Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
WWMWW! i,»v«y*y«y»ytV«y«!«\!C^COiv»lv*Iv*I%vivl*Iy V«*«.*i'iVmVm*i‘l\Vww/ AW.V.V.V.V '•VVi!tW^^vw*iw>>>Iv>>>>>Xwivi ■ Tóth Tibor: Befejezett jelen Országhegyi Károly: Kaland nélkül ^ tanya már messziről világlik a fák között. Nem vakítóan, nem frissen meszelve, de még fehéren. Vén kutya tápászkodik fel közeled- temre, de csak nyújtózik egyet, nem ugat; talán már hangja sincs. Csak néz rám, nem érti, hogy kerül ide ember. A Vargáék tanyája ez, az országúitól vagy két kilométerre. A legnagyobb fiú, Jóska, tanár bent a városban, jó barátom, vele jártam itt egyszer-kétszer. Most, hogy a szomszéd dűlőben volt dolgom, erre hozott a lábam, hogy megnézzem, mi van az öregekkel. A kapu helyén megállók. Tavaly dűlt össze a kerítéssel együtt, s emlékszem, az öreg Varga azt mondta, nem csinálja meg, nekik már jó lesz így is. Ötven évig volt kerítés, kapu, kellett, nem kellett, most nem kell már. Az udvaron aprójószág bóklász. Nem sok, főleg csirkék. Szinte elvesznek a fű között, mely felverte az udvart. Csak a kútig van taposva ösvény meg hátra az ólakig. Csönd veszi körül a házat. Pedig de hangos volt egykor! Hét gyereket nevelt fel a tanya, akiket úgy kellett összekiabálni fészerből, eperfa tetejéről, a szomszéd nádasból vacsorához, mely tízliteres lábasban készült lebbencs volt, paprikával, paradicsommal tele. a csak a küszöbön ülő férjének szól ki a gazdasszony: He! Gyere! Aztán leülnek egymással szemben a sárral tapasztott konyhában, és szó nélkül esznek. Mit is beszélnének? ötven év alatt beszéltek eleget. Meg már nincs is miről szólni, nem történik velük semmi. Az öreg Varga bólogat a fejével, jntha helyeselne, yagy mintha az M ételt dicsérné: ez jó volt, anyjuk, tudsz még főzni! Vagy az életre, a múltra helyesel? Ki tudja?! A felesége, talán csak, hogy ellenkezzen, nemet integet, s időnként felrántja a vállát: nem érdekel az egész. Van még két évem, a harmadikat már ajándékba kapom az istentől, ha kapom. Bánom is én az egészet! S a gyerekek? Három itt él a városban, a többi szerte az országban. Az asszony napközben kinéz néha a dűlőútra, hátha jön valamelyik. A reggeli meg a déli buszhoz olykor élébük is megy az úton, de hiába. Pedig nincs ellenük panasz. Csak, ha megjönnek, mindig veszekednek, hogy miért nem hagyják itt a tanyát Hát itt nem lehet élni? Csak azt sikerült elérniük, hogy ne tartsanak disznót Azzal már tényleg nem bírnának. Hát azóta üresek az ólak. Odabent csörren a pléhtányérban a kanál. Tudom, hogy a' néni most el fog mosogatni, addig a férje ül az asztal mellett, elszív egy pipát, aztán megbontják az ágyat, és lefekszenek. Aludni nem fognak, csak fekszenek majd egymás mellett szótlanul, legfeljebb éjfél után hunyják le a szemüket egy-két órára. 1 ndulok tovább. Megmondom majd Jóskának, hogy odakint minden rendben van. Hazafelé régi latinóráink jutnak eszembe. Mit szenvedtünk, míg megértettük a praesens perfectu- mot. Befejezett jelen? Hát vagy jelen, vagy befejezett Most milyen egyszerű az egész. Borbély Tibor: Suhanc forradalom! é Beszéd előtt torkot köszörülnek, majd köhintcnék a meglett korú férfiak. Halkan, de hallhatóan reccsen a dísztribün lépcsője a súlyuk alatt, medáliákon csillan meg komolyan az ünnepi fény, én meg rövidnadrágban álldogálok előttük, kezemben a gyermeki verssel, mert bennem: forradalom, Te forradalom szülte hatalom, meg nem öregszel! Este pontosan úgy rezzen az ablak, — ha rázza a szél — mint amikor apámék riadtak, bár halkan hozta az éter a hangot: „Itt Moszkva, Moszkva beszél! Megállítottuk a németet Moszkva alatt!” S mi, — füleltünk kifelé, nem hallgatózik-é valaki, A háború véres csizmatalpa: belém is belémtaposott, a sötétség leple alatt? Csak a hazug sző volt a szabad, a gyilkos, pattogó vezényszavakra jól emlékezem. Tudva vallom: nem nélkülük és nem nélkülem győzött a miénk sem, a megadatott vértelen. Kellett akarnom! Mögöttem ott van minden év, hiszen jöttem az úton, kaptatóit, gödreit: tudom, és mégis emberül, belül pelyhes sihcder, sokszor lesajnált legényke maradtam. Ünnepi dísz között, elhiszem szokatlan, és rövidnadrágom meghökkentően furcsa rajtam. Ezért hát megígérem: egyszer a fiamnak adom, de csak egyért, — köszöntsön majdan, egykor Ö utánam, Téged, de akkor is így: Te örök suhanc! Suhanc! Suhanc forradalom! Törő István: Kapások Jönnek kavicsos utakon füvek hátán, göröngyök mellén arcuk mélyéről a tüzes nap feketén elővillog, lábuk forró szerelme sajog a csontok között: számolatlan kilométerek ökle szorítja vaskötényük, a levél hiába rezdül medertelen hatalmas csönd feszíti szét a levegőt amerre járnak — fakuló ékszer a szemük: villognak rajta az évek, szívük mostoha motor adni tud csak, s álmuk a tiszta ágyban langyos eső, s hallani vélik ahogy a búzaszálak egymás haját elérik. Hajnali fények 1Polgár István: Németh Endre színes tollrajza Tenyerén a nappal Az elsuhanó völgyi tájat nézem — meg-mcgállunk s újra megyünk tovább. Ringat a vonat, elnyúlok ölében, ablakából szemem messzire lát. Almos házak közt tántorog a hajnal — ablakok bámulják, ásító kutak. Az ágyam melegét hozom magammal, s pár csók, búcsúszó velem a csomag. Kis udvar szélén kilenc tyúk, kaparnak, összefutnak, ha jó falat kerül, s utat nyitnak a nagytestű kakasnak — az berzenkedik szemérmetlenül. Szedik a termést — bizony, jobb szeretném, ha már ekékkel traktor járna ott... Városka felé halad a szerelvény, s elénk fut egy gyár, füstje kanyarog. S amott egy ember — üzemébe tart épp. megáll, erre néz, int, s nyújtózkodik. A hegytetőre a nap éppen most lép s átfesti gyorsan a táj színeit. Tűzpiros jel, az eget osztja ketté, s e percben mintha e tüzes jelet ott az a munkás tartaná-emelné szétragyogtatva a világ felett. gyermekem lennél. Ezért őszintén beszélek veled. Az én lányom gimnáziumba jár, utána egyetemre megy. Beláthatod, hogy ngm vagytok egymáshoz valók. Krisztával kapcsolatban egészen más elképzeléseim vannak, és jó, ha mindjárt az elején véget vetünk... Nem várta meg, hogy befejezze. Hirtelen megfordult és futott, futott, maga sem tudta, meddig. Valahol bedobta magát a Dunába, melegítőstül. — Húzd meg, mert le visz a sodrás! — riasztotta fel gondolataiból a lány hangja. Belehúzott. Milyen szép mozdulatokkal evez — gondolta. Ahogy a kar, a váll, a hát ritmusos mozgását figyelte, az jutott eszébe, hogy talán most szerencséje lesz. Csodálatos együttlétek lehetőségére gondolt. Hétvégeken járják a Dunát, esténként találkoznak, moziba mennek. Igen, Csak valahogy el kellene kezdeni a beszélgetést. No, nem baj! Ha átérnek, megkérdezi, mikor jön vissza, valahol a közelben megvárja, hazakíséri, megbeszélik, hogy hol és mikor találkoznak ... A szemközti parton várakozó far- mernadrágos fiút csak akkor vette észre, amikor az kezét nyújtotta a lánynak, hogy kisegítse a hajóból. I------------— órákat szerette. A I A korai | nyár vége felé mái ---------------- csípőssé váló hajnalokat. Ilyenkor a nap egyre nehezebben töri át a párafüggönyt, fehér köd száll fel a Duna egész felületéről. Elmosódnak a szemközti part fáinak, épületeinek kontúrjai. Ilyenkor még a levegőnek is más szaga van. Pi ros-kék melegítőjében végigszaladt a parton. Harsány jóreggeltte! köszöntötte az öreg Lajos bácsit, az üdülő mindenesét, aki álmos szemekkel keresgélt kulcsai között. — Ma is ilyen korán? — kérdezte az öreg, az idén immár vagy ötvenedszer. — Mint mindig — válaszolt a fiú és segített kinyitni a csónakház széles ajtajának egyik szárnyát. Ez a párbeszéd minden reggel elhangzott közöttük vasárnap hajnalonként. Ennél se többet, se kevesebbet nem beszéltek. A fiú leemelte az állványról kétszemélyes túrakajakját, beletette az evezőket és“ má?'Vitte'“» a'"VfiííFé: Kibújt melegítőjéből, az első Ülésre dobta, beült a hajóba. Régi, kissé ütött-kopott, kétszemélyes túrakajak volt. Még apjától örökölte. Tizenöt évvel ezelőtt ült benne először. Azon a nyáron volt hároméves és apja lehozta a Dunára. Nagy Vasas-drukker volt az öreg, melegítőt is piros-kéket hordott, neki is piros-kék mentőövet vett. Azt kötötte a hóna alá. Csak annyit mondott, hogy jó erősen kapaszkodjon. Csodálatos nyarak voltak! Vasárnap hajnalonként a csónakház, hajót a vízre, irány a Lupa! Megkerülték a szigetet, fürödtek egyet a Dunában, ebéd a vendéglő teraszán, apa sört ivott, ő málnát. Néha idegenek ültek az asztalhoz, Apa mindenkit ismert. Ebéd után rohanás a buszhoz, el kellett érni a Fáy utcába, nagy derby lesz! j----------- volt, amikor szülei I Tízéves I elváltak. Borzalmas----------------- négy év következett An ya sírt, Apával csak ritkán találkozott. Már a nyolcadikat járta, amikor Apa azzal állt elő, hogy beviszi őt a gyárba villanyszerelőtanulónak. Nem tiltakozott. Ekkor kapta meg a hajót azzal, hogy az iskolai évek alatt a bérleti díjat még Apa fizeti. Egy éve, hogy felszabadult, s csupán annyi változott, hogy havi kétszáz forintjába kerül ez az ütött-kopott kajak, ami nélkül már élni sem tudna. Erőteljes csapásokkal húzott fölfelé. A kétszemélyes kajak, különösen ha túrakajak, könnyebben halad, ha ketten ülnek benne. Így azonban jobban erősít — vigasztalta magát. Ritkán volt partnere. A barátok rendszerint csak ígérték, hogy jönnek, de a hajnali felkelés senkinek nem volt ínyére. A lányok meg ... valami egészen távoli világ. Valami egészen mást akarnak. A nap sugarai lassan, szinte araszolva közeledtek a függőleges felé. Behúzott középre. Itt nagyobb a sodrás, sokkal erősebben keH húzni a lapátokat, hogy az ember haladjon. Mindig így csinálja. Ha magányos evezései során olyan gondolatai támadnak, amiktől gyorsan meg akar szabadulni, a Duna közepére húzódik. Itt már csak a lapátolásra lehet koncentrálni, olyan nagy a víz ellenállása. Kitűnő gyógymód mindenféle lelki nyavalya ellen. A Lupa-sziget derekánál járhatott, amikor észrevette a lányt. A parton állt és integetett. Még kétszáz méter, még ötven, még húsz, egészen csinos. A hajó alja a homokos partot súrolta. — Átviszel? — kérdezte. Hangja oly frissen gurult végig a víz felületén, mint a hajnali madarak éneke. — Gyere, szállj be! Strandpapucsban volt és rövid fehér ruhában, ami alig takarta combja tövét. Tizenhét éves lehetett. Olyan érett őszibarackforma, aminek láttán az ember szájában összefut a nyál, de jó volna belé- harapni! Ügyes mozdulattal ült be a hajóba. Ügy, ahogy csak azok tudnak, akik már sokat gyakorolták. Jobb lábát középre helyezte, megfogta a két palánkot és lassan leereszkedett. A hajó meg se billent. Szép ívű háta van — állapította meg a fiú. Rövidre vágott haja látni engedte barnára sült nyakán a napszítta, szőke pihéket. Izgató jelenség! 1- eveztek fölfelé, hogy I Rézsűt I körülbelül azzal a---- ponttal egyvonalban ér jék el a szemközti partot, ahol a lány beszállt. i — Hogy-hogy ilyen korán — kérdezte a fiú és maga sem vette észre, hogy ezzel a szokványos Ügyetlen kérdéssel az öreg Lajos , ■bácsit idézi, az üdülő mindenesét. ] j'-iii. Ki korán kel, aranyat lel. —■ A lány hangjában kihívás volt, évő- ; dés. Mint aki tudja, hogy tetszik a másiknak. Mint aki már megszokta [ a tolakodó pillantásokat, a vetkőzte- i tő férfitekinteteket. — És én lennék az arany? — A ' fiú nem kapott választ, csak vala- < mi kuncogásfélét hallott az első ] ülésről. Elnézte a lányt, ahogy fel- ! véve az ő ritmusát, határozott, erős ] mozdulatokkal mártja vízbe az eve- I zőt. Milyen kár, hogy nem a sza- ■ badság első . napján találkoztak! ] Vagy a nyár legelején. Együtt járhattak volna á Dunán Rómaitól Visegrádig. Mindig ilyen partnerre vágyott. Egy csinos lányra, aki ismeri a vizet, akivel jól megértenék egymást, talán még a szárazon is. Beszélgetést szeretett volna kezdeményezni, de semmi okos nem jutott eszébe. Mióta azt a nagy pofont kapta — persze csak jelképesen —, azóta fél a lányoktól. Az ismerkedési esten Krisztával táncolt. Helyes lány, most végezte a gimnázium harmadik osztályát. Apja a vállalatnál osztályvezető, nagyon rendes ember. Odabenn mindenki szereti. Apával együtt kezdtek még valamikor a hőskorban, mint villanyszerelők. Sokat voltak együtt, nyaranként a Rómain is találkoztak. Amikor Kriszta megszületett, cseperedni kezdett, a szülők gyakran tréfálkoztak, szép pár lesz belőlük. Géza bácsi közben elvégzett valami iskolát, osztályvezető lett. Vele továbbra is úgy beszélt, mintha a saját fia volna. Amikor legutóbb, új irodájában megcsinálta az asztalilámpa csatlakozóját, hosszan kérdezgette, hogy él, mi van Anyával, bíztatta hogy dolgozzon jól, legyen kitartó, lépjen apja nyomdokaiba. Krisztával megbeszélték, hogy másnap reggel hatkor találkoznak a csónakház előtt. Feleveznek Szentendréig, megnézik a várost, valahol ebédelnek és estére visszaérnek. Nagyon készült erre a találkozásra. Ügy érezte, hogy végre talált egy lányt, akivel __akivel... nem tudta pontosan megfogalmazni magában, de biztos volt abban, hogy Krisztával nagyon jól megértenék egymást. j--------------- már öt órakor felkelt. I R eggel | Lezuhanyzott, felvette---------------piros-kék melegítőjét, vé gigszaladt a parton, egészen a csónakházig. És ekkor érte a meglepetés. A csónakház előtt nem Kriszta várta, hanem a lány apja. Fürdőköpenyben volt, borzasán, álmos szemekkel. — Nézd, fiam — kezdte —, tudod, hogy úgy szeretlek, mintha saját
