Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
1977. NOVEMBER 13., VASÁRNAP lySWcro Kőhegy, Dobogókő, Csikóváralja Viziten - turistaházakban Ilyen-e a kulturált vendéglátás? — A ló kétszer felhúzza ide a szekeret, és már generáloz- ni kell —tréfál a Polski Fiait vezetője, míg a kátyúkat, hup- panókat kerülgeti járművével, útban a Kőhegyre. Többször is megfeneklik az autó. mire odaérünk a szentendrei járási hivatal egészségügyi ellenőreivel. így is van jól. Elvégre ez nem autóút... Kőhegy 16. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság turistdháza. előtte némi szanaszét szórt szemét, s körű Lengi a kutyaugatás. Ez fogadja a szerdai látogatókat — Most egyedül vagyok, vasárnap óta nem volt időm eltakarítani — kezdi a magyarázattal Molnár Károlyné üzletvezető. — Két alkalmazottam is van, de cserbenhagytak. .. Meg azután nézze csak meg, ott van a bejárait előtt a három szeméttároló, persze, hiába... A kirándulók inkább melléhajigálják. Képzelje, éppen most, hét végéin fordult elő, hogy valiaiki kivitt az étteremből egy ép poharat, azt is a földön, a szemét között találtam meg... — Én hordom a lóval a vizet •— mondja Vrhovina János fuvaros —, most jöttünk meg a 25 literes kannákkal Izbég- ről, a nyomós kúttól. — A vezetőnő hozzáteszi: a padláson ugyan van egy, tartály, de az rozsdás, alkalmatlan a víztárolásra. így azután nincs a házban folyóvíz. A mosogatáshoz sem... Marad a régi módszer: egyik lavórban a mo- sogafóvíz, másikban az öblítő. .. Vasárnaponként vagy ezer pohár vándorol lavórból lavórba. A földesáru-előkésizítő tavaly leégett, azóta nincs. A raktár pedig kisebb, mint egy lakótelepi kétszobásban. Ezeket állapítja meg Dietz Ferenc ellenőr, de — igaz, ami igaz. fűzi hozzá —, gondos a háziasszony: az evőeszközök tisztán, rendben sorakoznak. A tuirisitaház különben másod- osztályú éttermében kőpadló, középütt vaskályha, a fal „fel- táskásodott”, a bútorok egy része pedig meglehetősen rozoga. A vándorpaplanok ese/e A szállórész „C” kategóriás, 20 forint egy éjszakára az ágy. Huszonnyolc vendéget fogadhatnak. De miként? Az egyik szoba 12 négyzetméteres, benne hét ágy (alpesi mintára — mondják —, keresztül-kasul úgy, hogy a két ágy közötti résbe egy kövérebb ember bizonyára beszorul). Az előírás szerint egy lakóra, legalább 9 köbméter lakótér kell, hogy jusson, itt legfeljebb négy jut. Mállik a fal, a vakolat. A lepattogizott mázú lavórban beszáradt piszok, s egy hasonló, repedezett szappan. Ez már egy másik szoba. De ebben sincs falvódő, szőnyeg. Az ágynemű tiszta, de — mi tagadás — rojtos szélű... A paplanok sem tegnap készültek. Némelyik — a dátum szerint, melyet beleütöttek —, több mint nyolcéves. — Nagyvillámon tataroztak most, Onnan küldték ide a használt paplanokat — mondja a vezetőnő. — Az ágynemű? Öreg, és a Patyolatban könnyen elszakítja a gép... Készül a jelentés. Ezúttal hiányos felszerelésről, s többnyire megoldatlan goindokról szól. A szennyvizet például valahová az erdőbe vezetik, akna nincs, s lehet, hogy a talaj a kis cső végénél éppen nem vízleeresztő... A fojtogatós fürdőszoba Dobogókő, Eötvös Loránd- menedékház. Itt is másodosztályú az étterem, csakhogy' valóban az is. Szép, új bútorok, szőnyegezett termek, terített, s ép abrosszal, elrendezett evőeszközzel, vendéget váró asztalok, csillár, cserépkályha, s a pincér fehér köpenyben. Talán luxusnak tűnik, de a falat is lambéria borítja. A konyhában, a mennyezetig ér a csempe, s mindenkin köpeny. Az ellenőr is azt ölt. A hosszas vizsgálódás után csak egy hibát talál, igaz, az szembeötlő: a mosogatóba olaj csöpög a bojler túlfolyójából, s ideiglenesen egy nylon- fólia fogja el az edényektől a fűtőfolyadékot. Ide bizony olajtálca kellene, mert a zöldségleves ízének nem használ az amúgy magas kalóriájú tüzelőanyag... A szállóban — „B” kategóriás, s Margit a neve —, kellemes meglepetés: tiszta a mosdó, a törülköző és szappan is van. A falon tapéta, a folyosón szőnyeg. — Nehéz porszívózni — panaszkodik Müller Cyuláné szobalány. — Talán résziekre kellene vágni, beszegni, és egyenként kiporolni — mondja a megoldást Simon Ernő ellenőr. A szőnyegen állvány, az állványon virágok. A lépcsőn nehéz elcsúszni, gumi borítja. A zuhanyozóban is csak két apróbb kifogásolnivaló akad: a szellőzőablak rozsdás, nem mozdul, a fal pedig, bár tavaly festették, hullik. Két esztendeje tataroztak. A szobák tiszták. Az árak: 92 forint egy kétágyas szoba, ugyanaz fürdőszobával 128. Csak fürdőszobával veszélyesebb: — Alig egy hónapja történt — meséli Müller Gyulá- né —, hogy a szobába épített műanyag fürdőfülke foglya lett egy vendég. Másfél órán át volt benn, s amikor a leesett kilincs helyére került, s kinyílt az ajtó, bizony fel- lélegzett. Mert az egyébként minden komforttal berendezett kis fürdő falán nincs egyetlen rés sem, ahol tisztességesen szellőzne. így a gőz is. a szobába ömlik. (Utána jártunk’: a gyártó cég a CHEMICAL, a fürdőszoba ára 35 ezer forint...) A turi-ta szeret enni Csikóváralján rengeteg pénzért, murvával hintett út készült a túristaházhoz. A körbe nyékén — erről számolt Zsolt László üzletvezető — rövidesen sport- és játszópálya épül. Beliül leginkább múzeumra emlékeztet az épület: kitömött ragadozó madaraik, menyét, ürge, egész( állatsereglet. Ildi HELYEN ELFÉR. IITELJESÍTMÉNYŰ. |l nagy® olcsó az IMPORTALtSÍÉFÜ|S|Í • II ÁRA: 1150 Ft OTP-hitel. CIAK (i MRftVIUfltál topható. VIDÉKRE UTÁNVÉTTEL SZÁLLÍT: I11053 Bp. V, Kossuth Lajos u 2. A szint: közepes. A kőpadlón műbőr székiek állnak, némelyik szakadtán az asztal alá tolva. A mosdóban szappan is, kéztörlő is akad, igaz, utóbbi aligha vetekedhet tisztaságban az abrosszal. — Nézze csak 'meg a vendégkönyvet, csupa dicsérő beírás — büszkélkedik az üzletvezető —, arról, hogy nálunk jól főznek. S valóban, ízletes az étek, igazak a dicséretek. Igaz viszont az is, hogy kicsi a konyha, az élelmiszerraktárba is csak azon át lehet bemenni, s a főzőedényt, meg a tányérokat itt egyhelyütt mosogatják. Az étterem harmadosztályú, csak az italt adják másodosztályú áron. — A fenntartás költségeire kell — mondja az üzletvezető. A szálloda „nyáron 30, télen 22 személyes”. Az ágyak itt is keresztül-kasul sifházi mintáira, de az ágynemű tiszta, az ablakon rovarháló, a szobában olajkályha, faliszőnyeg, s új a festés. — Magyarországon a túriz- tniust mostohán kezelik — tér a, lényegre Zsolt László —, azt kívánják, hogy egy türista- ház legyen önellátó. A miénk éppen az, négy esztendei, mióta a ház§it vezetem, egymillió forinttal nőtt a forgalom, s 120 ezer a tiszta hasizon. De más országokban — nem kell messze menni, csak a szomszédos Csehszlovákiába, Romániába, vagy Bulgáriába — egy kézben és állami dotációval, jobban karbantartva működnek a turistaházak. Egységes az irányításuk, a hely- kiadási rendszerük és még sorolhatnám. .. — Pedig, ha csak a salát portánkat nézem: a Ságvári- túra útvonalán egyszerre 2500 fiatal érkezik ide, és ez csak egy a zsúfoltabb hétvégek közül. Kicsi a ház. Különösen most, hogy kiépül Békásmegyer. Vasárnaponként több ezer túrista jön majd. Ezért épül a sportpályánk is. Egyébként a turizmus szerintem nem elsősorban vendéglá+ó- ioari. hanem sportpolitikai kérdés... Vasvári G. Pál Vállalati segítséggel Új otthon Solymáron Ha Pest felől közeledünk Solymárra, az országút mentén már messziről megpillanthatjuk a narancssárga erkélyes házakat; lakótelep nőtt ki a földből, néhány méterre a gyártól. — A telepen 62 lakásban laknak dolgozóink, jövő év márciusáig újabb tizenötbe költözhetnek be — mondja Budavári Mihályné, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat közgazdasági osztályvezetője. — Ezeken kívül, még a tervidőszakban mintegy nyolcva- nan jutnak új otthonhoz. Üj otthon! Ez az, amiről a házaspárok álmodnak; a PE- MÜ pedig milliókkal segíti az álmok valóra válását. Az elkészült lakásokhoz mostanig 1 millió 324 ezer forint kölcsönt és 1 millió 860 ezer forint visz- sza úem térítendő támogatást adott, s ehhez jön még a Pest megyei Tanács mintegy kétmillió forintos anyagi támogatása. A vállalat 1969 óta tartalékol nagyobb összegeket a részesedési alapjából lakásépítésre — évente 500—700 ezer forintot — s az idén például 900 ezer forintot fordítottak e célra. Jelentős segítséget jelent a dolgozóknak az OTP-n keresztül folyósított hosszúlejáratú lakásépítési kölcsön is, ezt a fejlesztési alapból fedezik. 1977- ben 300 ezer forint jutott erre a célra, egy-egy kérelmező 10 —30 ezer forintot kaphat. Sok vállalathoz hasonlóan egy harmadik forrást is felhasználnak a PEMU-ben: a dolgozók társadalmi munkájának ellenértékéből 6—10 ezer forint rövid lejáratú kölcsönt adnak a rászorulóknak. Az első fecskék —| Mi elsők között költözhettünk az új lakásba, 1969- től dolgozom, a vállalatnál — mondja Kiss Ottó, a szerszám- készítő műhely esztergályosa. — Az anyósoméknál laktunk, két gyerekkel. Alig vártuk, hogy saját otthonhoz jussunk. De ha nem kapunk anyagi támogatást a gyártól, nem tudom, mikor gyűlt volna össze a szükséges pénz. Nekünk 67 ezer forint helyett csak 27 ezret kellett fizetnünk, s mindössze tízezer forint az az ösz- szeg, amelyet ezen felül az előtörlesztéshez kapott kölcsönből visszafizetünk. Büszkén vezet körül a kétszobás, parkettás lakásban, amelyet sikerült olyan otthonná varázsolniuk, amilyenre csak vágyhat az ember. A kovácsoltvas ráccsal leválasztott étkezőfülke, polcok és lámpák a házigazda kézügyességét dicsérik. — Igaz, elég magas a havi rezsink. A téli hónapokban kétezer forint is. De nagy boldogság így élni — mondja a feleség. — Teszünk is érte, ami tőlünk telik. Ástuk annak idején a szennyvízcsatornát, nar- kosítottunk a ház körül. Most Ráckevei lakások A tervek szerint lakásos házak. épülnek Ráckevén az István téri 28 Geleia Pál felvétele Egy üzem — egy iskola Tudakoijük, mit tehetünk? rr // Az Egy üzem — egy iskola mozgalom él és virágzik. Nincs iskola, amelyik ne számíthatna valamely üzem támogatására. Tudjuk ezt, és hasábjainkon is nemegyszer adtunk már számot arról, hogy hol, mit tett, mit adott az iskolának a pártfogó üzem. A véletlen azonban most úgy hozta, hogy tanúi lehettünk, miként jár utána a pártfogó üzem annak, mivel lehet segítségére a pártfogolt iskolának. Vendégek az ISG-ből Biatorbágyon a nagyközségi tanácsházán, az elnököt, vagy a vb-titkárt keressük. — Éppen értekeznek, de azért csak tessék benyitni. Az elnök szobájába, öten ülik körül az asztalt, Barczi Lászlp tanácselnök és dr. Sza- lóky Balázs vb-titkár társaságában. Kunt Endre, az Ipari Szerelvény, és Gépgyár szerszám- és porkohászati üzemének igazgatója, Mezei Károly szb-titkár és Lehner György, a KISZ gyári bizottságának titkára. A vendégek, mint kitudódik, azért jöttek, hogy az iskola új igazgatójával megismerkedjenek. — Sajnos azonban éppen Pesten jár, nem találkozhatunk vele — mondja Kunt Endre —, hát itt tudakoljuk, mit tehetünk az iskoláért. — Tervező kell — mondja mintegy az értekezletet folytatva a szakszervezeti titkár, s felénk fordulva megmagyarázza, kispályás labdarúgó-, és kézilabdapálya' épül az iskola udvarán, azt kell megtervezni. Az óvodának is — Lesz, aki vállalja — jelenti ki az igazgató —, talán nem is egy, több is. Csakhogy szocialista brigádjaink most állítják össze jövő évi felajánlásaikat, tudni szeretnék, mit vállalhatnak az iskoláért. A gyár 450 dolgozója közül 370 szocialista brigádtag, de sokan, akik nem, azok is részt vesznek az iskoláért folytatott munkákban. A tavasszal kommunista műszakot tartott az egész gyár. Dolgozói aznapi bérükből ülőgarnitúrát vettek az úttörőszobába, meg különböző sportfelszerelési tárgyakat is adtak. S elmondják azt is, hogy az óvodát ugyan nem patronálja a gyár, de mert számos biatorbágyi dolgozójának kisgyermekei járnak oda, ugyancsak a tavasszal — egy másik kommunista szombat anyagi eredményéből — apró bútorokkal rendezték be. — Az iskola kerítését is nekik köszönhetjük — veszi át a szót a vb-titkár. — Munkaidő után, hulladékanyagból készítették, be is festették a vaskerítést. Aztán a gyár azzal járult hozzá az Egy gyermek — egy könyv mozgalomhoz, hogy ahány növendéke van az iskolának, annyi könyvet, tehát 298 kötetet vett az iskolai könyvtárnak. — A pályához szükséges talajegyengetésre biztosan lesz elég vállalkozó — tér vissza a labdapálya-építésre az igazgató. — Ha akármilyen közérdekű munkáról van szó, mind egy szálig, bármikor hajlandók feláldozni szabad idejüket az emberek, szabad szombatot, vasárnapot is, de kisebb munkák elvégzését hétköznap, munkaidő után is vállalják. Természetesen a gyár ad ilyenkor gépkocsit. Mit tehet még a gyár az iskoláért? A tanácselnök meg a vb-titkár azonban csak annyit mond, biztosan sok minden szükséges, mégis, hogy mi a legsürgősebb teendő, döntse el az iskolaigazgató. Eljönnek újra — Jól van hát, akkor néhány héten belül újra eljövünk Bia- torbágyra. A búcsúzáskor a szakszervezeti bizottság titkára még megemlíti: — Természetesen a pályaválasztásban is segítségére vagyunk az iskolának. Mégsem hívunk meg valamennyi hetedikes-nyolcadikos gyereket gyárlátogatásra. Csak azt a húsz-huszonöt növendéket, aki komolyan érdeklődik, valamilyen vasipari szakma iránt. Így azután jut arra időnk; hogy foglalkozzunk velük, és a látogatásuk nem csupán séta a gyárban. Szokoly Endre legnagyobb gondunk, hogy félig készek a járdák, a bekötőutak, s a rengeteg sarat behordjuk a lépcsőházba, a lakásokba. Felajánlottuk a segítségünket a községi tanács költségvetési üzemének, de a szakipari munkákba nem engednek besegíteni. — Mindezt Kiss Ottó magyarázza, s hamarosan kiderül, nem véletlen, hogy a közösségi gondok is foglalkoztatják. A legutóbbi választáson ugyanis a „sorház” lakói egyhangúlag őt választották tanácstag ukká. A kockaház lakói A PEMÜ-lakótelepen is — mint ez ply gyakori — neveket adtak a házaknak. A sorházak között néhány kockaház is emelkedik. Az egyik lakó, Búzás Tiborné titkárnőként dolgozik a gyárban. Bevallja, ha nem kapják meg a 30 ezer forintot, nem tudták volna előteremteni a „belépési” ösz- szeget. Ö említi azt a szerződést is, amelyet mindenki aláír, aki a vállalat révén jutott lakáshoz. Ebben vállalni kell, hogy öt éven át a PEMÜ-ben maradnak. Illetve, kilépés esetén kötelesek visszafizetni a kapott pénzt. — Sajnos, csak az idén módosítottuk a szerződéseket, tavalyig beszámítottuk a vállalatnál korábban eltöltött éveket is az öt esztendőbe — mondja Budavári Mihályné. — Így aztán többen visszaéllek ezzel, elfoglalták az új lakásokat és hátat fordítottak a gyárnak. A vállalat megváltozott gazdasági helyzete, az a tény, hogy 1976-tól módosultak a gazdasági szabályzók, s a PE- MÜ részesedési alapja is mintegy felére csökkent, még egy módosítást szükségessé tett. A márciusban beköltözőknek még vissza nem térítendő támogatásként, viszont, akik később jutnak lakáshoz, már csak kölcsönként juttatták-juttatják a 30 ezer forinthoz. Igaz, így is megmaradó s nem csekély kedvezmény: 35 év alatt kell visszafizetniük a pénzt. A fiatalok örülnek, ha lakáshoz jutnak, s azoknak sem kisebb az örömük, akik már hosszú évek óta erre várnak. Mint Kiinger Károlyék. Mindketten a PEMÜ-ben dolgoznak, s természetesen ők is megkapták a harmincezer forintot. Az étkezőfülke „családita- nács”-asztalához ülünk le, a fából faragott térelválasztó, az asztal, a lócák, a faburkolat a falon, mind a házigazda saját „szerzeményei ”. — Egy marósnak mindenhez kell értenie — szerénykedik s aztán elmeséli, hogy még meg sem kapták a lakást, már elment egyik munkatársához, s ott mindent megmért, előre eltervezte, mit hová tesznek. Azután, amint a kapuig fy'sér, kimutat a ház elé. — A mi lépcsőházunk előtt volt először gyen, mi készítettünk elsőként járdát. Ez a lakótélén olyan lesz, amilyenné tesszük, s mi azt akarjuk, hogy nagyon szép legyen. A szerencsések között A másik lakásban, ahova becsöngetünk, csönd fogadja a belépőt. A két szőke apróság szundikál a gyerekágyakban. Trepka Jánosné 1971-ben került a PEMÜ-be gyors- és gépíróként. — Solymári lány vágyóik, miért kerestem volna munkát a fővárosban? — kérdezi. — Amikor hallottuk, hogy a gyárunk segítségével épül a lakótelep, nagyon megörültünk. Hát még, amint értesültünk róla, hogy mi is a szerencsések között vagyunk! Két gyereket vállaltunk, na, nem a hatvanezer forintért, amit levontak a lakás vételárából. Így teljes az életünk. Most ugyan, míg gyesen vagyok, összehúzzuk magunkat, de megéri. Ha letelik az idő, újra munkába állok. Felépült már a lakótelepen az óvoda is ..., néhány méterre van csak a gyár ... Kívánhatnánk még valamit?! A közelmúltban bevezették a gázfűtést a lakásokba — korábban olajkályhákkal fűtöttek — a szerelés költségeihez is átlag öt-ötezer forintot adott a gyár... Dodó Györgyi
