Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

WWMWW! i,»v«y*y«y»ytV«y«!«\!C^COiv»lv*Iv*I%vivl*Iy V«*«.*i'iVmVm*i‘l\Vww/ AW.V.V.V.V '•VVi!tW^^vw*iw>>>Iv>>>>>Xwivi ■ Tóth Tibor: Befejezett jelen Országhegyi Károly: Kaland nélkül ^ tanya már messziről világlik a fák között. Nem vakítóan, nem frissen meszelve, de még fehéren. Vén kutya tápászkodik fel közeled- temre, de csak nyújtózik egyet, nem ugat; talán már hangja sincs. Csak néz rám, nem érti, hogy kerül ide ember. A Vargáék tanyája ez, az ország­úitól vagy két kilométerre. A leg­nagyobb fiú, Jóska, tanár bent a vá­rosban, jó barátom, vele jártam itt egyszer-kétszer. Most, hogy a szom­széd dűlőben volt dolgom, erre ho­zott a lábam, hogy megnézzem, mi van az öregekkel. A kapu helyén megállók. Tavaly dűlt össze a kerítéssel együtt, s emlékszem, az öreg Var­ga azt mondta, nem csinálja meg, nekik már jó lesz így is. Ötven évig volt kerítés, kapu, kellett, nem kel­lett, most nem kell már. Az udvaron aprójószág bóklász. Nem sok, főleg csirkék. Szinte el­vesznek a fű között, mely felverte az udvart. Csak a kútig van tapos­va ösvény meg hátra az ólakig. Csönd veszi körül a házat. Pedig de hangos volt egykor! Hét gyereket nevelt fel a tanya, akiket úgy kellett összekiabálni fészerből, eperfa tetejéről, a szomszéd nádas­ból vacsorához, mely tízliteres lá­basban készült lebbencs volt, pap­rikával, paradicsommal tele. a csak a küszöbön ülő férjé­nek szól ki a gazdasszony: He! Gyere! Aztán leülnek egymás­sal szemben a sárral tapasztott kony­hában, és szó nélkül esznek. Mit is beszélnének? ötven év alatt beszél­tek eleget. Meg már nincs is miről szólni, nem történik velük semmi. Az öreg Varga bólogat a fejével, jntha helyeselne, yagy mintha az M ételt dicsérné: ez jó volt, anyjuk, tudsz még főzni! Vagy az életre, a múltra helyesel? Ki tudja?! A felesége, talán csak, hogy el­lenkezzen, nemet integet, s időnként felrántja a vállát: nem érdekel az egész. Van még két évem, a har­madikat már ajándékba kapom az istentől, ha kapom. Bánom is én az egészet! S a gyerekek? Három itt él a városban, a többi szerte az országban. Az asszony napközben kinéz né­ha a dűlőútra, hátha jön valame­lyik. A reggeli meg a déli buszhoz olykor élébük is megy az úton, de hiába. Pedig nincs ellenük panasz. Csak, ha megjönnek, mindig veszekednek, hogy miért nem hagyják itt a ta­nyát Hát itt nem lehet élni? Csak azt sikerült elérniük, hogy ne tart­sanak disznót Azzal már tényleg nem bírnának. Hát azóta üresek az ólak. Odabent csörren a pléhtányérban a kanál. Tudom, hogy a' néni most el fog mosogatni, addig a férje ül az asztal mellett, elszív egy pipát, aztán megbontják az ágyat, és le­fekszenek. Aludni nem fognak, csak feksze­nek majd egymás mellett szótlanul, legfeljebb éjfél után hunyják le a szemüket egy-két órára. 1 ndulok tovább. Megmondom majd Jóskának, hogy odakint minden rendben van. Hazafelé régi latinóráink jutnak eszembe. Mit szenvedtünk, míg megértettük a praesens perfectu- mot. Befejezett jelen? Hát vagy je­len, vagy befejezett Most milyen egyszerű az egész. Borbély Tibor: Suhanc forradalom! é Beszéd előtt torkot köszörülnek, majd köhintcnék a meglett korú férfiak. Halkan, de hallhatóan reccsen a dísztribün lépcsője a súlyuk alatt, medáliákon csillan meg komolyan az ünnepi fény, én meg rövidnadrágban álldogálok előttük, kezemben a gyermeki verssel, mert bennem: forradalom, Te forradalom szülte hatalom, meg nem öregszel! Este pontosan úgy rezzen az ablak, — ha rázza a szél — mint amikor apámék riadtak, bár halkan hozta az éter a hangot: „Itt Moszkva, Moszkva beszél! Megállítottuk a németet Moszkva alatt!” S mi, — füleltünk kifelé, nem hallgatózik-é valaki, A háború véres csizmatalpa: belém is belémtaposott, a sötétség leple alatt? Csak a hazug sző volt a szabad, a gyilkos, pattogó vezényszavakra jól emlékezem. Tudva vallom: nem nélkülük és nem nélkülem győzött a miénk sem, a megadatott vértelen. Kellett akarnom! Mögöttem ott van minden év, hiszen jöttem az úton, kaptatóit, gödreit: tudom, és mégis emberül, belül pelyhes sihcder, sokszor lesajnált legényke maradtam. Ünnepi dísz között, elhiszem szokatlan, és rövidnadrágom meghökkentően furcsa rajtam. Ezért hát megígérem: egyszer a fiamnak adom, de csak egyért, — köszöntsön majdan, egykor Ö utánam, Téged, de akkor is így: Te örök suhanc! Suhanc! Suhanc forradalom! Törő István: Kapások Jönnek kavicsos utakon füvek hátán, göröngyök mellén arcuk mélyéről a tüzes nap feketén elővillog, lábuk forró szerelme sajog a csontok között: számolatlan kilométerek ökle szorítja vaskötényük, a levél hiába rezdül medertelen hatalmas csönd feszíti szét a levegőt amerre járnak — fakuló ékszer a szemük: villognak rajta az évek, szívük mostoha motor adni tud csak, s álmuk a tiszta ágyban langyos eső, s hallani vélik ahogy a búzaszálak egymás haját elérik. Hajnali fények 1Polgár István: Németh Endre színes tollrajza Tenyerén a nappal Az elsuhanó völgyi tájat nézem — meg-mcgállunk s újra megyünk tovább. Ringat a vonat, elnyúlok ölében, ablakából szemem messzire lát. Almos házak közt tántorog a hajnal — ablakok bámulják, ásító kutak. Az ágyam melegét hozom magammal, s pár csók, búcsúszó velem a csomag. Kis udvar szélén kilenc tyúk, kaparnak, összefutnak, ha jó falat kerül, s utat nyitnak a nagytestű kakasnak — az berzenkedik szemérmetlenül. Szedik a termést — bizony, jobb szeretném, ha már ekékkel traktor járna ott... Városka felé halad a szerelvény, s elénk fut egy gyár, füstje kanyarog. S amott egy ember — üzemébe tart épp. megáll, erre néz, int, s nyújtózkodik. A hegytetőre a nap éppen most lép s átfesti gyorsan a táj színeit. Tűzpiros jel, az eget osztja ketté, s e percben mintha e tüzes jelet ott az a munkás tartaná-emelné szétragyogtatva a világ felett. gyermekem lennél. Ezért őszintén beszélek veled. Az én lányom gim­náziumba jár, utána egyetemre megy. Beláthatod, hogy ngm vagy­tok egymáshoz valók. Krisztával kapcsolatban egészen más elképze­léseim vannak, és jó, ha mindjárt az elején véget vetünk... Nem várta meg, hogy befejezze. Hirtelen megfordult és futott, fu­tott, maga sem tudta, meddig. Va­lahol bedobta magát a Dunába, me­legítőstül. — Húzd meg, mert le visz a sod­rás! — riasztotta fel gondolataiból a lány hangja. Belehúzott. Milyen szép mozdulatokkal evez — gon­dolta. Ahogy a kar, a váll, a hát ritmusos mozgását figyelte, az jutott eszébe, hogy talán most szerencséje lesz. Csodálatos együttlétek lehető­ségére gondolt. Hétvégeken járják a Dunát, esténként találkoznak, mo­ziba mennek. Igen, Csak valahogy el kellene kezdeni a beszélgetést. No, nem baj! Ha átérnek, megkér­dezi, mikor jön vissza, valahol a kö­zelben megvárja, hazakíséri, megbe­szélik, hogy hol és mikor találkoz­nak ... A szemközti parton várakozó far- mernadrágos fiút csak akkor vette észre, amikor az kezét nyújtotta a lánynak, hogy kisegítse a hajóból. I------------— órákat szerette. A I A korai | nyár vége felé mái ---------------- csípőssé váló hajnalo­kat. Ilyenkor a nap egyre nehe­zebben töri át a párafüggönyt, fe­hér köd száll fel a Duna egész fe­lületéről. Elmosódnak a szemközti part fáinak, épületeinek kontúrjai. Ilyenkor még a levegőnek is más szaga van. Pi ros-kék melegítőjében végigsza­ladt a parton. Harsány jóreggeltte! köszöntötte az öreg Lajos bácsit, az üdülő mindenesét, aki álmos sze­mekkel keresgélt kulcsai között. — Ma is ilyen korán? — kér­dezte az öreg, az idén immár vagy ötvenedszer. — Mint mindig — válaszolt a fiú és segített kinyitni a csónakház széles ajtajának egyik szárnyát. Ez a párbeszéd minden reggel elhang­zott közöttük vasárnap hajnalon­ként. Ennél se többet, se keveseb­bet nem beszéltek. A fiú leemelte az állványról két­személyes túrakajakját, beletette az evezőket és“ má?'Vitte'“» a'"VfiííFé: Kibújt melegítőjéből, az első Ülésre dobta, beült a hajóba. Régi, kissé ütött-kopott, kétszemélyes túraka­jak volt. Még apjától örökölte. Ti­zenöt évvel ezelőtt ült benne elő­ször. Azon a nyáron volt három­éves és apja lehozta a Dunára. Nagy Vasas-drukker volt az öreg, melegítőt is piros-kéket hordott, ne­ki is piros-kék mentőövet vett. Azt kötötte a hóna alá. Csak annyit mondott, hogy jó erősen kapaszkod­jon. Csodálatos nyarak voltak! Va­sárnap hajnalonként a csónakház, hajót a vízre, irány a Lupa! Meg­kerülték a szigetet, fürödtek egyet a Dunában, ebéd a vendéglő tera­szán, apa sört ivott, ő málnát. Néha idegenek ültek az asztalhoz, Apa mindenkit ismert. Ebéd után roha­nás a buszhoz, el kellett érni a Fáy utcába, nagy derby lesz! j----------- volt, amikor szülei I Tízéves I elváltak. Borzalmas----------------- négy év következett An ya sírt, Apával csak ritkán talál­kozott. Már a nyolcadikat járta, amikor Apa azzal állt elő, hogy be­viszi őt a gyárba villanyszerelő­tanulónak. Nem tiltakozott. Ekkor kapta meg a hajót azzal, hogy az iskolai évek alatt a bérleti díjat még Apa fizeti. Egy éve, hogy felszaba­dult, s csupán annyi változott, hogy havi kétszáz forintjába kerül ez az ütött-kopott kajak, ami nélkül már élni sem tudna. Erőteljes csapásokkal húzott föl­felé. A kétszemélyes kajak, külö­nösen ha túrakajak, könnyebben halad, ha ketten ülnek benne. Így azonban jobban erősít — vigasztal­ta magát. Ritkán volt partnere. A barátok rendszerint csak ígérték, hogy jönnek, de a hajnali felkelés senkinek nem volt ínyére. A lá­nyok meg ... valami egészen távoli világ. Valami egészen mást akarnak. A nap sugarai lassan, szinte ara­szolva közeledtek a függőleges felé. Behúzott középre. Itt nagyobb a sodrás, sokkal erősebben keH húzni a lapátokat, hogy az ember halad­jon. Mindig így csinálja. Ha magá­nyos evezései során olyan gondola­tai támadnak, amiktől gyorsan meg akar szabadulni, a Duna közepére húzódik. Itt már csak a lapátolásra lehet koncentrálni, olyan nagy a víz ellenállása. Kitűnő gyógymód min­denféle lelki nyavalya ellen. A Lupa-sziget derekánál járha­tott, amikor észrevette a lányt. A parton állt és integetett. Még két­száz méter, még ötven, még húsz, egészen csinos. A hajó alja a homo­kos partot súrolta. — Átviszel? — kérdezte. Hangja oly frissen gurult végig a víz felü­letén, mint a hajnali madarak éne­ke. — Gyere, szállj be! Strandpapucsban volt és rövid fehér ruhában, ami alig takarta combja tövét. Tizenhét éves lehe­tett. Olyan érett őszibarackforma, aminek láttán az ember szájában összefut a nyál, de jó volna belé- harapni! Ügyes mozdulattal ült be a hajóba. Ügy, ahogy csak azok tud­nak, akik már sokat gyakorolták. Jobb lábát középre helyezte, meg­fogta a két palánkot és lassan le­ereszkedett. A hajó meg se billent. Szép ívű háta van — állapította meg a fiú. Rövidre vágott haja lát­ni engedte barnára sült nyakán a napszítta, szőke pihéket. Izgató je­lenség! 1- eveztek fölfelé, hogy I Rézsűt I körülbelül azzal a---- ponttal egyvonalban ér jék el a szemközti partot, ahol a lány beszállt. i — Hogy-hogy ilyen korán — kérdezte a fiú és maga sem vette észre, hogy ezzel a szokványos Ügyetlen kérdéssel az öreg Lajos , ■bácsit idézi, az üdülő mindenesét. ] j'-iii. Ki korán kel, aranyat lel. —■ A lány hangjában kihívás volt, évő- ; dés. Mint aki tudja, hogy tetszik a másiknak. Mint aki már megszokta [ a tolakodó pillantásokat, a vetkőzte- i tő férfitekinteteket. — És én lennék az arany? — A ' fiú nem kapott választ, csak vala- < mi kuncogásfélét hallott az első ] ülésről. Elnézte a lányt, ahogy fel- ! véve az ő ritmusát, határozott, erős ] mozdulatokkal mártja vízbe az eve- I zőt. Milyen kár, hogy nem a sza- ■ badság első . napján találkoztak! ] Vagy a nyár legelején. Együtt jár­hattak volna á Dunán Rómaitól Visegrádig. Mindig ilyen partnerre vágyott. Egy csinos lányra, aki is­meri a vizet, akivel jól megértenék egymást, talán még a szárazon is. Beszélgetést szeretett volna kezde­ményezni, de semmi okos nem ju­tott eszébe. Mióta azt a nagy pofont kapta — persze csak jelképesen —, azóta fél a lányoktól. Az ismerkedési esten Krisztával táncolt. Helyes lány, most végezte a gimnázium harmadik osztályát. Apja a vállalatnál osztályvezető, na­gyon rendes ember. Odabenn min­denki szereti. Apával együtt kezdtek még valamikor a hőskorban, mint villanyszerelők. Sokat voltak együtt, nyaranként a Rómain is találkoztak. Amikor Kriszta megszületett, cse­peredni kezdett, a szülők gyakran tréfálkoztak, szép pár lesz belőlük. Géza bácsi közben elvégzett valami iskolát, osztályvezető lett. Vele to­vábbra is úgy beszélt, mintha a sa­ját fia volna. Amikor legutóbb, új irodájában megcsinálta az asztali­lámpa csatlakozóját, hosszan kér­dezgette, hogy él, mi van Anyával, bíztatta hogy dolgozzon jól, legyen kitartó, lépjen apja nyomdokaiba. Krisztával megbeszélték, hogy másnap reggel hatkor találkoznak a csónakház előtt. Feleveznek Szent­endréig, megnézik a várost, vala­hol ebédelnek és estére visszaérnek. Nagyon készült erre a találkozásra. Ügy érezte, hogy végre talált egy lányt, akivel __akivel... nem tud­ta pontosan megfogalmazni magá­ban, de biztos volt abban, hogy Krisztával nagyon jól megértenék egymást. j--------------- már öt órakor felkelt. I R eggel | Lezuhanyzott, felvette---------------piros-kék melegítőjét, vé gigszaladt a parton, egészen a csónakházig. És ekkor érte a meg­lepetés. A csónakház előtt nem Kriszta várta, hanem a lány apja. Fürdőköpenyben volt, borzasán, ál­mos szemekkel. — Nézd, fiam — kezdte —, tudod, hogy úgy szeretlek, mintha saját

Next

/
Thumbnails
Contents