Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-22 / 300. szám

1977. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK 5 Nem magánügy Különös akadályok Az ipar hátországa Ételgyárak — szállodákban Téli napokon: gombóc, rétes Automata gép gyártja a ré­test, szakácsok, szobaasszonyok, adminisztrátorok gyúrják a gombócot, mélyhűtött ételeket állítanak elő nagy tételben — valóságos ételgyárak működ­nek a Balaton-part nyári szál­lodáiban. A Hungarhotels balatonfüre­di önálló egysége e hasznos vállalkozással megoldotta dol­gozóinak téli foglalkoztatását. Az egység 160 dolgozóját — szakácsokat, felszolgálókat, szobalányokat és cukrászokat — az NDK vendéglátóipari üzemeiben foglalkoztatják a téli időszakban. Az itthonma- radottak — miközben csopor­tokban letöltik a nyári szezon nyújtott műszakjai után járó szabadságukat — a szállók konyháin találnak maguknak folyamatos munkát. A 'balatonfüredi Marina szállóban a mélyhűtött, gyors- fagyasztott ételekből eddig naponta 2500—3000 adag került fóliába, a jövő év elejétől kezd­ve 8000 adag lesz a napi tel­jesítmény. A sláger a balatoni halászlé, a töltött káposzta és a rablóhús, amelyeket a Pest- Budai Vendéglátóipar vesz át. A gastrofol ételekkel az üzemi konyhák választékát bővítik. A balatonalmádi Aurora szállóban gombócgyár műkö­dik. A termékből külföldre is szállítanak. A balatoni szállók télen ed­dig ki nem használt konyháin és alkalmas helyiségeiben a terv szerint mintegy 10 millió forint értékű mélyhűtött, fóliá­ba csomagolt ételt állítanak elő. Különös és reménytelennek látszó ügy foglalkoztatja vagy másfél éve dr. Bonin Annát, a budai járási hivatal igazgatási osztályának vezetőjét. De nem ő az egyedüli, aki a főszerep­lőnek, egy alkoholista asz- szonynak az életébe kényte­len beavatkozni. Adott már munkát ez az eset a községi tanácsnak, az asszony szom­szédainak, a rendőrségnek, a bíróságnak, elmegyógyintézet­nek és ideggondozónak, men­tőknek és tűzoltóknak, mun­kahelyi vezetőknek, a járási hivatal egészségügyi osztályá­nak. Végül, de nem utolsó sorban az igazgatási osztály­nak, s mint dr. Bonin Anna mondja: mégsem jutunk ötről hatra. A gyerekeknek kólába... A most 34 éves asszony két gyerek, egy öt és egy hétéves kisfiú anyja. Férje is, ő is értelmiségi foglalkozásúak, ta­nult emberek. Házasságköté­sük után jó Ideig a férj szü­leinél laktak, sokat dolgoztak, mire beköltözhettek a lakóte­lepi kétszobás öröklakásba. Az asszonyt kiváló szakember­nek tartották munkahelyén, ahol sok évig dolgozott. Már nincs ott. Nem dolgozik sehol. Akik ismerik, megvetően le­gyintenek és azt mondják: már a Közért mögött iszik. A házaspár hosszú ideig nem adott okot arra, hogy az emberek a szájukra vegyék őket. A szomszédok sem tud­tak róluk többet, mint ameny- nyit egy panelházban tudnak egymásról az emberek. így utólag, visszaemlékezve, a férj is csak annyit mond, hogy a felesége társasági ivó volt, de ha nem mentek társaságba, vagy nem hívtak vendégeket, .1 eszébe sem jutott, hogy ma­gáért az ivásért italt vigyen haza. Egy napon azonban többek­nek is fel kellett figyelniük arra, hogy a csinos, fiatal szomszédasszony bizony mér­téktelenül iszik. Hogy miért, mi történt előtte, azt senki sem tudja, maga a férj sem talál rá magyarázatot. A fér­fi igyekezett titokban tartani az asszony káros szenvedé­lyét a család összetartása, a gyerekek érdekében, aztán úgy látta jobbnak, ha meg­próbálja megelőzni a nagyobb bajt, és kérte, hogy o felesé­gét kötelezzék alkoholelvonó kúrára. Nemsokára meg is in­dult az ezt előkészítő eljárás, meg kellett ugyanis bizonyo­sodni arról, hogy az asszony valóban alkoholista. A község lakóitól az első bejelentés a rendőrségre ment, olyan emberektől, akik ide­genként is jobban aggódtak a gyerekekért, mint az anya. Azt jelentették, hogy az asszony a kocsmában van a két kisfiú­val, a gyerekek kólájába alko­holt tölt, ő maga a szeszt tisz­tán issza az elképedt vendé­gek szeme láttára. Tizenöt lakó A községi tanácshoz is ér­kezett bejelentés, tizenöt lakó aláírásával. Arról értesítették a hatóságot, -hogy az asszony mértéktelenül iszik, randalí­rozik a házban, mindenkivel veszekszik, aki az útjába ke­rül, férfiakat hord haza, fű- vel-fával kikezd. A tanács be­hívatta a levélírókat. Érdekes módon, a bejelen­tők rövid idő alatt sokat felej­tettek, s már csak annyit tud­tak mondani, hogy amit tud­nak, azt hallomásból tudják. S innen kezdve végigkíséri az ügyet egy furcsa ellentmondá­sosság. , Közben az eljárás folytató­dott a hivatalban, a cirkuszok pedig otthon. A férj már nem mehetett nyugodtan haza, mert a feleségét férfiak társa­ságában találta, s amikor ki akarta tessékelni őket, neki­támadtak. S mindez a gyere­kek jelenlétében zajlott le. Az apa fogta a gyerekeket, elköltözött a szüleihez. A to­vábbra is italozó asszony a láthatás szabályozását kérte a községi tanácstól, mint első­fokú hatóságtól. Az apa pár­szor beleegyezett, később már nem adta oda őket, mert az asszony egy alkalommal ré­szegen majdnem leesett az autóbuszról. A községi tanács szakigaz­gatási szerve úgy határozott, hogy az anya a férje társasá­gában láthatja a gyerekeket. Az asszony ezt megfellebbez­te, így került az ügy a járási hivatalhoz, mint másodfokú hatósághoz. Közben a férj be­adta a válókeresetet. — Hivatalból kértük az egészségügyi osztályt, hogy az asszonyt küldjék alkoholelvo- nóra — mondja dr. Bonin An­na. — Be is utalták ambulan- ciás kezelésre, miközben a láthatási jogát egy időre fel­függesztettük. És itt jön a másik érthetetlen momentum: az ideggondozó azt jelentette, hogy kezelik az asszonyt, köz­ben ő maga bevallotta, hogy egyáltalán nem is volt kezelé­sen. Ki érti ezt? Elbódult a hajlakktól Az asszony eközben kilépett a munkahelyéről, más község­ben vállalt munkát, de az ivást nem hagyta abba. A szomszédoknak volt mit lát­niuk, egy alkalommal felgyúj­totta a lakást, a nagyobb kár­tól a tűzoltók mentették meg. Amikor az asszony látogatói összeverekedtek, a rendőrséget kellett kihívni. Magánügy — a rendőrség nem vett fel jegy­zőkönyvet ... A gyámhatóság újabb meg­keresésére az egészségügyi osztály elvonókúrát rendelt el. Amikor az asszony megkapta az erről szóló papírt, öngyil­kosságot kísérelt meg. Előtte azonban telefonon értesítette I szándékáról ismerőseit. Az asszonyt intézetbe szállították, ahol megállapították, hogy sem ideg-, sem elmebetegségben nem szenved. A még mindig reménykedő férj közbelépett: ha már úgyis ott van a fele­sége, fogják alkoholelvonó kúrára. Nem sikerült. Ugyan­is, hogy, hogy nem, az iktató­ban nem találták meg az erre vonatkozó határozatot, pedig visszaigazolták, hogy átvették. Másnap, amikor az asszonyt hazaengedték, meglett a hatá­rozat. — Ez az ügy tele van ilyen különös akadályokkal — mondja az igazgatási osztály vezetője. — így mi hiába tör­jük magunkat. — Látta már részegen? — Sokszor. Amikor legutóbb meglátogattuk, betegállomány­ban volt, ágyban, a barátjá­val. Akkor is ittak, bennün­ket is kínáltak. Az asszony soha nem ismeri el, hogy iszik. Egyszer mondtam neki: most is részeg. Azt felelte, nem igaz, a hajlakktól bó­dult el... Jól érzi magát Mi a helyzet most? A gyerekek az apával, az asszony otthon van, beteg- állományban. Nem dolgozik, azt állítja, hogy nem is fog. Majd a következő férje el­tartja. A jelenlegi pedig el­tartja a gyerekeket és fizeti a felesége lakásköltségeit. Az asszony a jelek szerint jól ér­zi magát a bőrében. Azelőtt mindig tiszta volt és ápolt, mostanra lezüllött. A férje még mindig reménykedik, és reménykednek a férj szülei is. Abban, hogy amilyen hirtelen, átmenet nélkül és megmagya­rázhatatlanul elromlott, úgy fordul jóra minden. Még a tél beállta előtt, ké­ső ősszel is tartottak határ­szemlét a ráckevei járásban, hogy ellenőrizzék, hasznosí­tották-e, vagy legalább hasz­nosításra előkészítették-e a parlagterületeket. Megállapí­totta a szemle, hogy a ta­vasszal műveletlenül talált te­rületeket a tsz-ek, általában hasznosították. A tavaszi szemle óta a nagyüzemi táb­lákba beékelődött kisparcel- lák és parlagföldek tulajdon- viszonyát is 20 százalékban önkéntes földcserével rendez­ték. Tököl határában 53 hektár elhanyagolt, kiöregedett sző­lő és 32 hektár szántó volt parlagon. A táblásítás során a szántót a tsz hasznosítot­ta, de a szőlőből csak 23 hek­táron vágtak ki, viszont nem takarította le a gyümölcsfá­kat és szőlőtőkéket. Szór­vány beékelődéssel 36 hektár Az embert a munka tette naggyá — a korszerű ipart pe­dig a munkamegosztás. A fej. lett ipari országokban azt lát­juk — különösen a közepesen, vagy a kevésbé fejlett gazda­ságokhoz képest —, hogy rendkívül szerteágazó a gyá­rak közötti szakosodás és ma­gas színvonalú a nemzetgazda­ságon, sőt egy-egy iparágon be­lül is a kooperáció. A hazai iparban általában az összes nagyobb vállalat, ami­ben csak lehetséges, önellátás­ra törekszik, Nyugat-Európá- ban viszont ennek éppen az ellenkezője a gyakorlat: a vál­lalatok, amit csak lehet, más­tól vesznek meg. A késztermé­ket kibocsátó vállalatok tulaj­donképpen csak összeszerelnek, legfeljebb egy-két — fontosabb termékük lényegét hordozó — alkatrészt, főegységet gyárta­nak maguk. Nincs tmk-juk Külföldön nem ritka, hogy egyes ágazatokban — különö­sen a szerszámgépiparban, a vegyiparban, a textiliparban — éppen a legnagyobb gyá­rak — még saját karbantartó (tmk) részleggel sem rendel­keznek. Már a karbantartás is specializált, korszerűen fel­szerelt, önállósult szakmai kar­bantartó vállalatoktól rende­lik meg. A gyárakban általában nin­csenek szerszámkészítő műhe­lyek sem. Az ipart többnyire ugyancsak az önállósult szak­mai szerszámkészítő vállala­tok látják el egyedi és univer­zális szerszámokkal. Továbbá a szállításban a termelő vál­lalatok nem vesznek részt, nem tartanak fenn sok tízez­res teherautóparkot (amit nem is tudnának optimálisan ki­használná): a szállítást is ön­álló, szakosodott cégek vállal­ják, sokkal olcsóbban, mintha a termelők saját maguknak fuvaroznának. Egyszóval a fejlett ipari or­szágokban közvetlen termelés­szőlőt és gyümölcsöst talál­tak tavasszal parlagon Rác- kénén. Az Aranykalász Tsz kitakarította és meliorizá- ciós táblarendezéssel terme­lésre alkalmassá tette. Pél­dásan rendezte a parlagföl­deket és azokat erdősítéssel, illetve takarmánytermeléssel hasznosította a dunavarsányi Petőfi Tsz és a kiskunlachá- zi Petőfi Tsz. Belső szőlődű­lőkben van még rendezet­len területe a kiskunlacházi Kiskun Tsz-nek. Az őszi szemle alapján a járási hivatal mezőgazdasá­gi osztálya felhívta a közsé­gi tanácsokat, hogy határo­zattal kötelezzék a termelő- szövetkezeteket a parlagte­rületek kitakarítására és el­sősorban szántóként való hasznosítására. Az erdősítés­sel művelendő területeken pedig a telepítés megkezdé­sére. nek, önálló, korszerű, szakoso­dott és mozgékony hadtáp há­lózata alakult ki. Ez persze a század elej én még nem volt így, 40—60 évvel ezelőtt a tech­nikai fejlettség a termelékeny­ség és a szervezettség alacsony szintjén az' európai nagyvál­lalatok többnyire még önellá­tóak voltak. A fejlődés azon­ban nem tűrte ezt a mindent házilag vállalatszervezési stí­lust. A gyors fejlődés igénye, a magas minőségi követelmé­nyek kikényszerítették a sza­kosodást, a termelés ellátásá­val foglalkozó, önálló kisebb- nagyobb vállalatok körének kialakulását. Az ipari fejlő­dés útján ezt a szakaszt ol­csón semmi esetre senfi lehet elkerülni. Jobb technikával A szakosodott, univerzális alkatrész- vagy szerszámgyár­tás kézenfekvőén jobb hatás­fokú, mint a minden vállalat­nál külön-külön folyó bütyköl- getés. Egy-egy központi, ágazati karbantartó vállalat is akkora megrendelésekkel számolhat, hogy lényegesen korszerűbb gépparkot szerezhet be, mint amilyenre külön-külön a vál­lalati tmk-műhelyek gondol­hatnak. Szakosodott nagyvállalatok keretében kevesebb ember, jobb technikával, olcsóbban, jobb minőségű alkatrésszel, szerszámmal és karbantartás­sal láthatná el az ipart, vagy azon belül egy-egy alágazatot. Ezeknek a más üzemek ki­szolgálására szakosodott vál­lalatoknak az érdekeltségük is másképp alakulna, mint jelen­leg például a kebelbeli szer- szárnműhelyeké. Ez a jobb ér­dekeltség megszilárdítaná a szerződéses fegyelmet is, ami napjainkban azárt is gyengébb, a kelleténél, mert a vállala­tok többsége sok lábon áll. Nem egy valamiből él, hanem 20—30 féle termékből, szol­gáltatásból. Ha egy vállalat­nak abból kellene megélnie, hogy például vegyipari üzeme­ket javít, és semmi mást nem csinálhat, akkor ez a vállalat odafigyel arra, hogy a szer­ződéses kötelezettségeinek mindig eleget tegyen, mert az esetleges kötbért nem tudná más tevékenységgel pótolni. Több minden mellett ezek­re a lehetőségekre is érdemes gondolni, ha a hazai ipar in­frastruktúrájának, kiszolgáló hátországának fejlesztése szó­ba kerüL Ennek fontosságát, halaszthatatlan voltát pedig az MSZMP KB október 20-i határozata is hangsúlyozta. Kezdeményezhetnék A termelő ágazatok infra­struktúrájának korszerűsítésé­ért vállalati körben is sokat lehet tenni. Lehet kezdemé­nyezni például, hogy 4-5-6 gyár közös karbantartó, vagy szerszámgyártó részleget állít­son fel; lehet kezdeményezni, hogy valamelyik vállalat — azonos profilú gyárak köré­ben — csak alkatrészt gyárt­son, ellátva a többit, és így tovább. (Ehhez persze — egye­bek mellett — igazítani kell valamelyeset a jelenlegi sza­bályzókon, hogy a csak alkat­rész előállítására vállalkozó gyár érdekeltsége is megfelelő legyen.) Érdemes lenne kialakítani egy sor területen az ágazatok közötti pénzügyi együttműkö­dést is, azért, hogy az infra­struktúra gyorsabban fejlőd­hessen. Például a vegyipar és a kohászat közösen építhetne egy-két nagyteljesítményű oxigéngyárat — a jelen .eg épülő 4—5 kis teljesítményű helyett. (Egy óránként 15 ezer köbméter oxigént termelő üzemnek a létszámszükséglete épp akkora, mint egy óránként 50 köbmétert termelőé. Tes­sék számolni, mit jelent egy nagy gyár felépítése, több ki­csi helyett csak a létszám meg­takarításában.) Az bizonyos, hogy az ipar korszerűsítése — a termék és technológiaváltás a mainál lényegesen fejlettebb, jobban működő ipari szolgáltató háló­zat megteremtését sürgeti. Gerencsér Ferenc GONDOT OKOZ AZ ÜNNEPI SÜTÉS-FŐZÉS? SEGÍT ÖNNEK A MAGYAR KONYHA LEGÚJABB SZÁMA O 111 recept — TÍZFÉLE fogyókúra • Tanácsok gyakorlott és kezdő háziasszonyoknak O Szórakoztató cikkek nőknek és férfiaknak • Rejtvények a háztartás, a szakácsművészet és az irodalom köréből A MAGYAR KONYHA A LEGJOBB IZO OLVASMÁNY. A MAGYAR KONYHA AZ EGÉSZ CSALAD LAPJA. ÉRTESÍTJÜK t. vevőinket, HOGY A BUDAPEST XIII., POZSONYI ÚT 25. SZ. ALATTI színesfém- és műanyag- szakboltunkban december 27-től 30-ig LELTÁROZUNK ' A leltározás idején szünetel az áruátvétel és az árukiadás. A többi telephelyünkön zavartalan a kiszolgálás. Fémipari és Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat Budapest XIII., Jász u. 5. jmmtmm. Hatos Erzsébet A SZEMLE EREDMÉNYE: POZITÍV Hasznosítják a földeket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents