Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-10 / 290. szám

1977. DECEMBER 10., SZOMBAT Befejeződött a jubileumi tudományos Ady-ülésszak Az Ady Endre születésének I sítésükre. Hozzávetőlegesen mintegy száz zeneszerző kom­ponált Ady verseire. Az Ady-ülésszak befejező napján Vargyas Lajos a tudo­mányok doktora, Demén Já­nos kandidátus, Szabadi Judit felelős szerkesztő és Kovalovsz- ky Miklós kandidátus tartott előadást Ady Endre és a kora­beli művészetek viszonyáról. Az ülésszak Király István zár­szavával ért véget. 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak betöltötte hivatását, a magyar tudományos élet méltón emlé­kezett a forradalmár költőre. A tanácskozáson elhangzott előadások az Ady-kutatások eddig nem ismert eredményei­re hívták fel a figyelmet, hoz­zájárultak egy tudományosan megalapozott Ady-kép kiraj­zolásához — ' mondta zársza­vában a tudományos ülésszak befejező napján elnöklő Király István akadémikus. A (pénteki tanácskozáson Üjfalussy József akadémikus Ady kapcsolata korának zené­jével című előadásában han­goztatta, hogy Ady költemé­nyeinek zeneisége, történelmi gyökerekből nőtt magyar ver­selése az első pillanattól kezd­ve zeneszerzők sorát vonzotta és vonzza mindmáig megzené­Végső búcsú Molnár Imrétől Pénteken a Farkasréti te­metőben mély részvéttel kí­sérték utolsó útjára Molnár Imre zenetudós,, zenepedagó­gust pályatársai, tisztelői, ta­nítványai és családjának tag­jai. Ravatalánál a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola és a Magyar Zeneművészek Szövetsége nevében Lukács Pál, a főiskola rektorhelyette­se mondott búcsúszavakat. A tanítványok nevében dr. Sípos Jenő, a főiskola tanára búcsúzott Molnár Imrétől, aki­nek sírján sokan helyezték el a kegyelet virágait. Nevezés — Oscar-díjm Az öt legjobb filmalkotás- nak ítélt Oscar-díjakra — az amerikai Academy Award dí­jaira — a legjobb alkotásokat jövő év február 21-én jelölik ki. Hazánk egy játéka, egy dokumentum- és egy animá­ciós filmet — Sándor Pál Herkuiesfürdői emlék, Huszá- rik Zoltán A piacere és Jan- kdvics Marcalinak a camnes-i fesztiválon mar nagydíjat nyert Küzdők című alkotá­sát — nevezte be. Az Oscar- díjak ünnepélyes eredmény- hirdetésére 1978. április 3-án kerül sor. Zene, zene, zene PEST MEGYÉBEN IS KILÉPETT A HANGVERSENYTERMEKBŐL A napokban első ízben kap­tak aranylemez-díjat komoly zenei felvételek. Miért öröm ez? Elsősorban azért, mert azt bizonyítja, hogy a komoly muzsika is egyre nagyobb tömegekhez találja meg az utat. Ezt a díjat ugyanis olyan Lemezfelvételekért íté­lik oda, amelyeknek legalább ötvenezer példánya talál gaz­dára. Nem egy a most jutal- mazottak közül akár két díjat is kaphatott volna, mert száz­ezernél több hanglemez kelt el belőle. így például Johann Sebastian Bach orgonamuzsi- kájának lemezfelvételét — a váci születésű Lehotka Gábor előadásában — százhuszonöt­ezren vásárolták meg eddig. A kérdés akaratlan: vajon á véletlen müve ez? Aligha hinné bárki. Ismert tény, hogy a komoly zene hosszú- hosszú ideig csak egy szűk ré­teg muzsikája volt; tömegeket hódítani egészen a legutóbbi időkig nem tudott. A komoly zene mai nép ■ szerűségét, s azt, hogy nem­csak mind többen szeretik, de értik is, szívós, három évtize­de tartó folyamat előzte meg. A zeneiskolák számának gyors növekedése, a kórus- mozgalom erőteljes fejlődése, a rádió és televízió mind színvonalasabb zenei prog­ramja, s az, hogy a komoly zene kilépett a hagyományos hangversenytermekből — is­kolák, művelődési házak, mú­zeumok, parkok, sőt kórházak is otthont adnak ma már a koncerteknek — mind hozzá­járult ahhoz, hogy évről évre nő a komoly zene barátainak tábora. Országosan is kiemelkedő Pest megyében is jól mér­hető a megtett út. Ma már tizenegy zeneiskola keretében ötvenkilenc helyen folyik ál­lami zeneoktatás. Amint a Kulturális Minisztérium egyik legutóbbi vizsgálata megálla­pította: a falusi zeneoktatás­ban Pest megye többszörösen felülmúlja az ország vala­mennyi megyéjét, mivel az ország százharminc, zeneok­tatással rendelkező községé­ből ötven Pest megyében ta­lálható! A többi megyében általában csak három-hat községben van állami zene­oktatás. Az elmúlt évben a megye zeneiskoláiban több mint öt- ezerszázan tanultak. Ezek hatvan százaléka fizikai dol­gozók gyermeke! Ez is jól ér. zékelteti a zeneiskolák politi­kai és művelődéspolitikai je­lentőségét. Ma már elmond­hatjuk, hogy zeneiskoláink jelentős közművelődési tevé­kenységet folytatnak, amely éppoly fontosságú, mint a szakmai vagy a pedagógiai munka. Társadalmi ünnepsé­gek, helyi kulturális rendez­vények szinte elképzelhetetle­nek a zeneiskolák növendé­keinek, tanárainak közremű­ködése nélkül. Egy magyarázat a sok kö­zül, amiért egyre többen ke­rülnek közelebb a komoly ze­néhez. Fejlődő kórusművészet A másik: a kórusmozgalom népszerűsége. Megyénkben a kórusmoz- galom jelentős múlttal, gaz­dag hagyományokkal rendel­kezik. A gödi Fészek például a felszabadulás előtti időben is jelentős bázisa volt a munkáskórusoknak. A duna­keszi MÁV férfikar a közel­múltban ünnepelte fennállá­sának fél évszázados jubileu­mát. Jelentős múltra tekint­het vissza a nagymarosi kó­rus csakúgy, mint a nemzet­közileg is rangos váci Vox Humana. A megyében jelenleg har­mincnyolc felnőtt és tizenhét gyermekkórus működik mint­egy ezerötszáz énekessel. Kö­zülük tizenhét a munkáskó­rus. Ebből a tizenhétből eddig tizenöt szerzett brszágos mi­nősítést ! Mindez újabb ka­pocs a komoly zenéhez. És a közelítést segítik a megyében működő — ha még nem is nagy számban — ál­landó vagy éppen alkalmi jellegű zenekarok. Közülük a legismertebb az országosan is jónevű váci Musica Humana kamarazenekar. De több ran­gos elismerés birtokosa az ötven éve alakult dunakeszi MÁV fúvószenekar, a Nagy­kőrösi Konzervgyár zenekara, hogy csak a legismertebbeket említsük. És kiváló népszerű­sítői a komoly zenének a vá­rosi zeneiskolák tanáraiból alakult zenekarok is. Mindennek hatására egyre gazdagabb, sokszínűbb a me­gyei zenei élet. Hogy csak a közelmúlt zenei eseményeit idézzük: Szentendre adott ott­hont a Magyar Rádió három­napos zenei fesztiváljának. Több orgonahangversenyt rendeztek a város Péter-Pál templomában. A művelődési központban lépett dobogóra a bitolai Sztiv Naumov leány­kórus. A Kovács Margit Mú­zeum kertjében négy hang­versenyt rendezitek az idei nyáron. Augusztusban — ugyancsak a művelődési köz­pontban — Evangelos Boudi- nis görög, Ichiro Suzuki japán és Fodor Ferenc magyar gi­tárművész adott koncertet. A napokban pedig a Filharmó­nia Fúvósötös adott maradan­dó élményt a zenekedvelő szentendreieknek. Koncertek más-más hangszerre A megye másik jelentős ze­nei központja Vác. A nyáron nemzetközi gitárkoncert szín­helye volt a Madách Imre Művelődési Ház. A zeneisko­lában rendezték meg Zászka- liczky Tamás orgona- és Elek Tihamér fuvolakoncertjét. Ugyanitt került sor Lehotka Gábor orgonaművész és Ko­vács Kálmán trombitaművész hangversenyére. Most kétszer négy hangversenyből álló koncertsorozat indult. Ennek keretében december 15-én a budapesti MÁV Szimfoniku­sok és a Madrigál kórus ad hangversenyt, míg másnap a Musica Humana kamarazene- kar lép dobogóra. S e gazdag programú évet december 31-én Lehotka Gábor szilvesz­teri orgonahangversenye zár­ja. Vácrátót évek óta szabad­téri hangversenyek színhelye. Az idén a győri filharmonikus zenekar adott hangversenyt Janovics Antal vezényletével, majd a Magyar Állami Hang­versenyzenekar koncertje kö­vetkezett: Németh Gyula di­rigálása mellett három Mo- zart-művet mutattak be. Természetesen az említette­ken kívül egyre gyakrabban rendeznek hangversenyeket a zsámbéki kastélykápolnánál, Zebegényben, a Szönyi István Múzeum parkjában, Cegléden, Nagykörösön, Abonyban, Gö­döllőn, Pécelen, sőt még a vá­ci Szönyi Tibor Kórházban is. Az Országos Filharmónia ta­valy kilencven, az idén pe­dig már száznál is több hang­versenyt szervezett-rendezett a megyében. Mindez a komoly zene elő­retörését, térhódítását bizo­nyítja. Szűk óbb pátriánkban, Pest megyében is. Prukner Pál Nagy István életműve SOLYMÁR ISTVÁN POSZTUMUSZ KÖNYVÉRŐL A XX. század első harmadá­ban képzőművészetünk elérte európai rangját, olyan kiemel­kedő szobrászi, s festői élet­művekkel, melyek Medgyessy, Csontvdry, Derkovits, Egry és Nagy István nevéhez kapcso­lódnak elsősorban. Most kez­dődik igazán e művészpályák tudományos rendszerezése az összehasonlítás tárgyilagossá­gával. Az eszmei tágasság és a formai árnyaltság tekinteté­ben egyaránt az élvonalban vagyunk, ezt bizonyította szá­mos megalapozott monográfia. A művész szolgálatában Solymár István évtizedes munkával dolgozta fel Nagy István kiemelkedő fontosságú, de sok helyre szétszórt festői munkásságát. Mindez türelmet, szívósságot igényelt, s ezt Solymár István megbecsülés­sel, odaadással, fáradhatatlan­sággal vállalta. A könyv min­den sora felelősségteljes mun­kát tükröz. Az értekező stílus emberi szerénységből fakad. Solymár István nem csillogná, hanem szolgálni akart. Könyve interpretáció, Nagy István művészetének csöndes, de ala­pos breviáriuma. Ez a korrekt­ség e Nagy István album leg­főbb erénye. Mutatják ezt az arányok is.. A bevezető tanul­mányát lelkiismeretes jegyzet­anyag és több mint kétszázöt­ven kép követi, mely önmagá­ért beszél. A könyv forrásmunka. Nem több, nem kevesebb. Adatokat vonultat fel logikus rendben, az írás szerzője elrejtőzik a festészet szeretetében és szol­gálatában. Az életmű minden állomását azonban tökéletesen megvilágítja, s ezzel be is fe­jezi tisztét. Megóvja az olva­sót különböző túlzott teóriák­tól, s mikor a könyvet letesz- szük, Nagy Istvánra gondo­lunk, csak Nagy Istvánra, s többet, sokkal többet tudunk róla, mint eddig. Összpontosító stílus Többet és fontosabbat. Át­érezzük, hogy ez a kristály- tiszta egyszerűség milyen pom­pa és gazdagság, mennyire eu­rópai élvonal minden hagyo­mányőrzése mellett. Nagy Ist­ván nem a régire, nem az újra összpontosított, hanem az élet lényeges értékeire, A tudatosan száraz stílus adja Solymár István modell­jének teljességét, Ot, csak öt helyezi előtérbe. Amikor le­tesszük a könyvet, nem az írás szerzőjére gondolunk, hanem a festőre, annyira tudatunk köz­pontjába állította ez a szolgáló szerénység, Solymár sikere­sen bizonyította azt, amit ed­dig is tudtunk, de most az ér­vek hatékonyságával perdöntő Száz rajzfilm évente bizonysággal döbbenünk rá, hogy képzőművészetünk Nagy István révén is európai előőrs. Pest megyei vetületek A gazdag könyvészeti adat­tár a szakembernek is hasznos útmutatót nyújt. Ebből tudjuk meg, hogy Solymár István ka­talógus előszavakkal, számta­lan részpublikációval érlelte könyvét, sőt ö nyitotta meg Nagy István emlékkiállítását 1973-ban Dabason, s ezzel to­vábbi lendületet kapott a Dél- Pest megyei Nagy István cso­port, mely az idén jubilált. Tíz­esztendős ez a műhely, és szí­vós munkával egyre erőtelje­sebben zárkózik fel Szentend­re, Vác, Zebegény minőségé­hez. A tegnapi amatőrökből holnapra festők lesznek s, hogy ez a folyamat ilyen lendülete­sen halad jó irányban, ahhoz hozzájárul az is, hogy tökéle­tes eszményt választottak; Nagy Istvánt. Amikor Solymár Nagy István albumát újra és újra kezünkbe vesszük, a múltra is, a jövőre is gondolunk. Emlékezünk ar­Nagy István: Fatörzsek ra, hogy a monográfus Nagy István képek kíséretében Rác­kevén is tartott előadást, mely­ben elsők között fogalmazta meg disszertációnak készült könyvét. Emlékezetünk mellett szervezzük gondolatainkban a Nagy István csoport holnapját is, melynek része, hogy a Nagy István plakett mellett róla el­nevezett Pest megyei ösztöndí­jat és egykor Nagy István Ga­lériát hozhatnánk létre közös összefogással. Mindegy, hogy Monoron, Dabason Ráckevén, valósulna meg, csak valahol. Ez egyúttal Solymár István tisztelgő könyvét is folytatná, melynek első példányát Pász­tói Margit vitte ki Magda asz- szony búcsúztatására a Farkas­réti temetőbe, néma főhajtás­ként. ö Solymár István felesé­ge volt, ő gépelte a Nagy Ist­ván monográfiát, — melynek méltó kivitelezését már nem láthatta. Sem ő, sem Solymár István, pedig a Képzőművé­szeti Alap Kiadóvállalat ezút­tal különösen gondos kiad­ványt adott át az olvasó utó­kornak. Losonci Miklós JÖNNEK AZ ELÁTKOZOTT BABONÁK...” Verses üzenet a Maros mellől Táncoltató — ez a címe Pol- ner Zoltán újabb kötetének, amelyet pár hete jelentetett meg a Magvető Könyvkiadó. S Táncoltató az egyik vers cí­me a kötetben; nem a legki- ugróbb, nem a legjellegzete­sebb, de a kötet zömét kitevő verstípusba illő, arra utaló versé. A típus a népköltészet­tel, egy sajátos ágával tart benső rokonságot. Ez a sa­játos ág a folklór mélyrétege, a babonák világa. Amikor a népköltészet már szinte csak a könyvtárakban található meg, még mindig eleven ez az ága, a babonaság, ha nem is hisznek benne úgy, olyan ma­radéktalanul, kérdőjel nélkül, mint egykor. De még emlé­keznek rá, mondogatják mon­dókéit, tudják — titkon, két­ségbeesve olykor művelik is — fortélyait. Polner Zoltán tehát ezt a még meglevőt kereste meg, a még tetten érhetőt kutatta a helyszínen. A helyszín elsősor­ban a Maros alsó, Csanádi tá­ja, a versekben is megnevezett Pitvaros, Apátfalva, Kiszom- bor, Csanádpalota, Klárafalva, s a közeli Tisza-táji Mind­két évtized alatt — megfogad­va a József Attila-i „aki du­dás akar lenni” tanácsot — leszállt a babonatermő földre, falusi tanárként, majd később újságíróként is járva házról házra, lélektől lélekig hagyo­mányt és főleg amögött sorso­kat ismerni, átélni, átvállalni és hírül adni versben. Többen és többször megír­ták már verseinek kritikusai, hogy ezzel milyen egyedi fel­adatot vállalt magára, hogy az utolsó órán menti össze a nép­hiedelem költészetét, amikor azt kiszorítja a felvilágosult- ság. De végtére is egy költő verseskötetét mérlegelve már nem erről van szó. Hanem arról, hogy Polner összegyűj­tötte s gyűjti e hagyományt — ám ennél többet jelentett neki: élményt és közösséget, népi sorsok átélését és élmé­nyei párhuzamát. Kötetében talán az a legérdekesebb, hogy miként viaskodik és érik ösz- sze eggyé ez a két pólus, ez a — ha lehet mondani — két anyag. Sokszor már alig kive­hető, hogy éppen melyikről van szó, melyik dominál. Ke­mény alkotói következetesség szent, Szegvár, Tápé vidéke, j tanúsága a kötet — a kapott Polner Zoltán azt választotta, * sors vállalását köszönthetjük amit a sors néki adott. E vi- I benne, s a formaalkotói követ- ! déken nőtt föl, e vidék nagy- j hezetességet üdvözölhetjük, városában, Szegeden. Még em- Természetesen érdekes ami­ről vall. Nemcsak a babonás és immár kimúló örökség. Hiszen — ezt ő is írja — „ez lékszem, amikor első vagy ta­lán egyik első versét betördel­tem — a szerkesztőt helyette­sítve — a kis színházi műsor- j már nem a tanyákkal aládú- magazinba, a Szegedi Tükörbe: j colt Magyarország”. Érdekes, a több mint húsz év előtti j ahogy ötvöződik és egyedül a A Pannónia Filmstúdió rajzfilm műtermében az idén száz j Polner Zoltán változatlanul népi és a személyes, a kapott rajzfilmet készítettek. A munkálatokban 25 rendező és sok megmaradt bennem. S arcá- és a vállalt, a szép, az örö- rajzoló vesz részt. Jelenleg a 13 részes Mézga-család filmjén j ban is csak éppen élesedtek, mös és a szorongató, munkálkodnak, de folytatják a Gusztáv-sorozatot is. 1 komorodtak a vonások. De e Németh Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents