Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-11 / 291. szám
WtST jvEcrrr 1977 DECEMBER 11.. VASÁRNAP Az életmű útra készen •— Szeretni, érteni kell í<;: a képeket. A kép megérzi, ha valaki nem kedveli és az ilyen embert ellöki magától. Tessék elhinni, ellöki magától. A képek vonzanak, de távolítanak is. A fest- menyeknek lelkűk van. 1 Barcsay Jenő mindkét f keze hiríelen mozdula- 1) tával a levegőbe hasit. Nemcsak szavának ad nyomatékot, kézzel is löki magától az értet- f lent. Arca haragvó és ősz szakálla belerezdül: szegények azok, akik képtelenek befogadni a szépet A budapesti Népköz- társaság úti csupafény, kicsiny lakása tele képpel. De nem függenek falon, megszokott sorban díszítve a szobát, hanem ezek a kisebb- nagyobb alkotások katonás rendben a földön állnak, falnak fordulva, háttal a kíváncsi szemnek. Ütra készen. A katalógus már megvan, a keretezés még nem teljes. Szentendre várja Barcsay Jenő gyűjteményét. — Hoffer Miklós tervei alapján alakították át azt a régi szerb házat, amit a Pest megyei szervek megvettek az állandó kiállítás számára. A szobák különböző nagyságúak, kiválóan alkalmasak erre a célra. Az egyik szobában füstölő volt, szép gótikus fala új gondolatokra inspirál... — mondja a mester. A művészetrajongó közönség — a szentendreiek, a fővárosiak, de a távolabb lakók is —, várják a tavaszt, amikor kitárja majd kapuját a ház: ismét egy nagy művész alkotásait gyűjtötték egybe. A Fe- renczi család, a Czóbel Béla, a Korács Margit múzeum után a közösségé lesz Barcsay Jenő életműve is. Mint mondja, egész Közép-Európában nem lehet hasonló művészetpártolást találni. „Kicsit szülőföldem” A festőművész ajánlotta fel munkásságát az államnak. Az államnak, de érthető, hogy Szentendre ad végleges, igazi otthont Barcsay Jenőnek, hiszen ez az ő városa. Ide köti minden. — Most is nehezen költöztem be budapesti lakásomba, rossz volt megválnom öreg barátomtól, llosvay Varga Istvántól, mindennap átmentem hozzá. Balogh Lászlótól, Beim Páltól, a művésztelep lakóitól, Szentendrén — mint már többször elmondottam — kicsit szülőföldemet, Erdélyt, Szamosújvárt találom meg. Ide vonz a Dunakanyar, a műemlék házak és az itt töltött 37 szentendrei év — avat bizalmába a Mester. Ide köti az aggódás is: nem sérti-e meg a fejlődés, a változás a város karakterét? Milyen lesz a belső körút? Mi várható a forgalom növekedésétől? Bízik a szakemberek ígéretében, hogy megóvják az egységes stílust, de azért nem teljesen oldódott fel a félelme. Budapesti otthonában a nagyobb és egy parányi szobában tölti a téli napokat. Most megosztja magányát rajongásig szeretett húgával, aki néhány hónapra Erdélyből hozzá látogatott. — Senkivel nem tudnék így együtt lenni. Engem mindenki jelenléte zavar. A húgom nem. Vele szívesen töltöm a napokat — dicséri Barcsay Jenő csendes, halkszavú húgát, aki most is észrevétlenül jön-megy, apró tányéron házisüteményt, feketét lop az asztalra. Iskolát teremtett A festőművész kérésemre néhány kiállításra sorakozó képet mutat: figurativ és nonfiguratív alkotásokat. Közben magyaráz. Kész előadást tart. Mintha azok közé tartoznék, akiket 1945-től tanított a főiskolán a funkcionális anatómiára. Nem bántja, hogy laikus a hallgatója, úgy magyaráz, mintha megszokott, hűséges tanítványai ülnék körül, akik ma is gyakran rányitják az ajtót. Híres tanítványok is, akik mesterüknek tartják Barcsay Jenőt. Nagy Iván felvétele szükséges. Aki megérti az ember szerkezetét, felépítését, az képes élni is ezzel a lehetőséggel, bármilyen irányzathoz tar. tozzék, legyen absztrakt vagy természetelvű alkotó. Picasso zseni volt, de úgy ismerte az anatómiát, mint a legnagyobbak, annál mélyebben elmerülni nincs is szükség. Ezért tudott absztrahálni. Barcsay Jenő beszél az impresszionistákról, azokról, akik új világot: a fények, a színek orgiáját fedezték fel, le kellett mondaniuk a rajzról, a konstrukcióról, vagyis a térről, a szerkezetről. Természetesen csak bizonyos értelemben, mert még a barlangfestészetnek is volt szerkezeti eleme. A kubisták fedezték fel a tér és a forma szépségeit, kapcsolatait, ami nélkül képzőművészetet el sem tehet képzelni. A múzsa ritkán kegyes Kérdezem, dolgozik-e valami újon, alkot-e rendszeresen? — Ne gondolja, hogy a festő csak akkor dolgozik, ha megszállja az ihlet — válaszolja. — A múzsa nem olyan kegyes, hogy gyakran csókolja homlokon az alkotót. A művésznek akkor is dolgozni kell, ha hiába várta a múzsát. Mindennap fegyelmezetten kell dolgozni. — Az államtól mindent megkaptam, amit művész kaphat. Most megtisztelnek azzal, hogy műveimet állandó helyen és mindig láthatja a közönség. Ha ilyen nagy dolog ér egy festőt, annak a festőnek helyt kell állnia, ki kell érdemelnie a megtiszteltetést. A Kossuth-díjas, Kiváló művész, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozatával kitüntetett professzor, festőművész boldog, mert ezzel a Szentendrén nyíló állandó kiállítással egész eddigi életművét foglalhatja össze. Barcsay Jenő 78 éves. Nem íz adja élete gazdagságát, hogy január 14-én tölti be a tisztes kort. Attól, hogy majd nyolc évtizedet hagyott maga mögött, még nem lenne teljes az élete. Az ő évei azonban ifjú korától alkotástól gazdagok. Aki így él, másokat is gazdagít. Szeretetből tervezné Ma is szép terveket dédelget. Ha a lektorátus megbízná és kaphatna olasz muranói márványt, szeretetből megtervezne az öreg s^erlj ház gótikus falára egy új mozaikot. Benne él a mű, megvalósításra vár. — Kihoznék még magamból valamit, szeretnék olyat, ami eddig nem volt — tervezi. Tenyérnyi pihenőszobájában Egry József-festmények í falon. És Mednyánszky László műveinek egy csoportja: a csavargó képek. Abból az időszakból, amikor az első világháború szörnyűségei fogták meg a művészt. Barcsay Jenő szobája falát tehát híres, de idegen festők művei díszítik. Saját festményei nem emelik szobája hangulatát. Azok útra készen állnak. 1978 tavaszától csaknem valamennyi Szentendre városáé, Barcsay Jenő szeretett Dtthonáé. Sági Ágnes Találkozás a költészettel Felcsendül a zene, majd Keres Emil kétszeres Kossuith- díjas színművész Ady-verset mond. A közönség: az érdi 220. számú Szakmunkásképző Intézet 60 tanulója. Az irodalomórát az előadóművész tartja, szokatlan ez a forma. Kezdetben nem is annyira a mondanivaló kötötte le a figyelmet. Ismerkedtek az új helyzettel, a színésszel és a zenével a gyerekek. Kisvártatva azonban oldódott a hangulat. Keres Emil magával ragadta a tanulóikat a vers világába. DECEMBER 22-TÓL JANUÁR 2-IG Téli szünet az iskolákban Az ország 4022 általános és 524 középiskolájában tanuló több mint egymillió általános és csaknem 200 ezer középiskolásnak december 22- én, csütörtökön kezdődik meg a téli szünet. A vakáció január másodikáig tart, vagyis az első tanítási nap január 3-a, kedd lesz. A korábbi évekhez hasonlóan a napközi otthonok a téli szünidőben is várják majd a gyerekeket. Az általános iskolákban az úttörőcsapatok, a középiskolákban pedig a KISZ-szervezetek álTV-FIGYELO Ho SÍ Minh városa. Jelképesen szép mondása a vietnamiaknak, hogy hazájuk északi és déli fele egy-egy rizseskosár. Ez a két edény pedig csak akkor szállítható könnyedén, ha egy rúd két végén libeg: vagyis ha ugyanaz az erő emeli és viszi előre a két országrész minden egyes — politikai és gazdasági — terhét. A közelmúlt történelmének egyik nagy eseményeként végre egy rúdra került ez a két rizseskosár, és immár közösek a délkelet-ázsiai állam északi és déli lakóinak gondjai. Azaz, mégsem egészen, hiszen — mint azt az NDK tv- seinek csütörtökön kora este vetített riport fi lm je oly meggyőzően mutatta — rengeteg tennivaló vár még odalent a Thieu-rezsim által elzüllesz- tett, és a hadi bázis mivoltából csak nehezen ébredező Délen. Bőven van ott mit tenni a kéznek, a békés munkára fogható gépnek, hiszen bűzös csatornák kiöntését kell végre megszüntetni, és emberségesebb hajlékokat kell tető alá hozni a bádogviskók szétverése után. De még több munkája akad azoknak, akik a saigoni rendszer erkölcsi szennyének eltávolítását végzik. A kiszolgált katonák, az al- konyattájt ma is partnerszerző körútra induló prostituáltak megregulázására éppen úgy szükség van Dél-Vietnamban, mint a helyükön — kisebb- nagyobb gyáracskájuk élén — megmaradt tőkések átnevelé- sére, meggyőzésére. Főképp az egykori Saigon, a mai Ho Si Minh-város életét kell erős kézzel terelgetni, és ott is a híres-hírhedt XI. kerületét, ahal — láthattuk — a régi temető szorosan egymás mellett sorakoztatott sírkövei között leltek otthonra a zsol- dosnék és a zsoldosok. Mindezt hol pontosan tudósító, hol meg életveszélyesen bravúros fölvételek tették láthatóvá: egy olyan dokumentumfilm, amelynek történelmi hiteléhez, politikai aktualitásához és nagy-nagy emberségéhez semmi kétség nem férhet. Ilyenformán pedig hazai tv- seimk számára is példa lehet ez a filmes napló, akik — akárcsak más stúdiók hírre éhes alkalmazottai, — inkább akkor vannak jelen valahol, amikor ott látványosan történik valami. Ám akkor nem, amikor a fegyverropogás, a szemtől szembe való nekdfeszülés véget ért. Pedig hát ez a békésebbnek látszó, ám az érdekektől és indulatoktól inkább fűtött korszak sokkalta több rögzíteni- és megfej ten: valót kínál. Csakhát ezeket a megcsillapodott színtereket is meg kéne figyelni, filmre kéne venni — valahogy úgy, amint azt a kitűnő berlini tv-sek tették ... Nero. Ama biztos: néhány napon belül egy vadonatúj ortográfiái vihar kitörése várható. Hogy mi miatt ébrednek majd föl a helyesírási szakértők indulatai? Azért, hogy voltaképpen Nero, avagy ízesebben ejtve: Néró néven említendő Claudius Caesar Ger- manicus (37—68), akit — idézzük a lexikont — kegyetlen zsarnokként, Róma fölgyujtó- jaként és dilettáns költőként tart nyilván a történelem. Nero vagy Néró — ez itt a kérdés, aminek föltételét az indokolja, hogy híres regényében Kosztolányi Dezső Néróként emlegette a zsarnokot, míg elleniben e regény megfilmesítő! — Lendvai György forgatókönyvíró és Szőnyi G. Sándor rendező — Nérót írtak munkájuk elejére. Nero, vagy Néró — bizony ez itt a kérdés, amelynek tulajdoniképpen örvendenünk kellene, hiszen maga a három részben vetített tv-változat amúgy nemigen borzolta föl a nézők kedélyeit. Hosszú volt, csak alkalmankint lendült neki, képeinek szépsége fáradtnak, túlrendezettnek tűnt. A színészek játéka sem derített jobb kedvre, hiszen Harsányt Gábor Nerója — vagy Nérója — olykor paródiába csapott át; félelem helyett mosolyt fakasztott — és Sunyovszky Szilvia Poppaea-jából sem sugárzott az a bizonyos, ellenállhatatlan nőiség. Gáti József Se- necája viszont annál remekebb volt: szépséges magyar beszéddel, szinte gesztusok nélkül állította elénk a nagy tanító- mestert. Haldoklásának megrendítő pillanataira sokáig emlékezhetünk... Akácz László lítanak össze változatos szünidei programot. A téli szünetben a pedagógusok előkészülnek a félévi osztályozó értekezletre, amelyek nyomán a második félév első tanítási napján osztják ki a félévi bizonyítványt. Az idén is — valamennyi iskolatípusban — az ellenőrző könyvbe kerülnek a félévi osztályzatok. A véglegesített rendtartás szerint nem kapnak félévi osztályzatot az idén sem az elsősök és az ötödikeseik. A téli szünetet követő időszakban intenzív szakaszába érkezik a nyolcadikosok továbbtanulásának előkészítése, a pályaválasztási tájékoztatás. Az idén a tavalyinál mintegy kétezerrel több, 116 ezer 709 diák fejezi be a tanulást az általános iskola nyolcadik osztályában. December második felében — általában az egyes intézmények saját vizsgaszabályzata szerint — megkezdődik a vizsgaidőszak az egyetemeken és főiskolákon. A most folyó tanévben a felsőoktatási intézmények különböző tagozatain 101 ezer 649 hallgató sajátítja el a tudományokat. A legtöbben, mintegy 65 ezren a nappali tagozaton tanulnak. A levelező fakultások hallgatóinak száma meghaladja a 34 ezret, s a tavalyinál több az esti tagozatos egyetemi és főiskolai hallgató; több mint 9,5 ezren tanulnak ily módon, munka mellett. A nappali tagozatok első évfolyamain több mint 17 ezer „gólya” ad számot egyetemi vagy főiskolai pályafutása során először tudásáról. MOZI ES KOZMUVELODES Vonzó: ami szép és jó A FILM a XX. század második felének népművészete — hangzik a tetszetős és egyre inkább terjedő mondás. Igaznak is tűnik. Hiszen a filmforgalmazási vállalat és a televízió jóvoltából évente több mint 600 játékfilmet hoznak be külföldről. Ezzel párhuzamosan megállapítható, hogy jelentősen csökkent a mozilátogatók száma. Az ellentmondás okát nem kizárólag a televízió robbanásszerű elterjedésében kell keresni, hanem abban is, hogy megnőtt a művelődési, szórakozási választék, ma már nem a mozi jelenti az egyetlen lehetőséget. De a filmművészet jelentősége a közművelődésben mégis sokkal nagyobb, semhogy belenyugodhatnánk a látszólag mérsékelt érdeklődésbe. Pest megye hatévesnél idősebb lakói évente átlagosan négyszer mennek moziba. S e mögött az idei év nézőszámának mintegy tizenkét százalékos növekedése áll. Mint minden statisztikai adat, úgy ez is rendelkezik a viszonylagosság "korlátáival, mert valószínűsíthető, hogy az 1976. október 30- tól ez év október 30-ig eladott 3 millió 607 ezer 946 mozijegyhez nem tartozik ugyanennyi néző. Egyre több az úgynevezett teltházakció itt is: vállalatok és iskolák veszik meg egy-egy előadás valamennyi jegyét. És üres székek ilyenkor is akadnak szép számmal. Fantom nézők nemcsak a színházi széksorokat hagyják üresen, hasonló a helyzet a mozikban is. Ezért aztán a megvásárolt előadásokat inkább statisztikamentő akcióknak lehet minősíteni. AZ ÉRDEKLŐDÉS tényleges csökkenésével állunk-e szemben? Kis mértékben igen. A nagyobb gondot azonban az igényesség növekedése okozza. S a jogosan elvárt színvonalnak nem tudnak megfelelni a mozik. íme egy szembetűnő adat: Pest megye 134 mozija közül 65 csak keskeny film vetítésére alkalmas. A széles és panorámafilmek korszakában ez a helyzet önmagáért beszél. A „bolhásmozik” ma már nem vonzóak és itt nem csupán a vetíthető kép nagyságára kell gondolni, hanem a mozik épületére is. Például, hogy Szentendrén egyetlen tágasabb, fo- lyosónyi helyiség szolgál a rendszeres vetítésekre. Nem jobb a helyzet Vácott sem, de Százhalombattának egyetlen mozija sincs, kivéve az ó-faluban „késdobálónak” csúfolt kis termet. Hasonló példák egész sorával szolgálnak a budai járás községei. Megyénk településeinek egyharmad részében egyáltalán nincs mozi, vagy vetítésre alkalmas helyiség. Ezen a ponton, mintha ellentmondáshoz érkeztünk volna: egyszerre beszélünk üres széksorokról, s további mozikat hiányolunk. Az üres sorokat a filmszínházak korszerűtlenségének tulajdoníthatjuk javarészt, s a mozikat a 10, 20, nemritkán 25 ezer lakosú településekről hiányoljuk. Természetesen nem vasbeton- és üvegcsodákra gondolunk, hanem az átlagos szinthez mért filmszínházakra, amelyekben már látni lehet a vetített képet, és érthetően hallani a hangot. Mert a nézőszám csökkenéséhez, vagy a korábbi mélyponthoz viszonyított lassú növekedéséhez hozzájárul a mozik többségének rossz műszaki állapota. Ez elsősorban pénzkérdés, pontosabban nemcsak az ... KORSZERŰ művelődési komplexumokat építettünk a megyében, amelyekben nem kapott helyet a filmszínház: Érden és Vácott. Szentendrén annak ellenére sem épült vetítőterem, hogy a Pest megyei Moziüzemi Vállalat felajánlott 3 millió forintot a beruházásra, s saját költségéből bizto. sította volna a felszerelést. Az utóbbi példához hasonlóval még tudnak szolgálni a moziüzemiek, s olyannal is, hogy a helyi tanácsoktól a vállalat nem mindig kap megfelelő segítséget egy-egy új mozi létesítéséhez. Nehezen valósul meg, hogy a közművelődési célokra előirányzott pénzügyi forrásokat koncentráltan hasznosítsák. Mintha nem tekintenék a köz- művelődéshez szorosan kapcsolódónak a filmkultúra terjesztését. Kriszit György nélkül az újabb kori művészettörténelemnek nem lenne oly biztos talaja — vallja. Lyka humanizmusát is érti alatta: őszinte ember, nagy tudású, kiváló előadó volt, mindig azt mondta, amit érzett. — Amikor már elvégeztem a főiskolát, akkor is belopóztam az előadásaira. Négy-öt nyelven beszélt Lyka Károly, mégis megőrizte szép magyar beszédét. Tőle nagyon sokat tanultam. Öt követtem pályámon. — 1945 előtt tizennégy esztendeig inasiskolában oktattam. A felszabadulás után a Képzőművészeti Főiskolán tanítottam, ekkor volt alkalmam elmélyedni az emberi test szépségeiben, de ehhez anatómiai tudás Figyelem én is minden szavát: a konstruktivizmusról beszél, amelynek iskoláját ö teremtette meg itthon: — A konstruktivizmus nem ábrázoló képzőművészeti irányzat. Geometriai meghatározottságú szerkezetek, tér- konstrukciók jellemzik. Az ipari civilizáció szellemét, a rendet teremtő elvet akarja a képzőművéstzetben megvalósítani. Kiindulópontom a természeti motívum volt, de a szerkezeti absztrakció a nonfiguratív festészethez vezetett el. Ki ne ismerné Barcsay Jenő alkotásait? Ki ne látta volna a Nemzeti Színház, a miskolci Nehézipari Egyetem falán maradandó munkáját? A szentendrei tanácsházán is díszük egy mozaik. A legnagyobbat, amire Barcsay Jenő a legbüszkébb, külön említem: a szentendrei művelődési központ csarnokában elhelyezett 3x11 méteres arany hátterű, fekete, vörös, sárga, kék színekből komponált mozaikját. Azt a kompozíciót, mely öt részre tagozódik, álló, ülő, egymásba kapaszkodó asszonyok csoportjára. Rossz a mozaik megvilágítása, mégis minden látogatót, véletlen betévedőt foglyul ejt. Bojár Iván „Vallomás egy műalkotásról’’ című könyvében így ír erről: „Görögök ét magyarok, európaiak és szentendreiek, része a magyar festészet hagyományának és oldalági rokonai a bizánci ikonok szentjeinek. Barcsay mozaikja szintézis — mint Bartók zenéje..." Festményeit sok tárlaton láthatták a nézők: 1932, 1941, 1957, 1966, 1970 is egy-egy állomás. 1964-ben a Velencei Biennálén ismerték el nagyságát. A Kiscelü Múzeumban, a Nemzeti Galériában több, sok művét őrzik. A Művészet anatómiája címmel megjelent könyve az egész világot bejárta. Most is ott látom a könyvüzletek karácsonyi kirakatában. Vaszary János, Rudnay Gyula tanítványa. Bebolyongta Itáliát, járt tanulmányúton Párizsban, de igazán otthon mindig Szentendrén érezte magát Tér és forma — Nagyon messziről indultam, messziről érkeztem — mesél múltjáról Barcsay Jenő. — Apám szerette volna, ha tanító leszek. Tanítóképzőbe íratott, de én tudtam, hogy nem teljesítem kívánságát. A véletlen segített. Egyszer Marosvásárhelyen egy szegény családnál szálltam meg, náluk akartam hagyni 32 akvare’le- met. A ház kisasszonya, Katinka, vitt el Gulyás Károly rajztanárhoz, annak mutatta meg festményeimet. Ma sem tudom, honnan sejtette meg azokból a munkákból Gulyás Károly azt, hogy rejtőzik bennem valami. Ügy mondta: tehetségesnek tart. összehozott Soófalvy Illyés Sándor föld- birtokossal, aki művészetszerető ember lévén, mindig pártfogolt valakit. Engem is pártfogásba vett... — Így kezdtem Pesten képzőművészetet tanulni. Ezt a két emtíert, míg élek, soha nem felejtem el. Lyka Károly képét emeli le a falról, mutatja. Nélküle, Fiilep Lajos és Zsándon István
