Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

1977. NOVEMBER 13.. VASÄRNAP Védik a márkanevet Reklám, hirdetés, hírverés Milyen célt szolgál és ho­gyan születik napjainkban a reklám? — Ezután érdeklőd, tünk két, meglehetősen sokat és sokféleképpen hirdető váci vállalatnál. Lenge öltözetben r Sikere volt a Forténak az őszi BNV-n. Nehéz megvála­szolni, hogy pontosan miért. Az azonban bizonyos, hogy az üzem termékeit rendsze­resen reklámozó csinos fotó- modellnek is szerepe volt ben- ‘ ne. Az embernagyságúnál is nagyobb képeken meglehető­sen lenge öltözetben láthat­ták a nézők, s akad-e olyan férfi, aki ilyenkor elfordítja a tekintetét? A reklámfőnök, hivatalo­sabban a közönségszolgálati és reklámosztály vezetője sze­rint a szakembereknek is tet­szett a bemutató. Beszélgetőtársam, Haraszti Mihály, új ember a szakmá­ban, de régóta fortés. Vég­zettsége szerint vegyészmér­nök. Ádámtól—Évától kezd­jük feleleveníteni a gyári rek­lámtörténetet, de mindunta­lan félbeszakít a telefon. Té- vétől-rádiótól keresik vala­milyen sürgős ügyben. Vajon — akárcsak az üzem dolgozói közül is — meny­nyien gondoltak rá, mit is je­lent a Forte márkanév? Az államosítás után nevezték el a céget Fotóipari Részvény- társaságnak, ebből szárma­zik a rövidítés, ami latinul, olaszul erőset is jelent. Ezt az egyébként védett márka­nevet igyekeznek megismer­tetni szerte a világon a fény­képezés kedvelőivel. — Elsősorban persze ott, ahol valamilyen üzletre van kilátás, ezt szolgálják a kül­földi és hazai stadionok transzparensei, az újsághir­detések, a falragaszok. Per­sze, a reklám tekintetében sem vehetjük fel a versenyt a legnagyobbakkal, például az> AGFA-val és á KODAK- kal. Ezért alaposait meg kell fontolnunk, hogy mikor és milyen propagandára költ­jük a pénzünket. Szemérmesek személyesen ' — Ki reklámozza a Fortét külföldön? — Külkereskedelmi válla­latunk, a CHEMOLIMPEX, ahol képzett, hozzáértő szak­emberek intézik az effajta dolgokat, ötleteiket, elkép­zeléseiket két éve, amióta reklámosztály működik, ve­lünk is megbeszélik, ök is érdekeltek ugyan a haszon­ban, de mégis csak a mi pénzünkről és a mi termé­keinkről van szó. Külföldi megbízottaink önállóan is hozzákezdenek egy-egy ki­sebb reklámkampányhoz. A Forte-embléma megtalálha­tó a tasakokon, dobozokon, amelyekbe a filmeket és pa­pírokat csomagolják, üzlet­feleinknek kisebb ajándéko­kat is adunk Forte-emblé­mával: cigarettákat, tollakat, sapkákat, trikókat, amelyeket az árukkal együtt küldünk külföldre, vagy az üzletkötők viszik magukkal. A nagymé­retű, pazar kidolgozású fotó­kat a budapesti színes labo­ratóriumban sokszorosítják. Ezek a szállodák folyosóit, az idegenforgalmi irodákat és a különböző kirakatokat díszí­tik. Hogy milyen sokféle aján­déktárgy, propagandaanyag viseli a Forte-emblémát, ar­ra a két alaposan lelakatolt terem, a reklámanyagraktár a bizonyság. Bizony, én is sok mindent elvinnék magammal. A posz­terek a már emlegetett hölgy­gyei, a lakást díszíthetnék, a táskáknak, mappáknak, nap­táraknak, különböző italos­készleteknek is jó hasznát venném. Az észak-európai ve­vők például olyan termékis­mertetőt kapnak, amelyben mezítelen hölgy is látható, a hazai, ha esetleg hozzájut örül a deréktól fölfelé is csak alig pucér leánnyal díszített kártyanaptárnak. Hallom, akadnak szemérmesebb kül­földi megrendelők, akiknek hivatalosan dehogy is lehet­ne ilyesmit küldeni. Ha azon­ban személyesen látogatnak Vácra, annál többet visznek magukkal. — Mennyibe kerül a Forté­nak a reklám? Jó sokáig habozik a rek­lámfőnök, amíg végül is fel­világosít a bűvös számokról. Nem haladhatja meg a ter­melési érték két százalékát, ez általában másfél millió fo­rint körüli összeget jelent. Körülbelül ennyit költenek kutatásra is. Két startzászló A Váci Kötöttárugyárban nincs reklámanyagraktár, kü­lön osztályt sem szerveztek erre a célra. Pedig néhány évvel ezelőtt éppen ők pró­bálkoztak ilyesmivel — nem is sikertelenül —, amire nem sok példa akadt nálunk. Nem márkanevet, nem egy bizo­nyos árucikket hirdettek, ha­nem a vásárlók öltözködési szokásait akarták megváltoz­tatni. A gyár akkori igazga­tójától, Fejes Istvántól szár­mazott az ötlet. Akkor vezet­ték be a szabad szombatokat, terjedt az autózás, gomba módra sokasodtak a hétvégi házak, a hobbikertek, s a fia­talok számára sem akad más kényelmes, divatos öltözet, mint a farmer. Ezért kezdte a gyár reklámozni a szabad­időruha fogalmát. Megsze­rettük a kényelmes, a szövet­nél olcsóbb szintetikus ru­hákat. Csak éppen a legtöb­ben nem a váci gyár sport­öltözeteiben, ingeiben, blú­zaiban járunk. — Vajon miért? Kéri Endréné, a gyár ke­reskedelmi főosztályvezetője: — Egyelőre nem tudjuk ki­elégíteni az igényeket, sok­kal kevesebb termékünk ke­rül a hazai boltokba, mint amennyit átvenne a kereske­delem. — Mire való akkor a rek­lám? — Rekonstrukció folyik vállalatunknál, ha befejező­dik, nemcsak jobbat, hanem sokkal többet is tudunk a szabadidőruhákból készíteni, s ehhez már jó előre meg kell teremteni a piacokat. Ezért indítottuk az új kam­pányt is' a Senior márkanév­vel és a két startzászlós jel­vénnyel, amellyel most már minden egyes termékünket ellátjuk. Hódító Senior Erről többet Emmer Jó- zsefné, a gyár propagandistája a legutolsó divat szerint öl­tözött fiatalasszony tud mon­dani. Irodája nem a gyár­ban, hanem Széchényi utcai bemutatótermükben van. Ez az üzlet a budapesti belvá­rosban is megállná a helyét, mint megtudom, azért áldoz­tak rá, hogy saját maguk mérhessék fel, mit keres leg­inkább a vevő. Néhány prospektust kapok, ennyi egyelőre a propaganda­anyag. Nemsokára azonban sokkal több lesz, hallom, posz­terekről, rádió- és tévéhirde­tésekről tárgyalnak. Ez azon­ban még csak a holnap. Egye­lőre különböző reklámkiad­ványokban, idegen nyelvű, de Magyarországon megjelenő új­ságokban hirdetnek. Erre fut­ja a körülbelül másfél mil­liós keretből. Jelmondatuk, amely most minden hirdeté­sen megtalálható: Hódító út­jára indul egy szó: Senior. Ez a mondat a Daily News- han legutóbb 13 ezer 200 fo­rintba került. Cs. A. Meccsek, bírók, botrányok A Galgahévíz—Túra járási labdarúgó-mérkőzés félidejé­ben egy váratlan jobbegyenes leterítette a játékvezetőt. A knock-out után nem sokkal a bíró háromszor sípjába fújt, P0*" de mindenki tudta, hogy ez már csak formaság: frissén szerzett monoklival nincs olyan ember, aki tovább dirigálna egy meccset. ismerek, de a hisztéria időn­ként még az egész nyugodt nézőkre is átragad — meséli egy exjátékvezető, aki hosszú megyei pályafutás után nem­rég tette végleg zsebre a sí­Futballt vagy bikaviadalt? A játékvezető arcába csapó­dó ököl tulajodonosa a pálya főrendezője volt. aki nem egé­szen egy órával korábban az öltözőben még határozottan garantálta a rendet. Az első 45 perc azonban — amikor a vendégcsapat valósággal lera­dírozta ellenfelét, s 4:1 arányú vezetést szerzett — annyira kihozta sodrából a hazai szur­kolókat, hogy a szünetben til­takozva az állítólag igazságta­lan bíráskodás ellen, betódul­tak a pályára. Az efféle spontán népharag a falusi meccseken nem ritka je­lenség: ha csapatuk vesztésre áll, az indulatos hazai közön­ség ezzel próbálja jobb belá­tásra bírni a játékvezetőt. Az azonban, hogy a főrendező ma­ga üti le a bírót, még a sokat látott járási és megyei labda­rúgó-vezetésnek is okozott né­mi meglepetést, bár a mérkő­zések botrányhősei között nem ebben az egyetlen esetben sze­repeltek rendezőségi tagok. — A közönség sokszor nem is focit akar látni, hanem bi­kaviadalt, pláne ha a szomszé­dokkal, vagy felsőbb osztályú csapattal játszanak a hazaiak. Az „adjál neki!”, meg a „puha vagy” a legjámborabb utasítás, beszólás a pálya széléről. Jó né­hány tisztességes szurkolótábort Odüsszeiás fekete emberek Tavasztól Folyamfelvigyázók a Dunán Az egyes szakaszmérnöksé­gek területén minden ősszel bizottság ellenőrzi a folyóvíz állapotát, az árvédelmi művek és szivattyútelepek védőképes­ségét. Ez a vizsgálat a napok­ban fejeződött be a Középdu- navölgyi Vízügyi Igazgatóság ráckevei szakaszmérnöksége területén, amely nagyrészt a Csepel-sziget két partját és a szemben levő partokat foglal­ja magába. Ami a védőműve­ket illeti, mindent rendben ta­lált a bizottság ... Azaz kifogásolta a vízbe nyúló horgászállványoik fel­építményeit, mert azok, illetve tulajdonosaik a víz tisztaságát veszélyez­tetik. Észrevételezte továbbá a bi­zottság azt is, hogy az árvé­delmi töltés rézsűjére több he­lyen, különösen Halásztelek, Szigetújfalu, valamint Tököl határában mindenféle szeme­tet és hulladékot hordanak többnyire helybeliek, de gyak­ran teherautórakományokkal budapestiek is. ' A bizottság munkájában részt vett Nagy Domonkos, a ráckevei pártbizottság részéről, valamint Raffay Béla, a járási hivatal elnöke is, akikkel megbeszélték a környezet­védelem szempontjából sürgős intézkedéseket. Elhatározták, hogy felkérik a községi tanácsokat, tagjaik, to­vábbá a helyi népfrontbizott­ságok aktivistái és a pedagó­gusok útján tudatosítsák a la­kosság körében: nem szemét­lerakodó hely a part, különö­sen nem az az árvízvédelmi töltés. A szakaszmérnökség a maga részéről fokozottabb fi­gyelemre és erélyes közbelé­pésre hívja fel a gátőröket. Egyben a közellakók közül egyeseket felkér rá, társadalmi munkában szintén őrködjenek a partok tisztasága felett és felruházza őket igazoltatá- si jogkörrel, hogy a szemét- és hulladékle­rakókkal szemben szabálysér­tési eljárást indíthassanak. Jövő tavasz elején a vízren­dészet bevonásával folyamfel­vigyázó szolgálatot léptetnek életbe. A szolgálat a vízen sű­rűn járőrözve, sok szabályta­lanságot akadályozhat meg. Többek között azt is, hogy a horgászállványokra hétvégi üdülőházat és amellé minden­féle mellékhelyiséget építse­nek. Egyben ellenőrzi a szol­gálat azt is, hogy a stég-fel­építmények lebontására hozott határozatot végrehajtották-e. Azokat, akik nem bontják le a különösen a Ráckevei-Duna mentét elcsúfító és szennyező építményeket, feljelentik. A bizottság tagjai egyébként elhatározták még, hogy az ár­védelmi mozgósítási tervet ösz- szehangolják a polgári véde­lem tervével. Bohát Imre, a szakaszmérnökség vezetője be­jelentette, hogy a szakmérnökség hatéko­nyan segíti Szigetszentmik- lóst a szennyvízcsatorna kivitelezési munkálatai­ban. Erre vonatkozó megbeszélése­ket folytat a ráckevei nagy­községi közös tanáccsal is. Sz. E. Befejeződött a rendőrségi vizsgálat a Ferenc körúii postarab’ás ügyében A Budapesti Rendőr-főkapi­tányság befejezte a vizsgálatot a Ferenc körúti postarablás ügyében. A vizsgálat megállapította, hogy szeptember 15-én este Jan Stratilek 27 éves gépko­csivezető, csehszlovák állam­polgár, prágai lakos, lőfegy­verrel behatolt a Ferenc kör­úti 9. sz. postahivatalba. Bűn­társa volt Berki Kálmán, 28 éves foglalkozás nélküli, bün­tetett előéletű, budapesti la­kos, akivel együtt menekültek el egy lopott gépkocsin. A posta egyik dolgozója szolgála­ti fegyverével a menekülő tet­tesek után lőtt és Berki Kál­mánt két helyen megsebesítet­te. Megállapították azt is, hogy Jan Stratilek augusztus 26-án, este a Mártírok útján és szep­tember 5-én késő este a Lenin- körúton két üzlet napi bevéte­lét befizetni szándékozó sze­mélytől elrabolta a pénzt tar­talmazó táskát. Az utóbbi pénzlopásnál ugyancsak Berki Kálmán volt a bűntársa. Vala­mennyi bűncselekmény elkö­vetéséhez lopott személygép­kocsikat használtak fel. A bűncselekmény-sorozat felderítése kapcsán a rendőr­ség 15 személlyel szemben járt el és a postarablókon kí­vül előzetes letartóztatásba he­lyezte: P.uult’Ila Gyula, 37 éves, foglal­kozás nélküli és Pandella Gyuiáné, 35 éves, foglalkozás nélküli bünte­tett előéletű budapesti lakosokat, akik pénzért a postarablókat a la­kásukon rejtegették; Misik Tamás, 22 éves műtős, büntetett előéletű, Tallós Ignác,. 21 éves segédmun­kás, büntetett előéletű, Széles Sán­dor, 22 éves foglalkozás nélküli büntetett előéletű, Fodor Gyula 20 éves raktáros büntetett előéletű, budapesti lakosokat, és Berki Gi­zella, 25 éves foglalkozás nélküli, büntetett előéletű, vásárosnaményi lakost, akik anyagi érdekből a tettesek rejtegetésében, ápolásában és annak megszervezésében segít­séget nyújtottak; Csíki I.ajos 20 éves, vendéglátóipari felszolgáló, büntetett előéletű, mátészalkai la­kost, aki vállalkozott, hogy ille­gális úton a postarablónak valutát szerez és Gyömrei Irén 22 éves ta­karítónő. budapesti lakost, aki ré­szesült a bűncselekményből szár­mazó pénzből A felsoroltakon kívül sza­badlábon hagyásuk mellett még négy személy ellen jártak el bűnpártolásért és orgazda­ságért. A postarablók és bűntársaik ügyét a Budapesti Rendőr-fő­kapitányság rablás, több rend­beli lopás és más bűncselek­mények alapos gyanúja miatt vádemelési javaslattal átadta a Fővárosi Főügyészségnek. A hazai vereség sokszor a meneküléssel, vagy jobb eset- ban az elsomfordálással jelent egyet a három fekete ember­nek. Tragikomikus, de igaz, hogy az egyik megyei meccsen még egy rokkant néző is ki akart ugrani a tolókocsijából, csapata veresége után. A bűnbakok ilyenkor ter­mészetesen a bírák, akiknek — akár az Odüsszeiában — ál­landó jelzőt adott a sors. A pálya ítészeinek lélektana (vil­lanásnyi idő alatt kell dönte­niük, sokszor nem is egyértel­mű helyzetben) persze egyál­talán nem érdekli a közönsé­get, amely sokszor kifejezett részrehajlással vádolja őket. Pedig az a szimbolikus összeg — 60, illetve 40 forint —, amennyiért vezetik a meccset; alighanem eleve kirostálja azo­kat, akik nem mániásán sze­retik a focit. A tudatos rész­rehajlás egy kis régión (járá­son, megyén) belül játékveze­tői szempontból öngyilkosság, hisz huszonharmadik ember­nek lenni a pályán a legkor­rektebb ítélkezés mellett is hálátlan feladat, hát még csa­lással. Szidalmak és becsületsérté­sek közben bíráskodni már „belépéskor” meg kellett ta­nulniuk, de a fenyegetések és az ütések az utóbbi időkben már nem egy játékvezető ked­vét vették el végleg a futball- tól. Gödöllő vidékén, ahol ta­lán minden járás közül leg­szikrázóbb a hangulat, a gal- gahévízi szankciók után is folytatódtak a botrányok. Je­lenleg a veresegyházi és vér­ségi pálya van betiltva bíró­verés miatt, a fenegyerekeske- dő nézőkre pedig a sporthátó- ságok több éves eltiltásokat szabnak ki egy-egy komolyabb incidens után. Ez utóbbit az ellenőrzés lehetetlensége mi­att azonban aligha lehet tel­jesen komolyan venni. (Memória) zavaros cimboraság Igazán szigorú büntetés ki­rovására a garázda nézőkkel szemben a labdarúgó-szövetsé­gek nem is jogosultak. Az ilyen felháborító skandalumokból nem egyszer bírósági ügy lesz, ami a galgahévízi főrendező­nek például háromezer forint­jába került. A napokban be­fejeződött dabasi futballper két vádlottja pedig ennél is súlyosabb büntetést kapott, s még így is szerencsésnek mondhatják magukat __ Ez a bűnügy egyébként min­taszerűen példázta a helyi szakvezetők és a csapathoz közelálló szurkolók elvtelen cimboraságát. A tárgyalás kis híján úgy végződött, mint a Végh Antal futballröpiratában említett bírósági eljárás. Azon a vidéki mérkőzésen is leterí­tették a játékvezetőt. ' mert 11-est ítélt a vendégcsapat ja­vára. De a törvény házábar. egyetlen néző sem akadt, aki tanúsította volna, hogy a kö­zönség soraiból beszaladt va­laki a pályára és hátulról ököllel a játékvezetőnek ron­tott. A dabasi futballper során ha­tározottan úgy tűnt, hogy a helybéli tanúk itt is memória­zavarral küszködtek. Ha csak rajtuk állt volna, egy balek nyakába varrják az egész ügyet, s az igazi bűnöst kime­nekítik az igazságszolgáltatás „karmaiból”. Borgőzös harmadik félidő A történet 1976. június 2-án Bugyin kezdődött: a helyi együttes MNK-mérkőzésen a magasabb osztályban játszó ceglédi Bem SE csapatát fo­gadta. A hazaiak nagy elán­nal készültek a meccsre. de simán kikaptak 3:0-ra. A mér­kőzés légköre egyébként meg­lehetősen feszült volt, játék közben például az egyik ren­dező, aki részegsége ellenére megkapta a karszalagot, be akart rohanni a pályára, til­takozni egy bírói ítélet ellen. Meccs után a feldühödött hazai szurkolótábor a „har­madik félidőre” készülődött, s várta a hazafelé induló játék­vezetőket. A borgőzös hangu­latot látva a bírák még az öl­tözőben megbeszélték a ven­dégegyüttes, a ceglédi csapat vezetőjével, hogy az inciden­sek megelőzése miatt a két kocsi szorosan egymás után hajt ki a faluból. Az óvatosság jogos volt. A két autót kőzápor fogadta a községben, egy kis köpcös em­ber pedig kifejezetten a játék­vezetőt célozta meg, de a kő néhány centivel a bíró fejétől a kocsi ajtaját horpasztotta be. A ceglédi futballisták ezután elfogták a kis köpcös embert, de annak nevét még a helyi csapat edzője sem árulta el. Pedig Berta János, akit nem jogerősen 6 hónapi felfüggesz­tett börtönbüntetésre ítélt első fokon a járásbíróság, igazán nem volt ismeretlen figura a helyi futballvilágban. Nem­egyszer vidéki mérkőzésre is elkísérte a csapatot, s időnként a szerelés kiosztásában is se­gédkezett az öltözőben. Több, mint furcsa, hogy egy ilyen embert még a tréner sem is­meri! A fenegyerekek bűnei Rossz szó a bírákról mind­eddig nem esett. Pedig köztu­dott, hogy a sípok időnként hamisan szólalnak meg, vagy érthetetlenül maradnak némák. Valószínűleg jó néhányan em­lékeznek még olyan kupa­meccsre, ahol a bíró gyaláza­tosán ítélkezett. A játékveze­tői részrehajlás, sőt csalás, nemegyszer — ha nem is túl gyakran — torzította már el a mérkőzések végeredményét Mégis a legtöbb járási és megyei futballbotrány hátte­rében nem ez áll, hanem a bíró megfélemlítésének szándéka, vagy a bosszú a hazai csapat vereségéért. A falusi arénák­ban fel-feltörő lincshangulat megfékezésére a sportszervek egyre keményebb szankciók- kai kénytelenek visszavágni. A Bugyiban történt esemé­nyek után a hazaiakat két év­re eltiltották az MNK-ban való szerepléstől, s az idén nyáron félbeszakadt Ceglédbercel— Kartal osztályozót ugyancsak egy heves kartali szurkoló döntötte el — a vendégcsapat javára. Ha az a részeg férfi június 27-én nem üti meg a partjelzőt, lehet, hogy a Kar­tal ebben a szezonban már a megyei bajnokságban szerepel. A botrányhősök a bírók és vendégjátékosok testi épségét fenyegetik — elsősorban azon­ban mégsem nekik ártanak. A pályabetiltások, a büntetőpon­tok és a kupaszereplés lehető­ségének megvonása nyilván­valóan éppen kedvenceiket és falujukat sújtja. Babus Endre A TRAU Bl SODA A TERMÉSZET AJÁNDÉKA! ♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents