és a magyar nép barátságá­nak elmélyítésében végzett társadalmi és irodalmi tevé­kenysége elismeréséül 60. szü­letésnapja alkalmából a Népek i Barátsága Érdemrendet ado­mányozta. A kitüntetést Felix Petrovics 'Bogdanov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője pénteken a nagykövetségen nyújtotta át. Az érdemrend átadásánál jelen volt Pozsgay Imre kul­turális miniszter, Komidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Rónai Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnö­ke, Rosku István külügymi­niszter-helyettes és Garai Gá­bor, az írószövetség főtitkára. Ott volt Vlagyimir Popov, a Szovjetunió kulturális mi­niszterhelyettese. valamint Zo- ja Tumanova, az SZKP KB kulturális osztálya vezetőjének első helyettese. Könywásárrekord Az Állami Könyvterjesztő Vállalat gyorsmérlege szerint újabb forgalmi csúcs dőlt meg a könyvüzletekben, a téli könyvvásáron több mint 200 millió forint értékű kötet talált gazdára. Szinte valamennyi új ver­seskötet elfogyott az üzletek­ben. Feliratkozott a sikerlistá­ra több magyar klasszikus és mai szerző regénye, elbeszé­léskötete is. Keresettek voifak a külföldi regények, elbeszélé­sek is. Gazdag választékot kínáltak a gyermek- és ifjúsági iroda­lom kedvelőinek. Sok óvodás és kisiskolás örvendhetett Te nagy Sándor Mókavásár című verseskötetének, Dallos Jenő Tréfás abc-jének. s a Kivi­rágzott a diófa néoi gyerekjá­ték gyűjteményének. Ihletőjük Nagymaros és a Ráckei ei-Dii DERGÁCS MÁRIA ÉS OROSZ LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSA I Lelkesné Dergács Mária fest­ményeit Budapesten, a Csepel Galériában, Orosz László mű­veit a XV. kerületi Száraznád u. 5-ben tekinthetik meg az érdeklődők január 8-ig. A múzeumokban és kisga- íériákban igazi szezon van. Ami most jellemző; saját szer­zők állítanak ki. export he- jüyett, azért mert az évtizedes 'képzőművészeti erjedés új al­kotókat nevelt, akik tárlato­kon találkoznak közönségük- ífkel; közvetlen környezetük­ében, a legtöbben nem is elő­ször. Akvarellbe sűrített líra ' Az akvarell bensőséges mű­faj, összpontosítást és gyorsa­ságot igényel a festőtől, virtu­óz gyorsaságot, hogy a termé­szet lüktető változásait egyet­len benyomással megörökít­hesse. Lelkesné Dergács Má­ria rendelkezik e képességgel, s az évszakok, virágok, fák se- íbesen születő, hirtelen omló szépségét érzékenyen rögzíti. Ez a tárgyilagosság sűrített líra, nemcsak a kagylók, tu­lipánok, citromok, szélben tán­coló fák. alföldi füzesek kül­alakját ábrázolják, hanem jel­zik azt az örömet, melyet lé­tezésükkel a festőnek okoznak. Ez a pazar pompa elillan, de gyarapítva, módosítva fest­ményként mégis fennmarad Dergács Mária jóvoltából. Friss, intim, közvetlen, köny- nyed, hravúros és elmélyült a vonalvezetése, egyszerre írja a külvilágot, és önmagát. A cse­peli gyárkémények is a növé­nyek szelídségével tömörülnek, s a Királyerdőben rejtőző há­zak is az évszakok változásá­val jelennek meg orgonákkal, krizantémokkal. Lelkesné Dergács Mária Ivá- nyi-Grünwald, Herman Lipót, és Héti István tanítványaként végezte el a Képzőművészed Főiskolát. Rajztanárként dol­gozott hosszabb ideig Csepe­len, műveit bemutatták Pé­csett, Szombathelyen, Eger­ben, Budapesten, több ország­ban járt tanulmányúton. Föl­nevelt öt gyermeket — mind­egyik képző- és iparművész, s közben szüntelenül festette az álmokkal behintett virágzó környezetet, mely álom önma­gában is, hiszen olyan kelle­mesen szépek a Dergács Má­ria megfigyelte virágok, fák, felhők. Igaz művész, aki alko­tó atmoszférát varázsolt maga körül. Új impressziókba oldott emlékek Míg Dergács Mária a Rác­kevei Duna-ág térségében ku­tatja a népi motívumokat, ad­I dig Orosz László, főleg Nagy­maroson, Visegrádon figyeli a domborzat artisztikumát. Nem önmagában vizsgálja, hanem mindig akkor, amikor házak­kal, tornyokkal találkozik hegy, víz, felhő. Rokonítja a tájakat, A késmárki átjáró, a Dunakanyar és a régi rákospa­lotai környezet hasonlít egy­máshoz, s amiben hasonlít, az az emberi otthonok kedvessé­ge. Ezt a humánumot tárja fel arcmásaiban is. Édesanyjának portréján fe­kete öltözéket láthatunk, de ez nem gyász, hanem a falu csöndes méltósága és áhítata. A kukorxamorzsolóban is ép­pen emberi szerénysége és szakmai felkészültsége teszi képessé, hogy Arany János, Hollósy Simon, Munkácsy Mi­hály és Koszta József tengeri­tábláit, tengerihántását foly­tassa immár nem drámai, epi­kus, hanem lírai elemekkel. Orosz László Maconkáról ér­kezett Budapestre, jó húsz éve, Most erről az időszakról szá­mol be lelkes törzsközönségé­nek. Közülük Nógrád megyé­ből is többen érkeztek Buda­pestre, hogy megtekintsék föl­dijük festői előlépését. Losonci Miklós törten et Szabó Magda drámája a Madách Színházban SZÍMI4Z1 ESTÉK Régimódi A regény élménye még ei sem homályosult és már szín­padon találkozhatunk a Ré­gimódi történet hőseivel. A Kismester utcai ház lakói, s akik kapcsolatba kerülnek velük, a civis Debrecen jel­legzetes képviselői. Az elmúlt századforduló korképét raj­zolja meg Szabó Magda a Régimódi történetben. Az al­kotás hiteles dokumentumok­ra épül, s eredetileg „mama­regénynek” indult. De az írónő kutatásainak eredmé­nyeként új és új arcok buk­kantak elő a felejtésből. Vé­gül is a mű hatalmas társa­dalmi freskóvá szélesedett és eseményeinek minden szála —- ha néha áttételesen is, de — kapcsolódik az 1970-ben | napvilágot látott önéletrajzi ; regényhez, az Okúihoz. Az al­kotásban szereplő és vala­ha élt figurák sorsa történel­mi tanulságokat példáz. A kép kicsit kopottabb a mik- száthi dzsentrivilágnál és et­től Illúziói még kegyetle­nebbek. még erősebben feje- < zik ki ennek a kornak nap- 1 jainkig ható jelentőségét. A Madách Színház legutób- Jbi bemutatóiénak címe: Régi­módi történet. A szerző: Sza­bó Magda. A cím- és a név- azonosság ellenére sem a re­gény színpadi változatát lát­juk. Szabó Magda új drámát, öntörvényű alkotást hozott létre a történetből. Az ere­deti, sokszálú cselekményből mindössze kettőt emelt ki: Gacsáry Emma és Jablon- czay Lenke sorsát, s a nagy­mama, Rickl Mária alakja erős hangsúlyt kapott. A szer­ző drámaírói gyakorlatának és a színpadi dramaturgia ele­ve tömörítést igénylő hatá­sának köszönhetjük, hogy az eredeti mű igazi nagy értékei nem szenvednek csorbát. Epikus szerkezetű drámát al­kotott Szabó Magda a Régi­módi történettel. A hatalmas mennyiségű történeti anya­got úgy formálta jel énetekké hogy azok többsége . önálló drámai miniatűrré állt ösz- sze. Ezek — mint egy monu­mentális élőkép mozaikjai — követik egymás* meghatá­rozott kronológiai sorrend­ben. A drámában minden részlet Rickl Mária nagyasz- szonyi karakterének kibontá­sát szolgálja. Ennek a figurá­nak az ereje. akamok=ága és könvörtelensége rá*°1enssik a környezetében élők sorsá­ra, ez indokolja, hogy az egyes jelenetek, mint bizo­nyítási tételek sorakoznak a központi alak körül. Ugyan­akkor a szereplők kapcsola­taiban, kisebb-nagyobb konf­liktusaiban rendre felismer­jük mai hétköznapjaink rész­leteit. Rákényszerülünk, hogy bevalljuk magunknak: a het- ven-nyolcvan éves történet emberi alapja és tartalma nem is olyan régi. Joggal várhatják az előadás létre­hozói, hogy a nézők idézőjel­be fogják tenni a dráma cí­mében szereplő „régimódi” fogalmat. A jól sikerült darab leg­nagyobb értéke, hogy miköz­ben az író nagyon is belülről éli és értékeli át az ábrázolt világot, mintegy történelmi rálátással a kor összefüggé­seit is felmutatja. Ezzel a módszerrel sikerült elérni Szabó Magdának, hogy a drá­ma a teljes történelmi komp­lexitás hatását kelti. S ennek köszönhető az is, hogy, bár a mű az író édesanyjáról, édesapjáról, nagyszüleiről és rokonságának életéről szól, mégsem tekinthető klasszikus értelemben családdrémának. Több annál, mert nem csu­EGY ÖNKÉPZŐKÖR SIKERE Versmondók, húszon innen és ötvenen túl Létezhet-e reménytelen helyzet egy népművelő szá­mára? Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár művelődési házának új igazgatója, a 29 éves Wi­edermann Gábor egyértelmű­en azt vallja: semmiképpen, mert, ha az ember nem bízik önmagában, felesleges hozzá­kezdenie bármihez is. S az elmúlt három esztendő bizo­nyítja: állítását el kell fogad­nunk. A bukás kockázatával A dolog úgy kezdődött, hogy Wledermann Gábor koráb­ban a pátyi általános iskolá­ban tanított képesítés nélküli pedagógusként, s mivel gyor­san bebizonyosodott, átlagon felüli szervezőkészsége, ő lett az úttörőcsapat vezetője. Az­tán Budakeszire hívták műve­lődési ház igazgatónak — ez történt három évvel ezelőtt —, s egy ütött-kopott, rozoga épü­letben dolgozni kezdett új munkaterületén. De a teljes képhez hozzátartozik: az agg­lomerációban fekvő budai já­rásbeli naevközség művelődé­si háza erősen pangott, estén­ként életnek nyomát sem lehe­tett felfedezni . A helybeliek szívesebben maradtak otthon, minthogy idelátogassanak. Miért cserélte fel mégis Wi­edermann Gábor korábbi ál­lását e túl sok jóval egyálta­lán nem kecsegtető beosztá­sért? A válasz elgondolkoztató: — Soha nem féltem a ne­héz feladatoktól. Szerintem az egészben éppen az volt a szép, hogy az esetleges bukás koc­kázatával együtt vállalta az ember... Nehéz körülmények között látott munkához a művelődé­si házban. Nem voltak illúziói, egyszerűen csak annyit akart, amennyit az adott helyzetben — meglehetősen kevés pénzzel — lelkesedéssel, s hozzáértés­sel feltétlenül el kellett érni: kis közösségeket kialakítani, olyanokat, amelyekben minél többen találnak kedvükre való programokat. S mindenekelőtt a f iatalokra számított... Nem riválisok Ma már nyilvánvaló: erőfe­szítéseit siker koronázta. Meg­alakult az alkoholmentes klub, a nyugdíjasoknak beveíeUéka geriátriai szaktanácsadást, Né­hány irodalom iránt érdeklődő ifjú részvételével megalakult a pán háttér a történelem, ha­nem az eseményeket valósá­gosan befolyásoló tényező. A rendezőnek Lengyel Györgynek sikerült megvaló­sítani a színpadon ezt a tár­sadalmi-történeti komplexi­tást, és nagy hatású, valósá­gos drámai feszültséggel telí­tett előadást hozott létre. Kár, hogy a gyakori színvál­tozás időről időre megtöri a lendületet és kizökkenti a né­zőt a történet sodrásából. Bi­zonnyal a sok helyszín ösz­tönözte Szinte Gábor díszlet- tervezőt a kombinált szín- oádkép kialakítására, de a betétdíszletek alkalmazása nem is mindig indokoltan tö­ri meg az előadást. Ezért érezzük kissé lassúnak, von- tatottnak a színpadi játé­kot. A szereplőgárda szinte min­den tagját dicséret illeti: jobbnál jobb alakításoknak lehetünk tanúi. Elismeréssel kell szólni arról is, hogy Su­lyok Mária személyében ven­dégművészt hívtak meg a tár­sulathoz. Való ' igaz. hogy egyre többet beszélünk a ha­zai vendégszereplések ked­vező hatásáról, de az is igaz. hogy ez ideig nem sok he­lyen élnek a lehetőségekkel. Most a Madách Színház tár­sulata tapasztalhatta, hogy a vendég pezsdítően hat a mű- helvmunkára, s ennek elő­nyét a közönség élvezi. BÖK: a Budakeszi önképző Kör, ahol fiatal versmondók összejöveteleikre, nem csupán egy-egy költő életútjából ké- •szültek fel, hanem sajátosan formálták is egymást. Amikor első ízben Karinthy összeállí­tásukkal színpadra léptek, — az írónak nem a humoros, ha­nem mindenekelőtt a komoly mondanivalót magában rejtő írásaival jelentkeztek — már bebizonyosodott: remek kollek­tíva gyűlt össze, olyan fiata­lok, akik Budakeszin kívül Ve- csésről. Szigetmonostorról ér­keztek ide, s szabadidejük je­lentős részét igyekeznek e kö­zösségben hasznosan eltölteni. A művelődési ház igazgatója pedig — látva a BÖK tagjai­nak aktivitását, jó értelemben vett megszállottságát — a to­vábbi fejlődés érdekében meg­kérte Babits Lászlót, a koráb­ban megrendezett Radnóti-sza- valóverseny győztesét, hogy hasznos szakmai tanácsaival legyen segítségükre, S ebből az együttműködésből nem mindennapi eredmény szüle­tett. — Babits irányítása mellett az önképzőkör tagjai rengete­get tanultak — folytatta W;- edermann Gábor. — Nálunk úgy szokás, hogy a vers előa­dása után mindenki elmond­ja a véleményét az elhangzott produkcióról. Mindenekelőtt azt vizsgáljuk, hogy a vers­mondó elérte-e célját, miként tolmácsolta a költő mondani­valóját. De mindenképpen sze­retném hangsúlyozni: soha nincs szó rivalizálásról, rossz- indulatról, sokkal inkább épí­tő jellegű bírálatról. Nálunk olyan légkör alakút ki, amely­ben minden klubtag őszintén tud örülni a másik sikeré­nek . .. ——; Rádióban és képernyőn S ha valaki azt vizsgálja kik tartoznak az Önképzőkör tág­jai közé, érdekes képet kap. Mindazon túlmenően, hogy a legfiatalabb 17, a legidősebb versmondó pedig 56 éves, ta­lálunk közöttük egyetemistát, és gyermekgondozási segélyen lévő kismamát, női szabót, és kőművest, anyagbeszerzőt, és esztergályost, egyaránt. S a szerda esti összejövetelek — az évek során már rendsze­ressé váltak — kitűnő fóru­mot biztosítanak fiatal költők szárnypróbálgatásaihoz is. Nemrégiben például egy se­gédmunkás, Langmár Anikó mutatta be verseit a BÖK tag­Sulyok Mária játssza a fé­lelmetes nagyasszonyt, Rickl Máriát, lenyűgöző drámai erő­vel és méltósággal. Amikor színpadon van. alapvetően meghatározza a jelenetek hangulatát, néhány gesztussal önálló életet teremt a figu­rának, egyedivé formálja. Al- mási Éva két szerepet alakít a drámában: Gacsáry Emmát és Jablonczay Lenkét. Az utóbbi alakot sikerült hite­lesebben megformálnia, igaz, erre a figura jellemfejlődé­se is gazdagabb lehetőséget teremt. Az egyik legjobb szí­nészi alakítást Schütz Ilától láthatjuk, az előadás min­den percében uralja a szere­pet, pillanatnyi üresjáratot sem hagy és nagy érzelmi gazdagsággal kelti életre a csúnya Gizellát. Kálmánka megformálója Székhelyi Jó­zsef, aki ezzel a szereppel is bizonyította tehetségét, bár néhány jelenetben a köny- nyebb és felszínesebb megol­dást választja. Jablonczay Kálmán szerepében ismét bri­liáns teljesítményt nyújt Már­kus László és ugyancsak fi­gyelemre méltóan oldja meg Gáti Oszkár, az ifjú Hoffer figuráját. További két női alakítást kell feltétlenül ki­emelni: Lontay Margitot, a Gacsáry-ház úrnőjének élet- rekeltéséért és Kelemen Évát a mindenes cseléd megformá lásáért. Kriszt György jainak: élénk visszhangot kel­tett, s januárban már többen is megismerkedhetnek mun­kásságával a rádió januári Szülőföldem című műsorában. A közelmúlt eseményei is­mét meghozták e baráti kol­lektíva sikerét. Az országos Ady-szavalóversenyen a BÖK tagjai közül a tévé-selejtezőig 13-an jutottak el: közülük öten képernyőre kerültek. A döntő eredménye pedig már ismert: Babits László ötödik, Hajdú Gábor hatodik, a Ki mit tudón is elismerést szer­zett Tordai Ferenc pedig he­tedik lett. S e kollektíva ere­jét — az eredmények mellett — bizonyítja egy másik tény is. Ezt így elevenítette fel Wi- edermann Gábor: — Továbbjutott versenyző­inket természetesen a vidéki versenyekre jónéhányan elkí­sértük : Az Ady-szavalóver­seny debreceni döntőjén az Aranybika Szálló Bartók ter­mében nyolc BÖK-ős szurkolt társaiért. Csodálatos érzés volt a nézőtéren ülni: mindegyi­künk érezte, hogy Babits, Hajdú, és Tordai értünk is küzd... Alakul a brigádklub Időközben azonban meg­változott a helyzet: Budake­szin lebontották a művelődési házat, s Wiedermann Gábor a Törökbálint és Budaörs hatá­rán fekvő Ipari Szerelvény- és Gépgyár művelődési házának igazgatója lett. A BÖK — most már Budai önképző Kör né­ven — szintén ugyanide tette át székhelyét. A gyár vezetői dicséretes módon felkarolták a csoportot. A gazdasági igazgató, Csörsz Lajos — • versszerető ember'— társadalmi munká­ban személyesen vállalta a BÖK patronálását. Szerencsés találkozás ez: az önképző körbe a jövőben munkásfia­talok kapcsolódhatnak be — legutóbb csatlakozott pél­dául hozzájuk az ISG-ből a 19 éves Verebély András — s mindezen túlmenően lehető­ség nyílik arra is, a gyár művelődési házában egyre több színvonalas program várja az érdeklődőket. Az elkövetkezendő időszak terveiről is beszélt Wieder­mann Gábor: — Az ipari Szerelvény- és Gépgyár KISZ-bizottságának segítségével januártól meg­kezdi működését a művelődé­si házban, az ifjúsági klub. A továbbiakban pedig azt sze­retnénk, ha a szocialista bri­gádklubot is minél előbb in­díthatnánk. Ügy érzem, ehhez minden feltétel adott. A tervek biztatóak, ám úgy véljük, nyugodt lelkiismeret- tel leírhatjuk: a művelődési ház igazgatójának szívéhez mégis csak a versmondók áll­nak legközelebb. Azok. akik bebizonyították: az amatőr mozgalom akkor szép -igazán, ha a hivatásosokkal csaknem azonos színvonalon hódolnak kedvenc időtöltésüknek. Falus Gábor A Központi Sajtószolgálat novella- pályázatának eredménye A Központi Sajtószolgálat idei novellapályázatára csak­nem száz írás érkezett. A zsű­ri az első díjat nem adta ki, helyette két második és há­rom harmadik díjat adott. Második díjat kapott: Sza- konyi Károly: Ételbár című és Vathy Zsuzsa: Begányi cí­mű novellája. Harmadik díjat kapott: Gal­góczy Erzsébet: A cukrászda tragédiája, Csontos Gábor: Kövek között és Kis? Dénes: Vissza’düantó tükör címűéi-' beszélése. 4 j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents