Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-15 / 294. szám
I9T7. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK A pedagógiai köny vtár és múzeum jubileuma Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum megalapítása — egy évszázada — a magyar kultúra fejlődésének jelentős állomása volt — mondta megnyitójában Arató Ferenc, az intézmény főigazgatója szerdán a Tudományos Akadémia kongresszusi termében megrendezett jubileumi konferencián. A „Hagyomány és korszerűség a magyar pedagógiai köz- gyűjtemények százéves fejlődésében” című főreferátumában a főigazgató bemutatta a pedagógiai könyvtár és a múzeumi tevékenység fejlődését, hozzájárulását az oktatáspolitikai döntések előkészítéséhez, a pedagógiai kutatás támogatásához és az iskolai oktató-nevelő munka korszerűsítéséhez. Egyebek között utalt arra, hogy az elmúlt évszázadban felbecsülhetetlen kulturális értékű pedagógiai mű, elméleti és módszertani könyv, tankönyv, az iskolában használatos tárgyi eszköz és egyéb tanszerféleség került az intézményhez. Az OPKM alapvető feladata, hogy az oktatási rendszerhez igazodva segítse a pedagógiai kutatásokat. A teljesség igényével 360 napilapból, folyóiratból, valamint országos és helyi kiadásban megjelenő könyvekből tekinthetik át az érdeklődők a hazai pedagógiai és közoktatáspolitikai szakirodalmat. A megnyitó után a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, az NDK és a szovjet társintézmények veztői üdvözölték a százéves közművelődési intézményt. Ezt követően az iskolai könyvtárak helyzetéről és fejlődéséről, az iskolamúzeumokról öt előadás hangzott el. Agrártudósra emlékeztek Jugoszláv és osztrák tanárokat avattak tiszteletbeli doktorrá a gödöllői egyetemen A doktoravató ünnepségen. Előtérben: dr. Borojevic Slavko és dr. Franz Herbert professzorok Bozsán Péter felvétele Szerdán délelőtt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanácsa és a Magyar Tudományos Akadémia agrártudományok osztálya ünnepi emlékülést rendezett a gödöllői egyetem elődje, a Magyar Agrártudományi Egyetem első rektorának, Doby Géza professzornak százéves születési évfordulóját. Az elnökségben helyet foglalt dr. Somos András akadémikus a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke is. Az ünnepi megemlékezést dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár, címzetes egyetemi tanár tartotta. Ezután dr. Pecznik János tanszékvezető egyetemi tanár az ünnepeltről, mint pedagógusról, dr. Stefanovits Pál akadémikus, egyetemi tanár a jeles tudós akadémiai munkásságáról, dr. Gáspár László kandidátus pedig a Doby professzor Semmiből egy új, más világ 175 ÉVE SZÜLETETT BOLYAI JÁNOS H íres, nagy elméjű matematikus volt az elsők között Is első — olvashatjuk a haláláról szóló anyakönyvi bejegyzésben. Bolyai Jánost, a sokoldalú matematikust és természettudóst, a zenekedvelő enciklopédikus elmét, ma a világon valaha élt matematikusok tíz legnagyobbja között tartja számon a nemzetközi tudósvilág, oly jeles személyiségek társaságában, mint Arkhimédész, Leibniz, Cantor, Hilbert, Gauss és mások. A Bolyai névhez sokszor kötődik Gaussé is, azé a Gaussé, aki Bolyai János édesapjának, Farkasnak egykori iskolatársa volt Göttingában, s akivel később is kapcsolatot tartott fenn. Bolyai Farkas, a kolozsvári és marosvásárhelyi tanár, a nagy tekintélyű matematikus és sokoldalú feltaláló elsőszülött fia volt János. Bolyai János 1802. december 15-én született Kolozsvárott, s már fiatal korában kitűnt a matematika iránti érdeklődésével és később tehetségével. Az egzakt tudományokra édesapja tanította, tanulmányait a bécsi katonai akadémián folytatta. 1823-ban végzett, s mint alhadnagyot Temesvárra osztották be. Később Aradra került, majd Lembergbe és Olmütz- be, de végül is 1833. júniusában saját kérésére nyugalmazták. Ezt követően a család do- máldi birtokán lakott, s életének további részét a matematikának és a tudománynak szentelte. Időskori, nem matematikai tárgyú műveinek, írásainak többsége kéziratban maradt. E világtól visszahúzódva élő tudós, 1860. január 27-én hunyt el, csendesen, kevesektől megsiratva, hiszen még anyakönyvében is eí áll: „kár, hogy talentuma használatlanul ásatott el”. Igen, ez volt a kortársak véleménye, akik közül sokan tudatosan ásták el Bolyai nagy alkotását, geometriáját, melyet ő az 1820-as években alkotott meg. A matematikusok már évszázadokkal korábban is foglalkoztak egy, az ókor óta fennálló problémakörrel, az ellentmondás-nélküli geometriák megalkotásával. Egy ilyen geometriát a jelen sorok valamennyi olvasója ismer, ez az általános iskolai geometriaanyag alapját adó eukleidészi geometria. E geometriai rendszer egyik fontos axiómája az úgynevezett párhuzamossági axióma, melyet már korábban is megpróbáltak más, hasonlóra kicserélni a matematikusok úgy, hogy az így létrejött geometriai rendszer továbbra is ellentmondásmentes maradjon. E csere elsőként Bolyai Jánosnak sikerült, aki ezáltal egy új, tehát nem eukleidészi geometriát hozott létre, az első ilyen geometriai rendszert. Később bebizonyosodott, hogy a földi távolságokon mondhatni az emberi mértékeken belül mozogva az eukleidészi geometria igen jól használható, de ha már kilépünk a világűrbe, a bolygóközi térbe, akkor ennek a térnek a szerkezetét sokkal pontosabban írja le egy nem eukleidészi geometria. Az egyik ilyen jellegű rendszert használta fel Einstein is híres relativitáselméletének megalkotásához. Bolyai János már 1823-ban egy levélben közölte édesapjával, hogy sikerűit egy ilyen nagy rendszert megalkotnia, s ezt illusztrálja a levélben található, s e cikk címét adó kijelentés is. E mű nyomtatásban először 1831-ben jelent meg, a következő évben pedig Bolyai Farkas Tentamen című művének függelékeként is napvilágot látott. E tanulmány címe: A tér abszolút igaz tudománya, de épp e függelék miatt maradt mellette egy ragadványnév is, az Appendix (ami függeléket jelent). Ez az írásmű lett minden idők leghíresebb matematikai dolgozatainak egyike. Elolvasta persze Gauss is, s csak annyit válaszolt r ha dicsérném „ez azt jelentené, hogy magamat dicsérem”. Vagyis azt állította, hogy ő maga is eljutott e rendszerhez, csupán nem volt ideje tanulmányát rendszerezni és publikálni. Az újabb kutatások viszont azt igazolják, hogy Gauss állítása nem fedi mindenben a válósá- got, mert bár ő is foglalkozott egy ilyen geometria megalkotásával, de még nagyon mesz- sze tartott egy ilyen szép, elegáns rendszer megalkotásától. János tehát — édesapja közvetítésével — nem vehette át tőle az ötleteket. E két erdélyi tudós érdemeit korukban még megkérdőjelezték — gondoljunk csak Brassai Sámuelre, a nagy Eukleidész-hívőre — de haláluk után, lassan-lassan kezdték felfedezni mindkettőjüket. Gyűjtötték kézirataikat, tárgyi emlékeiket, s mind a romániai magyar, mind a hazai tudomány nagy érdeme az, hogy ma már kézirataik nagy részié feltárt, emléküket pedig Marosvásárhelyt múzeum, s szobrok, emléktáblák, könyvek és tanulmányok százai őrzik. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára külön Bolyai-gyűjteményt létesített, a romániai magyar tudósok közül pedig Benkő Samu rendszerezte, s adta közre könyvalakEan Bolyai János hagyatékát, vallomásait. Természetesen koránt sem lehetünk elégedettek mindezekkel, hiszen ideje volna végre a teljes kéziratos hagyatékot egy nagy kritikai monográfiában kiadni, hogy a nemzetközi tudósvilág is megismerje a nemcsak matematikával foglalkozó Bolyai Jánost. Ismertek már matematikai és zeneelméleti gondalatai. de hiányos még az Üdvtanából kialakítható kép, melyet értékes adalékkal tehet teljesebbé az édesapa. Bolyai Farkas ilyen jellegű Írásainak és leveleinek — köztük a teljes Gauss-levelezésnek — a közreadása is. semmiből egy új, más világ megalkotójára, a magyar tudomány kiemelkedő személyiségére emlékezzünk végül Benkő ’Samu egyik gondolatával: „Nemcsak az emberhez legméltóbb tettnek tartotta a tudományos igazság feltárását, hanem valóságalakító erőt tulajdonított a megismert igazságnak. Talán csak Baudelaire bízott így a vers hatalmában". A sors iróniája, hogy erről az igazságkereső emberről egyetlen igaz, hiteles portré sem maradt fenn. ifj. Gazda István A; i\] körében kialakult tudományos iskoláról szólt. Az előadók és a hallgatóság soraiban — ahol a társintézmények meghívottjai foglaltak helyet — nem egy hajdani Doby-tanítvány volt jelen. A referátumokból kibontakozott a kiváló tudós, tanár alakja, aki a világon az elsők között hívta fel a figyelmet a mikroorganizmusok okozta károsodások egyes jelenségeire. Például 1912-ben kimutatta a burgonya levélsodródás anyag- csere-jellegű okait. A 91 éves korában elhunyt tudós fáradhatatlanul nevelte a kutató szakembereket, szervezője volt az egyetemi szintű agrárképzésnek. Élete nagy műve, a Növényi'biokémia jelentős nemzetközi érdeklődést váltott ki. Az emlékezést követően dr. Pál István egyetemi tanár a növényi biokémia jelentőségéről tartott előadást, majd az agrokémia és a gyakorlati trágyázástan növénytáplálkozás- tani összefüggéseiről beszélt dr. Debreczeni Béla egyetemi tanár. A déli órákban az egyetem aulájában nyilvános tanácsülésen doktorokat avattak. Az ünnepi eseményen részt vett dr. Soós Gábor államtitkár, dr. Láng István a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, valamint dr. Bíró Ferenc, a.z Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Ez alkalommal fogadták honoris causa doktorrá — a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tiszteletbeli doktorává — dr. Borojevic Slavkot, az újvidéki egyetem professzorát, és dr. Franz Herbertet, a bécsi mezőgazdasági egyetem professzorát. Az egyetemi ifjúság nevében Tóth Gabriella harmadéves hallgató virággal köszöntötte őket. Mezőgazdaságtudományi és mezőgazdasági műszaki doktorrá avattak ötven agrármérnököt és mezőgazdasági gépészmérnököt. Be. I. Pályázati díjkiosztó Az Országos Egészségnevelési Intézetben szerdán osztották ki a Hiedelmek, előítéletek és az egészségügyi felvilágosítás című. az egészségügyi dolgozóknak meghirdetett pályázat díjait. Ugyancsak átnyújtották — ezúttal második alkalommal — az Egészségnevelés című folyóirat szerzői számára alapított Vílmon Gyula-nívódíjat, amelyet a hazai egészségügyi felvilágosítás-nevelés intézményes megszervezőjéről neveztek el. A díjat az 1977-ben megjelent kiemelkedő írásaiért dr. Aszódi Imre, a Borsod megyei család- és nővédelmi tanácsadó főorvosa és dr. Lázár Imre, a Korányi-kórház főorvosa kapta. HETI FILMJEGYZET Magány az erdőszélen A cím után ítélve, ez a csehszlovák film — rendezője Jiri Menzel — valamiféle lélektani film. Holott erről szó sincs: vígjátékot látunk, nem kevés szatirikus felhanggal, s még több társadalomkritikai éllel, Menzel, akitől már több vígjátékot láttunk, ezúttal egy olyan mai jelenséget vesz célba, s „készít ki", amely nálunk sem ismeretlen. Arról van szó, hogy a városi ember valósággal kényszernek érzi, hogy valami „ kutyaólat” szerezzen vidéken. E szándékban addig nincs is semmi kivetnivaló, míg az eredője a pihenés, kikapcsolódás, a felfrissülés vágya. De, ha a „kégli” státusszimbólummá válik, ha vetélkedés és felvágás, hencegés tárgya, akkor már olyan kóros kinövés, amit orvosolni kell, ha mással nem, azzal, hogy csipkelődő filmeket készítünk a szimptómáról. Menzel ezt teszi. Az ő Lavicka családja tipikusan olyan família. melynek csak azért kell a vidéki házikó, mert már az ismerőseiknek is van. Hogy a házikóhoz csak úgy juthatnak hozzá, ha abból előbb kihal a kedves öreg tulajdonos, Komarek bácsi, ez csak újabb leleplező szituációkat eredményez. Komarek bácsinak ugyanis esze ágában sincs meghalni, sőt, amikor végre halálhíre kél, akkor is kiderül róla, hogyany- nyira nem halott, hogy békésen kapálgat az erdőszélen. Menzel filmje emlékeztet a néhány évvel ezelőtti Ho- molka-sorozat darabjaira. Abban is a kispolgári mentalitás kapta meg a maga majdhogynem pofonszámba menő fricskáit, s itt is erről van szó. Csak egy asszony — avagy: meg kell a szívnek szakadni. Hogy is ne, hiszen ebben a francia filmben más sincs, csak csupa- csupa szívszaggató dolog. Mert hát az csak elég szívszaggató, ugye, ha egy asz- szony sikeres főorvos egy kórházban, ha magas rangú, gazdag pénzember a férje, ha van két szép gyereke, és van egy kiváló szexuális partner szeretője. Ennyi szörnyűség, nyomorúság, elesettség már-már elviselhetetlen. Hát még amikor kiderül az asz- szonyról, hogy emiatt lelki konfliktusai is vannak! Már ezen csakugyan sírni kell. S hogy azok is összesírják magukat, akik eddig nem tették volna, a film még egy „csavarást” tartogat: hősnőnk, Francoise asszony egy napon megtudja, hogy rákja van. És amint az ilyenkor minden olcsó regényben lenni szokott, természetesen csak a férje marad mellette, akiről hősnőnk mégis úgy vélekedik, hogy őt szereti igazán. Meg kell a szívnek szakadni. A könnyzacskóinkat célba- vevő szentimentális * „mű”- nek egyetlen mentsége, hogy Francoise asszonyt Annie Gi- rardot játssza, olyan erőbefektetéssel, amellyel akár három nagy klasszikus hősnőt is eljátszhatna. Az elveszett expedíció Jelenet Az elveszett expedíció című filmből Az expedíciót, mely elvész ugyan, de megkerül, az alighogy megalakult Szovjet állam küldi Szibériába, hogy ott aranyat keressen és találjon, mert az arany az életet jelenti 1918-ban: csak ezért tudnak fontos berendezéseket vásárolni. Ez a kiindulási pontja Ven- jamin Dorman szovjet rendező kétrészes kaiandfilmjé- nek. A befejezés pedig, melyre sok izgalmas esemény, váratlan fordulat után kerül sor, azt sugallja: a közben eltelt öt év alatt ugyan sok minden megváltozott, lényegében konszolidálódott az ország helyzete, de azért az expedíciókra — ha nem is ilyen körülmények között — még szükség lesz. Az csak természetes, hogy egy olyan filmben, mely a polgárháború idején játszódik. a kalandok jórészt abból adódnak, hogy nem csak a szovjet államnak van szüksége az aranykincs fellelésére, hanem a fehéreknek, s a különböző banditacsoportoknak is az a céljuk, hogy megtalálják az aranylelőhelyeket, s az aranyat a maguk céljaira fordítsák. így tehát Az elveszett expedíció nem csupán egy — néhol az amerikai nyugati aranyláz idejét és küzdelmeit idéző — kalandfilm, hanem a történelmi háttér révén kicsit társa, dalomábrázolás is. Természetesen nem olyan szinten, mint egy más műfajú film esetében ezt elvárhatnánk —, de azért nem feledhetjük, hogy végül is az expedíció három tagja, Szmelkov professzor. Arszen komiszár és Kuma- nyin közkatona tulajdonképpen kettős harcot kénytelen folytatni: meg kell küzdeniük a természettel, a szibériai tajgával, s meg kell küzdeniük azokkal, akik nem csak az aranyát akarják megtalálni, hanem a fiatal szovjet államot, és annak az expedícióban jelenlévő képviselőit is el akarják pusztítani. A filmnek alighanem erősen hasznára vált volna, ha rövidébb lére ereszti az elbeszélést, s tömörebben mondja el a történetet. Egy egyre- szes film valószínűleg sokkal hatásosabban érvényesülne. Így, sajnos, kicsit sok az üresjárat, bár a jó magyar szinkron nem keveset segít abban, hogy a lassabban csörgedező részekre is figyelni tudjunk. Az éjszakai vonat Jerzy Kawalerowicz 1961- ben készült filmjét felújításként játsszák a mozik. Ez a film annak idején az úgynevezett lengyel új hullám egyik reprezentatív alkotása volt. Az egyik főszerepet, Sztase- ket. a legendás Zbigniew Cy- bulski játszotta. A film ma is kiváló alkotás. Takács István t
