Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-24 / 276. szám
1977. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Fotóriporterein k a Szovjetunióban Nem kis feladat a fotóriporter számára, hogy képekben fogalmazza és mazaikszerűen érzékeltesse a földünk egyha- todán elterülő Szovjetunió tájainak szépségét, a testvéri nép életét Erre vállalkozik az MTI Vadas Ernő Termében a Fotoriportereinlc a Szovjetunióban címmel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére rendezett kiállítás, amelyet szerdán Lakatos Ernő, az MTI vezérigazgatójának első helyettese nyitott meg. A megnyitó ünnepségen részt vett Fodor László, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezető-helyettese, Lengyel László, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese, továbbá a MUOSZ képviselői. Ott volt Ivan Aboimov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa, valamint a budapesti diplomáciai képviseletek több tagja. Szakszervezet az oktatási reformról Az elkövetkező években — a közoktatási rendszer korszerűsítésével — minden iskolatípusban és tantárgyban a nevelő-oktató munka tartalmát meghatározó új dokumentumokat fogalmaznak meg. Ezekről és a bevezetésükkel összefüggő szakszervezeti feladatokról tanácskozott szerdán a Pedagógusok Szakszervezetének Központi Vezetősége. Dr. Csiirös Zoltán akadémikus elnökletével a központi vezetőség meghallgatta az oktatási intézmények dolgozóinak ez évi bérrendezéséről készült összefoglaló jelentést is. Az ülésen Orbán Sándorénak, a Pedagógusok Szakszervezete titkárának előterjesztésében vitatták meg az új iskolai dokumentumok előkészítését és az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Élénk érdeklődést és a vitában számos egyetértő hozzászólást váltott ki a beszámoló megállapítása: az új dokumentumok alapján végzett munka lehetővé teszi az oktatás és nevelés magasabb színvonalra emelését, ezért az elkövetkező évek legfontosabb oktatáspolitikai feladata az új dokumentumok pontos megismerése, alkotó alkalmazása. KOPOGTAT A PEDAGÓGUS Az iskola és a család SZÜLŐI SEGÉDLETTEL MEGÚJULT A TORNATEREM Család nevelési és iskola. Oktatási, szempontból nem mindig ez a helyes sorrend. Az iskola ismeretszerzés szempontjából jóval többet ad a gyerekeknek, viszont a család meghatározó szerepét sem szabad lebecsülni, hiszen az egyéniség kialakítására, a szokások, magatartási formák erősödésére a család gyakorol rendkívül nagy hatást. Tény, hogy nem mindegyik család alkalmas arra, hogy gyermekét a társadalom szempontjából megfelelő nevelésben részesítse. A veszélyeztetett, züllött családi környezetben élő gyerekek megmentése, kiemelése is elsősorban az iskola gondja. De a családi nevelési gondokban, tennivalókban is sok segítséget tud adni. Számot ad az osztályfőnök A leányfalui Móricz Zsig- mond általános iskolában pedagógusokkal az iskolai és családi élet nevelési problémáiról, a család és az iskola kapcsolatáról beszélgetünk. Az iskolának 209 növendéke van, tanításukról, nevelésükről 16 pedagógus gondoskodik. A gyerekek kilenc osztályt, tanulócsoportot alkotnak, három napközis csoport működik az iskolában. A tanulók több mint 50 százaléka veszi igénkbe a napközit. Flettner Gyuláné igazgató így fogalmaz: — A szülők többsége szívesen kapcsolódik be az iskola munkájába, önként vállalt társadalmi segítséget adnak. Az idei tanévben a szükségtornateremhez zuhanyozót, öltözőt, lépcsőfeljárót építettünk. Több mint 500 társadalmi munkaórát vállaltak a szülők az építkezésnél. Sok ezer forintot takarítottunk meg. — Osztályfőnökeink rendszeresen látogatják a szülőket. A problémás gyerekek családjait mindert esetben még az első félévben felkeresik és megbeszélik a szülőkkel a nevelési gondokat Szükség esetén megismétlődnek ezek a látogatások. Minden hónap utolsó hetében, csütörtökön a nevelők fogadóórákon találkoznak a szülőkkel. Főként az alsó tagozatban rendszeresen tartunk nyílt tanítási napokat, ahová az édesapákat, édesanyákat is meghívjuk. A szülői, értekezletek is az együttműködést szolgálják. Tanév elején, az első félév után, valamint a tanév befejezése előtt az osztályfőnökök a szülőknek számot adnak az iskola eredményeiről, az oktatás-nevelés gondjairól, a közös tennivalókról. Kérdőívek, tesztlapok Érdekes kezdeményezése az iskolának, hogy az első osztályba lépő gyerekek szüleit már augusztusban, de legkésőbb szeptemberben felkeresik az osztályfőnökök. Sőt, ahol az óvoda pedagógusai veszélyeztetettséget jeleznek, a családlátogatást már előbb is lebonyolítják. . Zsidai Barnabásné a másodikosok osztályfőnöke. A rendszeres családlátogatások mellett kérdőívek, tesztlapok segítségével vizsgálja a családi hátteret. A tanév elején kéthetenként találkozik a szülőkkel, nyílt napokra, tanítási órákra hívja őket és egy-egy ilyen találkozás, beszélgetés alkalmával mindig a tapasztalt nevelési gondokat beszéli meg a szülőkkel. A legjellemzőbbeket így összegezi: — Hiba lenne általánosítani — mondja. — Osztályomban húsz gyerek tanul, közülük hat-nyolc gyerek családi nevelésében tapasztalok különböző hiányosságokat. Sok gondot okoznak azok a családok, amelyekre az érzelmi sivárság jellemző. Nincs megfelelő érzelmi, emberi kapcsolat a szülő és a gyerek közt. Legtöbbször szétesett, megromlott családi körülményele közt élőkre jellemző ez az élet. Az is gond, hogy az egyébként ■kiegyensúlyozott életet élő családokban nincs megfelelő követelményrendszer a gyerekek részére. Semmilyen munkát, feladatot nem adnak a gyereknek, még a cipőjét is a szülők fűzik be. Így aztán nem csoda, ha az iskolában a gyerek a testnevelési óra előtt és után nem tud önállóan levetkőzni, felöltözni, sőt ha a pádról leesik a ceruzája, azt várja, hogy a tanító néni vegye fel. A primitív életmód, a szülők pedagógiai kulturálat- lansága a másik gond. Persze azt is hangsúlyozni kell, hogy a legtöbb szülő megérti a pedagógus nevelő szándékát, segítőkészségét, megfogadja tanácsait, s megpróbál olyan Nagymarosi, ceglédi alkotók tárlatai A PEDAGÓGUS KÉPZŐMŰVÉSZEK VIII. KIÁLLÍTÁSA Egyre több olyan, eszméket ébresztő tárlat nyílik, amely a művész és a művelődés- politika szorosabb együttműködésével éri el az eredményeket. Megtörve az egyhangúságot Jó példa erre Dohnál Tibor magára találása. 1942-ben született Cegléden, 1969-ben fejezte be tanulmányait, s ettől az időponttól kezdve tíz önálló kiállítása nyílt hazánkban és külföldön. 1976 óta a kecskeméti nemzetközi zománcművésztelep tagja. Olyan alkotások kivitelezésén fáradozik, melyek az építészet hatását fokozzák. Lényeges mozzanat ez hosszú készülődéssel érlelt pályáján Grafikájának szimmetrikus sorvezetése már hangolta a térgondozás szándékát. Ez a program festészetté és szobrokká lépett elő. Dohnál rézből, kőből, fából készült műveiben az épületek környezetének szobrászai alapformákat, a belső térbe színes ritmusú zománcképeket javasol. Igaz, hogy formáinak organizmusa Vasarely és Deim Pál útján halad, de az ő újdonsága abban rejlik, hogy teljes képi adaptációt biztosít az építészetnek. Ezzel az ötlettel I megszüntethető a lakótelepek sematizmusa, és Cegléd ilyen irányú megbízást is adott Dohnál Tibornak. A házgyári monotónia e művekkel szép környezetté módosul, jövője van. Ihlető Dunakanyar Kitűnő festő. Szentgyörgyi Kornél mindent tud, perfekt- sége állandó. Minden a helyén van; szín, forma szerkezet. Adott az élmény is, a nagymarosi füzek, 'a komp és a Dunakanyar ünnepi tágassága. Képzeletének motorikus gyorsasága és tudásának készenléte erőteljes kiemelésekkel ragadja meg a motívumot. Megbízhatósága művészetének alaptörvénye. Madarai facsoportjainak izmos erő- teljességével szemben inkább visszasüllyednek a térbe, csöndesek és szemérmesek. A valóság képi átalakításainak mértéke elkerüli a túlzást és az óvatosságot. Nem fukarkodik, de nem is pazarolja eszközeit; nagyvonalúan pontos. Tulajdonképpen minden kész arra, hogy mesterművet teremtsen. Nem a tudás hiányzik ehhez, hanem a szerencse, de tehetségének ez is tartozéka. Már eddig is találkozott Fortunával, ezután még inkább, mert emberi komolysága, tudása, festészet iránti szeretete erre a kézfogásra feljogosítja. Kettős hivatás Az előzőekhez képest szinte semmi változás a tisztességet és a problémát illetően. Most is felvonul a pedagógus festők társasága Szombathelytől Nyíregyházáig, a Vili. országos tárlaton. Köztük ismert alkotók: Xantus Gyula, Soltra Elemér, Diószegi Balázs, Fülöp Lajos, Heitlef László. Pest megyéből Radóczy Mária szerepel egyre árnyaltabb tűzzománcaival, Barnóth Zoltán, László Lilla, Heiling György, Somodi László újdonságot tartalmazó tisztességgel. Két probléma van csupán; egy megyei és egy országos. Ami szorosabban ránk tartozik, az a töredékes Pest megyei névsor, hiszen Ná- dasdy János, Chemez Árpád, Fegyó Béla, Kiss Ernő törekvései jelentősek. Ök is festők, ők is rajztanárok, de. műveik ezúttal hiányoznak. Az országos problematika abból adódik, hogy a pedagógus képzőművészeti kiállítások visszhangtalanok, s ehhez hozzájárul, hogy a Fáklya Klub kissé elszigetelt hely, kevés a közönség, s több festő is rangján alulinak érzi, hogy erre a bemutatkozásra műveket küldjön. Időszerű lenne hogy a kettős hivatást választott alkotóknak megfelelő teret is, időt is biztosítsunk festői, szobrász! fejlődésükhöz azzal is, hogy a pedagógus képzőművészeti kiállításokat a Műcsarnokban rendezzük meg, rangot adva a rajztanár festőművészeknek. Losonci Miklós légkört teremteni a családban, amely segíti a iskola oktató-nevelő munkáját. Törődő gondossággal Éliás Istvánná alsó tagozatos nevelő az iskola gyermek- védelmi felelőse. A veszélyeztetett körülmények közt élő családok gondja az övé. Az idei tanév kezdete óta gyermekvédelmi munkájáért már pótdíjat is kap. Gondosan összeállított, munkaterv alapján tevékenykedik. A család- látogatásokra mindig a problémás gyerek osztályfőnökével megy. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a leányfalui iskolában a veszélyeztetett gyerekek száma nem túl nagy: mindössze hat-nyolc százalék. A veszélyeztetett családokkal kapcsolatos tapasztalatairól Éliásné így beszél: — Az iskola és a községi tanács törődik a veszélyeztetett körülmények között élő gyerekekkel. Az anyagi támogatás, segélyek juttatása mellett elsősorban azzal, hogy a gyereket napköziben helyezzük el, tehát egész nap itt van az iskolában, jóval kevesebb negatív hatás éri, mintha az utcán csavarogna. A napköziben korrepetáljuk őket, figyelemmel kisérjük tanulmányi munkájukat. A családlátogatások is sok pozitívumot jelentenek. Megismerjük a tanulók otthoni körülményeit, egy-egy ilyen beszélgetésnél a szülők is őszintén feltárják gondjaikat, amelyeken megpróbálunk közösen segíteni. Ilyen esetekben a szülők munkahelyeivel is rendszeres kapcsolatot tartunk. Kiss György Mihály HETI FILMJEGYZET Ki látott engem? Most az Ady évforduló alkalmából, egy pár évvel ezelőtti Petőfi-évforduló jut eszembe, s ettől kissé elcsüggedek. Petőfi születése 150. évfordulóját, ma már eléggé nyilvánvaló, meglehetősen túldimenzionáltuk. Pár hónapra sikerült látványos Pe- tőfi-lázat előidézni, de ennek valódi hőfokáról kiábrándító képet adott egy dokumentum- film-sorozat, a Keressük Petőfit. S mindössze négy évvel e hőemelkedés után, most Adyval történik meg kevés híján ugyanez. Az persze nem baj, hogy kiadjuk a műveit, nagy példányszámú, nem drága kiadásokban. Nagyszerű, hogy kiváló irodalomtörténészek, tudósok házagpótló jelentőségű könyveket publikálnak Adyról. A lelkünk örül, amikor olyan kitűnően rendezett emlékkiállítást láthatunk, mint amilyen most a Petőfi Múzeumban megtekinthető. Örömmel nyugtázzuk, hogy különböző idegen nyelveken jelennek meg fordítások Ady műveiből, szerte a világon. Jó, hogy elveszni nem hagyjuk élete legkisebb tárgyi emlékét sem, s egyetlen visszaemlékező barát, ismerős sem marad észrevétlenül. De az már bizony kissé zavaró, hogy minden sajtóorgánum, minden tömegkommunikációs fórum zúdítja ránk az Ady-cik- keiket, összeállításokat, (meglehetősen egyforma megoldásokkal, hiszen bármekkorra költő volt is Ady, ennyi helyen és ennyi alkalommal nem lehet mindig újat és újat mondani róla). De végül is nem erről akarok szót ejteni, hanem ennek az Ady-ünneplésnek egy különleges produktumáról, az egyszerűség kedvéért csak Ady-filmnek emlegetett műről, melyet Hubay Miklós írt, Révész György rendezett és Szécsényi Ferenc fényképezett. Hogy az évfordulóra film is készüljön Adyról, ezt a Köztársaság tér, 1956 Eláromrészes dokumentumjáték a rádióban Konkrét, egyedi események összefüggésein keresztül bemutatni a történelmi valóságot — ez a cél vezette a rádió politikai adásainak főszerkesztőségét, amikor vállalkozott az 1956-os ellenforradalom dokumentumainak rádiós feldolgozására. Alapként használták fel Hollós Ervin és Létai Vera könyvét, amelyben a szerzőpár történeti hitelességgel írta meg az emlékeinkben máig borzalmas Köztársaság téri eseményeket. A könyvből, valamint a rádió hangarchívumának anyagából, illetve az ellenforadalmat követő bírósági tárgyalások jegyzőkönyvéből készített háromrészes dokumentumjátékot Asperján György. A mű az október 23-át követő két hét történetét fogja át. Faggyas Sándor szerkesztő és Gál István rendező ritkán hallható, megrázó erejű alkotást hozott létre az irodalmi anyagból. Az események mellett a kiváltó okokat és a politikai vezetésben megnyilvánuló ellentmondásokat is egyetlen drámai esemény köré csoportosítják az alkotók: a budapesti pártbizottság 1956. november 30-i ostromát felidézve. Mező Imre — a budapesti pártbizottság akkori első titkára — és társai a lehetetlent kísérelték meg: több száz fegyveres ellenforradal- már, tankok, géppuskák és ágyuk ellenében maroknyi csapattal meg akarták védeni a pártházat, fiz adott erőt áldozatukhoz, hogy akkor a fővárosban a kommunista párt jelenlétének és funkcionálásának szimbólumává nőtt a Köztársaság téri épület. A dokumentumjáték nagy erénye, hogy több síkon közvetíti az eseményeket. Miközben felidézi a pártház védőinek hősi harcát és segítségkérését, bepillantást enged az ellenforradalmárok Corvin- közi, Széna téri és Baross utcai táborába; ezzel párhuzamosan az akkori miniszterelnök s a hercegprímás több beszédének részleteivel kaput nyit az országos politikai helyzetre; ugyanezt szolgálják a rádió híranyagaiból idézett dokumentumok; s a montázsban helyet kapnak az egyéni tragédiák, mint a halottak között fiát kereső édesanyáról szóló néhány mondat. A fasiszta módszerű gyilkosságok olyan megrázó erővel elevenednek meg, hogy hallgatójuk képtelen akár csak pillanatokra is szabadulni a hatás alól. Köztársaság tér, 1956 — a címe az alkotó kollektíva dokumentumjátékának, amely felidézi ezeknek a heteknek a megrázó történetét. A háromrészes dokumentumjáték első fejezetét november 29-én, kedden, 16.14 perckor sugározza a Kossuth-adó, a második részt december 1-én, csütörtökön 16.20-kor s a harmadik részt december 2-án, pénteken 16.05-kor hallhatjuk ugyancsak a Kossuth rádióban. Különösen a diákok, a mai középiskolások figyelmét érdemes felhívni erre a háromrészes adásra. Hiszen az iskolai történelemkönyvek meglehetősen elnagyoltan foglalkoznak az 1956-os eseményekkel. De akik felnőtt fejjel átélő részesei voltak ennek az időszaknak, azoknak is gondolatokat rendező élményt nyújt a sorozat. „ Talán e sorok írójának megbocsátható a személyes élmény felidézése. A rádió műsorlehallgató szobájában olyanokkal együtt volt részese a műsor élményének, akik felnőttek voltak már az ellenforradalom idején. S az arcokon szinte még sohasem látott döbbenet ült, és a teremben mozdulatlanság. A dokumentumjáték befejező perceiben aztán egy nevezetes beszédet hallgattunk, amely 1956. november 4-én hangzott el: a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében Kádár János beszélt. Hosszú percek után ekkor mozdult meg először a meghívott hallgatóság: a megnyugtató mába, lidércnyomások nélküli hétköznapokhoz érkeztünk. Kr. Gy. szándékot végül is nem lehet hibáztatni. (Miért éppen film ne készüljön?) Az sem kárhoztatható, hogy Hubay — a Kortárs ez év márciusi számában közreadott irodalmi forgatókönyve szerint, s különböző nyilatkozatokkal is megerősítve — olyan Ady- filmre gondolt, melyben a költő maga meg sem jelenik, azaz csupán egy halottas ágyán róla készülő halotti maszk, s egy elhaladó vonat ablakából kiintegető kéz idézi őt testi mivoltában. Végtére is egy Ady-méretű egyéniség megjelenítése és fizikai mivoltában való felidézése legalább annyi buktatót rejt, mint az, ha nem személye, hanem e személyiség kisugárzása jelenik meg a filmen, s ezáltal idéződik meg az alakja. A dolog a megvalósításon, illetve a megvalósuláson dől el, azon, hogy ezt a koncepciót miképp tudják olyanná formálni a film alkotói, hogy a néző valóban találkozzon Adyval, a gondolataival, a kisugárzásával, a zsenijével, a korra és kortársaira gyakorolt hatásával. A Ki látott engem? sajnos éppen itt marad mélyen önnön, vállalt\ feladata alatt. Ebből a filmből nemhogy az igazi Adyt nem látjuk, hanem — ami azért könnyebb feladat lett volna —, még arról a korszakról sem kapunk megbízható, hiteles filmet, melyben a költő élt. Ehhez ugyanis az a szerep, melyet a kor megidézésében egy parasztfiúnak szán Hubay és Révész, sem nem elegendő, sem nem megfelelő. Mint ahogyan attól sem áll elénk a nagyváradi újságíró Ady, hogy a filmben volt kollégái emlegetik, vagy hogy (az ötlet önmagában is bizarr) tüntetésre felvonuló varrólányok hatalmas transzparensekre írva hordozzák Ady némely cikkének mondatait, mint holmi jelszavakat. De ez még nem minden. Legalábbis meghökkentő (ha nem nevetségesig hogy például Léda családjának tagjai egy hajnali kertben ájult csodálattal szavalják az akkor még meg sem írt Héja-nász az avaron című verset. Kínosan feszengünk, amikor Latinovits Zoltán csodálatos Ady-versmondása erőltetett, kitalált, a vers és az interpretálás szellemével ösz- sze nem egyeztethető szituációkat fest ‘ alá a filmen. Elcsodálkozunk, amikor rájövünk, hogy csaknem az egész film egy hatalmas, és mégis zsúfoltnak, csináltnak, kisszerűnek ható díszletkomplexusban készült, melyben a kávéház temetőre nyílik, s az utca végén fürdőzésre alkalmas tó van, satöbbi, satöbbi. Am mindez lehetne részlet- kérdés is, ha a film egyébként meg tudná idézni a mai nézőnek Ady igazi emberi, költői, művészi lényét, ha segítene megértenünk, miért volt zseni ez a „kunfajta, nagyszemű legény”. A Ki látott engem? viszont ezt nem teszi meg, nem tudja megtenni. Nagy kár, mert nem valószínű, hogy egyhamar másik Ady-film készülne. így hát nincs más hátra, mint elővenni Ady verses- és noveliás- könyveit, cikkeinek gyűjteményeit, s azokat olvasgatni. Azokból ugyanis megtudhatjuk, ki 'is volt Ady. Ady Endre legjobb kalauza mindmáig Ady Endre. Szerencsénkre. Takács István Februárban Mezőgazdasági könyvhónap A jövő évi mezőgazdasági könyvhónapot februárban rendezik meg, országos megnyitója Makón lesz — közölték a szervező bizottság szerdai előkészítő tanácskozásán. Az ünnepi könyvhónapra 51 új szakkönyv jelenik majd meg, több mint félmillió példányban. A legtöbb könyvújdonság a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában lát napvilágot, ezenkívül az Akadémia, a Kossuth, a Medicina, a Műszaki és a Közgazdasági és Jogi Kiadó jelentet meg új műveket a könyvhónapra. k i \
