Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-22 / 300. szám
mcrrr -WM/jr irtán 1977. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Pest megyei alkotók országos és külföldi kiállításokon SO-KY-PLAKÁTOK AZ OKTATÁSI IGAZGATÓSÁGON Annyi a képzőművészeti ese- tnény, hogy a krónikás tények közlésére rövidíti mondanivalóját; beszéljenek önmagukért. Hatásos szűkszavúság 1 Jó hagyomány és az ideológiai munkát is fejleszti az MSZMP Pest megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának tárlatprogramja. Iparművészeti tárgyak, szobrok, festmények után most decemberben Sós László és Kemény Éva, a nemzetközi tárlatokon is elismert SO-KY művészházaspár plakátjait láthattuk Budapesten, az Amerikai út 96-ban. A Le- nin-sorozatban azt jelzik, hogy minden elfér az eszmében, s azt, hogy világosodik az idő, világosodik az elme. A SO-KY értelmezte Lenin-arc sokat tükröz; békét, leszerelést, az osztatlan és egyetemes világot; a jövőt. Emlékeztető emlékek Sok muzeális érték mellett komoly tényező Göblyös György magángyűjteménye, mely Ady-leveleket, műveinek első kiadásait tartalmazza. Mást is. Ady édesanyjának szemüvegét, Boneza Berta gyermekjátékait, melyeket megilletődéssel tekinthettünk meg először az Oktatási Minisztériumban és most az újpesti Dallos Ida művelődési házban, ahová vándorkiállításon érkeztek meg az Ady-em- léktárgyak. Mindez nemcsak emlékezésünket mélyíti, hanem Ady-ismeretünket is. Felemelő az a szorgalom és összpontosítás, mely minden képes levelezőlapot, kiadványt ilyen alaposan és gyors leleménnyel leltároz, olyannyira, hogy a tárlóban az országos Ady-diáktár- lat katalógusát is láthatjuk, melyet Ráckevén rendeztek és Molnár Elek nagykőrösi keramikus Ady-plakettjét, mely az évfordulón emlékeztet költészetünk egyik halhatatlanjáról. Bak Péter festményeivel a pályát nyitja, Gondos József szobraival a pályát összegezi. Szakmailag megbízható képeket és plasztikákat láthatunk a sashalmi Mosolygó Antal művelődési házban, a fiatal festő és az idős szobrász alkotásait. Az életkori különbözőség ellenére a művészet és a valóság iránti tisztelet közös bennük. Gondos József Dézsa-fejjel és fekvő figurákkal szerepel — Bak Péter választékosán szerkesztett csendéleteket mutatott be közönségének és tájakat az ország több vidékéről, Zebe- gényről is. Szerény és alapos már a pálya elejéin; mindez festői kibontakoztatást ígér. Túl a határokon Itthon és külföldön szerepelnek alkotóink. A Szentendrén dolgozó Kisfalusi Márta kerámiáit és Kocsis Imre festményeit december végéig nézhetjük meg Makón, a József Attila könyvtárban. Műveiket többször láttuk országos és megyei kiállításokon, művészi törekvéseik érdekesek, izgalmasak. A tárlatot Muesi András művészettörténész nyitotta meg, s ő írta a tőle megszokott tárSO-KY: A Nagy Október emlékére gyilagossággal a katalógus bevezetőjét is. A Szigetszentmik- lóson alkotó Nádasdy János festményeit január 14-ig tekinthetik meg az NSZK-ban járó turisták Paderbomban. Annak a híre már eljutott hozzánk, hogy a kiállításnak komoly sikere van, s ez Nádasdy és a Pest megyei Nagy István Csoport közös eredménye, melynek Nádasdy János mértéket jelentő tagja. Január elejéig tekinthetik meg az érdeklődők a Kiskun- lacházi Szakmunkásképző Intézetben a Ráckevén . alkotó Czinége Sándor festményeit, aki nagyon fiatal és nagyon tehetséges. Losonci Miklós Könyvek Orszuígos elosztó Százbalom battán Jóleső érzés látni, ilyenkor ünnep előtt, hogy nemcsak az áruházak zsúfoltak, hanem a kultúra boltjai, a könyvüzletek is. A könyv ma már legalább olyan értékes, elfogadott ajándék. mint egy szép dísztárgy vagy éppen praktikus ajándék. Olvasni jó. Sokszor és sok helyütt elmondtuk már. Most. a téli könyvvásár napjaiban, talán nem hangzik közhelynek, ha megismételjük: olvassunk minél többet. hiszen a könyv olyan jóbarát, akiben soha sem csalódunk. Az elmúlt öt esztendő alatt a Művelt Nép negyvenhét új könyvüzletet nyitott az ország különböző településein, így a többi között Abonyban, Pomá- zon, Százhalombattán és Vácott is. Jelenleg Pest megyében kilenc önálló és hat fióküzlet áll az érdeklődők rendelkezésére és még ezekben a napok_ ban megnyílik a tizedik önálló könyvesbolt is, Albertirsán. A tizenegyedik pedig Gödöllőn épül, amely talán a legnagyobb és a legkorszerűbb lesz valamennyi közül. És megkezdték a tárgyalásokat Gyömrö község vezetőivel is, akik ingyen közterületet biztosítanának egy könyvüzlet megépítéséhez. Eddig a Művelt Nép Könyv- terjesztőnek az ország öt különböző táján volt egy-egy nagyobb könyvelosztója. Ez a rendszer azonban rövidesen megszűnik, mivel Százhalombattán a befejezéséhez közeledik annak a kétezerhétszáz négyzetméter alapterületű könyvelosztó bázisnak a berendezése és teljes gépesítése, amely egymaga képes lesz az országban működő százötven önálló és ötven fióküzlet ellátására. Ünnepélyes átadására a tervek szerint január végén kerül majd sor. Mindez az új és a még forgalomban lévő könyvek gyorsabb, zökkenő- mentesebb eljuttatását teszi majd lehetővé Pest megyében is, aminek hasznát az olvasó emberek látják. P. P. A színjátszásról — őszintén Az idei országos színjátszó fesztiválnak nem lesz Pest megyei résztvevője. És nem került be egyetlen Pest megyei szavaló sem az Ady Endre vers- és prózamondó verseny döntőjébe. Mindez jól érzékelteti az amatőr színjátszó és irodalmi színpadi mozgalom jelenlegi Pest megyei helyzetét. Az okokat keresve kezdjük talán néhány számadattal. A néhány hónapja készült felmérés szerint Pest megyében harmincegy gyermek és negyven- nyolc felnőtt színjátszó csoportot, illetve irodalmi színpadot tartanak nyilván. Ezeknek hétszázhatvanhét tagja van. Néhány közülük már országosan is megállta helyét az elmúlt esztendők során, így például a veresegyházi Forrás együttes, a dunakeszi Radnóti Miklós Színpad, a százhalombattai Villon Színpad, valamint a monori és a nagykőrösi gimnázium együttese. Sok vagy kevés az együttes Pest megyében? Ha például az 1970-es esztendőt vesszük figyelembe, szembetűnő a visszaesés. Akkor a nyilvántartott kilencvenöt együttes munkájában ezerötszázötvenen vettek részt. Vagyis még egyszer annyi tagja volt hét éve ennek az amatőrmozgalomnak, mint az idei esztendőben. • • Önmagában már a számszerű csökkenés is sokat elárul e mozgalom jelenlegi helyzetéről. Az 1970-ben lezajlott Szóljatok szép szavak országos vetélkedő keretében harminchat megyei együttes lépett színpadra. Ilyen produktum ma elképzelhetetlen. Hogy miért, azt ifj. Dániel Kornél, a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársa így fogalmazta meg: „A csoportok egyharmada jelenleg csak névleg működik. Időszakonként találkoznak, s egy-egy műsort állítanak össze, többnyire ünnepségekre. A második harmadhoz azok a csoportok tartoznak, amelyek többé-kevésbé rendszeresen találkoznak, de repertoárjuk jószerivel másból sem áll, mint a különböző társadalmi ünnepekre készített alkalmi műsorokból. Ezt is eredménynek könyvelhetnénk el, ha ezek jó produkciók lennének, s valamilyen szakmai hozzáértésről, dramaturgiai elképzeléstől tanúskodnának. Sajnos, ezek a produkciók nem állnak másból, mint egy-egy egymás mellé rakott versből, novellarészletből s azok helyenként kórusszöveggé alakításából. A harmadik harmad tulajdonképpen az, amit rendszeresen működő színjátszó csoportnak vagy irodalmi színpadnak nevezhetünk. Ezek legjobbjai, két-há- rom csoport, az országos középmezőnyben helyezkednek el.” Az amatőr művészeti mozgalmak — így a színjátszó csoportok és irodalmi színpadok — társadalmi jelentősége vitathatatlan. Célja, miként a Központi Bizottság közművelődési határozatában is megfogalmazódott: „nem hivatásos művészek nevelése, hanem a szocialista közösségi magatartás formálása, az aktivitás fokozása, a művészeti tevékenység megkedveltetése, jobb megértése. A cselekvő részvétel, a közösségi élmények, a művészet világával létrejött kapcsolat hozzásegít ahhoz is, hogy tovább erősödjön a kultúra és a közönség kapcsolata.” Ilyen értelemben még igen sok a tennivaló Pest megyében. Nemcsak a meglevő csoportok s az azokban tevékenykedők számát tekintve, hanem a csoportokban folyó munka tartamát illetően is. Miért? Arról van szó tulajdonképpen, hogy az amatőr színjátszó vagy versmondó egyszerre két oldalról, a befogadás és az alkotás oldaláról közeledik a műhöz. Befogadó, amikor ismerkedik a mű szerzőjével, korával, elemzi mondanivalóját. Amikor maga is új ismeretekre tesz szert, összefüggéseket fedez fel az írói szándék és a kor között s ezzel akarva-akaratlanu) nagyobb kitekintésre tesz szert. Alkotóvá a próbákon, a produkcióra készülve válik, amikoris megjeleníti mindazt, amit a szerző művével mondani kíván a közönségnek, hogy hasson rá, formálja érzés- és gondolatvilágát. Mindez hogyan hat vissza magatartására? Elsősorban úgy, hogy mindezt közösségben végzik: egymástól tanulnak. új dolgokat hallanak, megismerik egymás életét, figyelnek egymás gondjaira, magatartásukkal igazodnak a közösségi élet normáihoz; megtanulnak bízni egymásban, s becsülni a mások munkáját. Mondhatná bárki, hogy ugyanezt teszi a hivatásos színész is: befogadó, alkotó és közösségi ember egyszerre. Vitathatatlan, hogy az amatőr színjátszást sokfajta és sokrétű kapcsolat fűzi a hivatásos művészethez. De nem azonos vele. Nemcsak azért, mert az amatőr szabad idejében és önkéntesen, elsősorban önmaga és jól ismert, helyi közönsége művelődésére foglalkozik színjátszással; azért sem — ez a dolog természetéből fakad —, mert lényegesen kevesebbet tud a színjátszás mesterségéről, mint azok, akik ezt tanulták, s akik életre szóló hivatásul választották. Miért fontos ezt elmondani? Elsősorban azért, mert ez a különbség meg kell hogy határozza: mire vállalkozhat egy hivatásos művészekből álló társulat és mire egy amatőr csoport. Az amatőr színjátszás fejlődésének lényeges tényezője éppen az, hogy megtalálja a maga külön, a hivatásos művészektől eltérő, azzal nem rivalizáló, hanem azt kiegészítő, sajátos profilját. A cél soha nem lehet az, hogy egy amatőr csoport egy-egy mű bemutatásával megelőzze a hivatásos színházakat. Az ilyenfajta rivalizálás az amatőrmozgalom erejét, a benne részt vevők képességeit meghaladó feladat lenne, s nem előbbrelépést, de kudarcot eredményezne. A színpad — akár amatőrök játszanak rajta, akár hivatásos művészek — közéleti fórum. A színpadról elhangzó szó: állásfoglalás. Nemcsak tartalmát Illetően, Abban is: hogyan hangiziik el; igazul csendül-e vissza az író szava vagy hamisan. A fejlődés másik fontos tényezője: o vezetés kérdése. Van-e elegendő szakképzett vezető a meglevő együttesek munkájának irányításához? A válasz: sajnos, nincs. Jelenleg mindössze egy A, négy B, és tizenhat C kategóriájú rendező dolgozik Pest megyében. A csoportok száma pedig hetvenkilenc. Ez szükségszerűen előírja a fokozottabb képzést. A továbblépés harmadik tényezője: arra kell törekedni, hogy a húszhuszonöt, rendszeresen tevékenykedő együttes mellé mielőbb felsorokazzon állandóságával a ma még csak alkalomszerűen dolgozó és fellépő mintegy félszáz együttes. A feladat nem több és nem kevesebb, mint ami a közművelődési párthatározatban is megfogalmazódott: „Jobban ki kell használnunk a különböző művelődési keretekben rejlő közösségi nevelési lehetőségeket. Segíteni és fejleszteni kell az amatőrmozgalmat.” Ez érvényes az öntevékeny színjátszó csoportokra és irodalmi színpadokra is. Prukner Pál HETI FILMJEGYZET A csillagszemű Sok ezei; példányban forog az olvasók — feltehetőleg a zsengébb korú olvasók — kezén Kolozsvári Grandpierre Emil kalandregénye, A csil- lagszemű. A XV. és a XVI. század fordulójában játszódó történetben sokféle anyag keveredik és áll össze amolyan magyar Robin Hood történetté. Orbán lovag távoli rokona Don Quijoténak, Ambrus püspök az angol Robin Hood-his- tóriák püspökére hasonlít, a főurak is olyanok, mintha ebből a mondakörből, vagy a magyar népmesékből, netán épp a Lúdas Matyiből léptek volna elő. Maga a főhős pedig, Jankó, a parasztfiú, akit egy fogadósné nevez el Csillagszeműnek, mivel olyan égő, lobogó tekintete van, a népmesék örök győztes kisebbik fiújával azonos. Mindez nem véletlen: az író tudatosan törekedett egy mai megfogalmazású, de népmeséi, és históriás ihletésű történet elmesélésére. Markos Miklós, aki a könyvből a film forgatókönyvét írta, s a filmet rendezte, jó érzékkel nyúlt ehhez a sok filmes lehetőséget kínáló matériához. Nem akarta elleplezni a mese jelleget, nem akart valamiféle történelmi filmet kanyarítani a csillagszemű Jankó történetéből. A történelmi háttérből csak annyit hagyott meg, amennyi a múltba helyezéshez szükséges; ez a múlt közelebbről nem is olyan lényeges, és nem fontos, hogy pontos dátumokhoz kötődjék. A meséknek egyébként sincsen pontos koradatolásuk. Ezzel a módszerrel nem Is ! lenne baj. Csakhogy a kortalanná tett históriába beépül I néhány olyan elem, amelyet az általános iskolás korú nézők is tudnak már történelmi ismereteik révén. Az úrbér, a papi dézsma, az első éjszaka joga, a jobbágyok robotja — csupa olyan fogalom, melyet a történelemórákon alaposan megtárgyalnak. S ha ezek a konkrét fogalmak hangsúlyozottan belekeverednek a történetbe (nyilvánvalóan valami didaktika! célzattal), akkor a mesének vége, akkor itt már stílustörés veszélye áll fenn. Persze nem arról van szó, hogy nem szükséges a korszak megértéséhez elengedhetetlen fogalmak tisztázása és beépítése a történetbe, sőt a cselekménybe. De az, hogy ez miképp történik, nem közömbös. A csillagszemű esetében viszont épp a hogyan nem sikerült eléggé. Ahogy mondani szokták, kilóg a lóláb, és a tanulságok szájbarágó módon közöltetnek a nézőkkel. Hogy ez felfogható naivitásként, szándékolt és vállalt stílusként is? Talán, ha nagyon akarjuk. De a vulgarizá- lás és sematizálás veszélye akkor is fennáll. Márpedig — s ezt a történelemtanításról nemrég rendezett magas szintű tanácskozás is észlelte — éppen elég sematizálás, vulga- rizálás fordult elő történelem- tanításunkban ahhoz, hogy ne keljen ezt tetézni égy tulajdonképpen mesefilmnek szánt alkotás tanítóbácsiskodásai- val. Tojásrántotta Jelenet a Tojásrántotta című francia filmből Eléggé közismert, hogy a francia köztársasági elnök, Giscard d’Estaing időnként meghív magához az Élysées palotába egy-egy egyszerű embert valamely étkezésre, vagy ő látogat el egy egyszerű családhoz ebédre vagy vacsorára. Joel Santoni filmje, a Tojásrántotta, ezt a szokást pécézi ki, s e köré kanyarít filmet. Azt hihetnénk: maró szatíra vagy legalábbis jóízű vígjáték kerekedik a témából, hiszen erre igen alkalmas lenne. Meg lehetne mutatni, mennyi e szokás mögött az erőltetett népszerűség-hajhá- szás, az utca embere véleményének manipulására irányuló szándék, és a többi, és a többi. Hogy a Tajásrántotta mégsem lesz sem szatíra, sem jóízű vígjáték, annak az az oka, hogy a rendező — és a forgatókönyvírók — nem merik vállalni ezt a megoldást. Elkezdik ugyan felvázolni a szatírát (az utcáról rendőrmotorosokkal az elnöki palotába „beinvitált” szemeteskocsisok reggelije az elnökkel a film elején igazán remek képsor), de aztán megtorpan az egész, és amikor a komputerrel kiválasztott átlagfrancia, Dutielleul úr is belép a történetbe, mint az elnök kísérője és kontrollja, akkor már a sokszor látott-olvasott sémák uralkodnak el a filmen. Az olyan krajcáros igazságoktól nem jövünk tűzbe, mint hogy az elnök is ember, meg hogy sosem ér rá semmire, vagy hogy Dutielleul úrra csak addig van szüksége a jóságos elnök úrnak, amíg politikai okokból hasznos egy kisemberrel „haverkodnia”. Az pedig humortalan és szellemtelen, amikor a kisember továbbra is az igazság megszállott bajnoka akar maradni. A film végén ismét felcsillan ugyan a szatíra, nagyon halványan ugyan (a kisembert hasonló propagandacélokra most egy másik állam köztársasági elnöke akarja felbérelni), de ez is csak egy sziporka. A kezdő képsoroktól a befejezésig sajnos minden elektromos töltés elszivárog a filmből, így ez az utolsó szikra is csak egyet pislog, és vége. Pedig hát itt lett volna a lehetőség arra, hogy egy jóízű politikai szatírát készítsenek a manipuláltságról, a publicity managerek agytrösztjében kifőzött reklám- és kortesfogások igazi hátteréről. Hüvelyk Matyi Ki ne olvasta volna ezt a Grimm-mesét? A csöppnyi fiúcska története mindnyájunknak jó ismerőse. Ladislas Fodor mesefilmet írt a történetből, melyet George Pál rendezett filmre. Az amerikai film — igen kitűnő magyar szinkronnal — igazi mesefilmmé lett. Szemléletmódja, trükkjei jól idézik fel az eredeti mese hangulatát. A kis nézők (s az őket kísérő apukák és nagyapák) biztosan jól szórakoznak majd. Takács István > i t
