Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

M AGAZIN risT tnr.rtt 1977. NOVEMBER 6., VASÄRNAP A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulóján a szovjet nép a gazdaságban is történelmi jelentőségű és egyedülálló teljesít­ményekről, eredményekről adhat számot önmagának és a világnak. Kizárólag önerejére támaszkodva olyan gazdaságot épített fel, amely . egyrészt a folyamatos és dinami- • kus előrehaladás minden biztosíté­kával, erőforrásával rendelkezik, másrészt a fejlett szocializmus or­szágát a világgazdaságban is az el­sők sorába emelte. Pedig a hat évtizednyi időt a gazdaságfejlesztés szemszögéből sok minden megrövidítette: az inter­venció esztendői, a honvédő háború négy éve s mindkettőt követően a szükségessé váló újjáépítés-helyre­állítás időszaka. A tulajdonképpeni gazdaságfejlesztésre alig több mint négy évtized állt rendelkezésre. TARTÓS FOGYASZTÁSI CIKKEK ÁLLOMÁNYA. 1976 VÉGÉN TÜfl'lf4 i ri Ha a szovjet gazdaság fejlődésé- ! nek útját, teljesítőképességének nö­vekedését a szokásos módon, a 100- : as bázisból kiindulva próbálnánk ! érzékeltetni, akár 1913-at, 1917-et, vagy 1928-at — az első ötéves terv : induló esztendejét — választjuk ala­pul, a megtett utat és a fejlődés > mértékét kifejező mutatószám min­denképpen négyjegyű lenne. Egy­szerűbb, célszerűbb a korabeli hely­zetet, állapotot 1-gyel azonosítani. Nos, a szovjet állam gazdaságának összteljesítményét, társadalmi terme­lésének mennyiségét 1913-hoz, 1917- hez, avagy 1928-hoz viszonyítva egy­aránt megsokszorozta. Vegyük ala­pul az első ötéves terv első eszten­dejét: 1928—1977 között a Szovjet­unió társadalmi terméke 55-szörösé- re, nemzeti jövedelme 65-szörösére, ^ iparának termelése 122-szeresére, a .mezőgazdaság .termelése . 3,3-szeré­sére nőtt. a szovjet gazdaság anya­gi jellegű termelőerői — a termelés­ben közreműködő állóeszközök — ugyancsak megsokszorozódtak, ér­tékük több mint 31-szeresére gyara­podott Kinőtte a mércét Mindennek eredménye, a szovjet gazdaság mai teljesítőképessége a jelenre és a világra kivetítve tehető — mintegy — kézzelfoghatóvá s érzékeltethető, mi minden változott a világban annak következtében, hogy megszületett a Szovjetunió, s hogy a világ első szocialista állama a gazdaságban is újat és hatalmasat alkotott Néhány évtizede a Szovjetunió gazdasági teljesítőképességét általá­ban az amerikai gazdaságéhoz szo­kásos viszonyítani. Ennek az a tény­beli oka, hogy a nemzetközi össze­hasonlítás egyéb mércéit a szovjet gazdaság időközben kinőtte. Neve­zetesen: a forradalom előtt a nem­zeti jövedelem termelésében és az ipar teljesítményében az USA-n kívül Nagy-Britannia, Németország, sőt Franciaország is megelőzte Oroszországot. Az utóbbi országok­kal szembeni hátrányát a Szovjet­unió már rég és olyannyira ledol­gozta, hogy azok együttes produk­tumát is jócskán felülmúlja. Noha a két gazdaság — az ameri­kai és a szovjet — fejlettségi szín­vonalának eltérései egyes területe­ken, mindenekelőtt a hatékonyság­ban és a munka termelékenységé­ben még jelentősek, termelésük kü­lönbsége évtizedről-évtizedre csök­ken. A Szovjetunió nemzeti jövedel­me negyedszázaddal korábban mind­össze 31 százaléka volt az USA-énak, ebben az esztendőben várhatóan el­éri az amerikai nemzeti jövedelem 67—68 százalékát. Az iparban és a mezőgazdaságban a teljesítmény­arányok még szorosabbak: az el­múlt esztendőben a szovjet ipar ter­melése valamivel meghaladta az amerikai ipar teljesítményének 80 százalékát, a mezőgazdaságban pe­dig — mind 1971—1975 átlagában, mind 1976-ban — a 85 százalékot. Kétségkívül nagy jelentőségű, hogv a Szovjetunió mind több alapvető termék — szén, kőolaj, vasérc, rádió é* zenegép NNvum nyersvas, acél, koksz, cement, mű­trágya, diesel- és villamosmozdony, nagy teljesítményű traktor, fa-fű­részáru, gyapjúszövet, cipő, cukor, vaj stb. — termelésében világelső. Mindez közvetett bizonyítéka — s inkább következménye, eredménye — gazdasági fejlődéséneik. A szovjet gazdaság potenciáljá­nak — mondhatjuk: életerejének — legfőbb forrása a folyamatos és di­namikus fejlődés készségében rejlik. Az elmúlt negyedszázadban a világ ipari termelése évente átlag 6,6 szá­zalékkal nőtt — a fejlett ipari or­szágoké 4,7, az USA-é 4,2 százalék­kal; a Szovjetunió ipari termelése évente átlag 9,4 százalékkal. Hason­ló ütemfölény tapasztalható a nem­zeti jövedelem termelésében és a beruházások növekedésében. hoznak létre. 1971—1975 folyamán a villamosenergia-iparban 57 600 mega­watt, a széntermelésben évi 114 millió tonna, a vasérctermelésben 131 millió tonna, a vaskohászati iparban 12,9 millió tonna nyersvas, 10,9 millió tonna acél, 12,2 millió tonna hengereltacél, 2,4 millió ton­na acélcső, a vegyiparban évi 38 millió tonna műtrágya, 350 000 ton­na műszál, 981 000 tonna műanyag- gyártó kapacitást helyeztek üzembe. A gépiparban a beruházások és re­konstrukciók a termelést évi 25 400 szerszámgép, 7 900 kovács- és prés­gép, 974 000 személygépkocsi, 79 600 traktor, 22 500 kombájn gyártására alkalmas kapacitásokkal gyarapítot­ták. _ A gazdasági teljesítőképesség fej­lődésének és erejének szemlélteté­sekor nem feledkezhetünk meg an­nak térbeli, területi vetületeiröl sem. A Szovjetunióban a gazdaságfej­lesztés kezdettől kelet felé haladt s az idők folyamán — ám jórészt az utóbbi évtizedekben — az Urálon túli területeken és köztársaságokban olyan termelőerőket fejlesztettek ki, — s épít ott napjainkban is vi­lágviszonylatban egyedülálló ipari óriásokat —, amelyeknek produktu­ma a szovjet gazdaság összteljesít­ményében is növekvő arányú. S ha egykor — még a közelmúltban is — a Szovjetunió európai területei­ről kelet felé áramlottak mindazok a javak, amelyek szükségesek vol- ták a nagy építkezésekhez, a gaz- gadási térhódításhoz, ma már for­dított a helyzet: az energiahordozók az ipari nyersanyagok százmillió tonnás mennyiségekben érkeznek az Urálon túlról, ahol tovább halad, sőt fokozódik a gazdasági térhódí­tás, biztosítva a termelőerők, a gazdasági potenciál jövőbeni fejlő­dését. A világ jelenleg legnagyobb teljesítményű vízierőműve, a Krasznojarszkl Vizlerőmű. hordozórakétához kapcsolják az Interkozmosz ío-et, a szocialista országok közős távközlési műholdját. A szovjet gazdaság építő és alko­tó erejét szemléltetik azok az új, nemzetközi viszonylatban is jelen­tős termelőkapacitások, amelyeket egy-egy tervidőszak beruházásai A mezőgazdaság a közelmúltig bezáróan problematikus — kevésbé fejlett — ágazata volt a szovjet gazdaságnak. S ez korántsem írha­tó kizárólag a természeti-időjárási tényezők rovására. A népgazdasági tervek a hatvanas évek elejéig a szükségesnél lényegesen kevesebb befektetést juttattak a mezőgazda­ságnak, amelynek termelőerői, mű­szaki-technikai ellátottsága ily módon hiányosak maradtak. A korábbi hiányok pótlása a hatvanas évek de­rekán kezdődött meg. Alig egy év­tized alatt a mezőgazdaság termelő állóalapjainak értéke megduplázó­dott, jelentősen javult műszaki-tech­nikai ellátottságának színvonala. 1965 óta a mezőgazdaság bruttó termelése mintegy 50 százalékkal emelkedett s a fejlődésnek ez a mértéke ebben az ágazatban már kielégítőnek, megfelelőnek minősít­hető. Mindemellett a mezőgazdaság fejlesztésében még jócskán vannak elvégzendő teendők annak érdeké­ben, hogy a hozamokban és a mun­ka termelékenységében is mielőbb felzárkózzék a nemzetközi színvo­nalhoz. A szovjet gazdaság teljesítményei nemcsak a fejlesztésben, hanem a népjólét emelésében is jelentősek. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 1940-hez viszonyítva ötszörösére nőtt. Az utóbbi két évtizedben 45 millió új lakást építettek, a lakos­ság majd kétharmada költözött új lakásba. A tágabb értelemben vett népjólét további fontos összetevője az ingyenes és fejlett egészségügyi ellátás — a világ orvosainak majd egyharmada a Szovjetunióban dol- goizik —, a nem kevésbé fejlett ok­tatási, szakképzési rendszer, amely egyidejűleg szolgálja a népesség műveltségi színvonalának emelését és a népgazdaság szakemberellátá­sát. Ebben az összefüggésben érde­mel említést: a szovjet gazdaság je­lenleg 119 millió embert foglalkoz­tat, közülük 9,5 millió a diplomás és 13,3 millió a középfokú végzett­séggel rendelkező szakember. Az is ide kívánkozik, hogy a világ tudó­sainak, kutatóinak egynegyede — 1254 000 tudományos dolgozó — a Szovjetunióban él, műveli tudomány­ágát, fejleszti a tudományt és a technikát. A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ USA TÖBB GAZDASÁGI MUTATÓINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA-J n >— A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ UBA TÖM GAZDASÁGI MUTATÓINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A Szovjetunió a gazdaságban is világhatalom, történelmi és világ- politikai jelentőségének, szerepének a gazdasági erő és teljesítőképesség a bázisa. S ennek a potenciálnak ma már nemcsak a termelőerők je­lenlegi fejlettsége, hanem az is ré­sze, hogy kivételesen kedvezőek le­hetőségei és adottságai a további di­namikus fejlődésre. Amíg a fejlett tőkésországok fejlődésük eddigi fo­lyamatában jórészt kiaknázták és felhasználták természeti erőforrá­saik, ásványi kincseik zömét, a Szov­jetunióban minden energiahordozó, nyers- és alapanyag, természeti kincs hatalmas készletei állnak rendelkezésre. Nem kevésbé jelen­tős erőforrása, tartaléka a gazdasági növekedésnek — s ennek kiaknázá­sa a jelen és a közeljövő feladata — a hatékonyság javitása, a tudomá­nyos-technikai forradalom vívmá­nyainak gyorsabb és szélesebb körű alkalmazása, amelyben jelentős sze­repet játszik a gazdaságirányítási rendszer szüntelen tökéletesítése is. Ezek azok a tényezők, erőforrások, amelyek a szovjet gazdaság poten­ciáljához, történelmileg bizonyított életerejéhez, alkotókészségéhez tár­sulva a jövőben magasabb szintre emelhetik teljesítőképességét, pro­duktumának minőségét, működésé­nek hatékonyságát. GARAMVÖLGYI ISTVÁN A

Next

/
Thumbnails
Contents