Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

1977. NOVEMBER 20., VASARNAP Ráckeve, Arany Kalász Tsz •• Üzemszervezés - hatékonyabban November 30-án fejeződik be a június 15-én megkezdett szakmai továbbképző tanfo­lyam., amelyen a ráckevei Arany Kalász Tsz valamennyi adminisztratív dolgozója vesz részt. Az oktatás célja, hogy az adminisztratív munkaerők a szövetkezet szakterületeit megismerjék, illetve erre vo­natkozó ismereteiket felújít­sák. Továbbá az, hogy megis­merkedjenek a termelőszövet­kezet egészét érintő működési és eljárási szabályokkal. A szövetkezet vezetősége mindezzel a belső mechaniz­mus, az üzemszervezés töké­letesítésére törekszik és éppen ezért a tanfolyam során a hallgatók által felvetett gon­dok megoldására is sort ke­rítenek. A továbbképző tanfolyam hallgatói a tanultak alapján december 5-én vizsgát tesz­nek. Nem importból — hazai anyagból ÉÉKHSS A Pestvidéki Gépgyár Béke szerelőbrigádját 1976-ban tüntették ki a Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel. A bri­gád tizenhárom tagját számos olyan újítás dicséri, melynek alkalmazásával több ezer devizaforint értékű importanyagot takarított meg a vállalat. Évről évre jelentős értékű társadal­mi munkát is vállalnak. Képünkön: Németh László szerelő és Szenteczki Pál brigádvezető munka közben. Geleta Pál felvétele Három város — három tér Idegenként érkezve egy vá­rosba, érdemes néhány per­cet tétlen szemlélődéssel töl­teni valamelyik téren. Házak őrzik a múltat, beszélnek a jelenről és egy-egy kiáltó anakronizmus a jövőt idézi. A terek mindig élnek. DUNAKESZI Sok fiatal dolgozik Duna­keszin, a járműjavítóban. Érthető hát, hogy a kapu előt­ti tábla pártunk ifjúságpoli­tikai határozatából idéz. Ki­tűnő reklám, fiatal munka­erőt csalogató, s az itt elhe­lyezkedő ifjú lakatosokat és szerelőket nem éri csalódás. Lassan fiatalodik is az öreg üzem kollektívája. Egy haj­nali emlék csalogatott a MÁV-járműjayító előtti tér­re. Fázós, kora tavaszi reg­gel volt. A tér kétszer két be­járatán akkor munkások höm­pölyögtek konok oszlopok­ban, a korán véget ért éjsza­ka után, s a bejárat előtt feltorlódott a tömeg. Erő volt a sorokban. Aztán néhány perc múlva befogadta őket a gyár. Aprócska tér, vagy talán nem is igazán az. Dunake­szi: Körönd. Egyik oldalát teljesen lezárja a járműjavító portája, kerítése és orvosi rendelője. Szemben különös romantikával készült épület­sor: földszintesnek tűnik, az­tán itt-ott a tornyok, ívek alatt felbukkan néhány szo­ba. Félkörben húzódó házsor­telep, a régi MÁV-kolónia, amely a két világháború kö­zött épült, bővült. Akkor ta­lán modernnek hatott és ked­vezőnek, hogy kőhajításnyi- ra ott a gyárkapu. Most in­kább régi stadion bejáratá­nak tűnik, és a képzeletet még erősítik a kolóniaház mögül égbe meredő modern épületek. Négy- és tízemele­tes házak sorakoznak a múl­tat őrző Körönd mögött, s a legújabbak már a hetvenes évek elejét idézik. No meg a gyors fejlődést, aminek kö­szönhetően Dunakeszi né­hány hónapja városi rang­gal büszkélkedhet. Az agglo­merációs övezetben elhelyez­kedő új város egyre inkább saját vonzáskörrel rendelke­zik: megközelítően hétezren járnak Dunakeszire dolgoz­ni Ceglédről, Szolnokról, Vácról és Budapestről. S bi­zony, szükség lesz az új la­kótelepre, amely a járműja­vító szomszédságában épül, és 3000 családnak teremt ott­hont Ma még Dunakeszit legin­kább a Körönd példázza: a múlt és a jelen szoros együtt­élése. A tegnap még csak erő­södő község, ma már gyer­mekbetegségekkel küszködő város és a holnapja igazi, modern települést ígér. GÖDÖLLŐ Majdnem negyven méter magasban forgó kerekek, a feszültségtől kvarcogó köte­lek falat emelnek magasba. Odalent betontálcák, -geren­dák, méter vastag csövek és homokhegyek. A betonelem méltóságteljesen fordul a már lakókkal benépesített négy- emeletes ház előtt. A járdán megáll egy babakocsit toló, szőke fiatalasszony, arcával követi a mozgó tárgyat, az­tán, mint aki kicsit elálmo­dozott, gyorsan a baba szájá­ba teszi a cumit. A darugém már a ' vendéglátó-kombinát felé mutat. Délután ráérő gimnazista fiúk lépkednek tucatnyian libasorban: fagy­laltot nyalogatnak a didereg- tető őszben, és ritmusosan jobbra-balra billegnek. Kö­rülöttük néhányan a fejüket csóválják, de van, aki irigy­kedik. A libegő fal útját kö­petve feltűnik a -'HÉV-állo­más és szomszédságában a modem áruház, majd a párt- bizottság épülete és szem­ben egy öreg házban az ön- kiszolgáló élelmiszerbolt. Mi­re a daru csaknem körbefor­dul, felbukkan a posta is, amely néhány hónap alatt megöregedett. Nem állhatja a versenyt a születő, új to­ronyházakkal. Gödöllő: Sza­badság tér. Manapság nem éppen kel­lemes errefelé a séta. De a rögös, kátyús út, az égbe me­redő toronydaru, a térről nyí­ló kis ligetet is elfoglaló épí­tőanyagok gazdagodást ígér­nek. A fejlődő Gödöllő arcát mutatják. Hogy a város ne­vezetességét nem csupán a híressé — és hírhedtté is — vált Grassalkovich-kastély alapozza meg, hanem sokkal inkább az 1957 óta működő Agrártudományi Egyetem, és legalább ennyire a majdnem tucatnyi országos jelentősé­gű ipari és mezőgazdasági vállalat. S talán nem is soká­ra a város különleges építé­szeti ritmusa is a nevezetes­ségek közé tartozhat. Az egyetem csupaüveg, könnyed épületsorával rímel majd a vasúton innen, most születő modern tér, s a kertváros ut­cáit felváltó korszerű lakó­telep. A Szabadság tértől néhány lépésre a Kossuth Lajos ut­ca, s útközben a járási könyv­tár várja az olvasókat, a ma­ga szűkre szabott lehetősé­geivel. alig jobb körülmé­nyeivel. mint a művelődési központé. Megint egy gond, amelyet öröm. a kultúra iránt növekvő igények okoznak. VÁC A férfi átjön a Széchenyi utcán és a tér oldalán halad tovább. Simléderes sapkája alól a semmibe néz. Nem vesz tudomást még arról a fiatal párról sem, amelyik az utazá­si iroda előtt prospektusokat nézegetve szinte elzárja a jár­dát. A férfi halad tovább, megy a toronyház földszinti bisztró­iába. Az autóbusz-végállomás felől kisiskolások jönnek zárt sorokban, keresztülhaladnak a műmárvány lapokkal borított téren a magas kerí- tésű ház felé. Egy idős asz- szony a kőpadkára teríti új­ságját, és ráül, arcát a nap felé fordítja. Egyetlen pad sincs a téren. Minden az em­lékművet hangsúlyozza: két szenvedő, de elszánt figura, kezükben zászló, 1514, 1848, 1919, 1945. Ez a szobor, amely­nek talapzatára virágot tesz­nek az ifjú házasok. Vác: Szabadság tér. Valaha az Elhurcoltak teré­nek hívták. Itt gyűjtötték ösz- sze a magyar kommün össze- fogdosott hőseit; a fasizmus idején innen indították a transzportokat kommunisták­kal, antifasisztákkal, puszta származásuk miatt üldözöt­tekkel, asszonyokkal, gyere­kekkel. Nem a hősöknek és az áldozatoknak kell az em­lék. hanem nekünk, akik hiányzó padok miatt bosszan­kodunk, külföldi utazásokat tervezünk, egykedvűen isz- szuk a sörünket, mert bizto­sak vagyunk abban, hogy holnap is nyugalom és béke lesz. Vác is őrzi azok emlé­két, akik a szabadságért, a szocializmusért áldozták éle­tüket. Oszlop örökíti meg a felszabadító Vörös Hadsereg katonáinak áldozatát és ugyan­ott találjuk az urnát, amely omszki földet őriz, a szov­jethatalomért hősi halált halt Ligeti Károly és társainak sírjáról. Emléktáblát állítot­tak Lőwy Sándornak, akit a terrorlegények öltek meg 1929- ben. % A Szabadság tér ma derűs és rendet áraszt, miközben épületeivel századok nyomát őrzi. A Széchényi utca felőli oldalon nyolcvanéves épület, a kocsiút másik felén csupa- erkély, nyolcemeletes ház ha­tárolja a teret napjaink épí­tészeti stílusában, ezzel szem­ben a néhány évtizedet már megélt és nem túl barátságos iskola, s mellette évszáza­dok óta ittmaradt apró, ba­rokk lakóház, amely mintha kaput nyitna a földszintes külváros felé. Az emlékmű mögött távolba néző torony­ház. A térnek ez a sarka gyűjti össze a váci utakat: több mint egy tucat autóbusz- járat találkozik itt, ahová na­ponta kétszer ezrek érkez­nek: a környező községekből dolgozni. Itt szállnak ki a Bu­dapestről Vácra ingázók és többségükben innen indul­nak napi műszakra az eljá­rók. Kriszt György A Pest megyei gabonasiker nyitja Rekordot döntöttek a gazdaságok Térhódító nagyhozamú fajták, ütőképes géppark A nagyüzemi gazdaságok munkájának gondja és ered­ménye nemcsak a mezőgaz­daságban dolgozók ügye. Sok múlik azon, miként alakul a népgazdaság e fontos ágaza­tának teljesítménye. Egy­részt az életszínvonal növelé­se igényli a nagyobb mennyi­ségű, jobb minőségű és bő­vebb választékú ellátás áru­alapjainak megteremtését, másrészt a népgazdaság ér­deke megkívánja, hogy a me­zőgazdasági termékek export­jának lehetőségeit kihasznál­juk. Egész évben széles körű figyelem és segítőkészség nyilvánult meg a mezőgazda- sági munkák iránt. A mező- gazdaságban dolgozó munká­sok, szövetkezeti tagok, üze­mi vezetők megértették és si­keresen egybehangolták a népgazdasági és a csoportér­dekeket. Pest megye nagy­üzemi gazdaságai számottevő eredményeket mutathatnak fel. A termelőszövetkezetek tejtermelése 23 százalékkal, a búza termésátlaga II szá­zalékkal nőtt az 1976-os ered­ményekhez képest, a gazda­ságok a tavalyinál csaknem 40 százalékkal több zöldsé­get termeltek. Gyors ütemben nőtt az el­múlt években a gabonafélék termésátlaga. Az 1971—75. évek átlagában 32,9 mázsa, 1976-ban 34,9 mázsa, 1977-ben 38,7 mázsa búzatermést taka­rítottak be hektáronként a megye gazdaságai. Még nagy az eltérés A gabonatermesztés a me­zőgazdaság egyik legjobban gé­pesített ágazatává vált. A gaz­daságok rendelkeznek mind­azokkal a gépekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy optimá­lis időben vessenek, s a ter­mést gyorsan, veszteségmen­tesen betakaríthassák. Ezzel a gépparkkal 12—14 nap alatt learathatják a termést és 24—26 nap alatt végez­hetnek a talajelőkészítéssel és a vetéssel. Évek óta gyakor­lat az, hogy a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, a területi szö­vetségek az aratás után búza- termelési tanácskozást szer­veznek. Értékelik az eredmé­nyeket és elemzik a termés­hozamokat leginkább befolyá­soló tényezőket. Ezek a ta­pasztalatcserék irányították ar­ra a figyelmet, hogy egyes gazdaságok teljesítménye kö­zött indokolatlanul nagy az eltérés. Az. okokat vizsgálva az tapasztalható, hogy a ter­mőhelyi adottságokon kívül jelentős különbségek vannak a vetésidőben, a felhasznált műtrágya mennyiségében és összetételében, a termesztett fajtákban és más tényezők­ben is. Még az idén is több mint 20 olyan szövetkezeti gazdaság van, ahol 30 mázsa alatt maradt az átlagtermés, ugyanakkor a legjobbak, köz­tük a ráckevei Aranykalász, a tápiószőlősi Üj Barázda, a pátyi Zsámbék-Medence Tsz, a Herceghalmi Kísérleti Gaz­daság 50 mázsa feletti ter­mést takarítottak be hektá­ronként. A termelők felismerték, hogy a fajtáknak meghatá­rozó szerepe van a termésát­lagok növelésében. Minél gyorsabb ütemben sikerül az új, nagy termőképességű faj­tákat termesztésbe vonni —, a többi fényező megteremté­se mellett —, annál nagyobb biztonsággal * számíthatunk magas termésátlagra. 1977-ben tovább javult a fajtaösszeté­tel. Növekedett a korai és a középérésű fajták aránya, a terület több mint 80 százalé­kát birtokolják. Jelentős te­rületen vetették ezeket a ki­váló termőképességű fajtá­kat, így a Rana 1, 2, 3-at, a GK—F—2-őt, a GK—3-at, az MV—4-et, az MV—5-öt, a Szávát, a Libellulát. A vető­mag értékénél a fajta mel­lett fontos tényező a minő­ség, a szaporítási fok. Pest megyében 1977-ben jobb mi­nőségű vetőmagot használ­tak fel, mint 1976-ban. Csak elit, I—II. és III. szaporítási fokú vetőmagot vetettek. Ki mint vet A termésbiztonság szem­pontjából fontos, hogy opti­mális időben vessenek. Az egyes fajták nem azonos mó­don reagálnak a vetésidőre. A szovjet és a hazai fajták ke­vésbé érzékenyek, az olasz és a jugoszláv fajták érzéke­nyebbek, tehát ennek meg­felelően kell a vetőmagot, mennyiségét és a vetésidőt megválasztani. A tapasztalai tok igazolják, hogy az októ­ber vége után vetett táblák­ról — ha az egyéb termeszté­si feltételek azonosak is — lényegesen kevesebb termést tudtak betakarítani. A vetés­idő optimális megválasztásá­nak — semmivel sem na­gyobb költséggel — jelentős hozamnövelő hatása van. használt műtrágyák mennyi­sége. A műtrágya felhaszná­lása kisebb ingadozással év­ről évre növekszik. 1975-ben 86 ezer 336 tonnát, 1976-ban 85 ezer 772 tonnát, 1977-ben 96 ezer 39 tonna műtrágyát használtak fel. Ez utóbbi mennyiség 310 kilogramm ha­tóanyagnak felel meg hektá­ronként, ami már lehetővé te­szi — szakszerű gazdálkodás mellett — az 1977. évinél na­gyobb átlagtermést is. A nö­vekedés mértékével nem le­hetünk elégedettek, hiszen e tekintetben is számottevő kü­lönbségek mutatkoznak a gaz^ daságok között, jóllehet, a műtrágyavásárlás anyagi fe­dezete előteremthető, erre kedvezményes hitelt vehet­tek igénybe a termelők. Tartalék a rendszerekben A hozamok növelésének to­vábbi tartalékát kínálják a termelési rendszerek is. A megyében a búzának 37 szá­zalékát termelési rendszerek keretében termelik, nagyobb technológiai fegyelemmel, gondosabb, szervezettebb mun­kával, jobb fajtaösszetétellel. Indokolt, hogy a termelési rendszerek bővítsék hatókö­rüket. és a megye gazdaságai nagyobb területen termeljék Szükséges viszont a jobb mun- j a gabonát rendszerekhez csat- kaszervezés és a tervszerű fel- lakozva. készülés. A megye nagyüze­mi gazdaságai jól szervezett munkával ezt a feladatot ki­emelkedő sikerrel oldották meg: október 30-ra elvetet­ték az őszi kalászosokat. Je­lentős részt vállaltak ebben a szocialista brigádok, ame­lyek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lójára több, jobb, eredménye­sebb munkára tett vállalá­saik teljesítésével hozzájá­rultak a jövő évi gabonater­més jó megalapozásához. Mindvégig hatékonyan mű­ködött a megyei operatív bi­zottság is. amely összehangol­ta és szervezte az együttmű­ködést. A jobb technikai fel- szereltségű, és nagyobb szak­mai felkészültségű gazdasá­gok segítséget nyújtottak A megye mezőgazdaságá­nak, s a mezőgazdaságban dolgozóknak kiemelkedő mun­kasikere, hogy az őszi veté­sek jó minőségben, kedve­zőbb fajtaösszetétellel, opti­mális időben a földbe kerül­tek, s hogy nagyobb mértékű tápanyagpótlással növelték a talaj termőerejét. Elismerés illeti nemcsak a nagyüzemi gazdaságok dolgozóit, hanem mindazokat, akik a gazdálko- ; dók jobb ellátásával, szer­vezettebb szolgáltatásokkal az eredményes munkát elősegí­tették. E teljesítmény értékét nem kisebbíti, hogy az őszi munkákhoz kedvező volt az időjárás is. Ma már a határ nagy részén szépen zöldell­nek a gabonatáblák, s azzal biztatnak, hogy a mezőgazda­ság, jó alapot teremtve ehhez. kedvezőtlenebb feltételek és f jövő évben is eredményesen teljesítheti novekvo felada­adottságok miatt elmaradók­nak. A nagyobb hozamok eléré­sének másik feltétele a jó tápanyag-gazdálkodás, a fel­tait. OLAJOS MIHÁLY, az MSZMP Pest megyei bizottságának osztályvezetője * Útra kelnek a facsemeték Szocialista brigádvezetők versenye Szombaton Győrött meg­kezdődött a gyapjúipari szo­cialista brigádvezetők orszá­gos vetélkedője. A Richards Finomposztógyárban lezajló versenyen a hat gyapjúipari vállalat 5—5 tagú csapattal képviselteti magát. Szombaton a gyakorlati versenyeket bo­nyolították le, vasárnap pedig elméleti kérdésekben mérik össze tudásukat. Az idei őszön mintha cá- I tolni akarnák ezt a véle­ményt, szerte Pest megyében | megnőtt a kereslet a facseme­ték, szőlőoltványok iránt. Kress József, a közelmúltban j alakult Kertészeti Szaporító­anyag Forgalmazó Korlátolt Felelősségű Társaság igazga­tója szerint van is sok jó mi­nőségű és termőképességű gyü­mölcsfa és szőlőoltvány. A legnagyobb választékot almából és körtéből kínálja a vállalat. Több mint kétszáz­ezer alma, és 12—14 ezer kör­te várta az ősszel telepíteni kívánókat. A kiskerttulajdonosoknak három új almafajtát is ajánlanak; az Évát, a Japánból szárma­zó Mutsu-t, és a Mainrose-t. A Pest megyei homokos ta­lajú szőlőkbe olaszrizlinget, rizlingszilvánit, Irsai Olivért, Pannónia kincsét, zöldszilvánit és sárfehéret javasol az igaz­gató. Pest megye nyugati ré­szét a Sasad Tsz látja el jó minőségű szaporító­anyaggal. Bene György faiskolai ága­zatvezető szerint jóval na­gyobb a kereslet, mint az elő­ző években. Diósdon például 1 250 ezer, a Bartók Béla úti telepen több mint 300 ezer forintos forgalmat bonyolí­tottak le eddig. Gyümölcsfá­ból több mint 200 ezer olt­ványt szállítottak ki a lera- katokba, de ki kell egészíteni a saját készletüket a közös vállalat más gazdaságaiból kapott áruval is. A gond, mint az ország más részein is, az alma és körte elég lesz, de a csonthéjasokból már most nem tudnak minden igényt kielégíteni. Gulyás László, a Pest me­gyei MÉSZÖV felvásárlási osztályvezetője arról számolt be. hogy az ÁFÉSZ-telepek előre felmérték a kistermelők igényeit, így náluk nincs hiánycikk. A legnagyobb forgalmat az idén is a gödöllői te­lep bonyolította le, de a várakozásnak megfele­lően nagy volt a forgalom a Budai Járási ÁFÉSZ közel­múltban megnyitott telepén, Taksonyban, Vácott, Nagy­kátán. Kiskunlacházán, Döm- södön és Cegléden is. A kis­termelők jobb ellátására nem­csak a közös vállalattól vásá­roltak szaporítóanyagot, ha­nem a faiskolájukról híres gazdaságokkal kötött szerző­dések alapján szereznék be a nagy termőképességű oltvá­nyokat. T. Ä.L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents