Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

1977. DECEMBER 11., VASÁRNAP "xMíűap Piros konvejorról ünnepi asztalra Az ízek érdi műhelyében Karácsony és szilveszter tá­ján nemcsak az ajándékboltok forgalma nő meg ugrásszerűen, hanem a szokottnál többen és nagyobb szatyrokkal térnek be a húsboltokba is Amint az egyik húsüzem vezetőjétől hal­lottam; nyáron jó lenne, ha láb nélküli disznókat vágná­nak, bezzeg télen akár 16 láb is gazdára találna. Ilyenkor mindenki' kocsonyát szeretne enni, meg az ünnepi töltöttká­posztába is kell a jó csülök. Pest megye tsz, Áfész, állami gazdasági fenntartású sertésvá- góhídjain az idén várhatóan 130 ezer disznót vágnak. Az eredeti terv szerint 150 vagon tőkehúst és húskészítményt kellett volna a központi gaz­dálkodás rendelkezésére bocsá- taniuk, de ezt saját kérésükre az első félév kiemelkedő ered­ménye alapján 250 vagonra emelték, s a teljesítés várha­tóan 300 vagon körül alakul. Egyre keresettebbek a .finom, speciális ízű érdi disznósajt, a hernádi májas hurka, a toki és _szigetszentmiklósi kolbász, meg a nagykőrösi párizsi. Ígé­rik: valamennyiből bőséges lesz az ellátás az ünnepek alatt. Füstre készül a kolbász, a csülök Az érdi Benta-völgye Tsz sertésvágóhídján már az ünne­pi csúcsforgalomra készülnek. Szorgos kezek forrázzák, bont­ják a sertéseket, pácolják, füs­tölik a finom húsokat, keverik, töltik a kolbászt, hurkát, disz­nósajtot. — A közgazdászok sokszor értetlenül kérdezik, miért fej­lesztettük fel 15 ezres kapaci­tásra a vágóhidunkat, ha alig van rajta nyeresége a szövet­kezetnek — mondja Dékány István elnök. — Tény, hogy a legkisebb nyereséget hozó ága­zatok közé tartozik. De — és ez a fontos — Érd környékén 7—8 éve nincs gopd a húsellátással. Ez nemcsak gazdasági, haáem politikai kérdés is. Az idén száz darabbal többet vágunk a 15 ezernél, készítményeink egy- harmada a főváros boltjaiba kerül. Az év vége mindig csúcsüzem, hiszen november­ben 4,5 millió, decemberben pedig 5 millió forint értékű árut hozunk forgalomba a sa­ját boltjainkban, az Áfészen, a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalaton, a Józsefvárosi Közérten, a Cse­mege Vállalaton és a Zöldérten keresztül. Külön öröm szá­munkra, hogy keresik a termé­keinket, ami egyben a vásár­lók bizalmát, munkánk minő­sítését is jelenti. Hegedűs Gézával, a hús­üzem veztőjével jártuk végig a korszerűen felszerelt, tiszta üzemet. A vágócsarnokban bodrosodó gőzfelhőt eregetnek a forrázóból kikerülő gömböly- ded disznók. Szorgos kezek kopasztják, hasítják, s né­hány perc múlva már viszi is tovább a konvejor a félbevá­gott sertéseket a csontozóba. Fejenként egymillió — Nem könnyű ez — mu­tatja az üzemvezető — hűtő­ben dolgozunk, hogy megóv­juk a húst. 1972-ben kerültem ide, akkor még 2972 darabot vágtunk egész évben. Tizenhat ember dolgozott, most meg 56-an vagyunk és több mint 15 ezret vágunk. De van egy vi­szonylag stabil számunk is: egy dolgozóra akkor is, most is 1 millió forint árbevétel jutott. Martonosi János csoportve­zető az utolsó műveletet vég­zi a hasított mérlegelés előtt, Az egyik legjobb szakember, 37 éve hentes, s 10 éve végzi ezt a munkát. — Dolgoztam a budapesti nagyvágóhídon, meg a szege­din is — mondja —, ott talán jobban gépesítették a munka- folyamatot, de a feldolgozó vo­nal lényege ugyanaz. Szere­tem ezt a szakmát és jó itt dol­gozni. — Három szocialista brigá­dunk van — veszi át a szót Hegedűs Géza —, közülük az egyik, a Petőfi, a szövetkezet kiváló brigádja. Nagyon jó a közösségi szellem. Sok társa­dalmi munkát végeznek, kom­munista műszakokat. Az új csarnok alapozása is a brigá­dok nevéhez fűződik. — A konvejorpálya egy ré­szét pirosra festették, ez a mérleg. A többi részét a pad­lásra építették. A csontozóba már kettős kampón kerül a fél­bevágott állat. Itt darabolják, s műanyag rekeszekbe kerül a kocsonyahús, a csülök, kol­bászhús. angolszalonna son­ka. Az élesre fent kések szinte egyetlen kanyarintással adják meg a végső formájukat. >mv A VOLÁN 1. sz. Vállalat budapesti és Pest megyei munkahelyekre FELVESZ JÁRMŰFENNTARTÁSI ÉS ÜZEMFENNTARTÁSI MUNKÁKHOZ SZAKMUNKÁSOKAT, BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés munkanapokon 8 és 15 óra között az alábbi címeken: Budapest XIV., Pillangó u. 13/a. Budapest XIII., Rozsnyai u. 4. Budapest IV., a Megyeri út végén Budapest XIV., Mogyoródi u. 32. Budapest XIII., Cserhalom u. 8—10. Budapest III.. Zay u. 24. Budafok. Kővirág sor 15—17. Budaörs. Rákóczi u. 40. Százhalombatta. Erőmű u. 3. Érd, Diósdi u. 3. Pilisvörösvár Fő u. 39. Budapest IX., Pápai István u. 5—7. Budapest IX.. Táblás u. 36—38. Budapest XV., Bogáncs u. 1—3. Budapest XIII., Forgách u. 19. Budapest VI., Váci út 3. Budapest XIII., Hegedűs Gyula u. 45. Budapest XXI., Szabadkikötő út (VOLÁN telep) vagy a Szabadkikötő 4. sz. kapujával szemben található első telepen. Kiskun] acháza, Rákóczi u. 20. Dabas, Vasút sor Budapest IX., Köztelek u. 4. Cegléd, Külső Körösi út 12035. hrsz. Nagykőrös. Szurdok dűlő 3. Nagykáta, Jászberényi u. 1. Monor, Petőfi u. 1. Abony, János u. 2. Gödöllő. Dózsa György u. 65. Vác, Dpákvári fasor Aszód, Pesti u. 25. A pácolóban Varga Gyula páctűvel fecskendezi be a sós levet a húsok belsejébe, aztán egy nagy, kádszerű edényben érlelik. — Hét-nyolc napig áll a pác­lében a hús — mondja — az érlelést meggyorsítja a befecs­kendezés. Ezt a csülköt például félreteszem. Nincs semmi ba­ja, csak véres. Más célra na­gyon jól lehet használni, de a háziasszonyok viszolyognának tőle; nekünk pedig az ő ízlé­sük a mérvadó. A minőség és a forgalom után jutalékot ka­punk, tehát a saját érdekünk, hogy szép húst adjunk ki a ke­zünk alól. Külön érlelőkamrában áll a kolbászhús. Egy-két napig ér­lelik, aztán darálják, fűszere­zik, s hatalmas dagasztókádak­ban keverik épp úgy, mint a pékek a kenyértésztát. Ez a gép keveri a hurkatöiltelékat is. A jó tepertő titka — Ezt a mennyiséget nem is lehetne kézi erővel bírni — magyarázza az üzemvezető —, hiszen decemberben 1300 ser­tést dolgozunk fel. Amit csak lehetett, gépesítettünk, s vi­gyázunk arra, hogy tisztán dol­gozzuk fel a disznót. Tavaly például 54 ellenőrzést kaptunk, s mindnél kiálltuk a próbát. Ehhez hozzájárul az is, hogy jó alapanyagot kapunk. Csak háztáji sertést vágunk; az ösz- szes állat felét az Érd környé­ki kisgazdaságokból, a másik felét Zsámbék, Tárnok és a pestimrei Szabadság Tsz ház­táji gazdaságaiból kapjuk. Sárközi Péter arról híres, hogy senki nem tud olyan szép és ízletes tepertőt sütni a kör­nyéken, mint ő. Arra kértem árulja el a receptjét. — Szívesen — mondja — nem ördöngösség ez. Nagyon kell vigyázni arra, hogy tiszta legyen az edény, amiben süt­jük és egyenletes a láng. Ne le­gyen túl lassú; .se a tűz, mert akkor nem sül, hanem fő, meg- fvizesedik a zsírszalonna. Az alapanyaggal egyidőben öntsük fel a vizezett tejet is. Én két mázsa zsírszalonnához másfél liter tejet öntök, melynek kö­rülbelül a fele víz. Utána már csak sütni kell és ilyen szép piros, ropogós lesz, mint amit itt lát. T. Ágoston László Megbecsülés az időseknek Sok évtizedes munkájáért szeretné a város megbecsülé­sét tolmácsolni a városi ta­nács ... Ezzel a meleg han­gú mondattal kezdődik az a díszes meghívó, amelyen a vá­rosi tanács mellett még ti­zenkét rendező szerv — tö­megszervezetek, intézmények, vállalatok — invitálják talál­kozóra a szentendrei öregeket. A hagyományhoz híven teg­nap délután a megyei műve­lődési központ színháztermé­ben rendezték meg az öregek napját. Az ünnepségre mint­egy 500 idős embert hívtak meg a városból. A meghívot­takat Marosvölgyi Lajos ta­nácselnök köszöntötte, majd a rendező szarvek ajándékokkal kedveskednek az idős vendé­geknek. Műsorról, vidám szó­rakozásról neves fővárosi mű­vészek gondoskodtak. Olaj helyett hévíz tört fel Népszerű a tsz-strand az Aranyszarvas erdejében Üdülőtelepet talált az ellenőrzés Azzal kezdődött, hogy 1969- ben olaj után kutattak Tá- piószentmárton határában, egy erdősáv kellős közepén. Lefúrtak 860 méter mélyre, de nem olaj, hanem 54 fokos meleg víz tört fel, mire a ku­tatást abbahagyták. Persze, a lakosság örült volna az olaj­nak, de ha már víz jött fel helyette, sajnálták, hogy me­leg. Inkább szerették volna, ha az ilyen, percenként két­száz litert adó kút hideg vi­zet szolgáltatna a vízvezeté­ket még mindig nélkülöző nagyközségnek. A . meleg víz­zel néhány évig nem történt semmi, aztán a termelőszö­vetkezet hasznosította, üveg­házakat épített, fóliasátrakat Próbaüzem a itiHIíősotí A PEVDI szentendrei írószergyárába a héten érkeztek meg az osztrák gyártmányú Battenfeld fröccsöntő gépek. A négy új berendezéssel az eddigi 27 millió rostiron-termelésüket 37 millióra tudják emelni és így a tőkés export is jelentősen nő. Képünkön: az új gép, már a próbaüzemelésen, kezelője: Breitner Lajosné. Nagy Iván felvétele Budaörsi lakók — azonos gondok Beszélgetés három kismamával Csaknem tíz éve már, annak, hogy Budaörsön felépí­tették a néhány házból álló telepet. Apró házak, sziklás hegyvonulat, tágas mező és or­szágút keretezi. Az itt lakók városias körülmények között élnek. Közel Budapest — kék busszal 40 perc alatt beérnek —, s többségük ott is vállal munkát, összkomfortos, köz­ponti fűtéses otthonaikban a telefonkészülék sem ritka. A környezet, amelyben élnek, mégis falusi miliőre emlékez­tet. E kettősség a gondolkodás- módban és az életvitelben is megnyilvánul. Megkeresni a közös témát A lakótelepi játszótéren két gyermekgondozási segélyen otthon tartózkodó anyuka be­szélget arról, miként telnek napjaik, egymással milyen kapcsolatot építettek ki. Mind­ketten kérték, hogy névtelenül nyilatkozhassanak. — Néhány éve lakunk csak itt, most vagyok először gyer­mekgondozásin. Kisfiámmal sokat sétálok. Bevásárolok, el­látom a gyereket, s a házimun­ka befejeztével olvasok. A fiam szépen fejlődik és a na­pok gyorsan telnek. — A gyes-en levő anyukáik­kal kevés a kapcsolatom. Nem hiszem, hogy mindez csak rajtam múlna. Né­ha érzem — miután egész nap az emberektől szinte el­zárva élek — hogy jó lenne a társaság. A többiekkel mégis Kiváló dolgozó — Ugyanezt gondolom én is, de kiegészíteném még vala­mivel — veszi át a szót a má­sik asszony. Többször szükség lenne, hogy segítsünk egymás­nak. Valamelyikünk vigyáz­hatna a játszótéren a kocsik­ban fekvő babákra, s a többiek ezalatt bevásárolhatnának, vagy intézhetnék ügyes-bajos dolgaikat. Előfordul az is, hogy nem tudunk elmozdulni ifct­t cs hat ezalatt lázas gyermekem. Meggyőződésem, hogy a töb­biek is hasonló cipőben járnak, ez ideig mégsem sikerült meg­oldást találni. Magányosak va­gyunk, s úgy gondolom itt a telepen ez valamennyiünkre egyaránt vonatkozik. Magányosan Az egyik ablakból hangos gyermeksírás szakította félbe a beszélgetést. Kétéves kisfia lázasan tipeg a lakásban. Az asszony gyári munkás. Egyedül neveli két kiskorú gyermekét. A nagyobbik most óvodában van, ő pedig a kicsit ápolja. Nem könnyű az élete, de nem panaszkodik. Arra, hogy a szomszédoktól, vagy más ott- hontartózkodó anyukától együttérzést, emberi segítsé­get kapott volna, rányitották volna az ajtót, még nem volt példa. Pedig látják, mint küszkö­dik egyedül a két kicsi gyerek­kel. Egy kis figyelmességgel könnyíthetnének az asszony életén. Ugyanazok az elképze­lései a közösségi életről, mint a játszótéren ülő asszonyoknak. Élnek egy helyen, ülnek a közös pádon, panaszkodnak, s nem jut eszükbe, hogy talán meg kellene próbálni egymás­sal kapcsolatot teremteni: egy kicsit magukért, s egy kicsit a másikért is. k. egyfajta közösségben élünk;] honról, mert nincs kire hagy- kisgyermekes anyák hasonló íjuk a beteg gyereket. Ha gondokkal. Ha olyan az idő, a I ilyenkor lemegyek a közértbe, játszótéren gyakran összetalál- mindig szorongok, mit csinál- kozunk. És akkor semmi más­ról nem beszélgetünk, csak ar­ról, hogyan fejlődik a gyer­mek. Irigykedve nézik a mási­két, aki esetleg nagyobb. Gyer­meknevelési kérdésekben min­denféle tanáccsal látják el egy­mást. Megértem, hogy életük középpontjában az apróságok állnak, de amikor csak róluk beszélnek, s másról nem, to­vább nem érdekel a társalgás. Jó lenne, ha időnként elvitat­koznánk az előző esti tévémű­sorról, könyveket cserélnénk, vagy elmélkednénk a bennün­ket körülvevő világról. Any- nyira egy helyhez köt vala­mennyiünket a gyermek, hogy teljesen kisodródunk az élet vérkeringéséből. Talán, ha lenne közös témánk, kis közös­séggé kovácsolódhatnánk, s akkor nem szakadnánk annyi­ra el a külvilágtól. feszített ki a közelben és az­óta is fűti azokat a meleg vízzel, immár tízezer négy­zetméter területen. Persze, csak ősztől tavaszig folyik a kertészkedés, nyáron viszont a meleg víz jó ideig nem kel­lett semmire. Kertész és úszómester Azaz a fiatalság megmoz­dult, strandfürdőt kívánt, mert a legközelebbi is húsz kilo- méterre esik, Cegléden, még távolabbi a tóalmási, meg a jászszentandrási strand. A tsz megértést tanúsított, és 72- ben nagyrészt tagjai társa­dalmi munkájával árnyas fák alatt megépített egy 15x15 méteres ülőpados, meg egy 12x25 méteres medencét, sőt, egy kisebbet a gyerekeknek, pancsolónak. Úszómester is a tsz-tagok sorából került ki, nyáron ez a foglalkozása, amint azonban bezár kora ősz­szel a strand, kertészkedik a fóliák alatt. Kabinsor is épült a medencék mellé. A vizet, persze, előbb meg­vizsgáltatták, kiderült, hogy többféle sót tartalmaz ugyan, mégsem gyógyhatású. A KÖ­JÁL ideiglenes engedélyével megnyílt a messze környé­ken, talán az egész országban is egyedüli termelős t'ivetke- zeti strand. Hamarosan híre terjedt a szentmártoni meleg-, fürdőnek és az Aranyszarvas Tsz-nek ez a melléküzeme egyre látogatottabb. Nyári szombatokon, vasárnapokon majdnem mindig három­ezernél is többen keresik fel. Kamrát lehet, villát nem Az erdei strandtól mind­össze 4—500 méterre zárt-; kertek terülnek el. Azokból Budapestről meg a környéké­ről egyre többen vásároltak. Az ősszel azután a nagykátai járási hivatal műszaki osztá­lya főbb községben kutatást indított az engedély nélküli építkezések után. Sehol nem talált annyit, mint éppen Szentmártonban, de nem a község utcasoraiban, sem ta­nyavilágában, hanem a me­leg vizű strand közelében, a zártkertekben. Huszonhat épü­let áll ott és kiderült, hogy csupán kettő épült engedély- lyel. Ezek szerszámkamrák, szabály szerint csak ilyen állhat a zártkertben. A többi épület azonban szép hétvégi ház, sőt, egyik-másik valósá­gos villa. Kispénzű tulajdo­nosaik csaknem egytől-egyig ipari munkások. A meleg víz, az olcsó ingatlanár csá­bította ide őket, az épülete­ket pedig úgyszólván vala­mennyien maguk emelték ro­koni és baráti segítséggel. A nagyközségi tanács egye­lőre bontást nem rendelt el, fennmaradási engedélyt sem , adott ki. Függőben tartja a kérdést, mert a tulajdonosok azt kérik, nyilvánítsák eze­ket a zártkerteket üdülőterü­letnek. Ott a jó strandfürdő, az árnyas erdő, kívánságuk nem is olyan alaptalan. Csak­hogy az üdülőterületen ki­épített vezetek kell, hogy szol­gáltassa a vizet, a villanyvi­lágítás is követelmény, meg az utak. Mindez sok költség­gel jár, s noha, a tulajdono­sok közműfejlesztési járulé­kot lennének kötelesek fizet­ni, a tanács akkor sem ren­delkezik az üdülőterület kö­vetelményeihez elég pénz­zel. Fürdőhely lehetne Márpedig a strand körül igazán szép üdülőterület épül­hetne ki, Nagyobbítani is le­hetne a strandot, volna még hely egy-két újabb meden­cére és a termelőszövetkezet aligha vonakodna a mostani kabinoknál elfogadhatóbba- kat építeni. Meg. ha lenne vízvezeték, a strandoknál megkövetelt zuhanyozókat is bizonyára elkészíttetné. Gyógyfürdő akkor sem lenne, de fürdőhely lehetne Tápió- szentmárton. Vajon lesz-e? Szokoly Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents