Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-10 / 290. szám

1977. DECEMBER 10.. SZOMBAT ~x>mao Téli nagyjavítás Ezen a héten fejezték be az őszi mélyszántást és a mű­trágya szórását a tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet­ben. Tizenegy traktor dolgo­zott a földeken. Hansági Dé­nes, a mezőgazdasági főágazat vezetője arról tájékoztat, hogy a munkák befejezése után megkezdik a gépek téli nagyjavítását December 3-án tartották meg a gépszemlét, s gondosan összeállított ütem­terv alapján látnak munká­hoz. A javítóműhelyben 28 szakemberből álló kollektíva dolgozik, természetesen a traktorvezetők is. A téli javí­tást azokon a gépeken kez­dik, amelyekre a tavaszi mun­kák során először lesz szük­ség. A téli hónapokban az öntözőberendezések és gépko­csik javítására is sor kerül. A javításokra mintegy 800 ezer forintot költ a szakszö­vetkezet. Az adminisztrációban már készülnek az üzemanyag-fo­gyasztás éves összesítői, majd brigádértekezleteken beszé­lik meg a túlfogyasztás gond­jait, a jövő évi tennivalókat. A szövetkezet a napokban kap egy T 150 K-típusú szovjet traktort. Két traktorvezetőt máris tanfolyamra küldenek, hogy tavasszal munkába tud­ják állítani az új gépet. A belső körúton December 15-re készül el Szentendrén a belső körút első szakasza. Az Aszfaltútépítő Vállalat, Maga László brigádja az egyik bekötő út betonburkolatát készíti. Ezt a szakaszt jövő augusztusban adják át a forgalomnak. Mielőtt továbblépnek Vélemények a pályaválasztásról Pályairányítás és pályavá­lasztás. Az általános iskolák nyolcadikosainak és a neve­lőtestületeknek évről évre visszatérő gondja, feladata. Üzemlátogatások, osztályfő­nöki órák, szülői értekezle­tek, különböző tájékoztatók, előadások, családlátogatá­sok — mind azt a célt szol­gálják, hogy a végzős diá­koknak megkönnyítsék a dön­tést, az elhatározást: hol, mi­lyen Iskolatípusban szándé­koznak továbbtanulni. Fiatalok a döntéshez Szentendrén, a Rákóczi úti általános iskolában ezekről a problémákról beszélgettünk a pedagógusokkal és a nyolca­dikos diákokkal. Sándor László így fogal­maz: — A pályaválasztás tenni­valóival, pályairányítással, az érdeklődés felkeltésével már a hetedik osztályban is foglalkozunk. Az egészségi­leg sérült tanulóink számá­ra elsősorban a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet ad segítséget a dön­téshez. az ott lefolytatott vizs­gálatok alapján javasolnak számukra szakmákat, tovább­tanulási lehetőséget, a helyi nevelési tanácsadó pedig a szociális, vagy pszichés okok miatt nehezen nevelhető gye­rekekkel foglalkozik. Az idén a hetedikeseket Budapestre, a BKV Fehér úti műhelyébe vittük el üzemlátogatásra, a nyolcadikosok Szentendrén, a BVM-ben jártak. Ellátogattak tanulóink a szentendrei szak­munkásképző intézetbe, és nyolcán a halásztelki mező- gazdasági szakmunkásképző intézetet is felkeresték. Jó kapcsolataink vannak a Pa­pírgyárral, a BVM Szentend­rei Gyárával, csak az a fo­nák helyzet alakult ki. hogy évek óta még egyetlen gyere­künk sem jelentkezett az ott látott szakmákra. Én a pálya- választás gondját abban lá­tom, hogy a tizennégy éves tanuló még nem képes önál­lóan dönteni. Sok a befolyá­soló tényező: a szülők elkép­zelése, a barátok hatása. Az is káros jelenség, szemlélet­beli torzulás a szülőknél és gyakran a pedagógusoknál is. hogy a négyes, ötös tanuló menjen középiskolába, a ket­tesek. hármasok jók lesznek szakmunkásnak is. Minden évben akad három-négy olyan tanulónk is, akiket a szülők kényszerítenek valamelyik nzakmába, iskolatípusba. Ellentétes tapasztalatok Szűcs Tibor, az egyik nyol­cadikos osztály főnöke, már fontos statisztikával is szol­gál. A harminckét tanuló kö­zül mindössze egy kislány nem tanul tovább. Tizen­négyen jelentkeztek gimná­ziumba, nyolcán szakközép- iskolába, ugyancsak nyolcán szakmunkásképzőbe mennek, egy tanuló gyors- és gépíró­tanfolyamra jár majd. A gim­náziumba jelentkezőkről Szűcs Tibor ezt mondja: — A szülők nagy része azért íratja gimnáziumba a gyere, két, mert a pályaválasztás szempontjából nyer négy évet, hiszen a 17—18 éves fiatal már jobban tud dönteni. A gimnáziumi évek során kü lönböző, újabb hatások érik, bővül az érdeklődési köre, vagy éppen tudatosodik ben­ne egy konkrét elhatározás. Már tavaly, hetedikes kor­ban, kérdőlapokon felmértük az osztályban ki, mi szeretne lenni. Az egyik fiú például elektromérnöknek, illetve grafikusnak készül. Nem mondhatjuk, hogy rokonszak mák. Mindkét hivatáshoz megvannak benne az adott­ságok. Most gimnáziumba je­lentkezett. Bizonyára a ren­delkezésére álló négy esz­tendő alatt jobban megérlelő­dik benne: melyik hivatást választja. A másik nyolcadikos osz­tály 31 tanulója közül mind­össze egy gyerek jelentkezett gimnáziumba, tizenketten mennek szakközépiskolába, ti­zenheten szakmunkásnak je­lentkeztek, egy tanuló pe­dig katonai középiskolában szerelne tanulni. Az orvosi vizsgálat jelentősége Erdei Lászlóné tanárnő nemcsak a Rákóczi úti isko­la, hanem a város többi álta­lános iskolájának is a pálya- választási felelőse. Vélemé­nyét így összegezi: — A gyerekek nagyon sze­retik a szakközépiskolát, csak az jelent gondot, hogy Pes­ten kollégiumba nem ve­szik fel a szentendrei jelent­kezőket, mondván, jó a köz­lekedés. A napi háromórás utazás viszont fárasztó, sok problémával jár. A helybeli szakmunkásképző intézet csak meghatározott szakmákban képez szakembereket, tehát o lehetőségek eléggé korláto­zottak, és a szülők távolabb lévő intézetekbe nem szíve­sen engedik el gyerekeiket. Lányoknak például az idén indul először francia-szabó szakmunkásképzés a város­ban! Véleményem szerint az iskolaorvosokra is nagyobb feladat vár, az alapos pálya­alkalmassági vizsgálatokat jobban kéne szorgalmazni. Nyolc évvel ezelőtt például meghalt egy elsős kőműves ipari tanuló, lezuhant az áll­ványokról, nem bírta a ma­gasságot. Körültekintő pálya­alkalmassági vizsgálat után ilyen nem fordulhat elő. Ahogy a diák látja A pedagógusok véleményét — hogy tizennégy éves kor­ban tudatos pályaválasztás­ról még nemigen lehet be­szélni — a gyerekek is alátá­masztják. Gintner László nyolcadi­kos: A Lékay János Hajó­zási Szakközépiskolába je­lentkezem. Egy idős tanártól hallottam erről az iskoláról, az ő fia is odajár. A bátyám barátjának az öccse is ott tanul. Vele is beszéltem, ő is dicséri az iskolát. A hajózás biztosan nagyon érdekes szakma és én szeretem a vál­tozatosságot. Azt nem tudom elképzelni, hogy hosszú évti­zedekig egy gép mellett dol­gozzak és, mondjuk, csavaro­kat gyártsak. Édesapám sze­rette volna, ha gimnáziumban tanulok tovább, mert a négy év alatt komolyabban tudok majd dönteni. Ha nem vesz­nek föl a hajósokhoz, akkor egy autós szakközépiskolában próbálkozom. Gintner László társa így válaszol: Négyes tanuló va­gyok, és a közlekedésgépésze­ti szakközépiskola gépjár­műtechnikai ágazatára sze­retnék bekerülni. Pesten, a Rippl-Rónai utcában lévő is­koláról sok jót hallottam, tu­dom, hogy minden évben többszörös túljelentkezés van, nehéz bejutni. Ha nem si­kerül, akkor egy másik szak- középiskolába megyek. ^Sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* ,, ' .-7.­Öt szentendrei üzemben A nőpolitikái határozat nyomában Napjaink és a felszabadulás óta eltelt évtizedeik társadalmi mobilitásának, változásának nemcsak egyik legjelentősebb indítéka és mozgató ereje, ha­nem eredménye is: megválto­zott a nőknek a társadalomban betöltött szerepe. A család zárt világából a nők százezrei áll­tak munkába — és ami még ennél is lényegesebb — kerül­tek a közéletbe, különböző szintű gazdasági, politikai funkciókba. A nőpolitika hosz- szú évtizedek óta szerves ré­sze pártunk politikájának és megvalósításának gyakorlati tennivalóit különböző dönté­sekben, kongresszusok határo­zataiban gyakran fogalmazzák meg. Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1970-ben hozott nőpolitikái határozata, a XI. kongresszusnak a nők élet- és munkakörülményeire vonat­kozó irányelvei és döntései is a napjainkban megvalósítandó feladatokat tartalmazzák. A testületi aktivitás A hét évvel ezelőtt hozott nőpolitikái határozat végre­hajtására a szentendrei városi pártbizottság intézkedési ter­vet dolgozott ki, végrehajtását pedig több alkalommal is érté­kelte. A közelmúltban újabb összegezésre került sor. A vég­rehajtó bizottság a város öt ipari üzemében vizsgálta meg a nőpolitikái határozat végre­hajtásának eredményeit és tennivalóit. A vizsgált üzemek közt szerepelt a PEVDl Író­szergyára, a Papíripari Vál­lalat Szentendrei Gyára, az Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalat, a Pest megyei Fém­ipari Vállalat, valamint a BVM Szentendrei Gyára. Az üzemek egyik jellemzője, hogy mindegyikben sok nő dolgozik. A PEVDl Irószergyárában pél­dául a dolgozók 63 százaléka, a papírgyárban pedig 45 száza­lék az arány. E sajátosságot fi­gyelembe véve az üzemek ve­zetői körültekintőbben fog­lalkoznak a nőpolitikái felada­tok megoldásával. A végrehaj­tás ellenőrzése tervszerű és folyamatos. A nők politikai aktivitásá­val, közéleti tevékenységével kapcsolatban megállapítható, hogy megfelelő arányban vesz­nek részt a szakszervezeti és KISZ-bizottságok, vezetőségek munkájában. Azok a nők a legaktívabbak az üzemben, akik valamely testület tagjai, tisztségviselők, szocialista bri­gádvezetők, vagy szocialista brigádban dolgoznak. Kevesen a vezetésben A nők a pártvezetőségekben legtöbbször gazdasági, illetve nőfelelősként tevékenykednek. Ez a gyakorlat azért helytelen, mert a női tisztségviselők munkáját leegyszerűsítik. Di­cséretes viszont, hogy a szak- szervezeti bizottságokban ások figyelmet és elfoglaltságot kí­vánó munkájában a nők áll­nak helyt: körültekintően tö­rődnek a sokgyermekes anyák­kal, a, gyes-en lévőkkel, a gyermeküket egyedül nevelők­kel, a betegekkel. A gazdasági irányításban részt vevő nők száma is emel­kedett. Különösen jellemző ez a középvezetői funkciókra és az adminisztratív munkakö­rökre. A PEFÉM-nél például a 14 osztályvezető között hét nő van. Azonban még mindig kevés a nő az igazgatói, fő­mérnöki, főkönyvelői beosztá­sokban. Az öt ipari üzemben mindössze két nő dolgozik ilyen vezetői szinten: a PEVDl Irószergyárának főkönyvelője és a PEFÉM kovácsoló gyár­egységének igazgatója. A ká­derutánpótlási tervek tartal­mazzák a nők vezetőkké ne­velésének tennivalóit, azonban megvalósításuk lassú és nem j is sikerül minden esetben. Javuló arányok Központi és helyi intézkedé­sek hatására javultak a nők munkakörülményei, tevékeny­ségüket anyagilag, erkölcsileg is jobban elismerik. A kedve­ző változások elsősorban az üzemek korszerűsítésével, a bérpolitikával kapcsolatosak. Az üzemek vezetői nagy fi­gyelmet fordítanak arra, hogy nehéz fizikai munkán nőket ne foglalkoztassanak. A PEFÉM- ben könnyebb munkára irá­nyították őket, az ERFA-ban második és harmadik műszak­ban nők nem dolgoznak. A PEVDl Irószergyárában 1974 óta 19 automatagépet állítot­tak be, az idén újabb kilenc gép könnyíti a munkát. Job­ban érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő bért elve is. Az üzemek segítik a nők to­vábbképzését, azonban itt a leglassúbb a fejlődés, mivel még nem sikerült megtalálni a nők kettős elfoglaltságához igazodó rugalmasabb oktatási formákat. Ismét napirenden A párt városi vezetőtestüle- te a tennivalókat is meghatá­rozta, köztük azt, hogy tovább kell javítani a nők arányát a gazdasági vezetés magasabb szintjein is. A pártvezetőségek újból napirendre tűzik és vizs­gálják a részfeladatok megva­lósításának tapasztalatait és az eredményeket. A tennivalókat a párttitkárok és nőfelelősök együttes értekezleten is megvi­tatják. Teljesítette idei tervét a dunabogdányi kőbánya Az ember azt hinné, hogy ezekben a zimankós téli na­pokban a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság duna­bogdányi kőbányájában nincs termelés, csak karbantartás. Korántsem így van. Robban­tanak, dömperek szállítják a Duna-partra a kitermelt kö­vet. Knáb Mihály, az üzem vezetője arról tájékoztat, csak részleges a leállás, a karban­tartás, valamelyik üzemrész most is termel, mert a megrendelőknek kell a kő. — A bánya idei termelési terve 15,5 millió forint, eb­ből a III. negyedév végéig 15 millió 250 ezer forintot teljesítettünk, tehát a IV. ne­gyedévben tulajdonképpen mór terven felüli mennyisé­get is szállítunk — tájékoz­tat az üzemvezető. — Három­féle terméket tudunk adni a megrendelőknek: terméskö­vet, forgácskövet és faragott követ. Terméskőből 205 ezer tonna volt az éves tervünk, november 30-ig 201 ezer ton­nát termeltünk. Ezen a hé­ten például 4500 tonnát tel­jesítettünk, tehát befejeztük éves tervünket. A 40 ezer ton­nás forgácskő-előirányzatot eddig 10 ezer tonnával túltel­Távveze'ék Pomáz és Szi­getmonostor kö­zött felújítják a húsz kilovoltos távvezeték ezer- hatszáz méteres szakaszát. Hat­ezer méteren új vezetéket épít a Heves megyei Ta­nács Erősáramú Villanyszerelő Vál­lalatának József Attila szocialista brigádja. A fel­újítást a héten be­fejezik. az építés folytatódik. jesítettük. Faragott kőből évente mindössze 6 ezer ton­nát állítunk elő. Az idén ez a szám eddig 7366 tonna. No­vemberben volt egy kis gon­dunk is: a berakóberendezés elromlott, ez háromhetes kiesést je­lentett. Az üzemrészek dolgoztak, csak a megrendelők nem kap­tak anyagot. Ez a hideg, szá­raz időjárás kedvező szá­munkra, tudunk termelni fo­lyamatosan. — Hová, mennyit szállíta­nak a különböző kőfajták­ból? — A Duna szabályozásá­hoz, a hajóút biztosítására Győrtől egészen Bajáig a kü­lönböző vízügyi igazgatósá­goknak. Bajára 80 ezer ton­na, Győrbe és Budapestre 40 —40 ezer tonna terméskövet szállítottunk. A Mélyépítő, valamint a Hídépítő Válla­latnak együttesen ugyancsak 40 ezer tonnát. A forgácskö­vet elsősorban az útépítésnél használják, de vásárolnak tőlünk a termelőszövetkeze­tek építőrészlegei is. A Pest megyében épülő utak kivite­lezői közt van például a Pi­lisi Állami Parkerdőgazda­ság és a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat. Ezek a leg­több követ rendelő megyei partnereink. Faragott követ a Fővárosi Kertészet rendel tő­lünk parképítésre, útszegé­lyek, terek kövezéséhez és megrendelőnk még az Üt- és Vasútépítő Vállalat is. — Az üzemben dolgozó va­lamennyi szocialista brigád teljesítette november 7-re tett vállalását. A tíz szocialista brigád közül kettő a vállalat kiváló brigád­ja, hat aranykoszorús. A rob­bantó-, a fúró- és a fejtőbri­gádok összehangolt munkája a robbantások jó előkészítésé­ben. az anyagtakarékosságban, a hatékony munkamódsze­rek alkalmazásában és elter­jesztésében jelentős. Az oldalt írta: Kiss György Mihály Fotó: Nagy Iván 1

Next

/
Thumbnails
Contents